Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

Hétfői magazin... tt KStfai magazin... Hétfői magazin... Tél az utakon Mit hoz az éjszaka? Ismerőstől ismerősig fi taxis mindent tud de hallgat Nos, Tél tábornok úgy lát­szik, komolyabban vette a dolgot és valóban telet csi­nált a hét végére. Ennek a sízni vágyók nyilván nagyon örülnek, kevésbé az utakon közlekedők. Erősen lehűlt az idő Nógrádban is Vasárnap reggel Salgótarjánban mínusz 15 fokot mutatott a hőmérő, a nyugati fertályon valami­vel enyhébb volt az idő, ott csak mínusz 12 fokig szállt alá a hőmérő higanya. A szombat éjszakai havazás nagyobb gondot sehol sem okozott, bár a szél ismét egy­két helyütt hótorlaszokat hor­dott össze, de azokat még az éjszaka eltakarították Szé- csény és Pásztó, valamint Ba­lassagyarmat és Aszód között A Budapesti Közúti Igaz­gatóság salgótarjáni és balas­sagyarmati üzemmérnökségén azonosak a tennivalók, hiszen Salgótarjánban reggel .indult meg nagyobb havazás, így itt elrendelték az elhárítást, amit a hóekék meg is kezdtek. A megye nyugati részén pedig az éjszaka és hajnalban hul­lott nagyobb mennyiségű hó amivel négy hóeke, egy hó­maró és négy szórókocsi vet­te föl a harcot. Fennakadás a megye köz­lekedésében nincs — közölte a KPM két ügyeletese —, a főutak és mellékutak vasár­nap járhatók voltak. Vajon mit hoz az éjszaka? A Volán járatai vasárnap reggel néhány percet késtek ugyan, de abból is csak né­hány nem tudta tartani a kiszabott menetidőt. Elsősor­ban a hegyi járatok közleke­désében okozott gondot a havazás. Délelőttre ezek az utak is fölszabadultak, a ké­sések megszűntek. Érdeklődtünk a MÁV-nál is. A reggeli vonatok közül a Budapestről érkező gyors is, meg a személy is késett húsz percet, a közelebbiek — Hat­van felől — idejében, ponto­san érkeztek. Csekély vigasz, de nem csupán nálunk támad a tél A hét végén szokatlanul fa­gyos időjárás köszöntött Eu­rópára. Az Északi-sarkvidék­ről a kontinens fölé áramló hideghullám következtében egész Nyugat- és Közép-Euró- pában mélyen a fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, s többhelyütt vastag hótakaró zavarja a közlekedést Az olasz, a svájci és az osztrák Alpokban mínusz 40 fokos hideget mértek szom­bat éjjel. Észak-Olaszország- ban az erős havazás komoly gondokat okoz a közúti köz­lekedésben. Jugoszláviában a napok ó,ta tartó havazások, heves hóviharok miatt számos helyen lehetetlenné vált a közúti forgalom. Lengyelor­szágban a leghidegebb a Krakkó környéki hegyekben van. A mínusz 26 fokos hi­deg és a nagy hó miatt több autóbusz elakadt az utakon. Salgótarján főterén a droszt mellett félreáll a Volán taxi­gépkocsija, Hajdú Béla azon­ban le nem veszi a szemét a telefonról. A kérdezősködés időrablás, közben mások vi­szik az utasokat, holott a ta­pasztalt gépkocsivezető életé­ben több mint 22 esztendeje az utas a főszereplő. — Ha úgy vesszük, ennyi év alatt a fél várost szállítot­tam már valahová. A nyug­díjig hátralevő évek alatt pe­dig talán utasom lesz a má­sik fele is... Hajdú Béla az ünnepeken, 'karácsonykor meg szilvesz­tereste is a volán mögött ült. — Az a dolgok rendje, hogy a taxis dolgozik, amíg mások szórakoznak. Ennyi év alatt megszokta a családom is, hogy este már alszanak, amikor ha­zaérek. — A taxis minden város­ban központi figura, közismert ember. — Így igaz. Eligazítja az idegeneket, a jó taxis ugyanis mindent tud. — A vaskos pletykákat is? — Nem... Salgótarjánban Ilyenek nincsenek. Legföljebb sok mindent lát az ember, de ki nem beszél semmit. A jó taxis diszkrét is. Tud titkot tartani? — Hogyne. Valaki összezör­dül a párjával, én költözte­tem el. Két hét múltán ugyancsak én viszem vissza a motyóját, de ez nem tartozik senkire. Vagy a feleségek... Jönnek az éjszakában: „Ke­ressük meg az uramat...” Én Inkább lebeszélem őket erről, mert amikor egymásra talál­nak többnyire zűr van. Jobb a békesség. Némelyik urát ke­reső asszony hallgat is rám. — A taxisnak mindenféle ember utasa, különös helyze­tekbe is belekeveredik. — Inkább egy felháborító ésetet mondok. Megyek a fő­utcán és látom, hogy egy két- három év körüli kislány sír. 'AU és sír, az emberek meg tu­catjával mennek el mellette. Senki meg nem áll, senki le nem hajol hozzá: „Mi baj tan?’’ Megálltam a kocsim­mal, ölembe vettem. Akkor is­merte fel valaki, mondták, hogy ki az édesanyja. Kide­rült, hogy az óvoda kapujá­ból lógott meg az apróság az anyja után... Távolról, a most pihenő ko­csitól is halljuk, hogy meg- csöndül a droszt telefonja. Ki­váló segítője ez a taxisnak. — Meg a bosszúságnak is forrása. Sok a telefonbetyár. Akár hiszi, akár nem, a múltkor öt kocsit bolondítot­ták egy címre. A tréfa sike­rült, fejenként negyven fo- rintukba került. A gyerekek még hagyján, de tudja, hogy kik szeretnek legjobban bo­londozni.£ Többnyire a höb gyek szórakoznak velünk a te­lefon segítségével, ..Ide és ide kérem a kocsit..aztán se­hol semmi. A város lakónyil­vántartó könyve meg nem le­het az ember ölében, hogy el­lenőrizze a hívásokat. Az Ismerőstől ismerősig so­rozatunkat végső soron az ol­vasó szerkeszti. Most Hajdú Bélától kérdezzük: kiről ol­vasna szívesen egy hét múl­va? — Ez a legnehezebb kér­dés. Talán. . . egy országúti ismerősömről. — Ki legyen az? — Nem név szerint gondol­tam. Keressenek megy egy olyan embert, aki ebben a cu­dar időben az utakat tisztítja. Neki — nekik — is lehet va­lami részük abban, hogy több mint másfél millió kilométert vezettem egyetlen koccanás nélkül. K. G. ........ A közúti igazgatóság hódiak arító gépei járják az utakat. Gyurkó-felv. — ■Hem kell messzire, hatá- rokon túlra darvadoz- nunk ahhoz, hogy a nemzeti- népi kultúra kopásait önma­gánknak bemutassuk. Ideha­za is elkopott sok minden csak egy-két emberöltő lefor­gásával. Meg aztán kopik is rohamosan, mint a rossz szap­pan a nagy használatban. De erre találunk és mondunk is szép magyarázatokat „ugyan kinek hiányzik az a régi, kez­detleges életforma meg a hozzávaló szavak. ..!” Hát le­het úgy is, hogy nem hiány­zik. Lehet úgy is, hogy ezen a földön, Nógrádban, a ,.pap- térgyi”-vö\ sokan azt gondol­ják, valamiféle térség lehet valahol... Jön aztán valaki — ezért is kerül szóba, ami szóba ke­rül itten —, hogy mutatnék neki egy mai sütőasszonyt, olyat, aki ma is maga da- gasztja-süti a kenyeret az urának és családjának. „Na, gyere pajtás, kimegyünk ide a lapujtői határba — ott még ma is ismerik a régi dörgést, ha neked népi kincsek kel­lenek. ..” Hát aztán hova fordul az ember, ha ilyesmire adja a fejét? Megy bizony a íapuj- töi téeszbé, meg a tanácsba, ők tudnak mindent az embe­rekről manapság, ők ismer­nek mindenkit. Hát monda­nak is hamarjában egyet (!) mert kenyeret ma már hét faluban egy asszony süt, más kérdés hogy a többi is süt­ne, ha ráérne, vagy ha eset­leg nem szólnák meg érte, mert talán már idáig fajul­tak a doigok (vagy fejlődtek, kinek-kinek ízlese szerint). Mai történetek Paptérgyi környéke „Kesziben van még vala­ki, fiatal azt mégis süt még kenyeret úgy, ahogy kell...” Született Szlávik Julianna Bélánné (férje Kányáson vá­jár, jó nagy darab házi ke­nyerekkel indul siktába min­dennap) szlovák származású nagyanyjától Berták Zzuzsan- nától tanulta a sütést, de fő­ként a kenyérkészítést. El is mondja onnantól, hogy-mint megy a dolog, a vetőmagtól, a búza aratásától a cséplésig- őrlésig végig egészen a ke­menceépítésig (már csak égy idős mester él a környéken, Gordos Laci bácsi, aki építe­ni tud hagyományos kemen­cét, ami nélkül kenyér sem lehet) a sütés eszköztáráig sorban a sima hátú kenyér­kéig. Mert a négy egyforma kenyérkeréknek olyan simá­nak kell lennie, mint az asz­tal lapjának. Hetven év nem nagy idő. harminc meg még annyi se, a házi sütés és kü­lönösen a süteményfélék ké­szítése azonban (úgy tűnik) végképpen eltűnt-elszállt a múltba nyíló kürtőkön. Alig- alig kanunk bele egybe-egv- be közösen, amire még emlé­keznek a mai negyvenkörüli asszonyok is. Hát vegyük sor­ra. ízlelgetve legalább a régi palóc szavak zamatót! De hiszen, mire is számít­hatna az ember nyolcvannégy- nyolcvanöt fordulóján, hogy honnan tudhatná a mai világ a régi házilagos lét csemegét it, amikor a habcsók-néger- csék lett a könnyen elérhető reklámozott semmi, amilyen valamikor a vattacukor volt azzal a különbséggel, hogy azt nem reklámozták idétlen módon a televízióban... A fene! Ha már szóba került a végére járok röviden: a rek­lámban mindenki tapsol a cirkúsai műlovarnőnek csak az zabái kétpofára, aki a reklám középpontjában ül (mit gondoljon róla a műlo- var?) Pemetét rá! A i pemete ugyanis arra szolgál, amire a közmondásos spongya, ha va­lamit le vagy el akarunk tö­rülni, felejteni. A pemefével szépen ki lehet tisztítani a kemence sütőterét (ha ugyan ez a helyes kifejezés erre). A pemete többnyire kukorica- szárból készül és nyele van, a szenvonó (szénvonó) meg előtte kell, vele húzzák ki a parazsat, amikor már elég for­ró a kemence. Mi volt a pille hetven-egy- néhány évvel ezelőtt? Az el­ső búzából sütött kenyérnek első karéja. Aki azt meget­te, a£ egy esztendeig biztos lehetett abban, hogy nem hal meg. A morvány? „Ezt ma is lehet kapni, a fonott ka­lács” — jön a válasz Keszi- ben. Valamikor „süttök^ a lagzi alkalmával a régiek. A bodagról már nehezebben de­rül ki, hogy miféle lenne. Van belőle (vagy inkább volt) zsíros meg száraz bodag is, amolyan pogácsaféle. Szuszkó? „Nem is hallottam” mondja Juli asszony. Bukta süit a szuszkó név alatt a jelesebb alkalmakkor vagy csak egyszerűen, ha valami ízeset is akartak enni. Hal a döföcske? „Nem a döfős krumpli ez? Megfőzik a krumplit, rá paprikás zsírt öntöznek, olyan püréféle, ma ez a neve..A macsán- ka jó ismerős. Paprikás krumpli. A görhét kukorica- lisztből sütötték, szerették na­gyon, Más vidéken más a neve — lepcsánka volt a ne­ve Borsodban, Szatmárban. Hát a hamulya? Hamuban sült pogácsa? Bizony nem az. Olyan volt. miint az erdé­lyi puliszka. De a zsidóba­tyut senkinek sem sikerül azonosítani, talán valamilyen lekváros kelttészta-féle. Itt van aztán a sor végefe- lé a paptérgyi! Az ugyan mi lehetett? Talán a papsitka volt az, na ja, de mi a papsitka? A túrós'lepény tésztájából szokták csinálni. És a süte­ménynek számító kontyvas. „Darázsfészek. biztosan..." Volt még szarkafészek, bá- tyurka meg plajbász... El­kopott az is. [ózunk aztán kenyeret két szép szeletet Keszi- ből — ezt végigkóstolja át­szellemült arccal idehaza a népes család. T. Pataki László Pillantás a hétre... Ezen a héten tizenöt megyében vitatják meg az MSZMP XIII. kongresszu­sának irányelveit. Ma, hét­főn a székesfehérvári ok­tatási igazgatóságon Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszprém megyék vitáját tartják meg. Hol­nap, kedden lesz Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyék vitája Egerben, a főváros és Pest megye vitája pe­dig Budapesten, a Hazafi­as Népfront Országos Ta­nácsának székházában. Tolna, Baranya. Somogy és Zala megyék pedig szer­dán Szekszárdon tárgyal­nak a kongresszus irányel­veiről. * Zsebeket érintő kérdés­ről, a vendéglátóipari ár­rendszerről tanácskozik csütörtökön a Fogyasztók Országos Tanácsának ár­szakértő bizottsága. Hi­szen a vendéglátói árak nem csak a szórakozóhe­lyek, nyilvános éttermek, vendéglők, cukrászdák ára­it képezik, hanem az üzemélelmezés árait is. A Hazafias Népfront kereté­ben működő tanács ez al­kalommal értékeli 1984. évi munkáját is, valamint megtárgyalja 1985. évi munkatervét. A legfonto­sabb és legközérdekűbb ezekből természetesen a vendéglátóipari árrend­szer, hiszen a családok évi költségvetése is ilyenkor készül, s nem közömbös, hogy az üzemélelmezés ára­it beszámítják-e az évi költségvetésükbe. * A lakosság ellátásával kapcsolatos teendőket be­szélnek meg Salgótarján­ban is azon az összpiöve- telen, amelven az áfészek és a takarékszövetkezetek elnökei, ügyvezetői vesz­nek részt kedden. A ta­nácskozás jelentőségét nö­veli, hogy Nógrád megye lakosságának jelentős ré­sze kis falvakban, apró te­lepüléseken él. Ellátásuk­ról eddig is jórészt a fo­gyasztási szövetkezetek gondoskodtak. Jól kezdődik az eszten­dő — ami a megye tömeg­sportmozgalmát illeti. Szerdán a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsá­nak ülésén többek között azt is megvitatják, mit tehetnek a szakszervezeti szervek a tömegsport, a testnevelés kiszélesítésé­ért, Szombaton pedig a salgótarjáni peremkerüle­ti művelődési házak dol­gozóinak tömegsportver­senyét rendezik meg a vá­ros sportcsarnokában. Új helységnévtár A Központi Statisztikai Hi­vatal az idén, 12 év után is­mét összeállítja az ország helységnévtárát, amely a ter­vek szerint az év közepén kerül forgalomba. Az új helységnévtár az 1985. január 1-i helyzetet rög­zíti. Eszerint hazánkban 12 év alatt a városok száma 83-ról 109-re növekedett, a községeké — összevonások és várossá nyilvánítás következ­tében — 3106-ról 2955-re csökkent. A múlt évi állam­igazgatási változások miatt községi tanács is kevesebb működik mint korábban: a fővárosi, a budapesti kerületi és a városi tanácsokon kívül 1377 nagyközségi és községi tanács látja el a köziigazga­tást az országban, szemben az 1973. évi 1669-cel. i NÓGRÁD - 1985. január 7., hétfő.

Next

/
Thumbnails
Contents