Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

Megnyílt a stockholmi konferencia új ülésszaka Grinyevszkij szovjet nagykövet felszúlalása r Ä svéd fővárosban kedden megkezdődött az európai bi- ®alom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konferen­cia új ülésszaka. A keddi ülésen Oleg Gri- jfiyevszkij nagykövét, a szov­jet küldöttség vezetője felszó­lalásában a többi között megállapította: a konferen­cia két munkacsoportjának megalakulása lehetővé teszi, hogy egyidejűleg vizsgálják a politikai és a katonai jellegű bizalomerősítő intézkedése­ket, és megkezdjék az érdemi tárgyalásokat. Ha az Egye,- sült Államok és a többi NA- TO-ország kész a becsületes és az egyenrangú tárgyalások­ra, akkor a tanácskozás azonnal behatóan foglalkoz­hat a napirendi kérdésekkel. Hozzáfűzte: a Szovjetunió javaslatai azt célozzák, hogy gyökeres fordulat következzen be az európai helyzet javulá­sában, és egyben átfogják a fontos problémák széles ská- Iáját, kezdve attól, hogy *nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert, a nagyobb hadgyakorlatok, illetve csa­patmozdulatok bejelentéséig. Grinyevszkij ezután áttért a szovjet küldöttség által beterjesztett munkaokmány ismertetésére, amelynek lé­nyege, hogy a konferencián részt vevő államok kötelezik magukat: nem alkalmaznak felsőként egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert, következésképpen egyáltalán nem vetnek be egymás ellen katonai erőt. A munkaokmány javaslatai szerint a felek: — tartózkod­nak attól, hogy a konferen­cia más résztvevőivel szem­ben katonai erőt bármilyen módon alkalmazzanak, . ami összeegyeztethetetlen az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel, különös tekintettel más állam területére való behatolásra, vagy ellene in­tézett támadásra: — nem fenyegetik a nemzetközi ten­geri, légi és kozmikus útvo­nalak biztonságát azokban a térségekben, amelyekre nem terjed ki nemzeti joghatóság. Kötelezettséget vállalnak arra is, hogy nem alkalmaz­nak erőt harmadik országok- gal szemben, álljanak akár kétoldalú szövetségiben ve­lük, legyenek el nem kötele­zettek, vagy semlegesek. A szerződés résztvevői erő­feszítéseket tesznek az űr­fegyverkezési hajsza elhárí­tása, a nukleáris és a hagyo­mányos fegyverkezési haj­sza beszüntetése, a fegyver­zet korlátozása és csökkenté­se, vailamint a leszerelés ér­dekében, amely a jogegyenlő­ség, a kiegyensúlyozottság és A francia ellenzék bírálja az elnököt Jacques Chirac, a legna­gyobb ellenzéki párt, az RPR elnöke, hétfőn este televíziós nyilatkozatában élesen eluta­sította a kormánynak az új- kaledóniai probléma rendezé­sére irányuló tervét, s arra szólította fel a köztársasági elnököt, hogy' ehelyett inkább azt a tervet vegye fontolóra, amelyet az új-kaledóniai jobboldal vezetője terjesztett elő s amely függetlenség he­lyet inkább önkormányzatot biztosítana Űj-Kaledóniának. Néhány nappal ezelőtt Gls- eard d’Esfaíng volt köztársa­sági elnök hevesen ostorozta a kormány új-kaledóniai po­litikáját s kijelentette: Mit­terrand elnök „súlyos törté­nelmi felelősséget” vállalna, ha e politika következtében „új Kuba” jönne létre a Csen­des-óceán térségében. Chirac televíziós nyilatko­zatában továbbá szoros egy­ségre szólította fel az ellen­zéki pártokat, s javasolta, hogy az ellenzéki vezetők ta­lálkozzanak s dolgozzák ki a jövő évi választási kampány egységes tervét. (MTI) Delhi deklaráció Aligha gyökértelert, még kevésbé visszhang nélküli a r hatok Üj-Delhiben tartott csúcsértekezlete. Gyökerei ab­ból a világszerte tapasztalt óhajból, erednek, amit indiai, mexikói, tanzániai, argentin, görög és svéd államférfiak még a múlt esztendőben fogalmaztak meg. Nevezetesen: az atomhatalmak újítsák föl a leszerelési tárgyalásokat,' fa­gyasszák be az atomfegyverek kísérleteit, és gyártását. A mexikói, az argentin és a tanzániai elnök, valamint a gö­rög és a svéd kormányfő most elfogadta Radzslv Gandhi indiai miniszterelnök meghívását, s hétfőn egynapos csúcs- találkozón találkoztak Új-Delhiben. A hatok múlt év májusi felhívására ‘Moszkvából kedvező válasz érkezett: a szovjet vezetés üdvözölte a hat külön­böző politikai orientációjú ország államférfiainak nyilat­kozatát. Washingtonban annak idején sajnos, nem talált megfelelő fogadtatásra a kezdeményezés. Most az egynapos csúcs közös nyilatkozat közzétételé­vel zárult. A „delhi deklaráció” ismételten nyomatékkai hangsúlyozza a nukleáris fegyverkezési hajsza megállításá­nak szükségességét, s felhívja az öt atomhatalom vezetőit: szüntessék be a tömegpusztító fegyverekkel folytatott kísér­leteket, korlátozzák ezeknek az eszközöknek a gyártását és telepítését. A hat politikus ezen túlmenően azt is szüksé­gesnek tartotta megfogalmazni, hogy a világűr ne váljék a jövő csataterévé, hanem „az egész emberiség hasznára legyen”. Természetes a hatok nem elégednek meg azzal, hogy egy jelentős deklarációt elfogadtak. Annak szövegét — mint a csúcstalálkozót követő nemzetközi sajtókonferencián elmondták — átadták az atomhatalmalk új-delhi nagy­követeinek, s eljuttatják a világ valamennyi állam- és kormányfőjének. Ami a további visszhangot illeti, Üj-Delhi nem marad egyedi' eset a hatok kezdeményezésedben, Pa­pandreu görög kormányfő ugyanis a közeli napokban Athén­ba vár mintegy ötven politikai személyiséget, akivel ugyanezekről a kérdésekről folytatnak majd eszmecserét, remélhetően bővítve a felhívást helyeslők körét. Annak csak örülni lehet, hogy más-más orientációjú ál­lamok a mai feszült világhelyzetben a leglényegesebb kér­désre: a leszerelésre, az atomháború veszélyének kiiktatá­sára összpontosítják figyelmüket, s megtalálják a közös nyelvet. A hatok példamutató kezdeményezése éppen olyan időszakban kapott új erőre, amikor küszöbönáll a szov­jet—amerikai leszerelési tárgyalások megkezdése. A „delhi deklaráció” mindenekelőtt azt sugallja: Moszkva és Wa­shington mielőbb jusson közös nevezőre a. tömegpusztító fegyverek korlátozása és csökkentése ügyében, s járuljon hozzá a világméretű enyhülés újbóli térnyeréséhez. A ha­tok deklarációja ebbe az irányba hat, s a bizalom légkö­rének helyreállítását szorgalmazza. Gyapay Dénes % NOGRAD - 1985. január 30., szerda a kölcsönösség elvein, a biz­tonsági érdekek azonos tisz­teletben tartásán alapulna. A felek együttműködnek abban, hogy növelik az ENSZ hatékonyságát a nemzetközi viták és konfliktusok békés rendezésében, az agressziók megakadályozásában, a nem­zetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyek elhárítá­sában. Háborús veszély ke­letkezése és katonai erő al­kalmazása esetén sürgős kon­zultációkat tartanak, egy­más rendelkezésére bocsát­ják a szükséges információ­kat. A szerződés azonban az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye értelmében nem korlátozná a résztvevők elide- , geníthetetlen jogát az egyéni és a kollektív védelemre. A szerződés nyitott minden más állam számára, és akkor lépne hatályba, ha csatla­kozna hozzá a Varsói Szer­ződés és az Észak-atlanti Szövetség minden résztvevője. * A kedden folytatódott stockholmi konferencia mun­kájáról nyilatkozott Moszkvá­ban újságíróknak Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügymi­nisztérium sajtóosztályának vezetője. Lomejko hangsúlyozta: a Szovjetunió küldöttsége azzal a szándékkal tért vissza a 'svéd fővárosba, hogy erőfe­szítéseket tegyen olyan pozi­tív eredmények elérése érde­kében. amely elősegítheti az európai politikai légkör javí­tását, a katonai szembenállás szintjének csökkentését és a háborús veszély kiküszöbölé­sét földrészünkön. Szilárdan meggyőződésünk, hogy e cé­lok eléréséhez elsősorban úgy lehetne közelebb kerülni, ha a konferencián részt vevő ösz- szes állam lemondana a nuk­leáris fegyverek elsőként tör­ténő alkalmazásáról, s szer­ződésben vállalná általában a katonai erő alkalmazásáról való lemondást a békés ál­lamközi kapcsolatok fenntar­tását. Az erre vonatkozó szer­ződés tervezetét éppen a kon­ferencia felújításának napján terjesztette a «résztvevők elé Grinyevszkij szovjet nagykö­vet, szovjet küldöttségvezető. Vlagyimir Lomejko szólt ar­ról Is. hogy a Szovjetunió meggyőződése szerint a stock­holmi konferencián megvan a lehetőség az előrelépésre. Eh­hez azonban arra van szük­ség. hogv a tanácskozás részt­vevői közül senki se akarjon egyoldalú katonai előnyöket szerezni, s minden résztvevő kész legyen olyan léoések megtételére, amelyek valóban elősegítik a bizalom és a biz­tonság erősítését Európában. (MTI) Kényelmes és gyors. A „Rügen”, az NDK kompha­jóinak egyike. Naponta ötször fordul meg Sassnitz és Trel­leborg Sassnitz-T^elieborg Úszó híd a Keleti-tengeren A Svédországba igyekvő magyar turisták jól ismerik az NDK beli Sassnitzból a svéd Trelleborgba és onnan vissza közlekedő komphajó­kat. Azt azonban kevesen tudják, hogy e hajók bármi­lyen időjárás közepette, perc­re pontosan betartják a me­netrendet. Az. NDK három komphajójának egyike, a „Rügen” például naponta ötször teszi meg az utat oda-vissza. Peter Seharmberg, a hajó kapitánya szerint ez korábban a lehetetlenséggel volt határos. „Sok-sok ta­pasztalat és egy jól képzett, harmonikusan együttműködő kollektíva az alapja ennek a teljesítménynek” — mondja. A Királyvonalnak nevezett vízi út tengerészei és tengeri vasutasai — ahogy önmagu­kat nevezik — tavaly kettős jubileumot ünnepeltek: 75 éve, 1909-ben indult meg itt az első keleti-tengeri komp­járat, és 25 esztendeje, 1959- ben indult útjára a „Sass­nitz”, az első NDK-ban ké­szült vasúti komphajó. A tengeri forgalom persze sokkal régibb keletű. Már 1676-ban szállítottak evezős és vitorlás hajók nem hivatalos postai küldeményeket Rügen szigete és Svédország között. A svéd posta 1683-ban indí­totta meg az első rendszeres postajáratot Stralsund és Ystad között. Postagőzösök közlekedtek 1897 óta, 12 éven át Trelleborgból Sassnitzba és vissza. Német—svéd állam­közi egyezmény írta elő 1907 novemberében a rendszeres kompjárat megindítását, még­pedig a legrövidebb, 107,4 kilométeres útvonalon. A for­galmat akkór — a kikötők megfelelő átépítése után, 1909-ben — 2 svéd és 2 né­met komphajó bónyolította. A kompok 1910-ben 1700­szor fordultak, 7100 utast és 129 700 tonna árut szállítot­tak. A második világháború után, 1949-ben. az NDK meg­alakulásának évében 124 ezer tonna volt az áruforgalom az „úszó hídon”. A forgalom ezt követően felgyorsult, ami nemcsak az NDK és északi szomszédja közötti kereske­delem növekedésének tulaj­donítható, hanem az egyre szélesedő tranzitszállítások­nak Svédország és több eu­rópai ország, köztük hazánk között is. Húsz-egynéhány év­vel ezelőtt egymillió, 1970- ben kétmillió tonna árut szállítottak a komphajók, to­kozott. valy a szállítandó árumeny- nyiség súlya pedig elérte a négymillió tonnát. A Kirá’y- vonal komphajói 1983-ban 274 660 utast, 32 729 személy­autót és 620 autóbuszt szállí­tottak. Közvetlen kocsik köz­lekednek Berlinbe, Moszkvá­ba, Stockholmba, Malmőbe és Norvégia fővárosába, Oslóba. A Berlin—Malmö közötti út megtételéhez expresszvona- ton ma 10 óra szükséges. Az NDK és Svédország vasutai további fejlesztéseket irányoztak elő, hogy újabb szállíttatókat nyerjenek meg a kompforgalom számára. Az NDK államvasutai a követ­kező években a villamosítás kiterjesztését tervezik. Ez to­vább gyorsítja majd a szállí­tásokat és növeli a szállítha­tó árumennyiséget. (gáti) Reagan fogadta Havasi Ferencet Havasi Ferencet, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, országgyűlési képviselőt, aki amerikai kongreszusi képvise­lők, az Interparlamentáris Unió amerikai tagozata meg­hívására tartózkodik az Egye­sült ÁLlamökbcn, kedden Wcshingt ónban fogadta Ro- na’d Reagan amerikai elnök. Havasi Ferenc megbeszélést folytatott George Bush a!el- nökkel és George Shultz kül­ügyminiszterrel, valamint a-z amerikai kormány több más tagjával nemzetközi kérdések­ről és a (kétoldalú kapcsola­tok fejlesztéséről. Találkozott az amerikai törvényhozás és az Interparlamentáris Unió amerikai tagozata több tag­jával. A találkozón jelen volt dr. Házi Vencel hazánk washing­toni és Nicolas Saligo az Egye­sült Államok budapesti nagy­követe. (MTI) Toruni per Halál­büntetést kért az ügyész A toruni perben az ügyész kedden halálbüntetést kért Jerzy Popieluszko varsói pap Javítani kell a sportegészségügyi ellátást (Folytatás az 1. oldalról.) cot, s a sportolók egészségét nem veszéiyeztető, tudomá­nyosan megalapozott módsze­rekkel kell mozgósítani a szervezet tartalékait. Másrészt a kedvezőtlen életmódbeli vál­tozások ellensúlyozására cél­szerű fejleszteni a szabadidő- sportot, s ki kell alakítani en­nek orvosi hátterét. E feladatokat a sportorvos - lás nem tudja önerőből meg- oldiaim, az orvostársadalom va­lamennyi rétegének összefo­gására van szükség. A sport­egészségügyi szervezet évtize­dekkel ezelőtt jött létre, sma már nem alkalmas a több százezer versenyző ellátására. Kívánatos, hogy a jövőben az Oktatási mtézménj'ek orvosad és a körzeti orvosok is bekap­csolódjanak a tömegsporttal összefüggő egészségügyi tevé­kenységbe. A továbbképzés le­hetőséget ad a sportorvosi is­meretek elsajátítására, s az érdeklődő szakembereik szak­vizsgát tehetnek. A vitában felszólalók ki­emelték: a szé'lés körű szak­ellátásról gondoskodó Orszá­gos Testnevelési és Sport­egészségügyi Intézetben — egységes szemlélet alakult ki a gyógyító-megelőző munká­ban, s lendületet kaptak a sportegészségügyi kutatások. A központi diagnosztikai tömb létrehozása, s az egységes do­kumentáció kialakítása a jö­vőben tovább javíthatja a sportorvosi munkát. Az egyes megyék között nagy különbsé­gek mutatkoznak az ellátás színvonalában, s vannak olyan megyék is, amelyekben egy­általán nem működik főfog­lalkozású sportszaikorvos. A községék körzeti orvosai saj­nos nem rendelkeznék megfe­lelő sportorvosi ismeretekkel, a rendszeres tovébbépzéseken ugyanis nem szerepel ez a té­ma. Javasolták a képviselők: az Egészségügyi Közlönyben tegyenek közzé irányéi vöket a gyógyító-megelőző sportegész­ségügyi alapellátásról. Többen felvetették: az orvostársada­lom egy része nem vállalja a sportorvoslás ügyét. A jövő­ben nagyobb figyelmet kell fordítani a szakemberek meg­nyerésére, arra, hogy például az iskOlaorvosoík, a kardioló­gusok, az ortopéd szakorvo­sok is kapcsolódjanak be a sportegészségügyi munkába. Mások az életkori sajátos­ságokat figyelmen kívül ha­gyó túlzott megterhelés ellen emeltek szót, hangsúlyozva: az élsportnak .a kedvtelésből sportolók széles tömegeire kell alapozódnia. Sokan felijük a mozgástól a gyermekeket, ho­lott a betegségek egy részé­nél nem a sportolás tiltása a célravezető — figyelmeztettek a felszólalók. A jövőben ja­vítandók az iskolai sportolás feltételei, s az oktatási re­formban is nagyobb teret szükséges szentelni a testkul­túrának. Mivel az alapellá­tásban a körzeti,' az iskolai és az üzemorvosok nem látják világosan a testneveléssel és a sporttal kapcsolatos teendői­ket, kívánatos, hogy a jövő­ben pontosan írják körül sportegészségügyi feladataikat — mutattak rá a felszólalók. A vitában felszólaltak: Ka­posvárt Júlia, a bizottság tit­kára (Budapest), Kiss István (Komárom megye) Nics János (Fehér megye), Rusz Márk (Csongrád megye), Tóth János (Budapest), Vámos Marietta (Pest megye), Zsolnai Mária (Fejér megve), Árky Nándor, az OTSI főigazgató főorvosa, Fűzi István az egészségügyi doisozók szakszervezetének főtitkára, Schmiltt Pál, az OTSH elnökhelyettese, Illés Béla, az Egészségügyi Minisz­térium főosztályvezetője és Varró János, a Fővárosi Ta­nács egészségügyi főosztályá­nak vezető helyettese. (MTI) elrablásának és meggyilkolá­sának fő szervezőjére, Grze- gorz Piotrowskira, s 25—25 évi börtönbüntetést a másik három vádlottra: Leszek Pe- kalára, Waldemar Chmielews- kire és Adam Pietruszkára. Az ügyész hangoztatta, hogy a tárgyalás bizonyította a vád megalapozottságát, amely sze­rint Grzegorz Piotrowski volt százados, Leszek Pekala és Waldemar Chmielewski volt főhadnagyok — a belügymi­nisztérium egykori m unkatár- sái — különös kegyetlenség­gel végrehajtott emberrablást, kétrendbeli emberölési kísér­letet és egyrendibelii ember­ölést követtek el. Felettesük, Adam Pietruszka volt ezredes pedig f elbúj tóttá és segítette őket a bűncselekmény elköve­tésében. A vádlottak előre megfontolt szándékkal követ­ték el tettüket, s tudatában voltak annak, hogy ez tör­vénybe ütközik. Az ügyész politikai provo­kációnak minősítette a kato­likus pap elrablását és meg­gyilkolását. Kijelentette: „A per nem derítette ki, hogy voltak-e rejtett ihletői az ak­ciónak”. (MTI) I

Next

/
Thumbnails
Contents