Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-23 / 18. szám

Közlemény Várkonyi Péter bukaresti látogatásáról Végső búcsú Gosztonyi Jánostól Elvtársai, barátai, harcos­társai vettek végső búcsút kedden a Mező Imre úti te­mető díszravatalozójában Gosztonyi Jánostól, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagjától, a Magyarok Világ- szövetségének főtitkárától, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagjá­tól. A vörös drapériával sze­gélyezett, koszorúkkal övezett ravatalnál — ahol kitünteté­seit bíborpárnákon helyezték a koporsó elé — diszőrséget álltak a párt- és állami éle­tünk vezető személyiségei, egykori harcostársai. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a HNF Országos Tanácsa nevében Horn Gyula, az MSZMP KB osztályvezetője vett búcsút az elhunyttól. Szüts Pál, az MVSZ főtit­kárhelyettese az elhunyt ba­rátai, munkatársai és család­ja részéről mondott búcsú­szavakat, kiemelve, hogy Gosztonyi János szövetségi főtitkár munkáját missziónak tekintette. A búcsúztatás az Internaci- onálé hangjaival ért véget. Gosztonyi Jánost Celldömöl- kön helyezik örök nyugalom­ra. Várkonyi Péter külügymi­niszter Stefan Andrei román külügyminiszter meghívására 1985: január 21—22-én hiva­talos baráti látogatást tett Bukarestben. A magyar külügyminiszert fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt fő­titkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. A külügyminiszteri tárgya­lásokon áttekintették a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseit. Tájékoztatták egymást országaik külpolitikai tevé­kenységéről. Véleményt cse­réltek a magyar—román kap­csolatok alakulásáról, külö­nös tekintettel az 1977. évi debreceni—nagyváradi leg­felsőbb szintű találkozó meg­állapodásainak teljesítésére. Kifejezték szándékukat, hogy erősítik népeik barátságát, fejlesztik és bővítik a két or­szág kapcsolatait. Keresik a kölcsönös érdekeket kielégítő megoldásokat az élet minden területén. Ennek kimunkálá­sa érdekében a jövőben is folytatják a két ország ve­zető párt- és állami képvi­selői rendszeres találkozói­nak gyakorlatát. Hangsúlyt kapott, hogy a két ország sokoldalú együttműködésének fejlesztésében a magyarorszá­gi román és a romániai ma­gyar nemzetiséget ösztönző szerep illeti meg. A magyar külügyminiszter romániai tárgyalásai nyílt, őszinte, elvtársi légkörben folytak. Várkonyi Péter magyaror­szági látogatásra hívta meg román kollégáját, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. * Kedden hazaérkezett Ro­mániából Várkonyi Péter külügyminiszter, aki Stefan Andreinek, a Román Szocia­lista Köztársaság külügymi­niszterének meghívására hi­vatalos baráti látogatást tett Romániában. Érkezésénél a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Pavel Platona, Románia budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) / Uj munkahelyeket jelentenek az NSZK-ban a szovjet rendelések Follinus K. János, az MTI tu­dósítója jelenti: A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság gaz­dasági kapcsolatai összessé­gükben pozitívan alakulnak, és a mostani tárgyalások is jó eredményekkel végződtek — jelentette ki kedden Bonnban egybehangzóan Alekszej An­tonov szovjet miniszterelnök­helyettes és Martin Bange- mann nyugatnémet gazdasági miniszter a szovjet—nyugat­német gazdasági vegyes bi­zottság 13., kétnapos üléssza­kát követő közös sajtóérte­kezleten. Antonov és Bange- mann kifejezésre juttatta a bét kormánynak azt a szán­dékát, hogy, a jövőben tovább kell fejleszteni a gazdasági kapcsolatokat. Az ülésszak eredményét összefoglaló közös közlemény­ben a két fél elsősorban a gépgyártás területén való együttműködést minősítette Ígéretesnek. A közlemény sze­rint jók a kilátások az együtt­működésre a vegyipar és a vegyipari berendezések terü­letén is. A szovjet miniszterelnök- helyettes azonban nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok továbbfejleszté­sére csakis békés körülmé­nyek között kerülhet sor. A nemzetközi helyzet jelenleg változatlanul bonyolult és a két ország viszonyában Is van­nak feszültséget okozó ténye­zők. amelyeket meg kell szün­tetni — mondta a szovjet po­litikus. Alekszej Antonov bírálta a nyugati országok úgyneve­zett COCOM-listáját, melyen a szocialista országokba nem, vagy korlátozottan exportál­ható termékek szerepelnek. Vezető, nyugatnémet gazdasá­gi személyiségek osztották azt a véleményét, hogy a CO- COM-lista gátolja a gazdasá­gi kapcsolatok magasabb szint­re emelését. Martin Bangemann nyugat­német gazdasági miniszter kö­zölte, hogy ismét megbeszé­lések kezdődtek egy tudomá­nyos-műszaki kormányszer­ződés megkötéséről. Bange- mann elmondta, hogy jelen­leg mintegy 20 milliárd már­kát kitevő szovjet megrende­lésekről folynak a tárgyalá­sok, s a nyugatnémet vállala­toknak jók az esélyeik ezek megszerzésére, Mint a nyugatnémet televí­zióállomások rámutattak, az NSZK-ban mintegy 120 ezer munkahelyet biztosítanak a már érvényben levő szovjet megrendelések. A szovjet—nyugatnémet gazdasági vegyes bizottság legközelebbi ülését Moszkvá­ban tartja 1985. végén, vagy 1986. elején. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökhelyettesét ked­den délután fogadta Helmut Kohl kancellár és Hans-Diet- rich Genscher külügyminisz­ter is. Együttes ülés (Folytatás az 1. oldalról) esők és vállalatok közötti eredményes együttműködés­ben vált folyamatossá a közös munka. Ezt követően a fe­szültségeket okozó területek­ről szólt az előadó, köztük a lakásépítést zavaró építő- anyaghiányról, az új feszült­ségként jelentkező magas la­kásárakról, a bányászlakás­építési akció elmaradásáról, bizonyos helyeken az iskolák túlzsúfoltságáról stb. Mint mondotta, a szakszervezetek tevékenysége akkor lesz ered­ményesebb, ha már a kezdet­nél, a tervi koncepciók ki­dolgozásának folyamatában látják el a tagság érdekében vállalt feladataikat. Szerinte gyakori véleménycserére lesz majd szükség a jövőben. Be­fejezésül hangsúlyozta, hogy a nyílt beszéd, a gondok fel­tárására és többlet cselekvésre sarkallja a dolgozókat. A felszólalók mindegyike utalt az együttműködés ered­ményességére, szóba került, hogy a szakszervezetek miben segíthettek volna jobban, je­lezték, hogy a tagság számon kéri azoknak a végrehajtását, amelyben kölcsönös megegye­zés született, hogy az SZMT határozottabban képviselje az ágazati szakszervezetek véle­ményét, hogy a feladatok megvalósításában az üzemek Is sokat tettek és tehetnek. Egyértelmű kívánságként hangzott el, hogy a szakszer­vezetek a feladatok kialakí­tásakor is vegyék ki alkotó módon a részüket Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titkára felszóla­lásában hangsúlyozta, hogy a kiemelt társadalmi programok teljesítése azért tölthet el bennünket örömmel, mert azok egy minden tekintetben szorító környezet és követel­ményrendszer eredményeként születtek meg. A tanulságok­ra utalva elismerte, hogy okos dolog volt a tervezésben számolni a várható változta­tásokkal. Akár csak eddig, úgy a jövőben is, a szakszer­vezetek feladata az érdekek feltárása, az igények össze­gyűjtése, a kívánságok egyez­tetése. A konkrét végrehajtás a tanácsokra hárul. Elismer­te, hogy a kiemelt feladatok elsődleges védelme igen fon- to», de szükséges jelezni azokat az esetleges nagyon égető közérdekű kérdéseket, amelynek eredményeként eset­leg módosítani kell a koráb­bi célkitűzéseket. Ehhez a fogadókészség a tanácsoknál megvan. Szólt arról, hogy az együttműködésben még van­nak ki nem használt lehető­ségek, majd javasolta, hogy az együttes ülés fejezze ki elismerését mindazoknak, akik eredményesen dolgoztak a kiemelt társadalompolitikai feladatok végrehajtásán. Devoslcs Miklós, a megyei tanács elnöke válaszolt az el­hangzottakra. Zárszavában hangsúlyozta, hogy a két tes­tület között korrekt, kiegyen­súlyozott a kapcsolat, helye­sek voltak a közösen kitűzött célok, s ezeknek megvalósí­tását segítette az együttmű­ködés. Végül a közös ülés el­ismerését tolmácsolta mind­azoknak a szakszervezeti tisztségviselőknek, tagoknak, akik eredményesen segítették az előbb említett feladatok jó elvégzését. Ezután mindkét testület külön-külön folytatta munká­ját. Az SZMT elnöksége meg­vitatta a szakszervezeti szak­maközi bizottságok munkájá­nak eddigi tapasztalatait, a további feladatokat és úgy foglalt állást, keresni kell a hatékonyabb munka feltéte­leinek megteremtését, jobban el kell határolni a tennivaló­kat. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága az egészségügy káderhelyzetét és feladatait tárgyalta, amelyen dr. Hutás Imre államtitkár is részt vett. Az előterjesztést elfogadta, új feladatokat határozott meg. Elfogadta a megyei szállítási bizottság tevékeny­ségéről szóló beszámolót, az építőipari és vízügyi ágazat­ban működő vállalatok rövi­dített névhasználatra vonat­kozó javaslatát, majd döntött az idei év Madách-díjainak adományozásáról. 2 NÚGRÁD — 1985. január 23., szerda / Átkelés a 1 Ferdén húzat át a komp a Mekong itt már széles ágán, a Hau Giangon. Szem­ben, a még jó kilométernyi­re levő - túlparton Can Tho, Dél-Vietnam legjelentősebb városa. A rozsdás, ütött-ko- pott, de még feladatának úgy-ahogy eleget tevő vízi­járműi óriási utastömege va­lóságos keresztmetszetét ad­ja az itt élőknek. Közeledünk a Mekong-ág túlpartja felé. Meglódul a kö­rülöttünk nyüzsgő tömeg, a két szerencsétlen leprás kol­dus is a komp más részei felé veszi útját, hogy külö­nös zenéjükkel pár dongot gyűjtsenek az egyikük mez­telen karcsonkjára kötözött bádogdobozába. Egyhúrfj he­gedűjük melankolikus-bor­zongató hangját az alacso­nyabbik nyakába akasztott hordozható erősítő berende­zés sugározza. Ki tudja, hon­nan szerezték ezt a furcsa szerkezetet? Ott hagyja a ve­zetőülés melletti nyitott ab­laknál elfoglalt stratégiai fontosságú helyét az az ara­nyos. hosszú copfos, bogár­szemű kislány, aki legalább egy fél óra hosszat állhata­tosán kínálta nekünk sors­jegyeit. Pedig hát kitartását jutalmazva, vásároltunk tőle három csomag zöldessárga színű, cukornádsziruppal íze­sített, rizsből és zöldibabból készült süteményt is. Csattannak az inas, naptól, a párás szórt fénytől feketé­re aszalt testű komjphajósok vezényszavai. A tihanyi rév átkelő kompjára hasonlító, csak annál sokkal nagyobb alkalmatosság emeletén, a kormányos fülkéjében manő­verezni kezd, hogy a hatal­mas folyó igen erős sodra, no meg a párezer lóerős dízel­motorok adta erő á följáró cementpadkájához koccantsa a jármű elejét Árad a Me­Mindjárt kiköt a komp kong, szürkéssárga vize egész vízijácintkerteket sodor ma­gával. A parasztok ezt a hú­sos, belül szivacsos, lila, il­latos virágú növényt bam­buszléccel határolt „víziker­tekben” termesztik, időnként néhány kocsirakományra va­lót kihalásznak, silózzák, er­jesztik, más növényi-állati hulladékkal keverik, így ké­szül a trágya. Dél-Vietnam mintegy három és fél millió hektáros termőterületén éven­te körülbelül hétmillió ton­nányi rizst termesztenek, s egy tonna rizs szárba szök­kenéséhez, beéréséhez leg­alább két tonna szerves trá­gyát kell a földekre kiszórni. Közben kikötöttünk. Föl- búgnak a járművek, az ős­régi De Soto, Ford, Chevrolet buszok, indul az áradat. Kü­lönös imbolygó, félig futó já­rással parasztasszonyok vi­szik hordfán a két kosárba elosztott, nem ritkán ötven­hatvan kilós terheket. Furcsa mozgásukkal ellensúlyozzák a kosarakba« vitt teher „be- lengését”. Ahol a kompfel­járó beletorkollik az útba, alkalmi árusok újabb hada les az érkezőikre. Cigarettát, fagylalt gyanánt bambuszpálJ cika köré fagyasztott víz-cu­kor keveréket, bételdiót, gyü­mölcsöt kínálnak. Riksások várják az utasokat, többsé­gük a háromkerekű, szaka­dozott vászon tetejű jármű­ben szunyókál, a rámenősebb bek maguk hajtják fel a le­endő ügyfelet, kofákat, akta­táskás, íehéring-nadrágos hi­vatalos embereket, a haza igyekvő családokat. Sokszínű, sokfajta nép. Az arcok sem olyan egyöntetűen vietnami jellegűek, mint északon. Itt, a Mekong-deltában érződik, hogy három-négy évszázada nagy számú khmer is lakott a vidéken, s az északról fo­kozatosan dél felé terjeszke­dő császári birodalom, az ösJ lakosokon kívül a Ming-kor­szak Kínájából ide sodrótok takat, meg malájokat, indiai­akat is talált. Dudálva kapaszkodunk föl a lejtőn, mígnem kikerülve a parányi üzletek, árusok gyű­rűiéből. egy éles bal kányái után elénk tárul az egyete­méről, tévéstúdiójáról, élénk szellemi életéről ismert, félH milliós nagyváros. Can Tho. Dunai Péter Példakép: Opo/e és Poznan Lengyelországban harmincöt évvel ezelőtt alakult meg az első mezőgazdasági termelő- szövetkezet. Ezt követően az itt addig ismeretlen falusi gazdálkodási forma nagy len­dülettel kezdett fejlődni. Kezdetben, elsősorban Kö­zép- és Kelet - Leng yelo rsaé g - ban azok a panasztok döntöt­tek a közös gazdálkodás mel­lett. akik hozzáju tottaik végre az áhított földhöz, s rövide­sen belátták, hogy nem képe­sek önálló gazdaságokat vezet­ni. Egészen másképpen jöt­tek létre a termelőszövetke­zetek Nyugat- és Délnyugat- Lengyelország'ban, ahol leg­nagyobbrészt fennmaradtak az egykori földbirtokok épületei és termelőeszközei. Poznan és Opole vidékén elsőrendűen felszerelt és vezetett termelő­szövetkezetek alakultak, ame­lyek biztosították tagjaik jó­létét és a társadalombiztosí­tásból fakadó előnyöket: gyermeknevelési szabadságot, üdülést, csoportos kirándulá­sokat, s legalább is az év egy részében a 8—10 órás mun­kanapot. A lengyelországi termelő­szövetkezetek 35 éves történe­téből egy másik következte­tés is levonható: létezésük szorosan összefügg a falu szellemi és anyagi szintjével. Ahol ez a szánvonal nem ki­elégítő, ott vagy egyáltalán nincs termelőszövetkezet, vagy olyan gyengék, mint a kör­nyék leggyengébb egyéni gaz­daságai. Éppen Poznan és Opole vidéke, valamint a ten­germellék szolgái ellenpéldá­val. Itt a termelőszövetkeze­tek szintje nem marad el a környék legjobb egyéni és állami gazdaságaitól, sok esetben felül is múlják azo­kat. Ezeken a helyeken gyü­mölcsöző együttműködés kezd kialakulni a kollektív és az egyéni gazdaságok között. Az egyéni gazda, aki a legköze­lebbi termelőiszövetkezeteknek a rendes felvásárlási áraknál magasabb áron adja el a csir­két, nyulat, tojást, gyümöl­csöt és zöldséget, érdekelt lesz a termelőszövetkezet fennállásában, hiszen a téesz- től állandó jelleggel takar­mányt, göngyöleget, tenyész- anyagot kap. Erre jó példa a Zduny termelőszövetkezet, amelyet különösen vonzóvá tesz az emberek szemében a jól működő önkormányzat. A Lengyelországban bevezetett gazdasági reform, valamint az 1984 nyarától érvényes új szövetkezeti törvény éppen ezt, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek önkormányzatának erősítését szolgálja. A termelőszövetkezetek IX. országos kongresszusa kijelöl­te az utat, amelyen a terme­lőszövetkezetek a legeredmé­nyesebben haladhatnak. A fő feladat a saját takar­mány- és gabonatermeies megfelelő emeiese, amely megteremti a növénytermesz­tés és az állattenyésztés egyensúlyát. És itt van még egy másik, egész Lengyelor­szág mezőgazdaságpo'uitiká,ia szempontjából nagy fontossá­gú feladat. Az országban sok a rossz, gyenge minőségű ta­laj, amelyet senki sem akar megművelni, mert a jó minő­ségű. magasabb kategóriába sorolt talajok megművelése könnyebb és biztosabb hasz­not jelent. E sokezer hektár­nyi igen rossz, homokos, szá­raz földet is meg kell azon­ban művelni. Ezt a feladatot Is csák a termelőszövetkeze­tek vállalhatják, mert jobban fel vannak szerelve az egyé­ni parasztgazdaságoknál. Andrzej Zalewski Tavaszi munkák az opolei vajdaságban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents