Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-23 / 18. szám

I A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzeme már egy éve, Hogy bevezette a bányaüze­meknek a gépek cserebérleti bérbeadását, amit a gazdaságosabb üzemeltetés indokolt. A felvételen: egy EHOR rakodógép felújítási munkálatait végzik Kiállta a próbát Vízfüggöny alatt telel a zöldség Kukorica - hegyvidéken A mexikói hegyvidéken elyan évelő növényt találtak, amely közeli rokona az egy­nyári kukoricának, s azzal ke­resztezve termékeny utódok keletkeznek. E növény a ter­mesztett kukoricával egye­temben a Zea növénynemzet­ség tagja; a kutatók azt fel­tételezik, hogy a kukoricával közös elődje volt. A most felfedezett növény még 3000 méteres magassá­gokban is előfordul, s átme­neti hóeséseket is túlél. Ned­ves földben szintén megél, holott a termesztett kukori­cafajták ott könnyen növény­betegségek áldozatává válnak. De még sekély folyókban is előfordul. Azt remélik, hogv. ha e vad formát termesztett kukoricafajtákkal keresztezik, nem csak évelő fajtákat kap­nak, hanem egyúttal olyan nö­vényeket is, amelyek jobban ellenállnak a hidegnek éá a nedvességnek. S ilyenformán b kukorica művelési területei az erre eddig alkalmatlan ég­hajlati övezetekre is kiter­jeszthetők lesznek. Ugyanehhez a célhoz Brazí­liában máris közelebb jutot­tak. Ott a kukoricának a trópusokon való termesztésé­re különösen alkalmas válto­zatát hozták létre. Ez a szok­ványos fajtákhoz képest azzal tűnik ki. hogy hatszoros a cukortartalma, tizenhétszeres fi vízben oldódó DOliszacharid- jainak töménysége, s fele ak­kora a keményítőtartalmá. Kiállta a hideg idő próbá­ját a kertészeti egyetem sza­badalma: a vizfüggönyös fó­liarendszer. Az ebben nevelt palánták a tartósan nagy hi­degben sem sínylik meg a kemény telet, holott az üveg- házakénál jóval kevesebb fű­tési energiával is beérik. Az egyetem kísérleti üzemében kéthektárnyi területen zöldell ezekben a napokban is a spe­nót, a saláta, a petrezselyem, illetve a paradicsom- és pap­rikapalánta. A különleges módszer lé­nyegében a talajvíz hőié' hasznosítja. A kútvizet 6—8 méter mélyről szivattyúzva folyamatosan permetezik a duplaborítású fóliasátor két ..fala" közé. ily módon a víz- füegönv megóvja a sátor bel- , sejét a fagytól. Mivel azon­ban a növények egy részének alacsony a 2—3 fokos hőmér­séklet, a hiányzó meleget úgynevezett vegetációs fű­téssel pótolják. A palántaso­rok között kazánnal forralt vizet cirkuláltatnak, éjjelre pedig a lehűlés ellen fóliáta- karót borítanak a kényesebb, melegigényesebb növénvek- I re — elsősorban a paradi­csom és a paprika palántái­ra. Számítások szerint ezzel az eljárással a hagyományos té­li , fűtőenergia-mennyiség mindössze egy tizedére van szükség. A rendszert már évek óta alkalmazzák az ország­ban — elsősorban Solt, Ceg­léd, Tata és Szentes környé­kén, ám a mostanihoz hason­ló kemény tél „terhelési pró­bájának” még nem volt alá­vetve. A tapasztalat szerint még mínusz 25 fokon is „jól zár” a vízfüggöny. nem fagy­tak ki a palánták. Igaz, a légtöbb helyen éjjeli ügyeletet is szerveztek a vízáramlás és a fűtés ellenőrzésére. A piacon jelenleg kapható téli friss zöldség — saláta, hagyma, snidling — egy része is víz­függöny alatt nevelkedett. ' Az egyetem szabadalma iránt nem csak itthon, hanem külföldön is sokan érdeklőd­nek. Többek között az NSZK-ban vásárolták meg az energiatakarékos kertészeti szabadalmat, s a módszert Csehszlovákiában, Görögor­szágban és Cipruson is ered­ményesen alkalmazzák. Közüggyé vált az irányelvek vitája Egv belvárosi pártalapszervezet taggyűlésének tapasztalatai Az elmúlt napokban tartot­ta a párt Központi Bizottsá­gának kongresszusi irányel­vei megvitatásáról a taggyű­lését a salgótarjáni belvárosi I/A pártalapszervezet. A tag­gyűlésen javaslatok hangzot­tak el a szervezeti szabályzat módosításáról. Az alapszerve­zet megválasztotta új titká­rát és vezetőségét. Az alapszervezet több mint száz tagja közü] sajnos, so­kan megromlott egészségi ál­lapotuk miatt nem , igen vesznek részt az aktív poli­tikai életben. Véleményük azonban így is eljutott az alapszervezet legutóbbi tag­gyűlésére a párt Központi Bizottsága kongresszusi irány­elveiről, a szervezeti szabály­zat módosításáról. A taggyű­lés előtt a pártcsoportbizal- miak és a jelölő bizottság tagjai ismét felkeresték a ta­gokat, az eszmecsere, a ten­nivalók közös meghatározása céljából. Az irányelvek a kongresz- szusi előkészítő munka, a párttagság politikai felkészü­lésének nagyon fontos okmá­nya — hangsúlyozták a fel­szólalók a taggyűlésen. És már elöljárójában kijelentet­ték, hogy az alapszervezet párttagsága — nyugdíjasok, háztartásbeliek, sőt aktív dol­gozók is — élénken érdeklő­dik az irányelvekben megfo­galmazott fontos társadalmi kérdések, eredmények, gon­dok és az előrehaladás érde­kében tett javaslatok iránt. Megfogalmazódott, hogy a tagság alapvetően egyetért az irányelvekben megfogalma­zott fő törekvésekkel és cél­kitűzésekkel. Mint mondották, az egyetértés állásfoglalás és kiállás a pá/rt politikája mel­lett. A pártvezetőség beszámoló­ja csakúgy mint a vitában elhangzottak, elsősorban az alapszervezet tagjai számára legdöntőbb kérdésekkel fog­lalkozott. Nem érdektelen hangsúlyozni, hogy ezek az idős párttagok a munkában megrokkant, elfáradt férfiak és nők egy percig sem vitat­ták a béke megőrzéséért foly­tatott nemzetközi küzdelmet, egyetértőén támogatják a párt- és a kormány békepo­litikáját. Ki is jelentették, hogy a párttagság reálisan, optimistán támogatja a párt azon küzdelmét, hogy a rend­kívül feszült nemzetközi hely­zetben is lehetséges a világ­háború elkerülése, az enyhü­lési folyamat folytatása. Mindezek nyugtázása után mi is foglalkoztatta legin­kább a párttagságot? A vitá­ban és az előzetes beszélge­tések során többen szóvá tet­ték. hogy a tulajdonviszonyok szocialista alakításában he­lyes úton járunk-e. A válasz egyértelmű igen volt. Annak ellenére, hogy hangsúlyozták, elsősorban azokon a területe­ken, ahol a szocialista állami szektor nem tud hatékonyan és jövedelmezően tevékeny­kedni, és elsődleges feladat, hogy a lakossági ellátást, szolgáltatást segítsük, ott igenis szükség van a külön­böző gazdasági munkaközös­ségekre, de a kongresszusi irányelveknek megfelelően meg kell akadályozni az ügyeskedéseket, a munka nél­küli, vagy a végzett munká­val nem arányos jövedelmek szerzését. Sok szó esett a párt szö­vetségi politikájáról. Szóba került, hogy a munkásosztály mellett a szövetkezeti pa­rasztság. az értelmiség is megfelelő szerephez jut a társadalomban. Felvetették viszont, hogy az irányelvek­nek megfelelően a káderután­pótlásnál a jövőben fontos­nak tartják: az arra alkal­mas munkásokat a vezetői ki­nevezéseknél még jobban ve­gyék figyelembe, készítsék fel a vezetői feladatokra. A beszámolóban, a vitában is kiemelték, hogy a párttagság körében sok a nő. Az egyen­jogúság és a nők aktivitása terén számottevő eredménye­ket értünk el. De hangsú­lyozták, hogy még mindig többet beszélünk erről, mint amit konkrétan teszünk. Vál­tozatlan feladatnak tartják, hogy hatékonyabb eredmé­nyeket érjünk el a munkavál­lalás és anyai hivatás össze­egyeztetésének könnyítésében, a szakképzettség növelésében, vezető beosztásba kerülésük feltételeinek javításában, jö­vedelmük megkülönböztetésé­nek csökkentésében. Sok szó esett arról, hogy az időskorúak, a nyugdíjasok közül az utóbbi években na­gyon sokan nehéz helyzetbe kerültek. Az áremelkedések legnagyobb mértékben a kis­nyugdíjasok nyugdíjának re­álértékét csökkentették. A pártszervezet tagsága biztos abban, hogy e folyamat meg­állítása a párt Központi Bi­zottságának eltökélt szándékai Kifejtették: az anyagi meg­becsülés egymagában nem elegendő. Társadalmunk ér­deke, hogy a felhalmozott politikai, szakmai, emberi ér­tékeket — melyekkel ennek az alapszervezetnek a tagjai is rendelkeznek — jobban hasznosítsák. Az egészségtől függően jobban és nagyobb számban kell bevonni őket a párt, társadalmi, állami és gazdasági munkába. Ez első­sorban a helyi pártbizottsá­gok, állami szervek és alap- szervezetek feladata. Nagyon sok szó esett a fia­talokról, a szocialista demok-l rácia fejlesztéséről, az élet-; színvonalról. A taggyűlés ki­mondotta: „Kemény és fe­gyelmezett munkával tovább léphetünk”. Nem lesz köny- nyű, de e fontos pártprogra-V mot teljesíteni kell. Most vari igazán szükség a kommunis­ták bátor nyílt kiállására a párt politikája mellett. Ép­pen ezért — hangsúlyozta a taggyűlés — megkülönbözte­tett jelentőségű pártunkban az eszmei, politikai, szerve­zeti és cselekvési egység; amiért ma szinte minden órá­ban meg kell küzdeni. Az alapszervezeti taggyűlés az irányelvek összegezése kapcsán számos javaslatot is tett a felsőbb pártszervezet­nek. A sok közül csak né­hány. Kimondották: szüksé­ges tovább javítani a lakóte­rületi pártmunkát és erősíte­ni annak szervezeti keretét.’ Kérték, hogy a nyugdíjba kerülő párttagok egységesen a lakóterületen levő pártalap- szervezetben végezzenek párt- munkát. A következő évek­ben, amikor a gazdasági hely­zetünk ezt lehetővé teszi, a’ nyugdíjak reálértékét —• hasonlóan a más országoké­hoz úgy őrizzük meg, hogy az éves általános árszint szá­zalékos emelkedésének meg­felelő százalékban a nyugdí­jak automatikusan emelked­jenek. Dr. Róth József alapszerve­zeti titkár összefoglalójában summázta az alapszervezet tagjainak véleményét, s mint mondotta: az irányelvek vi­tája a belvárosban közüggyé vált, egyetértő, támogató ja­vaslatok hangzottak el a ha­tározat megvalósítására. Mert erre a párttagságra a Köz­ponti Bizottság mindig szá­mított, számíthat a jövőben is, hiszen cselekvőén támo­gatja a párt politikáját. i Somogyvári László ' Elérkezett március 15-e, s $ hadosztály valóban méltón emlékezett meg 1848 dicsQ napjairól... Csütörtök volt, mégis csupán pár szakasz vo­nult ki munkára. A többiek készülődtek a délelőtti, gya­korlótéren megtartandó ün­nepségre, amire jelezte rész­véteiét a táborparancsnokság f* . Rendben meg is érkez­tek. De nem egyedül. Velük tartott egy — a parancsnok­ságon tartózkodó — katonai tiszti bizottság is. Elfoglalták helyüket az emelvényen, Szi­gethy jelentést tett, és meg­kezdődhetett az ünnepség. A színes kultúrműsorban — melyben az énekkar mellett már a fúvószenekar és ci- gán^zenészek is részt vettek — két, igazán az alkalomhoz illő szavalat hangzott el. Pe­tőfi „Nemzeti dal”-a, valamint látnoki ihletésű, forradalmi verse, az „Egy gondolat bánt en gémét”. .. A szovjet tisztek érdeklődéssel figyelték a mű­sort, amikor" azonban a had­osztályparancsnok ünnepi megemlékezése következett, to'mácsért intettek, és folya­matosan fordíttatták minden mondatát; amivel az ünnep jelentőségét méltatta és a sza­badságharc jelentőségéről szólt. Szavait nagy taps fogadta, majd a hadosztály díszszem­léhez sorakozott, és kemény v:"vázzmenetben vonult el a h’zott'ág és a' táhorparancs- nokság tisztjei előtt. A temesvári önkéntesek (14.) Ünnepség és karantén A díszmenet után a bizott­ság vezetője — egy ezredes — Szigethy Zoltán hadosztály­parancsnokot kérette, és előt­te, valamint a helyi szovjet tisztek előtt nagy megelége­dését fejezte ki a hadosztály erőnléte és kiképzési foka fe­lett, dicsérte a • szervezettsé­get, a katonai fegyelmet, a körletrendet (mint utólag megtudták, míg ők kint ké­szülődtek, addig a bizottság bent könletszéróiét tartott) s végezetül hangsúlyozta, hogy a hadosztály rövidesen fegy­vert kap, és hazaszállítják Magyarországra. * Amikor Szigethy a táborba visszatérve tájékoztatta tiszt­jeit — és azok embereiket — az ezeredes véleményéről és ígéretéről, ismét magasra csa­pott. a lelkesedés. És pár nap múlva, amikor megtudták, hogy Pártos Imre, a komisszár — feltehetőleg a szemle kö­vetkezményeként — Debre­• Ami az ünnepségről tör­tént beszámolót illeti, az töb­bek visszaemlékezésén alapul, a hadosztályiíjság — március 15-ig ünnepségről tudósító — 7., és további számai sajnos, eltűntek, és ez ideig nem ke­rültek elő. cenlbe indul a Honvédelmi Minisztériumba jelenteni, hogy a hadosztály felkészíté­se befejeződött, és indulásra készek, a hangulat tovább ja­vult. .. Ha lehet mindezt még csak fokozta az, hogy a szov­jet tisztek ismét derűs kép­pel jártak-keltek, és örömmel újságolták, hogy a Dunántúlon megindult a várva várt tá­madás és a kezdeményezés is­mét a szovjet csapatok kezé­ben van. Pártos egy szovjet katonai gépkocsin kelt útra Debre­cenbe. Még csak egy nap sem telt el, és a lelkesedést a döb­benet váltotta fel... Olyas valami történt, amire senki sem számított. A reggeli szo­kásos egészségügyi vizitnél orvosuk egy főhadnagynál és több legénységbelinél ís tí­fuszgyanús jeleket észlelt... A gyanút — a többiek bizton­sága érdekében — nem lehe­tett eltitkolni a parancsnok­ság előtt... Jött Barbasina, az orosz orvosnő, és sajnos ő is megerősítette a rossz hírt. .. Azonnal intézkedett is. A gyengélkedőben a tífuszgya­núsokat elkülönítette szöges- drótot hozatott, és a beteg le­génységbeliek korábbi szállá­sát körbekerítve, egészségügyi zárlat — karantén — alá he­lyeztette. Oda kellett átköltöz­niük — szőrtelenltés és szi­gorú fertőtlenítés után — an­nak a tiszti szoba lakóinak is, ahol a főhadnagy lakott. Az emberek — tisztek, le­génység egyaránt — elhűlve tárgvalták az esetet. Mi tör­ténhetett — tették fel egy­másnak az ominózus kérdést? Hiszen mi mindannyian meg­kaptuk a tífusz elleni ol­tást!. . . Töprengtek.. . Azután valaki, csak úgy halkan meg­jegyezte: — Mi igen. De azok, akiket oadátról hoztunk pót­lásként, vajon azok megikap- tá-e? Hiszen ott már február vége óta könyörtelenül szed­te áldozatait a tífusz. . . Hi­szen éppen ezért volt a leg­szigorúbban, a hadosztályból való kizárás terhe mellett megtiltva a dróton túliakkal minden csereberevásár. . . Ko­moran bólogattak. Igen, ez le­hetett a kiváltó ok... Gon­datlanok voltak... Ez a helyzet fogadta Pár­tost, amikor visszaérkezett Debrecenből, örültek érkezté- nek. de örömük nem völt teljes, pedig jó híreket ho­zott: „Debrecenben, a Magyar Honvédelmi Minisztériumiban már tudnak rólunk. Várnak haza, és elő vannak már ké­szítve a fegyverek is, amik­kel felszerelik a hadosztályt!” Hittek neki, mert az mond­ta, amit hallani akartak. Hit­ték, hogy indulnak a Dunán­túlra, ahol már végső, döntő támadását indította a szovjet hadsereg hazájuk felszabadí­tásáért. Talán még bekapcso­lódhatnak — gondolták —, de gondolataikra árnyat vetett a karantén szögesdrótja. .. És köziben — a húsvét előt­ti napokban — megnőtt a lá­togatók áradata. Sajnos sokan — akiknek hozzátartozója ka­ranténban volt —, hiába jöt­tek, csak a csomagot tudták bejuttatni valakivel a tábor­ba. Akiknek" viszont sikerült találkozni, az hozta a híreket. Hogy otthon, Magyarországon is szervezik már a hadosztá­lyokat, és van amelyik már útra készen áll. .. És ők is­mét nékiszégezték a kérdést Pártosnak: velünk mi lesz? Mire várunk?. . . S ő tovább­ra is nyugtatgatta őket: Szigethy Zoltán hadosztálypa­rancsnok „Minden, amit mondtam, igaz. Ahogy felszabadultunk a karantén alól, azonnal meg­kapjuk az indulási paran­csot!”... Hittek neki. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János NÓGRAD — 1985. január 23., szerda 1

Next

/
Thumbnails
Contents