Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-23 / 18. szám
I A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzeme már egy éve, Hogy bevezette a bányaüzemeknek a gépek cserebérleti bérbeadását, amit a gazdaságosabb üzemeltetés indokolt. A felvételen: egy EHOR rakodógép felújítási munkálatait végzik Kiállta a próbát Vízfüggöny alatt telel a zöldség Kukorica - hegyvidéken A mexikói hegyvidéken elyan évelő növényt találtak, amely közeli rokona az egynyári kukoricának, s azzal keresztezve termékeny utódok keletkeznek. E növény a termesztett kukoricával egyetemben a Zea növénynemzetség tagja; a kutatók azt feltételezik, hogy a kukoricával közös elődje volt. A most felfedezett növény még 3000 méteres magasságokban is előfordul, s átmeneti hóeséseket is túlél. Nedves földben szintén megél, holott a termesztett kukoricafajták ott könnyen növénybetegségek áldozatává válnak. De még sekély folyókban is előfordul. Azt remélik, hogv. ha e vad formát termesztett kukoricafajtákkal keresztezik, nem csak évelő fajtákat kapnak, hanem egyúttal olyan növényeket is, amelyek jobban ellenállnak a hidegnek éá a nedvességnek. S ilyenformán b kukorica művelési területei az erre eddig alkalmatlan éghajlati övezetekre is kiterjeszthetők lesznek. Ugyanehhez a célhoz Brazíliában máris közelebb jutottak. Ott a kukoricának a trópusokon való termesztésére különösen alkalmas változatát hozták létre. Ez a szokványos fajtákhoz képest azzal tűnik ki. hogy hatszoros a cukortartalma, tizenhétszeres fi vízben oldódó DOliszacharid- jainak töménysége, s fele akkora a keményítőtartalmá. Kiállta a hideg idő próbáját a kertészeti egyetem szabadalma: a vizfüggönyös fóliarendszer. Az ebben nevelt palánták a tartósan nagy hidegben sem sínylik meg a kemény telet, holott az üveg- házakénál jóval kevesebb fűtési energiával is beérik. Az egyetem kísérleti üzemében kéthektárnyi területen zöldell ezekben a napokban is a spenót, a saláta, a petrezselyem, illetve a paradicsom- és paprikapalánta. A különleges módszer lényegében a talajvíz hőié' hasznosítja. A kútvizet 6—8 méter mélyről szivattyúzva folyamatosan permetezik a duplaborítású fóliasátor két ..fala" közé. ily módon a víz- füegönv megóvja a sátor bel- , sejét a fagytól. Mivel azonban a növények egy részének alacsony a 2—3 fokos hőmérséklet, a hiányzó meleget úgynevezett vegetációs fűtéssel pótolják. A palántasorok között kazánnal forralt vizet cirkuláltatnak, éjjelre pedig a lehűlés ellen fóliáta- karót borítanak a kényesebb, melegigényesebb növénvek- I re — elsősorban a paradicsom és a paprika palántáira. Számítások szerint ezzel az eljárással a hagyományos téli , fűtőenergia-mennyiség mindössze egy tizedére van szükség. A rendszert már évek óta alkalmazzák az országban — elsősorban Solt, Cegléd, Tata és Szentes környékén, ám a mostanihoz hasonló kemény tél „terhelési próbájának” még nem volt alávetve. A tapasztalat szerint még mínusz 25 fokon is „jól zár” a vízfüggöny. nem fagytak ki a palánták. Igaz, a légtöbb helyen éjjeli ügyeletet is szerveztek a vízáramlás és a fűtés ellenőrzésére. A piacon jelenleg kapható téli friss zöldség — saláta, hagyma, snidling — egy része is vízfüggöny alatt nevelkedett. ' Az egyetem szabadalma iránt nem csak itthon, hanem külföldön is sokan érdeklődnek. Többek között az NSZK-ban vásárolták meg az energiatakarékos kertészeti szabadalmat, s a módszert Csehszlovákiában, Görögországban és Cipruson is eredményesen alkalmazzák. Közüggyé vált az irányelvek vitája Egv belvárosi pártalapszervezet taggyűlésének tapasztalatai Az elmúlt napokban tartotta a párt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei megvitatásáról a taggyűlését a salgótarjáni belvárosi I/A pártalapszervezet. A taggyűlésen javaslatok hangzottak el a szervezeti szabályzat módosításáról. Az alapszervezet megválasztotta új titkárát és vezetőségét. Az alapszervezet több mint száz tagja közü] sajnos, sokan megromlott egészségi állapotuk miatt nem , igen vesznek részt az aktív politikai életben. Véleményük azonban így is eljutott az alapszervezet legutóbbi taggyűlésére a párt Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiről, a szervezeti szabályzat módosításáról. A taggyűlés előtt a pártcsoportbizal- miak és a jelölő bizottság tagjai ismét felkeresték a tagokat, az eszmecsere, a tennivalók közös meghatározása céljából. Az irányelvek a kongresz- szusi előkészítő munka, a párttagság politikai felkészülésének nagyon fontos okmánya — hangsúlyozták a felszólalók a taggyűlésen. És már elöljárójában kijelentették, hogy az alapszervezet párttagsága — nyugdíjasok, háztartásbeliek, sőt aktív dolgozók is — élénken érdeklődik az irányelvekben megfogalmazott fontos társadalmi kérdések, eredmények, gondok és az előrehaladás érdekében tett javaslatok iránt. Megfogalmazódott, hogy a tagság alapvetően egyetért az irányelvekben megfogalmazott fő törekvésekkel és célkitűzésekkel. Mint mondották, az egyetértés állásfoglalás és kiállás a pá/rt politikája mellett. A pártvezetőség beszámolója csakúgy mint a vitában elhangzottak, elsősorban az alapszervezet tagjai számára legdöntőbb kérdésekkel foglalkozott. Nem érdektelen hangsúlyozni, hogy ezek az idős párttagok a munkában megrokkant, elfáradt férfiak és nők egy percig sem vitatták a béke megőrzéséért folytatott nemzetközi küzdelmet, egyetértőén támogatják a párt- és a kormány békepolitikáját. Ki is jelentették, hogy a párttagság reálisan, optimistán támogatja a párt azon küzdelmét, hogy a rendkívül feszült nemzetközi helyzetben is lehetséges a világháború elkerülése, az enyhülési folyamat folytatása. Mindezek nyugtázása után mi is foglalkoztatta leginkább a párttagságot? A vitában és az előzetes beszélgetések során többen szóvá tették. hogy a tulajdonviszonyok szocialista alakításában helyes úton járunk-e. A válasz egyértelmű igen volt. Annak ellenére, hogy hangsúlyozták, elsősorban azokon a területeken, ahol a szocialista állami szektor nem tud hatékonyan és jövedelmezően tevékenykedni, és elsődleges feladat, hogy a lakossági ellátást, szolgáltatást segítsük, ott igenis szükség van a különböző gazdasági munkaközösségekre, de a kongresszusi irányelveknek megfelelően meg kell akadályozni az ügyeskedéseket, a munka nélküli, vagy a végzett munkával nem arányos jövedelmek szerzését. Sok szó esett a párt szövetségi politikájáról. Szóba került, hogy a munkásosztály mellett a szövetkezeti parasztság. az értelmiség is megfelelő szerephez jut a társadalomban. Felvetették viszont, hogy az irányelveknek megfelelően a káderutánpótlásnál a jövőben fontosnak tartják: az arra alkalmas munkásokat a vezetői kinevezéseknél még jobban vegyék figyelembe, készítsék fel a vezetői feladatokra. A beszámolóban, a vitában is kiemelték, hogy a párttagság körében sok a nő. Az egyenjogúság és a nők aktivitása terén számottevő eredményeket értünk el. De hangsúlyozták, hogy még mindig többet beszélünk erről, mint amit konkrétan teszünk. Változatlan feladatnak tartják, hogy hatékonyabb eredményeket érjünk el a munkavállalás és anyai hivatás összeegyeztetésének könnyítésében, a szakképzettség növelésében, vezető beosztásba kerülésük feltételeinek javításában, jövedelmük megkülönböztetésének csökkentésében. Sok szó esett arról, hogy az időskorúak, a nyugdíjasok közül az utóbbi években nagyon sokan nehéz helyzetbe kerültek. Az áremelkedések legnagyobb mértékben a kisnyugdíjasok nyugdíjának reálértékét csökkentették. A pártszervezet tagsága biztos abban, hogy e folyamat megállítása a párt Központi Bizottságának eltökélt szándékai Kifejtették: az anyagi megbecsülés egymagában nem elegendő. Társadalmunk érdeke, hogy a felhalmozott politikai, szakmai, emberi értékeket — melyekkel ennek az alapszervezetnek a tagjai is rendelkeznek — jobban hasznosítsák. Az egészségtől függően jobban és nagyobb számban kell bevonni őket a párt, társadalmi, állami és gazdasági munkába. Ez elsősorban a helyi pártbizottságok, állami szervek és alap- szervezetek feladata. Nagyon sok szó esett a fiatalokról, a szocialista demok-l rácia fejlesztéséről, az élet-; színvonalról. A taggyűlés kimondotta: „Kemény és fegyelmezett munkával tovább léphetünk”. Nem lesz köny- nyű, de e fontos pártprogra-V mot teljesíteni kell. Most vari igazán szükség a kommunisták bátor nyílt kiállására a párt politikája mellett. Éppen ezért — hangsúlyozta a taggyűlés — megkülönböztetett jelentőségű pártunkban az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység; amiért ma szinte minden órában meg kell küzdeni. Az alapszervezeti taggyűlés az irányelvek összegezése kapcsán számos javaslatot is tett a felsőbb pártszervezetnek. A sok közül csak néhány. Kimondották: szükséges tovább javítani a lakóterületi pártmunkát és erősíteni annak szervezeti keretét.’ Kérték, hogy a nyugdíjba kerülő párttagok egységesen a lakóterületen levő pártalap- szervezetben végezzenek párt- munkát. A következő években, amikor a gazdasági helyzetünk ezt lehetővé teszi, a’ nyugdíjak reálértékét —• hasonlóan a más országokéhoz úgy őrizzük meg, hogy az éves általános árszint százalékos emelkedésének megfelelő százalékban a nyugdíjak automatikusan emelkedjenek. Dr. Róth József alapszervezeti titkár összefoglalójában summázta az alapszervezet tagjainak véleményét, s mint mondotta: az irányelvek vitája a belvárosban közüggyé vált, egyetértő, támogató javaslatok hangzottak el a határozat megvalósítására. Mert erre a párttagságra a Központi Bizottság mindig számított, számíthat a jövőben is, hiszen cselekvőén támogatja a párt politikáját. i Somogyvári László ' Elérkezett március 15-e, s $ hadosztály valóban méltón emlékezett meg 1848 dicsQ napjairól... Csütörtök volt, mégis csupán pár szakasz vonult ki munkára. A többiek készülődtek a délelőtti, gyakorlótéren megtartandó ünnepségre, amire jelezte részvéteiét a táborparancsnokság f* . Rendben meg is érkeztek. De nem egyedül. Velük tartott egy — a parancsnokságon tartózkodó — katonai tiszti bizottság is. Elfoglalták helyüket az emelvényen, Szigethy jelentést tett, és megkezdődhetett az ünnepség. A színes kultúrműsorban — melyben az énekkar mellett már a fúvószenekar és ci- gán^zenészek is részt vettek — két, igazán az alkalomhoz illő szavalat hangzott el. Petőfi „Nemzeti dal”-a, valamint látnoki ihletésű, forradalmi verse, az „Egy gondolat bánt en gémét”. .. A szovjet tisztek érdeklődéssel figyelték a műsort, amikor" azonban a hadosztályparancsnok ünnepi megemlékezése következett, to'mácsért intettek, és folyamatosan fordíttatták minden mondatát; amivel az ünnep jelentőségét méltatta és a szabadságharc jelentőségéről szólt. Szavait nagy taps fogadta, majd a hadosztály díszszemléhez sorakozott, és kemény v:"vázzmenetben vonult el a h’zott'ág és a' táhorparancs- nokság tisztjei előtt. A temesvári önkéntesek (14.) Ünnepség és karantén A díszmenet után a bizottság vezetője — egy ezredes — Szigethy Zoltán hadosztályparancsnokot kérette, és előtte, valamint a helyi szovjet tisztek előtt nagy megelégedését fejezte ki a hadosztály erőnléte és kiképzési foka felett, dicsérte a • szervezettséget, a katonai fegyelmet, a körletrendet (mint utólag megtudták, míg ők kint készülődtek, addig a bizottság bent könletszéróiét tartott) s végezetül hangsúlyozta, hogy a hadosztály rövidesen fegyvert kap, és hazaszállítják Magyarországra. * Amikor Szigethy a táborba visszatérve tájékoztatta tisztjeit — és azok embereiket — az ezeredes véleményéről és ígéretéről, ismét magasra csapott. a lelkesedés. És pár nap múlva, amikor megtudták, hogy Pártos Imre, a komisszár — feltehetőleg a szemle következményeként — Debre• Ami az ünnepségről történt beszámolót illeti, az többek visszaemlékezésén alapul, a hadosztályiíjság — március 15-ig ünnepségről tudósító — 7., és további számai sajnos, eltűntek, és ez ideig nem kerültek elő. cenlbe indul a Honvédelmi Minisztériumba jelenteni, hogy a hadosztály felkészítése befejeződött, és indulásra készek, a hangulat tovább javult. .. Ha lehet mindezt még csak fokozta az, hogy a szovjet tisztek ismét derűs képpel jártak-keltek, és örömmel újságolták, hogy a Dunántúlon megindult a várva várt támadás és a kezdeményezés ismét a szovjet csapatok kezében van. Pártos egy szovjet katonai gépkocsin kelt útra Debrecenbe. Még csak egy nap sem telt el, és a lelkesedést a döbbenet váltotta fel... Olyas valami történt, amire senki sem számított. A reggeli szokásos egészségügyi vizitnél orvosuk egy főhadnagynál és több legénységbelinél ís tífuszgyanús jeleket észlelt... A gyanút — a többiek biztonsága érdekében — nem lehetett eltitkolni a parancsnokság előtt... Jött Barbasina, az orosz orvosnő, és sajnos ő is megerősítette a rossz hírt. .. Azonnal intézkedett is. A gyengélkedőben a tífuszgyanúsokat elkülönítette szöges- drótot hozatott, és a beteg legénységbeliek korábbi szállását körbekerítve, egészségügyi zárlat — karantén — alá helyeztette. Oda kellett átköltözniük — szőrtelenltés és szigorú fertőtlenítés után — annak a tiszti szoba lakóinak is, ahol a főhadnagy lakott. Az emberek — tisztek, legénység egyaránt — elhűlve tárgvalták az esetet. Mi történhetett — tették fel egymásnak az ominózus kérdést? Hiszen mi mindannyian megkaptuk a tífusz elleni oltást!. . . Töprengtek.. . Azután valaki, csak úgy halkan megjegyezte: — Mi igen. De azok, akiket oadátról hoztunk pótlásként, vajon azok megikap- tá-e? Hiszen ott már február vége óta könyörtelenül szedte áldozatait a tífusz. . . Hiszen éppen ezért volt a legszigorúbban, a hadosztályból való kizárás terhe mellett megtiltva a dróton túliakkal minden csereberevásár. . . Komoran bólogattak. Igen, ez lehetett a kiváltó ok... Gondatlanok voltak... Ez a helyzet fogadta Pártost, amikor visszaérkezett Debrecenből, örültek érkezté- nek. de örömük nem völt teljes, pedig jó híreket hozott: „Debrecenben, a Magyar Honvédelmi Minisztériumiban már tudnak rólunk. Várnak haza, és elő vannak már készítve a fegyverek is, amikkel felszerelik a hadosztályt!” Hittek neki, mert az mondta, amit hallani akartak. Hitték, hogy indulnak a Dunántúlra, ahol már végső, döntő támadását indította a szovjet hadsereg hazájuk felszabadításáért. Talán még bekapcsolódhatnak — gondolták —, de gondolataikra árnyat vetett a karantén szögesdrótja. .. És köziben — a húsvét előtti napokban — megnőtt a látogatók áradata. Sajnos sokan — akiknek hozzátartozója karanténban volt —, hiába jöttek, csak a csomagot tudták bejuttatni valakivel a táborba. Akiknek" viszont sikerült találkozni, az hozta a híreket. Hogy otthon, Magyarországon is szervezik már a hadosztályokat, és van amelyik már útra készen áll. .. És ők ismét nékiszégezték a kérdést Pártosnak: velünk mi lesz? Mire várunk?. . . S ő továbbra is nyugtatgatta őket: Szigethy Zoltán hadosztályparancsnok „Minden, amit mondtam, igaz. Ahogy felszabadultunk a karantén alól, azonnal megkapjuk az indulási parancsot!”... Hittek neki. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János NÓGRAD — 1985. január 23., szerda 1
