Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-22 / 17. szám

fclionsfrulíc’ó u’ón $7éc'ér>yben

I

Kézi gyárfás d fé kenyér f if ka

— Versenyben kell lennünk, n-'tn szabad lemaradnunk. Ne r. endhas'ák .az emberek az 8 :"mi sütőiparrá, hogy nem tori oíyan kenyeret sütni, rumi. a maszek pék. Majd c -nálunk mi i.s olyat vagy jobbat — gondolta Sípos N-odor üzemvezető a re- k rnkció után.

•’ PTÍ3 novemberében kezdőéi-it a próbasütés a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat 22. S/ -mú szécsényi üzemében. MRd egy hónap múlva három-műszakban sütötték itt a kenyeret, a tejes és vizes pék- sül ómén veket. Aztán tavaly augusztusban leállt a 2. szánj ú salgótarjáni sütőüzem felújítás miatt, s ez a szé- csénvj üzemet ;,:T"v:ban érin- tette, ,hogy pwL7! V-Szervezest.

szakosítást kei. nt» _itt is végrehajtani. Azj.\jy-' .fik kenyeret sütnek s‘A33s:yben.

11 -«oí J .

— Mégpedf^ipos; két kilo- famraos fehSu ’nveret — mondja SipósJ Sor. — Kísérletképpen j kenyeret

is sütöttünk, r *m volt sikere, le kellel» «jjel állnunk. Mast fogLaikÄp•* azzal a gondolattal, ! I __ beindítjuk .BZ alföldi kei jjjg gyártását, és felvetődött,, y az egy kilogrammos 1 erekkel is lehetne próba.- 5i, tapasztalataink szeriní v ék igen keresettek lenné

• Nyilván, az . elképzelések összefüggésben /annak a gazdálkodás műt tóinak eredményes alakít iával, másrészt b fogyasztók Választékos igényeinek kielégítésével, ám azt sütőiparunknál — így Szé- csányben is — jói , tudják, hogy a közélelmezésben, a mindennapi . kenyér megteremtésében nem kell és nem szabad a nagy üzletet szimatolni. Edéikül is elismerésre méltóak a szécsénvi üzem rredmén'yfei. Az 'üzem létszá- 1 Jfna nem éri el az ötven főt, e közvetlen gyártással ennek fele foglalkozik. Naponta 'három műszakban több nrnt ötezer darab kenyeret sütnek.

S hogy milyen minőségűt? Jól jellemzi azt a péntek- szombati gyártás és forgalom, amikor ötven százalékkal nő az i eladott kenvér mennyisé- g” S győzi mindezt ez a maroknyi ember.

— Mi a jó kenyér titka? — kérdezem.

A válasz annyira egyértelmű. hogy nem tudom magamban, fejlődés-e ez. vagy talán valami nincs rendben a technika frontján a kenyérÉltető útjára indul a szécsényi kenyér

gyártásban, avagy igényeink nőttek, szokásaink nehezen engednek a friss, puha kenyér ízétől, illatától, tapintásától?

— Nem titok ez, a jó kenyér a kézi gyártástól van. Mi itt az üzemben csak a dagasztást végezzük géppel, az egyéb műveletek kézi erővel folynak.

Üzemen kívül helyezték a szécsényi sütőüzemben azada-/ golót, a tésztagombolyítót, a hosszformázót; szorgos kezű emberek ügyeskednek helyettük: kézzel egy óra alatt het- venihárom kilogramm a normája egy munkásnak. Ezt a kézi gyártást — úgy vélem — a fogyasztók bánják legkevésbé, éppen a szécsényi kenyér jó híre miatt.

De kik dolgoznak itt?

— Jó a kollektíva, munkaerőgondunk nincs. Ügy kell kezelni az embereket, hogy megmaradjanak — avat be ismét egy „titokba” az üzemvezető. — Gyors vitánaszámolás- sal is azt mondhatom, hogy kilenc olyan férfi és hat nő dolgozónk van, akik bármilyen munkára képesek, beleértve az irányítást is. .. A többiek új dolgozók., a rekonstrukció után kerültek az üzemhez.

*

Délidő van. Az utolsó, formás tésztákat rakják a kemence szalagjára. Bepillantunk az új lengyel alagútke- mence közepén egy elhúzható nyíláson: innen ellenőrizhető, hogyan sül a kenyér, amíg jó ötven perc alatt végighalad a kemencében. A végében a szépen sült forró kenyereket Kurucz Jánosné és Matuszka János,né pakolja egy mozgatható állványra. Mindketten a ■ rekonstrukció után jöttek a sütőüzembe dolgozni.

— Valóban jó itt a kollektíva — mondják. — Egymást kisegítjük folyamatosan, ha kell táblázunk, mérünk, pakolunk, mindennap váltjuk egymást, sőt ha . kell, műszak közben is. Ezt másképp nem lehetne csinálni. Most erre az állványra kilencven darabot rakunk a meleg kenyérből, amelynek ezen még két órát kell állnia, s utána mehet a szállítóládákba, ládánként nyolc-nyolc darab.

Széttekintünk még a tisztaságra kényes üzemben, műszak vége felé jár, a dagasztok, akik kettő, a táblázok, akik egy órávpl előbb kezdenek, már nincsenek itt. A felújított, de üzemen kívüli gépek dolga nem hagy nyugton: ismét rákérdezek.

— Ha ezeket a gépeket üzemeltetnénk, nem lennénk versenyképesek a minőségben — mondja Sípos Nándor, aki tíz éve vezeti az üzemet.

A szakemberek tudják... S a szécsényi kenyér nem cáfolta meg a módszer, a gyártás helyességét.

Zsély Andris

l&rais ©s fewsclelmels

fill Pill Sl van az országban, olyan bérből és fizetésből élő ember, aki örömmel fogadta a januári központi áremelések hírét. Talán még az árszakértők sem kivételek e szabály alól. akik. — a kormányzat útmutatásainak eleget téve — részletesen kidolgozták, s.a vezető fórumok elé tárták az árrendezések tervét. Más kérdés, hogy ők — közgazdászok lévén —■ sokaknál jobban tudják, hogy nem az óhajok függvénye az árszintkérdés. Még ,a több százmilliós lakosságú országok sem függetleníthetik magukat a nemzetközi árviszonyoktól, hát még azok. amelyeknek a nemzeti jövedelem minden második forintját külföldön kell realizálni ok?

Az élet már megtanított bennünket arra, hogy az árügyekben sem lehet struccpolitikát folytatni, hiszen az az ország, amely megkísérli, hogy az árakat tartósan eltérítse a valódi értékektől, hovatovább lehetetlen helyzetbe kerül. Mivel az árak nem a tényleges ráfordításokat tükrözik, egyre körülményesebbé válik, mind jobban elszakad a valóság talajától a népgazdasági, illetve vállalati tervezés, a kalkuláció: és társadalmi méretű pazarlás üti fel a fejét. Hogy a legkézenfekvőbb példát említsük, gondoljunk csak arra, hogyan bántak nálunk néhány éve még a kenyérrel!

Tanulságos külföldi példák igazolják, hogy az élet, a gazdasági élet törvényszerűségei előbb-utóbb kikényszerítik a valóságos árviszonyokat. Ezért jobb, ha az évenkénti kisebb — bár még mindig nem jelentéktelen — áremelésekkel haladni a valóságos érték- viszonyok, az értékarányos árrendszer kialakítása felé.

Ennek vagyunk tanúi most is.

Felületesen -szemlélve, az idei központi áremelés is olyan, mint ametyeket az elmúlt esztendőkben átéltünk: az év elejére rögzítették. Ám aki egy kicsit jobban elmélyed az ‘ország gazdasági helyzetét elemző dokumentumokban, mindenekelőtt a párt Központi Bizottsága december 4-i üléséről szóló közleményben, az meggyőződhet arról, hogy az 1985-ös év esélyei, lehetőségei több vonatkozásban eltérnek a megszokottól. Hogy a legfontosabbal kezdjük: a legnehezebb időszakon már túlvagyunk. Bár az ország külgazdasági egyensúlya még törékeny, szín vonalasabb gazdálkodást és jobb munkát feltételezve azért már arra is futja az erőnkből, hogy a gazdasági növekedés üte. me — ha aránylag szerény mértékben is — élénküljön.

Ez az esély, lehetőség szorosan összefügg a másik új vonással is: ugyancsak a jobb munkát és színvonalasabb gazdálkodást feltételezve — ezt mindig hangsúlyozni kell, még ha ismétlésnek látszik is — ebbén az évben már elérhető, hogy ne csökkenjen tovább a beruházások mértéke és — ami a jelen áremelés idején különösen fontos — a dolgozók' rbálbére. Erről is egyértelműen szól a KB már említett közleménye, amikor leszögezi: a fogyasztói árszínvonal legfeljebb 7 százalékkal növekedhet, ebből 3 százalékkal az alapvető fogyasztási cikkek, szolgáltatások ára. „A teljesítmény tervezett javulása esetén — a bér- és keresetszabályozás} a bérpolitikai intézkedések és a bérpreferenciák együttes hatására — a keresetek átlagosan 7—7.5 százalékkal emelkedhetnek * Amint tudjuk, a legtöbb üzemben már megkezdődtek a bérfejlesztési kalkulációk, a Taurus például 8 százalékra gondol, a MÁV úgyszintén. Itt kell megjegyezni,' hogy lesznek olyan — a versenyszférába tartozó — cégek Nógrád megyében i.s. amelyek nem tudnak majd 7—7.5 százalékot fizetni, ca azért az elhibázott gazdálkodásukat okolha:- ják elsősor Íján. Csak saját maguknak t-ehet-J nek szemrehányást, ha értékes embereik, eM pártolnak tőlük, vagy — ahogy a közgázt dasági szakzsargon mondja — a munkaerő- vesztesek lesznek. (Ez is intő jel lesz e vál-j lalatok számára: változtatni kell!)

Üj vonás az is, hogy az idei központi ár-* emelésék meglehetősen kiterjedt jövedelempolitikai intézkedésekkel párosulnak. (Ezért nem igazságos csak az áremelésekre figyelni* hiszen az ár- és jövedelempolitika szorosan összetartozó fogalmak.)

Az idei jövedelempolitikai intézkedések —■ az 5—10 évvel ezelőtti gyakorlattól eltérően! — nem standardizálnak. Tehát nem azt mondják, hogy mindenki kap. tegyük fel ?.0(J forint „fájdalomdíjat” a fizetése mellé, ha-! nem rétegenként differenciálnak. Aki eloR vassa a nyugdíjak, a családi pótlékok, a gyes, az anyasági segélyek összegének növekedéséről, kiterjesztéséről szóló köziemé-! nyékét, az meggyőződhet arról: enyhíteni akarnak a nehezebb helyzetben levőik sorsán! Igaz, hogy nem tudnak annyit könnyíteni*’ mint szeretnének, de azért érezhető, érzé-f kelhető segítség -ez.

Sok kérdés jut ilyenkor az emberék eszébe, az is például, hogy meddig kell számí-j tani még ilyen mértékű, vagyis 7 százalék! körüli áremelésre? A múlt esztendő végén kérdeztük meg erről Szikszay Béla ál lám 4 titkárt, az Országos Anyag- és Arhivatal eR nőkét, aki elmondotta, hogy még ebben aa évtizedben,, nagyobb részt az elkövetkező 2—3 évben be kell fejezni az értékarányon árrendszer kialakítását. De mór most arra törekszik a kormányzat, hogy az évi árszintű emelkedés 3—4 százalék felé közeledjék. Eh4 hez már jobban hozzá lehetne kötni a a anyagi ösztönzést, a 6—8 százalékos jövfR deiemnövekedést, az életszínvonal érzékelj hető emelkedését.

Egy újabb kérdés az is, van-e biztosíték arra, hogy nem haladjuk meg a tervezett ^ százalékot, hiszen, az inflációs nyomás igen! erős. Ez valóban így van. De — amint min-4 den újságolvasó megtudhatta — még a múl* év végén fogadta el az országgyűlés a tiszJ tességtelen gazdálkodásról szóló törvényt. Erő^ södött, színvonalasabb lett az árellenőrz^sj korszerűbbé vált a piacfelügyelet, mint az-' előtt. Amint a zöldség- és gyümölcsár-’k vámszedői elleni határozottabb fellép?-" "I* bizonyítják, kordában tartható a spefculác'ó!

A

llPISfÜSífi garancia persze , a jobb munka, a színvonala«' blj gazdálkodás, mert csak az hoz létre új -a elosztható értékeket.

M. L.

Sikeres energiaracionalizálás

a Könnyűfémműben

A székesfehérvári Könnyűfémmű 1985-ben ugyanannyi, energiát használ fel, mint korábban, habár termelése 12— 13 százalékkal nő. Ezt mindenekelőtt az úgynevezett , .huliladékih ő” h asznosí tásá v al, energiatakarékos berendezések üzembe állításával, a veszteségfeltáró munka nyomán tett intézkedésekkel érik el.

! I

A Könnyűfémmű közelmúltban befejezett — termék- választékot bővítő — nagyberuházása keretében olyan berendezéseket állított üzembe, amelyek nemcsak teljesítményben tudnak többet elődeiknél, hanem kevesebb energiát fogyasztanak: valamennyi nagyobb berendezés* egyedi fogyasztásmérővel szerelték fel. Takarékoskodnak a vízzel is: olyan cirkulációs rendszert állítottak munkába, amellyel a szűrt és olajfa lapított víz 90 százaléka újra felhasználható. (MTI)

Czett József, az agitátor

A hadosztály új tagjai hamar beilleszkedtek a közösségbe. Nagy igyekezettel iparkodtak behozni a kiképzésben mutatkozó lemaradásukat, és szabad idejükben a Budapest környéki harcokról (legtöbbjük januári fogoly Volt), fogságba esésükről, no meg a dróton túli életről meséltek társaiknak. Esténként

A temesvári önkéntesek (13.)

Márciusi váifeiásak

aztán ők is beültek valamelyik barakkba az ott folyó előadást meghallgatni.

Az előadók többnyire a régiek voltak, de február végén egy új arc tűnt fel. Negyven év körüli, szikár férfi volt. Született agitátor. Tudott beszélni az egyszerű emberek nyelvén, és nem tért ki semmiféle kérdés elől. Csak ha magáról, életéről kérdezték. Akkor magába zárkózott. .. Pedig, mint azt később az egészségügyiek elmondták, közel 20 évi munkásmozgalmi múlt * állt mögötte, amikor a nyilasok Pécsről, a szabók szakszervezetének elnökeként, bevonuí- tatták munkaszolgálatra egy büntetőszázadba. .. Onnan szökött át november végén a szovjet csapatokhoz, ahonnan azután Temesvárra irányították az ott szerveződő Magyar Vörös Hadosztályhoz. . . Így került hozzájuk a gyengélkedőre, mert hát igencsak legyengült állapotban volt, és két hónap kellett, míg úgy- ahogy rendbejött. (Sajnos már nem él... Az MSZMP KB

Revíziós • Bizottságának tagjaként halt meg, 1965. november 14-én. Cziett Józsefnek hívták.)

Február végén, március elején egyébként igencsak megváltozott a foglalkozások rendje és a munka jellege is. Fokozott ütemben folyt a ' katonai gyakorlatozás és a rohamkiképzés, a munkára kivonuló századok többségében már nem az erdőre jártak fa- kitermelésre, hanem szovjet katonák irányításával a teherpályaudvaron — vagy a nyílt pályán — a szovjet katonai szállítmányok ki- és berakásánál, és gépkocsikonvojok rakodásinál segédkeztek. .. Megnőtt a szovjet hadsereg élelmiszer- és egyéb ellátását biztosító temesvári üzemekbe kijáró hadosztálybeliek száma is.

Közben bent épült, szépült a tábor. Valóságos verseny indult, hogy melyik század barakkjának környéke a legszebb; A „Zrínyi” barakk előtt egész sziklakért díszlett, kövekből felépítették kicsinyítve Zrínyi várát is. A „Petőfi” barakknál — mert hisz’ külön neve volt már mindennek — kis híd az, árkon nyírfa karfával, kapuval. Ki- téglázott utak, pázsit, kisasztal lócával... Az utak mentén díszítésként ,— léckeretben — az egyik oldalon Lenin és Sztálin, a másikon Kossuth és Petőfi képe állt... A Szabadság tér tágabb végében épült már a színpad is. Ismét ünnepre készült a hadosztály. Március 15.-e 97. évfordulójának megünneplésére.

Hadosztályújságuk, a „Honvéd Szó” immár írógéppel írt 6. számában előzetesként ez oivasható készülő ünnepségükről: „Március 15-ét, a magyar szabadság ünnepét különös gonddal ünnepli meg a hadosztály. 1945. március 15- e már az igazi szabadságot jelenti, nem pedig hamis önképzőkör i pátoszt, mint a múltban”.'

Előzetesként tudósított lapr juk a hadosztálynál március 10-én megrendezett nótaversenyről is.

„Lapzártakor még folyt az ének verseny, amit a Szabadság téren bonyolítottak le. A századok menet közben énekeitek. Először a hadoszlály- indulót, majd egv szabadon választott katonanótát. A verseny sok élvezetet szerzett a zenekedvelőknek, de nem hiányzott a derültség sem..

Volt ezeken kívül ebben a számban egy, — az emberek hangulatát tükröző cikk is. A „Miért legyőzhetetlen k Vörös Hadsereg” című írásban többek között ez olvasható: „ ... Mi, a demokratikus magyar hadsereg katonái mintaképül tekintjük a Vörös Hadsereget. Tanulni akarunk tőlük. Boldogok vagyunk, hogy Szövetségeseiknek tekintenek, hiszen ránk is roppant feladat vár. Nekünk is van már Sztálingrádunk, a mi Budapestünkért is meg keli fizetnie a fasizmusnak... Fogadjuk, hogy mi is megbecsüljük a fegyvert, ha kezünkbe, adják. A mi kezünk is 'érezni fogja, hog'1' a boldogságot ígérő jövőt csak úgy lehet kiérdemelni, ha fegyverünk csöve áttüzesedik az ellenségre kilőtt golyóktól. És tudjuk ' azt1 is, hogy a magyar zászló csak akkor lenghet’ ismét szabadon, ha a fasizmus elbán, várták, sóvárogták az indulási parancsot. Úgy érezték, már túl szép, túl bék.a színezetű a táboruk. Már ún- ták az alaikí kiképzést, nem elégítette ki őket a íegyv :r nélküli rohamkiiképzés... Ez tükröződött haza írt leveleikben is: Várjuk az órát,

amikor fegyverrel a kézben* orosz baj társaink oldalán elindulhatunk biztosítani éleiket a szebb, demokratikus:.!b Magyarországon. Büszke vagyok rá, hogy a 1. önkéntes Magyar Hadosztály tagja lehetek. . .” — olvasható egy akkor Felsőgallára írt levélben.

De mindez csak sóvár?ás volt. A századok jártak ki a munkára, és bár — amió’a katonai szerelvények, gép- kocsikonvojok ki- és berakodásánál is segédkeztek —• már hasznosabbnak érez! R munkájukat, mégsem túr a kielégíteni őket, különösképpen, mivel a dunántúli frontszakaszról még mindig elkeseredett, súlyos védelmi harcokat jelentettek. Türelmet’e- nek voltak, de töretlenül bizakodó hangulatban várták} mikor fordul a kocka és ke-1 rül sor véere ráiuk is.

(Folytatjuk)

Dr. Gáspár János

leni küzdelemből mi is. kivesszük a részünket”. Való| NÓGRÁD — 1985. január 22., kedd 3