Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
PSBW szürkéiben Stílusok találkozása Balassagyarmaton — kj Á Kazári Általános Iskola kapcsolatai ORMOS MEGINT elmúlt egy esztendő. fordult meg a gondolatában, amikor a tőle megszokott nyugalommal magára öltötte a munkásőrruhát. Nem a gyakorlótérre, sem riadóra, hanem az év végizász- ;1 óalj gyűlésre készölt. Ez mindig olyan ünnepélyes hangulatot keltett benne, De a többiek arcán is ott ül, hogy számvetést végeznek. Valósággal megilletődöttek azok a kemény tekintetű emberek. Indulás előtt még egy pillantást vetett a tükörbe. Közömbösen nézte, hogy már megcsillan a hajában az ősz szál, meg a barázda is mélyebb lett az arcári. De oda sem neki, még jóval innen az öregedés korától. Meg egyébként is legkevesebb az ideje ilyen érzelmes dolgokkal foglalkozni. Ilyen alkalommal mindig az jut az eszébe. amikor Nagy József, az akkori szécsényi parancsnok első alkalommal vitte magával a zászlóalj elé és bemutatta így egyszerűen: — Itt az új doktorunk. Dudás István a neve, ha valaki nem ismerné... Ennyi volt az egész ceremónia és így lett a körzeti orvosból munkásőr, akinek az a feladata, hogy vigyázzon a csapatbeliek egészségére. Nem jár érte semmi más, csak az a köszönet, amit emberektől kap. Az is rövid, kurta köszönet, de abban melegség van. egészen mélyről jövő érzelem, amely összeköti igaz barátsággal az embereket. Ebben a kurta köszönetben ez a minden van. És ilyenkor a doktor vére is megmozdul, átmelegszik a szíve tája. és jó érzés ott, a szürkeruhások között lenni. Az elmúlt tíz esztendő óta már külön-külön is ismeri őket. Azt az idősebb Bartát, aki jobban aggódik a szocializmusért, mint a saját egészségéért. Amikor kibeszéli magát,, szépen megnyugszik. Vagy az öreg Dénes. aki sajgó lábaira panaszkodik, de a világért el nem maradna a szolgálatból. Aztán ott vannak a fiatalabbiai, duzzadnak az egészségtől, kifogyhatatlan jókedvükkel. A doktor oda, közéjük való, már minden kis porciká- jával. A munkásőrökkel való találkozója mindig új színt ad . életének. Pedig munkájának többletét jelenti a szolgálat, amely ha ‘ szólítja, mindegy ünnep, vagy hétköznap, este. vagy nappal, oda menni kell. Pedig nem egyszer orvostársaitól kér segítséget helyettesítésre, amit aztán visszaad nekik. Szécsény” ben a körzeti orvos barátok már természetesnek tekintik, hogy dr. Dudás István körzeti főorvos munkásőr orvos is. Mondta is a doktor: — Kollégáim szívesen segítenek, ha arra rászorulok. EGYSZER megkérdezték, miért ez az elhivatott ragaszkodás a munkásőr emberekhez? Meglepőnek' tűnt a kérdés, és gondolkodóba ejtette a doktort. Felkavarta a gondolatát, hiszen maga még nem foglalkozott azzal, hogy miért a munkásőrökhöz a ragaszkodása. Aztán gépies választ adott, hogy ő párttag és neki ez a pártmunkája. Ennyit mondott, nem többet, azt is ahogyan szokta, csak csendesen az orra alól, amikor valami nagyon elgondolkodtatja. Ezt mondta, de gondolata a szülőfalujába. Nézsára szállt. Ki a mezei munkára, ahová a sors fiatalon kényszerítette, pótolni a beteg édesapja munkaerejét. Aztán a parasztgyerek előtt az ötvenes években megnyílt az orvosi egyetem. Ott a KISZ élére került, és a tanulásban is az élre kellett feiküzdeni magát. Pedig az egyetemen nálánál jobb családi körülmények között felnövekvő gyerekekkel kellett megküzdenie. Azt mondta ilyen kurtán: — Több munkával, jóval többel... Amikor a hatvanas években aztán végre hazakerült, méghozzá vissza a megyébe, Salgótarjánba, olyan kiváló mester mellé mint a hírneves gyerekgyógyász dr. Karászi Benő, aki mindig arra tanította, hogy szeresse az egyszerű embereket. És Dudás doktor járta a falvakat Bár- na, Inászó, Mátraszele, aztán innen le Pásztora. Onnan Endrefalva és környéke következett. Az egyszerű emberek között élt. És volt valamikor Nógrádmegyeren egy nagyon híres körzeti orvos, dr. Géczi Imre őt tartja példakénének, mert nem ismert fáradságot. ha a betegéről volt szó. Ügy emlékszik visz- sza rá, mint aki megmutatta neki, hogyan lehet igazán körzeti orvos az orvos. End- refalvára gondol még nagyon szívesen vissza dr. Dudás István a szécsényi körzeti főorvos. Hiszen ott volt életének egy fontos állomása. Ott lett párttag. Azt mondták a falubeliek, hogy megszerették őt a közvetlenségéért. Ha beteghez hívták, ment íokszó nélkül. Kijárt Karancsságra helyettesíteni, ha nem volt jelen az ottani orvos. És Nóg- rádban sokat nem voltak jelen a körzeti orvosok, mert | ahogyan ki is mondták: nem szerették a megyét. Dudás doktort pedig minden szála ide köti ehhez a megyéhez, az itt élő emberekhez, akikről csak azok mondhatják, hogy ridegek, akik nem ismerik őket. A doktor az itteni emberek igazi ismerője. Tudja, milyen nagy tisztesség él bennük, a gyengéjüket is ismeri. Éppen a napokban, amikor már munkáját végezvén hazatért, hogy napi tanulni- valóját is elvégezze, szólt a telefon. Elsősegélyt kértek, mert egy ember a dermesztő hidegben félájultan feküdt az autóbuszállomás kövén. Már alig volt benne élet. Rohant segítséget nyújtani. Aztán riasztotta a mentőket és vitette be a félig megfagyott embert a kórházba. Annyit mondott a mentőknek: — Erősen italos... De ember, akin a körzeti főorvosnak minden körülmények között segítenie kellett. És megint eszébe jutott, amikor megkérdezték, miért is a ragaszkodása a munkásőrökhöz. Mert azokkal jó együtt lenni, őszinte emberek. De várjunk csak, ez volna az egés2t? Nem! Fordult meg a gondolatában. Nemcsak azért, hanem legfőképpen, mert közéjük tartozó vagyok. Eszébe jutott a nyári nagy gyakorlat, amikor a szolgálat napokig összehozza őket. A komoly foglalkozáson túl, a legszebb vidám emberi megnyilvánulások, az egymás iránti tisztelet az ami a munkásőrök között felfrissíti az embert, feledteti a fáradságot és kibontja az igazi, egymás iránti megbecsülést. — IGEN, EZÉRT a ragaszkodásom a munkásőrökhöz. Nincs sok ideje érzelmes- kedni a főorvosnak. Hívja a mindennapi kötelessége és ebben a hivatástudatban méltó helyet kap a munkásőri szolgálat. Bobál Gyula Bizony sokat számítanak egy általános iskola életében, különösen a jelenlegi szűkösebb időszakban, ha karnyújtásnyira a közelükbe olyan jól működő gazdasági intézmények, politikai szervezetek működnek, amelyek sokat segítik őket az oktatási munkában. A Kazári Általános Iskola mindenképpen elmondhatja magáról, hogy a településen, de a településen túl is, sokan segítik a munkájukat. — Különösen a Zöldmező Termelőszövetkezet tevékenységét emelném ki — mondták, amikor erről kértünk információt az _ iskolában tett látogatásunk alkalmával. Például minden rendezvényükre autóbuszt biztosítanak. Óriási segítséget nyújtottak a játszóudvar kialakításában, igen hasznosnak bizonyult az a kezdeményezésük is, amelynek eredményeképpen a sportpálya területét elegyengették, legyalulták és a salakozási muinlkálaitokat elvégezték. Mindezen túl még kerítéssel is körüilvették a pályát és a játszóudvart. Tudjuk a kazári iskola tanulódról, hogy eredményesen vettek részt a Magyar Televízió Csepü-lapu, gongyola című játékos vetélkedőjén. A tevében látható kazári egyen- trénángruha is a termelőszövetkezet ajándéka. Ma természetesen mór sportversenyeken és egyéb hasonló, a településein kívül eső eseményeken öltik magukra azt a kazán mezt. Ugyancsak elismeréssel lehet szólni a Váci Kötöttáru- gyár kazári gyáregységének iskolasegítő munkájáról. Nem csak a társadalma munkák lebonyolításánál jelennek meg a kötöttárugyár dolgozói, hanem mindenkor bizton számíthatnak a gyár művelődési házának munkájára is. Többek között itt működik a ..pályaorientációs” szakkör, amely tevékenységével a köttöttáru- gyár munkájának megismertetését hivatott, természetesen a gyerekek érdeklődésének megfelelően szolgálná. Igen sokan választják később munkahelyül a Váci Kötöttáru- gyárat. Apróság ugyan, de érdemes megemlíteni, egy általános iskola életében az is nagy segítségnek számít, ha a báb.szakkör hűiladekanyagot kap dísziet- és bábkészitéshez Ebben is a kötöttárugyár volt a segítségükre. Az iskoia társadalmi kapcsolatai természetesen nem szűkíthetők le e két gazdasági egyseg munkájára. Hiszen meg kell említenünk még a bá- tonyterenyei munkásőrséget, valamint a gépüzem dolgozóit. A felsorolásba kívánkozik még: a mizserfai szociális otthon dolgozóiból anaku.it szocialista brigád, a Ganz- MÁVAG mátranováki gyáregysége, valamint a tanács, t Vöröskereszt és a' KISZ-s<zer- vezet aktivistái. Mivel tudja mindezt viszonozni a Kazári Általános Iskola ? Ahogy ők elmondták, rendezvényekkel, műsorokkal, az egyes társadalmi ünnepségeken történő részvétellel. Mindezen túl azonban van egy közvetett hasznuK is a társadalmi kapcsolatoknak. Igen sok diákjuk ugyanis a megnevezett gazdasági egységet választotta eddig is és választja ezután is későbbi munkahelyéül. A temesvári önkéntesek (11.) Februári hétköznapok Február első napjainak krónikájához tartozik az is, hogy á táborparancsnokság és a hadosztály közötti szovjet összekötő tisztüket, Sz. Sz. Minaszjáo hadnagyot —, mint visszaemlékezésében írta —, január végén Szegedre helyezték. Beosztását Jefim Nydko- laijevics Vaulin, NKVD-s (ál- lambiztonsági) százados vette át. ö — a Taskentből 1979. május 19-én küldött — visz- szaemiékezésében a változásról a következőket írta: „Amikor 1945. február 1-én megérkezteim szolgálati helyemre, Temesvárra, a hadosztály gyakorlatilag már meg volt szervezve es személyi állománya is . teljes volt... A bizottság a magyar nemzetközi- ségű hadifoglyok közül önkéntes jelentkezés alapján válogatta ki a hadosztály személyi állományát és sokat foglalkozott a legénységi és tiszti állomány nevelő munkájának kérdéseivel. Én az első naptól bekapcsolódtam a munkába, a személyi állomány eszmei, politikai nevelő munkájába... Rendszeresen — hetenként kétszer személyesen találkoztam a hadosztály pa- rancsipofcávall, politikai helyettesével és a hádosztálytörzs más tisztjeivel... Már az első naptól kezdve nagy figyelmet fordítottunk a nevelő munkára és a katonai fegyelem megszilárdítására. A hadosztály teljes személyi állománya gyakorlatilag őrség nélküli és szabad volt, századonként vonultak ki foglalkozásra a táboron kívüli gyakorlótérre... A terepen folyó harokilképzést a parancsnokság vezetésével a hadosztály alegységeinek par rancsnokai irányították az előírások szerint önállóan”. A hadosztály legénysége és alacsonyabb rangú tisztjei ezt a — szovjet összekötő tiszt személyében történt — változást nem érzékelték. A városba való kiköltözés meghiúsulása után az élet a régi mederben folyt tovább. Az arra kijelölt századok ismét jártak ki munkára és mind jobb kapcsolatot építettek ki munkahelyük környékének magyar és romén lakosságával. Naponta hozták be a táborba a kint kapott csomagokat, ajándékokat Egyre gyakoribbá váltak az ébédmeghívások. Mert már ilyenre is volt lehetőség, a táborparancsinokság ugyanis — a tiszteknek, a konnte tagjainak s esetenként a legénységbeliéknek is — kimenőt engedélyezett. A legénység számára azonban továbbra is a munkás- századokba való bekerülés volt a vonzóbb. És ennek bizony nyomós oka volt. Február közepétől ugyanás igencsak megnőtt a Temesvár — közelebbről a hadosztály — valamint a szülőhaza, Magyarország közötti személy- és postaforgalom. A legálisan, vagy a temesvári magyarok közvetítésével fél legálisan küldött levelek ugyanis előbb- utóbb hazaértek... És válaszként megérkeztek a szülőik, a feleségek. Saját szemükkel akartaik látni az igazat. Látni, hogy fiúk, vagy férjük valóban nem hadifogoly má.r, hanem katona, az önkéntes magyar hadosztály tagja. Eleinte csali szórványosan érkeztek Szegedről és környékéről. Békésiből és a határhoz közeli ,,Viharsarok”-ból. Majd idővel egyre nőtt a számuk és a távolság, ahonnan jöttek... Jöttek Szarvasról* Hajdúhad házáról. Poroszlóról, sőt a távoli Nógrád megyéből is, Somoskőújfaluból. Szinte hihetetlen, hogy mit vállaltaik a gyenge nők a bizonyosságért. Jötték a kemény télben, alkalmi fuvarral, vagonok tetején, ha sikerült szovjet katonai teherautón meghúzódva, át a határon, Temesvárra... És ott mindenki talált szállást valakinél, aki el is igazította, hogy hol dolgoznak magyar katonák, akikkel üzenni lehet a táborba. S ha ez megtörtént, biztosra lehetett venni, hogy már jön az ő katonájuk is másnap reggel a szeretteived való találkozásra... A látogatók nem üres kézzel jöttek, de két-három napi ottlét után nem is üres kézzel távoztak. Megnyugvásuk mellett örömmel vitték magukkal fiúk, vagy férjük bajtársainak hazaírt leveleit, hogy otthonról aztán továbbítsák azt a címzetteknek. És az újabb levelek nyomán újabb látogatók érkeztek. Jött egy — Horthy börtöneit megjárt — idősebb kommunista... Nagykamarásról. Jelentkezett a szovjet táborparancsmoksá- gon, s ott beszélt az oda hivott fiával... Majd amikor látta, hogy fia jó helyen van. elbúcsúzott tőle és megnyugodva hazament. A lakosság többsége és a demokratikus társadalmi szervek örömmel látták Temesváron az önkéntes magyar hadosztályt és segítették, ahol tudtak. Nem csak azzal, ho-gy a hadosztáilybeliétahez érkező látogatókat fogadták és ellátták, de segítették őket élelemmel, papírral, írószerrel és ami a legfontosabb volt, a szükséges gyógyszerekkel. A társadalmi szervek segítségének volt köszönhető, hogy február közepén megkezdődhetett a hadosztály teljes személyi állományának tífusz elleni oltása! Nagy szó volt ez alkkór — 1945 telén —, tetra injekciót biztosítani ötezer fő részére. Természetesen voltak Temesváron olyanók is, akiknek bizony nem tetszett a hadosztály katonáinak ez a nagy szabadsága, a látogatók sürgése. De még a Vestül című román lap is kénytelen volt Jetim Nyikolajevies Vaulin százados egy — a hadosztály nőt ázásával tendenciózusan foglalkozó — cikkében elismerni a tényékét. Ezt írták: „A debreceni Magyar Kormánynak az Egyesült Nemzetekkel való kapcsolatfelvétele következtében ezék a Romániában levő magyar hadifoglyok ma szabadok és Románia földjén képezik ki eket, hogy harcoljanak a hitíeriZ- mus ellen. Tisztelet ezért nekik”. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János 4 NÖ6RÁD - 1985, január 19., szombat
