Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
Színházi esték Nem mm -, megrendüléssel ol- IflClíf vasiam a NÓGRÁD november 31-i számában Hangsúlyos Zászló „Színházi esték” rovatát, melyben a dunaújvárosi Mediterrán Színház „Súlyok alatt nő a Pálma” című előadását elemzi, — a tőle megszokott kíméletlen udvariassággal. Bár véleményét alapvetően nem osztom, engedtessék meg, hogy írásával kapcsolatban néhány észrevételt tegyek. 1. Hangsúlyos joggal dicséri ft dráma míves nyelvezetét, de talán elkerülte figyelmet, hogy a társulat olasz nyelven — közelebbről szicíliai dialektusban — interpretálta e darabot, így csak a vájtfü- tűek számára nyújtott maradéktalan élményt a salgótarjáni előadás. 2. „Pálma alakja kissé problematikus — írja Hangsúlyos — tekintve, hogy nem nő, hanem férfi.” Ebben igaza van. de nem ártott volna megjegyezni, hogy az eredeti műben vjszont növény, amihez képest a rendezés úttörő jelentőségű. 3. Kritikusuk dramaturgia- tlag indokolatlannak tartja, (ok)é! hogy az előadásra csak erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezők válthattak jegyet. Arról azonban hallgat, hogy a színészeknek diplomát is kellett szerezniük. 4. „A befejezés valósággal tűzbe hozta a közönséget” — írja Hangsúlyos. Nekem erről más a véleményem. Szerintem az előadás végén Pálmának felesleges volt felgyújtania a színpadi függönyt, majd benzinnel lelocsolnia a közönséget. .. 5. A kritikus — mindent egybevetve — az évad legjelentősebb salgótarjáni bemutatójának tartja az előadást, dacára annak, hogy csak a második felvonást volt alkalma látni. Pontosabb lett volna, ha azt írja, hogy a második felvonást is csak hallotta, mert — ha emlékezetem nem csal — Hangsúlyos a szünet után sem hagyta el a színházterem előtti büfét. Ha jól emlékszem az egész előadás alatt éppen velem vitatkozott a büfében, — az előadásról. Inter Paul (ok nyomozó) vélemény A kocka föl van dobva Rendszeres nézője és mű- élvézője vagyok a Kockázás című tévés műsornak és ebből kifolyólag gyakorta be is nyomom adásának ideje alatt televízióm gombját. Ezt egyébként itt-tartózkodása alatt, annak idején egy interjúm kapcsán, meg is beszéltünk Gubcsi Lajossal, aki •jól tájékozottsága ellenére is mindig nagy várakozással tekint lapunkban megjelenő T(é)V-véleményem sorai mólé. Most azonban felfigyeltem •gy érdekes jelenségre, amely Itöbb év óta ismétlődik a Kockázás című műsorban. (Nevezetesen az, hogy mint a kocka hat oldala, itt is általában hat arc tűnik fel mindig. Lehet, hogy másnak nem, csak nekem tűnik úgy, mintha valami klub (ejtsd: fclab) jelleget öltene a Kockázás. Ilyenkor, karácsony táján, rendszeresen megjelenik az Angyal Ádám az első ember — vezérigazgató képében — az MHD-ből, azaz a Mü Haraso Dolgozunk-ból, ami nem is csoda, hiszen a magas darukról elég messaire ellátni, hogyan is úsznak a hajóink. Hogy valóban jól dolgoznak, az elég hamar kiderül ebből a pozícióból. Tudniillik, ha nem látni a kérdéses hajót, akkor csak két eset van; vagy nem elég magas a daru, vagy elsüllyedt a hajó. Esetleg lehet, hogy köd van, de ez nem akadály, mert a Mü Haraso Dolgozunk vezérigazgatói székéből átlátni a ködön is. Ugyanígy tisztán lát télen- nyáron a kocka másik állandó oldala, Tarifás, a bankár is, aki már csaknem teljesen kiszorította székéből a Csak csücsülök és regélek műsorvezetőjét. Igaz. ő legalább mindig pontosan meg is mondja, mennyi a tarifa, sőt Okosan meg is magyarázza, miért annyi, amire viszont nem mindenki képes. Innen a neve is. A kocka többi négy oldala is határozottan bátor és ez garanciát nyújt arra, hogy ez az egészséges reformszel- lemjárás életre kelti a szabályozók holt betűit is. (lisztes) Családi szürke Én nem tudom, hogy miért nézünk úgy egymásra, mintha soh'se láttuk volna a másikat. Ez így megy egy ideje. Az asszony felmászik a létrára és leszedi a poros függönyt, fogja a kezével és nem néz rám egyáltalán, ahogy régente a hátsú felével (hátul is van szeme, mindig is volt, de újabban) lehunyja). |íoi egyenjogúság Csak locsolja a ruhát, áztatja a holmit, a gyerekekét is sorban, ahogy következik és semmi szín nincs a mozdulataiban, semmi a régi színekből, semmi a régi mozdulatokból, ezek már szinte nem is mozdulatok, abban az értelemben —, dekát úgyis tetszenek tudni mire gondolok... A gyerek aztán megkérdezi: — Mond öregem, létezik egyáltalán Mikulás? Most mit mondjak a gyereknek? Most hogy neveljem kettőzött látás nélkül, amikor magam sem látok tisztán. A fene nagy ködök megülik a parkot, a városi parkot, amit nem takarítanak rendesen, de ez is milyen dolog! Tudok helyeket, ahol ez egészen máshogy van. Jön az asszony a cekkerrel a harmadik műszakból, húzza maga után a szatyrot, ezt a zilált micsodát, amit mindennap nekem kellene vinnem bevásárolni, de mit számít az, hogy ne-, kém mit kellene, s az is, hogy kellene? Ki ismer engem? Kedden felvettem a soros kölcsönt a pénzintézettől és szerdán már vissza is fizettem. Nincs kedvem az egészhez. Legjobb lenne visszaálmodni mindent úgy, ahogy régen volt. Legjobb lenne újrakezdeni a\ parképítést, a függönygyártást. Igen, ez még segítene. Börzsönymenti (11.) Zoltán IZT ÍRTUK mi... Szeszélyes történelem Világi útonállásaink „Viszi az időt a köd, s a ködöt mi hozzuk magunkkal” Amikor vagy jó esztendő- vei ezelőtt patafogóügyben Ceske Budejovicében jártam — nem is gondoltam, hogy fél Európát be kell utaznom ez ügyben — jöttem rá, hogy történelmi útjaink mindig egy helyre vezetnek. Az ominózus patafogót egy rigorózus barátomnak ígértem meg még annak idején tett erdéNem tudom — igaz, nem is érdekel —, hogy vannak vele, de én szeretem a bájg- lit. (Írhatnám bejglinek is, de akkor nem volna elég nyegle.)' Szeretem a mákosat, a diósat, a mandulásat, a tökmagosat, a gesztenyéset és a borsosat... Na ne a borsos áráért kapható bájglire gondoljanak, mert kapok a fejemre... Na szóval, a lényeg, hogy szeretem a bájglit. Bizonyára sejtik, hogy sejtem, hogy ez önökért: nem érdekli, de efféle apróságok miatt nem zavartatom magam. Mindig akad, aki átrágja magát a sületlen bájglikon. Mért ne rágnák át magukat másfajta sületlenségeken is. őszintén bevallom, nemcsak az olvasók izzadnak vért, amíg az „e hetiket” elfogyasztják. Ha látnák, menynyit rágódom ezeken a mondatokon, délelőttöket végiggubbasztva a szerkesztőségben... No, nem panaszkodni akarok, hanem az olvasókat szórakoztatni. De hát a leglyi utamon. „Patafogóból nagyon rosszul állunk” — mondta barátom, s mivel ez néki kenyérkereső szakmája, ő is rosszul állt, (a lovakról nem is szólva, mert azok jobbára — meg balra is — csak sántikáltak Erdély-szer- te). Ezt hozta a történelem... Persze ma már aligha van olyan ember, aki csupán egy többször panasz kerekedik ki belőle, akár egy jól kelesz* tett tésztából a kerekded bájgli. Mindenesetre tény, hogy időnként az olvasókat is szórakoztatom. A szüleim például mindig is újságolvasók voltak, őket jól szórakoztattam egyszer. Amikor korcsolyát ajándékoztak karácsonyra —r a bájglit se a jézuska hozta —, és mindjárt ki is vittek a jégpályára. Elrettentőén jól mulattak, hogy fü- lem-farkam szétdobálva testemnek többnyire az okosabbik felén csúszkáltam, amire akkor sem korcsolyát, hanem jégeralsót volt szokás félhúzni. Visszatérve (végre) az eredeti gondolati fonálra (nem fonalra!), a bájgli az bájgli! Ne nyúljon hát, mint a rétestészta. Biztos vagyok benne, hogy értik művem eszmei mondanivalóját. Ez nem kevesebb, mint az: úgy szeretem a bájglit, hogy az csak na! Zihál Y. patafogót tart a tűzben, majd mindenik legalább kétféle, (ha nem három) tevékenységet végez. Barátom például kádár is. A lopó és a patafogó jól megférnek az ereszalj alatt, főként, hogy a nem létező patafogó csak igen kevés helyet foglal el. Legalábbis eddig a pontig, amíg nem sikerült egyet szereznem a sors kiszámíthatatlan szeszélye, s a történelem jól kiszámítható útjának találkozásánál, ebben a hangulatos kis kocsmában, itt Ceske Budejovicében. Igaz csak egyet kaptam, pedig az öreg mester tucatnyi unokája tanulta ki a patafogás mesterségét, de ilyen a történelem, a lovak helyét átvették az automobilok, azokat pedig köztudottan nem kell patkolni. Sőt — a sors kiismerhetetlen fintora jóvoltából, (vagy éppen annak eredményeként) utálják, ha szeget vernek tömlőikbe. Mármint az automobilok, amelyek halkan suhannak történelmi útjainkon, ellentétben a kopogó lópatkókkal az érdesre kopott szűk utcák bazaltkövein. Hogy most, ezek után, a krónikáé kibe bökje a patafogót...? T. Folyami László BÓDlTÖ ELEMÉR: AZ ÉDEN KAPUJÁBAN Tűztollú Phoenix ágyamra szállt. Tolla mint klipsz fülembe állt. Bizarr madár, hess szállj a tűzzel, égre ne fess bíbor fénnyel se ikont, se buzogányt. Ringattam ölemben hableányt, szárnyára vett az Ararát mint vad szírt dacol a lágy habokkal, s a rossz meglakol mert leánykarokkal fojtogatják az éjben. S ott túl Babilon rettegjen, féljen, hogy lesz belőle lom. A Phoenix rendezgeti penge-tolláit, égnek feszíti hatalmas szárnyait Az életben soha nincs együtt semmi (Hfleg)eheVi Bájgli Elismerő oklevél * Sluszkulcs Árpádnak (alias Józsi ho! vaßif?) in A 14-596! Kialudt a karácsonyfája V. Hugónknak az Alsó fasor 9. szám alatt. Kéri a tűzoltókat, hogy, ha idejük engedi, vonuljanak ki és mérjék föl a kárt. Egyben az ÉMÁSZ-ra hárítja a felelősséget, mert már húsvét óta kéri, hogy szereljék át villanyvilágításra a hagyományos gyertyákat. Felháborodott olvasó a 33-222-ről telefonált,' hogy tegnap vásárolt májkonzervét a kereskedők nem voltak hajiondók színes papírba becsomagolni és Orra maslit kötni. Emiatt elment az étvágya, és megjött a migrénje. Fázik Bratincsók Oszkár fürjtelepi lakos. Két hete adta el lakásának ablaküvegeit egy üveg vodkáért, s azóta hiába megy az IKV-hoz, hogy hideg van otthonában. Kiküldtek ugyan egy hölgyet hőmérővel, de az odaíagyott a padlószőnyeghez és azóta semmit sem mutat. A hőmérő sem. A vodka pedig már el. fogyott. Elnézést kér a MÁV-tól egy korábbi panaszos. Mint a vizsgálat kiderítette, véletlenül tehervonati szállt a pesti gyors helyett, és ezért késett két napot válóperes tárgyalásáról. Visszavonja azt a kijelentését is, hogy a MÁV a kocsijait hűti, ahelyett, hogy fűtené, és elnézést kér attól a vasúti dolgozótól is, akinek azt mondta, hogy „talpfafejű", mikor az lerángatta a szenesvagon tetejéről Vizslás-külsőn a harmadik napon. Bízunk a bonyodalmak ki- bogozhatóságában A Magyar Nők Demokratikus Divatszövetsé- ge (későbbiekben MNDD), a Vállalatokat Koordináló Szakbizottság (VKSZ) valamint a közismert AUTÓ- KER eredményegyzetető év végi értekezletén a következő határozatot hozta: Egyesített-kombinált oklevelet alapít és adományoz a címben említett fotóriporternek hosszasan kifejtett áldásos tevékenysége felismerésével és helybenhagyásával stb. Indoklás: Az MNDD speciális bwsgfcts sága megállapította, hogy az említett fotós első oldalas képei jelentős mértékben járulnak hozzá a mai nők divatízlésének fejlesztéséhez, olyan modellt nyújtanak dolgozó nőink számára, amely bár nem elérhetetlen, mindenesetre figyelemre méltó. A VKSZ R—20-as típusú számítógéppel megerősített csoportja a vállalati hatékonyságban elért kimagasló eredményeket számos esetben annak tulajdoníthatta az elmúlt tervidőszakban, hogy az oklevélre javasolt fotóriporter rendszeresei i átrendezte az üzemi helyszíneket (gépeket, brigádokat, anyagokat stb.) a jobb felvételek érdekében. Eközben olyan lényegbevágó munkaszervezési módosításokat hajtott végre, amelyek lehetővé tették vállalataink exporttervének túlteljesítését, és jótékony hatással voltak dolgozóink kollektív érzelmeire, munkatársi kapcsolatának bővülésére is. Az AUTÓKER figyelőszolgálata megállapította, hogy nevezettet gyalog még nem látta senki és így az oklevél adományozásával egyetért. « Aláírások, pecsétek.., j — Egy embert elüt az autóbusz. Mindenki odaszalad, fölemelik és megállapítják, hogy nem történt semmi baja. Hogy neveznéd ezt az esetet, Jóska? — Véletlennek, tanár úr kérem. — Mondjuk, hogy véletlen. De amikor az autóbusz már másodszor is elüti, és akkor sem történik semmi baja, azt hogy neveznéd? — Szerencsének. — Helyes. És ha ugyané« harmadszor is megismétlődikf . a Gyakorlatnak, *
