Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-29 / 304. szám
Tisztességes igyekezet Nagy idők tanúi Csodagép Nógrádmegyerben? Hét üzlettel kezdtek Jó néhány héttel ezelőtt KISZÖV-ülésen hallottam, hogy az első három negyedévet értékelve a Nógrád megyei ipari szövetkezetek között veszteséges a Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetkezet is. Ám az ülésen elhangzott az is, hogy év végére már nyereségesen fog zárni. Ezzel összefüggésben merült fel többször: csodagépet telepítettek Megverbe. Van-e csodagép? S ha igen. mit tud? Nő A TERMELÉSI ÉRTÉK Botos Attila, a szövetkezet elnöke tiltakozik a csodagép elnevezés ellen, hiszen erről egyáltalán nincs szó. — Az üvegek bekeretezésé- hez szükséges alumínium profilt gyártó gép munkája kapcsolódik a síküveggyár programjához — mondja az elnök. — Ez azt is jelenti, hogy a gép évente két es fél millió méter alumínium profilt tud legyártani, s ebből jövőre másfél milliót a gyár rendelt meg. 1986-ra valószínűleg az egész kapacitást leköti. Az OKISZ több mint ötmillió forintos devizahitelével vásárolták a nógrádmegyeriek s profilgyártó gépét. Jó ötletnek s üzletnek tartják idetelepítését és beindítását, de már arra is gondolnak, hogy a továbbfeldolgozásra is be kellene rendezkedni: elvégezni az alumínium profilok darabolását és méretre hajlítá- sát. Igaz, ehhez külön célgépekre lenne szükség... — Mégis milyen termelési mutatók változnak meg. ami ha túlzottan is, de a csodagép elnevezést indokolja? A fiatal, harmi ncöt éves elnök láthatja rajtam, hogy nagyon a fülemben visszhangzik ez az elnevezés, így hát megnyugtat. — A szövetkezet idei termelési értéke húszmillió forint, míg a jövő évi tervünk harmincötmillió, ebből 14 milliót a profilgyártó gép állít elő, s úgy véljük alkalmas arra is, hogy az alacsony nyereségű termékek mellett növelje a szövetkezet nyereségét — eiemzi nyíltan a helyzetet az elnök. — De nem a gép kéthetes év végi üzemelése teszi, hogy ezt az évet a háromnegyed éves mutatók ellenére is, minimális nyereséggel zárjuk. S mielőtt a hagyományos termékekről, megrendelői igényekről folytatnánk a beszélgetést, megnézzük a új gépet. * Más munkatermektől különálló az a kis helyiség, ahol a profilg'yártó gép áll. Maczák Tibor a gép kezelője éppen beállítást végez rajta. A szövetkezet vezetői mondták el, hogy eredeti szakmája repülőgépszerelő. Hogyan került hát e ..masina” mellé, aminek mégiscsak kulcsszerepe lehet a közeljövőben a Vastömegcikk Ipari Szövetkezet életében. — Szeretem az új dolgokat: új géppel, működésével, szerkezetével ismerkedni — mondja Maczák Tibor. — Ezelőtt is dolgoztam már itt hét évig, és nógrádmegyeri is vagyok, itt lakom. Amikor megkerestek a szövetkezettől, érdekelt az új gép, anyagiakban sem járok rosszul, így hát igent mondtam. Az osztrák cég képviselője ismertetett meg a géppel, a működésével, a méretek beállításával. Azt mondta, állandóan üzemelhet... Aztán rajzokat szed elő a fiókból: a gép szerkezeteinek áliását. távolságát mutatják a szakértő szemnek. A terem egyik oldalán szállításra várnak a négy és fél méteres me gm-un kái t a hinti í n i uroszál ak; a minőséggel teljes mértékben elégedett a megrendelő. VAN RÁ IGÉNY Végigjárjuk a hagyományos termékeket előállító műhelyeket. Szembetűnő az ellentét a bádogos- és kovácsműhely regi, erőteljes fizikai munkát igénylő gépei és az alu_ míniumprofil-gyártó modern berendezés között. Munkavédelmi hiányosságok miatt a megyei felügyelőség nemrégiben három gép üzemeltetését le is állította, de most már üzemelnek, mert hivatalos vélemény szerint állandó, i gén yes ka r ban ta r fással tóvá bb termelhetnek. Kicserélése új gépekre csak akkor érné meg, ha az termelésíel- futással is járna, de ezt jelenleg nem tehet biztosítani. Rendkívül széles a hagyományos termékek skálája: szeneskanna, fali gáamelegí- tő, ácskapocs, sínszeg. csatornatartó vas, sodron yiá b rács, különböző kéziszerszámok, emelő daruk orgok kerülnek ki a szövetkezet bői. — Az utolsó negyedévben megduplázódott néhány hagyományos termékünknél a termelési érték — mondja Botos Attila. — Ennék egyrészt az az oka, hogy például a szeneskanna szezonális árunak tekinthető, avagy itt van a fali gázmelegítő, amelyet ismét gyártunk, mert van rá igény, s nincsenek minőségi, szállítási gondjaink. Jövő évi megrendelésekkel a hagyományos termékeinkre is jól állunk. A csodagép mellett erősíteni kell ezeket a területeket, mert a rendeléseket ezekkel a régi gépekkel kell kielégíteni, de újabb tevékenységek, gépek beindítását is tervezzük. A nógrádmegyeri szövetkezetben talpon alkarnak maradni, végül is 110 embernek biztosítanak munkát, a „csodagépnek” pedig csupán egy kezelője van... Ma már csak elsárgult fényképek idézik vissza a gyarló emlékezetbe, milyen is volt a felszabadulás utáni években Salgótarján főutcája. Járdára guggoló, szegényes házak sora, köztük csak néhány tekintélyesebb, emeletes magaslattal büszkélkedő. Itt, a föld színéről rég eltörölt centrumban, utcára nyíló ajtókkal álltak az ellátásban jeleskedő intézmények, melyek nevét máig fölemlegetik az őstar járnak: a Hangya, a csöppnyi Duda cukrászda, a belső terét sötéten, mélyen hátranyúitó Csemege, az elegáns Déryné, a Jeges. Bódi Béla fodrászüzlete meg éppen a Hangyával szemközt dolgozott. Négy széken férfiakat borotváltak, hat másikon nőket csinosítottak. Bódi Béla nemcsak üzletében serénykedett, ő volt 1947—48-ban a kisiparos fodrászszakosztály elnöke is. Ebbéli minőségében keresték meg előbb a párttól, aztán a OKISZ-tól is, hogy ideje volna foglalkozni a szövetkezet megalakításának gondolatával. — Megmondom őszintén, egyáltalán nem lelkesedtem az ötletért — vallja be a most 62 éves férfi. — Nincs is ebben semmi különleges, hiszen akkor kezdett jól menni az üzlet a korábbi sok nyűg, kínlódás után. Azért persze foglalkoztatott a dolog, de mit mondjak, nem volt sürgős... Egészen addig, míg a körzeti párttitkár, aki a Bódi- üzlet.be járt borotválkozni, rá nem kérdezett. Bódi Béla kitérő válaszokat adott, mert hisz mit is tehetett volna mást. A párttitkár csak eny- nyi megjegyzést tett: húzzátok, amíg lehet, igaz?! A fodrász kisiparos pedig ennyiből is tudta, hogy most már igazán neki kell látni. — Másnapra gyűlést hívtam össze, ezen kimondtuk, hogy megalakítjuk a szövetkezetét. Az alakulás dátuma 1951. február 21-e, a tényleges munka április 4-e előtt indult meg. A keményfedelű napló máig őrzi az alapítók nevét: tizenegy kisiparos és tizennégy segéd, illetve családtag lépett be a Salgótarjáni Fodrászszövetkezetbe. Hét üzlettel kezdtek. — Az üzletek berendezését a tulajdonosok átadták a szövetkezetnek. Fölértékeltük, három év alatt az értékét kifizettük. S noha a szövetkezet alakítását nem mi kezdeményeztük, igen jó hangulatban indult útjára a kis közösség. A fodrászok a forgalmazott összeg 40—50 százalékát kapták, kétezer forint körül kerestek, ami az akkori bérekhez képest nagyon szép jövedelem volt. Nekem például, mint szövetkezeti elnöknek csak ezerkétszáz forint fizetést állapítottak meg. Szövetkezeti boltként április 2-án nyitottak először az üzletek. Az első napi forgalom háromezer forint volt, a start jól sikerült. Bódi Béla ellenőrizte az üzleteket, gondoskodott róla, hogy mindenütt rendelkezésre álljanak a szükséges anyagok. Pesti magánkereskedőknél szerezték be S szépítkezéshez valókat, s ez gyakran egyáltalán nem volt egyszerű ügy. Azokban az években bicikli nyergében látták városszerte, egy női ke-J rékpárral járta végig napjában többször is a szövetkezet fodrászatait. — Jó csapat jött össze — emlékezik vissza az akkori elnök, aki még ma is az általa szervezett szövetkezet jog» utódjánál, a Salgótarjáni Szol» gáltató Szövetkezetnél dolgozik, mint nyugdíjas. — Nem is gondoltuk volna, milyen összetartó, remek gárdát sikerül verbuválni. Fizetésünk két százalékát minden hónap» ban közös kasszába adtukj ebből aztán kirándulgattunk, ünnepi alkalmakkor banketto» kát rendeztünk. Ha együtt leJ hettünk, mindig ráértünk. Esi ma nem egészen így van, mindenki siet... Na, aztán a kereseteket még) ki is egészítették, amivel lehetett. Lábon adták el a hajatj a közszájon forgó esetért máig megviccelik az idősödő Bódit. — Akkortájt nem tűnt e3 olyan tréfásnak, hiszen sok minden egyszerűbben, nagyok kevés vagy éppen semmi pite pírmunkával ment végbej Szóltak a gyarmati gyapjúJ nagykereskedelmi vállalattól^ hogy vennének tőlünk hajay gyűjtsük. Mondanom sem keli; azonnal ráálltunk, hiszen a haj a fodrászatokban magától „képződik”, s rögtön le is ad-« tunk öt mázsát. Anélkül, hogj) egyetlen szál is lett volna be» lőle. Megkaptuk a csekket. kiJ lójáért három forintot fizettek, a vágáshoz meg csald aztán fogtunk hozzá. Hát így) volt az élő haj eladása, am| ma már komikusnak tűnikj akkor azonban egészen terrj mészetes volt. Bódi Béla a kezdetek utái| bizonyos vargbetűt írt lej amiben személyes ellenszenvek is szerepet játszottak. Egy) időre újra kiváltotta az ipart,’ 1962 januárjában aztán ismét a szövetkezet tagja lett. Előbb' raktárkezelő, aztán részlegve«| zető, majd később ágazatvezető. A Bódi-féle üzletet a hatvanas évek elején túrta ©I a dózer, kellett a hely a kor«) szerű, modern városközpontnak. 1 Máig dolgozik abban a szói vetkezetben, melynek életreJ hívása nevéhez fűződik. K'-t éve vonult nyugdíjba, da nem virradt azóta olyan nap) hogy szokott munkahelyéi» meg ne jelent volna. Hol a a adminisztrációban segít, hol a raktárban — neki itt újat aligha mondhatnak. i Szendi Márta ) Zsély András Teljesítette éves 479 millió forintos tervét s Ganz-MÁ- VAG mátranováki gyáregysége. A Tuniszba induló forgóvázak csomagolásával befejeződik a megfeszített ez évi munka. — Bencze — Nógrád megye felszabadítása 22. Ahonnan elindultunk A szovjet csapatok győzelme eredményeként 1944 szilveszterével megyénkben is felvirradt a szabadság hajnala. hogy elűzze azt a sötét árnyat, amit a 25 éves Horthy- fasizmus és az azt betetőző nyilas rémuralom hagyott maga mögött a múlt örökségeként. Bár a megye felszabadítása viszonylag rövid időt vett igénybe, és huzamosabb állóharcok a megye mai területén csupán Szécsényben és környékén voltak, mégis az emberi életben és anyagi javakban keletkezett pusztulás rendkívül nagy volt. Dr. Kovács Jenő, Nógrád- Hont vármegye alispánja — 1945/46 évről készített — 1947. június 17-i jelentése szerint „a háború okozta károk által sújtott megyék közül Nőgrád-Hont vármegye országos viszonylatban a harmadik helyen állt.” A nyilasok szította háborús hisztéria következtében a megyéből mintegy 2500—3000 ember menekült el, s közülük 1945. június 30-ig közel 1000 nem tért vissza... A faji okokból és politikai meggyőződésük miatt elhurcoltak és különböző haláltáborokba deportáltak száma megközelítette a 11 ezer főt, akik körül alig 4000 maradt életben és tért haza otthonába. Mintegy 500—600 főre tehető az pgyéb háborús cselekmények yövetkeztái-en szórna. a megye emberéiben elszenvedett vesztesége 8—9000 fő volt, a megye összlakosságának mintegy 4—4,5 százaléka. A felszabadulást megelőzően, illetve a felszabadítása harcok során a megye 58 községét és városát érte légitámadás. közülük kettőt több mint tízszer. A földi harcoktól szenvedett községek és városok száma meghaladta a 80-at, és bár ezeknek fele csupán 1—2 napig volt hadszíntér, a harcok során a megye lakóházainak 20 százaléka (7000 lakás) sérült meg. Az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium Balassagyarmatot és a megye járásait „rom- bolt”-nak nyilvánította. A hadműveletek során, és azt követően a megye közellátási helyzete aggasztóan rossz volt. Az élet megindítását ugyanakkor rendkívül megnehezítette, hogy a közlekedés a megyében szinte teljesen megbénult... A felszabadulás időpontjában az akkori megye 1000 kilométernyi úthálózata siralmas állapotban volt, A harcok következtében a főutak — de még a kisebb jelentőségű mellékutak is — járhatatlanná váltak. Nagyrészüket akna-, vagy bombatölcsérek szaggatták fel. A hidak túlnyomó többségét a németek megrongálták, a legfontosabbakat, mintegy 90-et felrobbantották. Az utak, szántóföldek, erdők tele voltak gépkocsi-, harckocsi-, és ágyúroncsokkal, telepített, vagy csak szabadon hagyott aknákkal, szétszórt lövedékekkel. Súlyosbította a közlekedési helyzetet, hogy a német romboló különítmények visszavonulásuk előtt a vasúti talpfákat sokhelyütt vandál módon felszaggatták, a távíróoszlopokat kidöntötték. a mozdony- és kocsiparkot elrabolták, eleve lehetetlenné téve a vasúti közlekedést és szállítást. Nem is annyira a felszabadítással együttjáró harci cselekmények, mint inkább a megszálló fasiszta csapatok semmit sem kímélő rombolásai, és a menekülésüket megelőző tervszerű kirablás szinte felmérhetetlenül nagy károkat okozott az akkor a megye iparát jelentő salgótarjáni iparmedence bányaiban és gyáraiban... A hadiüzemekké nyilvánított gyárak munkásai szigorú katonai fegyelem alatt, saját ruháikban dolgozó katonákká váltak, a német és magyar katonai parancsnokok — a csendőrség és nyilas besúgóik segítségével — szinte lehetetlenné tették a nyílt ellenállást. Az üzemeket bénító-romboló SS osztagok tartották megszállva, készen arra, hogy szükség esetén mindent elpusztítsanak maguk mögött, amit idő hiányában elrabolni már nem voltak képesek. Erre azonban — kivéve az erőmű négy turbógépcsoportját — szerencsére sem idejük, sem módjuk nem volt. A közellátás, különösen a városok élelmiszer-ellátása szinte megoldhatatlan probléma volt. A németek részben visszavonuló egységeik élelmezési céljaira, másrészt a birodalomba szállítás érdekében a magtárakat kirabolták, az állatállomány nagyrészét leölték, vagy elhajtották. A megmentett állatok többsége ugyanakkor takar- mányhiány miatt pusztult elT A szántóföldek túlnyomó hányada igavonó erő, de főként vetőmag hiányában felszán- tatlanul, parlagon maradt. A németek azt hitték, hogy maguk mögött „felperzselt földet” hagyva megbénítják a megye életét. De számításon kívül hagyták a megye népének élni akarását, a szovjet csapatok segítőkészségét... A gyárakban előkerültek a megmentett gépek, az elrejtett nyersanyagok. Munkába álltak a bányászok, hogy — bár rendkívül nehéz körülmények között — biztosítsák az ipar számára nélkülözhetetlen szenet... Benépesült a határ... Parasztságunk a szovjet csapatoktól kapott lovakkal, de ha kellett ásóval, kapával hozzákezdett a föld megműveléséhez, hogy mihamarabb a földbe kerüljön a Szovjetuniótól ajándékba kapott vetőmag. A megye dolgozó népe hozzálátott, hogy tettekkel váltsa valóra a Magyar Kommunista Párt által kidolgozott, és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front által elfogadott, majd 1944. december 23-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány által jóváhagyott programot, és bebizonyítsa, tud élni a szabadsággal, amit a hős szovjet csapatok hoztak el számunkra! Dr. Gáspár János (Folytatjuk) I SzAjahibrid A szójaihilbridet, amely má4| a legközelebbi években kepe» lesz megújítani ennek a nőj vénynek a vetési alapját a szovjet mezőgazdaságban, a távol-keleti nővén ynemesi 1 ő 1» bocsátották a növény termesz» tök. rendelkezésére. A hibrid det a termesztett és a vadon termő „usszuri’’-szója keres/,-* tezésével állították élő, amely) a távol-keleti határterület d.é* ld részén terem. Ebből nemej sítették ki azt a szójafajtátj amely a hatezernek magas terméshozamával tűnik ki, a betegségekkel és az időjárás szeszélyeivel szemben nagyi ei le n á 1 ló ke pess é g gel rendel«! kezik. Az elvégzett vizsgálatolí megalapozták a tudósoik állí«| tását, miszerint a különböző országokban termesztett szója«j fajták naigy mértékben leko-f telezettjei a vadon termő szó-) jának, amely a szovjet 'Tá-) vol-Kelet déli részén bősége^ sen terem. A világ génállományába rí mindössze hat vadon termő szójafajta ismeretes. Az össz- szövetségi növénytermesztési) tudományos kutatóintézet távol-keleti kísérleti állomása tudományos munkatársainak sikerült ezek közül ötöt ősz- szegyűjten-iük. Ám csupa ni az „ússzon” bizonyult alkalmasnak a növénynemes í test munkához. NÖGRAD - 1984. december 29* szombat . ]
