Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

Továbbra is megvan a pozitív változás Andrei Gromiko lehetősége Zaglagyin cikke a Szovjetszkaja Rosszijában Az 1984-es év mindenekelőtt e Nyugat — főként az Egye­sült Államok — által szított fegyverkezési hajsza éve volt — írja a Szovjetszkaja Rosszi- ja csütörtöki számában meg­jelent cikkében Vagyim Zag­lagyin, az SZKP KB nemzet­közi osztálya vezetőjének el­ső helyettese. A fegyverkezési verseny fo­kozásával egyfelől a szocialis­ta közösség és a NATO közt fennálló katonai-hadászati egyensúly megbontását pró­bálják elérni, másfelől azt, hogy a szocialista országok­nak súlyos gazdasági nehéz­ségeket okozva aláássák azok rendjének belső szilárdságát — mutat rá Vagyim Zagla­gyin, majd így folytatja: a védelmi erőfeszítések valóban nehezítik a békés építést, ám Csütörtökön a toruni vaj­dasági (megyei) bíróság meg­kezdte a PopieLuszko-ügy tár­gyalását. Az első tárgyalási napon a vádiratot ismertették. E szerint három vádlott, Grze- gorz Piotrowski, a belügymi­nisztérium volt osztályvezető­je. Leszek Pekala és Walde­mar Chmielewski, volt nyo­mozók ellen az a vád, hogy október 19-rőil 20-ára virradó éjjel azzal a szándékkal tar­tóztatták fel Jerzy Popielusz- ko lengyel1 lelkész gépkocsi­ját, hogy őt és sofőrjét meg­gyilkolják. Mint ismeretes, a gépkocsivezetőnek sikerült el­menekülnie. A vádirat szerint a vádlottak Popieluszkóval szemben sorozatosan fizikai erőszakot alkalmaztak, s a fullladásos halál ennek kö­A Csendes-óceán térségé­ben fekvő — az Egyesült Ál­lamokkal és Japánnal szö­vetséges — országok együtt­működésének tervét a küszö­bön álló japán—amerikai csúcstalálkozó egyik legfon­tosabb témájának nevezte Na- kaszone Jaszuhiro japán mi­niszterelnök. Tokióban tar­tózkodó amerikai újságírók­nak adott szerdai nyilatko­zatában a szigetország kor­mányfője ugyanakkor igye­kezett azt a látszatot kelteni, mintha nem elsősorban a két legfőbb pártoló — az Egye­sült Államok és Japán —ér­dekeinek érvényesítéséről len­ne szó. Hangoztatta ugyanis, hogy a több területre kiter­jedő együttműködési terv megvalósításában Washington és Tokió —, mint fogalmazott — mindenekelőtt a többi érin­tett állam, főként az ASEAN- tagországok kezdeményezé­seire számít. A január második napjára előirányzott Los Angeles-i ta­lálkozó többi napirendi pont­járól szólva, Nakaszone első helyen a kelet—nyugati, ezen belül a szovjet—amerikai kapcsolatok jövőjének meg­vitatását említette. Szavaiból kitűnt, hogy Ronald Reagan előtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti vi­szony megjavításának —, s ezzel összefüggésben egy eset­leges szovjet—amerikai csúcs- találkozó tartásának — szük­ségességét kívánja hangoz­tatni, de semmi esetre sem úgy, hogy bármiben külön­bözne Washington álláspont­jától. A Szovjetunióval kap­csolatban ismételten a nyu­gati szolidaritást szorgalmaz­ta. ami az e'míVt két évben sokkal szorosabb volt az Egyesült Államok és Japán, | a szocializmus hatalmas bel­ső lehetőségekkel rendelkezik. Az 1984-es év megmutatta, hogy az imperiaLizmusnak nem sikerült lefékeznie a szo­cialista országok gazdasági fejlődését. Mindez arra kényszerítette a washingtoni vezetést, hogy elfogadja a külügyminiszteri találkozóra vonatkozó szovjet javaslatot. Andrej Gromikó- nak és George Shultznak ar­ról kell megállapodnia, hogy mi legyen a tartalma, a jelle­ge és a célja a lehetséges új tárgyalásoknak. Zaglagyin külön is hangsúlyozza, hogy csupán lehetséges tárgyalá­sokról van szó, hiszen a kül­ügyminiszteri eszmecsere még nem jelenti a tényleges meg­beszélések kezdetét. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a vetkeztében állt be. Az áldo­zat holttestét a gyilkosok a vízbe dobták Wloclawek kö­zelében. A negyedik vádlottat, Adam Pietruszkát, a belügyminiszté­rium volt csoportfőnök-he­lyettesét azzal vádolják, hogy visszaélve szolgálati helyze­tével és azzal, hogy a másik három vádlott a beosztottja volt, rábeszélte őket a gyil­kosságra, segítséget nyújtott nekik szándékuk végrehajtá­sához, majd megkísérelte a bűncselekmény tettesei kéz- rekerítésének megnehezítését. A tárgyalás nyilvános, len­gyel és külföldi újságírók jelenlétében folyik. Popie- íuszlko szülei és fivére ma- gánvádlókkénit vannak jelen a tárgyalóteremben. mint Washington és nyugat­európai szövetségesei között. A miniszterelnök arra is utalt, hogy a maga részéről maradéktalanul támogatja a Reagan-kormány fegyver­zetkorlátozási koncepcióját, s — néhány nyugat-európai vezetőtől eltérően — nincs mit kifogásolnia a nagyszabá­sú amerikai űrfegyverkezési terveken. találkozó milyen eredmény­nyel ér véget, hiszen a Wa­shingtonból érkezett legutób­bi hírek szerint az amerikai fővárosban még mindig v folyik arról, hogy milyen instrukciókat kapjon a meg­beszélés előtt Shultz külügy­miniszter. Figyelembe véve ezt a bi­zonytalanságot, s azt a tényt, hogy a jelenlegi amerikai kor­mányzat minden republiká­nus és demokrata párti előd­jétől eltérően még egyetlen lépést sem tett a fegyverke­zési hajsza megszüntetése ér­dekében, a cikkíró leszögezi: megalapozatlanok a nemzet­közi helyzetben végbement fordulatról az utóbbi időben hallható kijelentések. Fordu­lat még nem következett be, bár a Szovjetunió szövetsége­seivel és barátaival együtt kész lenne erre. Készek len­nének az eredményes, gyümöl­csöző párbeszédre is, elsősor­ban a világűr fegyvermente­sítésének témájában, a hadá­szati és közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverzetek ra­dikális csökkentésének kérdé­seiben. A pozitív fordulathoz azon­ban szükséges, hogy azt mind­két érintett fél akarja. Ame­rikai részről nincs is hiány a tárgyalási szándékot hangoz­tató nyilatkozatokban, ám ezekkel együtt gyakran hang­zanak el más jellegű ki­jelentések is. Az amerikai politikát ed­dig jellemző ellentmondásos­ság tehát továbbra is meg­van. A pozitív változás lehe­tősége azonban továbbra is fennáll. A jövő év két lehet­séges utat tartogat a világ számára. Vagy folytatódik a konfrontáció, a belőle fakadó összes következményekkel együtt, vagy megkezdődnek a tárgyalások, s megtörténik a visszatérés a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zötti normális államközi kap­csolatokhoz — mutat rá cik- 1 kében Vagyim Zaglagyin. Az Egyesült Államok és Japán kapcsolatairól szólva, Nakaszone Jaszuhiro próbál­ta kisebbíteni a kétoldalú ke­reskedelmi ellentétek élessé­gét. Nyilatkozatából kiérző­dött az a törekvés, hogy a kereskedelmi problémák — megoldási recept híján — ne zavarják meg a csúcstalál­kozó légkörét. fogadta a kínai nagykövetet Andrej Gromiko. az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnökének első he­lyettese, külügyminiszter ked­den Moszkvában fogadta Jang Sou-csenget, a Kínai Népköz- társaság moszkvai nagyköve­tét. aki rövidesen végleg tá­vozik állomáshelyéről. A megbeszélésen a szovjet —kínai kapcsolatok kérdéseit érintették. Hangsúlyozták, hogy e kapcsolatok javítása rendkívül fontos nem csupán kereskedelmi és gazdasági, hanem politikai téren is. Tyihonov hazaérkezett Ankarából csütörtökön ha­zaérkezett Moszkvába Nyiko- laj Tyihonov szovjet minisz­terelnök. A szovjet kormány­fő Turgut özal miniszterel­nök meghívására tett hiva­talos látogatást a török fővá­rosban. Parlamenti választások Indiában Ismét megnyitották a sza­vazóhelyiségeket Indiában csütörtök reggel, az általános parlamenti választás második napján. Az első fordulót hét­főn tartották. Több mint kilencvenmillió szavazásra jogosult adhatja le voksát a nap folyamán. Hat állam és két szövetségi terü­let száztizenhat képviselői helyéért folyik a küzdelem. Ma nipur ban, Goóban az álta­lános választásokkal egyidő- ben megtartják a helyi tör­vényhozási szavazást is. A csütörtöki fordulóban több mint ezerkétszáz pályá­zó sorsa dől él. A kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus (I) minden választói körzet­ben állított jelöltet. A pályá­zók zöme azonban független induló. Érdekesnek ígérkezik a ver­sengés Andhra Prades állam­ban. A helyi regionális pár­tot, a Telugu Deszamot kép­viselő Raima Rao főminisz- tert a nyáron az új-delhi szö­vetségi -kormány leváltotta, arra hivatkozva, hogy elve­szítette többségét az állami törvényhozásban. A polgári ellenzék nagy botrányt csa­pott — a főminiszter végül is visszakerült tisztségébe. A csütörtöki választás jó fok­mérője lehet a helyi erővi­szonyoknak is. A második nappal, gyakor­latilag lezárult az indiai par­lamenti választás; pénteken csupán három képviselői hely a tét. A voksok értékelése pénteken reggel kezdődik. Idejétmúlt elvek ? Japán az egyetlen ország a világon, ame­lyik sajnos, már átélte évszázadunk rette­gett katasztrófáját, az atomtámadást. S a Hirosimát, illetve Nagaszakit ért bombák emléke, sőt következményei napjainkban is szorongással töltik el a szigetország lakos­ságát, nehogy megismétlődjön még egyszer egy hasonló katasztrófa. Az ország törvé­nyei határozottan foglalnak állást amellett, hogy Japánban ne gyártsanak nukleáris fegyvereket. A helyi „önvédelmi erők” lét­számát is 270 ezer főben állapították meg. Ezeknek a szempontoknak ereje a hivata­los politika szintjén az utóbbi években azon­ban mintha halványulni látszana. Japánban mind gyakrabban, s mind nagyobb szám­ban vonulnak fel a nagyvárosok utcáin a béketüntetők, de a hadiiparban érdekelt cé­gek és az idén másodízben is miniszterel­nökké választott Nakaszone mintha „se lát, se hali” játékot játszanának. Illetve egy va- I lamit azért mégiscsak meg’átr"’--meg- ! hallanak: Washington intéseit, szavait. A Fehér Ház nem egy ízben, s különösen éle­sen Reagan elnök tavaly novemberben To­kióban tett látogatásakor, idejétmúltnak ne­vezte az alkotmánvban rögzített ant.inuk- leáris elveket. A japán had -tar elkéozelé- sei pedig a Pentagon igényeivel csengenek össze. A szigetország kormánya fel kíván í zárkózni Washington távol-keleti siralmai : elképzeléseihez: fenntartásokkal, s főleg mérsékelt anyagi hozzájárulással usvan. de támogatják Tokióban az Egyesült Áliamok— Japán—Dél-Korea szovjetellenes „védelmi” háromszögének létrehozását. Ebben az el­képzelésben, amelyben Washington szerint Szöul példaadóan vesz részt, Tokió játsza- ná a szovjet haditengerészettel szembeni fal szerepét. A Fehér Ház és a Pentagon a leg­változatosabb módszerekkel sokkolja Tokiót, hogy ez fogadja el és megfelelő erőkkel tá­mogassa is ezt a tervet. Erre szolgái példá­ul a szigetországban állomásozó mintegy 48 ezer főnyi amerikai katonaság, az ameri­kai támaszpont, Okinava szigetén, a Pen'a- gon távközlési állomásai, a 7. amerikai (csendes-óceáni) flotta tengeralattjáróinak, illetve felszíni hajóinak Tomahawk típusú rakétákkal történő felszerelése, és amerikai repülőgép-anyahaj ók rendszeres látogatása a japán kikötőkben. A politikai és katonai kérdésekben kormányszinten létrejött ér­dekegyeztetés mintha még a hagyományos gazdasági-kereskedelmi nézeteltéréseket is háttérbe szorítaná az Egyesült Államok és Jaoán között. Az új esztendő második napján Naka­szone az Egyesült Államokba látogat. A miniszterelnök előzetes sajtótájékoztatóján főlég azt emelte ki, hogy a magas szintű találkozón a két ország érdekeinek érvénye­sítéséről lesz szó. De nem titok. méa. ha nem is mondta ki Nakaszone, hogy a fő fi­gyelem Japán és az Egvesült Államok kato­nai kapcsolatainak fejlesztésére irányul majd Mailár Éva Hegkezdődött a Popieluszko-ügy tárgyalása fl Japán—amerikai csúcstalálkozó előtt Nakaszone nyilatkozata Hagyar—lengyel gazdasági tárgyalások Lázár György fogadta Janusz Obodowskit Marjai József miniszterei- lyes légkörű megbeszélésen nök-helyettes meghívására — részt vett Marjai József. Je- a magyar—lengyel gazdasági len volt Jerzy Zielinski. a és műszaki-tudományos együtt- Lengyel Népköztársaság bu- működési bizottság 21. ülés- dapesti és Biczó György, ha- szakára — csütörtökön ha- zánk varsói nagykövete. Csú­zánkba érkezett Janusz Obo- törtök délután Pécsett Mar- dowski. a Lengyel Népköztár- jai József és Janusz Obo- saság Minisztertanácsának el- dowsfci a kétoldalú gazdasági nökhelyettese, a bizottság len-’ és műszaki-tudományos együfi­gyel tagozatának elnöke. működési bizottság tagozati Lázár Gvörgy. a' Miniszter- elnökei, szakértőik bevonásá- tanács elnöke a nap folya- val megkezdték az^ ülésszak mén az Országházban fpgadta napirendjén szereplő kérdé- Janusz Obodowskit. A szívé- sek megtárgyalását (MTI) Várkonyi Péter nyilatkozata bolgár lapban ■ A Rabotnicseszko Delo, a szagok egyeztetett külpolitikád Bolgár Kommunista Párt köz- járói szólt, ponti napilapja keddi számá­ban ismertette Várkonyi Pé- Egy kérdésre válaszolva a tér külügyminiszter nyilatko- Magyar Népköztársaság hatá- zatát. A külügyminiszter eb- rozott támogatásáról biztosi- ben a lap kérdéseire válaszol- tóttá a balkáni atomfegyver-' va időszerű nemzetközi prob- mentes övezet létrehozását léniákról és a szocialista or- szolgáló bolgár javaslatot. Tűz szünetet hirdettek a hazafiak Hétfő hajnaltól hallgatnak a fegyverek Salvadorban, ahol a hazafiak — egy korábbi ígéretüknek megfelelően — egyoldalú tűzszünetet hirdet­tek a karácsonyi ünnepek idejére. A hazafiak titkos rádióadó­ja. a „Radio Venceremos” hétfői adásában közölte, hogy a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) fegyveresei szigorúan betart­ják a szerda éjfélig tartó tűzszünetet, de a kormány­erők támadása esetén véd ed kezni fognak. A hazafiak no­vember 30-án, a kormány képviselőivel folytatott tár­gyalásaik során jelentették be. hogy a karácsonyi és az újévi ünnepek idejére egyol­dalúan felfüggesztenek min­den fegyveres akciót. Az ün­nepeket megelőző és követő napokban pedig nem akadá­lyozzák meg az országon be­lüli közlekedést, hogy a csa­ládok együtt tölthessék a ka-j rácsonyt és a szilvesztert. | Palesztinok: húsz év harc Január l-e a palesztin for­radalom „születésnapja” a nemzetközi évfordulónap­tárban, annak emlékére, hogy az izraeli államalapítás utáni elszórt próbálkozások után, az ötvenes évek végén alapított El Fatah harcosai 1965. janu­ár 1-én kísérelték meg első szervezett támadásukat Izrael ellen, a Jordán folyó völgyé­ben. Ennek immár húsz esz­tendeje. A palesztin ellenállás veze­tői és tagjai nehéz időszak­ban emlékeznek most az év­fordulóra. Nem mintha bár­melyik elmúlt időszak könnyű lett volna számukra. A het­venes évek elejének elkesere­dett, s alkalmanként a közvé­lemény neheztelését is kiváltó fegyveres akcióitól bonyolult belső küzdelem vezetett a PFSZ diplomáciai elismerte­téséig, a politikai erőfeszítések előtérbe helyezéséig. És éppen amikor úgy tűnt, hogy a pa­lesztin vezetésen belül győz a felismerés, amely szerint a reális cél nem a „mindent vissza” álláspontja, hanem az államalapítás a jelenlegi iz­raeli megszállás alatt levő te­rületeken, Ciszjordániában és a gázai övezetben, s a harc módja a katonai erőre alapo­zott politikai akció — éppen akkor, 1982. nyarán követke­zett az izraeli támadás, a PFSZ eltávolítása Libanonból, amerikai segédlettel végrehaj­tott szétszórása tucatnyi arab országban. A katonai csapást követő útkeresést további bonyodal­mak kísérték: a PFSZ három kisebb tagszervezete és az El Fatah „anyaszervezet” egy ki­sebb csoportja 1983. május­ban fellázadt a szervezet tör­ténelmi vezetője, Arafat ellen, Arafatot magát pedig kiutasí­tották Szíriából — abból a Szíriából, amely jelenleg az Izraellel szemben álló arab front egyetlen fegyveres bás­tyája. A paiesztinai nemzeti tanács • novemberi ammani ülésszaka megpecsételte, hogy véee a formális egységnek a PFSZ-en belül, s az Arafat vezette többség — habár az alapvető követeléseket fö! nem adva — visszavonhatatlanul a politikai megoldást keresi, esetleg Jordániával és Egyip­toma! karöltve — miközben a lázadóknak Szíria fogja párt­ját. A szíriai álláspont az, hogy a közel-keleti amerikai—izra­eli törekvésekkel szemben csak a makacs kitartásnak és az egységes erőnek van esélye. Szíriában hivatkozhatnak! eredményekre is: februárban sikerült elérni, hogy a NATO- erők feltétel nélkül távozza­nak Libanonból, s semmissé nyilvánították az amerikai nyomás alatt kötött, kapituláns libanoni—izraeli szerződést is. A szíriai vélemény szerint a nemzetközi helyzet, s ezen belül a jelenlegi közel-keleti harci szakasz nem alkalmas olyan politikai kezdeményezé­sekre, amelyek kimenetele két'*' séges: már egy parányi hiba is meggyengíti a szilárd szem­benállást. Ilyen kezdeménye­zéseket tulajdonítanak az Arafat-féle vezetésnek. A másik oldalról Arafat és köre, az elmúlt évtizedek ta­pasztalatait számba véve, ab­ból indul ki, hogy „senki sem tehet többet a palesztinokért, mint maguk a palesztinok.” Egyetlen lehetőséget sem akaró­nak kihasználatlanul hagyni, még akkor sem, ha ők is tudják: a fő ellenfél, az Egye­sült Államok jelenleg — a Reagan-tervvel — csak az árulás lehetőségét kínálja, Iz­rael pedig még azt sem, hi­szen semmiképpen sem hajlan­dó szóba állni a PFSZ-szel. Ügy vélik, érdemes nagyobb kockázatot is vállalni: vég­eredményben a jövő dönti el, hogy az ellenféltől ügyes dip­lomáciával kicsikart enged­ményt milyen tartalommal töl­tik meg. Szíria szerint a jövő akkor jön el, ha most kellő­en megalapozták, az Arafat- féle palesztin vezetés szerint a jövő mindenképpen eljön, de csak akkor használhat'ák ki a palesztinok, ha addigra bizonyos keretek már készen állnak — ez derül ki a két fél helyzetértékeléseiből. Bármekkorák is a tényleges ellentétek, az bizonyos — és ez a nemzeti felszabadulás ügyét világszerte támogató nemzetközi közvélemény ál­láspontja is, — hogy az arab harc sikerének záloga a mai­nál nagyobb egység és egyet­értés lenne. Éppen az, amit a palesztinok ellenfelei ma is minden erővel igyekeznek megakadályozni.

Next

/
Thumbnails
Contents