Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

December 20-án teljesítette éves tervét a Budapesti Harisnyagyár bátonyterenyei gyáregysége. Ez évben, 23,28 millió darab/pár ha­risnyát és harisnyanadrágot készítettek. Az év hátralevő napjaiban a kongresszusi munkaverseny-vállalásaként még 200 ezer da­rab finom harisnyanadrágot adnak a kereskedelemnek és elvégzik a szokásos gépkarbantartást. — Bp — Nagy fába vágták a fejszéjüket II sikeres kezdet után * Egy liullidiosszon * Nem marad el Nehogy melléfogjak, ezért nem vállalkozók arra, hogy minősítsem a salgótar­jáni öblösüveggyár vezetők­nek és dolgozóinak azon te­vékenységét, illetve annak indító okait, amelyet a közös, nagy céljuk elérésére az év utolsó napjaiban folytatnak. Módosított tervük 60 millió forint nyereség elérésére irá­nyult az év elején, ugyan­akkor négymillió 200 ezer dollár tőkésexportterv becsü­letes teljesítésére vállalkoz­tak. Vajon a becsvágy, az ön­maguknak, vagy másoknak való bizonyítás, az Üvegipa­ri Művek részéről megelőle­gezett bizalomra való reagá­lás, saját maguk jól felfo­gott egyéni és kollektív ér­deke, újabb sikerélményekre való vágyakozás, vagy egysze­rűen csak a tisztességes helyt­állás, illetve a régi hírnév visszaszerzése fűti őket? Akármilyen oldalról közelít­jük meg az indokokat, egy biztos: nagy fába vágták a fejszéjüket. Hogy eleget te­gyenek tiszteletreméltó vál­lalásuknak, az év utolsó nap­jaiban, egyre nagyobb heves­séggel folytatják a termelés és gazdálkodás területén a rohamokat. — Az Üvegipari Művek az elmúlt esztendő sikertelen­sége ellenére jóváírta ne­künk az általunk végrehaj­tott bérfejlesztést. Erre mi nem szolgáltunk rá az 1983- ban elért 19 millió forintos nyereségünkkel. Ebben az esztendőben a különböző de­mokratikus fórumokon az év elején még 50 millió fo­rint nyereséget terveztünk az előbb említett tőkésexport teljesítése mellett — utal a sok kudarcot magába fogla­ló múltra, majd érzékeltetve a jelen feladatainak nagysá­gát Kazinczi Gyula, a gyár igazgatója. — Az első fél év­ben nyereségünk meghalad­ta az időarányosat. Ugyan­akkor eleget tettünk a dol­lárexport-követelmények­nek is. A harmadik negyed­évben már nem dicsekedhet­tünk ezzel az eredménnyel. Ebben az időszakban a gon­dok sokasága szakadt a nya­kunkba. Megoldásuk igen sok időt vett el a vezetésből — hangsúlyozza az igazgató. — Sikerült-e, és miként a kedvezőtlen jelenségeket az ellenkezőjére fordítani ? — Egy átfogó elemzés után születtek meg azok az in­tézkedések, amelyek kedvező irányba fordították a terme­lést és gazdálkodást. Kiemelt feladatként jelöltük meg az ésszerű költség- és anyaggaz­dálkodást. A tennivalókat lebontottuk műhelyekig, il­letve brigádokig. Az intézke­dések kezdetben nem váltot­tak ki tetszést, de lassan mindenki megbarátkozott az­zal a gondolattal, hogy a ki­fizetett bérek mögött teljesít­ménynek kell lenni. Csak az \«isz haza több pénzt, aki töb­bet és jobban dolgozik. Kö­zös céljaink szolgálatába ál­lítottuk a vállalati gazdasá­gi munkaközösségeket is. Se­gítségükkel folyamatosan le­építettük a külső cégek köz­reműködését. Ügy látom, hogy az intézkedések követ­kezetes megvalósításával, a kiadott feladatok számonké­résével növekedett a kollek­tívák költségérzékenysége. Eb­ben szerepe van annak, hogy október végétől naponta egyezteti a tennivalókat a kereskedelmi osztály és a termelésirányító. Hatéko­nyabbá tettük a heti üzem­vezetői értekezleteket is. Eze­ken rövidre zárjuk a gondok megoldásának lehetséges vál­tozatait. Nem múlik el meg­beszélés, hogy ne hangsú­lyoznám: mindenki a saját portáján végezze el mara­déktalanul a reá rótt felada­tokat. Úgy látom, hogy a gyár irányító szervezeteinek átszervezése is segített az előnyös változások kiková­csolásában — vélekedik Ka­zinczi Gyula. — Ha már idáig Jutottunk, nézzük meg konkrétanl mi­ben jelentkezik az intézke­dések eredményessége? — A tízmillióval megnövelt nyereségtervünket novem­ber végére 51—52 millióra teljesítettük. A tőkésexport időarányos teljesítése is meg­valósult. Decemberben 60 millió forint számlázott ér­tékű termelést és 70 millió forint értékű termékkiszállí- tást kell megvalósítanunk. Ezen belül 17 millió forint értékű tőkésexport kiszállí­tása vár ránk. Örömmel mondhatom, hogy december 19-ig jól alakult a termelés. Ha nem jön közbe valami­lyen váratlan nagy dolog, ak­kor már megteremtettük a feltételeit az idei 5.1—5,3 szá­zalékos bérfejlesztésnek, va­lamint a korábban aktívaér­tekezleten ismertetett meleg­üzemi pótlék kifizetésének. Gondunk most is van. De az akadályokat legyőzzük és tel­jesítjük közös elképzelésein­ket Vajon, a benne levő tett­vágy, lendület, lelkesedés mennyiben találkozik néhány üzemvezető felfogásával és mentalitásával ? — Érdemes lelkesen és jól dolgozni az eredményekért, mert elsősorban mi látjuk a hasznát — mondja Németh Tivadar, az 1-es üzem veze­tője. — A kitűzött cél érde­kében olyan átszervezést hajtottunk végre, amely ha­tására csökkent az üvegvesz­teség, nőtt a jó árukihozatal, s ez ösztönzőleg hatott a dol­gozók munkakedvére. A moz­gatást megértették, de fel­tételezik, hogy átmeneti idő­szakról van szó. Amit nekünk kell megtenni a 60 millió fo­rint nyereségért, azt mi tel­jesítjük. Nem sokkal később Barát Jenő, a H-kemence üzemve­zetője a következőkkel foly­tatja: — Egyfolytában azért ter­melünk, hogy elérjük a kí­vánt nyereséget és teljesít­sük a tőkésexportot. Az üzemben nem kell ösztönöz­ni a dolgozókat a jobb mun­kára, mert többségük törzs- gárdatag, érti a szakmáját, szereti a gyárat, jő pár kará­csonyt és szilvesztert töltöt­tünk együtt munkában. Hajt­ják ők saját magukat. Csak legyenek meg hozzá a felté­telek! Az üzemből naponta 500 ezer forint értékű áru ke­rül ki. Számításom szerint a kiadott termelési értéktervet áruösszetételben már telje­sítettük. A raktárban van. — A tőkésexporthoz szük­séges dobozokat már legyár­tottuk — állítja Marek Ala­dár, a dobozüzem vezetője. — Ha szükséges, akkor a szo­cialista brigádok önként meg­toldják a napi munkaidőt. Nincs szükség arra, hogy lel­kesítsem őket, megteszik a magukét enélkül is. Ameny- nyiben a két ünnep között az automata termékék folya­matos csomagolása megkí­vánja jelenlétünket, akkor olyan munkaszervezést biz­tosítunk, amellyel hozzájá­rulunk a 60 millió nyereség eléréséhez. Ha ilyen nagy az akarat, a tennivágyás, az egy hullám­hosszon való közös tevékeny­ség, akkor bizonyára nem ma­rad el a további sikerélmé­nyeket megalapozó, kívánt eredmény. — venesz — Kábelgyár! fáradozás — Az emberben benne van az, hogy segíteni kell mások­nak; azon van, hogy mások­nak is jó legyen — állítja Pálinkás Mihályné sodrógép­kezelő — Különösen így van ez ebben a brigádban. Ma­gától jön, hogy csináljuk meg, fogjunk össze. A bri­gád eléggé összetartó. De így van ez máshol is, mert ilyen az emberi természet... Hugyaqi kapcsolat Jelesen tevékenykedik a társadalmi munkában a ba­lassagyarmati kábelgyárban a Petőfi Sándor Szocialista Bri­gád. A már kétszer is válla­lati kiváló címet nyert kol­lektíva hosszú évek óta túl­nyomórészt a hugyagi óvodát támogatja fáradozásával. A tizenhárom fős csapat három műszakban tevékenykedik; az utóbbi három hónapban szom­baton és vasárnap is sodró­gépeik mellett álltak: ter­meltek. Legtöbbjük odahaza egy-fcét gyereket nevel: van tehát mit tenni a műszak le­teltével. Mégis előszeretettel vállalják a különböző formá­jú társadalmi munkát. — A brigád nagyobbik ré­sze hugyagi lakois, így kelet­kezett a kapcsolat az óvoda és miiköztünk. De nemcsak azzal, hanem a balassagyar­mati Áohim András úti óvo­dával is hasonló kapcsolat­ban állunk — adja a tájé­koztatást Józsa György, 26 éves brigádvezető. — Ezen kívül a kommunista műsza­kokban, KISZ-műszakban ma­gától értetődően részt ve­szünk. .. Szobafestő, sofőr, asztalos, sőt kémiatanár is tagja a bri­gádnak, természetesen vala­mennyien sodirógépkezelőként. Érthető, ha a bennük „szuny- nyadó” szakértelmet haszno­sítani igyekeznek. Például vállalati gazdasági munkakö­zösségiben: mindannyian vgm- tagok. Ennyi lékötöttség mel­lett miért vállalnak önzetle­nül ráadásfeladatot? — Az óvodatámogatás ná­lunk már régi hagyomány, hozzánk tartozik — közli a brigádvezető. — És jó dolog az, amikor brigádértékeléskor azt mondják: aranykoszorút kapunk... — Meg aztán, Gyurikám, ha megengeded, kiegészíte­lek — egészíti ki Józsát Ma­joros Janos versenyfelelős —, azt is akarjátok, hogy a gye­rekek jól érezzék magukat. — Az eddig élért címek arra köteleznek, hogy a bri­gád példát mutasson a tár­sadalmi munkában is — je­lenti ki Veres Vendel 41 éves brigádtag. — A család pedig arra „k>i| telezi” az embert, hogy az el* ért nívót tartsa... — Hát igen — bólint a4 őszülő férfi —, nehéz megölj dani, hogy minden összejöjj jön. örülünk annak, hogy * hétvégeken is termelhetünk^ mert a pótlékokkal össze/ >n egy másik fizetés. És ez kell* mert az árak és a bérek.. j hogy mondjam?... nem egy* formán emelkednek. De a# életszínvonalat tartani szeret* nénk. Az 1968 óta párttag Veres* Vendel még azt is hozzáteszi hogy mindezek mellett a bri* gád tiszteletben tartja a tár* sadaiimi munkával kapcsolat tos „elvárásokat” is. — Mutatnak-e példát a ve* zetők az önzetlenségre? — Van rá példa! — bólin| Józsa György. — Komm u* nista műszakokban az osztály-* vezetőik: Császár Ferenc, Ma* gyár Jóska, vagy Bablen a László gazdasági vezető it<j dolgoznak lent a gépeken* Persze, hogy jó hatással vonj az emberekre, ha látja kJ hogy a vezetők nemcsak le* hér ing nyakkendőben jelen* nek meg, hanem munkaruha* ban is, és termelnék éppúgyj mint mi. Mint mesélik, a minden na* pi munkában is sok alkaton* kínálkozik az önzetlenségre. — Orsóbeszereléskor példa* ul a „kézi időt” felére csők* kenthetjük azzal, hogy segí* tünk egymásnak. A norma* idő 6 perc lenne, de két entj bér 3 perc alatt is bőven el* intézi. Aztán ha rendellenes* ség van, akkor is együtt ja­vítjuk ki. Nem számol ju kJ hogy aznap ki segített a máJ sifcnafc ötször, amaz viszont emennek hússzor is. i Lehetnének, de... — Ha az utcán egy beteg embert át kell vezetni a túl* só oldalira, többen inkább to* vábbmennek, mint ahányaní segítenek. Hogy ennek mi a4 oka?... — meditál a brigád­vezető. —■ Talán az is, hogy most nagyobb a hajtás, mint néhány évvel ezelőtt. — Én úgy látom, hogy sokj ember önzetlen — jelenti ki Pálinkás Mihályné, — A ve* zetőknek is a legtöbb rész* olyan. Sok olyan főnök van,' aki szíwel-ilélekfcel segíti a* embert. Nemrég az apósom! meghalt, itt a gyárban dől go* zott, és nagyon sokat segített* tek. Nem a pénz volt a fonJ tos, hanem az, hogy éreztemj mögöttem állnak. Lehetném la önzetlenebbek is az emberek* de ami mos t van, az is n a* gyón jó. (molnár) * Konyev vezérőrnagy 3. lé- gideszant-hadosztályának ez­redéi december 28-án, este Bocsárlapujtő előtt álltak harcban az ellenséggel. Ekkor a hadtest parancsnoka ponto­sította a deszantosok felada­tát. Ennek lényege az volt, hogy a hadosztály 29-én, reg­gel főerőivel az út mentén haladva energikusan támad­jon Litke irányába. Útköz­ben semmisítse meg az ellen­séget, és a nap végére foglal­ja el az Egyházasgerge— Hársashegy terepszakaszt. A hadosztály — a kapott parancsnak megfelelően — 29-én támadásba ment át, és e 2. gárda lövészezrede, megtörve az ellenség Bocsár- lapujtőtől nyugatra és délre kifejtett elkeseredett ellenál­lását, elfoglalta a községet és Kutas-pusztát, A hadosztály 10. gárda lövészezrede a si­kert kifejlesztve, üldözőbe vette a menekülő ellenséget, $ a 49. hadtest — időközben felzárkózott — 375. lövész- hadosztálya alegységeivel együttműködve elfoglalta Ka- raneskeszit, majd előnyomult Marakodi-pusztáig, és ott vé­delembe ment át. Ugyanaznap — tehát 29-én feste 20 óráig — az 53. had­sereg 49. lövészhadtestének magasabb eevségei az alábbi tereps»»ka* zok a t érték p’: — Az 1. román „Tudor jN*di»ú-estCüü öakéates gya­21. flz utolsó felvonás Logos hadosztály egységei a támadáshoz felzárkózva a nap folyamán elérték az Etes—Ságújfalu terepsza­kaszt, és csatlakozva a tá­madásban levő 110. gárda lö­vészhadosztályhoz, velük együttműködve felszabadítot­ták Szalmatercset és Puszta- tercset. — A 110. gárda lövészhad­osztály más ezredei ezzel egyidejűleg Csoma-pusztán keresztül haladva megtisztí­tották a Kisgéctől északra le­vő erdőt, és Endrefalva irá­nyában támadtak tovább. A nap eseményéhez taro­zik még. hogy a 24. gárda lö­vészhadtest 81. gárda lövész­hadosztályának alegységei át­keltek a befagyott Ipolyon, és Erdőszelistyénél, . valamint Szlovákgyarmaton hídfőállást létesítettek, a Széplányt fel­szabadító magasabb eivr/gek pedig Pöstyénpuszta előtt fel­zárkóztak a további támadás­hoz. *' December 30-án a 2. román hotfvi vr,r1,á:. v m3 r Szlovákia területén harcolt, a 3, gárda légideszant-hadosz­tály kötelékei pedig az előző nap elért terepszakaszon, Egyházasgerge előterében fej-' lődtek fel az előnyomuláshoz. Az 1. román önkéntes hadosz­tály egységei az ellenség szí­vós ellenállását leküzdve, és a németek több — harcko­csikkal támogatott — ellenlö­kését visszaverve, a map fo­lyamán felszabadították Pi- linyt és Szécsényfelfalut, a 110. gárda lövészhadosztály alegységei pedig Endrefalvát. Megindultak északnak az Ipoly bal partján Szoboljev ezredes 1. gárda légideszant- hadosztályának ezredei is, és felszabadították Pöstvénpusz- tát, majd tovább haladva Lu- dányt és Halászit, Loszev ve­zérőrnagy, 72. gárda lövész- hadosztáiyának csapatai pedig Ipolvküt'tnél harcoltak a né­metekkel. * És felvirradt 1944. december 31-e. Vasárnap... Az év — és egybe-n Nógrád megye felsza­badításának — utolsó napja. A szovjet csapatok egv perc pihenőt, sem engedélyezve az ellenségnek, a szó szoros ér­telmében minden oldalról tá* madták a németek szétvert* demojceav-zált csapatait. Támadásba lendültek Ko­nyev vezérőrnagy gárda légi- deszantos ezredei, és a nap folyamán mintegy 10 kilomé­tert előrehaladva, még a dél­előtt felszabadították Egyhá- zasgergét, Mihálygergét és Litkét, majd két lövészezre- dük délután 16 órakor Tő- rincs körzetében menetből át­kelt az Ipoly jegén, és a köz­séget elfoglalva megkezdte a hídfő kiszélesítését. Más kö­telékei ugyanakkor az ellen­ség üldözése közben • felzár­kóztak a folyóhoz. .. A had­osztály — pár nappal koráb­ban Salgótarján felszabadítá­sában részt vett — 8. gárda lövészezrede harcban elfog­lalta Ipolytarnócot, Rárós- pusztát. majd az Tpolvon át­kelve harcot kezdeményezett Kisdálvó-pusztáért. és felsza­badította a települést. Az összehangolt támadás során, az 1. gárda légideszant- hadosztálv és a 110. gárda lö­vészhadosztály közös erővel fel­szabadították Nógrádszakált, a megye utolsó német meg­1. az ellenség üldözése szállás alatt levő községét... Tőlük északra a „Tudor Vla- dimirescu” 1. román önkénr tes hadosztály tagjai is elér­ték az Ipolyt, és bekapcsolód­tak a már elfoglalt területe­ken itt-ott esetleg még fel­bukkanó német csoportok fel­számolásába. A német 8. hadsereg két­ségbeesett erőfeszítése tehát, hogy a 15. gyaloghadosztály, a 8. vadászhadosztály, vala­mint a 4. SS Polizei hadosztá­lyok együttes erejével lezár­ják « fülek! irányt, ered­ménytelen volt. December 31-én, estig a jelenlevő szov­jet csapatok Bzécsény és közben Ipolytarnóc között teljesen megtisztították az Ipoly bal partját a szétvert ellenség utolsó maradványaitól is, es a folyón több helyen átkeli e az állandóan mozgó arcv»- nalukat Szlovákia területére helyezték át... * A szilveszteri harangszó már a szabad Nógrád megye és szabad Észak-Magyarország munkásságát és parasztságát köszöntötte, hangosan hirdet­ve, hogy a 2. Ukrán Front hős csapatai teljesítették tör­ténelmi küldetésüket! (Folytatjuk) Dr. Gáspár János Nógrád megye felszabadítása

Next

/
Thumbnails
Contents