Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-28 / 303. szám
December 20-án teljesítette éves tervét a Budapesti Harisnyagyár bátonyterenyei gyáregysége. Ez évben, 23,28 millió darab/pár harisnyát és harisnyanadrágot készítettek. Az év hátralevő napjaiban a kongresszusi munkaverseny-vállalásaként még 200 ezer darab finom harisnyanadrágot adnak a kereskedelemnek és elvégzik a szokásos gépkarbantartást. — Bp — Nagy fába vágták a fejszéjüket II sikeres kezdet után * Egy liullidiosszon * Nem marad el Nehogy melléfogjak, ezért nem vállalkozók arra, hogy minősítsem a salgótarjáni öblösüveggyár vezetőknek és dolgozóinak azon tevékenységét, illetve annak indító okait, amelyet a közös, nagy céljuk elérésére az év utolsó napjaiban folytatnak. Módosított tervük 60 millió forint nyereség elérésére irányult az év elején, ugyanakkor négymillió 200 ezer dollár tőkésexportterv becsületes teljesítésére vállalkoztak. Vajon a becsvágy, az önmaguknak, vagy másoknak való bizonyítás, az Üvegipari Művek részéről megelőlegezett bizalomra való reagálás, saját maguk jól felfogott egyéni és kollektív érdeke, újabb sikerélményekre való vágyakozás, vagy egyszerűen csak a tisztességes helytállás, illetve a régi hírnév visszaszerzése fűti őket? Akármilyen oldalról közelítjük meg az indokokat, egy biztos: nagy fába vágták a fejszéjüket. Hogy eleget tegyenek tiszteletreméltó vállalásuknak, az év utolsó napjaiban, egyre nagyobb hevességgel folytatják a termelés és gazdálkodás területén a rohamokat. — Az Üvegipari Művek az elmúlt esztendő sikertelensége ellenére jóváírta nekünk az általunk végrehajtott bérfejlesztést. Erre mi nem szolgáltunk rá az 1983- ban elért 19 millió forintos nyereségünkkel. Ebben az esztendőben a különböző demokratikus fórumokon az év elején még 50 millió forint nyereséget terveztünk az előbb említett tőkésexport teljesítése mellett — utal a sok kudarcot magába foglaló múltra, majd érzékeltetve a jelen feladatainak nagyságát Kazinczi Gyula, a gyár igazgatója. — Az első fél évben nyereségünk meghaladta az időarányosat. Ugyanakkor eleget tettünk a dollárexport-követelményeknek is. A harmadik negyedévben már nem dicsekedhettünk ezzel az eredménnyel. Ebben az időszakban a gondok sokasága szakadt a nyakunkba. Megoldásuk igen sok időt vett el a vezetésből — hangsúlyozza az igazgató. — Sikerült-e, és miként a kedvezőtlen jelenségeket az ellenkezőjére fordítani ? — Egy átfogó elemzés után születtek meg azok az intézkedések, amelyek kedvező irányba fordították a termelést és gazdálkodást. Kiemelt feladatként jelöltük meg az ésszerű költség- és anyaggazdálkodást. A tennivalókat lebontottuk műhelyekig, illetve brigádokig. Az intézkedések kezdetben nem váltottak ki tetszést, de lassan mindenki megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy a kifizetett bérek mögött teljesítménynek kell lenni. Csak az \«isz haza több pénzt, aki többet és jobban dolgozik. Közös céljaink szolgálatába állítottuk a vállalati gazdasági munkaközösségeket is. Segítségükkel folyamatosan leépítettük a külső cégek közreműködését. Ügy látom, hogy az intézkedések következetes megvalósításával, a kiadott feladatok számonkérésével növekedett a kollektívák költségérzékenysége. Ebben szerepe van annak, hogy október végétől naponta egyezteti a tennivalókat a kereskedelmi osztály és a termelésirányító. Hatékonyabbá tettük a heti üzemvezetői értekezleteket is. Ezeken rövidre zárjuk a gondok megoldásának lehetséges változatait. Nem múlik el megbeszélés, hogy ne hangsúlyoznám: mindenki a saját portáján végezze el maradéktalanul a reá rótt feladatokat. Úgy látom, hogy a gyár irányító szervezeteinek átszervezése is segített az előnyös változások kikovácsolásában — vélekedik Kazinczi Gyula. — Ha már idáig Jutottunk, nézzük meg konkrétanl miben jelentkezik az intézkedések eredményessége? — A tízmillióval megnövelt nyereségtervünket november végére 51—52 millióra teljesítettük. A tőkésexport időarányos teljesítése is megvalósult. Decemberben 60 millió forint számlázott értékű termelést és 70 millió forint értékű termékkiszállí- tást kell megvalósítanunk. Ezen belül 17 millió forint értékű tőkésexport kiszállítása vár ránk. Örömmel mondhatom, hogy december 19-ig jól alakult a termelés. Ha nem jön közbe valamilyen váratlan nagy dolog, akkor már megteremtettük a feltételeit az idei 5.1—5,3 százalékos bérfejlesztésnek, valamint a korábban aktívaértekezleten ismertetett melegüzemi pótlék kifizetésének. Gondunk most is van. De az akadályokat legyőzzük és teljesítjük közös elképzeléseinket Vajon, a benne levő tettvágy, lendület, lelkesedés mennyiben találkozik néhány üzemvezető felfogásával és mentalitásával ? — Érdemes lelkesen és jól dolgozni az eredményekért, mert elsősorban mi látjuk a hasznát — mondja Németh Tivadar, az 1-es üzem vezetője. — A kitűzött cél érdekében olyan átszervezést hajtottunk végre, amely hatására csökkent az üvegveszteség, nőtt a jó árukihozatal, s ez ösztönzőleg hatott a dolgozók munkakedvére. A mozgatást megértették, de feltételezik, hogy átmeneti időszakról van szó. Amit nekünk kell megtenni a 60 millió forint nyereségért, azt mi teljesítjük. Nem sokkal később Barát Jenő, a H-kemence üzemvezetője a következőkkel folytatja: — Egyfolytában azért termelünk, hogy elérjük a kívánt nyereséget és teljesítsük a tőkésexportot. Az üzemben nem kell ösztönözni a dolgozókat a jobb munkára, mert többségük törzs- gárdatag, érti a szakmáját, szereti a gyárat, jő pár karácsonyt és szilvesztert töltöttünk együtt munkában. Hajtják ők saját magukat. Csak legyenek meg hozzá a feltételek! Az üzemből naponta 500 ezer forint értékű áru kerül ki. Számításom szerint a kiadott termelési értéktervet áruösszetételben már teljesítettük. A raktárban van. — A tőkésexporthoz szükséges dobozokat már legyártottuk — állítja Marek Aladár, a dobozüzem vezetője. — Ha szükséges, akkor a szocialista brigádok önként megtoldják a napi munkaidőt. Nincs szükség arra, hogy lelkesítsem őket, megteszik a magukét enélkül is. Ameny- nyiben a két ünnep között az automata termékék folyamatos csomagolása megkívánja jelenlétünket, akkor olyan munkaszervezést biztosítunk, amellyel hozzájárulunk a 60 millió nyereség eléréséhez. Ha ilyen nagy az akarat, a tennivágyás, az egy hullámhosszon való közös tevékenység, akkor bizonyára nem marad el a további sikerélményeket megalapozó, kívánt eredmény. — venesz — Kábelgyár! fáradozás — Az emberben benne van az, hogy segíteni kell másoknak; azon van, hogy másoknak is jó legyen — állítja Pálinkás Mihályné sodrógépkezelő — Különösen így van ez ebben a brigádban. Magától jön, hogy csináljuk meg, fogjunk össze. A brigád eléggé összetartó. De így van ez máshol is, mert ilyen az emberi természet... Hugyaqi kapcsolat Jelesen tevékenykedik a társadalmi munkában a balassagyarmati kábelgyárban a Petőfi Sándor Szocialista Brigád. A már kétszer is vállalati kiváló címet nyert kollektíva hosszú évek óta túlnyomórészt a hugyagi óvodát támogatja fáradozásával. A tizenhárom fős csapat három műszakban tevékenykedik; az utóbbi három hónapban szombaton és vasárnap is sodrógépeik mellett álltak: termeltek. Legtöbbjük odahaza egy-fcét gyereket nevel: van tehát mit tenni a műszak leteltével. Mégis előszeretettel vállalják a különböző formájú társadalmi munkát. — A brigád nagyobbik része hugyagi lakois, így keletkezett a kapcsolat az óvoda és miiköztünk. De nemcsak azzal, hanem a balassagyarmati Áohim András úti óvodával is hasonló kapcsolatban állunk — adja a tájékoztatást Józsa György, 26 éves brigádvezető. — Ezen kívül a kommunista műszakokban, KISZ-műszakban magától értetődően részt veszünk. .. Szobafestő, sofőr, asztalos, sőt kémiatanár is tagja a brigádnak, természetesen valamennyien sodirógépkezelőként. Érthető, ha a bennük „szuny- nyadó” szakértelmet hasznosítani igyekeznek. Például vállalati gazdasági munkaközösségiben: mindannyian vgm- tagok. Ennyi lékötöttség mellett miért vállalnak önzetlenül ráadásfeladatot? — Az óvodatámogatás nálunk már régi hagyomány, hozzánk tartozik — közli a brigádvezető. — És jó dolog az, amikor brigádértékeléskor azt mondják: aranykoszorút kapunk... — Meg aztán, Gyurikám, ha megengeded, kiegészítelek — egészíti ki Józsát Majoros Janos versenyfelelős —, azt is akarjátok, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. — Az eddig élért címek arra köteleznek, hogy a brigád példát mutasson a társadalmi munkában is — jelenti ki Veres Vendel 41 éves brigádtag. — A család pedig arra „k>i| telezi” az embert, hogy az el* ért nívót tartsa... — Hát igen — bólint a4 őszülő férfi —, nehéz megölj dani, hogy minden összejöjj jön. örülünk annak, hogy * hétvégeken is termelhetünk^ mert a pótlékokkal össze/ >n egy másik fizetés. És ez kell* mert az árak és a bérek.. j hogy mondjam?... nem egy* formán emelkednek. De a# életszínvonalat tartani szeret* nénk. Az 1968 óta párttag Veres* Vendel még azt is hozzáteszi hogy mindezek mellett a bri* gád tiszteletben tartja a tár* sadaiimi munkával kapcsolat tos „elvárásokat” is. — Mutatnak-e példát a ve* zetők az önzetlenségre? — Van rá példa! — bólin| Józsa György. — Komm u* nista műszakokban az osztály-* vezetőik: Császár Ferenc, Ma* gyár Jóska, vagy Bablen a László gazdasági vezető it<j dolgoznak lent a gépeken* Persze, hogy jó hatással vonj az emberekre, ha látja kJ hogy a vezetők nemcsak le* hér ing nyakkendőben jelen* nek meg, hanem munkaruha* ban is, és termelnék éppúgyj mint mi. Mint mesélik, a minden na* pi munkában is sok alkaton* kínálkozik az önzetlenségre. — Orsóbeszereléskor példa* ul a „kézi időt” felére csők* kenthetjük azzal, hogy segí* tünk egymásnak. A norma* idő 6 perc lenne, de két entj bér 3 perc alatt is bőven el* intézi. Aztán ha rendellenes* ség van, akkor is együtt javítjuk ki. Nem számol ju kJ hogy aznap ki segített a máJ sifcnafc ötször, amaz viszont emennek hússzor is. i Lehetnének, de... — Ha az utcán egy beteg embert át kell vezetni a túl* só oldalira, többen inkább to* vábbmennek, mint ahányaní segítenek. Hogy ennek mi a4 oka?... — meditál a brigádvezető. —■ Talán az is, hogy most nagyobb a hajtás, mint néhány évvel ezelőtt. — Én úgy látom, hogy sokj ember önzetlen — jelenti ki Pálinkás Mihályné, — A ve* zetőknek is a legtöbb rész* olyan. Sok olyan főnök van,' aki szíwel-ilélekfcel segíti a* embert. Nemrég az apósom! meghalt, itt a gyárban dől go* zott, és nagyon sokat segített* tek. Nem a pénz volt a fonJ tos, hanem az, hogy éreztemj mögöttem állnak. Lehetném la önzetlenebbek is az emberek* de ami mos t van, az is n a* gyón jó. (molnár) * Konyev vezérőrnagy 3. lé- gideszant-hadosztályának ezredéi december 28-án, este Bocsárlapujtő előtt álltak harcban az ellenséggel. Ekkor a hadtest parancsnoka pontosította a deszantosok feladatát. Ennek lényege az volt, hogy a hadosztály 29-én, reggel főerőivel az út mentén haladva energikusan támadjon Litke irányába. Útközben semmisítse meg az ellenséget, és a nap végére foglalja el az Egyházasgerge— Hársashegy terepszakaszt. A hadosztály — a kapott parancsnak megfelelően — 29-én támadásba ment át, és e 2. gárda lövészezrede, megtörve az ellenség Bocsár- lapujtőtől nyugatra és délre kifejtett elkeseredett ellenállását, elfoglalta a községet és Kutas-pusztát, A hadosztály 10. gárda lövészezrede a sikert kifejlesztve, üldözőbe vette a menekülő ellenséget, $ a 49. hadtest — időközben felzárkózott — 375. lövész- hadosztálya alegységeivel együttműködve elfoglalta Ka- raneskeszit, majd előnyomult Marakodi-pusztáig, és ott védelembe ment át. Ugyanaznap — tehát 29-én feste 20 óráig — az 53. hadsereg 49. lövészhadtestének magasabb eevségei az alábbi tereps»»ka* zok a t érték p’: — Az 1. román „Tudor jN*di»ú-estCüü öakéates gya21. flz utolsó felvonás Logos hadosztály egységei a támadáshoz felzárkózva a nap folyamán elérték az Etes—Ságújfalu terepszakaszt, és csatlakozva a támadásban levő 110. gárda lövészhadosztályhoz, velük együttműködve felszabadították Szalmatercset és Puszta- tercset. — A 110. gárda lövészhadosztály más ezredei ezzel egyidejűleg Csoma-pusztán keresztül haladva megtisztították a Kisgéctől északra levő erdőt, és Endrefalva irányában támadtak tovább. A nap eseményéhez tarozik még. hogy a 24. gárda lövészhadtest 81. gárda lövészhadosztályának alegységei átkeltek a befagyott Ipolyon, és Erdőszelistyénél, . valamint Szlovákgyarmaton hídfőállást létesítettek, a Széplányt felszabadító magasabb eivr/gek pedig Pöstyénpuszta előtt felzárkóztak a további támadáshoz. *' December 30-án a 2. román hotfvi vr,r1,á:. v m3 r Szlovákia területén harcolt, a 3, gárda légideszant-hadosztály kötelékei pedig az előző nap elért terepszakaszon, Egyházasgerge előterében fej-' lődtek fel az előnyomuláshoz. Az 1. román önkéntes hadosztály egységei az ellenség szívós ellenállását leküzdve, és a németek több — harckocsikkal támogatott — ellenlökését visszaverve, a map folyamán felszabadították Pi- linyt és Szécsényfelfalut, a 110. gárda lövészhadosztály alegységei pedig Endrefalvát. Megindultak északnak az Ipoly bal partján Szoboljev ezredes 1. gárda légideszant- hadosztályának ezredei is, és felszabadították Pöstvénpusz- tát, majd tovább haladva Lu- dányt és Halászit, Loszev vezérőrnagy, 72. gárda lövész- hadosztáiyának csapatai pedig Ipolvküt'tnél harcoltak a németekkel. * És felvirradt 1944. december 31-e. Vasárnap... Az év — és egybe-n Nógrád megye felszabadításának — utolsó napja. A szovjet csapatok egv perc pihenőt, sem engedélyezve az ellenségnek, a szó szoros értelmében minden oldalról tá* madták a németek szétvert* demojceav-zált csapatait. Támadásba lendültek Konyev vezérőrnagy gárda légi- deszantos ezredei, és a nap folyamán mintegy 10 kilométert előrehaladva, még a délelőtt felszabadították Egyhá- zasgergét, Mihálygergét és Litkét, majd két lövészezre- dük délután 16 órakor Tő- rincs körzetében menetből átkelt az Ipoly jegén, és a községet elfoglalva megkezdte a hídfő kiszélesítését. Más kötelékei ugyanakkor az ellenség üldözése közben • felzárkóztak a folyóhoz. .. A hadosztály — pár nappal korábban Salgótarján felszabadításában részt vett — 8. gárda lövészezrede harcban elfoglalta Ipolytarnócot, Rárós- pusztát. majd az Tpolvon átkelve harcot kezdeményezett Kisdálvó-pusztáért. és felszabadította a települést. Az összehangolt támadás során, az 1. gárda légideszant- hadosztálv és a 110. gárda lövészhadosztály közös erővel felszabadították Nógrádszakált, a megye utolsó német meg1. az ellenség üldözése szállás alatt levő községét... Tőlük északra a „Tudor Vla- dimirescu” 1. román önkénr tes hadosztály tagjai is elérték az Ipolyt, és bekapcsolódtak a már elfoglalt területeken itt-ott esetleg még felbukkanó német csoportok felszámolásába. A német 8. hadsereg kétségbeesett erőfeszítése tehát, hogy a 15. gyaloghadosztály, a 8. vadászhadosztály, valamint a 4. SS Polizei hadosztályok együttes erejével lezárják « fülek! irányt, eredménytelen volt. December 31-én, estig a jelenlevő szovjet csapatok Bzécsény és közben Ipolytarnóc között teljesen megtisztították az Ipoly bal partját a szétvert ellenség utolsó maradványaitól is, es a folyón több helyen átkeli e az állandóan mozgó arcv»- nalukat Szlovákia területére helyezték át... * A szilveszteri harangszó már a szabad Nógrád megye és szabad Észak-Magyarország munkásságát és parasztságát köszöntötte, hangosan hirdetve, hogy a 2. Ukrán Front hős csapatai teljesítették történelmi küldetésüket! (Folytatjuk) Dr. Gáspár János Nógrád megye felszabadítása
