Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

Címeres mezben Nógrádi tuskirálynő Szeptember elejétől Oláh Krisztina foglalkozik az NB I-es női és férfivívóedzések vezetésével. A fiatal edzőnő korábban maga is aktív ver­senyző volt. Tizenhárom éves korában az atlétikát és a kosárlabdát cserélte fel a ví­vással Nagy Sándor edző ja­vaslatára. Későbbi mestere Füreder Gábor, akinek edző- sége mellett Krisztina tizenhat éves korában első osztályú mi­nősítést szerzett. Több junior­es ifjúsági verseny győztese a vidéki bajnokságok örökös második helyezettje csaknem egy évtizeden keresztül. A mu­mus számára Németh Ilona, szolnoki versenyzőnő volt. aki­től hat alkalommal szenvedett vereséget. Több alkalommal képviselte hazánk színeit vi­dékválogatottban. 1972-ben a felnőtt magyar bajnokság ki­lencedik helyezettje. Több csa­tát is vívott, például az olim­piai bajnok Rejtő Ildikó ellen, de találkozott a páston Maros Bóbissal és Tordasi Ildikóval is. Első osztályú minősítését 1979-ig megtartotta, amikor ts befejezte az aktív verseny­lést. — Nógrád megyére nem mondható, hogy nagy hagyo­mányai lennének a vívásnak, miért választotta ez a sport­ágat? — Hallottam, hogy a vívók­nál jó a közösségi szellem, és nem csalódtam. .. Az általá­nos iskola befejezése után Füreder Gábor volt a meste­rem. Szorgalmasan jártam az edzésekre, ő pedig kitartóan foglalkozott velem. Sokszor órák hosszat gyakoroltuk az egyes elemeket, mert másként nem megy A középiskola be­fejezése után a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe mentem dolgozni. Itt is minden segít­séget megkaptam ahhoz, hogy a versenyekre lehetőleg a legjobban felkészülhessek — Több nagy csörte részese lehetett, mire emlékszik vissza legszívesebben? — Az első nemzetközi ver­senyemre. amely Siófokon a Balaton-bajnokság volt. Itt 120 versenyző közül sikerült bekerülnöm a 16 közé. — Bizonyára pályafutása során többször is megkörnyé­kezték a tehetősebb egyesüle­tek. Mi az, ami mégis Salgó­tarjánban tartotta? — Valóban több ajánlatot is kaptam aktív versenyzőko­romban. Kerülhettem volna például a fővárosba is. de nem mentem. A család, a rokonok, ismerősök mind itt laknak, és úgy érzem, hogy ezt nem tudta volna pótolni nekem semmi. — Szeptember óta az SKSE vívószakosztályának vezető edzője. Milyen tervekkel lá­tott munkához? — Az elképzelésekről na­gyon nehéz beszélni. Amikor abbahagytam az aktív ver­senyzést, nem szakadtam el a vívóélettől. A fúzió után az STC-nél szervező voltam a vívóknál. Ügy érzem, hogy sikerül megteremteni a további eredményes munka érdekében az edzési lehetőségeket és ezek feltételeit. Megkaptuk a régi ruhagyár helyiségeit a Május 1. úton, így állandó bázishellyel rendelkezünk. Je­lenleg 2(5 sportolóval dolgozom, ebből öten minősítéssel ren­delkezünk. A jobb eredmények elérése érdekében munkámat Kenesei Katalin, Horváth At­tila és Sándor István segíti. De a Salgótarjáni Kohászati Üzemek sportegyesülete részé­ről és minden segítséget, tá­mogatást megkap a szakosz­tály. Szeretnénk, ha a jövőben minél több minősített ver­senyzőnk lenne és néhánvan bekerülnének a válogatott ke­retbe. A sportág Nógrád me­gyei népszerűsítése érdekében januárban bemutató verseny rendezését tervezzük, hogy felkeltsük a fiatalok érdeklő­dését a vívó-sport iránt. Kukely Mihály Színes sztorik a sportvilágból közvélemény-kutatAs Egy párizsi intézet körle­velet bocsátott ki. A felek­nek egyetlen kérdésre kellett válaszolniok: — Mit tud a család a fut- ballról? A legtalálóbb választ egy háziasszony küldte. íme: A férjem azt tudja a futball- ról, hogy az minden vasár­nap három óra szabad eltá­vozást. jelent neki. A kisfiam azt tudja róla, hogy az utcán minden kon­zervdobozon és kavicson a kapuralövést és a passzokat kell gyakorolnia — a susz­ter legnagyobb örömére. A nagylányom azt tudja róla. hogy a futball minden hétfőn egy sántikáló, izomlá­zas, holtfáradt vőlegényt je­lent számára. A nagymama azt tudja ró­la, hogy — szól a rádió. Egy kicsit süket már szegényke és csak a közönség fütyülé­sét és ordítását hallja a rá­dióból. Végül én magam azt tu­dom róla, hogy egy órával a mérkőzés kezdete előtt pon­tosan az asztalra kell ten­nem az ebédet. AZ ÉV GÖLJA (?) Űjságírószokás minden év végén összegyűjteni az el­múlt 365 nap „leg”-jeit. A világ talán „^’’-furfan­gosabb gólja a Fülöp-szige­teken esett. Witten, az or­szág legkiválóbb labdarúgó­ja áttört és lövésre lendítette a lábát. A labda bomba­ként vágódott a kapura, de a nagy lendülettől Witten ci­pője is utána szállt. A kapus szédületes tigris- ugrássál húzta le a bal fel­ső sarokból — a cipőjét. A labda bement. SZURKOLÓ A KALITKÁBAN Rogerről, az angol West Ham United leghívebb szur­kolójáról van szó. És hogy hogyan került a kalitkába? Hát istenem, ne tessék va­lami rémregénybe illő fordu­latra számítani — egyszerű­en úgy, hogy Roger bizony csak egyszerű tarkatollú kis papagáj. Gazdája egy brigh- toni hotel tulajdonosa meg­tanította őt a legszüksége­sebb harci kiáltásokra, és ha egy United-játékos betéved Rogerékhöz egy pohár ital­ra, a tollas vezérszurkoló máris rikácsolja felé: — Go on! Forward boys! Gyerünk! — Fiúk — előre! A PAPAGÁJ Egy roueni állatkereskedés­be jól öltözött hölgy lépett be kalitkával a kezében: — Visszahoztam a papa­gájt, uram — mondotta a se­A NÓGRÁD totótippjei, 52. hét 1. Chelsea—Manchester U. 2 X 2. Coventry—West Ham 1 3. Ipswich—Everton 2 X 4. Newcastle—Arsenal X 2 5. Southampton—Sheffield W. 1 ' X 2 6. Stoke—Queens Park 2 7. West Bromwiek—Norwock 1 8. Birmingham—Fulham X 1 9. Blackburn—Huddersfield 1 1(1. Brighton—Wimbledon X 1 11. Charlton—Grimsby X 2 1 12. Sheffield U.—Portsmout 2 1 13. St. Mirren—Aberdeen 2 14. Dumbarton—Rangers 1 15. Dundes—Hibernien 1 16. Hearts—Morton 1 góltotöpAlyázatot a következő hétre —• a lap megjelenésének módosulása miatt — nem írunk ki. A mostani nyertesek, akiknek ne­vét pénteki számunkban közöljük, az 1985. évi 1. hét totószelvényeit kapják majd meg postán. NQGRAD — 1984. december 24., hétfő gédnek. Sajnos nem hasz­nálhatom. A segéd csodálkozva von­ta fel a szemöldökét: — Hogyan? Nem beszél ta­lán? — Hiszen éppen ez az. Túl­ságosan is jól beszél. — Ezt nem értem asszo­nyom. — Káromkodik, átkozódik. Rettenetes dolgokat vág ven­dégeim és serdületlen gyere­keim fejéhez. Nem, kérem, attól tartok, hogy ez az állat nem ideális társaság tizen­négy esztendős kislányom számára. Kérem, vegye visz- sza. — Nem értem — mondta a segéd — ez a madár mind­össze néhány napig volt ná­lunk. Hol tanulhatta ezeket a kifejezéseket? Vastag füzetet húzott elő a fiókjából, gondterhelten lapozgatott benné, aztán az egyik rubrikára bökött az ujjával: — Itt van. A helybeli fut­ballcsapat klubjától vásárol­tuk. A papagáj sunyi képet vá­gott a kalitkában, aztán fél­recsapta a fejét és gúnyosan hahotázni kezdett. ÉL MÉG A VADNYUGAT Lehet, hogy egyesek szá­mára megnyugtató ez a hír, nekünk, őszintén szólva — mindegy. Legfeljebb annyi­ból érdekes, hogy a coltok és lasszók hazája azúttal min­ket is megajándékozott egy különös történettel. Űj-Mexikóban történt, an­nak is Roseville városában, labdarúgó-mérkőzésen. A já­ték nyolcvanöt percig min­den különösebb incidens nél­kül zajlott, a mentők cso­dálkozva ásítoztak a kispa- don. A nyolcvanhatodik perc­ben az egyik csapat közép­csatára kitört és a tizenha­tosról óriási lövést zúdított a kapura. A kapus lekésett a zúgó labdáról, de az egyik szur­koló reflexei jobban működ­tek. Előrántotta pisztolyát, csípőből tüzelt és durr— le­lőtte a labdát. A játékvezető természetesen nem adta meg a gólt, mert a labda — fél lelkét kilehelve — nem ju­tott át teljes terjedelmével a kapun. Igaz — hazamenet — a szurkoló se. Akár a labda — egy ki­csit ő ia „meghibásodott’^, Köveiésre méltó kezdeményezés A lig három hónapja, hogy a salgótarjáni Pénzügyi- Számviteli Főiskolán Szarvas Józsefné kezdeménye­zésére beindult — az aerobik mozgásanyagara és a fittségi programra épülő — egészség- ügyi női torna. Az emberek legszívesebben csak beszélni szeretnek a moz­gás szükségességéről, de ami­kor a tettek mezejére kellene lépni, valahogy mindig meg­feledkezünk arról, hogy ki­elégítsük a szervezet mozgás­igényét. Felmérések szerint a a népszerű tv-tornát is csak végignézi az emberek több­sége. Pedig a mozgás, s ha azt rendszeresen gyakorolja az ember, fél egészség. Hogy ezt a nők ismerték fel elsőként, abban minden bi­zonnyal a hiúsági kérdés is közrejátszik. De azt hiszem nincs az a férfi, aki ezt kifogá­solná. Mindenesetre a gyen­gébb nem képviselői erősíte­nek, rendszeresen átmozgatják testük izmait... Legalábbis azok, akik szerdai napokon háromnegyed öttől és hétfői napokon este fél nyolctól ellá­togatnak a PSZF tornatermé­be. Most már csak az kellene, .hogy a férfiak is — és azok akik eddig még nem jöttek rá — ráébrednének a példa követésre érdemes... (Bfifir) I Bence Péter képriportja |

Next

/
Thumbnails
Contents