Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

—-——

A VAROS

■lért szeretlek, város?

Talán, mert úgy bújsz meg jótékonyan a hegyek között, mint egészséges testben a szív, amelynek megnyugtató lüktetését könnyű kitapintani, behálózza életünket, akár az erek. Van benned valami tiszteletet parancsoló, ahogy kitárulkozol a hozzád érkező előtt, nem rejtve el titkaidat.

Külsőd megújult az elmúlt negyven év alatt, igyekeztél mielőbb levetkőzni elnyűtt ruháidat, bár egyik-másik darabját még ma is csak foltozgatod. Szívesen fogadod régi ismerőseidet, otthont biztositól az itt élőknek. Vajon gondoltál-e arra úgy negyven esztendővel ezelőtt, hogy mire lesznek képesek azok, akik elsők között eszméltek a háború borzalmaiból, s miközben több tucat kilométerről még el-elhallatszott a fegyverek dörgése, máris hozzákezdtek falaid között az új társadalom építéséhez?

Nézz végig magadon! Nem vagy már egy porcikádban sem a régi Salgótarján. Sokszáz millió forintért kaptál korszerű köntöst, toronyházaid büszkén és kecsesen törnek a magasba, központodat, középületeidet országszerte emlegetik a városépítés elismert és követésre méltó példaként. Üj lakások ezreit adtad a munkásoknak, az egyetemek padjaiból idekerülő értelmiségieknek, ami méltatlan volt hozzád abból igyekeztél minél többet örökre eltörölni emlékezeteidből, s minél többet megtartani munkásvá- ros-szellemedből. Arra igyekszel nevelni lakóidat, végezzék becsülettel feladataikat, mert a magot kevés csak elvetni, ápolni kell az abból cseperedő husángot, nyesegetni a termőre forduló fát, ha az ember a gyümölcs betakarítására is készül.

Arra neveled az ifjúságodat: minél többet sajátítson el a tudományokból, mert joggal várod tőle, hogy építsen tovább a maga örömére. Rakja egymásra a téglákat,

a kohók kihűlt anyagát ismét felizzítva kovácsoljon szerszámokat, használja azokat saját boldogulására. Hiszen milyen büszkeség, amint visszajut hozzád a híre annak, hogy a salgótarjáni gyárak termékei mindinkább megállják helyüket a gazdaságok mai, országhatárokat nem ismerő versenyében.

Miért szeretlek város?

Talán, mert nemcsak önmagaddal szemben lettél igényes, az itt élőket ilyen szemléletre igyekeztél alakítani. Azt mondod: legyetek egymással szemben tisztelettudóak, ne csupán egyének összességéből álljatok, alkossatok szocialista városi közösséget! Méltán lehetsz büszke arra, hogy ez az igyekezet nem volt hiábavaló. Egyedülálló példaként emlegetik a négy nemzeti zászlót, ami bizonyítja, hogy összetartó állampolgárok laknak utcáidban, akik nem csupán várnak tőled, tesznek is érted, önzetlenül, ha annak lehet nevezni a közös érdek megvalósítására irányuló cselekvést. Áldozatkészen, ha annak lehet nevezni a köte- lességszeretetet, ami a salgótarjániakban lépten-nyomon tettenérhető.

S gondolsz a jövőre is.

Megmutatod terveidet, bízol az elkövetkező évtizedek alkotó lehetőségeiben. Bízol abban, hogy újabb világégés nem akadályozhatja meg tervezőid ma még dokumentációk lapjain fekvő álmait, s hiszel abban, hogy valamennyiünk ereje elég lesz azok megvalósítására.

jjászületésed napját ünnepeljük. A képzeletbeli szü- MJ letésnapi tortán negyven szál gyertya fénye lobog, v emlékeztetve felszabadítóidra, emlékeztetve megalázásokkal és nélkülözésekkel telt múltadra, figyelmeztetve jelenedre, s biztatva a holnapra.

M. Szabó Gyula