Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

Családoktól összegyűjtött fényképek szolgáltatják az alapját annak a cserhátsurányi ki­állításnak. amelyet a község felszabadulásának évfordulóján avattak. A tablókra ke­rült fotókból kibontakozik a település elmúlt négy évtizedének történelme. Cserhátsu- rány fejlődése. — kj — Interjú — kis kitérőkkel Beszélgetés Bihary Lajossal Pintér István dokumenfumsorozata Uj állam született 3. „Bíznak, várnak, remélnek... És 1 Ha olvasunk egy interjút, »melynek az első szavai így szólnak: „38-as születésű va­gyok...” — abban majdnem biztosak lehetünk, hogy a férfiinem egyik képviselője nyilatkozik — De túllépve az évődő kis megjegyzésein: nem kevés információt rejt magá­ban ez a szerény adat. Bilia­ry Lajos sem véletlenül kez­dett ezzel. — 1961-ben friss diplomás­ként, friss házasként érkez­tünk meg Nógrád megyébe. Szándékosan ide pályáztunk. Természetesen olyan iskolát kerestünk, ahol a rajz szakos feleségem és én, a biológia— földrajz szakommal egyaránt kaphatunk .munkát. Ez a nagy­ba tonyi bányavárosi iskola volt. Lehetetlen elmondani a kezdetek sok szépségét, izgal­mát, azit a melegséget, amit magunk körül éreztünk! Az egyetemista „KISZ-es” múl­tamból természetesen követ­kezett, hogy KlSZ-tanácsadó- tanár lettem az akkoriban megszületett minigimnázium­ban, majd 1964-ig a megyei bizottság középiskolai felelő­seként folytattam. Majd hét év igazgatóság következett, eb­ből kettő a dolgozók iskolájá­nál, majd a helyi gimnázi­umban. (Ügy éreztem, e néhány év­ről külön beszélgetést folytat­hatnánk, hiszen a megyei is­kolatörténet érdekes fejezete, amikor gombamódra élszapo­rodtak a kisgimnáziumok. De *z egy másik téma...) — Emberileg rendkívül so­kat adtak számomra ezek az évek. Hat-hét osztállyal mű­ködtünk mindössze. Igyekez­tünk mindent megtenni azért, hogy az idejárok minél job­ban megtalálják a helyüket — sok értelmiségi, középkáder sorsa azt mutatja, nem ered­ménytelenül Én személyesen azért is emlékszem vissza szí­vesen erre az időre, mert si­került megismerni, a telepü­lést, élénk volt a közélet, volt pezsgés. A HNF elnöke és a tanács társadalmi elnökhe­lyettese is voltam. Aztán el­kanyarodott az utunk Salgó­tarjánba — 1971—1976. között a megyei művelődési osztály tanulmányi felügyelője, majd iskolai csoportvezetője lettem. A Táncsics igazgatója 1976 óta vagyok — visszahúzott a szívem az iskolába. — Többektől hallottam, hogy ennek az iskolának hangula­ta, légköre van és a jó han­gulat alkotó légkör, — Örülök, ha az idejárok, az itt dolgozók ezt így érzik. Hogy miből fakadhat ez? Két évvel ezelőtt az oktatáskuta­tó intézet segítségével klíma- vizsgálatot végeztünk. Nem voltak rosszak a mutatók, de az elemzésikor azt néztük, min lehet még változtatni, hogy még jobbá, értékesebbé te­gyük az itt töltött időt. Nem csak pénzkérdés a hangulat minősége, de igyekeztem az­zal is törődni, minél jobban megbecsüljük, anyagilag is el­ismerjük a jó munkát, a plusz szellemi tevékenységet. — Ezek egyike a pedagó­giai pályázat, amelynek töb­bek között ön is egyik része­se volt az elmúlt években. A Nógrád megyei pedagógiai díj odaítélésében ennek nem kis szerepe volt... — Balogh Miklós kollé­gámmal pályáztunk közösen (aki és ez talán jellemző is az iskolánkra, már másfél éves tanári pálya után igazgató- helyettes lett, ilyen fiatalon is elfogadta a kollektíva vezető­nek). Két téma foglalkoztatott bennünket: az ideérkező gye­rekék igényei, kultúrája: a középiskolai életmódban lezaj­ló változások. Milyen eleme­ket lehet erősíteni, milyen ne­velési módszerrel ? Hogyan lehetne a fiatalokat minél fo­gékonyabbá, szélesebb látó­körűvé tenni ; olyan emberek­ké nevelni, akik nem csak a saját boldog ulásükat keresik az életben. — Tudom, hogy ön nagyon szereti ezt az iskolát. Miért? — Mert enélkül nem is sza­bad iskolát irányítani... Mert a szüleim is pedagógusok vol­tak, tőlük kaptam az indítta­tást Az én igazi örömöm az, amikor a munkatáíkaliV) sike­reket érnek el, amikor látom, vannak ma is olyan tanárok, akik „keze nyoma” benne van az iskolai életben. És a fiata­lok továbbjutása, itteni kitel­jesedése is izgat. Vezetőként az volt a célom kezdettől, hogy nyitottá tegyem az isko­lát minden újhoz, minden jó kezdeményezéshez, — mi is benne éljünk a városban, részt vegyünk közéletében, közművelődésében és ezek kö­zé a falak közé is „bejöjjön” mindez. Ügy érzem, valamit sikerült ebből megvalósítani. (A Pro Arte Salgótarján arany oklevele, az Ifjúsá­gért Érdemérem, a Szoci­alista kultúráért kitünteté­sek — és még sorolhatnám —, mind ezt igazolják. Ügy érzem, nem véletlenül lett Bihary Lajos a Nóg­rád megyei pedagógiai díj kitüntetettje sem — egyi­ke a legfiatalabbaknak köztük.) G. Kiss Magdolna Az ideiglenes nemzeti kor­mány megalakulását a sza­bad országrészen megjelenő lapok, a szovjet parancsnok­ság segítségével szétutazó küldöttek népgyűlései, a hit­lerista-nyilas elnyomás alatt sínylődő országrészekben pe­dig repülőgépekről ledobott röplapok, a moszkvai és a londoni rádió adásai adják hírül. A rendkívül nehéz és éppen a megbízható hírköz­lést leginkább akadályozó há­borús viszonyok ellenére ter­jed a hír, terjed a kor­mányprogram és a tisztessé­ges magyarok körében nagy lelkesedést, egyetértést, re­ménykedést kelt. A hitlerista­nyilas banditák által erőddé változtatott és a pusztulástól rettegő Budapestre is megér­kezik az esemény híre. ..Ta­lán soha hír még nem ter­jedt olyan futótűzként egy milliós városban, mint a deb­receni kormány megalakulá­sának híre az ostromlott Pest szomorú karácsonyán... Az emberek arcáról hosszú he­tek óta először tükröződött a boldogság és a reménység meleg sugara” — írta egy szemtanú. A Sopronban működő nyi­las „országgyűlés” naplójá­ban viszont azt jegyezték fel, hogy az egyik hungarista in­terpelláció formájában ott is szóba került az „úgynevezett ellenkormány” ügye, és báró Kemény Gábor, a bábkor­mány külügyminisztere Haa- la Róbert párttestvérének kérdésére azzal válaszolt, hogy ellenkormány nincs, az „csak az ellenséges rádió­adók hírverésében létezik”. Persze, a nyilasok hazud­tak önmaguknak és azoknak, akik még kénytelenek vol­tak ostobaságaikat tűrni, vagy esetleg még hittek is benne. Az ideiglenes nemzeti kormány nagyon is létezett, s nemcsak a már felszabadí­tott országrész ügyeinek in­tézését vette kézbe, és mű­ködése nemcsak azt jelen­tette — Révész Imre debrece­ni református püspök, az ide­iglenes nemzetgyűlés képvise­lőjének tíz esztendővel későb­bi értékelése szerint —, hogy „a már felszabadult keleti or­szágfélben a nemzetgyűlés és a kormány megalakulásával, mondhatni, egy csapásra meg­szűnt az addig kínos és bé­nító bizonytalankodás, s az új reménységből új rend, új munka, új felelősségérzet szü­letett”, hanem „azt is jelen­tette, hogy a fasiszta hordák utolsó veszett csapásai alatt nyögő nyugati orszásfélnek is volt már hová emelnie köny- nves. de bízó tekintetét”. És: „A tébolyszülte csodavárások helyett már a hadi cselekmé­nyek alatt, vérpárák gőzöl­gése közben elfoglalhatták helyüket a reális reményke­dések.” Reménykedni pedig, még­pedig reálisan, nem volt könnyű azokban az időkben. Az ideiglenes nemzeti kor­mány programjának beveze­tőjében nem túlzott, amikor azt állította: „Mohács óta nem zuhant ilyen mélyre az ország.” Az országnak azon a részén, ahol még folytak a harcok, naponta tömegével pusztultak az emberek, dől­tek rommá a házak, égtek az épületek. Maga Debrecen is sokat szenvedett a háborútól, amikor pedig az ideiglenes nemzetgyűlés küldöttei szil­veszter estéjén Kisújszállásra érkeztek, hogy újév napján nagygyűlésen ismertessék az ottaniakkal a már elérteket és a teendőket, az orrukig sem látnak. „Be sem várva az új esztendőt, elbúcsúzunk a régitől” — írja egyikük. Tariska István a debreceni Néplapban. — „Reggel meg­lepetés meglepetést ér. Kisúj­szállás romokban hever. Egész utcasorok égtek le. Egymás mellett meredeznek a ki­égett falak. A városka főut­cája, főtere, a Kossuth utca, Nagy Imre utca mind csupa üszkös rom. a „szövetséges nyomait viseli.” E szörnyű meglepetéssel ellentétben jön a következő, a szép. a kellemes, amely a jövő ígéretét sejteti. A 11 órás, a helyi nemzeti bi­zottság által meghirdetett népgyűlésre már 10 órakor megkezdődik a felvonulás. „Vonulnak fegyelmezett so­rokban zászlók alatt a gyűlés helyére, hitet tenni az új, de­mokratikus rend mellett. Fel­tűnik a sok kerek kun ko­ponya, a sok mandulamet­szésű szem. A szemek be­szélnek. A zárkózott nagykun ridegség mögött a reménytel­jes várakozás feszültsége csillog. Bíznak, várnak, re­mélnek... És cselekednek. Fe­gyelmezett érdeklődéssel és lelkesedéssel hallgatják a nemzetgyűlés képviselőinek beszámolását. Különösen él­vezik saját parasztszónoku­kat, Bakó Kálmánt. Megél- jenzik a demokráciát, a füg­getlenséget, a nácik elleni háborút, a Szovjetuniót, tün­tetnek a fasizmus, elnyomás, a feudalizmus ellen. Belülről éljeneznek és utasítanak el. Nem rendezés ez, hanem él­mény.” A gyűlésen — 15 fokos hi­degben, közlekedés híján — ott vannak Túrkeve, Török- szentmiklós, Karcag kikül­döttei, megtanulni az új idők szavát. Az új időkét, amiért már ők is tettek valamit. „A város szocialista világnézetű kubikosai és értelmiségei a felszabadulás első napjától- kezdve tudták, miről van szó — állapította meg Taris­ka. — Azonnal politikai kér­désként kezeitek mindent: a személyi és vagyonbiztonságot, a zsírt, a búzát, mindent. Ma rend van és bizalom. Mert mindezt ők maguk teremtet­ték. — Helyesen fogták fel a nemzeti bizottságok szerepét, a demokráciát, a saját és a közösség szükségleteit.” A békéscsabai pártszervezet jelentését — aláíró Szobek András titkár — az ideigle­cselekednek...” nes nemzetgyűlés munkájáJ ról tartott beszámoló gyűlés­ről a párttörténeti intézet archívuma őrzi. Az 1945. ja­nuár 5-én kelt jelentés, sze­rint „a 90 százalékban mun­kás hallgató közönség lelke­sen magáévá tette a nemzeti függetlenségi front és az ide­iglenes nemzetgyűlés célki­tűzéseit, és a magyar és a Vörös Hadsereg melletti lel­kes tüntetéssel oszlott szét.” A Dél-Magyarország kora­beli beszámolója szerint va­sárnap (január 7-én) délelőtt „hatalmas demonstráció szín­helye volt Hódmezővásárhely városa...” Ez a nagygyűlés éppen olyan lelkes hangulatban folyt le, mint a diósgyőri, amelyen öt­ezer vasmunkás tett hitet a magyar nemzeti függetlenségi front programja mellett. A tudósító rögzítette: „Üdvözöl­ték az ideiglenes nemzeti kormány Németország elleni hadüzenetét. A teljes felsza­badulás és a háború gyors befejezése érdekében a ma­gyar ipari központ munkás­sága elhatározta, hogy még fokozottabb energiával foly­tatja termelőmunkáját, hogy elősegítse a nemzet kettős cél­ját: a végső győzelem eléré­sét és az ország újjáépítését.” Amikor ezek a lelkes gyű­lések folytak, az ideiglenes nemzeti kormány háromtagú küldöttsége Moszkvában tar­tózkodott, hogy aláírja a szö­vetséges hatalmak és a Ma­gyarország közötti fegyver­szüneti egyezményt. Igaz, egy ilyen okmányt Faragho Gá­bor vezérezredes, ennek a kormánynak a tagja 1944. ok­tóber 11-én már aláírt a szov­jet fővárosban, de mint Hor­thy megbízottja. Ezt az egyezményt a magyar kor­mányzó megszegte, amikor nem rendelte el csapatai szembefordulását a németek­kel, és a fegyverszüneti szán­dék bejelentésekor valóság­gal a nyilasok kezére ját­szotta a hatalmat. Az új. im­máron a kötelezettségeit minden tekintetben elfogadó fegyverszüneti egyezmény alá­írásával az ideiglenes nemze­ti kormány éppen azt akarta demonstrálni, hogy az ország mindörökre szakított a Hor- thy-rezsimmel, amely ok nél­kül, mondvacsinált ürügyek­kel megtámadta a Szovjet­uniót. Az egyezményt 1945. január 20-án írta alá magyar részről Gyöngyöst János kül­ügyminiszter. Vörös János honvéde’mi miniszter és Ba­logh István miniszterelnöksé­gi államtitkár. Balogh István negyedszá­zaddal későbbi visszaemléke­zésében elmondta: az aláírá­si aktus u<án tea követke­zett. Molotov négyszemközt Balogh véleményét kérte: meddig lesznek az oroszok és magyarok barátok? A pap-ál­lamtitkár melegséget érzett a szívében, hogy a szovjet ál­lamférfi máris barátságról beszélt. (Vége) műsor KOSSUTH RADIO: 1.05: öt kontinens hét napja 8.20: Énekszóval, muzsikával 9.00: Nicholas Nickleby élete és kalandjai 10.05: Wilhelm Furtwängler vezényli a Berlini filharmonikus zenekart 11.00: Gonolatjel 12.00: Harangszó 12.05; Harminc perc alatt a föld körül 12.25: Édes anyanyelvűnk 12.40: Ünne*. jegyzet 12.55: Népdalkörök pódiuma 13.20: Mit üzen a Rádió? 14.10: Művészlemezek 15.08 A Kancsal és a démonok m i. % NÓGRÁD - 19Ö4. 16.05: Szvjatoszlav Richter zongorázik, a Zsuk vonósnégyes játszik 17.00: Sopronkőhida. 1944. Dokumentumműsor 17.45: Zenekari muzsika 18.40: Közvetítés a Vígszínházból Don Carlos 21.23: Az Állami Népi Együtte« felvételeiből 22.10: Sporthíradó 22.25: Kattogó kabaré. IV. rész 23.26: Jan Peerce opera­áriákat énekel 0.10: Virágénekek PETŐFI RÁDIÓ: 6.00: Népszerű muzsika koránkelőknek! 7.05: Az unitárius egyház félórája 7.35.- Vasárnapi orgonamuzsika 7.52: Torna 8.05; Diótörő. E. T. A. Hoffmann regénye rádióra alkalmazva 9.05: Kirándulás a spanyol popzenében 9.50: Világos nyit és e2-ről e4-re lép. 11.10: Vasárnaoi koktél 12.03: Jó ebédhez szól a nóta 13.05: Mit hallunk? 13.30; A magyar költészethez 14.00: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai december 23., vasárnap 14.24: Rátonyiból im megárt a kevés. Három bohózat 15.05: Táskarádió 16.03: Válogatott felvételek 17.30: Mozaik 18.30: Ritmus! 19.05: Zenés játékokból 20.00: Slágermúzeum 21.05: Társalgó 22.30: Népszerű operett­kettősök *3.10: Bemutatjuk Pat Metheny „First Circle” 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÚDIÓ: 8.00: Jó reggelt, jó szórako­zást, jó pihenést! Információs, szórakoztató és szolgáltató mű­sor. Vasárnapi krónika. Lapszem­le. 8.20: Riporternapló. Vendégség­ben otthon Szemes Marival, Gyöngyösön. Szerkesztő-ripor­ter: Antal Magda és G. Tóth Ferenc. 9.10: Táncritmusban. 9 20: Sport. 9.25: Műsor-Összefoglaló. 9.30: Szlovák nemzetiségi mű­sor. (Hírek — Karácsonyi aján­dékkosár. Zenés nercek. Szer­kesztő: Ildikó Má csóvál. 9.55— 10.00: Műsor-összefoglaló és az esti program Ismertetése, i R 00: Műsorismertetés. Hírek, időjárás. 18 ns: Mérkőzésen, verjenvnáiyán. Vasárnapi soortmaen-űn. S^°rkesz- tő: Tó«-h 'ZnHán ’9 **7-18.30: Míi­sor-ösQ7.efoglaió és a hétfői prog­ram ismertetése. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.05: Tv-torna (Um.) 8.10: Perpetuum mobile 8.50: Játsszunk bábszínházát. 9.25: „Én táncolnék veled. 9.35: Sísuli. I. rész. 9.50: Hírek 9.55: Forró szél. X/2. rész: A taxis, (ism.) 10.55: Reklám 11.05: Zenebutik 13.15: A Közönségszolgálat tájé­koztatója 13.20: A rövidfilmstúdiók mű­helyéből 14.10: Műsorainkat ajánljuk! 14.35: Képújság 14.40: Gegparádé dióhéjban 15.05: Reklám 15.10: TTT Kézilabda Kupa. II. nap. 16.35: Hazárd megye lordjai. X/3. rész: A nagy kelepce 17.25: Reklám 17.35: Költészet 18 00: Delta 18.25: Reklám 18.40: Tv-torna 18.45: Esti mese 19.00: A HÉT 20.00: Hírek 20.05: Az elégedetlen katona. Angol tévéfilm. 20.55: Kapcsoltam 21.35: Szülőföldem, Hontfüzes- gyarmat. 22.15; Hírek s. műsor: 20.00: Varázslatos szigetvilág 21.25: Köszöntjük a 25 éves Pécsi Operát. 22.15: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 15.00: Filmmúzeum 16.25: Magiciana ’84. Nemzetközi bűvészfesztivál 17.35: A repülő Westmir. 18.25: Nótaszó. (Ism.) 18.30: Esti mese 18.40: Este a Halászbástyán 19.30: Tv-híradó 20.00: Vasárnapi vers. (Ism.) 20.05; Mentőautó. Tv-sorozat 21.05: Dalok — mindenkinek 22.05: Chaplin-filmstúdió. 22.30; Jean Marais-sorozat: 0.15: Hírek 2. MŰSOR: 18.00: A heti események magyar nyelven 18.30: A mesélő: Jozef Kroner. 18.50: Maja. a méhecske. 19.15: Esti mese. (Ism.) is.30; Tv-híradó 20.00: Emlékezés Alfred Brehmre 21.10: Demokraták. Szlovák film 22.30: Híradó MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 2-töli Hugó, a víziló. Színes magyar—amerikai rajzfilm. Fél 4 és háromnegyed 6-tól: Twist Olivér (14). Színes, szinkronizált angol film. 8-tól: Egyiptomi utas (14). Színes, 9Zinkronizált fran­cia. bűnügyi film. — Kohász: Autóversenyzők. Színe*, magyar dokumentumfilm. — József Attila VMMK; A karatézó Cobra (14). Színes, szinkronizált japán bűn­ügyi film. — R&l&fcsagyarmati Madách: A vadon szava. Színes, szinkronizált angol kalandfikn. — Pásztói Mátra: Jim Cra’g. Színes. szinkronizált, ausztrál western. — Nagybátonyl Bányász: Játszani kell! Színe# USA—ma­gyar koprodukció — Petőfi: Szentivánéjí szexkomédia (14). Színes amerikai fllmvigjáték. — Szécsényi Rákóczi: A profi (16). Színes, szinkronizált francia bűn­ügyi film. — Fi* Iságl Asztalos János: Gandhi. T--TT. '14). Színes, szinkronizá’t angol lnd;ai szu­perprodukció. — EtMerenyei Pe­tőfi: Dot és a kenguru. Színes, szinkronjait ausztrál fenén rajz­film. — Érsekvdakwrt: A gonosz Lady (16). Színez, szinkronizált, angol történelmi katandf'lm. — Nagvlóc: Éiszakal boszorkányok. Színes, szovjet há^orűa kaland­film. — Karancslapujtő: A ka- ratézó Cobra visszatér (16). Szí­nes. szinkronizált japán krimi. — Jobbágyi? A bűvös kő és a csodakút. Színes, NS«Ä—oiaaa rajzfilm. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents