Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

Tv-játékok irodalmi alapanyagból Visszatérőben És most boldogok vagyunk... Gorkij: ELŐ HOLTTEST Az Élő holttest főhőse, Fegya Protaszov ezt vallja önmagá­ról: „A mi körünkben, abban, amelyikben én születtem, há­romféle választás áll az em­ber előtt, csak három. Az el­ső: szolgái, pénzt szerez, nö­veli a mocskot, amelyikben él Nem is értettem hozzá. de ami a fő, ellenszenves volt. A második: széthányni ezt a rondaságot. Ehhez hősnek kell lenni és én nem vagyok hős. Vagy a harmadik: elfeledkez­ni, inni, mulatni, énekelni. Ez az, amit csináltam”. Sze­replők: Cserhalmi György, Vajda László, Temessy Hédi, Tordai Teri, Győri Ilona. Már­ton Kati, Kon ez Gábor. Tábo­ri Nóra, Raksányi Gellért. Operatőr: Szalay László. Ren­dező: Havas Péter. Csiky Gergely: NAGYMA­MA. A nagymama. Szerény grófné megtalálja rég elve­szettnek hitt unokahúgát, Márthát és boldogan hozzá­adná feleségül másik unoká­jához, Ernőhöz. Csakhogy Mártha mást szeret, Örkényi Vilmos báró unokáját. A bá­ró pedig nem más, mint aki­nek kezét Szerémy grófné haj­danában visszautasította. Ter­mészetesen végül mindenki megtalálja párját és a két hajdani szerelmes is békét köt egymással. Szereplők: Dayka Margit, Törőcsik Mari, Eperjes Károly, Bessenyei Fe­renc, Gobbi Hilda. Operatőr: Bíró Miklós Rendező: Hor­váth Z. Gergely. Szerb Antal: EX. Szerb An­tal vígjáíéka egy olyan ki­rályról szól, aki nem szeretné hivatását gyakorolni. Saját maga ellen puccsot szervez és elhagyja az országot. A szel­lemes vígjáték többszörös buktatón keresztül drámai igazságot szolgáltat a főhős­nek. Szereplők: Mácsai Pál, Mensáros László, Udvaros Do­rottya, Márton András. Kubik Anna. Székhelyi József. Hau- mann Péter. Gera Zoltán, Ba­lázs Péter. Operatőr: Illés Já­nos. Rendezi: Bohák György. Luigi Plmndello—Dümölky János: FOROG A FILM... evagv egy (filmoperatőr) (S. G:) feljegyzései... melyek furcsa, ismerős-ismeretlen vi­lágba vezetnek: a XX. század elejére, a mozi hőskorába. Üj film forgatására készülnek a Kosmograph filmstúdióban, címe: Az asszony meg a tig­ris; szereplői a stúdió prima­donnája, a férfisztár, s egy vaiódi tigris. Pár nappal a munka megkezdése előtt új ember csatlakozik a stábhoz: Aldo Nuti, aki mind a pri­madonnának. mind S. G.-nek régi ismerőse, közös ifjúságuk tragikus eseményeinek tanúja és előidézője. Mindenki meg­lepetésére Nuti átveszi az új film veszélyes főszerepét, s ezzel újabb tragédia veszi kez­detét... Miközben S G. kama­rája falja a métereket, ö fel­jegyzéseiben is megörökíti az embereket. Múlt és jelen, va­lóság és film kavarognak a jegyzetekben, amelyek Piran­dello sajátos filozófiáját köz­vei ítik. véleményét életről, halálról, barátságról, szere­lemről, munkáról. Szereplők: Blaskó Péter, Jordán Tamás, Takács Katalin. Szegedi Erika, Haumann Péter, Fehér Anna. Operatőr: Zsntay László. Ren­dező: Dömöliky János. Együtt a család Füzesabony áfész 15. sz. vas-műszaki boltjában (vasútállomással szemben) csehszlovák lapradiátor különböző méretekben engedményes áron kapható! Méret: Régi ár: Üj ár: 1200-as 1620 Ft 1470 Ft/pár 1300-fls 1700 Ft 1550 Ft/pár 1560-as 2000 Ft 1820 Ft/pár 1680-as 2900 Ft 1990 Ft/pár 1800-as * 23(10 Ft 2090 Ft/pár 1920-as 2430 Ft 2210 Ft'pár 2040-es 2550 Ft 2320 Ft/pár Érdeklődni a helyszínen, vagy a 151-es telefonon lehet! Bíivi a MúsziÉszlói fi alalii gáziárolót Fóliasátor felhúzásával téli­esítették a Nagyalföldi Kő­olajfeldolgozó Vállalat hajdú- szoboszlói üzemében a föld alatti gáztároló bővítésén dol­gozók munkahelyeit. A föld­gáz besajtolására korábban már üzembe helyezett komp­resszor mellé újabb két nagy teljesítményű berendezést ál­lítottak fel. s ennek a bekö­tése most folyik. A bővítéssel a hajdúszo- boszlói tároló befogadóké­pességét a jelenlegi 400 mil­lió köbméterről 730 millió köbméterre tudják növelni; a Szovjetunióból érkező föld­gázt sajtolják be a korábban jetermelt hajdúszoboszlói mezőbe. A fogadóbázis bőví­tésével egyidelleg folynak a kitermelés fejlesztését szol­gáló munkálatok is. Az ösz- szesen mintegy 400 millió fo­rintos beruházás a tervek szerint 1985 tavaszára készül el. s a hajdúszobolói özem teljesítménye a jelenleginek kétszeresére, napi 12 millió köbméterre nő. Akkor a névtelenség ho­mályába burkolódzott törté­net így kezdődött a lap ha­sábjain: „Helyszín, egy festői völgy­ben elterülő nógrádi falucs­ka, háromezer lakossal, sok­sok fiatallal , tágas házakkal, ültetett kertekkel, a gyü­mölcsfákat fehér köntösbe ölöztető tavasszal. Es egy friss pletykával. Dióhéjban ennyi a törté­net: a felnőttkor küszöbén álló lány beleszeret a felesé­gétől válófélben lévő, 28. életévét taposó férfiba. A lány szülei ellenzik a kap­csolatot. Mindent megtesz­nek azért, hogy megszakad­jon. A lány és a fiú viszont mindent megtesz azért, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg! Pofonok, huzavonák, be- és feljelentések, veszeke­dések követik nagy gyorsa­sággal egymást .... M.a a fia­totok együtt ,'éljiek — a férfi elvált —, házasságuk dátuma ki van tűzve. A vihar azon­ban rpég nem ült el.,.” Így indult hát az a riport, amely 1978. május 27-én je­lent meg a NÓGRÁD-ban Szerelmi kálvária — három tételben címmel, s egy meg­lehetősen bizonytalan kime­netelűnek ígérkező kapcsolat A varjak ott keringtek a katolikus templom tor­nya fölött. Az örek Kar- lik a nadrágjába törölte a meszes kezét, amint a torná­con megállt. — Hideg lesz éccaka — mormogta magának, az ég felé emelve az arcát. — A varjak, azok megmond­ják az.időt. Fölvette a meszesvödröt és kitaposott bakancsában ke­rülgetve a tegnapi eső nyo­mait, a tyúkudvarba nyitott. A meszelőt a klozet falához támasztotta, a vödröt meg kiverte a trágyagödörbe. A bakancs orrával rugdosta a deszka alá a kihullott mé&z- darabokat, aztán lezárta a göd­röt. — Na — egyenesedett föl nyögve, a derekát nyomogat­va, Egy-két évvel ezelőtt még reggeltől estig végzett az ün­nepi meszeléssel, De most? Két nap kellett rá. Az őszön, amikor megcsapta a hirtelen jött hideg, még az ágyból is nehezen kászálódott ki. Napo­kon át rázta a hideg, tüdejét szaggatta a köhögés. Nem akarta rászánni magát seho­gyan sem, nem volt bizalma az orvosokban. Ez a fiatal gye­rek meg aztán végképp nem hasonlított az öreg Szalma dok­torhoz. aki már két éve föl- k-'.ltözött a domboldalba, örök­re Ami igaz, az igaz, el kell ismerni, hívatlanul is betop­pant a fiatal doktor. Aznap már föl sem kelt az öreg Kar- lik. kenyérért pedig muszáj lett volna leballagni a boltba, de olyan gyengének még so­sem érezte magát az elmúlt hetvenhat esztendő alatt, mint e’on a reggelen. Csak feküdt és nézte a falakat. A fullasz- tó köhögések után el elaludt tél órára, de az ereje nem akart visszatérni. Két injekci­ót szúrt a farába a szemüve­ges, bajszos legény és a har­madik napon már kutya ba­ját sem érezte az öreg. Még szerencse, hogy a szomszédból Vajdáné megetette a jószágo­kat, a disznót, a két tucat csirkét, meg a kutyát. Jók az emberek. Ugyan ki szólhatott a fiatal doktornak? száját, a gyerek előtt nem akart üvölteni. A csendőrök ökle, puskatusa tompán puf­fant, az öreg Karlik fülében örökre fészket raktak azok a hangok. A darutollasok vé­gül megunták a dolgot, fog­ták a kis fenyőt, derékba törték, összetaposták és ki­hajították az udvarra. Apja meg mindig ott állt imbo­— Szóval havat hoztatok! — mondta félhangosan. A posztókabát ujjával meg­törölte az arcát és elindult befelé. Bepillantott az üres disznóólba. Egy hete szúrta le a mázsányi jószágot Miklós, a Vajdáné fia, föl is dolgozta estére, ahogy máskor. Ta­vaszra majd elhordja aprán­ként Oláh Laci, meg a csa­Hortobágyi Zoltán: Az öieg Katiik karácsonya De hiába a gyógyulás, az­óta minden valahogy nehe­zebben sikerül, minden sok­kal fáradságosabb. A fiókos szekrénynek is háromszor ru­gaszkodott neki, amíg elhúz­hatta a faltól, másként nem fért volna a meszelővei. Jön az ünnep, akkorra rendnek kell lenni. Mennyit veszeke­dett szegény jó Erzsikével! Hogy miért épp karácsonyra kell azt a nyomorult házat kimeszelni, ö meg csak sze­líden mondogatta: jó lesz Er­zsi kém. jó lesz az. Ott volt a nyakukon a disznóvágás, sü­tés-főzés, a nagy készülődés és még annak tetejébe a me­szelés! Hallottak olyat? Az öreg Karlik azért minden esz­tendőben elvégezte, amit ma­gára kimért. Mert azt a kará­csonyt nem felejtheti. Csiz­mával rúgták be az ajtót és ott a gyertyákkal rakott fa alatt verték össze az aoiát. A falnak szorították és ütötték. Nem szólt, nem nyikkant egyet sem, véresre harapta a lyogva a falnál, aztán lassan összeroskadt. Tenyérnyi foltok vöröslöttek a fehér falon. A következő karácsonyon már csak ketten énekeltek anyus­kával. Ó, hát anyuska, az az áldott lélek. Mindig került va­lahonnan egy bejglire való mák, mazsola és valami cu­korka a gyerekeknek. De, hát hol van már anyuska is az időben? És a testvérek? A bátyja, meg a két nővére? Sorban mind ott alusznak már a domboldalban, apuskával, anyuskával együtt. Lajoská- nak, csak fejfája van, sose kapták meg, valahol a Don­nál maradt. Vajon kapott-e végtisztességet az egyetlen fiú? Utoljára — hány éve is an­nak, öt, hat — Erzsikét kel­lett fölkísérnie. Üres lett a ház már végérvényesen, csak ő húzza még. ameddig húzza. A vödör fülének nyikorgása riasztotta föl, no meg az. hogy benedvesedett az arca. Megint fölnézett a varjak irányába és bólintott. lád.ja a kertművelés fejében. Idegenek, de hát kell a se­gítség a szőlőben, a málnában, a gyümölcsfáknál. Az öreg Karlik megállt a tornácon, a kert felé fordult. A szitáló hóban is megsimo­gatta szemével a diófát. Még apuska ültette. Az öreg ba­rackfának a fele már elkor­hadt, de az idén megint ki­hajtott és, ha erőlködve is, hozott vagy két kötényre való finom termést. Lajoska on­nan huppant le, lehetett vagy ötéves, dagadt karját Szalma doktor tette sínbe. Késő estig boroztak íizettség fejében a tornácon. De rég is volt. Nehézkesen toppantott ket­tőt, leverte a sarat a bakan­csáról. Csöndben tette be ma­ga mögött a konyha ajtaját. Fölszedte a padlóra rakott új­ságpapírokat. begyömöszölte a kályhába, vizes ronggyal föl­törölt, aztán visszarakott min­dent a helyére. Hangosan kapkodta a levegőt, meg is pihent az ágy szélén. Fárad­gondjait járta körbe. Név, helyszín megnevezése nél­kül, jóllehe; a környékbeliek nagyon is tudták, kikről van szó. Bö hat esztendeje minden­nek. De vajon azóta mi tör­tént velük? Lucskos őszi este. Vado­natúj házak sorjáznak az If­júság úton, egyik szebb mint a másik — csakhát a köz­művesítés még itt is kisci- pöben jár. Keressük a 19-es számot. Közben egy hancú- rozó gyerekhad húz el mel­lettünk, odébb egy szigorú, szemmel láthatóan kezdő apa igyekszik jobb belátásra bírni csemetéjét, emiatt épp hazaérkezőben a család. Szó­val, tagadhatlanul ez Bércéi ifjúsági „lakónegyede”. Dobrocsiék két esztendeje költöztek az elegáns, modern kivitelű házukba. Azok a Dobrocsi Jánosék, akiknek a fbsszíná.fúak hat ' évvel ez­előtt még hat nap együtlé- tet sem jósoltak. — Nagyon nehéz időszak volt! — sóhajt föl keserűen a férj. — Valahogy benne él még a vidéki emberekben az a szörnyű előítélet, amely- lyel egy-egy szokatlan dolog iránt viseltetnek. Pedig a mi kapcsolatunk Erikával nem tan nézte a fazékba ültetett fenyőfát, ott állt a fiókos szekrény tetején. Rajta vol­tak már a gyertyák; rajta az ezüstszalag. így sötétedett rá. Az ágy fejében kapaszkodva állt föl. Gyufát kotort elő és meggyújtotta a gyertyákat. Visszabotorkált az ágyig, le­ült, megtámaszkodott. Csak nézte az egyre fényesebb gyertyákat a csöndben. Nem értette, hogyan történ­hetik meg, de egyszer csak be­lépett apuska anyuskával az oldalán, mögötte Erzsiké, La­josokéval — karja fölkötve a nyakába —, aztán András bátyja, meg Hús és Margit, a két nővére. Apuska csizmája egyet se nyikordult, pedig lát­szott rajta, hogy nemrég ke­rült fci a csizmadia keze alól. Megálltak sorban a fa körül, ahogy soha azelőtt. Az öreg Karlik az ágy sarkából nézte őket. Ilus rázendített a Menny­ből az angyalra, kicsit hami­san, de a többiek követték sorban. Apuska öblös hangjá­val átölelte az egész családi karéneket. Az öreg Karlik fölállt. Mindenki odafért a két keze közé, ahogy körbe- kulcsolta őket. — Boldog karácsonyt — mondta halkan és megcsókolta mindegyiket. E gymásba kapaszkodva fordultak ki az ajtón. Az öreg Karlik még hal­lotta, hogy a fiatal doktor be­kopogtat, aztán bekiált az ab­lakon : — Karlik bácsi! Karlik bá­csi'! Itthon van? Nem felelt neki Ballagott a család a szitáló hóban. is volt annyira rendkívüli! Sajnos nem sikerült az első házasságom, békében elvál­tunk, lerendeztük dolgainkat. Megismertem Erikát, egy­másra találtunk, s az azóta eltelt évek is bizonyítják, hogy akkor helyesen döntöt­tünk. Ámbár — fűzi hozzá szomorkásán — Erika szülei ma sem jönnek felénk... Pedig nem volt könnyű ez a hat év, és nemcsak a ..fa­lu szája” miatt. Jószerivel egyedül építették föl három év alatt a házat, s közben 1981 júliusában megszüle­tett Alex, „a trónörökös” is. — Magam sem tudom, hogy b írtuk erővel — említi Eri­ka. majd a levélszekrénybe nyúl, hatalmas paksamétát vesz elő. — Csaknem száz levelet küldtem a különféle hatóságokhoz. intézmények­be, szerkesztőségekbe, min­denhová, ahonnan csak vala­mi segítséget reméltem. Azt kértem, szeretnék valamilyen bedolgozói munkát végezni a gyes alatt. Ha ilyen lehető­ség van, vagy ilyenről tud­nak, írják meg néhány sor­ban. Nézze, mindenhonnan jött válasz, a nőtanácstól, a statisztikai hivatalon át a tévéig, csakhogy mindegyik levél így kezdődik: „Sajnos, r.em áll módunkban... Sajná­lattal közöljük... Igazán saj­náljuk... Megértéssel olvastuk levelét, de sajnos érdemben nem tudunk segíteni.” Szó­val, egyetlen mondat nem szólt legalább arról, hogy itt és itt van mód bedolgozóra. Egy „nagy lány” lép be a szobába. Tímea ő hatodik osztályos, János első házas­ságából. Előbb csak néhány hétre jött le Budapestről, édesanyjától, aztán úgy dön­tött itt jár iskolába. — Itt akarok lenni —■ mondja kislányos szégyen; ő- séggel, ami egyáltalán nem illik egy kitűnő tanulóhoz. Odasimul Erikához, úgy foly­tatja: — Szeretnék nagyon ittmaradni... Egy pillanatra csend ül a szobára, aztán Alex nekiront az ajtónak, eltűnik a játék- birodalmában. Szót váltunk ■ erről, arról, János elmondja, hogy a lakás fenntartásához, a szerény mértékű megélhe­téshez. bizony, a jelenlegi kereset kevés. Töri a fejét, mint lehetne valamelyest gya- lapítani a forintok számát, dehát a megoldás kulcsa' egyelőre még hiányzik. * Búcsúzunk Más hangulat­tan. mint hat esztendővel ezelőtt. Akkor a bizonyítás vágya, most a megérdemelt elégedettség, a boldogság ér­ződik a szavakban. Akkor egy szűkös szobában, most egy tágas, szép lakásban voltunk. Akkor egy pletyká- lódás alanyai, most a tisz­tességes családi élet szerény képviselői ők. Pedig csak az évek vál« takoztak. — tanka — NOCRAD - 1984. december 23., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents