Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

A Balassagyarmati Városgazdálkodási Vállalat lakatosmű helyében a különböző bérle­ményekhez készítenek ajtóka t, kapukat és rácsokat. —Gyurkó-felv.— Várakozó mikóvölgyiek Pintér István dokumentumscrozata új allavn született 1. „Szivet szorongató, áhilatos hangulat" ]égkrém az ünnepekre A Budatej jégkrémkészít- ményei télen is keresettek: a karácsonyi ünnepekre 25 ton­nát hoznak forgalomba. A jégkrémet most raktárról szállítják a kereskedelemnek, a gyártó gépsorokat ugyanis jelenleg karbantartják, fel­újítják. Az üzemben készülnek 1985- re. amikor is nemcsak a lermelés növelését tervezik, hanem néhány új cikkel is jelentkeznek. Így egyebek között a tölcséres jégkrém- mel, s az eper- és a pisztácia­ízesítésű Leóval. Bővül a csa­ládi jegkrém választéka is. A Budatej szabad raktár- és hűtőkapacitását télen más módon is igyekszik hasznosí­tani. Szerte az országban 2200 hűtőpultja van az üzle­tekben. amelyeknek nagy részében most jégkrém he­lyett fagyasztott halat tárol­nak. A balatoni, illetve a gyomai halgazdaság feldolgo­zóiban készülő mélyhűtött, szeletelt pontyot, folyami, tavi halait árusítják innen. Mirelitüzemek termékeinek tárolását is vállalják a hűtő­pultokban. Az 53. és 27. hadsereg egy­ségei összehangolt támadásai­nak eredményeként decem­ber 23—24-én a harcok már közvetlenül az iparmedence peremén folytak. A megye keleti határánál december 24-én 11 óra 45 perckor — mintegy 25 perces tüzérségi előkészítés után —a 2 . román hegyi lövészhadosz­tály csapatai rohamra indul­tak és kiverték Zatoarbol a 15. német gyaloghadosztády egységeit. Lényegesen nehe­zebb helyzete volt a 3. gárda légi deszanthadosztálynak Bár- nánál. A hegyek között meg­búvó kis bányászfálut a né­metek komoly ellenállási góc­cá alakították ki. Az erdőt, a magaslatokat és a községet külön-fcülön meg kellett ost­romolni, s köziben a makacsul védekező németek ellenállását Bs le kellett küzdeni. A tele­pülést végül is Konvev de- szantosai utcai harcok .után szabadították fel december 24-én. A 27. hadsereg támadási sáv­határa ékkor (az említett te­lepülések kizárásával) Péter- vására, Salgótarján, Ludány volt. tgv a hadsereg 35. lö- vészhad testének Nógrád me­Karácsony mindig felfokoz­za az emberek várakozását. Hát még ha ígéret is van ar­ra, amint egy jól megszol­gált régi vágy beteljesülését kilátásba helyezi. A salgótarjáni mikóvölgyi lakók már évek óta rendsze­resen szóvá leszik egy kapasz­kodókorlát és egy utcai tele­fon égető gondjukat. Űjab- ban és végre: választott ta­nácstagjuk a reménytkeltő ígéretet 1984 végére jelezte. Érthető, hegy a 35—40 szor­galmas mikóvölgyi család tagjai — akik mind az üze­mekben, mind a városfejlesz­tési alap befizetésében egy­aránt példamutalóak — a jó hírre még az év közepén fel­lélegeztek. Budavári Lászlóné, az ut­ca 12. lakásának háziasszo­nya, aki egyben a Nógrád megyei Szolgáltatóipari Vál­lalat háztartási gépek szervi­zének kiváló műszerésze is, keserű szájízzel emlegeti, hogy évről évre egész télen zoknit húznak a cipőikre, ha a városba, illetve a munka­helyeikre mennek, vagy ha onnan haza akarnak térni. gyében tevékenykedő két had­osztálya harcait kedvezően se­gítette, hogy a csatlakozó szárnyon az 53. hadsereg 49. lövészhadteste csapatai ugyan­erre az időre, 24-én elfoglal­ták Némtet, Mizserfát és Mát- raszelét. Ezzel a szovjet és román, csapatok kettévágták a 8. né­met vadászhadosztály védelmi vonalát. Az ellenség ezért kénytelen volt nagy sietve ki­vonni egységeit a Barnától délkeletre fekvő — és már délről iis támadott — Homok- terenyéről és Mátranovákról... Ugyancsak 24-én a szovjet csapatok szinte harcok nélkül megszállták az ellenség által már korábban kiürített két régi bányászfeözséget, Kazárt és Vizslást. A támadó szovjet csapatok tehát december 24-én lénye­gében már Salgótarján előte­rében álltak. A 49. lövész- hadtest Tarján patak két ol­dalán ettőnyomulló 6. és 375. lövészhadosztáiyénak ezredei este 20 óráig nyugatról, délről és keletiről is körülzárták — a ma már közigazgatásilag Sal­gótarjánhoz tartozó Zagyva- pálfaivát... Mögöttük Kotyhá- zánál és Márkházánál a 110. Mert a síkos emelkedőn nem akarják a lábukat, vagy nya­kukat törni! Azt mondja: siralmas néz­ni a mikóvölgyieket, amikor gyermekeiket a kora regge­li órákban bölcsődébe, óvo­dába, vagy iskolába viszik, mert ilyenkor esetenként a maguk és a kicsinyeik testi épségét is veszélyeztetik. És kiskorú a település szinte minden házában van. A na­pokban az egyéves Angyal Tímeát éppen a kapaszkodó hiányában nem merték el­vinni az orvosi rendelőbe, a csúszós út miatt. S az igazi téli idő csak ezután jön! Nyáron pedig előfordult, hogy az utcában baleset tör­tént, és telefon hiányában lélekszakadva kellett rohanni Mikóvölgyből Forgács-telepen át az öblösüveggyárig, hogy mentőt tudjanak kérni a baj­bajutottnak. Mondani sem kelt, hogy most már szorít a cipő! Azért várják régi vágyuk betelje­sedését oly nyugtalanul. Kazár—Mátraszele vonalában — a hadtest további magasabb egységei készültek a harcra, északkeletről, Zagyvaróna irá­nyából pedig a 3. gárda légi deszanthadosztá-ly ezredei kö­zeledtek a város felé... * ...>a város felé, mely már december eleje óta feíboly- dult katonai táborhoz volt ha­sonlítható. A rendőrség épü­letébe beköltözött a német 4. SS Polizei hadosztály parancs­noksága és a Gestapo. A rendbiztonság őrzését —, ami valójában a lakosság megfé­lemlítését jelentette — a csend­őrség és a felfegyverzett nyilasok vették át... Elhurcol­ták a leventéket (legtöbbjük visszaszokott). Fegyveres erő­vel akarták kikényszeríteni a lakosság kitelepítését (a la­kosság maradt)... Az SS béní- tó-romboló alakulatainak irá­nyításával erőltetett ütemben folyt a város üzemeinek Sfi- rabilása. a gépek leszerelése, és elszállítása vasúton — a még egyedül lehetséges irány­ba: Fülék—Losonc—Zólyom felé... Közben a munkások ha­lált megvető bátorsággal sza­botálták a munkát. Elrejtet­A könyv címe: „A debre­ceni föltámadás” 1947-ben ad­ta ki Paál Jób és Radó An­tal. Két, a maga korában is­mert riporter, aki felismerte: még azon frissiben meg kell örökíteni az utókor számára azokat a debreceni napokat, amelyek sodrában egymást követték az akkor jelentékte­lennek tűnő epizódok, ame­lyek azonban együttvéve tör­ténelmi napokká, az új Ma­gyarország születésének kor­szakos jelentőségű esemény­sorozatává álltak össze. Időpont: 1944. december 21. A téli napforduló napja. Csök­kenni kezd a sötétség és nö­vekedni kezd a fény. A mai olvasó számára kis­sé talán túl pátoszos. de a hangulatot híven megőrző be­számoló: „A város képe ezen a tör­ténelmi napon szokatlanul ün­nepélyes volt Nemcsak a há­zakon lengett nemzetiszínű lobogó, hanem a villamosokat is apró magyar zászlókkal dí­szítették fel. a pályaudvaron, a Bika előtt és az ősi refor­mátus kollégiumnál. Árpád- sisakos, fehér kesztyűs : md- őrök teljesítettek szolgálatot. Az oratórium karzatáról nem­zetiszínű drapériák és szőnye­gek omlottak a földig. két Bocskai-hajdú szoborként ál­lott az elnöki emelvény két oldalán, a karzatokat pedig zsúfolásig megtöltötték a kál­vinista Róma csizmás cívisei. A középerkélyen hon véd tisz­tek egyenruháján szikrázott a reflektorok fénye és a sza­badságharc történelmi ország- gyűlésének emlékére Kossuth Lajos helyét hatalmas virág­csokor jelölte meg, A padso­rokban pedig egymás mellett sorakozoibt a püspök és a mun- kásemiber, professzor és egy­szerű falusi földműves. A teremben valami megma­gyarázhatatlan, szívet szoron­gató, áh i ta tó* hangulat. Történelmi percek követ­keznék... Vásáry István, az előkészí­tő bizottság elnöke pontosan két óraikor el fog ia Íja helyét az elnöki emélvényen. Egyszerre felhangzik a Him­nusz... A fekete embererdó mint egysizát ember áll fel a padsorokban és meghatottam, könnyes szemmel énekli a magyar némáét imádságát. El­nélmi oratóriumában” A kétszázharminc képviselő között, aikifc a nép nevében a magyar államszuverenitás ki­zárólagos képviselőjévé nyil­vánították az előkészítő bi­zottság által összehívott és fék — nem egy esetben vis*- szatoptáfk — a már szállításra előkészített gépeket, aükiatré- szeket s más fontos anyago­kat... A német parancsnokságnak közben mind több gondot je­lentettek a hátukban tevé­kenykedő partizáncsoportok, közülük is elsősorban a Nóg­rádi Sándor vezette parti­záncsoport, amelyik Salgótar­ján közvetlen szomszédságá­ban működött, és akik de­cember 20-án hivatalosan „partizánegységgé” alakul­tak, és hozzákezdtek a város felszabadítása tervének ki­dolgozásához. * December 20-át követően méginkább a fejetlenség, za­varodottság lett úrrá a vá­rosban. A német parancs­nokság megpróbálta meg­szervezni a védelmet, hogy legalább saját csapatai és haditechnikai felszerelésének szervezett visszavonulását biztosítsa. Tüzérségi üteget helyeztek el még a hatalmas vöröskereszittel jelzett bánya­kórház udvarán is. Magát a kórházat kiürítették, a bete­geket magánházaknál helyez­ték el. Lázas sietséggel fcü- zelőállásokat és futóárok­rendszereket építettek ki a várost övező hegyeken, rob­bantáshoz készítették elő az csszes hidat, sőt az áteresze­ket is. Az SS-egység katonái, a összesen 45 népgyűlésen meg­választott küldőitekből álló ideiglenes nemzetgyűlést, va­lójában sokféle párt-, politi­kai irányzat hívei voltak je­len. Horthysta tábornokok — Dalnoki Miklós Béla, Facagho Gábor, Vörös János. Horthy vezérezredesei — éppúgy meg­találhatók voltaik soraikban, mint a szociáldemokraták, a parasztpárt képviselői, mint a feltétlen magántulajdon elvén álló kisgazda pártiak, s a kom­munisták, akiknek képviselői negyedszázadon át illegalitás­ba, vagy emigrációba kény­szerültek, ám most a legkö­vetkezetesebben hirdették a lehető legteljesebb nemzeti összefogás szükségességét. Ré­vai József, aki ebben a vá­rosban szenvedett börtönt meggyőződéséért^ a szegedi Déi - Magva rors zá g'ba n megje­lent cikkében szögezte le, hogy „nem volt még népkép­viseleti . testület. Magyarorszá­gon, mely több joggal vallhat­ta magát az állami főhata­lom birtokosának”, mint az összeülő ideiglenes nemzet- gyűlés. Ennek megalakulását az 1707-es ónodi és az 1849-es debreceni országgyűléshez ha­sonlította, hozzátéve: „1707. és 1849. után vereség jött. a la­bancok, a hazaárulók diadal­maskodtak. Ezúttal másképp lesz! Rákóczi és Kossuth ide­iében kezdték a szabadság- harcot. de elbuktok... Ónodra jött Szatmár, Debrecenire Vi­lágos és 1867. Ezúttal nem lesz Szatmár és nem lesz Vi­lágos, de 1867. sem; hogy nem lesz, annak nemcsak a ' nem­zetközi helyzet, a szövetsége­sek győzelme a biztosítéka, hanem az is, hogy ezúttal a nemzeti függetlenség és a de­mokrácia ügye elválaszthatat­lanul eggyé fog forrni. Az ideiglenes nemzetgyűlés a magyar szabadságharc szerve­zésének. de a magyar népi de­mokrácia felépítésének és biz­tosításának nemzetgyűlése lesz”. A Dél-Magya.rország akkor már a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front napilapja volt, amelynek hasábjain a koalíciós pártszövetségnek a Magyar Kommunista Párt ja­vaslatán alapuló programja napvilágot látott. Az ideigle­nes nemzetgyűlés által meg­alakított kormány ezt az át­fogó, Magyarország demokra­magaénak. A legkülönbözőbb pártállású politikusok fogad­ták el azt a kommunista ál­láspontot, amelyet Gerő Ernő, ez ideiglenes nemzetgyűléssel és a kormányalakítással kap­csolatos munkák központi csendőrök és a nyilas párt­szolgálatosok ugyanakkor ra­boltak, fosztogattak s rette­gésben tartották a lakossá­got. December 20-án este 6- tól reggel 6-ig kijárási tilal­mat rendeltek el... A ma­gyar katonák közötti szöké­si hulllám megfékezésére de­cember 22-én (tehát alig pár nappal végső összeomlásuk előtt) elrettentésként a Fő téren felakasztottak két szö­kött honvédet... December 24-én a várospa­rancsnokság kihirdette az ostromállapotot. A kijárási tilalom kezdeti időpontját es­te 5 órában szabták meg... Gépi erővel felszaggatták a vasúti sínek talpfáit. Leszag­gatták a telefon- és nem egy helyen a villanyvezetékeket is. Felrobbantották a Tarján patak hídjait... És aztán 25- én — mintha csak az utolsó felvonás kezdetét akarná je­lezni — Vízválasztó felől ha­talmas detonáció hallatszott, sötétség borult a városra és környékére. A fasiszta rob- bantóosztag visszavonulása elöitt, esztelen dühében fel­robbantotta az erőmű gőz­turbináit és generátorait, tel­jessé téve ezzel az iparme­dence üzemeinek vandál pusztítását. szervezője az előkészítő meg­beszéléseken úgy fejezett ki, hogy „osztály-, párt- es tár­sadalmi különbség nélkül kell az országot tömöríteni” Debrecenben 1944. decem­ber 21-én és 22-én az egész ország nevében szóltak, holott hazánk jelentős részen ekkor még a német megszállók és nyilas banditáik voltak az urak. Éppen ezért ült össze Debreceniben, mint ideiglenes fővárosban az országgyűlés, mert Budapest — akárcsak Győr, Szombathely, Sopron és az országnak nagyobbik fe­le — a sarokba szorított pat­kányként. védekező hitleristák és magyar cinkosaik kezén volt és az új magyar állami­ság megterem lésével nem vár­hattak addig, amíg a szovjet csapatok az ország egész te­rületéről kiverik a fasisztákat.- A Szálasi-kormány, amely a- nyugati határszélre, Sopron és Kőszeg térségébe menekült Budapestről, amelynek körül- zárására éppen a debreceni Arany Bikában gyülekező képviselőik érkezésének napjai­ban indított a Börzsönyben a 2., a Dunántúlon pedig a 3. ukrán front, Horthy exkor- mányzó „kinevezési okmányá­val” legalizálta magát. Szálast a magyar állam nevében a Hitler melletti végső kitartás­ra kötelezte el az országot. Ezért volt óriási jelentősége annak, hogy a felszabadított országrészekről összegyűlt iga­zi népképviselőik az ország va­lódi hangját hallassák És —- bár sok, országszerte ismert baloldali politikus Budapes­ten bujkált, tehát nem vehe­tett még akikor részt a mun­kában — az ideiglenes nem­zetgyűlés nemcsak a már sza­bad országrészek nevében és országrészekhez szólt, hanem egész Magyarország népének nevében nyilvánította ki a nemzet akaratát. Az első törvényjavaslat elő­adója, Balogh István szegedi alsóvárosi plébános volt,akit —, mint valamennyi nem helyben lakó küldöttet — a szovjet hadsereg áltol rendel­kezésre bocsátott teherautón vittek képviselővé választása után Debrecenbe. A parla­mentek életében szokatlanul, Szózat formájában kívánta az ideiglenes nemzetgyűlés még az ideiglenes kormány meg­alakítása előtt álláspontját le­szögezni: „Somsunk nehéz, de hittel hisszük: lesz magyar újjászületés!... Demokratikus Magyarországot akarun k! Nem szabad többé megismét­lődnie. hogy a magyar népről megkérdezése nélkül döntse­nek olyanok, akik egy ember­öltő alatt két ízben kormá­nyozták összeomlásba az or­szágot. Magyarország a nép országa legyen! Szabadságot, széles körű demokráciát biz­tosítunk a dolgozó tömegek­nek. hogy megvédhessek ér­dekeiket és hallathassák sza­vukat az ország ügyeinek el­döntéséről”. A Szózatot — a vita után, amelyben először szólalhattok meg negyedszázad után kom­munista képviselőik — az ide­iglenes nemzetgyűlés egyhan­gú lelkesedéssel, közfelkiál­tással fogadta el. És már jócs­kán sötét volt, amikor a kép­viselők elindultok vissza szál­lásukra, A debreceni főutcán ott világított a négy ívlámpa, amelyet az ideiglenes nem­zetgyűlés összehívásának elő­estéjén állítottak helyre. Néplap, Debrecen, 1944. de­cember: „Csak négy lámpa cg, de úgy érzem, ez több szá­munkra, mint részleges kivi­lágítás, több a múlt dédelge­tett emlékénél is: az öt év után először felszikrázó lám­pák most szimbólummá szé­pülnék. Micsoda irtózatos sö­tétségben tapogatóztunk eddig, miféle rossz szándékú kezek vezettek bennünket, taszítot­tak halálos buktatók felé és micsoda gonosz akaratú ke­zek oltották ki az itt-ott fel­lobbanó fényeket... Négy lám­pa ragyog az éjszakában. Igen, szimbólum ez számunk­ra — gyönyörű jelkép: a fény, a szabadság, munka és igaz­ság biztató ígérete”. Következik: 2. Erős funda­mentumon. (Folytatjuk.) Dr. Gáspár János NÓGRÁD - 1984. december 21., péntek 3 O. B. Nógrád megye felszabadítása 17. fiz iparmedencében lövészhadosztály — Vizslás— tűnnek a partkeretek, nem alakú* baS- vagy .jobboldal: a tikus újjáépítésének és fel­szabad Magyaronszág éneke emelkedésének útját kijelölő zeng az ősi kollégium törté- politikai álláspontot vallotta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents