Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

*

nimjegyiet

Három fivér

Francesco Rosi rigorózusan továbbragozza örökzöld témáját. A mesterségét az olasz neorealista filmek nagyjai mellett kitanuló és törekvéseiket folytató rendező hű maradt önmagához. Eddigi műveinek középpontjában rendszerint az elmaradott olasz „Dél” társadalmi, gazdasági, politikai problémái szerepeltek. Régebbi filmjeit visszaidézve — a „Mattéi ügy”, a „Kiváló holttestek”, vagy a nagy sikerű, „Krisztus megállt Ebolinál” — akár a maffiáról, akár a politikáról beszélt, mondandóját mindig ugyanarra a vezérfonálra fűzte fel. Dél-Olaszország nagy betegségeire: a kivándorlásra, a munkalehetőség hiányára, a kulturális perifériára szorultságra.

A most bemutatott „Három fivér” című filmjében látszólag szakít ezzel, de valójában ugyanarról van szó. Az édesanyjuk temetésére északról hazautazó három fivér életének bemutatásával újabb nézőpontból vizsgálja a déli emberek életét, mintegy így üzen az otthon maradottaknak, a már elvándoroltaknak, és azoknak, akiknek sejtelmük sincs ezekről a belső emberi feszültségekről. Mielőtt azonban mélyebb elemzésre kerülne sor, néhány kritikai észrevételt kell tenni.

Azzal a ma már közhellyé kootatott mondással ugyan egyetérthetünk, hogy, ha egy művész rátalál egy számára megfelelő témára, akkor amellett következetesen tartson ki. Viszont semmiképpen sem válik javára, ha túlkomplikálja. Rosi ezúttal ugyanis ebbe a hibába esik. A délről elvándorolt három fivér nem csupán az „emigránsok” három típusát képviseli, vagyis az új otthonra találtat, a valamiféle szociális, misszionárius jellegű — mint otthonba — kapaszkodót és harmadikként az otthontól már elszakadó, de új igazi otthonra még nem lelőt. E három típust a rendező olyan társadalmi és politikai problémákk 1 keretezi, mint a terrorizmus, a világ hátrányos helyzetű

gyermekeinek konfliktusai, a mai munkásosztály harca a kizsákmányolóikkal. A fivérek legszűkebb magánéleti gondjairól nem is beszélve, amiben a válás, gyermeknevelés, szexuális élet „alíejezetei” találhatók.

E sokféle — külön-,külön is bonyolult — problémahalmazt előre nem látván, a néző eleinte megpróbál azonosulni hol az' egyik, hol a másik fivérrel, vagy éppen az idős apával, de aztán kénytelen feladni szándékát. Annál is inkább, mivel Rosi ezúttal nem tudja úgy egyensúlyba^ tartani a realista és jelképes elemeket, mint a már előzőekben említett „Krisztus megállt Ebolinál” című filmjében. A reá jellemző dinamikus, ellentétes hatásokon alapuló vágások sem mindig érik el céljukat.

Rosi filmjének persze vannak professzionista szinten elkészített részletei és művészi mondanivalója is rendkívül fontos, nemcsak az itáliai emberek számára. Az általános emberi bajok .mellett tág teret szentel a jelenkor általános politikai problémáinak. A temetés előtti estét együtt töltik a testvérek. Az ágyban heverészve ki-ki saját gondjaival foglalkozik, és álmában, vagy megoldja azokat, vagy belebukik. Ezt megelőzően azonban heves vitában csapnak össze az egymástól eltérő nézetek. Éles vonásokkal láthatjuk a hatalom felsőbb köreiben levő bíró, a fiatal bűnözők nevelésével foglalkozó középső testvér és a torinói munkás szembenálló véleményét társadalomról, politikáról, A film egészében azonban a részletek nem kellő egyensúlyban vannak egymással. Előfordulnak mesterkéltnek tűnő. már-már didaktikus vitatkozások is, főként a munkásként dolgozó legfiatalabb testvér esetében, aki helyenként, „kibeszél” a szerepéből. Különösebb töprengés nélkül is rájöhetünk, hogy ennek az az oka, hogy ő képviseli a rendező véleményét és ezért a néző hajlik e hibák megbocsátására.

összességében a „Három fivér” azt a benyomást kelti a nézőben, hogy tanúja volt egy nagy tehetségű rendező ezúttal kevésbé emészthető kísérletének, amely során régi témájától igyekszik megválni, és újabb vizek felé evezni. A délolasz származású France.so Rosi pályája kezdetén Visconti és Fellini mellett tanulta mesterségét. A 62 éves rendező mögött jelentős alkotások vannak. Bizonyára még előtte is.

Bodnár Mihály

Rendhagyó útüefenté* Í2.)

Az eredmények-4 Magyar Filmintézet feladatai

A Fiiratudományi Intézet és Filmarchívum ez év december elejétől hivatalosan a Magyar Filmintézet elnevezést kapta. A változásról, az intézmény jövőbeli munkájáról nyilatkozott Nemesikürty István, a filmintézet új igazgatója az MTI munkatársának.

Elmondta: az intézmény

alkalmas arra, hogy betöltse egy nemzeti filmtár szerepét. A filmtörténeti kutatások kötelezettsége mellett a Magyar Filmintézet az egyetemes magyar kultúrát szolgálja a jövőben azzal is, hogy tevékenyebb szerepet vállal film- művészetünk segítésében: mint tudományos intézmény többek között összegző felméréseket kíván végezni a magyar filmék fogadtatásáról, az eredményékről. Szorosabb kapcsolat kialakítását szorgalmazza az alkotóművészetekkel, legyen az „csak” vita, vagy baráti beszélgetés.

Az in tézet tervei között szerénél az is, hogy munkatársai tudományosan vizsgálják meg a közönség és a film kapcsolatát, a produkció látogatott- sását. Hiszen ma már nemcsak azon múlik egy film nézettsége, hogy hányán váltanak rá iegyet. Az elképzelések között szerepel az is. ho°v a szélesebb közönség e’őtt is moonyflion . filmintézet. Ehhez az szükséges, hogy az állománv nasv részérő1 videokazettáik készül jenek. a me1 veket megfelelő el- lensfco''®áiltatásért bárki mes- tek!ni,het Ez azért is ió kezdeményezés. mert hozzá’'”!’’- na a neiiiiioidszalngm rögzített átkössek minőségének megőrzéséhez.

Remélem nem tűnt úgy az olvasónak, korábbi írásomat olvasván, hogy afféle kéjutazáson vettem részt. A múzeumok végignézése sem öncélú mulatság volt, hiszen a kiállítás elhelyezése, a tárgyak installálása, a szövegek, a fotók, a dokumentumok összhangjának felmérése számtalan feljegyzésre méltó tapasztalattal járt. (A rosszból is lehet tanulni, tartja a mondás, hát még a jóból...) Megállapíthatom, hogy szlovákiai kollégáink hasonló cipőben járnak: keresik az új megoldásokat, hogyan juthatna el minél hatásosabban a múzeumban felhalmozott történelmi ismeret a látogatók minden rétegéhez De úgy, hogy élményt kapjanak, s ne legyintve menjenek ki: „itt is csak kőbalták vannak”. Ügy tűnik leáldozóban van a hagyományos, vitrines kiállítások kora, persze az egészhez új szellemű közönség is kell, aki nem akar mindenáron „szuvenírt” gyűjteni a •kiállításból. (Nem általánosítás!)

A szlovákiai levéltárakba igén nehéz bejutni, belügyminisztériumi engedély kell hozzá. Előzékeny vendéglátóim ezt is biztosították számomra és mind Pozsonyban mind Besztercebányán a levéltárakban rendkívül szívélyesen fogadtak. (Losoncon nem is kérelmeztem, mert az ottani igazgató nemigen örül a látogatóknak. Alkat kérdése.)

Pozsonyban a Pállfy család levéltárában kutattam. Elsősorban Pállfy István érsekújvári főkapitány levelezésének néhány száz darabját néztem át a több ezerből. (Kicsit nehéz olvasni a XVII. századi magyar írást) Az első levél, ami kezembe akadt Rimay János keze írása volt! -Aztán még tucatnyi (70 db) levél került elő első nekifutásra, amelyek az 1630 —1640-es évek nógrádi végvári védőinek nehéz életéről szólnak. Megrázó sorokat olvastam. Pogrányl Benedek drégelyi kapi.ánv azt írja, hogy annyira elszegényegett az őrség, hogy sokan a lovukat, fegyverüket is eladták már, kóbor hajdúnak álltak, sőt a törökhöz mentek szolgálni, mert ott legalább zsol- dot kapnak. Annyi puskaporuk sincs, hogy legalább hírt tudnának lövetni, ha jő az ellen.

Besztercebányán a Koháry család levéltárát őrzik, (több száz doboznyi irat), benne igen sok nógrádi anyaggal. A megyetörténeti kutatás számottevő eredménnyel fog gazdagodni, ha szisztematikusan feldolgozzuk az anyagot. S ha már ott jártam, nem álltam m»g. hogy ne kérjem ki az alsósztregovai anyakönyvet, (itt őrzik a volt Nógrád megyei közcégek anvakönv- veit a XIX. század végéig bezárólag), hogv matóm is átlapozzan az elsárgult lapokat. s láthassam a beiegyzé seket a Madách gyerekek születéséről

Aztán egy régi hiátusra is fény derült. Mikszáth Kálmán műveinek kedvelt század eleji illusztrátora volt Neogrády Antal, a kor divatos zsánerképfestője. A lexikonok ellentmondásos adatai gyanússá tették őt, vélvén nógrádinak S az is: 1861-ben született Galsán, az egykori füleki járásban! Űjabb személlyel gazdagodott a megyei művészettörténet, csak fel kell dolgozni az életét. Méltó rá mindenképpen.

S ha már a festőknél tartunk, a selmeci Újvár szép kiállításán a haidani magyar kapitányok portréi között két szép festményen akadt meg a szemem. Az egyik Koháry Istvánt, a másik Pállfv Miklóst ábrázolja. A festőjük pedig nem más. mint a mi nógrádi Kubányi Lajosunk, kinek műveiből két éve volt kiállítás Szécsényben. Hogy kerültek oda a képek, ma már kikutathatatlan.

Gazdag anyagok rejlenek a múzeumok raktáraiban is. Losoncon az egvkori i’^eum könyvei vannak összegvűitve. A város 1849-es felgyúitátó után az ország minden részéről érkeztek adományok, a bejegyzések sok mindent elárulnak a kutatónak,

A rimaszombati múzeum könyvtára valóságos kincses- bánya. Számunkra különösen fontosak az egykori Gö- mör megve hírlanjai — főleg a XIX században, mert közel lévén Losonchoz, számtalan kisebb-nagvohb híradás olvasható a nógrádi eseményekről.

Praznovszky Mihály

v\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^

A legnagyobb utazás

Ács Irén úira Nógrádban

Palócország címmel ma délután nyitja meg dr. Praznovszky Mihály megyei múzeumiigazgató Acs Irén fotókiállítását a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. Ugyancsak Paiócország címmel jelent meg a közeltnúlltiba« Ács írért fotóalbuma. A Boldizsár Iván emlékezetesen szép és okos előszavával ki,adott, magas esztétikai színvonalat képviselő kitűnő album elsősorban Nógrád emberi és táji szépségeinek fölmutatására vállalkozott, e kicsinyke északi országrész értékeit, a viharos múltbéli megőrzött — gyakorta eldugott — építészeti, művészeti (kincseit, a gyakrabban emlegetett színes folklórt. a mai építés néhány mozzanatát s mindenekelőtt az itt élő embert, kívánta bemutatni. Sikerrel. Palócországot ebből az albumból a megye-, sőt az országhatárokon kívül is sokan megismerték, vagy legalábbis megcsodálták, hiszen az igaz; ismeretet vallójában csak a személyes találkozás teszi lehetővé, legyen szó akár tájról, vagy emberről. A ma megnyíló kiállítás Ács Irén és a múzeum kedves ünnepi ajándékának számít, a kiállított képek — Boldizsár Iván szép régies szavával, fotog- ráf;ák — a szűikebb hazát mutat,iák meg az itt élőknek. A fényképek többsége megtalálható a fotóalbumban, így a tárlat kicsit az album bemutatója is.

S már készül az újabb könyv a megyei pártbizottság fölkérésére. a negyvenedik évfordulóra, amely 1985 tavaszán, terv szerint, a tizenharmadik kongresszus idején lát napvilágot Nógrádi képek címmel. Ács Irén ebben az ugyancsak reprezentatívnak

ígérkező könyvben a négy évtizedes társadalom- és gazdaságépítés nógrádi eredményeinek képi fölmutatására, esztétikai megfogalmazására vállalkozik, másfél száz fotó segítségével.

— A fotósszerencse sem

hagyott cserben, a fényképezés két hónapja alatt szinte több évszak váltakozott egymással, ősz is volt az idei nyárban, sőt, majdnem zimankó is — jegyzi meg. — A megyei pártbizottság pedig a szervezésben segített nagyon sokat, amit köszönök.

Ács Irén, akinek képei sikerrel szerepelnek hazai és nemzetközi fotókiállításokon, egyéni tárlatai komoly visszhangot keltenek s aki hosszú idő óta az Ország-Viiág fotó- riportereként járja az országot és a világot, itthon van Nógrádban. Szécsényben született, ahol gyermekkorát is töltötte.

— Nagybátyám fényképész volt Szécsényben, öt-hat éves koromtól már ott lábatlan- kodtóm a laborban, játszva tanultam meg a szakmát, ezért akikor még nem is igen becsültem, mert tudtam — mondja. — Aztán fényiképész- inas lettem nála. tizenhat éves koromban inasként felszabadultam. Nagybátyám szerette volna, ha rám marad a műterem. De előttem ott volt az egész csodálatos, ismeretlen világ Budapestre mentem. Már otthon Szécsényben sokat forgattam a Színházi Életet, nézegettem a képeket, alaposan megismertem az alattuk lévő neveket. A Váci utcában sétálgatva ezeket a neveket láttam a kiraikaitokban. Így például egy műterem előtt Székely Aladár császári és királyi fényképészét is. Ö volt a Nyugat körének fényképésze. ő készítette a híres |i- nyöklő képet Ady Endréről, de ismert volt Babits Mihályról s a többi íróról készült fényképe is. Gondoltam egy nagyot ott a kirakat előtt, fölmentem az ötödik emeletre Székely Aladárékhoz. Még pa- lócosan beszéltem Fogadott egy kisasszony, leesett az álla, amikor előadtam kérésemet, hogy itt szeretnék dolgozni. Szóit S7jékelynén«tk. hogy jöjjön ki, ö pedig hívta Laci fiát. Ismét elmondtam, mit akarok. Annyira meglepődhettek határozottságomon, hogy

mondták, két hétig ingyen dolgozhatok náluk, s utána döntenek alkalmazásomról. Így 'kerültem Székely Aladár műtermébe, s csak ott döbbentem rá, hogy milyen híres műterem ez. Ott rendkívül sokat tanultam, akkor még föl sem fogtam, hogy mennyit.

Az ostromot és a felszabadulást Budapesten élte át. És utána?

— Harmincöt tagú családomat elpusztították, pedig már az ükapám is Szécsényben élt, nem maradt senkim. Innen deportálták őket Auschwitzba. Mi ezt tudtuk Budapesten, de nem akartuk elhinni. Egy ember ezt képtelen fölfogni. Közvetlenül a felszabadulás után vasúti vagonok tetején, teherautóval indultam Szé- csénybe. Amikor hazaértem,’ láttam, hogy minden igaz. Visszamentem Budapestre, hosszú ideig nem tudtam hazajönni, s azután is, ha Szé- csénybe indultam, mindig szembesülni kellett egy föl- foghatótlan dologgal: hol vannak az enyeim, mi történt? Jóval később, amikor a szé- csényi kastélyból múzeum lett, az avatóünnepsegen lelkendezve magyarázlam kollégámnak Szécsénvről. Meghallotta ezt Praznovszky Mihály igazgató, látta, hogy itt van egy számára ismeretlen szécsénvi, megismerkedtünk. Ez a hetvenes évek második felében történt. Akkoriban volt a Műcsarnokban egy kiállításom, azt lehoztuk Szécsénybe. Gyermekemet is először akkor hoztam ide. volt hova. Azóta a régi ismerősökkel és újakkal gyakrabban találkozunk. Most már a feladathoz járok haza, kiállítást rendezni, albumot készíteni. Fontos az embernek, hogy legyen feladató. Sokat utaztam a világban. Egyik sem volt akkora utazás, mint az, amikor először kellett aludnom Szécsényben és nem a szülői házban!

Tóth Elemér

műsor

r KOSSUTH RÁDIÓ:

1.2«; TSUKOBA EXPO ’83.

Az évszázad utolsó világkiállítása.

1.96; Nóták

9.69: Monteverdi: Tankréd és Klorinda párviadala. Drámai jelenet.

9.SS; Ki kopog?

18.05: A féltékenység kórtörténetéből.

Kálnoky László versei

10.10: A szovjet rádió és televízió szimfonikus zenekara játszik

11.00; Gondolat 11.45: Lantzene

12.30: Ki nyer ma? Hatvanban. 12.45: Száraz György:

A tábornok

12.55: A zene is összeköt 14.10; Tanulságok, teendők.

II. rész.

15.00: Van új a nap alatt 15.30: Beszélgetés Petries

Istvánná Csobán Anna csángó énekessel Ifi.05: világnagy zsebkendő. 17.00: Senki sem próféta . .. 17.25: Szabó Miklós operettdalokat énekel

17.47; Daloló, muzsikáló tájak 20.00: A zeneirodalom remekműveiből 20.32: örökzöld dallamok 21.30: Fűtől fáig.

Madarak és emberek. 22.20: Pekingben azt beszélik.

III. rész.

22.30; Igen is, nem 1«. *

23.00: Operaegyüttesek

0.10: A Mayas együttes játszik

4 NOGRAD - 1984. december 21., péntek

PETŐFI RÁDIÓ:

8.05: Klasszikus operettekből 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 12.10; Fúvóspolkák 12.25: Édes anyanyelvűnk 12.30: Népi muzsika 13.05: Popnullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 18.30. Fiataloknak!

19.55: Tudósítás az FTC—Ű.

Dózsa bajnoki jégkorongmérkőzésről 20.00: Nótakedvelőknek 21.05: Ismeretlen ismerősök.

Aszlányi Károly 22.05: Hokivarázs 23.20. A mai dzsessz 24.00: Éjféltől hajnalig

MISKOLCI STÚDIÓI

17.00: Műsorismertetés. hírek,

időjárás. 17.05: Péntek este

Észak-Magyarországon. Szerkesztő: Nagy István. (A tartalomból: Mit főzzünk karácsonyra. — Tájjellegű ételek. — Az ajándékozásról. — Ünnepek előtt a MÁV-nál és a Volánnál. — Karácsonyi ügyeletek. — Programajánlat.) 16.001 Lßzak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes.

MAGYAR TELEVÍZIÓ:

9.45: Tv-torna (lsm.)

9.50: Lottósorsolás 10.05: Energetikáról — energetikusoknak (II.)

10.45: Játékos időtöltések.

11.10: Egy úr az űrből.

11.35: Képújság

15.00: iskolatévé. Deltácska.

15.20: Energia. III/3. A jövő energiaforrásai.

15.45: Móra Ferenc: A szánkó.

Ifi.10: Hírek

ifi.20: Képmagnósok, figyeleml 16.50: Képújság

16.55: Szép szó. Könyvek a karácsonyfa alatt.

17.50: Reklám

18.00: üj Reflektor magazin

19.00: Reklám

19.10: Tv-torna

19.15: Tv-híradő

20.00: Ünnepi országgyűlés.

22.40: Szivárvány

t. műsor:

17.45: Képújság

17.50: non Quijote. XXXTX'11.

rész; Duloinea del Toboao.

18.20: Az állatok nyomában.

XIII 9. rész: Figyelem 18.30: Természetbarát 18.50: Csali 19.00: Keresztkérdés 19.30: Cziffra György zongoraestje.

20.35: Északi tájak művészete.

Szoviet kisfilm.

20.45: Tv-híradó 2.

21.05: Hazatérés Amerikai tévéfilm.

(18 éven felülieknek!) 22.55: Képújság

BESZTERCEBÁNYA:

20.00: Az ezeréves méh.

21.00: Cincogó

21.15: Vagy-vagy. Szórakoztató vetélkedő

22.00. Ez történt 24 óra alatt 22.15: Sopot ’84.

23.05: Hírek

I. MŰSOR:

28.00; Goya és kora.

Dokumentumfilm 20.45: Miroslav Valek

megzenésített verseiből 21.30: időszerű események 22.00: Carmen* Tv-koméün,

MOZIMŰSOR;

Salgótarjáni November 7.; Délután 3-tól napközis mozi: A világgá ment királylány. Háromnegyed 6 és 8-t61: Te rongyos élet!... (14). Színes magyar film. — Kohász: Fél 4-től: A híd. NSZK-beli film. — Balassagyarmati Madách: Mesemozi: A herceg és a csillaglány. Háromnegyed 6 és 8-tól: István, a király. Színes magyar film. — Pásztó! Mátra: Jim Craig. Színes, szinkronizált ausztrál western. — Nagvbátonyl Petőfi: Mégis meglátod az eget. Színes, szinkronizált szovjet film. — Szécsénvj Rákóczi: Tskolamozi: Vadö’ő.

Omega. Omega. Színes, zenés magyar film. — Rétsági Asztalos János: A mindentlátó királvlánv. öklök és koponyák. Színes, szinkronizált szovjet történelmi kalandfilm. — Kisterenyei Petőfi : Égő hó. Színes szovjet filmdráma. — Érsckvadkert: GandM I—TT. (16). Színes.’ szinkronizált angol—indiai szuperprodukció. — Nagylóc: A gonosz Lady (16)J s?fnps. szinkronizált angol történelmi kalandfilm.

/