Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-19 / 297. szám

ENSZ-^özgyűlés Határozatok a leszerelésről Az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszakának résztvevői befe­jezték a leszereléssel és a nemzetközi biztonság erősíté­sével kapcsolatos kérdések megvitatását. A közgyűlés a vita során 72 határozatot hozott. Ezek dön­tő többsége tükrözi a világ né­peinek akaratát, amely a nuk­leáris háború veszélyének el­hárítására, a világűr militari- zálásának megakadályozásá­ra és az állami szintre emelt terrorizmus politikájának megtiltására irányul. Azokat a dokumentumokat, amelyek megmutatják, hogyan lehetne a gyakorlatban meg­oldani napjaink fő problémáit, a közgyűlés a Szovjetunió, a többi szocialista állam és az el nem kötelezett országok kez­deményezésére fogadta el. Idetartoznak a Szovjetunió által előterjesztett nagy fon­tosságú, sürgős 'döntést igény­lő határozati javaslatok. így a Szovjetunió kezdeményezte a világűr katonai célokra tör­ténő felhasználásának tilalmát szorgalmazó határozatot, illetve azt, amely elítéli az állami szintre emelt terrorizmust és bármely, a szuverén álla­mok társadalmi-politikai rendjének megváltoztatásá­ra irányuló tevékenységet. Azt az — ugyancsak elfoga­dott — tervezetet, amely ki­mondja a nukleáris háború megnyerhetőségére vonatkozó elképzelések tarthatatlansá­gát, a Szovjetunió a többi szó. cialista országgal közösen ter­jesztette a közgyűlés elé. A Szovjetunió és a szocialista országok csoportjának javas­latára fogadta el a közgyűlés az átfogó nukleáris-leszerelés tervezetét is, amely kifejezi a nemzetközi közösség azon meggyőződését, hogy a nukleá­ris fegyverzet szintjének be­fagyasztása növelné az álla­mok közötti bizalmat. A szocialista országok cso­portjának kezdeményezésére hagyták jóvá azt a tervezetet, amely haladéktalan intézke­déseket szorgalmaz a nukleá­ris fegyverek elsőként való be­vetéséről történő lemondásra. (MTI) Reaga'-kormány Belső viták Genf előtt Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: A belső viták következté­ben még mindig nem alakí­totta ki a Reagan-kormány azokat az elképzeléseket, ame­lyeket George Shultz külügy­miniszternek kellene képvi­selnie a Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel januárban sorra kerülő genfi találkozó­ján. A hétfőn megtartott kor­mányszintű egyeztetés után a Fehér Ház képviselője csu­pán annyit mondott, hogy „az előkészületek folytatódnak” és „az elnök nyílt napirendet szeretne” a genfi tárgyaláson. Egy magát megnevezni nem kívánó kormánytisztviselő sze­rint a washingtoni álláspont jelenleg az, hogy a külügy­minisztereknek elsősorban a következő tárgyalások formá­jában, tartalmában, idejében kellene megállapodniok, s nem kell ezen túlmenő döntéseket hozniok. A vita a különböző forrá­sokból származó értesülések szerint elsősorban két kérdés körül folyik: legyen-e hajlan­dó az Egyesült Államok vala- fiméle kompromisszumra a tényleges leszerelési tárgyalá­sok felújítása érdekében, illet­ve milyen mértékben fogadja el a tárgyalások témájának saját űrfegyverkezési prog­ramját, amelyet semmiképpen sem akar feladni. VIT Nemzetközi békevonat Portugáliából Moszkvába A zaragózai békefoiizottság kezdeményezésére — több pa­cifista spanyol szervezettől tá­mogatva — a jövő júliusban békevonatot indítanak Lissza­bonból Moszkvába. A szerel­vény Portugália, Spanyolor­szág, Franciaország, NSZK, Ausztria, Magyarország, Ro­mánia területén áthaladva a fiatalok békeüzenetét viszi a Világitjúsági Találkozóra. A júliusi bókevonat utasai — húsz nagyobb európai vá­rost és fővárost — köztük Budapestet — érintve, az if­júság nemzetközi éve alkal­mából, földrészünk fiataljai nevében követelik majd az amerikai rakétatámaszpontok felszámolását, a. leszerelést, a kormányok közötti párbeszéd felélénkítését. A vonaton a tervek szerint különböző európai országok fiataljainak mintegy 1500 kép­viselője utazik majd. Moszk­vából Varsó, Berlin, Brüsszel, Párizs, Madrid érintésével térnek vissza Lisszabonba. Közben fjúsági gyűléseken, baráti találkozóikon számolnak be a moszkvai VIT-ről. (MTI) Gromiko — Mmtoff megbeszélések Kedden került sor a szov­jet fővárosban Andrej Gro­miko, az SZKP KB PB tagja, a minisztertanács első elnök- helyettese, külügyminiszter és Dominic Mintoff, máltai mi­niszterelnök megbeszélésére. A kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdé­sekről és a kétoldalú kapcso­latok alakulásáról folytatott tárgyszerű és baráti légkörű megbeszélésen a felek fon­tosnak nevezték, hogy lényegi megállapodásokat érjenek el a stockholmi konferencián az európai — köztük a földközi­tengeri térség — békéjét és biztonságát erősítő, egymást kölcsönösen kiegészítő politi­kai, nemzetközi jogi és kato­nai bizalomerősítő intézkedé­sek terén. (MTI) Todor Zsivkov Bukarestben Kedden Bukarestbe érke­zett Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár állam­tanács elnöke, aki párt- és kormányküldöttség élén hiva­talos baráti látogatást tesz Romániában. A fellobogózott repülőtéren Todor Zsivkovot ünnepélyes külsőségek köze­pette meghívója, Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke köszöntötte. A látogatástól mindkét rész­ről a hagyományos román— bolgár kapcsolatok további bővülését várják, s azt han­goztatják, hogy a magas szin­tű tárgyalások erőteljesen ösz­tönözni fogják az együttmű­ködés fejlesztését, tökéletesí­tését. Romániában hétfőtől bolgár kulturális napokat tartanak. Barátaink életéből Népi Korea Figyelem a fogyasztókra Buszra várakozók Phenjan egy új lakótelepén. Phenjan, a KNDK fővárosa dinamikus bővülésével, sze- pülésével mindig elbűvöli az odalátogatókat. Űj, 15—20 emeletes épületek magasod­nak az ég felé, szélesek, a gyér járműforgalom számára talán még túl tágasak is az utcák, a város fölé emelke­dik az önerőre támaszkodás, a dzsucse jelképe, a gigászi torony, rajta a messze vilá­gító, bonyolult üvegszerkeze­tes fáklyával. Noha küllemre talán nem fóltűnőbbek, mégis a gyara­podó lakónegyedek, modern házak a legfigyelemreméi- tóbbak, mert arról tanús­kodnak, hogy az ország veze­tése egyre nagyobb erőfeszí­téseket tesz a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítésére. Föltétlenül említésre érde­mes ez egy olyan országban, amelynek lakossága idestova négy évtizede a se béke, se háború állapotában él, így jelentős összegeket kényte­len a nemzetvédelemre for­dítani. A nyolcvanas évek­re kitűzött tízpontos prog­ramban — bár továbbra is a nehéziparé az elsőbbség — nő a könnyűipar, az elsősor­ban fogyasztásra termelőága­zatok viszonylagos súlya. A KNDK sajtójában a nehéz­ipari létesítmények, acélmű­vek, traktorgyárak, szerszám­gépkombinátok kiemelkedő teljesítményeit méltató írások mellett mind gyakrabban bukkannak fel a konzerv- gyártástól, az élelmiszeripar­ról, a textiliparról, szóló cik­kek is. Ennek a folyamatnak több külső és belső oka van. Elő­ször is hat a gazdasági fej­lődés objektív törvénye: a KNDK-ban is előbb-utóbb ki­merülnek az extenzív gaz­daságfejlesztés tartalékai. Az évtizedekkel ezelőtt kidolgo­zott, erősen központosított, a szoros tervfegyelemre és terv- utasításra épülő gazdaság- irányítási rendszer várható­an továbbra is meghatározó marad. Ez azonban nem zár­ja .ki az alapvonások meg­tartása mellett a finomítást, egyes elemek rugalmasabbá tételét. Ebben az összefüg­gésben illeszkedik a helyére az utóbbi években tapasztal­ható érdeklődés más orszá­gok gazdaságirányító mecha­nizmusa iránt. Ami a külső tényezők ta­lán legfontosabbikát illeti: a KNDK is egyre nagyobb mértékben él a nemzetközi munkamegosztással, a kül­földdel való árucserével. Bár az ország gazdag természeti erőfórrásokban, s az elmúlt évtizedekben igen nagy mennyiségi teljesíményekre képes ipari — elsősorban ne­hézipari — bázist teremtet­tek, nem mondhatnak le a külfölddel lebonyolított áru­csere előnyeiről sem. A fő­város utcáin futó japán, svéd, nyugatnémet személygépko­csik, az építkezéseken lát­ható japán gépek, a középü­letek ablakait fedő, különle­ges tulajdonságú, hőszigetelő Corning üvegtáblák az ide­látogató számára azonnal szembetűnnek. Nemrég a KNDK törvény- hozása rendeletet adott ki, amely megengedi más orsza- gokal — így tőkésállamok­kal is — a közös vállalkozá­sokat. Ez utóbbiakra meg nincs ismert példa, de art járt japán üzletemberek sze­rint a KNDK-ban „különle­ges gazdasági övezetek” lét­rehozását fontolgatják. Phen- janban ismételt erőfeszíté­seket tesznek, hogy megte­remtsék a dinamikus gazda­ságfejlesztési elképzelések! biztos megvalósításához szük­séges hátteret, a rendezet­tebb nemzetközi visszonvo- kat, csökkentsék a térség fe­szültségét. Ennek megnyilvá­nulásaként a KNDK szep­temberben nagy összegű ár­vízsegélyt nyújtott Dél-Ko- reának. A napokban ped'g KNDK—japán halászati egyezményt írtak alá, bár a két állam között nincs hiva­talos kapcsolat. Dunai Péter j A tengeralattjáró titka 1944-ben a szovjet hadsereg si­keres támadó tevékenységet foly­tatott, elérte a Szovjetunió állam­határait. A hitleristák azonban még erősek voltak, kétségbeeset­ten ellenálltak, igyekeztek el­odázni a harmadik birodalom elkerülhetetlen összeomlását. A hitlerista haditengerészet .pa­rancsnoksága több tengeralattjá­rót vezényelt a Finn-sziklaszige- tekhez. Egy kis szovjet hajó, Alekszandr Kolenko - főhadnagy parancsnok­sága alatt elsüllyesztette az egyik fasiszta tengeralattjárót. A balti­tengeri hajósok és búvárok éle­tük kockáztatásával szerezték meg a tengeralattjáró fedélzetéről az akkoriban szupertitkosnak szá­mító fasiszta fegyvert, az akusz­tikus torpedót. Alekszandr Kolenko jelenleg a leningrádi központi haditengeré­szeti könyvtár munkatársa. Fél­tő gonddal óvja a szovjet Inform- büro 1944. július 31-i jelentését, amelyben ez áll: ,,A Balti Flot­ta hajói a Finn-öbölben elsüly- lyesztettek egy ellenséges ten­geralattjárót. A tengeralattjáró legénységéből hat német matrózt és tisztet foglyul ejtettek”. Nógrád megye felszabadítása IS. fi Mátrától északra Azzal, hogy a front vonala lényegében két nap alatt át­lendült a Mátrán, a német „dél” hadsereg-parancsnokság reménytelen helyzetbe került. Az 53. hadsereg 57. lövész- hadtesténék szovjet és román hadosztályai december 21-én 10 kilométert nyomultak előre és felszabadították Recsk, Szajla, Bükkszék, Párád, Bo- dony, Mátraderecslke Heves megyei községeket. Nógrád megye területén pedig Mátra- almást, Szuhát és Mátramind- szentet. Velük szemben a Mát­rából visszavonuló 8. német vadászihadosztály egységei Pé- tervására—Nemti, Tyeren- tyev vezérőrnagy 49. lövész- hadtestének csapataival szem­ben pedig a német 4. SS Po­lizei páncélgnánátos hadosz­tály Lucfalca—Kisterenye vo­nalában kísérelte meg az el­lenállást. A 8. német hadsereg törzse a kialakult helyzetben azt tervezte, hogy a XXIX. had­test szakaszán támadó harcok­kal megtartja állásait, és a páncélgránó'tos hadosztály ma­radványait leváltja a 8. ne­mű: .vadászhadosztály egysé­geivel... Erre azonban már nem jutott idő, a német csa­patok helyzete usvanis de­cember 22-én tovább romlott. Az 57. lövészhad'test szovjet és román hadosztálya lendü­letes támadása következtében a dezorganizált 8. német va­dászhadosztály csapatai felad­ták Pétervásárát, Mátraballát, Ivádot és a Nógrád megyei Dorogházát és Nádújfalut. Ez­zel egyidőben a német 4. SS pán cél gránátos hadosztály egységei a 49. lövészhadtest erős nyomására Márkháza és Luciáivá után kiürítették Vizslást és Kazárt. Kisterenye ezekben a napok­ban a Salgótarján felé vissza­vonuló, illetve a védelmi ál­lásaikat elfoglaló német csa­patok zajától volt hangos. A szovjet 5. légihadsereg csata­repülői állandó bombázással zavarták az ellenséges csapat­mozdulatokat. A lakosság a községtől északkeletre levő, óvóhellyé átalakított régi bá­nyavágatokba rejtőzve várta felszabadulását. A németek a szovjet csapa­tok támadását Maconlka— Len gyend-puszta irányából várták és védelmüket is itt erősítették meg legjobban. A szovjet csapatok ugyanakkor négy irányiból Szúpatak, Csen- gerháza, Kazár és Nagybá- tony felől — támadtak, és bár a németek — különösen a fa­luban — szívósan védték ál­lásaikat, a bányatelep felől hátukba kerülő szovjet egysé­gek elől háztól házig tartó ut­cai harcokban kénytelenek voltak feladni a faluban levő állásaikat is, és ezzel Kiste­renye december 22-én felsza­badult... A bányavágatokból előjövő lakosság örömmel kö­szöntötte a szovjet hadsereg harcosait, akik a község fel­szabadításával lényegében be­fejezték a „Mátrai kiszögel- lés” felszámolását. * ' Az elért eredményéket az biztosította (és segítette), hogy Trofimenko vezérezre­des nyugati irányba támadó 27. hadserege főerői decem­ber 20-án elfoglailták Rima­szombatot és Feledet, a had­sereg bal szárnyán harcoló 35. lövészhadtest hadosztályai pe­dig — a főepőlkkel párhuza­mosan támadva — 21-én el­foglalták Özdot, Csokvao- mányt és Bélapátfalvát... A velük szemben védekező 15. német gyaloghadosztály Jár- dánháza—Borsod szentgyöngy, a 27. magyar gyaloghadosz­tály pedig Borsodinádasd— Tarnalelesz vonalában kísé­relte meg helyreállítani vé­delmét. Nem sok sikerrel, a szovjet csapatoknak ugyanis csak egynapi harcába került az új védelmi vonal leküz­dése, és a hadtest egységei december 22-én a Bükkszent- erzsóbet—Zabar szakaszon már megközelítették a Tár­nát. A nyugat felé visszavonuló, demoralizált német csapattes­tek helyzetét rendlkávüil bi­zonytalanná tette, hogy a csat­lakozó szárnyon a 8. német vadászhadosztály is gyors hátrálásban volt észak felé, és arcvonalát 22-én már a Pé- tervására—Kisterenye közötti műút északi oldalára vonta vissza. Az ellenség kétségbe­esett erőfeszítésékkel próbálta védelmének egységét fenntar­tani, vagy legalábbis lélassí­tani a szovjet csapatok elő­tt yomulásának ütemét.. Ez azonban nem sikerült, s a harcok mindinkább Salgótar­ján előterébe helyeződtek át. Andrej Szemjonovics Pescsen- kó hadnagy, a Szovjetunió hőse a háború idején csata- repülőraj-parancsnok volt. A Kisterenye környéki harcok­ban különösen nagy bátorság­ról tett tanúbizonyságot. A salgótarjáni iparmedence felszabadítására két irányból — keletről és délről — egy­idejűleg indult összehangolt támadás. December 22-én 21 órakor Trofimenlko vezérezre­des, a 27. hadsereg parancs­noka az alábbi feladatokat ál­lította a Nógrád megye irá­nyában támadó csapatai elé: „A 35. gárda lövészhadtest szervezze meg a 3. gárda lé- gidesszant-hadosztály további előrehaladását azzal a céllal, hogy 23-án estére elérje a Farkasház,puszta—Perespusz­ta vonalát (Bárnától 3 kilo­méter északra, illetve 2 kilo­méter délre); A 2. román he­gy^ lövészhadosztály 23-án estére érje el a Belezsérpu&z- ta—Cered terepszakaszt”. A két hadosztály egységei — teljesítve az eléjük tűzött fel­adatot — sikeresen haladva nyugati irányba és 23-án meg­kezdték a harcot Nógrád me­gye keleti részein. Bartolo­meu tábornok 2. román hegyi lövészhadosztályának csapa­tai a nap folyamán állandó harcok közepette mintegy 2—3 kilométert nyomultak előre és estére megközelítet­ték Zabart és Szederkényt... Konyev vezérőrnagy 3. légi- deszant-had osztálya előreha­ladási üteme ennél lényege­sen gyorsabb volt. A hadosz­tály egy nap alatt mintegy 10 kilométert haladt előre és al­egységei 23 órakor Szeder­kénypusztától délre egy kilo­méterre, illetve a Bárnától két kilométerrel délre húzódó magaslat vonalában harcoltak. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János 2 NÓGRÁD - 1984. december 19., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents