Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-09 / 263. szám

I November 7-én II panírfortra werto! Katonai díszszemle, színpompás felvonulás Moszkvában Reagan győzött a választásokon Némi ellensúlyt a törvényhozás jelenthet Kovács B. Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Katonai díszszemlével és a szovjet főváros dolgozóinak színpompás felvonulásával kö­szöntötte Moszkva a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 67. évfordulóját. Röviddel tíz óra előtt fog­lalták el helyüket a Lenin- mauzóleum mellvédjén a Szovjetunió párt- és állami vezetői, élükön Konsztantyin Csemyenkóval, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnökével. A díszszemle parancsnoká­nak, Lusev hadseregtábornok- nak, a moszkvai helyőrség parancsnokának jelentésté­tele után Szergej Szokolov, a Szovjetunió marsallja, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese köszöntötte a felso­rakozott egységeket, majd ün- neoi beszédet mondott. Egyebek között megállapí­totta. hogy a nagy október eszméihez és a lenini külpo­litika elveihez híven a Szov­jetunió változatlanul a béke védelmezője. Az Egyesült Ál­lamok és a többi NATO-tag- ország vezető köreinek po­litikája és agresszív tevé­kenysége akadályozza a há­borús veszély csökkentését, a nemzetközi légkör egészsé­gesebbé tételét. Megpróbáliák rákényszeríteni akaratukat szuverén államokra. Komoly nukleáris fenyegetést jelent az amerikai közép-hatótávol­ságú rakéták nyugat-európai telepítése. Ilyen körülmények között a Szovjetunió erejének növe­lése érdekében végzett szer­vezett és önfeláldozó munka minden szovjet ember első­rendű állampolgári és haza­fias kötelessége — hangoz­tatta- Szokolov. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és a szovjet nép a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy ma­gas szinten álljon az ország védelmi képessége, a szovjet fegyveres erők harekészsége. A Szovjetunió és szövetségesei biztonságáról a jövőben sem mondunk le — mondotta Szergej Szokolov. A szovjet himnusz és a díszlövések elhangzása után megkezdődött a katonai egy­ségek felvonulása. A harcko- csizókat, vegyvédelmi alaku­latokat, repülőtiszteket, a haditengerészeti akadémia nö­vendékeit és az ejtőernyős- deszant csapatokat a felső­fokú hatáőrtisztképző is­kola, és a Dzserzsinszkij ne­vét viselő karhatalmi hadosz­tály katonái követték. A balti flotta tengerészgyalogosai, majd a katonai középiskolá­sok — a szuvorovisták és na- himovisták — díszmenete után az orosz föderáció leg­felsőbb tanácsáról elnevezett összfegyvernemi parancsno­kokat képező tanintézet hall­gatói zárták a katonai egysé­gek felvonulását. A katonai egységek felvo­nulását a harci technika be­mutatója követte. Hatalmas dübörgéssel haladtak végig a Vörös téren a korszerű harc­kocsik, a honi légvédelem vontatott és a minden időjá­rási viszonyok között, éjjel­nappal nagy pontosságra ké­pes, rádiólokátorokkal fel­szerelt önjáró lövegei. A korszerű sorozatvetők — az egykori katyusák utódat — után különböző méretű lég­védelmi rakétákat láthattak a nézők, majd önjáró harcá­szati és hadműveleti-harcá­szati rakéták zárták a sort. Ezután megkezdődött a moszkvai dolgozók vidám, színes ünnepi felvonulása. A transzparensek éltették az SZKP-t. a szovjet kormányt, támogatásukról biztosították a párt kül- és belpolitikáját. A katonai díszszemlét és a felvonulást a Lenin-mauzó- leum melletti tribünökről te­kintette meg a Moszkvában akkreditált diplomáciai kép­viseletek számos vezető be­osztású munkatársa, az ‘ün­nepre a szovjet fővárosba érkezett külföldi vendégek. Hasonló felvonulásokra ke­rült sor a Szovjetunió többi városában és helységében is. Sandinista győzelem a nicaraguai választásokon ©ózon István, az MTI tu­dósítója jelenti: A sandinista nemzeti fei- 6zabadítási front (FSLN) győ- Eött a november 4-én ren­dezett nicaraguai elnök- és törvényhozási választásokon. Bár a végeredményre még várni kell, a választói körze­tek 90 százalékában leadott szavazatok összeszámlálása titán az FSLN olyan tetemes előnyre tett szert, hogy a bennmaradó voksok már csak ta front győzelmének arányát (módosíthatják. A nicaraguai legfelsőbb vá­lasztási tanács közleménye szerint Daniel Ortega és Ser­gio Ramirez Mercado, az FSLN elnök-, illetve alelnök- jelöltje az 1,1 millió érvényes szavazatból 736 052-t kapott (66,93 százalék). A második és a harmadik helyen a demok­ratikus konzervatív párt (13,9 százalék), illetve a füg­getlen liberális párt (9,6 szá­zalék) áll. (Elméletileg a két párt még helyet cserélhet- a végső sorrendben.) A nicaraguai kormány „a közvetlen amerikai támadás veszélye miatt” szerdán rend­kívüli állapotot hirdetett ki az országban. Az erről szóló rendeletet a kormánynak a reggeli órákban tartott rend­kívüli ülése után hozták nyil­vánosságra Managuában. A sandinista kormány ugyanakkor közleményben cáfolta azt a hírt, hogy egy MÍG—21 szovjet harci gépe­ket szállító hajó Nicaragua egyik kikötőjébe érkezett vol­na. „Semmilyen hajó nem szállított harci repülőgépeket nicaraguai kikötőbe, s nem is rakodtak ki ott ilyen gépe­ket” — hangsúlyozza az ok­mány. Az amerikai kormány által terjesztett ilyen híreknek az a céljuk, hogy előkészítsék a légkört egy közvetlen ameri­kai katonai támadásra Nica­ragua ellen — szögezi le a ni­caraguai kormány közlemé­nye. Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Reagan elnök nagyszabású személyes győzelmét hozták a keddi amerikai választások. Az elnök azonban nem bizto­sította a várt sikert pártjá­nak, a republikánus pártnak. A republikánusok két helyet vesztettek a szenátusban és nem tudták visszaszerezni a képviselőházban két évvel ezelőtt elvesztett mandátu­maikat, így nem tudnak olyan többséget létrehozni adott esetben a konzervatív demok­rata párti képviselőkkel, amely feltétlenül biztosítaná Reagan egyes programjainak megvaló­sítását. Várható például, hogy az úi összetételű törvényho­zás sem lesz engedékeny a nicaraguai ellenforradalmá­roknak nyújtandó pénzügyi segítség, vagy egyes fegyver­kezési programok megítélésé­ben. Reagan szerdán igen elége­detten szólt a választás ered­ményéről, azt mondotta, hogy az amerikai választók ezzel jóváhagyták eddigi politiká­ját. Az elnök egyúttal azt ígérte, hogy hivatali idejében lépéseket tesz a fegyverzet­korlátozás és a leszerelés ér­dekében — ez fontos kérdés volt a jelenlegi választási hadjáratiban — és ígéretet tett a szociális politikájával szem­ben felmerült kifogások te­kintetbevételére is, bár egyik kérdésben sem jelölt meg konkrétumokat. Walter Mondáié számára ezzel véget ért több évtizedes politikai pályafutása. A de­mokrata párti elnökjelölt ügy­védi gyakorlatot akar a jövő­ben folytatni. Mondale vere­ségét elsősorban annak tu­lajdonította, hogy a hatalmon levő és személy szerint két­ségkívül népszerű elnökkel szemben nem tudta felvenni a versenyt. Az eLnöikválasztáson Mondale csak saját államában, Minne- sotában és az amerikai fővá­rosban, Washingtonban sze­rezte meg a szavazatok több­ségét. Ez mindössze 13 elek­tort szavazatot jelent számára Reagan 525 elektort szavaza­tával szemben. A leadott sza­vazatok közül Reagan mint­egy 53 és fél milliót kapott, Mondale valamivel kevesebb, mint 37 milliót. Az adatok nem véglegesék. így az elnö­Partizánok nyomában (5.) Megmozdult Szlovákia Barborják Pállal sokat be­szélgettünk — Salgótarján­ban, Karancsberényben, a Légrády-kastélynál és Zvo- lenben is — arról, hogy a szlo­vák nemzeti felkelés miként segítette a magyarországi el­lenállási mozgalmat, a magyar partizánokat. Minduntalan visszatért egy név: „Tisó”! A szlovákok áruló elnöke sze­mélyesen fordult Hitlerhez, hogy a mozgolódó szlovák nép ellen magyar egységeket vessen be. Számítottak itt a mesterségesen szított és túl­fokozott, sovinizmussal páro­sult nacionalizmusra, a ma­gyar kormány „Nem, nem soha”! területi követeléseire és a németek eleget tettek a kérésnek. A magyar egysége­ket beékelték a németek kö- eé és fel, egészen a Kárpá­tokig szélességben és mély­ségben helyezték el őket. A Szlovák nemzeti felkelés magva a kommunista párt volt. | — Amikor a felszabadítási és ellenállási mozgalom meg­indult Szlovákiában — me­sélte nekem Pali bácsi — a párt tagjai álltak az élre. Természetesen a kormány minden erőszak eszközével üldözte az elvtársakat, akiket lassanként kivontunk Tisóék hatóköre alól. Elvittük őket a hegyekbe, illegalitásba és ők alkották a nemzeti felkelés, a partizánmozgalom magvát. A nép meg akart szabadulni Hitleréktől és Tisótól. Ugyanezt akarta a párt és a kommunisták is. Egy ponton találkozott hát elképzelésünk és így a nép a nemzeti felke­lésben a kommunisták mellé állt. így nem csak az ellen­séget támadtuk, hanem szi­lárd bázist teremtettünk a pártnak is. A sokak által feltett kér­dést en sem hagyhattam ki beszélgetésünk során: — Ha egyszer létrejött a szlovák nemzeti felkelés, ha fegyvert ragadtak, akkor mi­ért volt szükség még széles körű partizánmozgalomra is? Pali bácsi egy térképet mu­tatott. — Ismeri hazánkat? — Elég jól. — Akkor azt is tudja, hogy nagyon hegyes, erdős terület. Ha pedig visszaemlé­kezik azokra a napokra, 1944 nyarára, ószere, tudhatja, hogv a szovjet hadsereg már a Kárpátok gerincén állt. Debrecen térségében folyt az elkeseredett tankcsata, amely végül is a németek meghát­rálásával végződött. Feltűnő Pali bácsi ismere­te és jártassága az akkori hadihelyzetben. Mondtam is neki... — A beszlercebányai rádió­adó állandóan és pontosan tájékoztatott bennünket az eseményekről, a szovjet had­sereg előnyomulásáról és utasításokat adott a nemzeti felkelésben, valamint a parti- zánmozgalomban részt vevő osztagoknak, brigádoknak. Egy szóra: osztag, egység, brigád, dandár! A felkelés­ben. a partizánoknál haszná­latos szavak. — Nem mindig takarták a katonailag is elfogadott kife­jezést. Hiszen a brigád, a dandár személyi állománya állandóan változott. A har­cokban elszakadtak egymástól osztagok, vagy megsemmisí­tették, elfogták a németek, a magyar partizánvadászok. Elnevezés volt csupán, ame­lyik inkább megfelelt a bri­gád álfái „megszállva tartott” területnek, harci feladatának, de nem is ez volt a fontos abban az időben. Egy korabeli újságból, az Igaz Szóból (1944. szeptember 5-i számból) folytatnám Pali bácsi gondolatait: „A Szlovákia területén már hosszabb ideje folyó kisebb- nagvobb partizánakciókban megnyilvánuló szabadságharc az utóbbi időben — a Vörös Hadsereg ragyogó győzelmed­nek hatása alatt — olyan méreteket öltött, hogy a .né­met fasiszta vezetőket újabb elhatározások elé állította. A németek a kis Szlovákia el­len ugyanazt a lépést kísérel­ték meg, amelyet fél év előtt Magyarország ellen (1944. március 15-én — a szerk. megjegyzése!) tettek: meg­szálló csapatokat küldtek Szlovákiába. Egész Szlovákia megmoz­dult, hogy fegyverrel a kéz­ben vívja ki a szabadságát. A szlovák hadsereg, amely a háború elején, éppúgy, mint a hodvédség ma is még a németek ágyútölteléke volt, most csatlakozott a szabad­ságharcosokhoz. .. Négy napig tartó küzde­lem után Szlovákia területé­nek mintegy háromnegyed része került a szabadsághar­cosok kezére. Zsolna, Galán- ta, Késmárk, Lőcse, Losonc, Besztercebánya felszabadul­tak. Besztercebányán a sza­bad szlovákoknak rádióállo­másuk van. Az ország több részén, a Vág völgyében, Eperjes vidé­kén és másutt elkeseredett harcok folynak a német meg­szállók, s a szlovák szabad­ságharcosok között. Több vá­ros ismételten kézről kézre jutott. A németek nagy vesz­teségeket szenvedtek. Sok né­met katonavonatot, amelyek­ben megszállókat akartak az ország belsejébe szállítani, el­fogtak a partizánok, sok né­met tisztet, köztük egy tá­bornokot is foglyul ejtettek. Elérkezett a Gestapo és egyéb német elnyomó szervek Szlovákiába plántált hóhér- legényeinek utolsó órája. Tisó „elnök”,, a szlovákok Horthy- ja, a kezén levő egyetlen nagyobb városba — Bratisla- vába — szorult, és onnan küldte a tőle elpártolt szlo­vákoknak a könyörgő rádió- szóziatokat. De a szlovák nép a szabadságharc vezetőire, és a besztercebányai leadóra hallgat, amely mozgósítást hirdet. A fegyverforgató szlovák nép mozgósítása gyors iramban folyik. Horthy és az általa kine­vezett Lakatos-kormány az­zal tetézte a gyalázatot, ame­lyet már eddig is rákent a magyar névre, hogy honvéd- csapatokat bocsátott Hitler rendelkezésére a szlovákiai szabadságharcosok ellen. Ez az ú.iabb hitvány hazaárulás még inkább súlyosbítja Ma­gyarország helyzetét. (Folytatjuk) G. Gy. 2 NÓGRÁD - 1984. novembtr 9., péntek köt a választók 59, ellen,jelöl t- jél 41 százaléka támogatta. Ez nagyszabású, amerikai politi­kai szóhasználattal „földcsu­szamlásszerű” vereség, bár volt olyan jelölt már, aki a szavazatok kevesebb százalé­kát kapta, s olyan is akinek kevesebb elektor jutott. Mon­dale nem tudott támogatást szerezni a déli és a nyugati államokban, sőt a keleti part­vidék néhány, korábban a de­mokrata pártot támogató ál­lamában sem. a középnyuga­ton pedig Reagan, szoros ver­senyben ugyan, de győzött Mondale ellen mind az ipari, mind a mezőgazdasági álla­mokban. A szenátusban a republiká­nusok három helyet vesztettek ugyan, de egyet viszont elvet­tek a demokratáktól, így ko­rábbi 55—45 arányú többsé­gük 53—47-re csökken. A leg­jelentékenyebb vereség Char­les Percy illinoisi szenátort, a külüsvi bizottság elnökét ér­te, akit egy liberális demokra­ta ,oárti képviselő. Paul Simon ütött ki a szenátort székből. Az új iobboldal egyik vezére, Jesse Helms dél-karolinai re­publikánus szenátor viszont — ha nehezen is —, megvédte helvét az amerikai választások eddigi Wköltségp'ebb. 22 mil­lió dollárba kerülő szenátort küzdelmében. Helmsnék esé- Ive van. hogy ő lesz a kül- üffvi bizottság elnöke. A sze­nátus demokrata párti újon­ca a sokszoros milliomos volt pvuvait-virginiai kormánvzó, Jav Rockefeller, illetve Ten­nessee államban Albert Gore jr.. akinek apia is az állam szenátora volt. Ugyancsak újoncként gvőzött — egy meg­üresedett demokrata párt! helyért vívott csatában — a vietnami háború ellen küzdő veteránok egyik egykori veze­tője. John Kerry, aki Reagan egyik ultrakonzervatív milli­omos támogatóját állította meg. A képviselőházban csökkent a demokrata párt többsége, de jóval kevesebb republikánust sikerült bejuttatni, mint amennyit — Reagan népsze­rűségét meglovagolva — a párt szeretett volna. A kormányzói helyek közül több is gazdát cserélt tulaj­donosa pártját illetően, de végül is a republikánus párt­nak csak eggyel több kor­mányzói tiszte van, mint ko­rábban. A jelenlegi arány 34:16 a demokrata párt javára. A választásokon a részvé­tel ezúttal sem volt magas, bár valamennyivel nagyobb arányban szavaztak a válasz­tásra jogosultaik, mint koráb­ban. így is azonban a sza­vazásra jogosultaik közel 47 százaléka nem tartotta érde­mesnek felkeresni a szavazó­helyiségeket. A választások várható po­litikai hatását illetően a meg­figyelők általában nem várnáik: különösebb változást. Reagan a nagyarányú győzelem birto­kában. s amiatt is, mert már nem indulhat többször elnök­választáson, valamivel na­gyobb cselekvési szabadságot kaphat, a kongresszus azon­ban változatlanul korlátozó hatással lehet rá. Az amerikai sajtó mindenesetre nagy fi­gyelmet szentel annak. K~'>v számos nyugati vezető noliit-'- kus Reaganhoz intézett "'d- vözletében azt sürgette —k-v*í-/ az elnök újonnan szerze á- mogiatását elsősorban a fo jyg verzetkorláfozáa érdekében használja fel. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének távirata A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége szer­dán táviratban köszöntötte Ronald Reagan amerikai el­nököt újraválasztása alkalmá­ból. „Tisztelt Elnök úr, — hang­zik a távirat — fogadja jó­kívánságainkat abból az al­kalomból, hogy ismét az Egye­sült Államok elnökévé válasz­tották. Szeretnénk remélni, hogy az elkövetkező éveket az orszá­gaink közötti kapcsolatok ked­vező fordulata fogja jellemez­ni. Ez megfelelne : leink éré dekeinek és a világbéke agyég nek. A maga részéről a Szovjet­unió kész együttműködni a szovjet—amerikai kapcsolatok javításáért az egyenlőség és egymás törvényes érdekeinek tiszteletben tartása alapján, a háborús veszély elkerülése és a nemzetközi helyzet lénye­ges javítása érdekében.” Helmut Kohl cikke a kelet—nyugati viszonyról Helmuth Kohl, az NSZK kancellárja, a Die Welt csü­törtöki számában rendkívül terjedelmes cikkben foglalta össze Mindazokat a problé­mákat, amelyek megoldását elsősorban Ronald Reagan- nek, az Egyesült Államok új­jáválasztott elnökének közre­működésétől várja az elkö­vetkezendő négy évben. „A Német Szövetségi Köz­társaságnak és európai szö­vetségeseinek alapvető érde­ke fűződik ahhoz, hogy foly­tassák és fejlesszék a pár­beszédet a Varsói Szerződés minden tagállamával, s álta­lában újra értelmes és teher­bíró alapra helyezzék a ke­let—nvugati párbeszédet” — szögezte le a nyugatnémet kancellár, miközben válto­zatlanul a Szovjetuniót tette felelőssé a genfi tárgyalások kudarcáért. A nyugatnémet: kormányfő — alig leplezetten — felszólí­totta az amerikai kormányt hogy ne folytasson protekcio­nista gazdaságpolitikát, s ne akadályozza az NSZK-nak a szocialista országokkal való kereskedelmét. (MTI) Chilében ellenzéki lapokat tiltottak be Chilében csütörtökön be­tiltottak hat ellenzéki lapot, a többiben a politikai témájú híradást a hivatalos közle­mények kinyomtatására kor­látozták. Az ország hat leg­nagyobb városában kijárási tilalom volt. A politikai és társadalmi szervezetek gyű­léseinek megtartását a helyi kormányzók előzetes engedé­lyéhez kötötték. Az ostromállapot kihirdeté­sét követően az ellenzéki pár­tok székházaiba polgári ru­hás fegyveresek hatoltak be, kikapcsolták a telefonokat, dokumentumokat koboztak el, s magukkal vittek néhány tisztségviselőt. Az UPI ame­rikai hírügynökség szerint a rendőrség nem adott felvilá­gosítást a letartóztatottak számáról, ellenzéki íorrásoK azonban úgy tudják, hogy legalább ötven embert vettek őrizetbe az előző két nap so­rán. II. János Pál pápa csü­törtökön tizenegy chilei püs­pököt fogadott a Vatikánban. A velük folytatott beszélge­tésében aggodalmának ado<t hangot a Chilében uralkodó állapotok miatt. (MT2

Next

/
Thumbnails
Contents