Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

Panoptikum Fesztiváltudósítások, díjak, kritikák adtak már hírt egy szovjet filmről, amellyel e napokban a magyar közönség is megismerkedhet. Az im­már világhírű művészházas­pár — Gleb Panfilov rende­ző és Inna Csurikova szí­nésznő — új filmjéről, a Vasszáról van szó. Ezúttal nem a műről kívánunk szól­ni, hanem a rendezőről és a főszereplőről, annál is in­kább, mert novemberben so­rozat kezdődött televíziónk­ban Panfilov alkotásaiból, Csurikovát pedig hamarosan egy másik filmben — Harcté­ri regény — is láthatjuk. Tizenhat évvel ezelőtt mu­tatkozott be első alkotásával Gleb Panfilov. Ez a film a csodálatos A tűzön nincs át­kelés volt A forgatás alatt szoros művészi és emberi kapcsolat szövődött a rendező és színésznője, Csurikova kö­zött. Mindkettőjük sorsa el­tér a szokványostól. Panfi­lov mérnök volt egy uráli gyárban, aztán Komszomol- funkcionárius lett. Később többféle csábító lehetőség kí­nálkozott számára, de átpár­tolt a filmhez. Döntő elhatá­rozás a Szállnak a darvak megtekintése után érlelődött meg benne. De hogyan kezd­jen hozzá? Amatőrfilmezés­sel próbálkozott, de ez nem elégítette ki, s 1960-ban a moszkvai állami filmfőisko­la operatőr szakának levelező hallgatója lett. De a rendezés jobban érdekelte, otthagyta az operatőr szakot, és kez­dett mindent élőiről... Inna Csurikova a színiis­kola elvégzése után az Ifjú­sági Színház tagja lett, ahol Baba Jaga boszorkányt, me­seállatokat, és hasonló szere­peket bíztak rá. Néha-néha kapott epizódszerepeket film- mekben, ezek majdnem kizá­rólag karikatúrák voltak. Telt az idő, és életében nem vál­tozott semmi. Akkor közbe­Füles Évkönyv '85 Ezúttal valóban zsebre megy a játék az 1985-ös Fü­les Évkönyv nagy pályáza­tában, hiszen aki részt vesz benne, a saját zsebére ját­szik. Ugyanis tizennégyféle olyan holmit nyerhet, ame­lyek mindegyike zsebbevalo: zsebfésűt, zsebtükröt, zseb- sakkot, zsebrádiót stb., vala­mint egy húszezer forint ér­tékű arany zsebórát. E pá­lyázat beküldőinek a Füles Évkönyve mellékleteként meg­jelenő skandináv rendszerű óriásrejtvényt kell megolda­niuk, amelynek hátoldalára *z eddigi VIT-ekkel foglal­kozó hagyományos kereszt- rejtvényt nyomtattak. .............................................................................................................................iiiumiiMiiiiiiimmiitiiiiiiiiiiHiiiiiiimiiiHiiiiiiNiiiiiiiiiiiitiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiitiiiiiimiHMiiiiMimiiiiiiiimiiimiiiiiimimmitiimminiiiiimimimiiiii.........imiiiiii........................ S zavaink komolysága amelyben Suksin is játszott, a Valentyina — és a siker, elismerés mindkettőjüknek. Munka közben teljesen el­lentétes a magatartásuk. Az egyszerű, nyílt Csurikova a felvételek előtt csendes, min­dentől eltávolodik, magába zárkózik. Minden jellemző vonása eltűnik, és egy új em­bernek ad helyet: annak, akit alakítania kell. Panfilov ezzel szemben munka közben sokkal inkább ő maga, mint bármely más helyzetben. Elárasztja kör­nyezetét akaraterejével, ener­giájával, felélénkíti stábját. Gorkij Vassza Zseleznová- jának filmváltozata elkészí­tésekor megkérdezték tőle: azon kívül, hogy filmjeinek középpontjában általában asszonyok állnak, mi ösztö­nözte a darab megfilmesíté­sére? Válasza a többi között így hangzott: „Hogy miért határoztuk el magunkat ép­pen most, 30 évvel az első filmváltozat elkészítése után ennek a filmnek a forgatásá­ra? Több oka volt. Elsősor­ban, hogy új szemlélettel akartuk Vassza jellemét meg­mutatni, és mindent, ami ve­le történik. A középpontban itt egy új, erős, nagyon érde­kes asszony áll, akinek figu­rája minden inkább, mint vaskemény, habár „Zselezo” vasat jelent. Azt hiszem, ne­vétől sok rendező engedte magát befolyásolni. De ez a férje neve, az ő leánykori ne­ve „Hrabova” (bátorság). Rövidesen megismerkedhe­tünk a Vassza című kétré­szes, színes filmmel, amely­ben Panfilov irányításával Csurikova mellett olyan ne­ves művészek játszanak, mint Vagyim Medvegyev, Valen-, tyina Tyeliskina, .Tana Pop- lavszkaja. És röviddel utána a képernyőn láthatjuk újra a kitűnő művészházaspár közös alkotásait. Erdős Márta dig az állatvilágban tapasz­talható érdekességeket told­ja meg egy-égy rejtvénykér­déssel. A gyermekeknek hir­detett pályázat első díja egy sebességváltós kempingke­rékpár, s ugyancsak elsősor­ban a kicsiknek szól Rodolfó mester írása, amely a bű­vészkedés elsajátításához ad segítséget. A Karinthy Fe­renc műve nyomán készült Budapesti tavasz és az R. L. Stevenson írásából készült Ördögpalack című képregé­nyek, a szöveges sakkfelad- vány és számos más kisebb- nagyobb fejtörő is szórakoz­tatja még a Füles 1985-ös évkönyvének fejtőit-olvasóit. Séta a labirintusban Jelenet István király életéből Koldus „A gazdaság: és fi közművelő­dés fejlesztésének ügye abban az értelemben is összefügg, hogy ha ft magyar gazdaság »közepesen fejlett« ugyanúgy jellemezhető közművelődésünk állapota is. Ha ezt a »közepesen fejlett« szintet meg akarjuk haladni, elsősorban népünk műveltségét kell maga­sabbra emelni.” (Részlet Aezél Györgynek az országos közműve­lődési tanácskozáson elhangzott beszédéből, amely a Népszabad­ság október 6-i számában olvas­ható.) Ugyan mi értelme, hogy tö­ri magát az ember a többet- tudásra?! Amikor sokan tudás nélkül is olyan jól boldogul­nak. Házuk van, kocsijuk, Hi- Fi tornyuk, automata mosógé­pük, külföldre utazhatnak — különösebb műveltség, iskola nélkül. Ugye ismerős az efféle ber- r.enkedés? — főként alacso­nyabb presztízsű értelmiségi, hivatalnoki körökben. Napja­ink gazdasági, társadalmi vál­tozásai újra és újra megfo­galmaztatják: — Hogyan ér­vényesüljünk? Mi az érvé­nyesülésben a műveltség sze­repe, mennyi jut az ügyesség­nek, sőt ügyeskedésnek? Szilárd értékrend és világ­nézet híján bizonyára nehéz a válaszadás. Ám, ha bírjuk mindezeket, nem tévedhetünk, hiába beszél lyukat hasunkba a hájjal kenegetett, képzetlen sunyiság. Hosszú távra alapoz­za meg jövőjét a tudás, hosz­szólt a sors. Panfilov szerep­lőket keresett első filmjéhez. Csürikova is a jelöltek között volt. És hiába akarták rábír­ni tapasztalt kollégái a ren­dezőt, hogy mást válasszon, ő bízott a fiatal színésznőben. (Akit a New York Times egy cikkében „a XXI. század szí­nésznőjének” nevezett.) így jött létre a kitűnő ket­tős, amelyben megtalálták önmagukat. Kapcsolatuk pá­ratlanul harmonikus, mind­ketten a maguk módján ér­dekes egyéniségek. Nehéz megállapítani, melyikük a hangadó. Az elsőbbséget ál­talában Panfilovnak, a ren­dezőnek adják. De úgy tű­nik, rendezése mindenekelőtt azért olyan meggyőző, mert Inna Csurikova bensőséges játékára támaszkodik. Jött a Kezdet —, amelyben egy üze­mi munkásnő, Szent Johan­nát játssza, — a Szót kérek, De van a Füles Évkönyv­ben olvasnivaló is jócskán! Az 1985-ös naptár mellett kér­dések találhatók; minden naphoz egy. Megtudjuk az összeállításból, hogy honnan ered a hónapok neve, s hogy egyes magyar nevek hány­féleképp becézhetők. A logi­kus gondolkodásúak — és a bűnügyi történetek barátai — 41 minikrimin törhetik a fejüket. Rátonyi Róbert ábécérend­be szedte azokat a világsztá­rokat, akikkel valaha megis­merkedett, s a róluk megtu­dott érdekességeket most továbbadja. Az „Állati áru- kapcsolások” című cikk pe­szú távon boldogul az ismere­teket birtokló ember. * Budapesten az országos köz- művelődési tanácskozás —■ október 4—5-én — átfogó ké­pet adott kulturális, közműve­lődési helyzetünkről. ítéletek, nézetek szembesültek, s mu­tatták meg kendőzetlen arcu­kat. Volt, ki látszatkritikával lelkesedett, akadt, ki jogos elégedetlenségét nagyította fel, s előfordult olyan, aki túlzá­sok, tiszteletkörök nélkül elő­adta pro- és kontraérveit. Tagadhatatlan az utóbbi tíz évben tett fejlődésünk, és lep- lezhetetlen kényelmességünk, kishitűségünk. * Számos jó és hasznos kul­turális kezdeményezés szüle­tett megyénkben az eltelt év­tizedben. Különösen a váro­sokban, a nagyobb települé­seken. Kialakult a szocialista brigádok vetélkedőrendszere, megszervezték a munkás kul­turális heteket, illetve napo­kat, a „Munka és művelődés” megyei mozgalmát, művelődé­si táborok sokasága várja a gyerekeket, fiatalokat. Ám az említett pezsdülés nem terjed ki a kisebb tele­pülésekre, noha Nógrád me­gye köztudottan aprófalvas szerkezetű. Ami viszont mind­járt kétségeket is támaszt az előrehaladással, az eredmé­nyekkel szemben. Nem először írjuk le: me­gyénkben a lakosság negyede kistelepüléseken él, azaz olyan helyen, ahol nem lakik együtt ezernél, legföljebb ezerötszáz­nál több ember. ők a bejárók — tehát fo­kozottan hátrányos helyzetű­ek. S ők azok, akik falujuk­ban minimális kulturális el­látásban részesülnek. Például mozi egy héten kétszer vagy egyszer van (néhol még any- nyiszor sem), élőszínházi elő­adást egyáltalán nem látni, nótaest, könnyűzenei koncert évente esetleg egy ízben hall­ható. A magyarázat szorosan kapcsolódó okok láncolata. A színészek, énekesek, drágán jönnek, a kultúrház régi, ke­vés embert tud befogadni, ezért magas belépődíjat kell szedni, és az igény — hagyo­mányosan — egyébként sem egpket ostromló. De nem csak pénz és kedv korlátozza a falusi közműve­lődést. Ezt hinni balgaság. Gátat szabnak a tárgyi felté­telek. Nincs a kultúrháznak megfelelő minőségű vetítőbe­rendezése, televíziója, magne­Lassan összegyűlik a cso­port a budai Várban az Űri utca 9 szám előtt. Tíz órakor végre hosszú évtizedek után újra kinyílik a Várhegy alatt húzódó labirintus ajtaja. Az idegenvezető kiosztja a Bur­da divatsugallata nyomán szabott színes esőkabátokat (ha megtetszik valakinek, meg is vásárolhatja): indu­lunk a Dominó Pantomim Egyesület panoptikumába. Hazánk történetén kalauzol végig a 64. meglepően élet­hű, korhűen felöltöztetett, felfegyverzett, díszített bábu. Múltunk kiragadott, jellegze-i tes eseményeit, történelmünk drámai fordulatait látjuk em­bertest színű gumiba-mű- anyagba dermedten — az ős­történettől a kora reneszánsz­ig. Sámánok, vezérek, kirá­lyok, koldusok mellett hala­dunk el a sejtelmes környezet­ben. Fejünk felett szalma­cseppkövekről könnyezik a kristálytiszta karsztvíz. — A 24 kilométer hosszú természetes barlangrendszer, melyből eddig 1,5 km-t hasz­nosítottunk, a jégkorszakban keletkezett és néhol mam- rrutagyar lenyomatát véljük felfedezni a falban — tájé­koztat Köllő Miklós, az egye­sület elnöke. — Találtunk Zsigmond korabeli oszlopfő­ket, hatalmas termeket, ku­takat. regi börtönöket, sőt a német főhadiszállás marad­ványaira is rábukkantunk a feltáráskor Gondoltuk, kár lenne, ha mindez az érték el­zárva maradna a nagyközön, ség elől. — Hogyan keletkezett ez az üregrengeteg? — Hévizek vájták, marták ki a gömbfülkés barlango­kat a lágy kőzetből. Később a középkoriak buzgón tó­vá bbíaragták, így valóságos föld alatti város alakult ki. Az újkorban eltömődtek a jégvermeknek, bortárolóknak, menedéknek használt pincék, fcrráskutak. Az utóbbi évek­ben csövesek vertek tanyát a gazdátlan labirintusban, kalandvágyó gyerekek téved­tek el benne, de néha bűnö­zők is bújkáítak, tönkretéve a korábban beszerelt elekt­romos kapcsolótáblákat, törmelékkel, hulladékkal el­szennyezve a környezetet. — Miért fogott ilyen nagy vállalkozásba egy pantomi. mes társulat? — Régóta szerettünk volna saját klubot alakítani. Meg­kerestek bennünket tavaly tofonja... Aztán-nincs elég — vagy inkább kellő — helyisé­ge s;em az összejövetelre. A nagyterem sivár, kopár és hi­deg, az egy-két kisterem szűk, s ugyanúgy nem kíván- tatja magát, mint a nagy. Közösségi művelődés közössé­gi helyiségek híján eleve le­hetetlen. Mindez kiábrándítóan hang­zik, mégsem vagyok az. Hi­szen ismerjük gyengéinket, adottságainkat, s egyre jobban érezzük a cselekvés lehetősé­gét, mikéntjét is. Ez fogalma­zódott meg a tavasszal a Nóg­rád megyei Tanács ülésén, amikor a kistelepülések kultu­rális élete, fejlesztésének fel­adatai szerepeltek a napiren­den. Az itt elhangzottak, il­letve rögzítettek lényegében megerősítést kaptak az orszá­gos közművelődési tanácsko­zástól is. Elég csak néhány mozzanatra utalni. Például ott és itt egyaránt hangsúlyosan került szóba a közművelők személyisége, képzettsége, to­vábbképzése, azaz a közműve­lődés személyi feltételrendsze­re; hozzátéve természetesen az objektív, tárgyi követelménye­ket. S egy „álom” újra nagyon aktuális. Az általános rendel­tetésű, komplex intézménye­ké. Ezekről először 12 eszten­az I. kerületi tanácstól, len­ne-e kedvünk a folyosók hasz- nosítsához. Elfogadtuk, fan­táziát találtunk a panopti­kum létrehozásában. Szerin­tem van rokonság a panto­mim es a panoptikum kö­zött. Az előbbiben is egyet­len pillanatba, mozdulatba sűrítjük azt a drámát, amit ki akarunk fejezni. A pa­noptikumban is azt a pontot ragadjuk ki a történelem sod­rából, amely a legmozgalma­sabb, legjellegzetesebb, s ezt a testi mozgáson keresztül je­lenetté komponáltan ábrá­zoltuk. A pantomim. nyelvi alapeleme a test tartása, s ezek a kimerevített pillanatok hordozzák azt a drámát, ami a régmúlt egy adott koordi­nátapontján történt. A pa­noptikum nem annyira mú­zeumi szempontból hiteles, deje hallottunk, de keveset léptünk előre. Megépültek ugyan néhol — például Sa­rudon — az általános műve­lődési központok, melyek az iskolát és a művelődési házat foglalják magukba, létrejöttek máshol ugyanígy — megyénk­ben nevezetesen Mátratere- nyén, Mátra-mindszenten, Nagybárkányban —, de az eredmény szerény. Még csak tapogatjuk: mit, hogyan kel­lene hatásosan, hatékonyan tenni? Az elképzelés, maga ésszerű, mint az a gondolat is, amely szerint nem biztos, nogy minden faluban szüksé­ges művelődési ház; lehet, hogy az iskola, ha úgy szer­vezzük, kifogástalanul megfe­lel erre a célra, és működteté­se gazdaságosabb. * A kulturális ellátás színvo­nala három tényezőtől függ — summázta nemrégiben egy balassagyarmati ' népművelő barátom —, a tárgyi, szemé­lyi feltételektől, a tartalmi tevékenységtől. E három együtt lakosságmegtartó erő lenne, lehetne a kistelepülé­seken. A feltételes módú fogalma­zás napjaink valóságát feje­zi ki. Eayben jelzi, követeli fe4 erősségünket — határoza­tainkért, teendőinkért, kiste- leDÜléseimkért. Komolyan kell venni sza­vainkat Hogy elimózriuliunlk — a „közepesen fejlett” szm- vonáltdl! Sulyok László mint inkább színházi szin­ten, a hangulat visszaadásá­ban. Természetesen előzetes tanulmányok után, történé­szekkel konzultálva alakultak ki a jelenetek. — Milyen eljárással és mi­ből készültek a figurák? — Az egyesület mellett mű­ködik kísérletező csoportunk, a K szekció, fiatal techniku­sok, műszerészek, szceniku- sok, képző- és iparművészek, trükkmesterek, sminkesek. Kifejezetten a látványterve­zés, a látványszínház terem­tése, a vizuális kultúra fej­lesztése a feladatuk. Csak­nem féléves kísérletezés előz­te meg a munkát, mert eh­hez semmiféle útmutatás nem állt rendelkezésünkre, bonyolult, Magyarországon eddig még nem ismert és nem használt viasz- és mű­anyagtechnikát igényelt. „Élő” bábuk ezek, precíz műfog­sorral, műszemekkel, szem­pillákkal, szemöldökökkel, hajzattal, szőrzettel. A tör­ténelmi személyiségek hitele­sített portréit pontos leírá­sok, feljegyzések alapján szobrászok mintázták meg. A többi figura élő, megközelítő hasonmásokról gipszminta­vétellel készült. A negatív formába először speciális, az emberi bőrhöz megtévesztően hasonló gumi, majd az ezt megtöltő műanyag hab került, melyet a Műegyetem kémi­kusai háromféle műanyag kombinációjából állítottak elő. — Tervünknek még csak az első harmada valósult meg —■ magyarázza Köllő MilklÓ6. — Jövőre újabb történeti idő­szakkal, 1848-ig bővül a pa­noptikum, majd 1985-ben el­jutunk századunk megörökí­téséhez. Ekkor összesen 220 figura lesz gyűjteményünkben. Elsősorban a magyar törté­nelmet szemléltetjük, de ter­vezünk jeleneteket a közép- és kelet-európai országok tör­ténelméből is, amelyek a mi sorsunkat is befolyásolták. Elkészül a kézművesek utcá­ja. továbbá a pódi'umszínpad, a táncház és drinkbár is. Kedd kivételével naponta tíz órától éjjel tizenkettőig tar­tunk nyitva. SámaUiy lám*« 12 NÓGRÁD r 1984. november 7., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents