Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

Piroska fanár néni Bátomyteirenye, Deák Ferenc tailámos iskolában — magya­rázom napi „vándorlásaimat” Szabó Győzonének. — Mond­ták, egészségnevelési tanács­kozásra utazott Salgótarjánba. Végül Kisterenyén sikerült beszélgetnünk. Naponta in­utca. A családi ház közvetle­nül a főút mellett, kis kert is tartozik hozzá. Blöki, így ne­veztem el hirtelen magamban * kicsi, mérges kutyust, ék­telen csahodással igyekezett keresztezni szándékomat. Az gázik. Miért van ez így? eb átmeneti győzelmet ara­tott; meghallotta hangos via­dalunkat a ház asszonya, és a segítségemre sietett. Most az­tán itt beszélgetünk a kony­hában, két pár zebrapinty társaságában. — Sajnos a két teknős el­pusztult — mutat az egyik üresen álló ketrecszerű kalit­kára Szabó Győzőné. — Az egyik megvakult, a másik va­lószínűleg hőgutát kapott. A — Mert így alakult az éle­tem — nevet a fiatalasszony, hogy azitán le sem hervadjon arcáról a mosoly. — Nagyló- con születtem, a szécsényi me­zőgazdasági szakközépiskolá­ban érettségiztem 1974-ben, és húszéves koromban édes­anyáin szülőfalujába, Kiste- renyére költöztünk. Én az érettségi után képesítés nél­kül kezdtem tanítani Nógrád­- megyerben. és ott maradtam hörcsög Pedig megszokott. Így akkor is. amikor felvettek az ezek a kis madarak vidánru- egri tanárképző főiskola le­tanak bennünket. .......... velező tagozatára. Négy éve P ersze vidámság nélkülük kaptam diplomát biológiából lembe csengenek is van a házban. Nem is le- ............................ • b et másképpen ott, ahol két így lesz. Tudja, a megyeri gyerekek nem a legjobbak, de . nagyon szeretem őket. Odajönnek hozzám, átfogják a derekamat, elmesélik, me­lyik fiúba vagy lányba sze­relmesek, kérnek valamire egy húszast. Fantasztikus öröm. Beszélgetésünk meglehetős szabadsággal csapong, ugrik át eveket, helyszíneket. Az élmények két végpont között mozognak. Egyikre két isko­latárs: Latovai Ferenc és Ka- kuk Emil barátsága, minden­kori magatartása a példa. Olyannyira, hogy a tanárnő — aki az ötödik bések osz­tályfőnöke — sohasem feled­kezik el e két osztálybelire hivatkozni, amikor a fiúk és lányok barátsága kerül szó­ba. A másik végletre esetet az államvizsga is szolgálta­tott : a pszichológus vizsgáz­tató megkérdezte Oláh Piros­kától, hogy mi az anyanyel­ve. A végzősnek ez annyira rosszul esett, hogy azon nyom­ban elsírta magát. — Amikor tanítani kezd­tem. a falu csak cigány ta­nárnőnek nevezett. A tanév végén aztán a gyerekeknek Piroska tanár néni lettem, és az vagyok ma is. — Hogyan érzi magát a szülőikkel, a tantestületben ? — A szülőkkel változatos a kapcsolatom. Nem vagyunk egyformák. .. De a többség­gel jól kijövök. A kollégák pedig mindig kedvesek, segí­tőkészek voltak. Amikor erről beszélünk, fü­saép kislány szerez magavise­letével figyelmességével örö­met. Szabóné nagyobbik leá­nya első osztályos, a kisebbik csupán kétéves. — Ez az iskolás lányom el­ső fényképé, nézze meg — s miközben ezt mondja az a.sz- szony. hangja felmelegszik, arcvonásai ellágyulna.k. A ké­pen egy fekete, okos szemű kislány néz a lencsébe, azaz ránk. s egyik ujjával az ABC-s könyv ábrájára bök. A kép tucatáru, szimpla fotográfus­munka, de a kislányban van fa itázia... Szabóék karácsonyra köl­töztek be a frissen vásárolt kétszobás, fürdőszobás csalá­di házba. Az asszony szülei­nél nem éltek rossz körülmé­nyek között, mindenük meg­volt. az emeletes portán, de a/, új helyen mégiscsak más: egyedül a maguk urai. Az összetartozás szálai azonban erősek maradtak továbbra is. Közel laknak a szülök, a test­vérek: pár száz méter a tá­volság, nem csoda, ha napon­ta átugranak egymáshoz be­szélgetni, ebből-abból kóstolót az' egyik és mezögazdasagi gyakorlatok- igazgatóhelyettes rögtönözött bői. csupa-csupa elismerő szavai. — Jó tanuló volt Szívesen És ha akkor netán kétellked- emlékszák vissza diákkorára? tem volna, e beszélgetés után, —• Az általános iskolaira nincs hozzá alapom. Szabó nem nagyon, inkább a közép- Győzőne valóban olyan pe­hozni. — Először a munkahelyén lesz — mindig ígv kerestem, a nógrád megyeri ál- mert biztos vagyok iskolaira. Nagyszerű tanára­im, osztálytársaim voltak. Olyan örömmel mennék el Szécsénybe egy tanéVnyitóra, de sajnos nem lehet. Megyer­ben is juk. — A biológia régi szenve­délye? — Sokkal inkább véletlen. Édesanyám szerette volna na­gyon, hogy agrármérnök le­gyek. ezért beszélteik rá a me­zőgazdasági szakközépiskolá­ra. A pedagóguspálya pedig az egyik barátnőm álma volt, ő hívott Egerbe maga után. Ezek szerint mások válasz­toltak ön helyett. Nem ször­nyű ez? Mármint mások aka­rata szerint cselekedni? — Ma már az én akara­tom sem más. Annyira nem, hogy mást nem is akarnék, de nem is tudnék csinálni. Imádom az óráikat megelőző sürgés-forgást. a diavetítők, aplikáeiók elkészítését. Gye­rekek, ma csodálatos óránk kezdem, benne. dagógus, amilyennek előzete­sen „leírták” nekem. Hozzá­értéssel, kedvvel tanítja szak­tárgyait, rendet tat't a gye­rekek között, a családjában, rendszerint akkor tart- Férje zöldség-kiskereskedő, fe­lesege biztos támasza. S aho­gyan élete párját érték, ok-, és jogtalan bániások, nem ke­rülték el őt sem. — Vállalni lehet a cigány­ságot, ha rendes, dolgos az ember — fogalmazza meg év tizedek, az élet tanulságát Szabóné édesanyja, aki be- szélgefcesünlk vegén már maga is jelen volt, a zöildségárus- kénit dolgozó hozzátartozói­val, férjével, legidősebb lá­nyával, fiával és a menyé­vel. — És én vállalom, büsz­ke vagyok rá. De azt nem szeretem, ha minden ok nél­kül, csak úgy szembecigányoz- nak. A pectegógusleány igazat ad édesanyjának. Én se másiként. Mert csak ez az út, ez a vá­lasztás helyes: önmagunk tisz­tességes vállalása! (ok) fill fi Földi Péter festőművész és Jászay Zsolt szobrászművész kiállítása tekinthető meg no­vember közepéig Bátony térén yen a Bányász Művelődési Házban. — Bencze —­Munka és... Egy túra Rárósra — Mit ért a szabad idő Hajnal Sándorrá, a balassa- hasznos eltöltésén? — kér- gyarmati művelődési központ. deztem nemrég egy ismerő­sömet, aki mellesleg a me­gyeszékhely csaknem vala­mennyi nagyvállalatánál dol­gozott már. — Hát..számomra az a hasznos időtöltés, ha valami maszek melóval egy kis plusz­jövedelemhez jutok. —■ vá­laszolta kerteiés nélkül. — Szórakozás? Művelődés? — Arra ott a tévé. Habár idejét sem tudom, mikor volt úgy, hogy nem aludtam el a híradó utáni filmen. Pe­dig már régóta színes tévénk van... Ismerősöm életvitele aligha egyedi. Ellenkezőleg, sokak szerint ma inkább azt mond­munkatársa. — Több. mint százan így is vagyunk és csak azért nem többen, mert néhány vállalatnál ma kom­munista szombatot tartanak. — Attól még. ha szükség van ránk, szívesen segítünk akárkinek... ' Nézze csak! Ezt a kőépületet neveztek „füllesztőnek”. Valamikor ez egy siló volt. A cséplőgépet ökrökkel húzatták fel ide. az­Ha értelmes dologra hívják után az ökröt itt oldalt bevezet­a dolgozókat, akkor , Balassa- gvarmaton sem kell félni at­tól, hogy távolmaradnak... De láthatja, ide meg éppen­séggel legtöbben a család­tagjaikat is elhozták. ték a ..füllesztőbe”, és fe­lülről szórták be az összevá­gott kukoricaszárakat, meg egyebeket. Az ökröt addig hagyták benne, míg meg nem telt. Merthogy az ta­posta össze a takarmányt. A Bertecce-vöigyén ka­paszkodunk felfelé, hegyme­netben alábbhagy a beszélge­tés. Csak alkalmi idegenve­zetőnk Fericó István kom­mentálja lépteit, ö ezen a _________________ h atnánk, ez a jellemző, napon egyszer már végigjárta tek az útról, — sehol sem Vagy mégsem?!... ezt az útvonalat. Biztos akart látjuk őket. A felnőtték ,lj­Mindenesetre szerfe- iennj a dolgában, ezért már hegnek, szuszognak, de a gye- lett kíváncsi voltam, hányán hajnali háromkor fölkelt, hogy rekek cseppet sem látszanak' jönnek el arra a balassagyar- ,.lemérje” az utat Rárós­Fenn a Vilmann-akácosn.ál kényszerpihenőt tartunk. Ne­hezen szárad a veríték hom­lokunkon. Egy kiscsapat túlságosan előremerészkedett, letérhet ­mati dolgozók számára meg­hirdetett szombati túrára, melyre a ..Munka és műve­lődés” mozgalom jegyében került sor a közelmúltban. A nógrád&zakáli állomásra pontban negyed kilenckor gördül be a szerelvény. Jó­szerével mindhárom kocsija kirándulóikkal tele, de külön kocsit nem csatoltak hozzá, pedig úgy hírlett, szükség lesz ezekre is. — Ne becsülje le a létszá­mot! — siet megnyugtatni pusztáig. Nógradszakáü lé­vén őt kérték meg a kalau­zolásra. persze azért is, mert régebben az erdészetnél dol­gozott. — Ezen a túrán a vas- ütasbrig'ädok képviseltették magukat a legnagyobb szám­ban. Ügy tudom, ön is a MÁV-nál dolgozik. — Igen, de az én brigá­dom most nem nevezett be a „Munka és művelődés” mozgalomba. Az idén nem jöttek össze a dolgok. — Hát akkor. .? A lakás életünk legszer­vesebb tartozéka. Aki­nek van, átmenetileg boldog, de aztán, ahogy a család sza­porodik, nagyobbra vágyik. Akinek nincs — minden vá­gya, hogy önálló otthonhoz jusson. Nem véletlen tehát, hogy amikor Nógrád megye tanácsai elfogadták a VI. öt­éves tervre szóló programju­kat, a társadalompolitikai fel­LAKNI KELL... hogy a lakáshoz jutás esé- említett réteg esetében — ed- lyeit kiegyenlítse, az építés- dig is születtek próbálkozá­séi együtt iáró terheket ará- sok. A lakásgazdálkodás el- nyosabban ossza meg a la- vileg elfogadott legfontosabb kásravárók és az állami ősz- alapfeltétele lett az egyes csa­ládok szociális lenlegi körülményei sem te- vizsgálata és mérlegelé­szik lehetővé az állami laká- * sok számának szaporítását, se' ellenkezőleg: a ma már szó- Az önálló családi léthez ciális bérlakásnak nevezett nélkülözhetetlen önálló lakás otthonokból egyre kevesebb megszerzése nagy nehézségek lesz. kezeit lassagyarmaton, ahol lehető­ség lesz a gyermekes csalá- Az időközben bekövet- be ütközik a fiataloknál, hi- dók időleges elhelyezésére is. építőanyagár-emelések szén nincsenek felhalmozott miatt mind gyakrabban hal- értékeik, szegek felhasználásáért fele­lős helyi tanácsok között, figyelemebevétele, adatok között első helyre ke- Csakhogy népgazdaságunk je- vagyoni-jövedelmi rült a lakásellátás javítása. - ....................... S zámolva a pénzügyi lehető­ségekkel hétezer új lakás építését és 2300 meglevő fel­újítását, korszerűsítését irá­nyozták elő. Tervezők, be­ruházók és kivitelezők együt­tes erőfeszítésének eredmé­nye, hogy az elképzelések Időarányosan teljesülnek, s jogos a remény, hogy a kö­vetkező esztendő végére az eredeti tervet sikerül majd túlszárnyalni. Persze a túlteljesítés alig­ha vigasztalja majd azokat, akik továbbra is drága albér­letben, a szülői ház szűk szo­bájában töltik napjuk egy ré­szét. Elsősorban a fiatal há­zasok és a többgyermekes családok kerültek az elmúlt években nehezebb helyzet­be, olykor elérhetetlennek tű­nik számukra az önálló la­kás. Pedig a közelmúltban a lakásgazdálkodást szabályzó rendeletek egyik célja az volt. A három- és többgyerme­kes családok lakáshoz jutását Salgótarjánban és Balassa­gyarmaton már ma is tanács- rendelet garantálja, amely A salgótarjáni szobabérlők szerint az igény benyújtását háza, a tetőtér-beépítések a követő két éven belül orvo- példák rá, hogy nem mindig 8°lják gondjukat, a nagy alapterületű, ossz- 'Számtalan csatorna kínál- komíortos lakás jelenti az kozik a lakásellátás javításá­helyzetének első és egyben végleges meg- a rétegek ra. Eddig sem hatott újdon­oidást. A lépcsőzetesség min- ságnak, hogy a gazdálkodó állapoté- den bizonnyal a mostaninál egységek lakásépítési, -vásár- is nagyobb szerephez jut. Az lási alapot hoztak létre, kü- elképzelések között szerepel a lönböző kedvezményekkel salgótarjánihoz hasonló épü- igyekeztek megkönnyíteni dol- let kivitelezése Pásztón, Ba- dozóik helyzetét. A salgótar­lani arról, hogy a fiatalok, a tanácsi bérlakásra nem jogo- nagycsaládosok képtelenek sultak, saját otthonhoz pedig előteremteni a lakáshoz ju- eddig is többnyire jelentős táshoz szükséges több száz- családi segítséggel jutottak. A ezer forintot, s hasonló okok- számukra reményteljesebb jó­ból — bár örvendetesen fel- vőre utal, hogy más megyék- lendült a magánerős építke- hez hasonlóan a Nógrád me^ A helyi tanácsokon napi­jövedelmük miatt rendre tűzték a lakásgazdál­kodási rendeletek kiegészíté­jáni öblösüveggyár 67 kóló' nialakás pótlásához hat­millió forinttal járult hozzá. Születtek próbálkozások fél- készház-építésekre. a ma­gánlakás-építés segítésére, me­sét, s miként a fejlesztési ala- gyeszerte információs, tá­pok lehetővé teszik, kisebb- nácsadó irodákat hoztak lét- nagyobb összegeket juttatnak re a rászorulóknak végleges vagy kamatmentes hitel for- M z elmúlt években a májában, hogy ne tűnjön el- megépült lakások 65— zés megyénkben is — nem gyei Tanács is kidolgozott egy érhetetlennek a lakáshoz ju- 66 százalékát megyénkben a vehetik a bátorságot családi hároméves programot a két- ház építéséhez sem. és többgyermekes, valamint a Lakni pedig kell valahol, fiatal házasok lakáshoz jutá- A kényelmes, felszerelt lakás sának segítésére. Lényege, feltétele a családalapításnak, hogy a két réteghez tartozók a gyermeknevelésnek, az al- —, ha 1984 január elsején jo­tás. Lehetősége van a taná- fiatalok kapták. Nem kam csóknak a telkek tartós hasz- pányról van szó tehát, ha- nálatbavételi díját mérsékel- nem a nehezebb gazdasági ni, indokolt esetben teljesen helyzetben a lehetőségek sze- elengedni. S minden bizony- rint és indokoltan nyílnak nyal ezekhez a szociálpoliti- meg a szociális szempontból kötő munkának, a pihenés­nek. A gondokkal a központi és a helyi szervek egyaránt tisztában vannak. Ezt iga­zolja, hogy különösen a két gos lakásigénylésük volt — kai intézkedésekhez párosul a rászorultak számára a támo­6 NÓGRÁD - 1984. november 7., szerda 1986 végére saját otthonba költözhetnek. A tanácsi szer­vek olyan szövetségesekkel, mint az OTP, MÉSZÖV, a munkaadók, a kivitelezők igyekeznek jesíteni. vállalatok, szövetkezetek ed- gatás zsilipjei. dig is sokat jelentő támo­gatása. A kisebb települése­ken élő fiatalok főként az üresen álló családi házak vá- e programot tel- sárlásához kapnak-kaphatnak — segítséget. A készülő programok alig­ha oldják meg a lakásgondo­kat, de bizonyára sokat eny­hítenek rajtuk. M. Szabó Gyula fáradtnak. Nagyon elvezni, hogy épp felnőttek tévedtek el. Aztán Ráróspusztára érve kiderül, hogy a „tévelygők” sem veszitek el, visszatalál­tak a helyes útra. mi több; megelőztek bennünket... A szabadidő-parkban kelle­mes meglepetés fogadja a csapatot, hatalmas kondérban fő a gulyás, jut abból min­denkinek. de a legtöbben ele­ve hoztak njagukkal elemó­zsiát. Fedél alatt vagyunk, mikor szemerkélni kezd az eső, már csak lábunk nyo­mát moshatja el a mögöt­tünk tudott 10 kilométeres szakaszon. Ismerkednek egymással a kollektívák, de mert a célál­lomásnál, még egy. rejtvényt ' meg kell fejteni a résztve­vőknek, a leadott lapokból egyértelművé válik, kik is jöttek el az útra. Eszerint is a vasutasoké az elsőség (ők lepték meg társaikat a gu­lyással is), de a kábelgyár, a KÖPORC, az élelmiszer-kis­kereskedelmi vállalat és a vízmű szocialista brigádjaitól is sokan célba értek. A visszaúttal nem volt gond, a vasutasok elintézték, hogy a park mellett is meg­álljon a vonat, a rárósi állo­máson meg tovább időzött vagv két perccel, mert a tú­rázok koszorút he'yeztek el az állomásépület falán lévő emléktáblán, amely hírül ad­ta, hogy 1944. szeptember 20- án magyar és szlovák parti­zánok e helyütt robbantással kisiklattak egy német katonai szerelvényt. Mi Salgótarján felé vesszük az irányt Ponyi Sándorral, a Szakszervezetek Nógrád me­gyei Tanácsa kulturális ügyek­kel foglalkozó munkatársá­val. Arcáról próbálom leol­vasni, elégedett-e a részvételi aránnyal. A programmal lát­hatóan az. Aztán igazat kell adnom neki, amikor azt mondja: „Ezt a túrát mi azokra1’, szerveztük, akik el­jöttek. rém azoknak, akik tá­volmaradtak. És mindig lesz­nek, akik szívesen eljönnek. Még szabad szombatokon ü." P. K. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents