Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

Salgótarján jelene és jövője T. Kulltev, a Sal­gótarján-lakótelep tervezője Jegy/.elf üzeteimet lapozgat­va gyakran találkoztam ezzel a névvel: Salgótarján. A fel­jegyzések egy része 1982 jú­liusát idézte. Hogy mi történt akkor? Salgótarjánról, a ke- merovói lakótelepről akkor még jórészt jövő időben be- »zültünk. Arról, hogy mijyen eredeti megoldásokat alkal­maznak a tervezők, az építők äa lakóépületeknél, hogy azok maximális kényelmet biztosít­sanak az embereknek. S arról is sok szó esett, hogy milyen különleges színmegoldósokkal teszi szemnek is tetszetőssé a házakat. Azóta Salgótarjánban, a ti­zennyolcad i k lakónegyedben .ezer család él. S az építő­munka. még korántsem íeje- -zódött be... a kemerovói építőipari kom­binát munkája változott so­kat, ahol az építkezés megha­tározó anyagokat, a nagy pa­neleket készítik, Salgótarján, az új lakóne­gyed építése más szempontból is figyelemre méltó. Itt pró­bálják megvalósítani az épí­tők és a lakók közös álmát, hogy a lakónegyedeket komp­lex módon építsék. Űgyihogy a lakóházakkal együtt nője- ne ki a földből az üzletek, az iskolák, az óvodák, a külön­böző lakossági szolgáltatásokat ellátó egységek, s időben el­készüljenek a sé'ányok. zöl­delljenek a parkok. Hnev mindez így legyen,-még bő­ven van munkájuk az épí­tőknek. Hogy még mit építenek? Több tizenhat. emeletes épü­let falait húzzák föl. _ A ter­vezett 280 férőhelyes ' óvoda helyett 320 kisgyermeknek te­remtenek elhelyezési lehető­séget. Eredetileg ezerhatszáz gyermek számára terveztek is­kolát. amelyet most építenek, abban 3200 gyermek tanulhat majd. A munkával igyekezni kell, hiszen a szomszédos la­Hétköznapok Kemerovóban A lakónegyedet négy esz­tendeje kezdték el építeni. Abban az évben mindössze 26 ezer rubel értékű munkát vé­geztek az építők. Am a kő- kótelepek iskolái megteltek, vetkező evben az alapozásra, Emellett üzleteket, ét.kezdé- a cölöpözésre mar kétmillió két. s egvéb szolgáltatóésvsé- 400 ezer rubelt költöttek. S, geket á]modnak a tervezők a ahogy az építők mondjak, a Sajgótarján-lakónegyedbe. fordulat eve 1982. volt. Addig ugyanis az építkezők bizony Természetesen az építővál- késásben voltaik. A tervezett a!atok- trPsztök között nem 13 mi.llió rubeles költségekből ^eves a vita. Valamennyi a fél esztendő alatt 7.5 millió jobbat akarja, de nyilván­valóan a maga módján. Végül is a legfontosabb, hogy közös rubelnyit teljesítettek. Kemé­nyen dolgoztak. Üj munka- nevezőre jutva, gyorsan és jól szervezési eljárásokat vezettek építsék fel Kemerovo egyik be, amelyet következetesen szép lakónegyedét. Nyugal- végrehajtottak. Az építkezésen ™at. kényelmet biztosítva az együtt dolgozó vállalatok, lakótelepen élő^ dolgozó ,,.. .... . . , , , embereknek, trösztök is jobban összehan­golták munkájukat. Különösen V. M. Opera a faluban Koszién kovo^ község lakói mostanában szívesen járnak a kultúrházba. ahol az amatőr művészegyüttes tagjai opera- előadásokat is tartanak. Mind­ez öt esztendővel azelőtt kez- ' dődött. Akkor jelent meg a faluban Ljukob Alekszandrov- ria Ciszlova, karmester, a prokopjevszki zeneiskola volt növendéke és Valentyina Gri­gorievna Voszjatkina balett­művész, a kemerovói kultú­rál is-művelődési intézet vég­zős hallgatója. A falusi kul- túrházban színjátszó kör mű­ködött, amelyben jórészt kis­iskolásokat foglalkoztattak. A művészpedagógusok rendszeresen foglalkozni kezd- ' tek a gyerekekkel. Hamar szemükbe ötlött, hogy többsé­güknek kitűnő hangja van. és jó mozgáskészsége. Megszüle­tett hát a gondolat: fejleszte- n' kelt a gyermekek adottsá­gait. Meseoperákaí kerestek, s ezeket tanulták meg, adták elő a gyerekek. Munkájukhoz segítséget kértek és kaptak a koreográfus művészektől. Kosztonkovóban ma már jo­gosan nevezik a stúdiót ope­rának. Igaz, repertoárjuk ma még meglehetősen szerény, de lelkesen munkálkodnak. Az operastúdióban ma már több mint . nyolcvanon tanulnak, dolgoznak és nem csak gye­rekek lelik örömüket az ének­lésben. A jövő vízi útja Száz esztendeje annak, hogy megépítették Szibéria nagy vízi útját, az Ob—Jeniszej-csatornát. Azóta a vízi közlakedés központi t dománvos kutatóintézetében ki­dolgozták a nagy transzszibériai vasútvonal tervét, amelyhez a ke- merovói vasút is tartozik. Ám, az is kiderült, hogy a víziszállí- t*s sokkal olcsóbb, ezért ismé­telten fölvetődött a kevésbé igény­be vett Ob—Jenyiszej-csatorha újáépítésének kérdése. Most tudományos kutatók, soortolók. fiatalok és tapaszhl- tabb emberek mennek végig az Ob—Jeniszej-csatornán, hogv meg­vizsgálják a jövö vízi útja re­konstrukciójának lehetőségeit. Az üzemi próba után... Az Azot egyesülésben si- próbák tervszerűen, a szígo- keresen üzembe helyezték a rúam megszabott rendben nagy teljesítményű, mintegy folytak. Az építőik és a sze­dőd tonna .ammóniát előállító relők jelentősen . tjiltelesjtet- aggfegátor: A készülék mindén ték, tervüket,, úgy -számolják, éleme a korszerű műszaki hogy mintegy 15,5 miillió ra- előírásoknak megfelelően mű- beit „hoztak össze”; Itt elő- kodik. Az Azot új üzemében szőr alkalmazták az úgyneve- semnii sem hasonlít a régi ér- zett csomópontonkénti építési telemben vett üzemhez. Csend módszert. A építők és a sze- és nyugalom honol mindenütt, relők szorosan együttdol- A vezérlőpulton hangtalanul gozta-k. összehangolták mun- működnek a regisztrálóbe- Icájukat. Ennek köszönhető, rendezések. Percenként kap- hogy tekintélyes időt takárí- ják a szükséges információkat tót lak meg. az üzem működéséről, a be- Az elmúlt öt esztendőben az rendezések állapotáról. Ám az építkezések során az építők, a indulás korántsem volt men- szakemberek rendkívül sok tes a gondoktól, a zavaroktól, tapasztalatot szereztek. Azóta — Mikor látott munkához több hasonló aggregátot épí- az üzem? — kérdezem a mű- tettek az Azotnál. Vaíameny­szakvezetőt. Kravcovot. — Tavaly szeptemberben — válaszolja, s hangján érződik, hogy az első hetek bizony nem voltak könnyűek. — A múlt év szeptemberében volt az első üzemi próba a kazán- házban... Hónapok alatt befejezték a gépek szerelését. Az üzemi nyi nagy hatékonyságú beren­dezés, mérsékli] az élőmunka felhasználását. Azok a mun­kások viszont, akik itt ' dol­goznak. jól képzett, szakmá­jukat kitűnően értő emberek. Magas fokú mesterségbeli tu­dás és nagy gyakorlat jellem­zi őket. — rv — A bányászok városai A békésen cammogó IL—18- as több mint hat órát tölt a levegőben, mire Moszkvából Szibéria Közepébe érkezik. Kemerovo megye a kisebbek közé tartozik a Szovjetunió­ban. területe pontosan akko­ra, mint Magyarországé. La­kosainak száma viszont alig haladja meg a hárommilliót. Hírét. nevét elsősorban a szénnek és az acélnak kö­szönheti. Itt van a világszer­te jól ismert, kuznyecki szén­medence. A megyét északról délre az Ob folyó szeli át; városainak, az ipari közpon­toknak közvetlen szomszéd­ságában már ott az érintet­len, csodálatosan szén tajga. A kristálytiszta tavakat fe­nyőerdők szegélyezik, s a vé­geláthatatlan zöldben fehéren virítanak a nyírfaszigetek törzsei. Csendet, békességet ta­lál az erre járó. A völgyekbe települt városok viszont már a pillanatnyi szünet nélkül dörömbölő, zúgó, zajos nagy­iparra figyelmeztetnek. Olya­nok, mint amit otthon is megszoktunk, csak éppen a méretek ejtik zavarba az em­bert. , yojLag. Novokuznyeck, a tipikus bán yászváros LENYCGÖZÖ számok Szibéria ipari központja a 600 ezer lakosú Novokuz- nyeck. A megmaradt feljegy­zések szerint a települést 1618-ban alapították, és 1622- ben már városi rangot ka- Készülnek a sínek a BAM- hős pott háromezer emberrel. Ro­hamos fejlődésnek a Szov­jetunió első ötéves terve ide- mármint szibériai méretű tartják számon, öt és félezer jen indult; bányák nyíltak, szomszédban — van egy 60 dolgozója van, átlagéletkoruk vasmű épült. Ez idő tájt kap- kilométer hosszú, 40 kilomé- — akárcsak a városé — 30 H ,neYJrt- -1S’ ^ddig egyszerűen tér széles, 170 ezer lakosú ki- év. A bánya igazgatója az csak Kuznyeck yolt. A ma- Sébb város: Belovo, amelynek idősebb korosztályhoz tartó- sodik világháborúban a szov- 34 jparj vállalata mellett 6 zik: 43 éves. Kemerovóban jet harckocsik felenek acél- kőszénbányája van, abból 5 végezte a műszaki főiskolát anyaga innen került ki. külszíni fejtésű. Egy-egy bá- és most 600 mérnöktársával A számok lenyűgözőek. A nyájából évente 4—5 millió irányítja a bányaóriást, városban és környékén négy tonna szenet termelnek ki. óriás vasmű, alumínium- Az itteniek arra büszkék, feldolgozó van, három erőmű hogy itt termelik a Szovjet­segíti a termelést. Évente 10 unió legolcsóbb villamos millió tonna nyersvas, 12 energiáját, millió tonna acél készül itt, a Szovjetunió termelésének 10 százaléka. Alapanyagot, félkész és készárut 45 or­szágba exportálnak. Az im­ponáló kohászati adatok el­lenére mégis a bányászok vá­rosénak nevezik, s nem is nem Alom KÉT FOLYÖ KÖZÖTT Milyen is a Szovjetunió legnagyobb kőszénbányája? Negyven négyzetkilométernyi terület a föld felett, a város­ból vonat hozza ide a dolgp- De ismerkedjünk meg a zókat. A fold alatt pedig.egy­szénmedence egy másik fe- mas alatt-felett sorakoznak a alaptalanul. A környéken 14 kete gyöngyszemével is. Mezs- szénmezők. A Raszpadszkaja­kőszénbánya működik, ezen- durecsenszk; e nehezen ki- bányában 21 szénréteg van kívül 2 külszíni fejtésű is. ejthető városnevet soha nem egymás felett. Ebből jelenleg Novokuznyeck csak egy a felejti el, aki egyszer eljutott hetet művelnek egyszerre, a bányászvárosok között. A a, környék valamelyik bányá- többi újabb bányászkezekre szénmedence óriási kitérje- júba. Itt, ebben a városban vár. A bányászkéz persze itt désű, sokfelé kínálja a fekete mindennél fontosabb a kő- részben jelképes, hiszen a bá­aranyat. A szomszédban — szén. Két folyó között — ezt nyában a világ legjobb be­jelenti a 103 ezer lakosú, ne- rendezései dolgoznak. Auto­hezen kimondható város ne- matikusan vezérelt acéltám­ve. A kis településen 1956- fa'alc, önjáró pajzsok szolgált­ben j'elentek meg a párt fel- iák a biztonságot. A japán hívására az első komszomo- szén marótárcsa átmérője pél­listák, a széncsaták első har- dául több mint négy méter, cosai. Még ma is fiatal ez a e§y*e§y exkavátor kanala 40 város: az átlagéletkor ép- köbméter szenet emel meg pen hogy eléri a 30 évet. Jel- egyszerre. És milyen szenet! lemző, hogy a városban je- A kitermelt, vakítóan fekete­lenleg is 36 nemzetiségből sz^n 65—70 százaléka kok­származó ember él együtt. A szólható, elszállítása sok tíz munkához, az élethez kitűnő kilométeren át föld alatti ve­feltételeket teremtettek a táj- zetékeken vízzel „iszaposítva” gával, mocsárral övezett, mo- történik. Naponta 20ezerton­dern városban. A munkára na szenet bányásznak ki ezen jelentkezők azonnal önálló la- az e§y munkahelyen, évente kást kapnak, hetente négy- több ^ mint 6 millió tonnát a szer hatórás műszakban dől- bányából, goznak, két pihenőnappal. Az — Hatalmas tartalékaink átlagjövedelem a 170—180 he- vannak — mondja A. Fedoro­lyett itt eléri a 6—700 ru- vies igazgató. — A felkuta­belt. Persze mindezért iga- tott mennyiséget százmilliárd zán meg kell küzdeni, s nem tonnákban számoljuk. Éppen csupán a föld alatt. A rövid ezért nem tűnik álomnak az nyári hónapokban nem ritka elképzelésünk, amelynek ter­a 30 fok feletti meleg, télen vein már javában dolgozunk, viszont gyakori a 40 fokos hí- Olyan vegyiüzemsort létesí­deg. tünk, hogy a kibányászott Kemerovo megyében sokan ismerik a Zárja Szovhoz elnökét, Alekszej Kalint és fő- agronómusát. Álekszej Bondarjevet. Mindketten a Szocialista Munka Hősei és sokat foglalkozni a környezetükben élő fiatalokkal. Nem kis részük van abban, hogy a helyi iskolából majdnem minden végzős tanuló az ottani szovhozban keres munkát. A leghíresebb gyöngyszem szén kész benzinként kerül­a város környéki bányák kö- k' tőlünk, zött található. A neve Rasz- ,A varázslatosan szép szábé- padszkaja. Ez a Szovjetunió P.a* táj felmérhetetlenül sok legnagyobb kőszénbányája, kincset tartogat még a követ­és egyben a világ 10 legna- kez° évezredre is. gyobb szénbányája között E. Gy. NOC3RAD — 1984. november 7., szerda y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents