Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-06 / 261. szám

Kongresszusi versenyben a Fütöbemél

Újragondolni, áthidalni, keresni

— Ná'lun,k most formátlanabbak az állapotok annál, hogy a hagyományos értelemben felfogott munkaver- senyről beszélhetnénk — fejtegeti a főmérnök. — Szerény rendelésállomány, anyagellátási nehézségek jellemzik a helyzetet. Éppen ebben sajátos a követelmény a versennyel szemben. Sok újat kell meglátni, újragondolni, a valóban meglévő nehézségeket önállóan áthidalni, rugalmasan fogadni az átcsoportosításokat, keresni a hiányzó anvagok pótlási lehetőségeit.

Többféle nehézséggel dacolva időarányosan teljesítette eredménytervét a F.ütő- ber nagybátonyi gyáregysége. A produkció nagymértékben köszönhető az üzem szocialista brigádjainak, akik évi „rendes” vállalásukon túl a* kongresszusi munkaversenyben is fölajánlásokat tettek — állítja a főbeosztású műszaki vezető.

— Én nem értek egyet azokkal, akik a munkaverseny hibáit károgják — mondja szenvedélyesen, irodájában föl-alá járkálva Szabó Ferenc, a főmérnök. — Ha vannak hibái, csak azért vannak, mert a régi formában erőltetik. Pedig ma nem arra van szükség. Ne abban versenyezzünk, hogy ki tud nagyobbat emelni. Hanem, hogy ki dolgozik jobban: a minőséget figyeljük, ebben vetélkedjünk. Ma nem két sztahanovista kell. akik ' ROO százalékot teljesítenek. Hanem 700 ember teljesítsen 105 százalékot! Erre van na' gyobb szükség.

— Mennyire hatnak az emberekre ezek a formás, mozgósító gondolatok?

— Ami energia benne van, annak a fele arányában sem. Most októberben hárofii nagyobb fórumon kerültek szóba ezek a teendők. Emellett a reggeli beszélgetések közben is folyik., ahogy csúnya kifejezéssel mondjuk: a dolgok „levitele”. De azért nem hagyunk fel a szavakkal való mozgósítással. Még akkor sem, ha egy kérésre egyre több ember így mutat — a főmérnök összedörzsöli jobb kezének hüvelyk- és mutatóujját. — Pár éve egy önkéntes műszakra elég volt plakátokkal felhívni. Ma élén- kebb beszélgetés kell „agita- tív köntösben”.

Új formát! Cél: a minőség Operatív döntések

Homoki László üzemvezető egészséges optimizmussal fogalmazza meg a sajátosságokat:

— Egész évben mindig egy kicsit előiredolgoztunk. így év végéig „kisöpörtük” azokat a munkánkat, amikhez volt anyag. Mostanra, év végére maradtak azok a feladatok, amikhez egész évben nem tudtunk anyagot szerezni. Eddigre valahogy „összekoldultuk” őket. Ezek persze már hosszabb átfutási idejűim unkák.

— Mi lehet ilyenkor a verseny célja?

— Ma is jól lehetne mozgósítani az embereket, ha el lennénk látva a kellő eszközökkel. Ilyenkor jól jön az, ha egy kommunista műszakban rendbe hozzuk a gyárat: az épületek belsejét és környezetét. Mert ez is nagyon fontos! Kongresszusi felajánlás például a gyár műszakijainak részéről, hogy dél- utános ügyeletét tartunk: év végéig fejenként legalább egyet, de ha kell, kettőt is. Hogy ne legyen laza a fegyelem.

— Válhat-e céllá ilyenkor a jobb minőség elérése?

— Igen. Ilyenkor mód nyílik arra, hogy ki-ki jobban figyeljen oda, alaposabban munkálja meg a fémet. Emellett új termékeket is gyártunk, amilyenekkel még nem volt dolgunk. Huszonkét keverőberendezést készítünk szovjet exportra. A vegyi gépgyártól vettük át ezt a feladatot, hogy előbbre hozhassuk a határidőt. Emellett a szokottnál jóval nagyobb mennyiségben füstgázvezetéket készítünk a jänschwaldei erőműnek.

Hozzáértően ítéli meg a jelent Bnzó István, a Vállalati kiváló címet'elért Rákóczi brigád vezetője.

— Az emberek szívesen fogadják a sok átcsoportosítást, megértik, hogy erre

szükség van, ha a pénzük is meglesz — közli a kereken negyvenéves, hátrafésült hajú munkásember. — Ebben az új gazdasági helyzetben, az új árak mellett mindenki szívesen dolgozik megfelelő fizetésért. A kongresszusi munkaversenyben felajánlottuk, hogy a füstgázvezetékeket határidőre, jó minőségben elkészítjük. A brigádtagok szeretik egymás társaságát, szívesen vannak együtt a munkában.

A tíztagú Iakatosbrigád ügyel a csarnok rendjére, tisztaságára. háromnegyed kettőkor már javában folyik a műszak végi takarítás. Eközben éri háborgatás Beái József lakatost.

— Sokat hallunk a kongresszusi versenyről, figyelemmel kísérjük — bólint a javakorabeli szakember. — Én most egy darabig nem tudtam a brigáddal együtt dolgozni, mert ón is egy átcsoportosítás révén átmenetileg máshová kerültem.

— Mi brigádtagok mindig is megértettük egy-egy átcsoportosítás szükségességét — mondja Mustó István hegesztő. — A munkát úgy tudjuk gyorsítani, hogy nem várunk az emelőre, ami eléggé lefoglalt, hanem a régi módszerrel —, s a munkás a két kezét mutatja — elvégezzük a nehezebb dolgot is. Ma ugyanúgy szívesen részt veszünk a kommunista műszakban, mint régebben. Hiszen párttagok vagyunk és ez öntudat kérdése. De idejében kell szólni, mert sokan beterveznek magúiknak valamilyen munkát szombatra, amit már nem tudnak lemondani.

— Manapság nem alkalmazható az a módszer, hogy egy- egy gond miatt értekezletet hívunk össze, meghányjuk- vetjük, programot készítünk, aztán végrehajtjuk — érvel a főmérnök. — Ma is egy sor olyan gondot kéllett megoldanom, amit tégniáp 'bém lehetett előre látni. Ugye, most egy újságírónak nyilatkozók, s ezt még negyedórája nem tudtam előre. Ez az operatív döntések időszaka. Jó. ha ez minden szinten áthatja az embereket. Erre, ez a mostani csapat, ami itt dolgozik, berendezkedett. És a mostani körülmények között ez kell is!

Molnár Pál

Formakész cipőtalp Pécsről

Formakész cipötalpakkal bővíti termékskáláját a Pécsi Bőrgyár. Az ehhez szükséges új s var tósort az NSZK-beli Gross és Kieffer céggel közösen megvalósított beruházással teremtették meg. Mivel a korszerű géppark, illetve a knov-how árát a mecsekaljai üzem kész cipötalpakkal törleszti három éven át, ezért a

beruházáshoz devizát sem vettek igénybe. A talpgyártó üzemet a több éve leállított lakk- bőrrészleg épületében helyezték el. így lényegében az építési költségeket is megtakaríthatták.

Az üzem dolgozói megkezdték a talpgyártás begyakorlását, s már készmintákat is

száll!tottafc megrendelőjüknek. A tervek szerint még az idén megkezd Ük az üzemszerű termelést. Attól kezdve naponta kétezer pár úgynevezett ragasztásos technológiával készülő női és férficipőhöz állítanak elő formakész talpakat, amelyeket a cipőgyárakban már csak „össze kell szerelni” a felsőrésszel.

A Romhányi Építési és Kerámiagyár R—3 üzemében tizenkilenc fős kollektíva foglalkozik a csempék kézi festésével, melyek kizárólag 15x20 ^cm-es méretben készülnek. A lányok, asszonyok Hegedűs Erzsébet iparművésztől tanulták meg e szép mesterség fortélyait. Képünkön balra Hados Hajnalka és Hencz Józsefné, jobbra Fábián I,ászióné láthatók virágminta készítése közben, — gy —

Vendégvárás, baráti üzenet

Szovjet kapcsolatok

Több tiszteletbeli tagja van a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Komarov Szocialista Brigádjának. Büszkén emlegetik a névadó özvegyét, aki egyszer már. ellátogatott a brigádhoz a gyárba, sőt a brigád egy tagja is meglátogatta őt, Moszkvában. Legutóbb a Szovjetunió magyar- országi nagykövete jegyzett be néhány elismerő szót a brigád naplójába, s lett ő is tiszteletbeli tagja a szalagedző üzem 24 fős szocialista brigádjának. Szintén gyárbeii látogatás során vált brigádtaggá Borisz Ponomarjov, a külügyi bizottság vezetője. Meg is fogalmazódott már november 7.e alkalmából az őket köszöntő baráti üzenet.

Múzeumi érlékek

A huszonöt éves brigád sok kitüntetés birtokosa: négyszer nyerte el a Vállalat kiváló brigádja címet, és volt a Népköztársaság kiváló brigádja is. Ám nem kevésbé büszkék arra az oklevélre, amelyet két évvel ezelőtt az MSZBT vállalati tagcsoportján belül kifejtett tevékenységükért kaptak. Hosszú évek alatt vívta ki az elismerést magának a kollektíva a gyárban és gyáron kívül, s annak ellenére is sikerült folyamatosan szép eredményeket elérniük, hogy a brigádtagok külön-külön három műszakban dolgoznak, s ekképpen nehezen szervezhetek az összejövetelek.

Olvasgatom a brigád ' legutóbbi . potvállalását, úgy vélem megint elismerésre méltó teljesítmények fogalmazódnak meg abban. Vállalták, hogy az edzőkemencén — ha a technológia engedi — létszámhiány esetén csökkentett létszámmal is üzemeltetik a kemencéket; a szalagfűrész edzését és polírozását pedig 180 tonnáról 200 tonnára emelik.

A termelésen túli eredményeket, a brigádakciókat az üzemi vörössarokban kialakított múzeumi értékű anyag mutatja rendezett kiállításban. Féltik is ezt a gyűjteményt a dolgozók: el kell érni a szekrényből a kulcsot ahhoz, hogy oda bejuthasson, széttekinthessen bárki. Külön összeállításban láthatók ott az űrhajózást, annak történetét felelevenítő képek. Április 12-én az űrhajósok napjáról rendszeresen röp- gyűlésen emlékezik meg a brigád.

— Minden évben több szovjet pártküldöttség is megkeres minket — mondja a fiatal brigádvezető, Kun Ferenc. Három éve vezeti a csapatot, s a brigádmúlt egy része, koránál fogva, neki már történelem. — Két év- 'vel ezelőtt Tánya, az egykori

partizánlány volt a vendégünk, tavaly ősszel az első magyar űrhajósnak adtunk át emléktárgyat.

Többen vannak még aktív dolgozók az üzemben a brigádalapítók közül, de fokozatosan épülnek be a fiatalok is a közösségbe, előbb ugyan próbaidős tagok, ám többek példája is mutatja, hogy eredménnyel járt a próbaidő.

Két évvel nyugdíjazása után is meleg szívvél beszél a Komarov brigádról Hegyes Ferenc, a szalagedző volt üzemvezetője, a brigád pat- ronálója és tiszteletbeli tagja.

— Az üzem mindkét szocialista brigádjának, a Ko- marovnak és a Bajkálnak is tartalmas szovjet kapcsolatai vannak — mondja. — Ennek nagyon nagy a jelentősége, a brigád szovjet kapcsolatait tekintve is észrevehetően erősödött a barátság.

„Életünkhöz tartozik”

Irt már a Komarov brigádról a Pravda, Ponomarjov hazánkból történt elutazásakor kis könyvtárat ajándékozott a brigádnak a magyar nyelven megjelent szovjet irodalomból, a brigád által készített egyméteres űrhajós-emlékmű látható a Csillagvárosban ... Baráti a kapcsolatuk a szovjet déli hadseregcsoport vezérkari tisztjeivel, akik szintén többször jártak az üzemben.

— Politikailag is „felfutott” a brigád, az üzem. Véleményem szerint otít lehet jól dolgozni, ahol politikailag is felkészültek az emberek — mondja Hegyes Ferenc. — Sokan váltak párttagokká, és többen léptek be a munkásőrségbe.

És a volt üzemvezető, aki jelenleg is az MSZBT országos elnökségének tagja, amikor delegációval Leningrád- bsn, Kijevben és Ogyesszában járt,, mindig beszélt a Komarov tevékenységéről is. De nem ettől lettek híresek, hiszen a tizenháromszoros aranykoszorúhoz sok munka kellett a negyedszázad alatt. Elég csak azt említeni, hogy a Dolgozz hibátlanul munkarendszert itt vezették be először A szovjet kapcsolatok ápolásában odaadóan dolgoztak' ugyanolyan szeretettel fogadták a brigádot meglátogató kolhoztagokat, mint a Szovjetunió kimagasló vezető személyiségeit.

— Alakulása óta tagja vagyok a Komairovnak — meséli Nyitnál József. — Hagyomány már nálunk a szovjet kapcsolat, egy-egy találkozón a világpolitikai események is közelebb kerülnek hozzánk. Jó

érzés az, amikor a szovjet emberek minden jelesebb ünnepéről megemlékezhetünk, hozzátartozik ez ma az életünkhöz, ugyanúgy mint, ahogy a békéért is mindenkinek hallatni kell a szavát. Nem mindegy az, hányán vannak egy ilyen rendezvényen.

Legenda és folytatás

A Komarov brigád egy-egy tagjának szovjetuniófoeli utazását már-máir legendaként emlegetik. Paluch György, az akkori trigádvezető a csapat megalakulásának húszéves évfordulója alkalmából látogatott el brigádláirsával együtt Moszkvába. És az itthon készített babérkoszorút elhelyezte Komarov űrhajós díszsírhelyén, a Kremlnél. Moszkvai útja során találkozott Zamer- cev tábornokkal is.

— Minden tagunk büszke kapcsolatainkra — fejtegeti Paluch György. — Látni azt, hogy a brigád milyen szívesen készülődik, amikor szovjet vendéget várunk az üzembe. Nem kell noszogatás akkor sem, ha ez a találkozás műszak után van, vagy az előkészületek a találkozóra megnyújtják a műszakot. Ilyenkor szinte reggelitől estig érezhető a vendégvárás hangulata. .

Így látta ezt akkor is, amikor szovjet művészegyüttes látogatott hozzájuk az üzembe, mély később műsort adott a Kohász Művelődési Házban. A brigád jó közösségi széliemét, említi Csőri Lajos brigádtag- is és a családtagokkal együtt szervezett kirándulásokat hozza fel példáinak a közelmúltból.

Huszonöt év alatt a brigád összetétele bizony- változott, jó páran hiányoznak az alapítók közül. Milyen lesz a folytatás a legendás hírű Koma- rovnál ?

Paluch György azt mondja, hogy a törzsgárdatagok nem engedik azt meg, hogy az utolsó helyre soroljanak bennünket. Igaz. nem csillog most úgy a brigád mint régebben, de eredményei a szocialista munkavérsenyben ma is szépek. A mozgalom most erősen mumkacentrikus — mondják mások, és ebbe kénytelen az ember nagyobb energiát fektetni. Pedig a politikai nevelő munka ma nagyon fontos. a brigádok műszaki, gazdasági irányítása mellett ezt még ma is az első helyre kell sorolni — vélekedik a folytatásról Hegyes Ferenc.

Láthatóan nem is feledkezett el erről a Komarov brigád: a szocialista forradalom évfordulóján szovjet tisztelet-. beli tagjait baráti üzenettel köszöntötte.

Zsély András

NÖGRÁD — W8A povember 6., kedd 3