Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-06 / 261. szám

Kongresszusi versenyben a Fütöbemél Újragondolni, áthidalni, keresni — Ná'lun,k most formátla­nabbak az állapotok annál, hogy a hagyományos érte­lemben felfogott munkaver- senyről beszélhetnénk — fej­tegeti a főmérnök. — Szerény rendelésállomány, anyag­ellátási nehézségek jellemzik a helyzetet. Éppen ebben sa­játos a követelmény a ver­sennyel szemben. Sok újat kell meglátni, újragondolni, a valóban meglévő nehézsége­ket önállóan áthidalni, rugal­masan fogadni az átcsopor­tosításokat, keresni a hiányzó anvagok pótlási lehetőségeit. Többféle nehézséggel da­colva időarányosan teljesítet­te eredménytervét a F.ütő- ber nagybátonyi gyáregysé­ge. A produkció nagymérték­ben köszönhető az üzem szo­cialista brigádjainak, akik évi „rendes” vállalásukon túl a* kongresszusi munkaver­senyben is fölajánlásokat tet­tek — állítja a főbeosztású műszaki vezető. — Én nem értek egyet azokkal, akik a munkaver­seny hibáit károgják — mondja szenvedélyesen, iro­dájában föl-alá járkálva Szabó Ferenc, a főmérnök. — Ha vannak hibái, csak azért vannak, mert a régi formá­ban erőltetik. Pedig ma nem arra van szükség. Ne abban versenyezzünk, hogy ki tud nagyobbat emelni. Hanem, hogy ki dolgozik jobban: a minőséget figyeljük, ebben vetélkedjünk. Ma nem két sztahanovista kell. akik ' ROO százalékot teljesítenek. Ha­nem 700 ember teljesítsen 105 százalékot! Erre van na­' gyobb szükség. — Mennyire hatnak az em­berekre ezek a formás, moz­gósító gondolatok? — Ami energia benne van, annak a fele arányában sem. Most októberben hárofii na­gyobb fórumon kerültek szó­ba ezek a teendők. Emellett a reggeli beszélgetések köz­ben is folyik., ahogy csúnya kifejezéssel mondjuk: a dol­gok „levitele”. De azért nem hagyunk fel a szavakkal való mozgósítással. Még akkor sem, ha egy kérésre egyre több ember így mutat — a főmérnök összedörzsöli jobb kezének hüvelyk- és mutató­ujját. — Pár éve egy önkén­tes műszakra elég volt pla­kátokkal felhívni. Ma élén- kebb beszélgetés kell „agita- tív köntösben”. Új formát! Cél: a minőség Operatív döntések Homoki László üzemvezető egészséges optimizmussal fogalmazza meg a sajátossá­gokat: — Egész évben mindig egy kicsit előiredolgoztunk. így év végéig „kisöpörtük” azo­kat a munkánkat, amikhez volt anyag. Mostanra, év végére maradtak azok a fel­adatok, amikhez egész évben nem tudtunk anyagot szerezni. Eddigre valahogy „összekol­dultuk” őket. Ezek persze már hosszabb átfutási idejű­im unkák. — Mi lehet ilyenkor a ver­seny célja? — Ma is jól lehetne moz­gósítani az embereket, ha el lennénk látva a kellő eszkö­zökkel. Ilyenkor jól jön az, ha egy kommunista műszak­ban rendbe hozzuk a gyárat: az épületek belsejét és kör­nyezetét. Mert ez is nagyon fontos! Kongresszusi fel­ajánlás például a gyár mű­szakijainak részéről, hogy dél- utános ügyeletét tartunk: év végéig fejenként legalább egyet, de ha kell, kettőt is. Hogy ne legyen laza a fegye­lem. — Válhat-e céllá ilyenkor a jobb minőség elérése? — Igen. Ilyenkor mód nyí­lik arra, hogy ki-ki jobban figyeljen oda, alaposabban munkálja meg a fémet. Emellett új termékeket is gyártunk, amilyenekkel még nem volt dolgunk. Huszonkét keverőberendezést készítünk szovjet exportra. A vegyi gépgyártól vettük át ezt a feladatot, hogy előbbre hoz­hassuk a határidőt. Emellett a szokottnál jóval nagyobb mennyiségben füstgázvezeté­ket készítünk a jänschwaldei erőműnek. Hozzáértően ítéli meg a jelent Bnzó István, a Vállala­ti kiváló címet'elért Rákóczi brigád vezetője. — Az emberek szívesen fogadják a sok átcsoportosí­tást, megértik, hogy erre szükség van, ha a pénzük is meglesz — közli a kereken negyvenéves, hátrafésült ha­jú munkásember. — Ebben az új gazdasági helyzetben, az új árak mellett mindenki szívesen dolgozik megfelelő fizetésért. A kongresszusi munkaversenyben felaján­lottuk, hogy a füstgázvezeté­keket határidőre, jó minőség­ben elkészítjük. A brigádta­gok szeretik egymás társasá­gát, szívesen vannak együtt a munkában. A tíztagú Iakatosbrigád ügyel a csarnok rendjére, tisztaságára. háromnegyed kettőkor már javában folyik a műszak végi takarítás. Eközben éri háborgatás Beái József lakatost. — Sokat hallunk a kong­resszusi versenyről, figyelem­mel kísérjük — bólint a ja­vakorabeli szakember. — Én most egy darabig nem tudtam a brigáddal együtt dolgozni, mert ón is egy átcsoportosítás révén átmenetileg máshová kerültem. — Mi brigádtagok mindig is megértettük egy-egy átcso­portosítás szükségességét — mondja Mustó István hegesz­tő. — A munkát úgy tudjuk gyorsítani, hogy nem várunk az emelőre, ami eléggé le­foglalt, hanem a régi mód­szerrel —, s a munkás a két kezét mutatja — elvégezzük a nehezebb dolgot is. Ma ugyan­úgy szívesen részt veszünk a kommunista műszakban, mint régebben. Hiszen párt­tagok vagyunk és ez öntudat kérdése. De idejében kell szólni, mert sokan betervez­nek magúiknak valamilyen munkát szombatra, amit már nem tudnak lemondani. — Manapság nem alkalmaz­ható az a módszer, hogy egy- egy gond miatt értekezletet hívunk össze, meghányjuk- vetjük, programot készítünk, aztán végrehajtjuk — érvel a főmérnök. — Ma is egy sor olyan gondot kéllett megol­danom, amit tégniáp 'bém le­hetett előre látni. Ugye, most egy újságírónak nyilatkozók, s ezt még negyedórája nem tudtam előre. Ez az operatív döntések időszaka. Jó. ha ez minden szinten áthatja az embereket. Erre, ez a mostani csapat, ami itt dolgozik, be­rendezkedett. És a mostani körülmények között ez kell is! Molnár Pál Formakész cipőtalp Pécsről Formakész cipötalpakkal bő­víti termékskáláját a Pécsi Bőrgyár. Az ehhez szükséges új s var tósort az NSZK-beli Gross és Kieffer céggel közö­sen megvalósított beruházás­sal teremtették meg. Mivel a korszerű géppark, illetve a knov-how árát a mecsekaljai üzem kész cipötalpakkal tör­leszti három éven át, ezért a beruházáshoz devizát sem vet­tek igénybe. A talpgyártó üze­met a több éve leállított lakk- bőrrészleg épületében helyez­ték el. így lényegében az épí­tési költségeket is megtakarít­hatták. Az üzem dolgozói megkezd­ték a talpgyártás begyakorlá­sát, s már készmintákat is száll!tottafc megrendelőjüknek. A tervek szerint még az idén megkezd Ük az üzemszerű ter­melést. Attól kezdve naponta kétezer pár úgynevezett ra­gasztásos technológiával ké­szülő női és férficipőhöz ál­lítanak elő formakész talpa­kat, amelyeket a cipőgyárak­ban már csak „össze kell sze­relni” a felsőrésszel. A Romhányi Építési és Kerámiagyár R—3 üzemében tizenkilenc fős kollektíva foglal­kozik a csempék kézi festésével, melyek kizárólag 15x20 ^cm-es méretben készülnek. A lányok, asszonyok Hegedűs Erzsébet iparművésztől tanulták meg e szép mesterség for­télyait. Képünkön balra Hados Hajnalka és Hencz Józsefné, jobbra Fábián I,ászióné láthatók virágminta készítése közben, — gy — Vendégvárás, baráti üzenet Szovjet kapcsolatok Több tiszteletbeli tagja van a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Komarov Szocialista Brigádjának. Büszkén emle­getik a névadó özvegyét, aki egyszer már. ellátogatott a brigádhoz a gyárba, sőt a brigád egy tagja is megláto­gatta őt, Moszkvában. Leg­utóbb a Szovjetunió magyar- országi nagykövete jegyzett be néhány elismerő szót a brigád naplójába, s lett ő is tiszteletbeli tagja a szalaged­ző üzem 24 fős szocialista brigádjának. Szintén gyárbeii látogatás során vált brigád­taggá Borisz Ponomarjov, a külügyi bizottság vezetője. Meg is fogalmazódott már november 7.e alkalmából az őket köszöntő baráti üzenet. Múzeumi érlékek A huszonöt éves brigád sok kitüntetés birtokosa: négy­szer nyerte el a Vállalat ki­váló brigádja címet, és volt a Népköztársaság kiváló bri­gádja is. Ám nem kevésbé büszkék arra az oklevélre, amelyet két évvel ezelőtt az MSZBT vállalati tagcsoport­ján belül kifejtett tevékeny­ségükért kaptak. Hosszú évek alatt vívta ki az elismerést magának a kollektíva a gyár­ban és gyáron kívül, s an­nak ellenére is sikerült fo­lyamatosan szép eredménye­ket elérniük, hogy a brigád­tagok külön-külön három műszakban dolgoznak, s ekképpen nehezen szervezhe­tek az összejövetelek. Olvasgatom a brigád ' leg­utóbbi . potvállalását, úgy vé­lem megint elismerésre mél­tó teljesítmények fogalmazód­nak meg abban. Vállalták, hogy az edzőkemencén — ha a technológia engedi — lét­számhiány esetén csökkentett létszámmal is üzemeltetik a kemencéket; a szalagfűrész edzését és polírozását pedig 180 tonnáról 200 tonnára emelik. A termelésen túli eredmé­nyeket, a brigádakciókat az üzemi vörössarokban kialakí­tott múzeumi értékű anyag mutatja rendezett kiállítás­ban. Féltik is ezt a gyűjte­ményt a dolgozók: el kell ér­ni a szekrényből a kulcsot ahhoz, hogy oda bejuthas­son, széttekinthessen bárki. Külön összeállításban látha­tók ott az űrhajózást, annak történetét felelevenítő képek. Április 12-én az űrhajósok napjáról rendszeresen röp- gyűlésen emlékezik meg a brigád. — Minden évben több szovjet pártküldöttség is meg­keres minket — mondja a fiatal brigádvezető, Kun Fe­renc. Három éve vezeti a csapatot, s a brigádmúlt egy része, koránál fogva, neki már történelem. — Két év- 'vel ezelőtt Tánya, az egykori partizánlány volt a vendé­günk, tavaly ősszel az első magyar űrhajósnak adtunk át emléktárgyat. Többen vannak még aktív dolgozók az üzemben a bri­gádalapítók közül, de fokoza­tosan épülnek be a fiatalok is a közösségbe, előbb ugyan próbaidős tagok, ám többek példája is mutatja, hogy ered­ménnyel járt a próbaidő. Két évvel nyugdíjazása után is meleg szívvél beszél a Komarov brigádról Hegyes Ferenc, a szalagedző volt üzemvezetője, a brigád pat- ronálója és tiszteletbeli tagja. — Az üzem mindkét szo­cialista brigádjának, a Ko- marovnak és a Bajkálnak is tartalmas szovjet kapcsolatai vannak — mondja. — Ennek nagyon nagy a jelentősége, a brigád szovjet kapcsolatait tekintve is észrevehetően erő­södött a barátság. „Életünkhöz tartozik” Irt már a Komarov bri­gádról a Pravda, Ponomar­jov hazánkból történt eluta­zásakor kis könyvtárat aján­dékozott a brigádnak a ma­gyar nyelven megjelent szov­jet irodalomból, a brigád ál­tal készített egyméteres űr­hajós-emlékmű látható a Csillagvárosban ... Baráti a kapcsolatuk a szovjet déli hadseregcsoport vezérkari tisztjeivel, akik szintén több­ször jártak az üzemben. — Politikailag is „felfu­tott” a brigád, az üzem. Vé­leményem szerint otít lehet jól dolgozni, ahol politikailag is felkészültek az emberek — mondja Hegyes Ferenc. — Sokan váltak párttagokká, és többen léptek be a munkás­őrségbe. És a volt üzemvezető, aki jelenleg is az MSZBT orszá­gos elnökségének tagja, ami­kor delegációval Leningrád- bsn, Kijevben és Ogyesszában járt,, mindig beszélt a Koma­rov tevékenységéről is. De nem ettől lettek híresek, hi­szen a tizenháromszoros aranykoszorúhoz sok munka kellett a negyedszázad alatt. Elég csak azt említeni, hogy a Dolgozz hibátlanul mun­karendszert itt vezették be először A szovjet kapcsola­tok ápolásában odaadóan dolgoztak' ugyanolyan szere­tettel fogadták a brigádot meglátogató kolhoztagokat, mint a Szovjetunió kimagasló vezető személyiségeit. — Alakulása óta tagja va­gyok a Komairovnak — me­séli Nyitnál József. — Hagyo­mány már nálunk a szovjet kapcsolat, egy-egy találkozón a világpolitikai események is közelebb kerülnek hozzánk. Jó érzés az, amikor a szovjet emberek minden jelesebb ün­nepéről megemlékezhetünk, hozzátartozik ez ma az éle­tünkhöz, ugyanúgy mint, ahogy a békéért is mindenkinek hal­latni kell a szavát. Nem mind­egy az, hányán vannak egy ilyen rendezvényen. Legenda és folytatás A Komarov brigád egy-egy tagjának szovjetuniófoeli uta­zását már-máir legendaként emlegetik. Paluch György, az akkori trigádvezető a csapat megalakulásának húszéves év­fordulója alkalmából látoga­tott el brigádláirsával együtt Moszkvába. És az itthon ké­szített babérkoszorút elhelyez­te Komarov űrhajós díszsír­helyén, a Kremlnél. Moszkvai útja során találkozott Zamer- cev tábornokkal is. — Minden tagunk büszke kapcsolatainkra — fejtegeti Paluch György. — Látni azt, hogy a brigád milyen szíve­sen készülődik, amikor szov­jet vendéget várunk az üzem­be. Nem kell noszogatás ak­kor sem, ha ez a találkozás műszak után van, vagy az előkészületek a találkozóra megnyújtják a műszakot. Ilyenkor szinte reggelitől estig érezhető a vendégvárás han­gulata. . Így látta ezt akkor is, ami­kor szovjet művészegyüttes lá­togatott hozzájuk az üzembe, mély később műsort adott a Kohász Művelődési Házban. A brigád jó közösségi széliemét, említi Csőri Lajos brigádtag- is és a családtagokkal együtt szervezett kirándulásokat hoz­za fel példáinak a közelmúlt­ból. Huszonöt év alatt a brigád összetétele bizony- változott, jó páran hiányoznak az alapí­tók közül. Milyen lesz a foly­tatás a legendás hírű Koma- rovnál ? Paluch György azt mondja, hogy a törzsgárdatagok nem engedik azt meg, hogy az utolsó helyre soroljanak ben­nünket. Igaz. nem csillog most úgy a brigád mint régebben, de eredményei a szocialista munkavérsenyben ma is szé­pek. A mozgalom most erő­sen mumkacentrikus — mond­ják mások, és ebbe kénytelen az ember nagyobb energiát fektetni. Pedig a politikai ne­velő munka ma nagyon fon­tos. a brigádok műszaki, gaz­dasági irányítása mellett ezt még ma is az első helyre kell sorolni — vélekedik a foly­tatásról Hegyes Ferenc. Láthatóan nem is feledke­zett el erről a Komarov bri­gád: a szocialista forradalom évfordulóján szovjet tisztelet-. beli tagjait baráti üzenettel köszöntötte. Zsély András NÖGRÁD — W8A povember 6., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents