Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

9 Ma temetik Indira Gandhit Emlékülés Salgótarjánban Fegyveres utcai A PTI indiai hírügynökség legutóbbi jelentése szerint már legkevesebb 150 halottja és több mint ezer sebesültje van az Indára Gandhi halála nyomán fellángolt hindu— szikh ellentéteknek. Az indiai fővárosban hatvainan haltak meg. Az indiai hatóságok csütörtö­köm este felhatalmazták a hadsereg katonáit, hogy szükség esetén őik is fegyve­rüket használják. Az intéz­kedés öt észak-indiai városra érvényes. A ' zavargások és véres összecsapások, főként Madhja Prades, Patna és Bi­har államokban, a kijárási tilalom ellenére . is folytatód­tak. Hírügynökségek utcai fegy­veres harcokról is beszámol­tak. A kormány szóvivőjének közlése szerint csütörtökön Üj-Delhiben hárman vesztet­ték életüket, amikor automata fegyverékkel felszerelt sze­mélyek lövöldözésbe kezdték. A főváros egyik szikh temp­lomából is lövéseket adtak le. Legfrissebb jelentések sze­rint Üj-Delhiben péntekre virradóra viszonylagos nyu­galom honolt. A város főbb pontjait a' hadsereg ellenőr­zi. India függetlenné válása, 1947 óta először fordult elő, hogy a hadsereg egységeit kellett kivezényelni a rend fenntartására. Nyugalomra szólítja fel a lakosságot az a közlemény, amelyet Radzsiv Gandhi kor­mányfő és az ellenzék 15 ve­zetőjének csütörtök esti egy­órás megbeszélése után adtak ki, A közlemény rámutat, hogy méltatlan az indiaiák­hoz a sziikhekein való bosszú- állás, amit egyes szélsőséges elemek követelnek. Egy angol nyelvű indiai napilap, a New Delhi States­man pénteken közölte annak a merénylőinek a tanúvallo­mását, akit közvetlenül a gyilkosság után fogtak el. Ismeretes, hogy a másik két merénylőt a helyszínen agyon­lőtték. A lap közlése szerint Szatvant Sziingh, Indira Gandhi biztonsági szolgálatá­nak tagja kórházi ágyán tett vallomásában közölte, hogy egy szikh tábornok volt az Indira Gandhi elleni me­rénylet értelmi szerzője. A tábornok nevét a merénylő nem közölte. Állítólag az in­diai hadsereg egyik vezérőr­nagyáról van szó, aki Csan- digartoan (a főként szikhék lakta Paindzsálb és Hard jama harcok — Részletek a merényletről államok fővárosában) teljesí­tett szolgálatot. Szatvant Szingh elmondta, hogy az Indira Gandhi elle­ni merénylet végrehajtására egy Űj-Delhiben lévő szikh templomban hárman tetteik fogadalmat. Beismerte továb­bá, hogy Zail Szingh államfő és Radzsiv Gandhi meggyil­kolását is tervezték. Elmond­ta, hogy az Indira Gandhi el­leni merényletet eredetileg október 13-ra tervezték, de akkor a kiszemelt merénylő­nek, név szerint Beant Szimgh- nek nem sikerült a nála lévő kézigránátot időben el­hajítania. Beant Szingh volt Indira Gandhi egyik gyilko­sa. öt, egy másik merénylő­vel együtt, közvetlenül a me­rénylet elkövetése után a biz­tonsági szolgálat emberei agyonlőtték. Szatvant Szingih- et a merénylet után sebesí- tetfcék meg. Miközben Indára Gandhi temetésére érkeznek a külföl­di küldöttségek, megkezdőd­tek a gyászszertartás előké­születei. A hamvasztási szer­tartást a Jamuna folyó part­ján végzik, a hindu hagyo­mányoknak megfelelően az elhunyt hamvait a szent fo­lyóba szórják. A máglyát — ugyancsak a hagyományoknak megfeíelően — az elhunyt egyetlen élő fia, Radzsiv Gandhi gyújtja meg. Újabb államférfiak jelentet­ték be részvételüket a teme­tésen. Olaszországot — a ko­rábbi hírtől eltérően — nem Craxi kormányfő, hanem Giiulio Androetti külügymi­niszter képviseli, Joe Clark kanadai külügyminiszter ugyancsak Üj-Delhibe uta­zik. * Már kétszázötven körül van az Indiában kiújult vallási villongások halálos áldozatai­nak száma. Égy Üj-Delhi melletti településen a rendőr­ség lőfegyverét használta a közelharcba keveredett hin­du és szikh tömegek szétvá­lasztására. A szembenálló felek gyakran lőfegyverrel támadnak egymásra. A fővá­ros egyik legnagyobb szikh templomában mintegy három­száz hívő került valósággal fogságba, mert a hatóságok — testi épségük biztosítása érdekében — nem engedik óikét távozni az épületből. Hinduk tömege előzőleg bo­tokkal támadt a templomban lévő szikhekre. Radzsiv Gandhi, a meggyil­kolt indiai miniszterelnök fia és utódja pénteki rádió­beszédében újólag nyugalom­ra intette az ország népét. Felszólította honfitársait, hogy azonnal vessenek véget az erőszakos cselekményeknek, mert ezeket csak a felforgató erőket segítik céljuk elérésé­ben: a nemzet megosztásá­ban. A kormány biztosítani fogja minden állampolgár élet- és vagyonbiztonságát, kasztjára, világnézetére, val­lására való tekintet nélkül — hangoztatta Radzsiv Gandhi. Pénteken megérkeztek Ű.i- DeLhi'be az Indira Gandhi szombati temetésén részt ve­vő első kteföldi küldöttségek. Már az indiai fővárosban van a Nvikolaj Tyihonov vezette szovjet küldöttség, a Sri Lanka-i és az Ugandái elnök, valamint a portugál és az ír kormányfő. Megérkezett a ni- caraguai, a vietnami, a kam­bodzsai és a laoszi delegáció is. Péntek estére várták a brit kormányfőt, a japán mi­niszterelnököt és az amerikai kü 1 ügyminisztert. Pénteken este Űj-Delhibe érkezett a Magyar Népköz- társasáig párt- és állami kül­döttsége, Indira Gandhinak, az Iindiaii Köztársaság meg­gyilkolt miniszterelnökének temetésére. A küldöttséget Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke vezeti. Tagjai: dr. Várfconyi Péter, a Központi Bizottság tagja, külügyminisz­ter és dr. Túri Ferenc delhi nagykövet, aki Üj-Delhiben csatlakozott a delegációhoz. (MTI) Magyar vezetők részvétlátogatása Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke elhunyta alkalmából pénteken magyar párt- és állami ve­zetőik keresték fel India bu­dapesti nagykövetségét. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Losonczi Pái,- az Elnöki Tanács elnöke. Lá­zár György, a Miniszter ta­nács elnöke, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Nagy Gábor külügyminisz­ter-helyettes fejezte ki rész­vétét Aravinda Ramachandra Deo nagykövetnek. (MTI) olytatás az 1. oldalról) .1 a' társadalom osztály- szerkezetével, a tulajdonvi­szonyok alakulásával, a jö­vedelmi és művel,tségbeü vi­szonyokkal, a szocialista de­mokrácia szélesítésének szük­ségességével és lehetőségeivel összefüggésében. A tennivalók közül kiemelte Gordos János, a gazdaságpo­litikai propagandamunkát. A párttagság, a közvélemény általában reálisan ítéli meg gazdasági helyzetünket, gond­jainkat. Fontos, hogy minél többen ismerjék fel: boldo­gulásuk csak a társadalom fejlődése által mehet végbe. A népgazdaság előtt álló fel­adatok megoldásához pedig erőink összpontosítására van szükség. Szólt a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfejlesz­téséről, arról, hogy az irá­nyítási rendszer gazdaságpo­litikai céljaink megvalósítá­sának eszköze, a hatékonyabb munkához, vállalkozóbb szel­lemű magatartáshoz ad ösz­tönzést. A gazdaságpolitikai propagandával összefüggés­ben szólt az életszínvonal- politikánk reális bemutatásá­ról. Végezetül az előadó az ideológiai életünkkel kapcso­latos propagandamunkából beszélt, kiemelve a szocialis­ta haéafiság, a proletár in­ternacionalizmus. a szocialis­ta erkölcsi normák betartásá­nak kérdéseit. Az eioadast korreferátumok követték. A nemzetközi pro- iDaeiain da munka fel a dalairól Gvürki Zoltán, a munkásmoz­galom-történeti, a gazdaság- politikai propagandamunká­ról, az ezzel összefüggő poli­Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú, a leszereléssel és a nem­zetközi biztonsággal kapcso­latos kérdésekkel foglalkozó bizottságának ' vitájában Meiszter Dávid nagykövet, a magyar küldöttség tagja ki­fejtette, hogy a Magyar Nép- köztársaság kormánya, a vi­lágűr militarizálásának meg­akadályozását — a nukleáris háború megelőzésével együtt — kiemelt fontosságú felada­tának tartja. Éppen ezért tá­mogat minden olyan javasla­tot, amely a világűr kizárólag békés célú felhasználását szor­galmazza. Partizánok nyomában (1.) Jelentés Moszkvába A Nógrád partlzánegységé- ről már több könyv, vissza­emlékezés jelent meg Nóg­rádi Sándor — az egység egykori parancsnoka — „Em­lékeim”, majd pedig az „Új történelem” című könyvében, írt a mozgalomról, az egység verbuválásáról és akció­ról, A huszadik évforduló — 1964. december 24. — alkal­mából pedig dr. Szomszéd Imre tollából jelent meg a Nógrád megyei Múzeumi Fü­zetek sorozatban egy, az ese­ményeket összefoglaló és részletesen bemutató munka. A most folyó folytatások­ban megjelenő riport azt a célt szolgálja, hogy a már korábban papírra vetett anyagokat szemtanúk, részt­vevők visszaemlékezéseivel bővítse... * Nógrádi Sándor a partizán­egység parancsnoka 1945. ja­nuár 2-i keltezéssel írta meg hétoldalas jelentését a Ma­gvar Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának. A „Moszkvában, 1944: ok­tóber első napjaiban kapott utasítások végrehajtása cél­jából október 8-án Kijevből szlovák területre repültem. Kíséretemben voltak: Pap Béla, Molnár János és Kere­kes Lajos. . volt hadifoglyok — mint összekötők — Jósé Sandoval és Tanya Szamszo- rvenko — mint rád5ósok. A megérkezés estéjén Voljansz- ki százados partizán dandár- parancsnok törzséhez csatla­koztam, ugyanakkor felvet­tem az összeköttetést a szlo­vák partizánparancsnokság­gal, melynek székhelye Besz­tercebánya volt. Voljanszki törzse akkor Zólyomban szé­kelt. Tőle függetlenül két irány­ban kezdtem meg működése­met: 1. összeköttetést felvenni magyar területen működő pártszervezetekkel, vagy egyes kommunistákkal, hogy megteremtsem egy pártcent­rum létesítésének előfeltéte­leit magyar területen. 2. Előkészíteni egy erős, fel- fegyverzett csoportot Vol­janszki és Velicska dandárok segítségével, amire az emlí­tett dandárparancsnokoknak utasításuk volt Kijevből, hogy védelmük alatt miagam is ma­gyar területre tegyem át mű­ködésem helyét.” Voljanszkij (így helyes ne­vének írása) politikai helyet­tesével, Makarovval és törzs­főnökével, Szavickijjal irányí­totta „A szlovák szabadság­ért” 2, csehszlovák partizán- brigádot. A 4. Ukrán Front Haditanácsa mellett működő Partizánmozgalom törzsének irányítása alatt tevékenyke­dett. Működési ideje 1944. augusztus 6-tól 1945. febru­árjáig tartott. Körzete: Levo- ca (Lőcse), Poprád, Liptó- szentmiklós, Banska Bystrica (Besztercebánya), Breznó, Zvo­len (Zólyom), Nova Bana (Üj-Bánya), Lucenec (Losonc) és Dobs ina. Voljanszkij partizánbrigád­jának töízse igen fontos fel­adatot hajtott végre Horthy kiugrási szándékának előké­szítésében és megvalósításá­ban, A partizánok segítették át a fronton a Faragó, Szent- iványi és gróf Teleki össze­tételű magyar kormánykül­döttséget. A fegyverszüneti megbízatással útnak induló küldöttség 1944. szeptember 27-én (moszkvai idő szerint 20 órakor) Losonc mellett Stara- Halic (Ö-Gács) községnél lépte át aiz arcvonalat és Ki- jeven keresztül érkezett a szovjet fővárosba. Á Voljanszkij-brigád két rádiótelegrammot is kapott, hogy támogassa a magyaror­szági partizánmozgalmat. Az egyik 1944. szeptember 22-én, a másik 25-én kelt. Erről ír­ta a parancsnok hadinapló­jába: „A magyarországi partizán- mozgalom fejlesztéséről szóló parancs értelmében magyar és szlovák partizánokból osz­tagokat szerveztünk. Egyide­jűleg tárgyalásokat folytat­tunk a magyar parancsnok­sággal. ..” Majd másik helyen, ugyan­erről a témáról olvashatjuk: „Teljesítve a parancsot, amely partizán oszta gok szer­vezését rendelte el Magyar- országon, jelentem! \ 1. Olchova körzetében száz­fős magyar csoportot szervez­tünk. 2. Losonc körzetében fel­készítettünk egy negyvenfős csoportot. A csoport személyi állománya, szlovákok, magya­rok, oroszok.” Még egy érdekes dokumen­tum került elő ezekből a na­pokból. A 2. csehszlovák par­tizánbrigád „Karéi” fedőnév­vel működő felderítője 1944. szeptember 30-án keltezett jelentésében olvashatjuk: „Bu­dapest körzetében tartózko­dom. . .” majd pedig alább. . „Összeköttetést teremtettem az illegális Magyar Kommu­nista Párt tagjaival.” Mint később ez megálla­píthatóan kiderült, a „Karéi” névre hallgató felderítő-ösz- szekötő Pavel Baborják par- tizánkapitány volt. Itt szeretném megjegyezni, hogy a 4. Ukrán Front Hadi­tanácsa mellett működő Par­tizánmozgalom törzse ezekben a napokban öt magyar oszta­got állított föl, összesen 196 főve!. A Földes, Guba, Kovács, Bogyó és Úszta csoport volt, amelyeket felkészítettek a bevetésre., „és mihelyt alkal­mas légköri viszonyok lesz­nek a repülésre, bevetésre kerülnek az ellenség hátában, a 4. Ukrán Front támadó csapatainak sávjában.” A Rovnó községből — Ki- jev mellől — útnak induló Nógrádi Sándor és kísérete elszállásolását, az összekötte­tés megteremtését Pavel Ba- borjákra bízták... r (Folytatjuk) (G. Gy.) 2 NÓGRÁD - 1984. november 3., szombat tilsai és ideológiai kérdések­ről Horváth Józsefné, a poli­tikai gazdaságtan, az elmélet és a gyakorlat kapcsolatáról Bozó Gyula, a pártépítési, a dialektikus gondolkodásra va­ló nevelésről dr. Ojlaky Ist­ván igazgatóhelyettes, a fi­lozófiai tanszék vezetője szólt Az intézményben folyó mód­szertani munkáról pedig Róth Józsefné adott számot. Szót kért a tanácskozáson dr. Boros Sándor. Visszaem­lékezése során hangsúlyozta: tóbbeze-r értékes, művelt em­ber, kommunista tevékenyke­dik a politikai, a társadal­mi, a kulturális élet külön­böző területeim, akik a mar­xista—leninista esti egyete­men szerezték tudásukat, bő­vítették ismereteiket. Ugyan­akkor erősödött meggyőződé­sük, elkötelezettségük a poli­tika iránt, nemes emberi ér­tékekkel is gazdagabbak let­tek. S a munka során nem­csak a hallgatóik, a propa­gandisták is gyarapodtak tu­dásban, tapasztalatban és em­berségben. A megtett út fon­tos tanulságai között emlí­tette az elkötelezett politikai magatartás és a társadalmi cselekvés erősítésének fon­tosságát. Azt. hogy a mai társadalmi változások köze­pette is szilárdítsuk a párt, a tátsadakum politikai egysé­gét, hiszen a mostani jelentős feladatok megoldásában külö­nösen szükség van erre. Az intézménynek. mint eddig is, az élő. a fejlődő, az alko­tó marxizmust kell oktatnia úgy. ahogy az a társadalmi gyakorlatban megvalósul. Fel kell vállalni azt, hogy meg­alapozott elméleti, ideológia! válaszokat adjon a mai tár­sadalmi valóság kérdéseire. Ezt követően Géczi János kitüntetéseket adott át a pro­pagandamunka legjobbjai­nak. Horváth Józsefné a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát. Gordos János a mű­velődési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését kapta. Dr. Bandúr Károly pedig sok­éves eredményes munkájáért kapott elismerést és jutalmat. Az évforduló alkalmából em- lékplaikettet adományoztak az igazgatóságon dolgozó propa­gandistáiknak. s azoknak az intézményeknek, amelyek kap­csolatban állnak az Oktatási igazgatósággal. Tegnap 87 propagandista és 11 intéz­mény képviselője vette át a Romhánvi Építési és Kerá- miaevárban készült, szép ki­vitelű emlékplalkettet. Az emlékülés befejeztével állófogadást adtak a résztve­vők tiszteletére, amelyen Gé­czi János — az intézmény el­ső igazgatója volt. — mondott pohárlköszöntőt. Megköszönte az oktatási igazgatóság mun­katársainak- eredményes tevé­kenységét. majd a tennivalók­ról szólt. Hangsúlyozta, hogy a pártszervek, az alapszerve­zetek és az oktatási igazga­tóság előtt kettős feladat áll.' Fontos, hogy a párt politiká­ját. a benne rejlő értékeket; új elemeket jól értsék az emberek. Ismerjék a megye lehetőséget*, adottságait. * esteket reálisan számba véve tegvék a dolgukat, hogy ered­ményesen járuljunk hozzá a népoazdaság helyzetének javí» táisához. Á SZOT elnökségi ülése A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott. A tes­tület azt vitatta meg, hogyan hasznosították munkájukban a szakszervezetek az MSZMP Központi Bizottságának 1983. októberi állásfoglalását. Megállapították, hogy az állásfoglalás megjelenését fo­kozott várakozás előzte meg, s ennek megfelelő volt fo­gadtatása is a közvélemény­ben. A figyelem azóta nőtt a szakszervezeti munka iránt is. A szervezett dolgozók igénylik a szakszervezetek eredményesebb, felelősebb te­vékenységét. A,SZOT elnöksége szerin! az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1983. októberi állás­foglalása nyomán javult a szakszervezeti munka. A szakszervezetek mindenütt ki­emelten kezelik a termelést, gazdálkodást segítő tevékeny­séget, a hatodik ötéves terv hátralevő feladatainak telje­sítését. Arra törekednek, hogy a szakszervezeti és a mun­kahelyi demokrácia fejleszté­se révén még több dolgozó vegyen részt a döntések elő­készítésében, a helyi gazda­ságivezetői pedig fordítsanak több figyelmet a javaslatok hasznosítására. (MTI) Üiságirók kitüntetése A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 67. évforduló­ja alkalmából pénteken ki­tüntetési ünnepséget tartottak a Parlamentben. A sajtó te­rületén kifejtett eredményes munkásságuk elismeréséül a Munka Érdemrend arany fo­kozatát hatan, az ezüstöt ki­lencen, a bronz fokozatot öten vették át. A Miniszter­tanács Tájékoztatási Hivata­la elnökének Kiváló Munká­ért kitüntetését 56-an kapták. Az ünnepségen jelent volt Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságénak tagja, a Központi Bizottság titkára. A kitüntetéseket Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke adta át. (MTI) Szovjet—kínai konzultációk Pekingből keltezett jelentés­ben számolt be pénteken a TASZSZ szovjet hírügynökség a szovjet—kínai konzultációk újabb fordulójának befejező­déséről. Az ötödik fordulót a kínai fővárosban tartották október 18-tól november 2-ig. Leonvid Iljicsov, a szovjet kormány különmegbízottja, külügymiriszter-helvettes és Csien Csi-csen, a kínai kor­mány különmegbízottja, kül­ügyminiszter-helyettes folytat­ták a véleménycserét a szov­jet—kínai viszony normalizá­lásának kérdéseiről. A felek kifejtették saját ál­láspontjukat a kapcsolatok normalizálásának megvalósí­tásáról. Mindkét fél hangoz­tatta, hogy érdekelt a szov­jet—kínai kapcso’atok megja­vításában, az egyenlőség és kölcsönös előnyök alapján ké­szek még tovább szélesíteni a kapcsolatokat a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány, a technika területén, a kulturá­lis és sportkapcsolatckban. va­lamint más területeken. A konzultációk nyílt, nyu­godt és tárgyszerű légkörben folytak. A felek hasznosnak tartják a korzultációkst és a dialó­gust, s megegyeztek abban, hogy a megbeszéléssorozatot jövő év áprilisában Moszkvá­ban folytatják. (MTI) Szovjet állampolgárság Sztálin lányának A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége — összhangban az állampolgár­ságról szóló törvény 19. és 21. cikkelyével — visszaadta a szovjet állampolgárságot Szvetlána I. Allilujevának — Sztálin leányának — aki nem­rég tért vissza Moszkvába. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség pénteken jelen­tette, az állampolgárság visz- szaállítását Allilujeva kérte. A Legfelsőbb Tanács Elnök­sége Allilujeva leányának — Olgának megadta a szovjet állampolgárságot. j I

Next

/
Thumbnails
Contents