Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

fiz NSZíP KB plénuma Összehívják a XL kon gresszust Befejeződött az RKP kongresszusa Főtitkár ismét Ceausescu lett Csütörtökön, reggel meg­nyílt Berlinben a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának ülése. A plénu- mon Erich Honecker, a Köz­ponti Bizottság főtitkára ter­jesztette elő a Politikai Bi­zottság beszámolóját, és ja­vaslatot tett arra, hogy az NSZEP soron következő XI. kongresszusát 1986. áprilisá­ban rendezzék meg az NDK fővárosában. , (MTI) Garai Róbert tárgyalásai Prágában A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszté­riumának meghívására Garai Róbert külügyminiszter-helyet­tes tárgyalásokat folytatott november 19—21-én időszerű nemzetközi kérdésekről Prá­gában dr. Stanislav Svoboda külügyminiszter-helyettessel. Garai Róbertét fogadta Bo- huslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. (MTI) Kitérő válasz Becsben 'A NATO szerint a bécsi Jiaderő-csökkentési tárgyaláso­kon „a siker érdekében” je­lenleg a létszám korlátozásá­ra, illetve csökkentésére kelr lene összpontosítani az erő­feszítéseket — jelentette ki a csütörtöki ülésen Murray Simons brit nagykövet. A brit küldött így újólag megerősí­tette, hogy a NATO jelenleg tnég tárgyalni sem kíván a fegyverzet csökkentéséről — holott ez is a bécsi tárgyalá­sok eredetileg valamennyi résztvevő által elfogadott fel­adata. Az MTI tudósítója megkér­dezte: tervez-e a NATO olyan javaslatot, hogy a közép-eu­rópai haderőcsökkentés kér­déseit is tűzzék a későbbi — esetleges — átfogó kelet— nyugati fegyverzetkorlátozási tárgyalások napirendjére. A szóvivő kitérő válasza szerint erről csak Washington adhat felvilágosítást. (MTI) Oltványi Ottó és B. Walkö György, az MTI tudósítói jelentik: A Román Kommunista Párt XIII. kongresszusán csü­törtökön befejeződött a be­terjesztett beszámolók és je­lentések feletti vita. A kong­resszus egyhangúlag elfogad­ta a Központi Bizottság be­számoló jelentését, amelyet Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára terjesztett elő. Ugyancsak egyhangúlag fo­gadták el azokat a dokumen­tumokat, amelyeket a nép­gazdaság fejlesztésére dolgoz­tak ki a következő ötéves terv időszakára, s a 2000-ig terjedő gazdasági-társadalmi fejlesztésre. A kongresszusi határozatok szerint a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépí­tése a fő feladat. Az 1986- tól kezdődő új ötéves terv alapvető célja a terme­lőerők, a műszaki-anyagi alap további erőteljes fejlesz­tése, a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megvaló­sítása. Fő cél, hogy biztosít­sák az ipar és mezőgzdaság megfelelő arányát. A társa­dalmi termék évi átlagban 5,0—5,7, az ipari árutermelés 6—6,5, az ipari termelés 10—10,6, a mezőgazdaság' össztermelés pedig 5,4—5,8, a nemzeti jövedelem pedig 7.6—8,3 százalékkal emelke­dik. A nemzeti jövedelemből fogyasztási alapra 70, felhal­mozásra pedig 30 százalékot fordítanak. Minden intézke­Erőszakkal távolították el Dél-Afrika washingtoni nagy- követségéről, majd letartóz­tatták a rendőri szervek az amerikai főváros egyetlen kongresszusi képviselőjét, a fekete bőrű Walter Faunt- royt és az Egyesült Államok polgárjogi bizottságának alel- nökét, Mary Frances Berryt. A vezető polgárjogi politikusok azért mentek a nagykövetség­re. hogy tiltakozást nyújtsa­nak át a fajüldöző rezsim ter­rorja, a fekete bőrű afrikaiak ellen elkövetett kegyetlensé­gei miatt, majd kijelentették: Mindaddig a nagykövetség dést megtesznek azért, hogy biztosítsák az elért életszín­vonal megtartását, s növel­jék az anyagi és szellemi jó­létet. Valamennyi gazdaság: ágazatban kiegyensúlyozott, hatékony fejlesztést valósíta­nak meg. A jövő ötéves terv egyik alapvető célja az, hogy Ro­mánia egyre aktívabban ve­gyen részt világgazdasági cserékben. Bővíti és mélyíti gazdasági, valamint műszaki­tudományos együttműködését a KGST .tagállamaival. Kül­kereskedelmét a jelenlegi öt­éves tervhez viszonyítva 41— 45 százalékkal növeli. Romá­nia külpolitikai elveinek megfelelően gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működést folytat a jövőben is a fejlett tőkésországokkal, a világ valamennyi államával. Szorgalmazza a más orszá­gokkal való termelési koope­rációt és szakosítást, a hosz- szú lejáratú egyezmények megkötését. A dokumentum kitér a né­pesedési program folytatásá­ra. Ennek alapján Románia lakosságának száma 1990-ben várhatóan 24 millió lesz. A foglalkoztatottak száma eléri a 11,5 millió főt. Javítják a szociális viszonyokat, s meg­teremtik a feltételeket a 44 órás munkahét megteremté­sére. A 2000-ig szóló távlati fej­lesztési irányelvek elősegítik, hogy Románia a közepesen fejlett szocialista országból fejlett szocialista országgá épületében maradnak, amíg el nem érik, hogy több, a preto­riai rezsim által letartóztatott dél-afrikai polgárjogi harcost szabadon bocsátanak. A dél-afrikai nagykövetség a diplomáciai testülettel fog­lalkozó különleges rendőri alakulathoz fordult. A rend­őrök eltávolították az ülő­sztrájkot kezdett politikuso­kat az épületből, majd meg­bilincselték és őrizetbe vették őket. Bár a nagykövetség hi­vatalosan nem kérte büntető­eljárás megindítását, a tünte­tőket bíróság elé állítják. (MTI) alakuljon. A század végére — a dokumentum szerint — Romániában befejeződik a területi fejlesztés, a nemzeti ásványtartalékok felkutatása. Ezenkívül dokumentumokat fogadott el a kongresszus az életszínvonal fejlesztéséről, továbbá módosította a szer­vezeti szabályzat egyes elő­írásait. A kongresszusi küldöttek délután zári ülésen megvá­lasztották a párt új vezető szerveit. Ezután Manea Ma- nescu, a kongresszus elnök­ségének tagja nyilvános ülé­sen bejelentette, hogy egy­hangúlag ismét Nicolae Ceausescut választották meg az RKP főtitkárává. Az úi Központi Bizottság­nak 265 tagja és 181 póttag­ja van. A Központi Bizott­ság Politikai Végrehajtó Bi­zottsága 23 tagból és 25 pót­tagból áll. Elena Ceausescu ismét a PVB tagja. Nicu Ceausescu pedig a PVB pót­tagja lett. A Központi Bizottság tit­kárává Iosif Bancot, Emil Bobut, Ion Comant, Silviu Curticeanut, Petru Enachet, Constantin Radut. Ion Radut, Ion Stoiant és Ilié Verdetet választották meg. A kongresszuson Nicolae Ceausescu mondott záróbe­szédet. Köszönetét mondott azért, hogy ismét a párt fő­titkárává választották. A főtitkár ezt követően a legmagasabb pártfórum mun­káját befejezettnek nyilvání­totta. (MTI) Gromiko és Shultz találkozó A TASZSZ szovjet hírügy­nökség csütörtökön, jelentette: A Szovjetunió és az-Egye­sült Államok megállapodott abban, hogy kölcsönösen elfo­gadható megállapodások el­érése érdekében új tárgyalá­sokat kezdenek a nukleáris és az űrfegyvereket érintő egész kérdéskomplexumról. A tárgyalások témájának és céljainak közös meghatározá­sára Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter 1985. január 7—8-án Genfben találkozót tart. Tüntető képviselő a nagykövetségen — Messze még Abroncsos? Az asszony nem válaszol, csak mutat előre, azzal a mozdulattal, mely minden kétséget kizáróan jelzi: Csak menjenek még, jóember! Az út keskeny, 'kanyargós. Egyik oldalon meredek he­gyek. Nem is tudni, hogyan kapaszkodhatott itt meg fa, növény. Ember csak bajjal tudja megmászni, szükségben. Az út másik oldalán keskeny lapály, beszorult a hegyek közötti hézagba. Savanyú fű terem rajta. Aztán csak egyszerre kitá- tulkozik előttünk a világ. Egy nagy katlanba érkezünk. Körben hegyek, és azon túl, szinte érzem a közelségét: So­moskő. Somoskőújfalu. Kö­zel a határ. A völgykatlant koszorúzó hegyek legszebb ré­szén úttörőtábor. Nemzetközi tábor. Magyar pajtások is járnak ide — mesélte később Palicsek bácsi. És végül, hosszú várakozás, és keresgélés után megtalál­tuk Abroncsosnusztát. Pará­nyi telenülés. Valóban pusz­ta. összevissza épült há­zakkal, tizennégy családdal, nagyon keskeny utcákkal. Négy ház eev utca már. Es sár, mindenütt. Most ásnak k' esy Zetort a kátyúból. Minden férfi ott dolgozik. Va­sárnap van, de dolgoznak. A mezőre mennek a férfiak, az asszonyok a jószágnál talál­hatók. Élénk a puszta. Partizánok nyomában (17.) II félelem órája előtt Az emberek szótlanul dol­goznak, az asszonyokhoz for­dul inkább az idegen: — Palicsek bácsit keressük! Hol a háza? Értelmetlenül néznek ránk. Megfigyeltem, errefelé gyen­gébben tudnak magyarul, mint fent Rozsnyón. Rimaszomba­ton, Besztercebányán. Ott mindenkivel megértettük ma­gunkat. Itt többet kellett ma gyarázni. Amolyan rezervá­tum ez a hegyek között. Mondta is Palicsek bácsi, hogy innen csak akkor in­dulnak hosszabb útra, ha va­lakit temetni kell a rokonság közül. — A partizán Palicseket keressük, aki... Megélénkülnek az arcok. — Partizán Palicsek! — és mutatják a házát. Men­jünk csak egyenesen fel a lejtős oldalon és jobbról az utolsó ház. Palicsek Gyula (Juraj) a konyhából jön elő. Szikár, lassú mozgású, beszédű em­ber. Hetvenéves és igen meg­viselte az idő. A ma°vart erősen keveri a szlovákkal és némettel. Feltételezi, hogy mindegyikből tudunk néhány szót. Nem sokat törődik ve­lünk. idézi az emlékeket, mintha nem is lennénk a kö­NQGRÄD - 1984. november 23., péntek zelében, mintha csak hango­san gondolkodna. Körülvezet a zárt udvaron. Felvisz a házba és onnan kezdi a magyarázatot. A tisz­taszoba ma is szép. — Itt volt Nógrádi Sándor és az a másik, a fiatalabb parancsnok... — Tömpe András! — Azt hiszem, úgy hívták. Meg egy orosz. Az nagyon csendes ember volt, az csak a pisztolyt tisztogatta, pupol- ta. Meg valami orosz nó­tát fütyült, néha énekelgette is. Az is'valami parancsnok lehetett, mert hallgattak rá. Lapsovot említi. Aki már hallott róla, hamar felismeri őt. — Itt volt még egy orosz lány. A neve nem jut eszem­be. — Tánya! — Lehet! Az csak a rádió­val törődött, meg egy másik külföldi, azt hiszem olasz volt. — Spanyol... — Látja, felejtek már. Az a lány, ahogy mondja, Tá­nya, itt az ablakon vezette ki a drótot, hogy rádiózhas­sanak. Egyszer nagyon örül­tek... Az 1944. december végi szikratáviratról szólt Pali­csek bácsi. A karácsony előtti napokban szereztek tu­domást a partizánok arról, hogy Debrecenben megalakult az ideiglenes kormány. A következő napokban már fel­szabadult Salgótarján és a II. ukrán front csapatai erőtel­jes támadást indítottak észak­nyugat irányban. — Mennyien lehettek a par­tizánok? Elgondolkodik. — Nem kérdeztem, ők meg maguktól nem mondták. Ar­ra emlékszem, hogy az asz- szony ötven porciót készített egyszer-egyszer evésre. Hát még a hegyekben mennyien voltak! Az isten se tudta volna összeszámolni. Nem is akartam. Igaz is, minek. Palicsek bíró jól tartotta a, partizánokat. — Disznót vágtunk. Meg kenyeret sütöttek az asszo­nyok, a tejet se sajnáltuk tő­lük. Kérdem, nem féltek, hogy következménye lehet annak, ha tábort adnak a partizá­noknak. Hiszen akármilyen közel voltak a szovjet csapa­tok, mégiscsak szép szám­mal voltak a környéken né­met és magyar egységek. — A háborúban nem kér­dez az ember semmit. Még magától se. A háborúban fé­lelmet se érez az ember, csak azzal törődik, ami van. Ne­kem a Krupa sokat mesélt a partizánokról, én is jól is­mertem néhányat, hallottam mit csináltak. Jól csinálták. Nekünk tetszett! Ezért befo­gadtuk őket. És mégis eljött a félelem G. Gy. Összehívják a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát Az előzetes megállapodás- Varsói Szerződés tagállamai nak megfelelően december külügyminiszteri bizottságá- elején Berlinben kerül sor a nak soros ülésére. (MTI) Hazai beruházások versenytárgyalásokkal (Folytatás az 1. oldalról) 'tok szerint a kivitelezők esé­lyeit növeli, ha társvállalko- árat kínálókkal kötöttek szer- zásban pályáznak egy-egy ver- zödést. Nem minden esetben senytárgyalé-on. Így például bizonyult azonban az olcsóság a Magyar Hűtőipari Vállalat döntő szempontnak; az áron székesfehérvári gyárának re- kívül mindinkább azt is fi- konstrukcióját az ÁFB képui- gyelembe veszik, melyik vál- selője szerint azért, nyerhette lálkozó ajánl rövidebb határ- meg az ürömi ÁGROKOR időt, ad kedvezőbb garancia- Szövetkezeti Szolgá’taitó Vál- kat. Néhány versenytárgyaló- ja]at; mert társválla!kozó: k?o- son a legfontosabb tényezőnek csoiatot létesít a jó referen- az bizonyult, hogy melyik ciával rendelkező' Alba Regia vállalkozónak van jobb refe- Építőipari Vállalattal, rondája. . Az építtetők egy része az ^ verseny kialakulasat sok áremelkedéstől tartva nem ve- esetben akadályozza a ver- szi tekintetbe a versenytár- senytárgyalósos rendszer r- gyalási kötelezettséget. Úgy mái is alkalmazása. Előf 1, gondolják, hogy a hatóságii hogy a vállalkozók, a árkorlátok ma még nagyobb rendelők továbbra is szamé- biztonságot jelentenek szá- Ivas kapcsolatok útján befo- mukra, mint az árak verse- lyásolják a vállalkozási felté- nyeztetéssel történő mególia- telek kialakítását, a partner pítása. Az Állami Fejlesztési kiválasztását. Arra is ^ akad Bank szakemberei összehason- Példa, hogy a beruházók a lították a bank részvételével versenytárgyalás meghirdetése lebonyolított versenytárgya- élőtt nem járnak el kellő lások áradatait a maxiimáit gondossággal, és így a beru- éras szerződésekkel ám lé- házás megvalósításának ide- nyeges áremelkedést nem ta- íén változtatják meg eíképze- pasztaltak. Az egyes esetek- léseiket. Ez többnyire a köb­ben előforduló magasabb árat ségek növekedését eredménye- az magvarázza, hogy míg a z’­maximált, áras beruházások- Az olyan beruházások ese- ná! az időközi hatósági árvái-, tében, amelyekre nézve a ver­tozásokat folyamatosan, illetve seny nem kőtelező, szinte kW a befejezéskor érvényesítik, vétel nélkül banki kezdemé- addig a versenytárgyalások- nyezéssel írták ki a megiren- nál már az ajánlat kialialkítá- delők a versenytárgyalást. Ép« säkor, a korábbi tapasztala- pen ezért fontos, hogy a pénz­tok alapján előre számolnak intézetek az eddiginél akti- ilyen jellegű költségnöveke- vabban kapcsolódjanak be a déssel is. versenyeztetésbe, s erre ösz­Kedvezőtlen, hogy egyes tönözzék partnereiket. Ezt nagy építőipari vállalatok ma- szem előtt tartva az ÁFB gatartása továbbra is tartóz- szakemberei folyamatosan el- kodó. Ha részt vesznék is egy- lenőrzik a versenytárgyalási egy versenytárgyaláson, több- kötelezettség betartását. Nagy nyíre túlzottan magas áraik hangsúlyt helyeznek arra. hogy miatt általában nem verseny- a beruházók csak jogos indok képesek. Többségük —, mert alapján mellőzzék a versenv- erre nem volt szükség —nem tárgyalás kiírását. Figyelem- is dolgozott ki olyan költség- mel kísérik a versenytárgya- normákat,- amelyeket a ver- lás egész folyamatát, a ver­senyárak képzéséhez felhasz- senv tisztaságát, hogy szerző- nálhat. A veresenytársvaláso- déskötéskor a partnerek in­kát így naavrészt a kis- és dokolatlanul ne változtathas- középvállalatok, illetve szövet- sák meg az elfogadott pályá- kezetek nyerik. A tapasztala- zati feltételeket. Washington lépést vált ? Az elmúlt hetekben megszaporodtak a reménykeltő je­lek a világpolitika legfontosabb szférájában: többször is biztató nyilatkozatok hangzottak el Moszkvában, újra meg újra megerősítve a Szovjetunió tárgyalási szándékát, meg­egyezési készségét az Egyesült Államokkal, s ezúttal a má­sik oldalról sem a legutóbbi években megszokott elutasí­tás, kitérés volt a válasz. Szerdán ugyanis az amerikai fő­városban igen magas kormánykörök hozták a sajtó tudo­mására, hogy a két nagyhatalom elvileg megállapodott egy újabb külügyminiszteri találkozóban. Mégpedig hamarosan, úgy tudják Washingtonban, hogy januárban. Emlékezetes, hogy szeptemberben Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán járván, ellátogatott a fővárosba, Washingtonba is, ahol nemcsak amerikai kollégájával, Shultzcal, hanem magával Reagan- nei is tárgyalt. Joggal vélték a világban a politikára így, vagy úgy odafigyelők, hogy végre valami talán elindul a két nagy között, a reagani első évek olyan rossz viszonya után. Csak akkor még sok volt a kétely. Már ami a washing­toni szándékokat illeti. Hiszen az elnök a választási kam­pány finisében volt, ezért a gyanú némi okkal élt még, hogy amit január óta — ekkor mondott hivatali ideje alatt Reagan először olyasmit, ami a szovjet—amerikai kapcso­latok megjavításának szándékát mutatta —, nyilatkozga- tott, az javarészt csak szavazóhódító taktika, s nem meg­győződéséből fakadó, valódi lépésváltás. A választási diadal nyomán az első világpolitikai fontosságú kérdés az volt, hogy most vajon merre tart majd Reagan. Nos, az elmúlt hetek jelei szerint az amerikai elnök po­litikusi pályafutásának utolsó éveiben nem akarja megszi­lárdítani az első négy elnöki évben „beszerzett” bélyeget, amely szerint Ronald Reagan idején voltak a legrosszabbak a szovjet—amerikai kapcsolatok évtizedek óta. A választás utáni washingtoni hangok azzal kecsegtetnek, hogy az ame­rikai vezetés végre hajlandó komolyan venni a két nagy­hatalom viszonyának megjavítását. Komolynak minősítik készségüket a fegyverzetkorlátozási tárgyalások feléleszté­sére, amelynek feltételeit Moszkva már sokszor tisztázta, s ismételten hangsúlyozta, hogy készen áll előre lépni az ügy­ben. E készség most már talán valódi és pozitív visszhang­ra lel az Atlanti-óceán túlpartján. A világ sok súlyos ba­jának gyógyítására növekednének az esélyek a washingtoni lépésváltással. Avar Kárul/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents