Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-23 / 275. szám
A Salgótarjáni Kohászati Üzemek hengerművében 'ugó- • nyag gyártásával is foglalkoznak. Képünkön Gulyás József » termék méretét ellenőrzi. Űrhajósok táplálékai Leonyid Ki/iim szovjet űrhajós a Szaljut—7 űrállomás f edél ze téröl közve t. í tett egyik televíziós riportban, amikor az űrhajósok háztar-' tásáról beszélt, ezekkel a szavakkal fejezte be beszámolóját: „Köszönet az észt szakácsoknak...” Miért ez a „köszönet”? Azokért a fogásokért, amelyekkel a tallinni kísérleti- termelési laboratórium szakácsai ellátják azokat, akik hosszú időre indulnak útra — űrhajósokat, turistákat, alpinistákat. tengerészeket. A szublimáció — a konyha- művészetben az ételkészítés különleges technológiája, amelynek során a felhasznált anyagok eredeti frisseségük- ben megőrizték valamennyi tulajdonságukat, és minimális méretben és súlyban hosszú ideig tárolhatók. A laboratórium ételválasztékában több első fogás szerepel — borsos ..paraszt”-leves, scsí — sóskából, tyúkleves metélt tésztával, scsi savanyú káposztából. uborkás húsleves, és kilencven második fogás. Desszertként túrót adnak, tucatnyi ízesítéssel — feketeri- bizli-pürével, földieperrel, dióval -mogyoró val. A fogyasztónak a kis méretű, szinte súlytalan tasak tartalmát csak egy tányérba kell szórnia, hozzáadni 75 milliliter vizet — és azételvisz- szanyeni eredeti tulajdonságát. Fokozatosan csökken a munkahelyi balesetek száma Munkavédelem a vasútnál A. Egyre inkább érezteti hatását, hogy a MÁV-nál különös gondot fordítanak a dolgozok munkakörülményeinek javítására. a nehéz fizikai munka könnyítésére, a biztonság fokozására. Az erőfeszítések eredményességét a statisztikák is tükrözik: 1981 óta fokozatosan csökken a munkahelyi balesetek száma. Nemzetközi összehasonlításban a magyar vasutak üzemi baleseti helyzete a MÁV-nál kedvezőbb személyi és technikai adottságú európai vasutakhoz viszonyítva is kedvező képet mutat. Az idén munkavédelmi fejlesztésre több mint másfél milliárd forintot fordítanak. Ebből mintegy 650 millió forint jut a munkakörülmények fejlesztésére. Egyebek között felújítják a szombathelyi, a Budapest Déli pályaudvari és a dombóvári vontatási telepek rekonstrukcióit; az itt lévő műhelyekben fokozatosan megszüntetik a zsúfoltságot, s korszerű gépekkel teszik könnyebbé a munkát. Több helyen új műhelycsarnokokat építenek. Az elavult technológiák korszerűsítésére több mint 100 millió forintot, a veszélyek és ártalmak csökkentésére pedig csaknem ugyanennyit fordít a MÁV. Nagy figyelmet, szentelnek a külső terek kellő megvilágítására. valamint a belső munkahelyek megfelelő hőmérsékletének biztosítására. A zajártalom csökkentésére elkülönítik a zajos munkaterületeket, illetve csendesebb gépekkel váltják fel a régieket. A biztonságot jelentősen növeli. hogy már egyre több helyen rádiós kapcsolatban állnak egymással a tolatást végző vasutasok. A fizikai munka gépesítésére az idén majdnem 530 millió forint jutott, ám ebből csak a szin tent artäst biztosíthatták, fejlesztésre nem volt mód. Mintegy kétezer villamos és pneumatikus kézi szerszámot, az üzemen belüli anyagmozgatáshoz számos villamos- és dízelüzemű targoncát, a vasúti pályaépítésekhez és -fenntartási munkálatokhoz hetven speciális kisgépet szerzett be, illetve gyártatott a MÁV. A munkavédelmi előírások érvényesítése végett növelték az ellenőrzések számát. Úgynevezett alkoholtester-berendezése- ket is beszereztek az alkohol- fogyasztók kiszűrésére. A megtett intézkedéseknek és a beruházásoknak köszönhetően tovább javult a MÁV üzemi baleseti helyzete. Október végéig ötvennyolccal kevesebb mumkafoaleset történt, miint tavaly ugyanekkora időszakban a súlyos esetek száma is jelentősen csökkent. Ez más kedvező hatásokkal is egjúitt jár. Így például azzal, hogy eddig hat és fél ezerrel kevesebb munkanap esett ki betegállomány miatt, mint az elmúlt év hasonló időszakában. U| döngéssel startnál Ez a hír nem hír. Vagy mégis? Kész hírre kopogtattam, ám mint hamarosan kiderült, ez a hír — nem hír. Azt beszélik a balassagyarmati Balassa Ruhaipari Szövetkezetről, hogy fontos amerikai üzletet írt alá. Márpedig, erre több okból is oda kell figyelni. A Balassa saját műfajában is aprócskának számít, hiszen mindössze 125-en dolgoznak itt. És a Balassa eddig még soha nem exportált. S most mindjárt amerikai kötés? Siket Lajosné mosolyogva hallgatja végig a szövetkezetről szóló híresztelést, majd így szól: — Ebből az egészből csak annyi igaz, hogy valóban exportüzletet készítünk elő. De még csak az alapozásnál tartunk, aláírásról szó sincs. Nem kell bizonygatnom, mi örülnénk neki a legjobban... A készülődő üzletet éppen a szövetkezet technikai elavultsága lódította útjára, ami első hallásra kissé különösen hangzik. Pedig így van. A gépek átlagéletkora bő tíz esztendő, de akadnak ettől túlkorosabbak is. Speciálgépe alig van a szövetkezetnek, noha éppen a férfiöltönyökhöz, amire a Balassa negyed- százada „szakosodott”, sok kellene belőlük. Hogy ezen a meglehetősen hátrányos helyzeten változtasson, három esztendeje beruházási elképzelést dolgozott ki a szövetkezet. Több variációban, de egyetlen alternatíva sem maradt lényegesen alatta a harmincmillió forintos költségnek. Ráadásul a Balassa számára a lehető legrosszabbkor léptek be a beruházásokat nehezítő szabályozók — valamennyi alternatívát elvetni kényszerült. — Új döntést hoztunk — mondja Siketné. — Úgy határoztunk, hogy lépcsőzetesen, nagyrészt saját erőre támaszkodva újítjuk fel gépparkunkat. Első lépésként idén nyáron meg is érkezett a devizahitellel vásárolt vasaló gépsor egy része. Úgy válogattuk össze a gépeket, hogy már ez a negyedrész is észrevehető minőségi javulást eredményezzen, s valamennyi gép egyedileg is üzemelhessen, addig, amíg a központi gőzszolgáltatás megvalósul. A Külkereskedelmi Bankkal kötött devizahitel-szerződés egyik pontja az, hogy a gépek ellenértékét, kétmillió forintot a szövetkezet egy éven belül exporttal kitermeli. A Hungarocoop vállalta, hogy ehhez a Balassa számára elfogadható üzletet szerez. Hát itt tart a Balassa, azaz hogy valamivel már előbbre. A mintadarabok elkészültek, a szövetkezet ajánlata hamarosan az érdeklődőkhöz jut. Siketné azonban jó üzlet- asszony, a továbbiakról már semmit nem árul el. Hiszen még minden lehetséges... — Egy biztos, eddigi nyereségességünkhöz aligha ragaszkodhatunk. Meg kell alkudnunk, valamit valamiért — hozza tudomásomra az elnök. Kijelentése nem pesszimizmust tükröz, csupán reális megítélést. A férfiöltönyök, melyekkel eddig túlnyomórészt foglalkozott a szövetkezet, jól jövedelmeztek, a Balassa valamennyi munkája nyereséges. Most meg kell barátkozni a gondolattal, hogy üzlet csak úgy jöhet létre, ha árban eléggé csábító a szövetkezet ajánlaté. A szerződésben foglaltaknak mindenképpen eleget kell tenni. S még valami. Igaz ugyan, évek óta beszélünk róla, hogy exportban a kisüzlet is üzlet. A Balassának azonban oly kicsi a havi kapacitása, hogy eddig még minden érdeklődőnek széles mosolyra húzódott tőle a szája. Havi 590 darab? De kérem, hát ettől azért mégis több kellene. Most úgy tűnik, jó pár olyan, valóban miniüzlet is me24 köttetik, hogy ebben a hely-j zetben a balassagyarmati SzöJ vetkezetnek is van keresnivalója. A készülődés mindenesetre megkezdődött. Az Erkel utcában —, ez az utca is olyan pici, hogy a környéken lakóW sem tudnak róla — Erkel s konfekció néven munkához látott az a szalag, melyet a legjobb szakmunkásokból állítottak össze. s melynek! dolga ' majd az exportigény teljesítése lesz. Most női ruhákat varr a szalag hazai butikok részére, jövőre im- pnrtkiváltó női konfekció kerül sorra, egészen addig, míg az a bizonyos aláírás valóJ ban meg nem születik. — Minőségi munkát várnak tőlünk, ezt világosan megmondták — közli Zólyomi Józsefné, az Erkel utcai szalag vezetője. — Mindjárt elsőnek rendkívül kénves alapanyagot kaptunk, japán muszlint. Nehezen vitték a gépek, volt vele bajunk elégj A volt tanműhely épüleléJ ben egyelőre még csak hétért dolgoznak az új szalagon. Ne-J hányán jönnek még, de összesen is aligha lesznek többért tizenötnél. — Valóban a legjobb szakmunkások kerültek ide —• igazolja Zólyominé. —■* Amennyire tudom, a főnök- asszonv személyesen válogat«! ta. Ha időben és jó alapanyagot kapunk, nem lesa gond a munkánkkal, ezt nvu- godtan megígérhetem, Tudom, a külföldi vevők igen igényesek, sőt, a hazaiak isj de mi is azok vagyunk! Ez a hír nem hír — monclJ tűk, s mégis az. Mert, ha egy kicsiny, s nem éppen élvonalbeli körülményekkel dicsed kedhető szövetkezet nagy fáa ba vágja a fejszéjét, s külJ földi piacokon is meg akaí verekedni boldogulásáért ez azért hír a javából. Szendi Márta Hűtőpultok kistelepüléseknek A MIRKÖZ Diesel és Hűtőtechnikai Szövetkezet akistelepülések jobb felilátósa érdekében kisméretű, de nagy • teljesítményű hűtőpultok sorozatgyártását készíti elő. amelyek a kisebb ABC-éruházaik- ban is jól elhelyezhetők. Várhatóan december közepén kezdiík meg a gyártást, és jövőre mintegy 50 millió forint értékben készítenék ilyen hűtőberendezéseket. A variálható hűtőpultok 200—1000 négyzetméternyi üzletekben használhatók. A berendezésekhez •melegvízvisszanyerő rendszer is tartozik, amely állandó meleg • vízzel látja el az üzlet dolgozóit. A szövetkezet más vállalatokkal együttműködve a kialakítandó üzlet teljes berendezésének beszerzését, fe’J szerelését, üzembe állítását, is vállalja. A szövetkezet azt is tervezi, hogy mihelyt ennek feltételei megteremtődnek, a hűtőberendezések karbantartását. javítását is elvállalja.' Az idén kísérlet képpen az or-’ szág öt kisebb településén alakítottak ki ilyen berendezésekkel élelmiszerboltokat —• nagy sikerré!. Múltidéző — csendes szavakkal R1J, dfi is azt tartot- tarn magamról. hogy szerencsés ember vagyok. Amikor 1939-ben dolgozni kezdtem itt Turjánban, az öblösüveggyárban, olyan mestereim voitak, mint Alles János, Gritz Viktor, meg a baglyasi Szabó József... Nem csak dolgozni tanultam meg tőlük. Ök vezettek a mozgalom veszélyes buktatókkal teli útjain, egészen a kommunista pártig... Így folydogálnak csendesen Sarló Lajos szavai, a negyven évvel ezelőtti éveket idézve. Egy alkalommal a Népszavát bízták rá, hogy mielőbb eljusson a munkások közé. A tapasztalatlan gye- rekemtoer nem sejtette, hogy rendőrkopók járnak a nyomdában. A gyárból azonnal elbocsátották. Baglyasalján, a szénrakodón dolgozott egy álló esztendeig. Aztán az apja után bányásznak állt Narancsléi tősön, a Koziik Ferenc csapatába. Emberségéért, okos szavaiért egyformán becsülte a kemény munkához szokott bányászembert Sarló Lajos. Figyelte szavait akkor is, amikor 1944. november 23-án a bánya bejáratánál arról beszélt társainak, hogy tagadják meg a hadimunkát, a katonai szolgálatot. Csakhogy a baglyasi utcán végigsöprő dobs zó, amely a bánya-igazgatóság utasítását hirdette, főhető véssél fenyegette az ellenszegülőket. Mégis, amikor a bányászok leszálltak a bányába, hogy ott aztán a frontról szökött katonáikkal együtt megszervezzek az ellenállást, ott volt köztük a mindössze tizenkilenc esztendős Sarló Lajos is. Másnap már több mint háromszázan voltak a föld alatt, s közülük mindenki tudta, hogy mire vállalkoztak. Kozik Ferenc egy német katonapuskát hozptt magával, meg egy pisztolyt. Mahinyák János géppisztolyt. Godó Lajos két golyószórót meg kézigránátot. A bujkáló, szökött katonák is magukkal hozták fegyvereiket. A katonaviselt emberek hozzáláttak a fegyverek tisztogatásához. Azoknak meg, akik nem teljesítettek katonai szolgálatot. Mahinyák János, aki katonaviselt ember volt. szervezett kiképzést. Szükség is volt a készülődésre, hiszen a helyzet egyik napról a másikra komolyra fordult. — Először az áramot kapcsolták ki a bányában. A karbidlámpák pislákoló fényét amúgy is megszokta már a szemünk. De egyszerre fogyná kezdett körülöttünk a levegő, — emlékezik a keserves napokra Sarló Lajos. — A katonák felváltva hajtották a ventillátort, s az valamit javított a helyzetünkön... A bányaigazgatóság, meg a német katonai parancsnokság látta, a bányászokat nem tudják eltántorítani szándékuktól. Más módszerhez folyamodtak. Jámbor főmérnököt, az üzemvezetőt, meg Szepesi főaknászt küldték, beszéljék rá a bányászokat, adják fel a hiábavaló küzdelmet. — Azit ígérték, hogy nem esik bántódásuk... Minden folytatódik ott, ahol aoba- hagytuk... Akj had lmunkéra köteles az oda megy, mi meg bevonulunk katonai szolgálatra.... — S volt aki hitt nekik? — Dehogyis — ingatja fejét Sarló Lajos — Anélkül, hogy bármit is végeztek volna, kivonultak a bányából. Aztán összeterelték Gusztávaiknál! a bányászasszonyokat. Induljanak be a bányába, beszéljenek ők az emberekkel. Kiabálva, jajveszélikelve, sírva haladt a kényszerű menet. Hátukba német szuronyok saegeződtek. — Emberek gyertek ki! Hiába minden... elpusztulunk — kiáltozta a ikótségbeesett asszonysereg. A bányaőrség állította meg őket: — Asszonyok, húzódjatok félre! Lövünk! Elég volt néhány riasztólövés, hogy az asszonyok mögé húzódó németek megfutamodjanak. A bányában azonban mindenki tudta, hogy ezzel nem ért véget a küzde'em. Az őrök nemsokára azt jelentették Kozik Ferencnek, a németek gázbombáikat dobtak a bányába. Előzőleg azonban berobbantották a kijáratokat, befalazták a légaknát. Aztán bekapcsolták az áramszolgáltatást, s a ventillátor iszonyú gyorsasággal terelte a sűrű, tej fehér, maró gázt a vágár tokba. — Védekeztünk, ahogy tudtunk... Vizes pokrócokkal próbáltuk útját állni a gáznak... Orrunkhoz, szánkhoz vizes zsebkendőt szorítottunk. Az emberek egy része kétségbeesett — mondja Sarló Lajos szinte újra végigélve a feszültséggel teli napokat. Először kétszázhetvenen jöttek fel a bányászok közül. Aztán a második napon, november 28-án még harminc- hármán. Hármat közülük mindjárt agyonlőttek a bánya bejáratánál. Kozik Ferenc azzal engedte útjára Sarló Lajost; — Járj szerencsével fiam... Mi már csak akkor találkozunk, ha vége lesz ennek az átkozott öldöklésnek és mindnyájan szabadok leszünk... Ök hatan még lent maradtak, hiszen tudták: rájuk az ellenállás szervezőire, vezetőire kint biztos halál vár. Megvárták amíg a novemberi sötétség ráereszkedik a környékre, s kitörtek a föld alól. Biztos menedéket adott számukra is a Karancs. Sarló Lajost, a többiekkel együtt napokig vallatták Salgótarjánban, a laktanyában. S, hiába verték, kínozták őket kíméletlenül, nem törtek meg. Négyen még akkor sem adták becsületüket, amikor az életüket kínálták érte cserébe. Ott estek össze élettelenül a kaszárnya udvarán. Húsz embert — köztük Kozik Rajmundot is —, Cereden keresztül kísérték! Losoncra a csendőrök. Halálra ítélték valamennyit, ám az ítéletet soha nem hajtották) végre. Megakadályozta a szovjet csapatok előretörése. A szabadulás után. Sarlő Lajos első gondolata az volt, mint annyi társának, neki is menedéket adnak a Karancs erdői. Éppen csak hazaugrottj hogy meleg ruhát, élelmet csomagoljon, amikor rátaláltak a csendőrök. Körrnöc* bányára vitték, aztán Len-} gyelországon át Németországba került. — Már vége volt a hábo-! rúnák, itthon az élet is megindult, amikor 1948 novemberében hazavergődtem.. J örültem, hogy élek, hogy újrakezdhetünk mindent —J magyarázza. Eüisezni “ben1 már alapszervezeti titkárnak! választották. A bányától került nyugdíjba, megromlott egészsége miatt korábban, mint kedvére lett volna. Nem adta fel a mindennapok küzdelmét ma sem. Salgótarjánban él, s az egyik belvárosi pártalapszervezet titkáraként teszi a dolgát. V. G. NQGRAD - 1984. november 23., péntek 3
