Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
CSERNYENKO: Közös erőfes a fegyverek korlátozásáért A világban meglevő gondok megoldására együttes erőfeszítéseket kell tenni. Ezt hangsúlyozta a szovjet—amerikai kapcsolatok egyes kérdéseiről szólva Kosztantyin Csernyenko, aki az NBC amerikai televíziós hálózat tudósítójának kérdéseire válaszolt. Az interjú szövegét szombaton tette közzé a TASZSZ szovjet hírügynökség. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke válaszaiban megállapította, hogy nincs szükség formális fontossági sorrend felállítására a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait érintő kérdéskörben, hisz’ a nemzetközi helyzet alakulása olyan problémákat vet fel, amelyeket közös erőfeszítéssel kell megoldani. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak elsősorban a fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről, ezen belül is a nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről kell megállapodniuk, valamint arról, hogy megakadályozzák a fegyverkezési hajsza kiterjesztését újabb területekre. A Szovjetunió kész energikusan tevékenykedni ennek érdekében, s erre irányulnak azok a javaslatai is, amelyek kijelölik e cél elérésének gyakorlati útját. Egy esetleges szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségeire vonatkozó kérdésre válaszolva Konsztantyin Csernyenko megerősítette, hogy nagy jelentőséget tulajdonít az államok vezetői közötti személyes kapcsolatoknak. Ügy gondolom — mondotta —, még nem alakultak ki azok a körülmények, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a legfelsőbb szintű szovjet— amerikai találkozó olyan eredményt hozzon, amilyet elvárnak tőle. A továbbiakban Kosztantyin Csernyenko emlékeztetett arra, hogy a hetvenes években a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös erőfeszítéseinek eredményeként először sikerült jelentős haladást elérni a nukleáris fegyverzetek korlátozása és csökkentése terén. A hetvenes évekre jellemző nemzetközi enyhülést mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy az államok fölismerték: a fegyverkezési hajsza nem erősíti meg egyetlenegy ország biztonságát sem. Az országok készséget mutattak arra, hogy egymás törvényes érdekeinek figyelembevétele alapján alakítsák kapcsolataikat. A két ország kapcsolatainak pozitív irányú alakulása esetén széles körű lehetőségek nyílnának a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésére, az egész emberiséget foglalkoztató globális problémák megoldására, egyebek között a világ számos térségét sújtó éhínség felszámolására és a környezetvédelem terén — mondotta végezetül Konsztantyin Csernyenko, az NBC tudósítójának. (MTI) Sajtóközlemény Losoncii Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének hivatalos indonéziai látogatásáról Suhai'to köztársasági elnök és felesége meghívására Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége 1984. november 13—19. között hivatalos látogatást tett az Indonéz Köztársaságban. Az Elnöki Tanács elnökének kíséretében volt BorlbándS János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, dr. Bányász Rezső, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, dr. Nagy Gábor küilügyminiszrter- helyettes, dr. Melega Tilbor külkereskedelmi mömisiziter- helyettes és Debreceni István, hazánk dzsafeartai nagykövete. Losoncai Pál szívélyes légkörű megbeszéléseket folytatott Suharto köztársasági elnökkel. Kölcsönösen tájékoztatást adtaik országaik helyzetéről. A két államfő aggodalmát fejezte ki a nemzetközi feszültség növekedése, a fegyverkezési verseny fokozódása és a világgazdasági helyzet romlása miatt. Egyetértettek abban, hogy szükséges és lehetséges a vitás kérdések érdemi tárgyalások útján történő mielőbbi megoldása. 4l* lást foglaltak a különböző társadalmi rendszerű államok közötti párbeszéd és együttműködés mellett, és kölcsönösen kifejezték országaik készségét ennek előmozdítására. Az Elnöki Tanács elnöke méltatta Indonézia független, ed nem kötelezett politikáját, amely a kialakult realitások alapján törekszik a délkelet- ázsiai térség problémáinak békés úton történő rendezésére, indokínai szomszédaival a megértés megteremtésére. Suharto elnök elismeréssel szólt a Magyar Népköztársaság aktív, békeszerető külpo- litiká járók Megállapították: az együttműködés fejlesztése a kölcsönös érdékek alapján mindkét fél érdeke. Üdvözölték a kereskedelmi forgalom növelése, a gazdasági és műszaki- tudományos együttműködés szélesítése érdekében elhatározott intézkedéseket. A két államfő kifejezte meggyőződését, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének indonéziai látogatása és szívélyes, baráti légköriben lezajlott megbeszéléseik új ösztönzést adnak a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság közötti kapcsolatok fejlesztésének. Losonczi Pál hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Suharto elnököt és feleségét, akik a meghívást köszönettel elfogadták. (MTI) Partizánok nyomában (13.) 11 leselkedő fiú Amikor először találkoztam György Bélával (1966 nyarán) sok érdekes epizódot mondott el Karancsberény- ben, a Légrády-kastélyban. Olyan részleteket a nagy és sokoldalú tevékenységből, amelyek nem csak kiegészítették, hanem magyarázták is az akkori eseményeket. — Az összeköttetés? — és égy kicsit elmélázott a Lég- rády-kastély széles teraszán. — Sokfelé volt az összeköttetés a várossal, az otthoniakkal. Felderítők útján, néha Járőr indult el a meghatározott irányba és céllal, hogy azután jelentse Nógrádi Sándor elvtársnak: mit tapasztaltak, hogyan mozog a német. így állítottunk meg egyszer az országúton egy szekérsort. Valahová vonultak. Visszafelé nyugatnak és el- fesigázva. öreg regruták voltak, akiket a magyar hadvezetés már csak a trénekhez tudott beosztani. A puskájuk is nagyon régi mintájú, jó volt, ha egy tölténytárra való lövedéket kapott egy-egy katona. Nem is ige» használták a verébriasztókat. Valahol a kocsiderékban „pihentek” a fegyverek. — Készségesen feltartották a kezüket és engedelmeskedtek az utasításoknak. Az egész kocsisort bevitték a kastélyhoz és jelentet— Katonákat fogtunk, lovas szekerekkel haladtak az országúton. A kihallgatás rövid, hiszen mit tudnának mondani. Ezekre a katonákra már nem bíztak semmilyen titkot. A szállítmány is szegényes, nekik pedig teljesen mindegy, mi lesz, csak már egyszer le- fekhessenek. Csak már vége lenne... — Maradnak? — Ha lehetne! — és maradtak a kastélynál. — Amikor .elvonultunk Karancsberény alól Abron- csospusztára, az öreg katonákat ott hagytuk a kastélyban, amolyan hátvédnek. Élelmet is biztosítottunk nekik, ha jól emlékszem egy marha hátsó combját, meg kenyeret. Nem sokat kérdeztek. ök is nagyon várták a szovjeteket. A herényi völgyben egy tízéves forma gyerek baktatott a kastély felé. A hátán zsákot cipelt, látszott, hogy nem éppen erejéhez méretezték a súlyát. Amikor elérte az erdő szegélyét, megtorpant. — Állj! A gyerek letette a zsákot, és csak ennyit mondott. — Tőzsér Pali bácsi küldi. Azzal fordult volna vissza a faluba. — Nem úgy van az, gyerek. Állj csak meg egy szóra. Mit hoztál? A fiú vállat vont. — Azt én honnan tudjam. A zsákban élelem volt. Kenyér, tej, túró, szalonna, amit a herényiek gyűjtöttek össze a partizánegység számára. — Hogy hívnak? — Muszáj megmondani ? A fiú sanda tekintettel nézett a partizánra. — Ügyis megtudjuk! — Tóth László, Berényből, akarnak még valamit? A partizánok összenéztek. — Semmi különöset, csak mondd meg Tőzsér Pali bácsinak, hogy megint jöttek emberek az erdőbe... És szállt a híre Berényből Salgótarjánba, hogy az erdőben gyarapodott az elégedetlenek, az ellenállók, a partizánok száma. — Még egyszer találkoztam a tízéves partizánnal — mesélte György Béla —. amikor azokat az öreg bakákat elfogtuk a szekerekkel. Szegények 1885-ös mintájú puskákkal voltak felszerelve. Meg sem kísérelték az ellenállást, de azért a partizánszabályoknak megfelelően kísértük őket a törzshöz. Akkor láttam, hogy a közelben leselkedik a fiú. Amikor a kis csapat ráfordult a kastély útjára, Tóth Laci nyaka közé kapta a láték: 2 NOGRÁD — 1984. november 18., vasárnap A hét 3 kérdése 1. „Nyugaton a helyzet változatlan” — a kelettel való párbeszéd dolgában? >*. Most, hogy túl van a világ az amerikai elnökválasztáson, szinte türelmetlenül várja a jeleket: mozdul-e valami kelet és nyugat viszonyában, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között? így aztán a szokásosnál is nagyobb figyelem nyilvánul meg az iránt, hogy az amerikai ‘ Praeger Könyvkiadónál épp most jelent meg Konsztantyin Csernyenko beszédeinek, írásainak egy válogatása, amely elé az SZKP főtitkára, a szovjet államfő olyan előszót írt, hogy az a párbeszédre való készségnek ad újabb nyomatékot. Ugyancsak e kötet megjelenése alkalmából nyilatkozott Anatolij Dobrinyin is, aki nagykövetként 12 esztendeje képviseli hazáját Washingtonban. A gyűjtemény — húzta alá — alkalmat ad az amerikai olvasóknak éppúgy, mint az USA vezetőinek, hogy átfogóan tanulmánvozzák a szovjet javaslatokat, s hogy megtalálják a közös pontokat, amelyekből kiindulva előre lehet lépni a kapcsolatok megjavításában is, a leszerelés terén is. Maga Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Politikai Bizottságában szólalt fel, s a nyugati sajtó megjegyezte, hogy nem szokás a Politikai Bizottságban elhangzottakat ilyen bőven idézni. Csernyenko elsősorban a népgazdaság helyzetéről szólt, a jövő évi tervről, de azt is hangsúlyozta, hogy a terv a kellő mértékben számol azokkal a szükségletekkel is, amelyek a Szovjetunió védelmi képessége erősítésének igényéből fakadnak. A Szovjetunió senki ellen sem akar támadni, de tovább fejleszti védelmi erejét, hogy megvédelmezhesse a szovjet emberek békés munkáját és a világ békéjét. Az amerikai politikai gépezet most indul be. A Fehér Házban megtartották az első megbeszélést az új kormányzat külpolitikájáról. Reagan táviratban köszönte meg az újjáválasztása alkalmából kapott szovjet üdvözletét. Ennek pozitív hangvételével ellentétes, hogy a NATO-ban erőtelbát és futott Tőzsér Pali bácsihoz. — Bakákat fogtak a partizánok ! Csak huszonkét esztendő múltán derült ki, hogy tulajdonképpen ki is volt a tíz- esztendős partizán, addig a neve, kiléte ott szunnyadt az egykori partizánok emlékei között. György Béla is csak az újságírók együttes unszolására vállalkozott: megszerzi a partizánfiú nevét. A Karancsberényben állomásozó partizáncsoport állandó nyugtalanságban tartotta a salgótarjáni és környékbeli hatóságokat. A szovjet csapatok gyors előnyomulása és az erdőn át vezető utak lezárása, partizánok, az ellenállók által bekerítéssel fenyegette a németeket és a visszavonuló magyarokat. Erről — a kiürítéssel foglalkozó egyik tarjáni hatósági személy — külön jelentésben számolt be, és javasolta, hogy a kitürítés erős katonai fedezettel történjen, „mivel az erdők között vezető utakon a közlekedés egyáltalán nem biztonságos, és nagyméltóságod értékei esetleg az útonál- lók kezére jutnak, mielőtt biztonságba helyezhetné külföldön.” A „nagyméltóságod” neve eddig még nem derült ki, és az értékekre vonatkozóan sem adott bővebb felvilágosítást a jelentés írója de iel-' lemző: a süllyedő hajóról menekülő natkányok mennyire tartottak a partizánoktól. (Folytatjuk.) G. Gy. jesen folytatják az új hadászati tervek megfogalmazását, s hogy a bécsi tárgyalásokon nem térnek el az eddig negatív tárgyalási módtól. 2. Miről tárgyal az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete? Az afrikai államok közös szervezete gyakran rendez csúcsszintű értekezletet. A mostani, amelyre Addisz Abebában került sor, már 20. a sorban. Zsúfolt napirend várt a résztvevőkre, hiszen a fekete földrész: jelene is elég sötét: .éhínség, gazdasági gondok mellett a dél-afrikai faj- üldözés, valamint az _ egyes országokat szembeállító politikai ellentétek igénylik a kérdések megvitatását. Elsőnek azonban éppen egy ilyen államközi viszálykodás került előtérbe: a nyugat-szaharai probléma. Marokkó nem hajlandó elismerni a nyugat- szaharai nép önállóságát, ezt az álláspontját Zaire is támogatja, így aztán pillanatnyilag kivonultak. Hasszán király döntése, hogy kilép az ENSZ-ből, mégis csak egy év múlva lesz érvényes, Zaire pedig valójában csupán felfüggesztette tagságát. Tehát a végső szót senki sem mondta ki. Addig is a Polisarió, a szaharai népet képviselő szervezet diplomáciai sikert könyvelhetett el. Az A ESZ Csád problémájával is foglalkozott, de az igazán lényeges döntés Kréta szigetén formálódhatott, ahol is meglepetésszerűen megjelent Mitterrand francia elnök és Kadhafi líbiai vezető. Köztük Papandreu görög kormányfő vállalt közvetítő szerepet., Tudnivaló, hogy francia és líbiai csapatok egyformán voltak Csádban, ezek kölcsönös kivonása a csádi válság enyhüléséhez vezethet. Természetesen mindezeken túl az igazi, súlyos gondok még megmaradtak: sok millió afrikait fenyegeti éhínség. Etiópiától Kenyáig, s a már említett Csádtól Ugandáig. A sokoldalú nemzetközi segítség nélkül milliók lennének közeli éhhalálra ítélve, viszont önmagukban a segélyprogramok ,!em elegendőek. A legtöbb afrikai országban a gazdasági fejlődés megállt, vagy el sem kezdődött. 3. És mi várható az Afrikai Államok Szervezetétől? Különös egybeesés, hogy ugyanazon a napon, amikor az AÁSZ munkához látott Bra- siliában, a brazil óriásállam új fővárosában az amerikai államok szervezetének miniszteri szintű közgyűlése. A földrészek regionális szervezetei közül ennek is temérdek a gondja-baja. Az alapvető tehertétele az AÁSZ-nak, hogy — egy gúnyos megjegyzés szerint — ott egy „cápa” és egy csomó „szardínia” található. Még az a bizonyos nagy- nagy Brazília, amelyet egyesek a jövő évszázad-évezred egyik új nagyhatalmának neveznek, még az is szegényt Hiába, a 8 és fél millió négyzetkilométer terület, a 13(1 millió lakos... De az az államadósság) A „cápa” az Egyesült Államok. S a „szardíniák” nyugtalanul figyelik, amint ez a „cápa” a közép-amerikai vizeken egyre fenyegetőbbé válik! Így aztán az AÁSZ üléséni Nicaragua ügye, meg általában az USA közép-amerikai politikája került a felszólalások középpontjába. Shultz, amerikai külügyminiszter, aki személyesen is megjelent és részt vett a vitában, egyértelműen nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az Egyesült Államok katonai intervencióba kezdjen. Ezzel szemben az AÁSZ határozatban üdvözölte aal úgynevezett Contadora-cso- port béke-erőfeszítéseit. Mini ismeretes, Venezuela, PanaJ ma, Kolumbia és Mexikó kö-( zösen igyekszik meghatározni azokat az elveket és eljárásokat, amelyek a közép-amerikai államok és az USA viszonyát rendezni képesek lennének. Természetesen így kevesebb idő jutott a brasiliai tanácskozáson a latin-amerikai országokat sújtó gazdasági éi pénzügyi válság megtárgyalására. S nyilván háttérbe szorult a Falkland- (Malvin) - szigetek hovatartozásának a kérdése is. Viszont ismét bebizonyosodhatott, hogy az AÁSZ, az USA túlsúlya miatt amúgy sem alkalmas fórum életképes döntésekre Latin- Amerika javára. Legfeljebb arra jó, hogy kifejeződhessenek Washingtonnal szembeni ellenvélemények is, s ezeket meghallhassa az eeész világ. Pálfy József Javult a munkahelyi étkeztetés (Folytatás az 1. oldalról) Borsod megyében az elmúlt évinél mintegy 8—10 százalékkal többen étkeznek munkahelyükön. A Bükk-vidéki Vendéglátó Vállalat 300 intézményben naponta mintegy 75 ezer adag menüt szolgál fel, s 90 munkahelyi éttermet működtet. A másik üzemi étkeztetéssel foglalkozó cég, a Borsodi Vendéglátó Vállalat mintegy 15 ezer dolgozót lát el naponta. A nagyüzemekben szinte kivétel nélkül elégedettek a szolgáltatásokkal: az utóbbi időben sokat javult az éttermek tisztasága, kulturáltsága, a kiszolgálás színvonala, s a főzött ételek minősége. Az éttermek többsége ön- kiszolgáló, mindenütt porcelán tányérokban, rozsdamentes étkészlettel, üvegpoharakkal adják ki az ételt. A dolgozók a legtöbb helyen kétféle, de több nagyüzemben 4-féle meleg étel közül választhatnak, s néhol diétás menüt is felszolgálnak. Több borsodi üzemben saját konyhát működtetnek a vállalatok, s igyekeznek felvenni a versenyt a vendéglátókkal. Családias éttermeket alakítanak ki, s néhányban — például Özdon — egytálételt is kiszolgálnak. Az igényeket mindössze egy nappal előbb kell bejelenteni. Bővül, korszerűsödik a mezőgazdasági dolgozók üzemi étkeztetése Bács-Kiskun megyében. Az utóbbi két évben az étkezdék felújítására, a berendezések korszerűsítésére három és fél millió forintot költöttek az állami gazdaságok, illetve a termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezeti konyhán tobbhelyütt — például Dávodon, Hajóson — a lakosság étkeztetését is megoldják. A mezőgazdasági üzemek konyháinak fenntartása gazdaságos, hiszen saját maguk állítják elő a nyersanyagot, ezenkívül tartósításra, házi tészták készítésére is berendezkedtek. Külön zöldségeskertjük van az üzemi konyháknak. Sokhelyütt nemcsak az aktív dolgozókat, hanem a nyugdíjasokat is ellátják ebéddel. A kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Tsz konyhájáról például haza is hordhatják az ebédet. Vas megyében az építőipari vállalatok háromezer dolgozója az építkezésekhez legközelebb levő vendéglátóhelyen étkezik. De bárhol ebédelnek, tíz forintot fizetnek; a külön- bözetet a munkáltató vállalja. Ez arra ösztönzi a vendéglátó helyeket, hogy igyekezzenek a koszt mennyiségével, minőségével, megnyerni állandó vendégként az építőmunkásokat.