Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

Lssobczí Fái eluiazott Dzsakartábél Baracs Dénes, az MTI tudósí­tója jelenti: A magyar államfő és kísé­rete az indonéz fővárosban folytatott intenzív megbeszé­léseik után péntek reggel uta­zott el Dzsakartábél. Az in­donéz elnök rezidenciáján, a Merdeka-palotábain tett láto­gatás után Suharto elnök és felesége kísérte ki a magyar államfőt és hitvesét a Halim Perdanákusuma repülőtérre, ahol katonai tiszteletadással, huszonegy ágyúlövéssel bú­csúztatták. Jelen volt Umair Wirahadiíkusumah alelnök, to­vábbá számos katonai vezető, politikai személyiség. Ott volt Debreceni István, hazánk dzsakairtai nagykövete, s meg­jelentek az indonéz főváros kis magyar kolóniájának tag­jai íb. A magyar államfőt vidéki útjára elkísérte Kardono lé- gimarsall, Suharto elnök ka­tonai titkára, valamint Tahir idegenforgalmi miniszter. A magyar államfő az indonéz kormány által rendelkezésére bocsátott különgépen először Közép-Jáva fővárosába, Dzsog- dzsakartába .utazott. Innen egyórás autóúton jutott el Borobudur buddhista szenté­lyébe. Közben képet alkotha­tott a legnépesebb, hazánlcnál nem egészen másfélszer na­gyobb, de kilencszer nagyobb lakosságú Jáva hétköznapjai­ról. Termékeny rizsföldek, kókuszdiót adó pá'rmaerdők, egymást szinte megszakítás nélküli követő falvak, min­denféle szorgos munka, nyüzs­gő sokaság, ez a kép volt Usztyinov üdvözlete egy rakétaegységhez Dmitrij Usztyinov marsall, É Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere a moszkvai Pravda pénteki számában üdvözölte, és hazafias kezdeményezésnek minősítette azt a felhívást, amellyel egy szovjet rakéta- egység fordult a Szovjetunió fegyveres erőinek katonáihoz, hogy az 1985-ös kiképzési év­ben a győzelem 40. évfordu­lója, valamint az SZKP XXVII. kongresszusa tiszte­letére az egész hadseregben indítsanak szocialista ver­senyt. A szovjet honvédelmi mi­niszter meggyőződését fejezte ki, hogy a kezdeményezés valóra váltásának eredmé­nyeként tovább szilárdul a szovjet hadsereg harci ereje, fegyelme és szervezettsége, ébersége és harci készenléte. (MTI) látható az autókonvoj abla­kaiból. Borobudur szoborhegye még a buddhizmus páratlan műre­mekei között is egyedülálló Ázsiában. A minden oldalon 120 méteres alapú, lépcsőze­tesen emelkedő, óriás kőha­rangokban végződő építmény 35 méter magas. Nincs belső helyisége, teraszosan emelke­dő piramisként lehetne leírni, voltaképpen arra szolgál, hogy elhelyezzék falain a többezer, kultikus tartalmú szobrot és faragványt. A IX. században épült Borobudur alkotóiról nem maradt hír. Csak művük őrzi emléküket. Az Indonézia büszkeségének számító épít­ményt először a század ele­jén, majd legutóbb az UNES­CO keretében, 26 ország tá­mogatásával restaurálták. Évente 1,4 millió látogatója ’van. Az Elnöki Tanács elnö­ke Dzsogdzsakartábol délután érkezett meg Ball szigetére, indonéziai útjának utolsó állomására. Losonczi Pált Dzsogdzsa- kartáfaan VIII. Sri Paiku Akam alkormányzó és Retno- martani Kusumonegoro her­cegnő fogadta, búcsúztatásán pedig megjelenít Iszmail, a város kormányzója is. Báli szigetén Ida Bagus Mantra kormányzó köszöntöt­te a magyar államfőt Szom­baton az Elnöki Tanács elnö­ke és kísérete a sziget ne­vezetességeivel, kézműipará­val ismerkedik, a kormányzó este díszvacsorát ad a ma­gyar vendégek tiszteletére. Husszein: Közel-Kelet átfogó rendezése nemzetközi értekezletre vár Patak Károly, az MTI tu­dósítója jelenti: Jordánia több fegyverszál- lítási forrást kutat fel, mert „bizonyos nézetkülönbségei” vannak az Egyesült Államok­kal — jelentette ki Husszein uralkodó az egyiptomi Al- Ahramnak. Amerika megta­gadta Jordánia kéréseinek tel­jesítését. — Most — mondot­ta — becsuktuk az ajtót, és nem nyitjuk ki megint addig, amíg osak a kép teljesen meg nem változik. Az amerikai kormányzat olyannyira elfogult politikát követ az arab világ rovásá­ra, hogy az arab közösség­nek fel kell lépnie ez ellen az irányvonal ellen, beleért­ve az Izrael-barát amerikai kijárókat, mert ügye jogos, támadhatatlan: meg kell ol­talmaznia magát a rá lesel­kedő veszélyekkel szemben — mondta a jordániai király. — Azért van fegyverekre szük­ségünk, mert vannak olyan miniszterek Izrael kormány­zatában, akik a Jordán-folyó keleti oldalát Izrael részé­nek minősítik. Husszein a Palesztinái Nem­zeti Tanács november 2 2-re Ammanba összehívott ülésé­vel kapcsolatban kijelentette: — Nem jósolhatjuk meg azt, hogy mi lesz ennek a tanács­kozásnak a kimenetele. Csak azt remélhetjük, hogy meg­találják a saját érdekeiket szolgáló, közös hangot, fele­lősséget vállalnak ügyeikért, és ily módon lehetővé teszik, hogy minden rendelkezésünk­re álló eszközzel, erővel, tá­mogassuk őket. — Husszein szerint a PFSZ 'jelenlegi, szétzilált állapota valójában az arab világ megosztottsá­gát tükrözi. Hozzáfűzte, hogy „felelős és hatékony palesztin —jordániai együttműködésre” van szükség, mielőtt az arab közösség a mozgalom mögött egységesen felsorakoznék. A PFSZ kettéválása károsítaná a palesztin ügyet, és Jordá­nia semmiféle rivális palesz­tin szervezetet nem lenne haj­landó elismerni — mondotta még. Husszein megismételte, hogy a Közel-Kelet átfogó rende­zésének kérdéseit nemzetközi értekezletnek kell áttekinte­nie az Egyesült Államok, a Szovjetunió, a PFSZ, Egyip­tom, Jordánia és a többi ér­dekelt arab fél, esetleg né­hány nyugat-európai ország részvételével. A király az interjúban szólt arról is, hogy legkésőbb az év végéig viszonozni fogja Hoszni Mubarak elnök 1 ok­tóberben tett ammani láto­gatását. Etiópiában hatékonyan osztják el a segélyeket Etiópiában olajozottan és hatékonyan működik az élel­miszersegélyek elosztásának rendszere, s a helyzet egészé­ben áttekinthető — közölte szóvivője útján Pérez de Cu­ellar ENSZ-főtitkár, aki a na­pokban tért vissza etiópiai lá­togatásáról. Cuellar annak a véleményének adott hangot, hogy míg a világsajtó bősé­gesen foglalkozik az etióp helyzettel, addig sok más, ugyancsak szükséget szenve­dő afrikai orseág nem kap elegendő figyelmet. A harmadik világ országa­it sújtó éhínséget csak akkor lehet végleg száműzni, ha a rendkívüli gyorssegélyek he­lyett hosszú távú alternatív megoldás születik — hangoz­tatták az élelmezési világkon­ferencia (WFA) most befeje­ződött közgyűlésének résztve­vői. A másfél évvel ezelőtt létrehozott testület, amely 50 ország, mintegy 200 tagszer­vezetét tömöríti, a fejlődő or­szágok élelmezési gondjaira próbál megoldást találni. A héten megtartott első WFA- közgyűlésről a delegátusok közleményt adtak ki, amely többek között leszögezi: a rendszeres gyorssegélyek mód­szere nem nyújt végleges megoldást, ugyanakkor mér­séklő hatást gyakorol a hazai termelésre, gazdaságilag füg­gő helyzetbe hozva ezáltal az érintett országokat! A közle­mény megállapítja, hogy a világon jelenleg nem keve­sebb, mint 700 millió ember éhezik, szemben' a tíz évvel ezelőtti 400 millióval, annak ellenére, hogy az élelmiszer- termelés 31 százalékkal nőtt ezalatt. Az ENSZ Élelmezési és Me­zőgazdasági Szervezete (FAO) is foglalkozott a nroblémával: nemrégiben kiadott jelenté­séből kiderül, hogy Afrika 27 országában fordult elő töme­ges éhhalál a legutóbbi aszályt követően. A Szahel-övezet országai­nak közös, jól összehangolt erőfeszítése hozhat csak meg­oldást az aszály miatt kiala­kult kritikus helyzetben — hangoztatja az a közlemény, amelyet a térség államainak kormányközi bizottsága adott ki legutóbbi üléséről. A bi­zottságot a szárazság követ­kezményeinek felszámolására hozták létre, s tagjai közé tar­tozik az éhínség által súlyo­san érintett Csód is. (MTI) ' Partizánok nyomában (12.) Beszerző körúton Éjjel költöztek a Bandur- esoport tagjai Karanrcsbe- rénybe. Erdőn keresztül két óra az út. Jól ismerték az erdőt. Amikor Bandurék el­helyezkedtek, megkezdődött a szolgálat. A két legfiatalab- bat: Bandur Árpit (akkor 18 éves volt) és György Bélát (alig lehetett tizenkilenc éves) természetesen felderítőnek osztották be. Már csak azért is, mert a két legény addig és bebizonyította: érti, ho­gyan kell kicsúszni a néme­tek karmai közül. Bandur Gyula bácsinak volt még egy kikötése: — A két gyerek egymás nélkül nem mehet sehová. Ezt elsősorban György Bé­la lelkére kötötte, mintha már ekkor érezte volna, hogy el­veszíti a fiát. így aztán bárme­lyik fiú kapott feladatot, a mésik szó nélkül követte. György Béla egy érdekes epizódot mesélt el az élelme­zésről. Annyi embernek bizony kellett az élelem és nem ki­lóra mérték, ha egyszer „be­vásárolni” mentünk, hanem egv marha, két birka fél ezekér kenyér és így tovább. Nem rekviráltunk, kértük a lakosságtól és nem is ingyen kértünk, mindig fizettünk ér­te. A pénzt az ellátáshoz úgy kapták a partizánok. — Egyszer, emlékszem — mesélte György Béla — el­küldték bennünket Losoncra egy megadott címre. Szívesen fogadtak. Kaptunk teát, sza­lonnát, juhsajtot (Mariska! Hozz valamit enni a fiúknak!) És félig magyarul, félig szlo­vákul beszélgettünk. Az ilyen hosszú útra mindig vittünk magunkkal szlovák partizánt is, aki jól ismerte a terepet és azt a családot is, akihez mentünk. Egy ilyen szlovák partizán többet ért egy gép­pisztolynál, ha valahol meg­állítottak és magyarázkodás­ra került sor. (Üljetek le fi­úk! Már vártalak bennete­ket!) A házigazda csak szlo­vákul beszélt Mariskával és sűrű dobzse kíséretében meg­vendégelt bennünket. Aztán a velünk levő szlovák katona tárgyalt a házigazdával jöve­telünk céljáról. (Minden rend­ben! Egyetek és mehetünk!) Akkor felpakoltunk és indul­tunk vissza az erdőn és a hegyen át. Két bőröndöt vittek Losonc­ról a karancsberényi harcál­láspontra. — Ügy vélem, ezt nem tud­hattam biztosan sem akkor, sem most, hogy az egyik bő- röhdben pénz, a másikban gyógyszer volt. Mind a kettő­re nagy szükségünk volt a Légrády-kastélyban. Hát valahogy így volt pénz is, azután pedig pénzért élel­miszer. f — Egyszer parancsot kap­tunk, hozzunk egy marhát, levágjuk és újra feltöltjük a raktárát, lesz főznivaló a konyhának. Megint csak a fiatalok in­dultak el beszerző körútra. Először a falu felé vették az irányt, de útközben valaho­gyan letértek az útról és az erdőben, egy tisztáson három tehenet láttak legelni. — Ez jó lenne? — mondta György Béla. — De a gazda! — Megkeressük és megal- kuszunk az egyik tehénre. Csak ideadja pénzért... Felderítésre indultak a par­tizánok. Most az egyszer nem ellenséget kerestek, hanem egy tehéntulajdonost. .. — Sokáig nem kereshettük, mert egyrészt ránkesteledett volna, másrészt kellett az éle­lem a harcállásponton. Per­sze az is lehet, hogy a tehe­nek gazdája ott rejtőzött a közelben, de mivel fegyveres embereket látott, nem mert előjönni rejtekéből. Azonban a partizánokat most sem hagyta el a lele­ményességük. — A tehén árát, amit rá­szántunk, gondolom a gazda is elégedett lehetett vele, egy zsákba csavartuk és rákötöz­tük az egyik marha szarvá­ra. A másikat pedig elhajtot­tuk. Másnap reggel vissza­mentünk a tisztásra, de már sem a két tehenet, sem a gazdát nem találtuk. Ki volt? Azóta sem jelentkezett, hogy adósai lennénk a tehén árá­val. .. Különben igen katonás fe­gyelem volt a harcálláspon­ton, ahová sorra gyülekeztek a környező csoportok, ki má­sodmagával, ki hatvan em­bert is hozott és közeledett az idő, amikor a csoportból egység alakult, de ennek még előzményei vannak. Ehhez még csak annyit, hogy Tőzsér Pali bácsinak igen sokat köszönhetnek a karancsberényi harcálláspont partizánjai, mert megszer­vezte a faluban a kenyérsü­tést, segítette az ellátást és terjesztette a hírt a esendő rök fülehallatára: — Veszélyes most az erdő, Talán ötezer ember is van ott és már mindnek akadt fegyvere is... (Folytatjuk.)' G. Gy. NGGRÁD - 1934. november 17., szombat Jaruzelski Berlinben Egynapos munfcalátogaiásra pénteken délelőtt Berlinbe ér­kezett Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. Ä Berliin-schönefeldi repülőtéren vendéglátója. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára az NDK államtanácsának elnöke fogadta. (MTI) Nem kizárt az ellenzék győzelme Mitterrand nyilatkozata elnökségének eddigi mérlegéről Dobsa János, az MTI tudósí­tója jelenti: Mitterrand elnök a L’Ex- pansion című folyóiratnak adott nyilatkozatában elnök­ségének eddigi mérlegét meg­vonva kijelentette: „E há­rom év alatt nem tettünk meg mindent, de sokat megtet­tünk.” Az elnök azt a meggyőző­dését hangoztatta, hogy ha az ellenzék egy napon hatalomra jutna, rendkívül nehezen tud­ná eltörölni az elmúlt három évben megvalósított lényeges reformokat, s erre irányuló kísérlete nagy gazdasági és társadalmi megrázkódtatást okozna. Az elnök azt mondotta, hogy kormánya nem mondott le a „kapitalizmussal való szakí­tásról”, amit elnöki program­jában helyezett kilátásba, s hangsúlyozta: a bankok és a nagyipari trösztök államosí­tása a kapitalizmussal való szakítást jelentette, de Fran­ciaországban még hosszú ide­ig fenn fog maradni a két­fajta társadalmi típus, a ve­gyes típusú gazdaság és a ka­pitalizmus együttélése. Az elnök kijelentette, saj­nálja. hogy a kommunisták már nem vesznek részt a kor­mányban és továbbra is szük­ségesnek tartja a baloldali egység gondolatát. A Fabius- kormányt ugyanazok az elvek vezérlik, mint a Mauroy-kor- mányt s a jelenlegi kormány ..nem a tőkések politikáját folytatja”. Az elnök az interjú során nem utasította el azt a fel­tevést, hogy az ellenzék győ­zelmet arathat az 1986. évi parlamenti választásokon, de nem foglalt állást egyértel­műen azzal kapcsolatban, hogy mit fog tenni ebben az esetben, s hajlandó lenne-e együttműködni a többséget szerző ellenzékkel. A. Pravda írja: Az USA élezi a feszültséget Közép-Amerikában Az utóbbi időben olyan ál­lítások hangzottak el Wa­shingtonban, amelyek szerint az Egyesült Államok konst­ruktívabban kívánja az ügye­ket kezelni a nemzetközi szín­téren, a meglevő problémák megoldásának híve. Ezzel szemben a nemzetközi hely­zet bonyolultabbá tételére, a feszültség élezésére irányuló törekvéseknek vagyunk tanúi — írja pénteki számában meg­jelent szerkesztőségi cikkében a Pravda. Az Egyesült Államok ilyen politikát folytat Közép-Ame- rikában. Szándékosan élezi a Nicaragua körüli helyzetet, nyilvánvalóan a szuverén ál­lam belügyeibe való beavat­kozás növelésére keres ürü­gyet — hangsúlyozza a lap. — A tények azt bizonyítják, hogy Washington Közép-Ame- rikában szembelyezkedik a békés politikai megoldással és kísérletet tesz a latin-ame­rikai országok, köztük a Con- tadora-csoport ilyen irányú kezdeményezéseinek meghiú­sítására. A Nicaragua elleni táma­dásokat azzal próbálták iga­zolni, hogy . az országba, úgy­mond szovjet harci repülőgé­peket szállítottak. Miután ez az állítás tarthatatlanná vált, módosult a fogalmazás: Ni­caraguában hatalmas meny- nyiségben áramlik mindenféle egyéb fegyver — mondták Washingtonban. Ezek az alaptalan állítások arra szolgálnak, hogy leple- zék az Egyesült Államok kö­zép-amerikai katonai jelenlé­tének soha nem látott mér­tékű növelését. Az amerikai szándék az, hogy ráerősza­kolják Washington akaratát a nicaraguai népre, amely az ország története során tartott első szabad választásokon vi­lágosan és egyértelműen az ország függetlensége és társa­dalmi haladása mellett szava­zott. Az állami terrorizmus Nicaraguával szemben folyta­tott politikája összeegyeztet­hetetlen azokkal a washing­toni állításokkal, amelyek a nemzetközi feszültség^ enyhí­tése érdekében pozitív lépé­seket ígértek. Ez a politika elfogadhatatlan és elítélendő — mutat rá a Pravda szer­kesztőségi cikke és határozot­tan felszólít e politika be­szüntetésére. (MTI) Álliluieva sajtóértekezlete Magam döntöttem úgy, hogy visszatérek a hazámba, gyer­mekeimhez, unokáimhoz, ba­rátaimhoz — jelentette ki pénteken Moszkvában Szvet­lána Allilujeva (Sztálin leá­nya), akinek a szovjet ható­ságok nemrégiben visszaad­ták szovjet állampolgárságát. Allilujeva pénteken a szov­jet és, a külföldi sajtó kép­viselői előtt tette ezt a nyi­latkozatot Elhatározását, hogy talál­kozzék a sajtótudósítókkal, Allilujeva azzal indokolta, hogy a nyugati országokban mindenféle találgatások láttak napvilágot arról, miért dön­tött a Szovjetunióba való visszatérés mellett, miután éveket töltött Nyugaton. Allilujeva családi és sze­mélyes okokkal magyarázta döntését, egyebek között Szov­jetunióban élő fia betegsége­vei, de utalt arra is, hogy a nyugati propaganda annak idején alaposan kihasználta távozását. Kijelentette, hogy „mindezekben az években egy­fajta bűntudatban élt” Nyu­gaton, s egyetlen napig sem tudta szabadnak érezni ma­gát.

Next

/
Thumbnails
Contents