Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-28 / 254. szám
II minőség és a tervek teljesítése Kulturált gyártmány — kulturált öltözködés Interjú a közép-szlovákiai kerület szakszervezeti tanácsának titkárával A csehszlovák testvér- megyei szakszervezeti küldöttség kétnapos látogatásának befejezésével megkértem Miro Balescsakot, a közép-szlovákiai kerület szak- szervezeti tanácsának gazdaságpolitikai titkárát, hogy válaszoljon azokra a kérdésekre, amelyek a tapasztalatcsere középpontjában álltak. — Milyen benyomásokat szereztek a megye üzemeiben folyó szakszervezeti munkáról, milyennek ítélik meg annak eredményességét? — Mindenütt nagyon, szívélyesen fogadtak, gondoskodtak rólunk, minden kérdésünkre a legaprólékosabban válaszoltak. Ennek során megismertük és megtudtuk, milyen eredményeket értek el, milyen gondok foglalkoztatják a szakszervezeti tisztségviselőket, illetve milyen problémák megoldásán fáradoznak. A mi munkánk alapjában véve hasonló ahhoz, amit itt végeznek a szakszervezeti vezetők, ugyanakkor bizonyos tekintetben eltérő is. Az üzemekben tett látogatásaink alkalmából lezajlott beszélgetéseink nyíltak és barátiak voltak. A gyárak vezetőinek tájékoztatói után, az elmondottakat azok a dolgozók is megerősítették, akikkel üzemlátogatásaink során elbeszélgettünk. A szakszervezeti munkával kapcsolatos témákon kívül megismerkedtünk Salgótarján régmúltjával és mai történetével, az építkezés ütemével, a fejlődés gondjaival. Emellett lehetőségünk volt megtekinteni a bányásznapra átadott igen impozáns, modern nagybátonyi kultúrházat, amely jó feltételeket teremt a dolgozók kultürálódásához. Ellátogattunk Hollókőre is, amely igen tetszett. — Voltak-e speciális területei a szakszervezeti munkának, amelyek iránt behatóbban érdeklődtek? — Igen. Az egyik a gazdaság, illetve annak néhány területe és a dolgozó nők helyzete, — Kérem, szóljon akkor az előbbiekről egy kicsit részletesebben. — Nagyon érdekesnek találtuk azt a módszert, ahogy a Romhányi Építési és Kerá- miagyárban elérték azt, hogy termékeik 80 százaléka első osztályú. A többi vállalatnál is azt tapasztaltuk, hogy középpontba állították a jó minőségű termékgyártást. Ügy látjuk, hogy az előbbi sikerekben szerepe van a magasabb fokú munkaszervezésnek és az ösztönzőbb bérezésnek. Érdekes, és számunkra teljesen új volt, mert eddig még nem találkoztunk vele — a gazdasági munka- közösségek szerepe, feladata, tevékenysége, kapcsolatuk a szakszervezetekkel. Behatóbban foglalkoztunk a dolgozó nőkről való gondoskodással. Ezt magas színvonalúnak tartjuk. Az ezzel kapcsolatos gondokat, akár kismamákról, akár bevásárlásról, akár műszakbeosztásról, gyermekek elhelyezéséről. iskolák segítéséről van szó, rugalmasan megoldják. — Végezetül szíveskedjek arról tájékoztatni megyénk szakszervezeti közvéleményét, hogy önök jelenleg milyen fö feladatokon fáradoznak, milyen eredményeket értek el és melyek a további tennivalók? — A közép-szlovákiai kerületben, a munkaviszonyban álló dolgozók 99,2 százaléka tagja a szakszervezetnek. Nálunk jelenleg az alapszerve- zeti beszámoló é;s vezetőségválasztó taggyűlések folynak, ahol a X. szakszervezeti kongresszus határozatainak végrehajtásáról. és az új feladatok kijelöléséről van szó a XI. kongresszus idejére. Örömmel mondhatom, hogy a termelés-gazdálkodás, társadalompolitika, kulturális élet minden területén jó eredményeket értünk el. A mostani erőfeszítések elsősorban azokra a feladatokra irányulnak, amelyek a hetedik ötéves terv sikeres befejezését szolgálják. Ezért a figyelem középpontjában a minőség állandó növelése, valamint az a közös felelősség áll, amely a terv teljesítésére irányul. Az alapszervezeti taggyűléseken olyan embereket választanak a tagok, akik képesek, az újabb, nagyobb követelmények elvégzésére. Végül megköszönöm azt a baráti meghívást, szívélyes fogadtatást, a középszlovákiai kerület szakszervezeti tisztségviselőinek és szervezett dolgozóinak nevében, amelyben bennünket rövid ittlétünk vaíatt részesítettek. Üjabb sikereket, jó eredményeket kívánunk az SZMT-nek, rajtuk keresztül a megye szervezett dolgozóinak szakszervezeti kongresszusuk, valamint a pártkongresszus által kitűzött feladataik sikeres végrehajtásához. V. K. Példátlan sorozatot folytatott az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron a Salgót. - iáni Ruhagyár: 1980 o.a nincs olyan esztendő, hogy díjazás nélkül térne meg az őszi termékparádéról. Egy alkalommal fogyasztók díja, két vásári díj és két nagydíj — nem akármilyen elismerés. Hosszú évek óta tartó és mindig megújulni képes gyártmányfejlesztő munkát honorál vele a piac. Olyan gyártmányfejlesztést, mely nem csupán a tervezőasztalra koncentrál, hanem sokkal tágabb kitekintésű. A gyárnak mindenekelőtt tudomásul kell vennie, hogy termékeinek korszerűsödése az alapanyagiparhoz kötődik, s nagyban függ a háttéripartól is, hiszen szép bélés, mutatós gomb. csat, egyéb kiegészítő nélkül kevésbé kelendő a ruha. Hosszú ideig csak merített az alapanyag- gyártás fejlődéséből a ruhagyár — (na már hatni is tud rá. A gyár — csaknem, mintha keímegyártó lenné — ugyanolyan alaposan szétnéz a piacon: mi a menő az alapanyagban? Az információt nemcsak elfogada, hanem most már igényli is az anyaggyártó partner. Értékes jelzéseket kap a gyár a bérmunkából, a devizahiteles konstrukcióból is, ezeket is rendre megosztja anyagszállítóival. S, ami néhány évvel ezelőtt még extrém gondolatnak tűnhetett volna, ma már kezd természetessé válni: néhány anyaggyártó kifejezetten olyan színekre, mintákra kívánja a gyártást felszerszá- mozni, amilyen anyagot a ruhagyártól a partner kér. Az Ukrán SZSZK-bart, a Dél-Bug folyón épül az első szovjet kombinált 'érier'gia- rendszerű erőmű, amely egyesíti az atom-, a víz- és a hid- roakkumulációs energiatermelést. Az óriási erőmű 6,2 millió kilowatt teljesítményű lesz. Pjotr Nyeporozsnij, szovjet energetikai és villamosítás- ügyi miniszter így nyilatkozott erről: — Az energiaprogram a Szovjetunió európai területén évi 10 millió kilowatt teljesítményű, villamos energiát termelő atomerőmű-egységek üzembe állítását irányozza elő. Az ilyen erőmű-kapacitások sajátossága abban áll, hogy állandó terheléssel működhetnek. A fogyasztásban A finn Rissanen cég például tudomására hozta a salgótarjáni gyárnak: jó minőségűnek tartja a magyar kelméket, de azokon a finnek állal kedvelt mintákat és színeket szeretné viszontlátni. Éppen az idei őszi vásár volt a ruhások és kelmések tágabb ' együttműködésének startja, ebben ezúttal az anyaggyártó kezdeményezett. A győri Rábatex sportos viselethez való új pamutanyagot fejlesztett ki, s javasolta a Salgótarjáni Ruhagyárnak, hogy az új terméknek keressenek közösen piacot. Sőt, vonjanak be egy harmadik vállalatot is, miután ezt a fajta anyagot véleménye szerint steppelten lehet a legjobban értékesíteni. A győri cég tehát, mint áz alapanyag . gazdája, a salgótarjáni gyár. mint az ebből készült szabadidős-termékek fejlesztője, a lőrinci textilgyár pedig, mint a külön műfajt képező steppelés vállalkozója most közeledik egymáshoz. Méghozzá sietősen, miután — a közös érdekeltségi rendszer kialakítása, s a közös piackutatási program kidolgozása után — tavasszal már az együttműködésből születő termékeket akarják ajánlani a piacnak. Ez is gyártmányfeilesztés — méghozzá a javából. A Salgótarjáni Ruhagyár a jövőben egész gyártmányfejlesztését ilyen irányba szándékozik kiterjeszteni. Igazi sikerre csak akkor számíthat, ha a kapcsolódó iparágakkal összehangoltan fejleszt, s ez nem csupán a kelmésekre áll, hanem érvényes a kötőiparral, a cipőiparral,, a táskakéugyanakkor számolnunk kell a csúcsidőkkel. A hidroakku- mulációá ’ féiíd'sáérbétí éjszaka. a fogyasztási apály időszakában, az atomerőművel termelt villamos , energiát fel lehet használni a víztömeg átemelésére a magasabb szinten levő víztározóba. Nappal viszont ez a víztömeg — visz- szaáradva — újra energiát termel az egységes energia- rendszerben. Az ilyen kombinált hidro- akkumulációs atomerőművek — a szovjet energiaprogram előirányzatának megfelelően — az atomenergia termelésének egyötödét teszik majd ki. Képünkön: Az idei legnagyobb; átadásra kerülő nagy- beruházás a dél-ukrajnai atomerőmű építkezésén — a második energiaegység. Víz és atom Kombinált erőművek szítőkkel, sőt. uram bocsa’ még a bizsugyártókkal való együttműködésre is! Az öltözködési kultúra ugyanis nem azonos egy-egv szép ruhával. A vásárló a megmondhatója, mekkora gondot okoz hozzáillő cipőt, táskát beszerezni az új ruhához. Gyakran hiába is fut üzletről üzletre, mert cipő. táska természetesen van, csak nem az és nem olyan, amilyen kellene. S, ha már lábbelit, retikült, amúgy is gyártanak belföldi piacra, miért volna eretnek gondolat az ottani fejlesztés egy sínre tétele a ruhásokéval?! Valljuk be, az elképzelés a mai gyakorlattal összevetve túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mert nem elég a gyártóknak egyetérteni, készséget tanúsítani, meg kell nyerni hozzá a kereskedelmet is. Bármi szépen megvalósuljon is a gyártók kooperációja, hajítófát sem ér az egész, ha az egymáshoz illő holmikat nem lehet az üzletben egy- időben kapni! Legfőbb ideje a gyártmány- fejlesztés szélesebb kitekintésű gondolatával megbarátkozni, A próbálkozásnak már vannak jelei — és itt utaljunk ismét vissza az őszi BNV-re —, például a Soproni Ruhagyár és a Sabaria Cipőgyár közös fejlesztése. S, hogy, hogyan tud egy ruhás —, ha már ő a kezdeményező — ilyenfajta együttműködésre rávenni teszem azt egy lábbelit készítőt? Pénzzel, kecsegtető ígéretekkel aligha, hiszen a rizikó nyilvánvaló. A vállalati jövő hosszabb távú biztosítása azonban mindenkinek célja, s éppen ez az érdek az, ami a jó irányú törekvéseket sarkallja. A gyártmányfejlesztés akkor is ' kockázattal jár. ha nem igényli több partner készséges együttműködését. A Salgótarjáni Ruhagyár egy- egy belföldi bemutatón 150 modellel jelenik meg. s általában minden másodikra vevő a hazai piac. A többire fordított kiadást lehetne akár kidobott pénznek is tekinteni — mégsem az. Szükség volt rá, hogy a vevő választani tudjon, s azért is, hogy lássák: a megvásárolt termékeken túl is mire képes a gyár. Gyártó és kereskedő közt mindig is voltak, mindig is lesznek viták. A Salgótarjáni Ruhagyár sem minden alkalommal ért egyet i kereskedő választásával, kivált akkor nem, ha éppen az élenjáró divatot megjelenítő termékével szemben tanúsít a vevő túlzott óvatosságot. A várható kereslet felbecsülése azonban nem könnyű, s ebben gyártó és kereskedő egyaránt tévedhet. A gyártmányfejlesztés számtalan kockázattal jár —, s nem is olcsó befektetés. Az az }gazán összehangolt munka, melyre az elkövetkező években a többszörösen díjazott Salgótarjáni Ruhagyár törekszik, azáltal csökkenti valamelyest a rizikót, hogy iparkodik egyenlőségjelet tenni a gyártmánykultúra és az öltözködési kultúra közé. Erre pedig a fogyasztó igénye — nem úgy, mint a miniszoknya esetében — egészében egyöntetű. i Szondi Márta * H e keressék a térképen ezt a helységnevet, mert úgysem találják meg. Megtalálják viszont Berkenyét, amelyet a fen-ti néven említenek először egy 1299-es keltezésű oklevélben. A mesz- szi földről érkező persze könnyen eltévedhet a falut keresvén, mert a nógrádi bekötő útról afféle nadrágszíj szélességű — nem épp jó állapotban lévő — úton. lehet a szűk. völgyben megbúvó házak közé jutni. Gyönyörű vidék. Nyoma mines a rohanásnak, nem za- jongna-k autók, nem pöfögnek gyáekémények. Közel az ezerszínű erdő. s maga a falu akár egy kert: még a csípős szélben is hajladoznak a kései virágok. Az utcákon tisztaság, látszik, nem kell a porták gazdáit noszogatni, természetes. ha rendet tartanak maguk körül. Fanyar illat a házak között: égetik a kerti gazt. Vajon hányán tudják Berkenyén., hogy vidékük egykor a nagy hatalmú váci püspökségé volt, s hogy immár háromszáznál is több esztendeje. hogy az ősi település elpusztult? Mária Terézia idejében érkeztek az első telepesek németföldről, s kemény munkával, favágással keresték meg mindennapi kenyerűket — ők voltak az otthonteremtők. Ok azok, akik „térTerra e r e b e — Senki? ra Werebenye” nevét megőrizték a mának. Hogyan is élnek a kései utódok? — Két németet tanító pedagógusunk is van Berkenyén — mégsincs egy sem — kesereg Tölgyesi János, a közös tanács elnöke nógrádi hivatali szobájában. — Annak okáért pedig, hogy mindketten kicsi gyerekeiket nevelik. Német nyelv nélkül maradtak a berkenyéi gyerekek, mígnem aztán a d-iósjenői művelődési ház igazgatója e,l nem vállalta óraadóként oktatásukat Persze ez hosszú távra nem megoldás Az óvodában ugyanez a helyzet. Mit csináljunk? — tárja szét két kezét. Az iskolások épp ebédre sorakoznak, az alsó tagozat két összevont osztályban ismerkedik a betűvetés tudományával. — Melyikőtök tud németül? — Egyikőtök sem ? Kuncogás, sugdolózás a fészekaljnyi csapat között, — Hát... tudunk valamit — kezdi egy huncutszemű, szőke fiú — De csak annyit, »menynyit régen az iskolában tanultunk. — Tegye föl az a kezét, aki meg akar tanulni németül! Hátul fölemelkedik bátortalanul egy kéz. — Otthon kinél beszélnek németül? A húsz gyerek felének keze a levegőben, azután még né- hányan fölemelik jobbjukat. — Anyuék értik, amit a marna mond. de csak magyarul felelnek neki — mondja egy copfos kislány. — Sajnos így van — mondja Lachegyi Jánosné, az iskola vezetője — A fiatalabbak már nem beszélik sokan a svábot. Meg aztán nehéz dolog ez. hiszen ha itt az alsó tagozatban tanulnak is a gyerekek németül, a fölsőt már Nógrádban folytatják és ott csak szlovák oktatás folyik Pedig jó lenne megoldani Egy időben lehetne szlovák órát tartani a némettel. De ha nin es ped a g óg us... ? Mindenesetre Berkenyén, a jól fölszerelt kis iskolában tanulhatnak anyanyelvükön a gyerekek, s tudják jól, ha a magot elvetik, jó időben kicsírázik az. Érdekes, hogy Lachegviné férjével együtt húsz esztendővel ezelőtt telepedett meg a faluban — nem is nógrádiak. de az asszony például tanácstag, tevékenyen reszt vesz a Vöröskereszt-műnkában. no és férjével. együtt énekel a főnixmadárként újraéledt kórusban. A kórus sorsát egy elszármazott berkenyéi, German József vette a kezébe: szervezett, agitált, éáektanárt kerített és gyakorta hazajár, pedig már elköltözött innen. Vele ugyan nem sikerült találkozni, de a helyi kisüzemben — a paszománygyárban — Debre Jó- zsefné is emlegeti őt, miközben fülsiketítőén zakatolnák a kötőgépek mellettünk. — Vácot cseréltem föl az itthoni munkával — mondja, miközben le nem veszi szemét a rábízott három gépről —, kényelmesebb is, meg az idővel is jobban tudok gazdálkodni. Csak a pénz lenne több! Három műszakért bizony nem sok a négy és fél ezer forint. Gyakran rosszak a gépek, pedig teljesítménybérben dolgozunk. A telepvezető hallgatja a beszélgetést, bólint rá. — No és a kórus? — Jó, hogy megint összejött — mondja Debréné. — A lányaim is eljárnak velem. German József, meg a váci tanár jól összetartja a társaságot. y e — Mit énekelnek? — Német dalokat. A tanai hozza. Van köztük ismerős sok. — Maga beszél németül? — Nemigen. Valahogy elmaradt. Érteni értem, amit az öregek beszélnek. Majd a gyerekeim, őket taníttatom. Apropos. helyi gyűjtés Lat-hegyi ék szorgalmazzák a hagyományok megőrzését: tárgyakat, szokásokat keresnek egy majdani kis kiállításhoz. Pedig nem is helybeliek... Mint ahogy nem az Sági Jánosné sem. aki nyugdíjasként visszajár régi munkahelyére, a már emlegetett paszomány- gyárba, ahol negyven helybeli asszony jutott munkához. — Zalai vagyok — vallja az idős asszony — A férjem révén kerültem Berkenyére. — Befogadták? — Hát hogyne fogadtak volna. Meg sem fordult a fejemben. hogy lehet ez másként. Hát emberek vagyunk, nem? Soha énnekem Berkenyén senki nem mondta: gyüttment. Élünk, mint mások. A Sági persze nem sváb név, de az eredetije az volt. Kár lenne most bolygatni, hogy a történelem micsoda szelei forgatták meg a sváb, zsidó, szerb neveket. S ha már a szeleknél tartunk: ami a nemzetiségeket illeti, ugyancsak kedvező szelek íújdogál- nak hosszabb ideje számukra, de mintha itt-ott nem éreznék, hogy önmagukért többet is tehetnének. Berkenyén úgy tetszik, szélirányba fordultak a falubeliek. A kórus föltámadása és a hagyománygyűj- tés ébredezése mellett már nemcsak a gyerekek forgatják a könyvtár német könyveit. A német nyelv mag-várnak növekedésére Nógrád felől fújhatna talán melegebb s-zél is... a paszomáinygyár és a termelőszövetkezet sokaiknak ad munkát, de nem kevesen még ma is Vácra, vasv még távolabbra járnak kenyérkeresni. A kis bolt, alkar a többi hasonló: nem büszkélkedhet áruk írnál »iával, néha ..elfogy” a kenyér, csekély a választék húsáruból. Ám a házak udvarában tyúkok ka pirsainak, az ólakban malac röfög, a kertekben megterem sokféle zöldség és gyümölcs. És csírát eresztett már ismét az anyanyelv. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD - 1984. október 28., vásárt«»«
