Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
fi nógrádi „dzsungel könyve” Elindult, mint a lavina... Lakótelep közepén áll egy kiégett lakás Levelek jönnek-mennek! Kilószámra készültek és készülnek a beadványok, fellebbezések, panaszok. A Nógrád községhez tartozó almáskert körül kerekedett ügy aligha vonul be az államigazgatás képzeletbeli dicsőségkönyvébe. Indulatok kavarognak, érintettek és érdekeltek még azonos oldalon sem érteinek egyet. Mi is történt Nógrádon? A nagy port kavart ügy szálai még a hetvenes évek elején eresztettek gyökeret. fizok az épiissi íeiiéieiek A nógrádi Béke Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet nyűgként cipelte a körülbelül negyven hektár területű al- máskertjét. Elhanyagolt, részben kiöregedett gyümölcsös volt. Nem nagyon érte meg permetezni, metszeni. Az Országos Takarékpénztárral lefolytatott tárgyalást követően született meg az elhatározás: felparcellézák, s mint nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földet magánszemélyeknek értékesítik. A hír gyorsan' szárnyra kelt. Jöttek az érdeklődők a fővárosból, Gödöllőről, Vácról és a környező településekről is. Hamarosan gazdára talált 243 parcella, amelyek területe 210—280 négyszögöl között váltakozott. Az új tulajdonosok olcsón jutottak hozzá, s bizonyos kikötésekkel. A takarékpénztár „építési feltételek” stencilezett tájékoztatója szerint — tartalmát az illetékes elsőfokú építési hatósággal, a volt rétsági járási hivatal műszáléi osztályával egyeztették — a területen tizenkét négyzetméter alapterületű, nem szilárd alapzatú, szerszámok tárolására alkalmas faépületek létesíthetők, építési engedély nélkül. Annak idején' az almáskert jövőjéről döntő, a lebonyolítást végző szervek a községi tanács bevonása nélkül intézkedtek. Tizenkét év elteltével mégis a helyi tanács nyakába zúdult a telektulajdonosok haragja. Az almáskertiek többsége ny. úgynevezett „építési feltételek” szerint járt el. Sorra épülték a szerszámoskamráik, faházak, bódék. Időközben jelentkeztek újabb igények is. Ennek eleget téve az emelhető épületek a lap területét harminc négyzetméterben szabályozták, építési engedélyhez kötve. Időközben ^1977-ben) a tanács a községre elkészítette, majd elfogadta az összevont rendezési tervet, ami az almáskertet már funkciójának ■megfelelően, üdülőterületté nyilvánította. Első lépésként a villanyhálózat kiépítéséhez fogtak hozzá, a tanács transzformátor kivitelezését rendelte meg: a telektulajdonosoktól pedig önkéntes hozzájárulást szerveztek. Ezt később, mert egy rendelet lehetővé tette, közműfejlesztési hozzájárulásként vetették ki. Űgv tűnt, a nógrádi ailmáskert a nyugalom, a békés zöldség- és gyümölcstermesztés, a pihenés szigete lesz. Mégsem lett! Tavaly az elsőfokú építési hatóságok megyeszerte hozzákezdtek — részben a korábban könnyedén vett ellenőrzéseiket pótlandó — az engedély nélküli építkezések felgöngyölítéséhez, a települések rendezett jövője érdekében. A sorból az almáskert sem maradhatott ki. S ezzel elindult a lavina... A tulajdonosokat most már a helyi tanács szakigazgatási szerve kötelezte részben fennmaradási engedélyek, használatbavételi engedélyek beszerzésére, részben lebontására borsos bírságok kilátásba helyezése mellett. A telekművelők fellebbeztek a Rétsági városi jogú nagyközségi Tanács hatósági feladatokat ellátó osztályához, ahol helybenhagyták az elsőfokú döntést. Felülvizsgálati kérelemmel fordultak a megyei tanács végrehajtó bizottságához. A válasz ugyancsak elutasító volt. Panasszal éltek a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnál. Különböző szervekhez küldözgettek leveleket. Amit a megközelítőleg kétszáz telektulajdonos méltánytalannak tart: a tanács szakigazgatási szerve visszamenőleg akarja érvényesíteni a mai állapot megléte után született rendeletet. Kern emeltek kifogást Logikusak az érveik? A többség, a bizonyos „építési feltételek” szellemében jártéi, hiszen az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg, mint helyi építési előírást kapták kézhez. ,.A tsz az almáskertet nem tudta gondozni és már évek óta elhanyagoltan hevert. A telkek elkeltek, de a vevők emibeitnagasságú gazzal borított, beteg almafákkal teli területet vette át. Ennek az említése azért fontos, mert a telektulajdonosok sok évi kemény munkával és pénzkiadással azóta virágzó gyümölcsöst teremtettek, amely tény népgazdasági szempontból is számottevő. Évente sok mázsa almát, málnát, ribizlit termelnek és juttatnak a köz- ellátásba...” „Az elmúlt tizenegy év alatt a tanács soha, semmiféle kifogást nem emelt, szabálytalanságot nem állapított meg a melléképületek fennállásával kapcsolatban. Nyilván azért, mert maga is jól tudta, hogy ezek nem engedély nélkül és nem szabálytalanul épültek...” „A lebontási határozatoknak van egy különös mellékhajtása. Azok a tulajdonosok, akik lemondtak a fellebbezési lehetőségről, azok számára a tanács ötszáz forint illeték lefizetése mellett fennmaradási engedély iránti . kérelem benyújtására adtak lehetőséget...” A telektulajdonosok érthetően elkeseredettek. Joggal vélik felfedezni, hogy a fellebbezést, a panaszt elbíráló tanácsi szervek —, amelyek a közműpótló építmény fogalmának meghatározásában egymással sem értenek egyet — ahelyett, hogy különválasztanák az engedéllyel (az „építési feltételek” szerint) eljárókat a fegyelmezetlen állampolgároktól, mindenkit egy kalap alá véve. az államigazgatás presztízsét védik minden áron! A „védelem” azonban néhány vonatkozásban gyenge lábakon áll. Figyelmen kívül hagyták például, hogy ilyen ügyekben a tanács legkésőbb tíz éven belül intézkedhet, kötelezheti az építtetőt lebontásra, fennmaradási engedély kérelem benyújtására. Az almáskertiek jó része pedig tíz évvel ezelőtt emelte a napi szükségletet, a zöldségtermesztést szolgáló építményeket. Ezekben az esetekben most sorra semmisítik meg az államigazgatási határozatokat, hivatkozva az eltelt tíz évre, s nem arra, hogy az állampolgárok akkoriban is törvényesen jártak el. (Az már a nógrádi „dszungel könyvének” legújabb lapjaira tartozik, hogy a szabálytalankodók közül többen igyekeznek igazolást szerezni arról, hogy ők is évtizeddel ezelőtt építkeztek. A tanácsnak pedig a határesetek okoznak gondot, mert aki egy hónap híján tíz évvel ezelőtt épített e rendelet szerint nem mentesülhet az eljárás alól.) Ami a legolcsóbb A nógrádi leltár: használatbavételi engedély megkérésére 53, melléképület lebontására 29. fennmaradási engedély kérelem benyújtására 43 határozatot adtak ki, húsz esetben szabtak ki építésrendészeti bírságot. A határozatok egy részének visszavonása máris jelzi: kellő körültekintés nélkül jártak el. S, hogy mi lesz az „üdülő- terület” sorsa? A tanácson az útépítést tervezgetik, de a kivitelezés költsége most is akkorára rúgna, hogy terheit a telektulajdonosok aligha vállalják. Az ivóvíz? Majd ha a községben is rendben lesz, talán utána. A szemét? A telkek környékéről a sár miatt nem tudják elszállítani... Legolcsóbb és legkönnyebb a bürokráciát gyarapítani! M. Szabó Gyula — Mondja, asszonyom, mért izgatja az magát annyira, hogy ott áll üresen a kiégett lakás? — Nemcsak engem, az egész lakótelepet bosszantja, hogy ablakai kitörve, azon át a gyerekek ki-be ugrálnak... büdös, koszos, ronda, mért nem teszik rendbe... ezért is telefonálok. maguk annyi mindent elintéztek már... — Lakásfelújítással, sajnos nem foglalkozunk. — Na, idefigyeljen: három gyerekemmel két éve vagyok albérletben. Itt ezért a lakásért 2500 forintot fizetünk, plusz a rezsiköltség. Fölkínáltak átmeneti megoldásként szükséglakást, de azért akármilyenbe nem megyek! Megértem. hogy várni kell, hogy nincs elég lakás, nem jut mindenkinek... de azt mondja meg: akkor az a kiégett ház, miért áll ott hosszú hónapok óta, ha annyira kevés a lakás??? — Legyen szíves, a nevét és a címét. Megkeresem. Szili Sándorné, a telefonáló nyugodt, közvetlen ember benyomását kelti, nem háborog, nem dühöng, csak éppen bosszantja a dolog. Egy plusz két fél szobás lakást bérel az Ybl Miklós 49. szám alatt 16, 14, s 7 éves gyerekeivel — férje meghalt. Megnézzük a kiégett lakást, ahol ez év márciusában öngyilkosságot kíséreltek meg. Kint az erkélyen pernyés, dohos szagú bútorok, függöny letépve, ablak betörve. Épp egy gyerekraj érkezik, két kissrác átdobja magát a földszinti erkélyen, mennek bú- jócskázni a szobákba. Azt mondják a környékbeliek, hogy befészkelték magukat az egerek a lakásba, ahová éjszakánként még a csöveseik is betérnek. Siralmas a látvány. Lévén a lakás állami tulajdonban, így az illetékes Salgótarján város Tanácsa, szakigazgatási szerve továbbá az ingatlankezelő vállalat. Valamennyiükhöz így szólt a kérdés: mi lesz a lakás sorsa? Dr. Szabó Márta, az igazgatási osztály helyettes vezetője: — A lakás a tűz után használhatatlanná vált ezért mi rögtön kiutaltunk egyet a Salgó úton a családnak, később ők azt kérték, hogy a rendbehozatal után sem akarnak visszatérni abba a számukra tragikus emlékű szobákba. Ezért mi már ki.is utaltuk a kiégett lakást. Arról nem tudunk, hogy a felújítással hol tartanak, elkezdték-e, mennyibe kerül — ez nem tartozik a hatáskörünkbe. Balogh Iván, a műszaki osztály vezetője: — Ügy tudom, még nem kezdhetik a felújítást, mert tart a vizsgálat. Hogy mit tehetne az IKV, ha engedélyezik a felújítást? Nézze, minden felújítási költséget a végrehajtó bizottság hagy jóvá. én azt hiszem, hogy ilyen szí' séghelyzetben azonnal áldását adná rá a testület. Nagy Imre, az ingatlankezelő vállalat házikezelési osztályának vezetője: — Tapogatózunk a témában, ugyanis a rendőrségi vizsgálat még tart, nem fejeződött be. Ha azt mondják, hogy mehet, akkor az a kérdés, hogy kit terhel a felelősség a kiégett lakásért? Vagyis, ki fedezi a felújítási költséget? Százezer forinton felüli költségről van szó... Mi már akartuk csinálni, csakhogy a vizsgálat tartott... s maguk se foglalkozzanak a témával — ha lehet kérni — addig, amíg a rendőrség nem tisztázza az ügyet. Tehát eddig a tényállás: márciusban kiégett a lakás, a szerencsétlenül jártak másikat kaptak, azt pedig a soron következőknek utalták ki. Ám, március óta a kétszobás kiégett lakásban az egerek és a gyerekek hancútént! Mert a rendőrség nyo-' moz... hét hónapja. Dr. Tóth Zoltán őrnagy, Salgótarján városi Rendőrkapitányságának helyettes vezetője vékonyka aktát vesz elő, elem rakja: — Olvassa át nyugodtan. Láthatja, rég lezártuk az ügyet! Március 24-én történt az öngyilkossági kísérlet, a szerencsétlen asszony magára nyitotta a gázcsapokat, a lakás kiégett. Nem sokkal később a TIGÁZ feljelentést tett a kár megtérítése céljából. .. ekkor valóban tartott a vizsgálat. Ám szomorú fordulatot vett az ügy: május 28-án az elkövető öngyilkosságot követett el, így nem volt ki ellen folytatni, ezért lezártuk a témát. Mutatja a papírt. Rajta a dátum: 1984. június 5. Ma, amikor perceken belül megtudhatjuk mi történik Kaliforniában, vagy éppen Tahitiben, nos, egy városon belül már nehezebben terjednek az információk. Például az az információ, hogy a lakótelep közepén áll egy kiégett kétszobás lakás, amelybe a rendőrség felől már akár tavasszal is be- irmhellek volna a kőművesek. .. de úgy tűnik az az információ is lassan terjed tova, hogy a tanácsi fogadónapokon legtöbben lakásügyben mennek a hivatalhoz. Igaz, sokszor hiába! rozásán kívül más nem tör- 1-------------------------------------------Gagarin „Gagarin mosolyának” neveztek el az egyik gladiólusz- fajtát, melyet Andrej Gro- movöj moszkvai kertész tenyésztett ki, a világ első űrhajósa tiszteletére, aki 23 évvel ezelőtt járt először az űrben. Tanka László mosolya Gagarin tiszteletére sokkal több virágot neveztek el mint ahány év telt el űrrepülése óta. Közöttük a Jurij Gagarin azália, a Kozmosz Georgina, a Gagarin emléke krizantém. iliiiiiiiiiiiiiiiiiiiilllllimiliiitllllMNiiliiilliiililiiiiiillliiilllliiiliiiiiiiiiuiiiiiiiiiiimlllliliiiiiiiiiiiiiiiiillllllimilllllllllllllllHlllllllilllllilllllllllllllliiiiiiiiiimllllllllllllllilllliillllllinMi ...iiiiiiiMliMimiiimmiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiimiiMmiiiiuiiiMiiiiMiiMinin: i iMiiiiiiiiiniiiMiiiniMMimiiiiiiiiiiiiminim'-'ii..... •> D í jat kellene alapítani . azoknak, akik olyan magyar kezdeményezést tudnak említeni, amelyre egy emberként bólint rá a széles közvélemény: „Ez igen!” A képzeletbeli díjait jelentős summával is kiírhatná a meghirdető még akkor is, ha történetesen üres a zsebe. A hazárdírozásra nemigen derülne fény soha az életben, mert valószínűleg a fenti lenne az egyetlen olyan .díj, amelyet soha ki nem adhatnának. Egyszerűen azért, mert az össznépi „Ez igen!” ritka mint a fehér holló. Gondoskodnak erről az örökös ellentmondók, a csak- azértis kétkedők, a kákán is csomót keresők. A kibicek mindent leszóló magatartása egy kiváló pásztói kezdeményezés nyomán jut eszembe. A borünnepnek titulált egyhetes rendezvény- sorozat ugyanis sok szempontból megérdemli a figyelmet. Még akkor is, ha már az első hírverések idején vé- . leményt nyilvánítottak a leszólok. A mindenben hibát keresők, akik dühösen vagy Pásztói vállalkozók kockázata félreérthetetlen kajánsággal mondták: „Szép dolog, ezek intézményesen felcsapnak az alkoholizmus propagandistáinak.” Gyanítom, hogy a borünnep eliendrukkerei nem értették — vagy nem is akarták érteni — a rendezők szándékát. Pásztó és környéke régi szőlőtermő vidék, a mezőgazdaságnak ez az ágazata újabban is egyre jobb hírét viszi a tájegységnek. A többek által kritizált rendezvénysorozatával pedig a Lovász József Művelődési Központ is nem kevesebbre vállalkozott, mint erre: hagyományteremtő szándékkal olyan eseménysorozatot indít el, amely a tájegység arculatát tükrözi, a hely szelleméből táplálkozik. Mellesleg pedig a szó szoros értelmében nagy tömegeket vonz. S éppen a széles körű érdeklődést kihasználva eredméNOGRÄD - .1984, október 27., szombat nyesebben tudja a program- sorozát formálni és alakítani a szokásokat is. A kistermelők borversenyével például, amely egyértelműen az értékes szőlőfajták telepítésére, termesztésre ösztönöz. Volt szerencsém végig nézni a díjkioszást, s az ehhez kapcsolódó kulturálist!) műsort. Apró gyerek, idős pa- i asztasszony, ipari munkás egyaránt és cseknem kizárólag a szőlőről és bőrről, s az ehhez kapcsolódó munkáról dalolt. Mi több: a népviseletbe öltözött leányzók még a nézőtéren is körbekínáltaik talán száz-egynéhány pohár bort. Igenis szép és ünnepi pillanatok voltak ezek. A verej- tékes emberi munkának szóló ritka ünnepből adtak ízelítőt, a kulturált és színvonalas szórakozás, meg a jól megérdemelt önfeledt móká- zás mellett agitáltak. S ha kissé magam is hajlok rá, hogy a többeket ingerlő „Borünnep” mottó helyett valami szelidebbet is lehetett volna választani, ez mitsem változtat az én egyetlen szavazatomon: kell a pásztói borünnep, meg kell ismételni jövőre. Kiváltképp akikor mondom ezt, amikor felidézem magamban a záró szombat pásztói utcaképét. A színpompás felvonulást, az utcákra özönlő ezreket. A vonzáskörzet amatőr együttesei villanásokat mutattak be népi értékeinkből, megőrzésre méltó viselet- dal- és hagyománykincsünkből. A sosem tapasztalt pásztói sokadalom láttán talán nem véletlenül jutott eszembe, hogy pár órával azelőtt a tizenkét új város művelődési tanácskozása a közösségteremtő erőre hivatkozva éppen azt szorgalmazta: a nagy pénzen vásárolt bóvli helyett több teret a hagyományápoló együtteseknek! Igen, több teret! A zsúfolt .utcán cirkálva számos esetben hallottam- műsort isvad-- hamar»» a felvonulók. ha már itt vannak a kállóiak, a palotáshalmiak, a szurdok- püspökiek, a tariak, a mál- raszölősiek, a vanyarciak meg mások is. A nagy tetszést aratott felvonulás után, amikor kissé már kilihegte magát Faludi Sándor, a művelődési központ csoportok mellett futkározó igazgatója, továbbítottam a füleseket. Pótkocsik, platós autók kellenének a város több pontjára, megannyi színpadként az amatőr együtteseknek. Megfontolandó. Jövőre talán így csináljuk — ennyi a válasz lényege. Természetesen jövőre más egyebeket is másként csinálnák. Mert könnyű most le- gyinteni, hogy csúszás volt, hogy zökkenő volt... De kérem tisztelettel, talán húsz esztendeje nem volt hasonló rendezvénysorozat Pásztón. S ha nincs a vállalkozói kedv, a hagyományébresztés és -ápolás szándéka, ha elmarad a próbálkozás — akkor nincs legyintés, meg nincs leszólás sem. Nincs mibe belekötni. Az ellenkezők kihívása azonban együtt jár a vállalkozás kockázatával. A próbálkozásból lehet tanulni, finomítani, csiszolni.'.. Van idő a véleménycserére is, hogy mikor illdomosabb a hasonlóan nagyszabású rendezvénysorozatot megtartani: szüret előtt avagy csak utána... R észletkérdések. A lényeg az, hogy Pásztón valamibe belevágtak, valami nagyra és szépre vállalkoztak. S ha a rendezők; kedvét — remélhetően — nem szegi á gyér számú leszóló, akkor most olyan magot ültettek, amelyből messze látszó nagy fa terebélyesedhet. Néhány esztendő múltán pedig talán a messzibb vidéken élő hazánkfia is azt mondja, ha ránéz a naptárra: „Ós* van, a pásztói szüreten a helyünk!” Vagy a borünnepen — ahogy tetszik. Az elnevezésnek van a csekélyebb köze ahhoz, hogy a kockáztató vállalkozók jó hírét kelthetik e vidéknek, a táj hangulatának, hagyományainak. Kelemen GábM |
