Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-26 / 252. szám

Kisvállalatként, leányvállalat alakul Szécsénvben Egyenrangú partnerként — szerződéses viszonyban Szociálpolitikánk kérdőjelei niuncnm a feultiirálds hetilapban a vívásom hozzánk látogató külföldi vendég álmélkodását: fantasztikus! Itt a milliomos is ugyanannyiért kapja a gyógy­szert, mint az alacsony jövedelmű... Egyetlen megjegyzésbe sűrítve a hazai szociálpolitikai gyakorlat legnagyobb dilem­mája: a „borítékon kívüli juttatásokkal” mennyire csökkenthetők, és egyáltalán csökkenthetők-e a társadalmi egyenlőtlensé­gek? Mert ne feledjük, hogy a szociálpoli­tika legfontosabb célja: mérsékelni, illetve a lehetőség szerint kiegyenlíteni a munka­vállalási feltételeik, a munka- és életkörül­mények, a demográfiai adottságok, a társa­dalmi rétegsajátosságok különbségeiből, vagy például az emberek egészségi állapo­tának, művelődési feltételeinek eltéréseiből adódó indokolatlan életszínvonalbeli diffe­renciákat, torzulásokat. Vagyis: egy ország szociálpolitikai rendszerének fejlettségét nem lehet és nem szabad a különböző juttatá­sokra fordított összegek nagyságán, növe­kedési ütemén lemérni. Még kevésbé azon, hogy a munkajövedelmek mellett milyen arányú — és milyen dinamikusan növekvő — juttatási jövedelmek jelennek meg a bo­rítékon kívül. Húsz évvel ezelőtt a lakosság összes jö­vedelmén belül a munkajövedelmek aránya majdnem 80 százaléknyi volt, a nyolcvanas évtized elején pedig alig hatvanszázalék­nyi. Húsz évvel ezelőtt a juttatási jövedel­mek aránya valamivel több mint 18 száza­léknyi volt, manapság 30 százaléknyinál is magasabb. S tegyünk itt egy — játékos — kitérőt. Egy — a gyermekek számára készült — francia rejtvény a következőképpen illuszt­rálja, hogy hatványozott növekedés esetén milyen meglepő hirtelenséggel éri el, vagy közelíti meg a növekedés a kritikus határt. Tételezzük fel, hogy egy tavat egyetlen szál vízililiom díszít. Tételezzük fel továbbá, hogy a liliomok száma naponta megkétsze­reződik. Ha szaporodásukat nem korlátoz­zuk, akkor 30 nap alatt teljesen beboríta­nák a tavat, és az élet mindert más formá­ját megfojtanák. Nos: a tegnap növekedési üteméhez iga­zodva a szakemberek kiszámították, hogy a munka-, illetve a juttatási jövedelmek nö­vekedési ütemét változatlannak véve, 1990 után erőteljes arányeltolódás következhet be. A munkajövedelmek aránya az ösizes jövedelmen belül 50 százalék alá csökkenne, majd a következő évtizedben — a példa szerinti „29. napon” —, már 25 százalék alá zuhanna. Ez az irányzat szinte hihetetlen: Előre számított végeredménye is csak bizo­nyos — itt most nem részletezendő — fel­tételek esetén következhet be, ám az eddigi és lényegében ma is érvényes folyamat — kellő beavatkozás híján — csakis ideve­zethet. E folyamat minősítését illetően persze megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a munkajövedelmek arányának fokozatos csökkenése miatt a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését féltik. Joggal. Vég­tére is, ha a jobb, a hatékonyabb, egyszer­smind a jövedelmezőbb gazdálkodás anyagi lehetőségei szűkülnek, akkor ez aligha be­folyásolná kedvezően a szociális juttatások­ra fordítható pénzeszközöket. Mások — ezt az összefüggést könnyedén mellőzve — a juttatási jövedelmek eddigi gyors ütemű növekedését a szocialista társadalom jellem­zőjeként, és ezért helyénvalónak minősítik. Akik mindezt mindenkinél alaposabban végiggondolják, kertelés nélkül kérdeznek: újabb 25—30 év múlva, tehát történelmileg egy villanásnyi idő alatt, vajon megérlelőd­nek-e azok a társadalmi, gazdaságii, ideoló­giai. s nem utolsósorban azok a nemzetközi feltételek, amelyek nélkül reménytelen tö­rekvés a munka szerinti elosztásról egy magasabb rendű — és a juttatási jövedel­mek által meghatározott — elosztási rend­szerre való áttérés. S, e kétkedő kérdésből szükségképpen adódik a figyelmeztetés: a társadalmi juttatások növekedési ütemét, pontosabban az öngyorsulást kellene mér­sékelni. Mellesleg: újabban vannak erre némi je­lek, már ami a vállalati szociálpolitikát il­leti: a munkáltatók közül egyre többen úgy döntenek, hogy a jövőben nem vállalják a korábban rájuk testált állami szociálpolitikai terheket. Gyermekintézményeket szüntetnek meg. és eladják a vállalati üdülőket, vissza­fogják a kedvezményes lakásépítést, Y | . a radikális visszafej* YQIO igaz . íeszté« nem megoldás, mert semmi jóra nem vezethet. Különösen akkor nem, ha változatlanul hiányzik a mai­nál ..testreszabottabb” szociálpolitikai gya­korlat. Vagyis, ha változatlanul csak az óha­jok kategóriájába sorolandó a szociálpoli­tikai alapelv gyakorlati megvalósítása: se­gíteni ott és akkor, ahol és amikor ezt a szociális helyzet valóban megköveteli. Ez persze a maiinál sokkal árnyaltabb* célratörőbb, tehát hatékonyabb szociáipoli* tikát igényel. Vértes Csaba Részletek munkásportréhoz Kis dolgokban is benne van a haza — Divatból, felismerésből, gazdasági szükségszerűségből, vagy csak azért, hogy ne ér­je szó a ház elejét, döntött úgy, hogy leányvállalatot hoz létre a szécsényi asztalos- üzemből? — kérdezem a nyílt, őszinte, egyértelműen mindig kitárulkozó, jóízű, alkotó be­szélgetésre kész Csízek Fe- renctől, az Ipoly Bútorgyár igazgatójától. Pénzügyi viszonyra... A tőle megszokott meggon- doltsággal, megfontoltsággal válaszol: — Régi vesszőpari­pám, hogy ott döntsenek, ahol a szükséges információk a legnagyobb számban megvan­nak... — Ezt vezetői hitvallásának is felfoghatom? — Én hiszekegynek mon­dom, mert személyesen győ­ződtem meg arról, hogy a szükségtelen egyeztetések olyan kompromisszumokra kényszerítik az embert, amit el lehetne kerülni. Ebből is látszik, hogy nem divatból, hanem a rugalmasabb, és ha­tékonyabb, eredményesebb gazdálkodás követelményéből indultam ki. Igen. már koráb­ban is próbálkoztam e gon­dolat elfogadtatásával, még­pedig az önelszámolás irányá­ban. Ekkor 1971—72-t írtunk. Az akkori külső-belső körül­mények, és a vezetés színvo­nala nem nyújtott elég ga­ranciát a megvalósításhoz. Akkor az járta: minek ez ne­künk, mire jó, ha önállóak lesznek, akkor biztos leválnak tőlünk stb. — És most, nem merül fel ellenvélemény, aggályoskodás? — De igen! Egyes osztályok részéről. Most azt mondták: ilyet még nem csináltunk... — válaszolja az igazgató. Valóban több ismeretlen kérdést megoldó feladatról van szó. De mégsem teljesen újról, mert a szécsényi telep­hely ny>ga lak utasakor önálló­én oldotta' meg termelési-gaz­dálkodási feladatait, csak egé­szen más, az akkori tervuta­sításos, gazdálkodási körülmé­nyek, követelmények között. — Az eddigi érzelmi és egyéb kapcsolatokat a leány­vállalat létrehozásával pénz­ügyi viszonyra kívánom átál­lítani — hangsúlyozza az igaz­gató. — Mit jelent éz a gyakor­latban ? , — Azt, hogy nem veszem fél a telefont, vagyis ' a ter­melési, gazdálkodási kapcso­latainkat olyan alapokra he­lyezzük, mintha két . egymás­sal szerződéses viszonyban ál­ló jogi személyről lenne szó. Az alapító okmányban csupán ez első számú vezető kineve­zésének és felmentésének jo­gát tartom meg magamnak. A többi az igazgató dolga! Akár személyi, akár szerve- eeti kérdésekről van szó. Az alapító okmány szerint az Ipoly Bútorgyár szécsényi leányvállalataként működik majd az asztalos üzem, 69 fő­vel. Tevékenységi köre a kö­vetkező: gyárt bútor- és fa­ipari termékeket, forgalmazza saját áruját, lakossági és közületi szolgáltatást végez, és kisvállalati formában műkö­dik. Induló vagyona 3 millió 246 ezer forint, a forgóeszkö­zök értéke négymillió 875 ezer forint. Lakásfejlesztés! alap címén 63 ezer forintra jogo­sultak, műszaki fejlesztés cí­mén pedig 65 ezer forint áll rendelkezésükre. Induló bér­színvonaluk megközelíti a 49 ezer forintot, amely több mint a jelenlegi. Ez a lehetőség benne van a mai szabályozó rendszerben. A kisvállalatként tevékeny­kedő leányvállalat 1985. évi I. félévi szerződését a központ kötötte le. Ebben szerepel a leányvállalat vezetőinek véle­ménye és javaslata. A II. fél évben az előbb említett terme­lési karakterén belül, önálló­an tervezi meg a feladatát, ha szükséges, mozgatja ter­mékszerkezetét. — Olyan technikai színvo­nallal indulnak a leányvál­lalat dolgozói, mint amilyen található itt a központban, Balassagyarmaton. A faipari gépek 10—15 évesek. A szé- csényieknek viszont van egy olyan kasírozógépük, mely­ből igen kevés van az or­szágban. Egyetértek azzal, hogy a leányvállalatra is rá­férne a meglévő technikai, technológiai színvonal kor­szerűsítése. Erre azért nem kerülhetett és nem kerülhet sor, mert az új gyár nyolc éven at tartó hiteltörlesztése elvitte a fejlesztési lehetősé­geket. Ami pedig a forgóala­pot illeti, ezzel kapcsolatban csak azt tudom tanácsolni, hogy a vezetők kutassanaK fel pótlólagos forrásokat, akar a vevőiknél, vagy másutt. Vi­táink voltak a bérek kialakí­tásánál is. Az étvágy nagy volt, amelyet aztán a jelen­legi lehetőséghez igazítottunk. Ennek kapcsán hangsúlyoz­tam, hogy a feltételeket ne­kik kell megteremteni a ha­tékony, gazdaságos termelés­sel — hangsúlyozza az igaz­gató. Miben közösködnek? — Mi lesz akkor, ha a ha­tékonysági követelmények elmaradnak, ugyanakkor a megelőlegezett bér kikerül a dolgozókhoz? — A konzekvenciát az anyavállalatnak kell vállal­nia. De bízunk a sikerben, mert a leányvállalat termé­kei iránt jelenleg is nagy a kereslet, ugyanakkor a kol­lektíva is alkalmas a megnö­vekedett követelmények tel­jesítésére — mondja az igaz­gató — Mi lesz a kooperációval ? — Az éves tervben meg­határozott mértékig a leány- vállalat köteles teljesíteni a mi kívánságainkat — vála­szolja az igazgató, majd hoz­záfűzi: — Azt viszont meg el kell döntenünk, mégpedig a kölcsönös előnyök alapján — miben akarnak velünk közösködni, és miben nem. Gondolok itt az alap- és se­gédanyagok beszerzésére, az ezzel járó beszerzési és köz­vetítési költségek megosztá­sára. Vagyis nekünk a köz­pontban olyan ajánlatokat kell tenni, hogy az megfe­leljen mindkettőnk érdekei­nek. Vonatkozik ez a számí­tógépes adatfeldolgozásra, amelyet jelenleg is a SZÜV- vel végeztetünk, s az általuk átadott anyagban külön tart­juk nyilván a szécsényi asz­talosüzem anyagkészletét — érzékelteti a jelen állapot egyik fontos területét az igazgató. Az elképzelések szerint 1985-ben 20—30 százalékkal kell növelni a termelést, amelyhez két-három milliós nyereség párosul. Ennek 30 százaléka a központ kasszá­jába kerülj A következő év­ben már 50 százalékot kér a központ a nyereségből. Ha ég a ház A sok ismeretlenes feladat közül annyit már megoldot­tak, hogy az önállósulás ide­jére (1985. január 1-re) za­vartalanul megkezdhesse ön­álló életét a szécsényi aszla- losüzem. Válaszra . várnak azonban olyan kérdések, mint: igazgató tanács, vagy felügye­lő bizottság tevékenykedjen? Közösen dolgozzák-e ki a fej­lesztési elképzeléseket, az üzlepolitikát? Milyen mód­szert alkalmazzon a központ, ha nem az alapító oklevél­nek és a kitűzött céloknak megfelelően folyik a munka? Milyen együttműködési for­ma, személyes kapcsolat szol­gaija legjobban a megnöve­kedett követelmények telje­sítését, milyen legyen az in­formációáramlás, mire ter­jedjen ki a felügyeleti jog gyakorlása, legyen-e és mi­ben vétójog és milyen for­mában ? — Elhatározott szándékom, hogy nem veszem fel a tele­font és nem avaíkozok konk­rétan a leányvállalat életébe. Hogy ezt mennyire tudom betartani, az nemcsak tőlem függ. Ha netán, égne a ház, akkor a tulajdonos jogán cse­lekednem kell. Reméljük, erre nem kerül sor! Túlvoltunk már a beszél­getésen, amikor a tmk-laka- tos műhelybe benéztünk. A javítóműhelyek velejárója fo­gadott: a gépek szerkezete mutatja magát löszeiben. Kilenc óra múlt néhány perc­cel. A forgácsoló iLvmrész sze­parált műhelyében hosszú asztal mellett reggeliztek a lakatosok. Nem tudom mi­ért, mindig megrebben ben­nem egy húr, amikor látom, hogy monstrum gépek szak­emberei tejet isznak olajos padok, csövek, vasak mellett: a természet leküzdhetetlen ereje, s a józanság jut eszem­be ilyenkor. — Van közöttük néhány igen jó szakember — mondja a reggelizők felé mutatva Fájd József, amikor körülné­zünk a műhelyben. Szerszámosdobozok a pol­cokon, csapágyakkal, kis al­katrészekkel tele. Megnézem a padlón heverő köszörűt, amin most dolgozik. — Sarokköszörű gép, olasz gyártmányú — mondja. — Ezt javítom. Érdeklődöm, van-e állandó­an javítanivalója a tmk-la- katos csoportnak. — A természetes elhasz­nálódás mellett is mindig len­ne — feleli. — Ám gyakran észlelem azt is, hogy elég könnyelműek az emberek, nem vigyáznak a gépekre, felületesen kezelik, s így gyor­san tönkremegy. Igaz, meg tudjuk javítani, de, ha nincs hozzá importalkatrész, ak­kor bizony, sokszor a hasz­náltakat kell visszaraknunk, s jönnek a termélőüzemből a kifogásokkal, hogyan javítot­tuk meg a gépet. Ilyenkor én azt mondom: magunk között is lássuk meg a hibákat, s te­gyük csak szóvá, mert megál­lapítható az, mitől hibásodott meg a gép, s a könnyelmű, felelőtlen embereket is meg kell szorítani olykor-olykor. A jó erőben levő munkás­ember jó kedélyének látszik, közel az ötvenedik életévé­hez, tősgyökeres tarjáni:Som- lyóbányán született. Az ötve­nes évek elején tanulta a géplakatosszakmát. Bányai lakatosként dolgozott először Petőfioányán, ahol édesapja bányász volt, majd Forgács- lejtősaknán. A bányák visz- szafejlesztésekor került a VEGYÉPSZER-hez, 1969. november óta dolgozik itt. S úgy vert gyökeret ebben a gyárban, hogy időközben az NDK-ban másfél évet, az NSZK-ban két évet, nemrégi­ben pedig Irakban mintegy fél évet dolgozott. Kertelés nélkül megvalija, hogy azért is vállalta ezeket a munkákat, mert ez többet hoz a kony­hára. Itthon azért mégiscsak más... — Ha találkozom például egy haverommal, ismerősöm­mel. ráköszönök, s, ha már régóta láttuk egymást, be­ülünk valahová, megiszunk egy pohár sört. Valahogy úgy érzi az ember, ezekben a kis dolgokban is benne van a haza. Hogy itthon vagyok... A bányai lakatosmunkára még most is szívesen em­lékszik vissza, szinte csalá­dias volt ott a hangulat. Ez itt más — mondja. Nagyobb a gyár, még a tmk-n belül is gyakran cserélődtek az em­berek. ám ma sokan vissza­jönnek olyanok is. akik egy­szer már elmentek innen. — Ügy látom, elég jól megy most a gyárnak. Pár éve még féltünk attól, lesz-e munkánk, most van rendelésünk, s ez a jó. Egy éve, hogy vállalati gazdasági munkaközösségben is részt vesz Fájd József. A gyár villámhárítóinak felújí­tásán dolgoznak most gmk- ban. Természetesen anyagilag megéri ez a munka, de az a véleménye, hogy az lenne az igazi, ha nyolc órában lehet­ne megkeresni gzt a pénzt, amelyre az elért életszínvona­lát emlegetve szüksége lenne az embernek. Mert nem mirW degy az, ha szombat-vasárnap is megy a munka, vagy olyankor pihen az ember —* mondja. Társadalmi tisztsége is van Fájd Józsefnek, szakszerve­zeti bizalmi. Nem a leg'köny- nyebb funkció ez mostanában: az új helyzeteket megmagya­rázni a munkapadok mellet* a munkatársaknak, akiknek hasonló helyzetük miatt csaki nem azonos a gondolkodásuk! — Nehéz sokszor megér­tetni valamit, amit magam is nehezen fogadok el, mégis, meg kell találni a dolgok lé­nyegét, a logikus magyaráza­tot — töpreng el. — A szak- szervezeti munkában az ma már bevált gyakorlat, hogy béremelésnél figyelembe ve­szik a bizalmi véleményét! Ám bért ma különösen ne­héz úgy szétosztani, hogjf igazságos legyen. — A vita pedig elkerülhe-4 tetlen: a szakszervezeti doH gokban, a javílási munkál* során a termelőüzem és a tmk-sok között. De kell a vi­ta, s nekem meg elég nagy szám is van talán — moncM ja Fájd József. A gyár Gagarin Szocialis-í 1a Brigádjának tagja, ezüsté koszorúsok, segítik a salgó­tarjáni Gagarin Általános Is­kolát, nyáron a felújításban; régebben az iskola körbeke­rítésén vettek részt. DolgoJ zott a brigád a gyári MHSZ- szérvezet lőterénél a föld­munkában és a tetőtér elké­szítésénél. Néhány éve Kiváló dolgozó kitüntetést kapott, 1961 óta párttag. Lassan húsz éve munkásőr, jelenleg azonban tartalékállományban van. — Nem vagyok elégedetlen a helyzetemmel — mondja. — Mert aki becsületesen dol­gozik, csak megél nálunk. Ebben maradunk. Venesz Károly IYIp zárul a Budatranspack nemzetközi csomagolási szakkiállítás a kőbányai vásár­városban. A 8. nemzetközi csomagolási kiállításon 17(1 hazai és 25 külföldi kiállító mutatja be csomagolástechnikai újdonságait. A kiállításhoz kapcsolódik a szerdán megkezdődött csomagolási konferencia és a Hungaropack ’84. csomagolási verseny. Ké­pünk a kiállításon készült. A RAPISTAN—Salgó hevedermeghajtású görgöspálya az ÁCSI standján a Salgótarjáni Kohászati Üzemek terméke. Zsély András NÓGRÁD — 1964. október 26., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents