Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-25 / 251. szám

I Nicaragua! tiltakozás Szűnjön meg a beavatkozás Gázon István, az MTI tu­dósítója jelenti: Nicaragua felszólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse be a közép-ame­rikai ország belügyeibe való beavatkozását és határozot­tan tiltakozott amiatt, hogy a Reagan-kormány az állami politika rangjára emelte a terrorizmust a Nicaragua el­len folytatott agresszióban. Miguel d’Escoto nicaraguai külügyminiszter kedden le­Hubarak csúcsot javasol Jordániának Űjabb egyiptomi—Jordániái csúcsértekezletet tartanak: ennek eredményeként fordul majd a két ország az Egye­sült • Államokhoz, továbbá „más államokhoz” a közel- keleti rendezést szolgáló el­képzeléseivel. A csúcskonfe­renciára — Hoszni Mubarak egyiptomi elnök szerint — l,hamarosan” sor kerül: Mubarak, aki a Londonban megjelenő, arab nyelvű As- Sark al-Avszat újságnak nyi­latkozott, azt is mondta, hogy Husszein királlyal még meg kell beszélnie a választások­ra készülő amerikai kormány­zattal szemben tervezett fel­lépés stílusát. Mubarak elnök nyilatkozatát, amely a szaúd- arábiai kézben lévő angliai kiadványban j'elent meg, Kairóban is nyilvánosságra hozták szerdán. Megismételte az egyiptomi államfő, hogy ha a „közös stratégia” kimunkálását to­vábbra is halogatják, „ez na­gyon sokba fog kerülni az araboknak”. Nem szólt Muba­rak arról, hogy előrelátható­lag miből is áll majd ez a stratégia. Egy nappal előbb Mubarak Kairóban újságírók előtt azt mondotta, hogy meghívták Irakba, de nem mondta meg, hogy elfogadta-e a meghívást és, hogy ha utazik: mikor. Nem jelezte azt sem, előké­születben van-e az iraki— egyiptomi diplomáciai kap­csolatok normalizálása. Egyip­tom szeptember 25-én helyre­állította diplomáciai viszonyát Jordániával. (MTI) Irak—Irán Ellentmondó jelentések velet küldött George Shultz amerikai külügyminiszternek. d’Escoto követelte, hogy az Egyesült Államok tartsa tisz­teletben Nicaragua szuvere­nitását és politikai független­ségét. A nicaraguai külügyminisz­ter levele emlékeztet arra: az amerikai titkosszolgálat, a CIA kézikönyvet készített a nicaraguai ellenforradalmá­roknak, hogy miként hajtsa­nak végre politikai gyilkossá­gokat és hogyan hajtsanak végre legkönnyebben szabo­tázsakciókat. Ugyancsak ta­gadhatatlan tény: Washington nyílt nyomást gyakorolt és gya­korol a nicaraguai pártokra, hogy ne vegyenek részt a no­vember 4-re tervezett válasz­tásokon — állapítja meg Miguel d’Escoto levele. Harry Bergold, az Egye­sült Államok nicaraguai nagy­követe megtagadta az ame­rikai külügyminiszternek cím­zett üzenet átvételét. Á Legfelsőbb Tanács ülése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének szer­dai ülésén a képviselők meg­elégedéssel szóltak az SZKP Központi Bizottságának ked­di ülésén elfogadott nagysza­bású talajjavítási program­ról, s megállapították, hogy annak végrehajtásában a gaz­dasági egységek mellett je­lentős szerep jut a tanácsi szerveknek is. Az elnökség megtárgyalta a Legfelsőbb Tanács által ta­valy elfogadott és életbe lé­pett, a dolgozó kollektívák­ról szóló törvény végrehajtá­sának első tapasztalatait, a képviselők ezzel kapcsolatos észrevételeit. A Legfelsőbb Tanács El­nöksége foglalkozott a máso­dik világháború veteránjai­nak helyzetével is, feladatul szabta a köztársasági leg­felsőbb tanácsok illetékes szerveinek, s javasolta a szak- szervezetek központi taná­csának, hogy hozzanak konk­rét intézkedéseket a veterá­nok életkörülményeinek ja­vítása érdekében. Antonio Rubbi megbeszélései A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására október 22— 24-ig Budapesten tartózkodott Antonio Rubbi, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a kül­ügyi osztály vezetője. Kísére­tében volt Raffaello de Brasi, a külügyi osztály munkatársa. A vendégekkel Szűrös Má­tyás, az MSZMP KB titkára, Horn Gyula, a KB külügyi osztályának vezetője és Ko­vács László osztályvezető-he­lyettes folytatott megbeszélé­seket. A szívélyes, baráti légkörű találkozókon véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kom­munista mozgalom időszerű kérdéseiről, tájékoztatták egy­mást a két párt bel- és kül­politikai tevékenységéről, és megerősítették a kölcsönös készséget a kapcsolatok to­vábbi szélesítésére. (MTI) 1 Áz ÍRNA iráni hírügynök- iség kedden azt jelentette, hogy sikeresen véget ért az iráni csapatok hat nappal ko­rábban kezdett offenzívája. Az iráni erők Mejmak térségében (Bagdadtól 120 km-re észak­keletre) elérték kitűzött cél­jukat, felszabadítottak az ira­kiak által megszállt, 52 négy­zetkilométer nagyságú terü­letet és az ellenség számos elentámadási kísérletét visz- s/.averték — hangzik az iráni jelentés. Irak ezzel szemben azt kö­zölte, hogy a határtérségben az irániak által elfoglalt ma­gaslatok közül többet vissza­fog laltak. Az iraki legfelsőbb katonai parancsnokság közle­ménye szerint a légierő harci repülőgépei és helikopterei kedden újabb támadásokat in­téztek iráni állások ellen a front középső szakaszán. Ira­ki helikopterek támadást in­téztek a déli frontszakaszon lévő iráni állások ellen is, Bászra iraki várostól keletre. Gazdag, változatos program (Folytatás az 1. oldalról) A Budapesti Híradástechni­kai Gépgyárban az MSZBT által szervezett „Baráti szö­vetségben” elnevezésű vetél­kedőre az üzem 18 szocialista brigádja nevezett be. A válla­lat dolgozói személyesen is jól ismerik sok szovjet .kollé­gájukat, élő kapcsolatot alakí­tottak ki az elmúlt években több szovjet üzemmel. A tör­ténelmi évfordulóra a gyár tagcsoportja szervezte fotóki­állításon a felszabadulás je­lentősebb eseményeit, vala­mint a vállalat és a szovjet társintézmények kapcsolatát dokumentálják. A 13 ezer dolgozót foglal­koztató Mecseki Szénbányák­nál 15, saját ügyvezető elnök­séggel működő Önálló üzemi tagcsoport tevékenykedik. Programjaikat hagyományosan a vállalat József Attila' Mű­velődési Központjával közö­sen szervezik. E kulturális központ immár nyolc éve ad otthont a moszkvai rádió magyar nyelvű adásait hall­gatók, klubjának. A mecseki szénbányászok — Baranya megye és a Ívovi szovjet testvérterület együtt­működésének keretében — szoros kapcsolatot teremtettek a nyugat-ukrajna! szénbányá­szati egyesülés cservönográdi bányáinak dolgozóival. A báranyai bányaüzemek idén is várnak szovjet ven­dégéket, akik megismerked­hetnék az ott folyó munkával, betekintést nyerhetnek a bá­nyászok életébe. A Vörös Had­sereg déli hadseregcsoportja egyik alakulatának tagjai is gyakori látogatói a Mecseki Szénbányák üzemeinek: a ka­tonák meghívót kapnak a ju­bileumi rendezvényekre, s részt vesznek majd a mecseki bányáS'zmártírok tiszteletére rendezendő csertetői emlék- túra szervezésében. (MTI) Végítélet ma? Mintegy száz amerikai egy­házi személyiség nyílt levél­ben szólította fel a választások küszöbén a két elnökjelöltet: utasítsák el azt a — szélsősé­gesen konzervatív politikusok és az „új jobboldalban” veze­tő szerepet betöltő vallási ve­zetők által hirdetett — tézist, hogy a biblia szerint a köze­li jövőre várható a nukleáris világháború. Az egyházi sze­mélyiségek állásfoglalása első­sorban Reagan ellen irányul, aki több ízben is kifejtette: nem tartja kizártnak, hogy a végítéletet megelőző utolsó há­ború — a jelenések könyvé­ben szereplő Armageddon — már a jelenlegi nemzedék éle­tében bekövetkezik. Az úgy­nevezett új keresztény jobb­oldal egyik vezetője, Jerry Fal well prédikátor állásfogla­lásai szerint egy ilyen —kor­látozott — nukleáris háború a Közel-Keleten törne ki. Az új jobboldal szerint azonban et­től a háborútól nem kellene félni, mert az a biblia taní­tása szerint „az igazak” győ­zelmével végződne. Reagan elnöknek a legutób­bi televíziós vita során , fel­tették a kérdést, vajón való­ban hisz-e a világvége-tézis- ben. Az , elnök kitérő választ adott, azt mondotta, hogy „so­hasem állította” a világ vége közelségét. A nyílt levelet az aláíróik sajtókonferencián ismertették Washingtonban. Az új | jobb­oldal képviselői, köztük egy volt repülőtábomokból lett püspök, igyekeztek megzavar­ni a sajtókonferenciát. Maga Falwell nyilatkozatot tett köz­zé, amelyben azt írja, hogy az egyházi személyiségek állás- foglalása „liberális papok rosszul álcázott támadása Ro­nald Reagan elnök ellen:” Lelőttek egy helikoptert A salvadori gerillák ked­den lelőttek egy helikoptert, amelyen a hadsereg több ma­gas rangú tisztje utazott. A gép utasai — köztük Domingo Monterosa ezredes, a San Mi- guelben állomásozó 3. dandár parancsnoka, Herson Napole­on Calixto, a hadsereg egyik főinstruktora és Oscar Ar­mando Exmitia őrnagy, az „Atlacatl” nevű különleges partizánvadász-osztag' veze­tője — szörnyethaltak. A hazafiak titkos rádióadó­ja a „Radio Venceremos” sze­rint a helikoptert a salvadori fővárostól 199 kilométerre északkeletre, az Ocote Seco vulkanikus magaslat felett érte találat. (MTI) Mi a túlzás ? Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa újra elítélte a Dél-afrikai Köztársaságot. Valaha a világ­sajtó még számon tartotta, hányadszor történik ez, aztán le­szokott róla; csak annyi bizonyos, hogy ez a nagyon soka­dik ilyen határozat. Sajnos, nincs okunk annak a feltétele­zésére, hogy a BT-döntésnek ezúttal Pretoriára nézve sú­lyosabb következményei lesznek, mint a múltban voltak. Jogos a kérdés: miért volt és miért van ez így? A válasz lényegét maga a szavazás érzékelteti, A Biztonsági Tanács gyakorlatilag egyhangú döntést hozott,. de egy tartózkodás azért volt, és ez az egy mindenkor a fajüldöző rezsim pártját fogó Egyesült Államok. Jeane Kirkpatrick amerikai fődelegá­tus, a kormányzat egyik közismert héjája, szíve szerint alig­hanem vétózott volna, de ezt ma már egyszerűen nem le­het megtenni. Sőt. Kirkpatrick asszony kénytelen volt olyan bizonyítványmagyarázattal szolgálni, amely szerint Wa­shingtonnak nem is annyira a határozat tartalmával, mint annak „túlzó megfogalmazásaival” van baja. Nos, lássunk néhány ilyen „túlzást” a döntésből. 2 NÓGRÁD - 1984. október 25., csütörtök 1. A közgyűlés — a világszervezet legmagasabb fóruma — a múlt hónap végén semmisnek és érvénytelennek nyil­vánította Pretoria alkotmányreformját, amely, mint a mos­tani BT-határozat hangsúlyozza, „továbbra is kirekeszti az elemi állampolgári jogokból a fekete többséget”. 2. A BT követeli a feketék számára önkényesen kijelölt törzsi re­zervátumok, az úgynevezett bantusztánok megszüntetését. 3. A Biztonsági Tanács elítéli „az elnyomottak folytatódó lemészárlását, az önkényes letartóztatások gyakorlatát”. Kétségtelenül kemény megállapítások. De annak a ha­talomnak, amely — lengyelországi és egyéb viszonylatban — oly szívesen szónokol alapvető emberi jogokról, ponto­san tudnia kell, hogy a határozat minden szava cáfolhatat- lanul igaz — és persze, tudja is. De. ha véletlenül a te­remben, vagy bárhol a világon, valakinek bármilyen kétsé­ge lett volna afelől, van-e „túlzás” a határozatban, azonnal két választ is kapott volna. Az egyiket az idei béke Nobel-díjastól, Desmond Tutu dél­afrikai püspöktől, aki beszédet mondhatott a BT előtt, a másikat pedig a hírügynökségektől, amelyek egybehangzó­an jelentették: Soweto mellett Johannesburg más gettóelő­városaiban (Seboking, Kvathema) került sor hatósági monst- reakciókra: ezúttal már nemcsak a rendőrséget, hanem a katonaságot is bevetették — és ez új elem — a fekete több­ség ellen. Az egyetlen új elem Pretoria politikájában. Harmat Endre Közef-keleti A „kétfejű szörnyetegnek” minősített izraeli koalíciós kormány megalakulásával, és az amerikai elnökválasztás finisével ismét mozgásba len­dült a közel-keleti diplomá­cia gépezete. A bénultság el­húzódó időszakában a Szov­jetunió ragadta magához a kezdeményezést. Ez év nya­rán ismételten szorgalmazta, hogy az ENSZ égisze alatt hívjanak össze nemzetközi értekezletet valamennyi ér­dekelt fél, köztük a Paleszti­nái Felszabaditási Szervezet részvételével. Bár a szovjet javaslat több arab országban is kedvező. visszhangra ta­lált. az egységes fellépést lehetetlenné -teszik, késlelte­tik, azok a kiélezett arabközi ellentétek, ámenek a Camp David-i alku óta a Szovjet­unió közreműködését mere­ven elutasító Egyesült Álla­mok és Izrael kezére játsza­nak. A LEGSÜRGŐSEBB FELADAT A Szovjetunió kitartó kö­vetkezetességgel fáradozik az arab egység helyreállítá­sán, E törekvés szellemében került sor Hafez Asszad Szí­riái elnök, Tank Aziz iraki külügyminiszter, illetve ko­rábban a két Jemen állam­főjének moszkvai látogatá­sára. Andrej Gromiko és Jasszer Aratót berlini talál­kozójára. Minthogy a fezi arab csúcs ismert béketerve valamennyi lényeges kérdés­ben megegyezik a szovjet rendezési javaslatokkal — a független palesztin állam igenlését és Izrael létezési jogának elismerését is bele­értve, — az együttműködés közös platformja adott. Mind­emellett lehetőség van arra, is, hogy a törvényes arab ér­dekeket támogató, az arab országok többségével jó vi­szonyban lévő Szovjetunió közvetítő szerepet vállaljon az arab’ egységfrontót- meg­bontó testvérviszályok elsi­mítására. A Moszkvában kiadott szovjet—szíriai közös közle­mény tanúsága szerint a leg­sürgősebb feladat most a Pa­lesztinái Felszabaditási Szer­vezet egységének helyreállí­tása, illetve Szíria és a PFSZ viszonyának megnyugtató rendezése. Az 1982-es izraeli hadjárat következtében a li­banoni bázisok elvesztése nyomán gyakorlatilag három csoportra szakadt a PFSZ: az elsőhöz az El-Fatah Ara- fathoz hű derékhada és az iraki támogatást élvező arab felszabaditási front, a má­sodikhoz Havatmeh demok­ratikus frontja, Habbas népi frontja, a Palesztin Kommu­nista Párt, és a palesztinai felszabaditási front egyik szárnya tartozik, míg a „nem­zeti szövetségnek” elkeresz­telt harmadik irányzatot az El-Fatah lázadói, valamint a Szíriához közel álló kisebb szervezetek, az Al-Szaika, a népi front-főparancsnokság, a népi harc frontja és a Pa­lesztinái felszabaditási front szakadásai alkotják. Mindinkább nyilvánvaló, hogy a palesztin egység hely­reállítása, a száműzetésben működő palesztin parlament, a nemzeti tanács összehívása nem lehetséges mindaddig, amíg nem rendeződik a vi­szony a Szíriából kiutasított Jasszer Arafat és Hafez Asz- szad között. Ennek az esélye azonban igen csekély —, bár a Közel-Kelet a meglepetések világa :—, hiszen Damasz- kuszban több ízben is „áruló­nak” minősítették a PFSZ vb elnökét, az El-Fatah ve­zetőjét, aki az érvényes arab és palesztin tilalmak ellenére Kairóba látogatott, „gyanús” tárgyalásokat folytatott Husz- szein Jordániái királlyal, sőt az arab csúcs és a palesztin nemzeti tanács által elvetett Reagan-tervvel is „kacér­kodni” kezdett. A pánarab elveket hirdető Szíria az egy­séges arab ügy elidegeníthe­tetlen részének tekinti a pa­lesztin kérdést, és ilyen ér­telemben éppúgy nem ismeri erővonalak el a PFSZ „függetlenségét”, mint ahogy Szadat különutas politikáját is elítélte. Arafat viszont azzal vádolja Szíriát, hogy ellenőrzése alá kívánja vonni a PFSZ-t, korlátozni akarja cselekvési szabadsá­gát, ehhez kedvező feltétele­ket teremt, hogy a legtöbb palesztin szervezet Damasz- kuszban talált otthonra Bej­rút után. EGYIPTOM ÉS JORDÁNIA SZEREPE Minden jel szerint Szíria elszigetelése volt Husszein Jordániái király célja azzal, hogy az arab országok közül elsőként újította fel az 1979- ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat Egyiptommal. Kezdeménj’'ezését nemcsak a haladó arab rendszerek ítél­ték el. hanem Szaúd-Aréhia is helytelenítette, mert anél­kül rehabilitálta Egyiptomot, hogy az megtagadta volna a Camp David-i megállapodáso­kat. Az Izraellel kötött külön­béke mellett kitartó Egyiptom minden alkalmat megragad arra, hogy kitörjön elszige­teltségéből. Az el nem köte­lezettség elvéhez való vissza­térés jeleként értékelhető, hogy Kairó ismét nagyköve­tet cserélt a Szovjetunióval, támogatta a Közel-Kelettel foglalkozó nemzetközi érté­hez’”! gondolatát, és elismer­te. hogy a Szovjetuniónak s fontos szerepe van a robba­násveszélyes térségben. Jor­dánia annak idején szintén üdvözölte a Szovjetunió ren­dezési javaslatát, de pillanat­nyilag nem indokolatlan a feltételezés, hogy az arab határozatok megsértésével, Kairó egyoldalú rehabilitá­lásával a Reagan-tervben fel­kínált „jordániai megoldás” útját egyengeti. (Az amerikai elnök egy Jordániával társult ciszjordániai-gázai önkor­mányzatban jelölte meg a palesztin kérdés megoldását.) AMERIKAI—IZRAELI SZÁMÍTÁSOK Ami az amerikai tényezőt illeti, a Simon Peresz mi­niszterelnököt fogadó Reagan elnök elismerte, hogy Izrael mindennemű támogatásával az Egyesült Államok valójában önmagát, a saját közel-keleti érdekeit szolgálja. Bár Izrael kapásból elvetette a Reagan- tervet, a két szövetséges tö­kéletesen egyetért abban, hogy nincs helye független palesztin államnak a Közel- Keleten, a PFSZ nem tekint­hető a palesztin nép képvi­selőjének, és a Szovjetuniót ki kell rekeszteni a rendezés­ből. A fokozódó agresszivitás­ban megnyilvánuló ameri­kai—izraeli számításokat — mint Moszkvában rámutattak — csupán az arab országok antiimperialista, hazafias erőinek összefogása, egységes fellépésük húzhatja át. A ba­rátsági és együttműködési szerződéssel szentesített szov­jet—szíriai kapcsolatok fej­lesztése tehát nemcsak a két ország számára előnyös, ha­nem az arab népek közös harcát is erősíti a térség el­len szőtt imperialista-cionista összeesküvéssel szemben. Az értelmetlen emberi és anyagi áldozatokat követelő iraki—iráni háború az arab- közi ellentétek egyik forrá­sa, s következésképpen az arab megosztottságot kihasz­náló amerikai hegemoniszti- kus törekvéseknek kedvez. E konfliktus mielőbbi lezárá­sa lehetővé tenné, hogy az arab országok az izraeli ag­resszió következményeire, a megszállt arab területek fel­szabadítására, a törvényes jogok érvényesítésére össz­pontosítsák figyelmüket. Lé­nyegében ez az álláspont kör­vonalazódott a Moszkvában folytatott szovjet—iraki tár­gyalásokon. Bocs Sandát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents