Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-21 / 248. szám
L Csernyenfco-fnferiú - visszhang a szoviet Iv-feen figyelmet a lényegesről A hét 3 kérdése Elterelni a A szovjet televízió külpolitikai híradójában, a Vrémjá- ban Tornász Kolesznyicsenko értékelte Konsztantyin Cser- nyenko szerdai interjújának amerikai fogadtatását. Rámutatott, hogy már maguk a The Washington Post című amerikai napilap által Szombaton elutazott Budapestről a szovjet küldöttség, amely Tengiz Mentesasvili- nek, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége titkárának vezetésével hivatalos baráti látogatáKis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: A Fehér Ház pénteken délután bejelentette, hogy Salvadorban lezuhant a CIA egy titkos feladatot teljesítő repülőgépe, négy amerikai állampolgárral fedélzetén. Az újabb CIA-incidens nyomán Walter Mondale a demokrata párti elnökjelölt a CIA igazgatójának eltávolítását követeli. A gép a hivatalos közlés szerint azt a feladatot látta el, hogy felderítse a salvadori szabadságharcosok állítólag Nicaragua felől érkező utánpótlását. A Fehér Ház azonban csak azután állt elő a bejelentéssel, hogy Barry Goldwater szenátor, a szenátus hírszerző bizottságának elnöke egy politikai gyűlésen említést tett az ügyről. Goldwater azt mondotta, hogy a kémrepülőgép „Nicaraguában hajtott végre feladatot”. Az ezt követő washingtoni hivatalos közlés szerint a gép nenn Nicaraguában, hanem csak Salvadorban teljesített felderítő utat és nem lőtték le, hanem zuhogó esőben egy hegyoldalnak ütközött. Az amerikai külügyminisztérium később elismerte, hogy a gép a CIA tulajdonában volt és négy utasa, akik valamennyien meghaltak, „a központi hírszerző ügynökséggel állt szerződéses viszonyban”. A szenátus illetékes bizottságának tagjai közül többen elmondották: tudomásuk volt a kémrepülésekről s azokhoz a bizottság annak idején — feltett kérdések is arról tanúskodnak, hogy az amerikai közvéleményt mélyen nyugtalanítja a béke sorsa, az amerikai—szovjet kapcsolatok alakulása. Ezt támasztják alá az utóbbi időben végzett közvélemény-kutatási adatok is, amelyek szerint az amerikaison tartózkodott hazánkban. A küldöttség megbeszéléseket folytatott Katona Imrével, az Elnöki Tanács titkárával, s az Elnöki Tanács más képviselőivel. teljes titokban — jóváhagyását adta. Nem nyilatkoztak azonban arról, hogy a gép és a többi hasonló felderítő gép végzett-e Nicaragua területe fölött is felderítéseket. A kémrepülőgép ügye a lehető legrosszabbkor jött a Reagan-kormányzat számára, amely teljesen belebonyolódott a CIA egy másik középamerikai botrányába, a merényletekre, politikai gyilkosságokra oktató CIA-kézikönyv ügyébe. Reagan elnök tagadta, hogy tudomása lett volna az ügyről. Walter Mondale erre haladéktalanul felvetette: vagy igaz az elnök állítása — s ez esetben az a kérdés, hogy valójában ki gyakorolja az ilyen rendkívül fontos ügyekben a hatalmat, vagy nem igaz, — akkor viszont Reagannek el kell ismernie, hogy törvénytelen eszközök felhasználásával is a nicara- guai kormány megdöntésére törekszik. Mondale William Casey- nek, a CIA igazgatójának azonnali lemondását követelte, s felszólította Reagant: fedje fel a nyilvánosság előtt, mit akar valójában Nicaraguában. Egy washingtoni külügymi- nisztériumi illetékes pénteken olyan okmányok kiadására kötelezte az amerikai kémügynökséget, amelyekből kitűnik, hogy a CIA által kiképzett ügynökök nemcsak elméletben tanulták a politikai gyilkosságokat, hanem ilyen akciókat már tavaly is végrehajtottak Nicaraguában. A CIA a bírósági döntés meg- fellebbezésére készül. ak túlnyomó többsége a két ország kapcsolatainak normalizálása mellett van. A szovjet kommentátor szerint Washingtonban is elismerik azt, ami Konsztanytin Csernyenko interjújának egyik fő motívuma volt: a szovjet— amerikai kapcsolatok konstruktív fejlesztésének egyáltalán nincs ésszerű alternatívája. Mindemellett egészében véve a Fehér Ház reagálását inkább jellemzi az interjúban felvetett konkrét kérdések propagandisztikus, mintsem realista megközelítése. A Fehér Ház Konsztantyin Csernyenko négy javaslatának egyikét sem vetette el kategorikusan — állapította meg a szovjet televíziós hír- magyarázó. Washington azonban arra törekszik, hogy elterelje a figvelmet a probléma lényegéről. Csak így lehet értékelni az általánosságban mozgó fejtegetéseket, az amerikai külpolitika már ismert tételeinek bőbeszédű ismételgetését, ami a Fehér Ház hivatalos képviselőinek nyilatkozataira jellemző. / ír—spanyol incidens a tengeren Tengeri incidens történt péntekről szombatra virradó éjjel Írország partjai közelében: egy ír őrhajó rálőtt egy, az ír felségvizekre behatoló spanyol halászhajóra, miután azt több órán keresztül üldözte. Az ír hadihajó csaknem hatszáz lövést adott le a spanyol hajóra. Néhány órával később egy süllyedő halászhajót fedeztek fel, immár angol felségvise- ken. A brit parti őrség helikopterrel mentette ki a spanyol „Sonja” hajó legénységének 13 tagját, három halászt pedig egy nyugatnémet hajó vett a fedélzetére. Ír részről később megerősítették, hogy a „Sonja” volt az a hajó, amely előzőleg ír vizekre tévedt. Az ír őrhajóról állítólag csak azután vették tűz alá a spanyol hajót, hogy az neki' akart menni az őrnaszádnak. Fernando Moran spanyol külügyminiszter aggodalmát fejezte ki az incidens „rendkívüli súlyosságával” kapcsolatban, szóvivője ugyanakkor közölte, hogy a spanyol diplomácia vezetője csak az ügy részleteinek ismeretében kíván hivatalos nyilatkozatot tenni. Az ír külügyminisztérium bejelentette: a dublini kormány hivatalosan tiltakozik a spanyol kormánynál az ír felségvizek megsértése miatt. Milyen visszhangja lett Csernyenko interjújának a Washington Postban? A szovjet—amerikai párbeszéd áttételesen, interjúk, nyilatkozatok politikai előadások formájában folyik, mindenesetre enyhébb hangnemben, mint az év derekán tapasztalt, ellenséges hangú „retorika” után várni lehetett. Különösen fontos volt a héten Konsztantyin Csernyenkónak a Washington Post számára adott interjúja. Négy olyan fegyverzetellenőrzési problémát említett meg, amelyek közül „legalább egynek” a rendezése lehetővé tenné a hadászati, illetve a közeped hatótávolságú nukleáris fegyverekkel foglalkozó szovjet- amerikai tárgyalások felújítását. A négy téma: 1. A világűr fegyvermentesítése. 2. A nukleáris fegyverek fejlesztésének kölcsönös befasvasztá- sa. 3. Ratifikálják az USA-ban a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról intézkedő szerződéseket. 4. Az Egyesült Államok vállaljon kötelezettséget arra, hogy lemond a nukleáris fegyverek elsőkénti bevetéséről. A Csernyenko-interjú megjelenése után a Fehér Ház szóvivője kitérően, ha éppen nem elutasítóan szólt a négy pontról, de hozzátette, hogy az USA folytatni kívánja a Gromiko washingtoni megbeszéléseivel elkezdődött párbeszédet. Most már' diplomáciai úton szeretnék feltárni az előrelépés lehetőségeit. Shultz külügyminiszter 24 óra alatt két előadást tartott az amerikai—szovjet viszonyról, s ebben többek között azt ígérte, hogy Reagan újraválasztása után a két ország kapcsolataiban jelentős előrehaladás következhet be, de magát ama bizonyos négypontos szovjet javaslatot elutasította. Megfigyelők szerint Schultz szavai jelzik, milyen hangot üt meg Reagan a vasárnapi újabb tévévitában, mikor is Mondale-lal külpolitikai és katonapolitikai kérdésekről veti össze a maga véleményét és elképzeléseit. Mit jelenthet a számos, Európában lezajlott, kelet—nyugati tárgyalás? A héten feltűnően sok kelet—nyugati tárgyalásra került sor Európa fővárosaiban. Számunkra Kádár János párizsi hivatalos látogatása tűn- hetétt a legfontosabbnak, már csak azért is, mert a Mitterrand elnökkel volt négyszemközti megbeszéléseken Európa szempontjából csakúgy, mint a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését illetően fontos egyetértés alakult ki, ha egyes kérdésekben el is tért a két államférfi véleménye. Várko- nyi Péter külügyminiszter, az országgyűlésben utalt e tárgyalások jó légkörére és eredményeire, s rámutatott arra, hogy az adott helyzetben a kétoldalú kereteken túl nemzetközi jelentőségük van az ilyen magas színtű találkozóknak. Erich Honecker a semleges Finnországban járt a héten Nicolae Ceausescu pedig Bonnban. Az NDK—finn tárgyalások megerősítették Helsinkinek most már hagyomá nvosan jó kapcsolatait egy- egv szocialista országgal. Figyelmet érdemel, ahogyan Lengyelország nemzetközi kapcsolatai szélesednek. A sajtó például „diplomáciai áttörésnek” minősítette, hogy Leo* pold Gratz osztrák külügyminiszter varsói tárgyalásai végén felszólította a nyugatot I a szankciók, s az embargó feloldására. A jövő héten And- reasz Papandreu görög miniszterelnök látogat el a lengyel fővárosba. Még odahaza egy sajtóértekezletén „történelmi hazugságnak” minősítette, hogy annak idején, a lengyelországi szükségállapot bevezetésekor a nyugat mindenféle aggodalmakat hangoztatott. A nyugati hírmagyarázók többsége aláhúzta, hogy az európai szocialista országok a feszültségek csökkentésére törekszenek, az enyhülés visz- szajöttén fáradoznak, az együttműködés és a békés egymás mellett élést szorgalmazzák — saját érdekükben is. Kádár János párizsi útját kommentálva a legtöbb párizsi lap kiemelte, hogy mind a francia, mind magyar részről határozottan kifejezésre juttatták: a kelet—nyugati párbeszédet fenn kell tartani. Lehet-e fordulatról beszélni Közép-Amerikában? Kétségtelen, hogy a szenzáció erejével hatott, amikor bejelentették: Napoleon Duarte salvadori elnök hajlandó elmenni La Pálmába, a szabadságharcosok által ellenőrzött városba, hogy találkozzék a hazafias erők vezetőivel. Amikor most a hét elején erre is sor került, rendkívüli várakozás volt érezhető, mind kormánykörökben, mind Salvador washingtoni támogatóinál. Konkrét eredmény azonban nem jelentkezett, csak homályos ígéret egy későbbi, újabb találkozóra. Legfeljebb Shultz amerikai külügyminiszter sietett üdvözölni Napoleon Duartét, hogy osztozzék „diadalérzetében”. Az bizonyos, hogy az USA kormányzatának, pontosabban az elnökjelölt elnökének kedvező lenne, ha egy salvadori békés rendezés lehetőségére, akár csak ideig-óráig is, hivatkozni lehetne. Az ilyen választási megfontolásokat azonban egyhamar elsöpörte Washington egy újabb CIA-botránya. Hivatalosan is el kellett ismerni a terhelő adatok kiszivárgása után, hogy a CIA kézikönyveket nyomatott a nicaraguai „Contra”-k, az ellenforradalmárok kioktatására: miként kell szabotázs-, és diverzáns cselekményeket szervezni meg végrehajtani. A sajtó nagyrésze és a demokrata párt felháborodását fejezte ki Reagan elnök pedig kényte-' len volt vizsgálatot elrendelni az ügyben. Honduras fővárosában. Te- gucigalpába a hét végére külügyminiszteri találkozót hívtak össze, hogy az érdekelt közép-amerikai országok küldöttei megvitassák a Conta- dora-csoport béketervezetének tervezett módosításait. Sálva- dor, Guatemala és Costa Rica elfogadta a meghívást, Nicaragua nem. A managuai álláspont világos: a nicaraguai kormány egyszer már elfogadott egy Contadora-tervet. Megváltoztatása, módosítása nyilván az USA-barát középamerikai országok érdekeit szolgálná tehát Washington érdekeit. Nicaragua kormánya egy rangos nemzetközi személyiség támogatásét élvezheti, Willy Brandt, a Szocialista In* ternaconálé elnöke, elítélte az új Nicaragua elleni imperialista aknamunkát. Elutazott a szovjet Legfelsőbb Tanács küldöttsége Kémrepülők halála Hellasz — ellenszélben Mostanában felbolydult méhkasra emlékéztet Görögország, s ennek okát sok megfigyelő Athén és Washington mind feszültebb viszonyában leli meg. Kétségtelen, a görög fővárosból sorra érkeznek a bírálatok, az elutasító állás- foglalások az Egyesült Államok és a NATO címére. Ezeket a megnyilatkozásokat figyelve már-már nehéz eldönteni, hogy Hellasz földjén mi az erősebb: az Amerika- és a NATO-ellenesség, vagy pedig a Törökország iránt érzett hagyományos ellenszenv. RENITENS KORMÁNY Nyílt titok, hogy az amerikai fővárosban kezdettől fogva rossz szemmel nézik a szocialisták kormányzását Görögországban. Sőt, éppen egy amerikai lap, a Washington Post értesülése szerint még hatalomra jutásukat is meg akarták akadályozni, nem riadva vissza a katonai erő alkalmazásától sem. Ez a terv, ismerve a Reagan-kormányzat eddigi ténykedését, nem elképzelhetetlen. Hogy megvalósítására mégsem került sor, annak magyarázata valószínűleg a Pánhellén Szocialista Mozgalom, a PASOK népszerűségében rejlik. And- reasz Papandreu pártja 1981 októberében minden várakozást felülmúló győzelmet aratott a választásokon. Ezt meggátolni csak újabb sötét korszak árán lehetett volna Görögországban. Az ezredesek, a kétes értékű katonai uralom visszatértét pedig még az ilyesmire kevésbé kényes amerikai és NATO-körökben sem tartották kifizetődőnek. Inkább beletörődtek Papandreu személyébe, felkészülve a kellemetlenségekre, amelyeket majd okozni fog. Ilyen és ennyi kellemetlenségre azonban sem Washingtonban, sem a NATO-ban nem számítottak. Athén elítélte az amerikai közép-hatótávolságú nuekleáris rakéták telepítését Nyugat-Európába, helyette — személyesen Papandreu — a határidő lejárta után további féléves tárgyalásokat javasolt a veszélyes fegyverekről a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak. Görögország renitens módon nem csatlakozott a Lengyelországot sújtó közös piaci embargóhoz sem, s a dél-koreai gép ügyében kétséget kizáróan az Egyesült Államokat tette felelőssé a tragédiáért. A görög—amerikai támaszpontegyezményt újratárgyalták és öt esztendőre meghosszabbították ugyan, de Athén fenntartja magának a jogot annak bármikori azonnali felmondására. SÉRELMEK, ÍGÉRETEK, TÉNYEK Ráadásul a Papandreu-kor- mány a nyáron lemondta a görög—amerikai hadgyakorlatokat, s az idén sem vesz részt a NATO hasonló, szokásos őszi katonai manőverein a térségben Ugyanakkor nyíltan hangoztatja, hogy Görögországot nem a szocialista államok, hanem éppen a NATO-tag Törökország felől fenyegeti veszély.* Ennek bizonyítására az utóbbi időben azokra a sérelmekre hivatkozik, amelyek a hadgyakorlatok előkészítése, lebonyolítása során a görög földet. a görög népet érték. Régi keletű athéni panasz, hogy a NATO-ban és az Egyesült Államokban lényegesen előnyösebb megítélést élvez Ankara, amely pedig 1974 nyarán katonasággal szállta meg Ciprus egy részét, minden módon ösztönzi ott egy török különállam megteremtését, így akadályozza meg a ciprusi válság igazságos rendezését. Ezekre válaszul, ma már csak fekete bárányként emlegetik Görögországot a NATO-ban és az Egyesült Államokban, egyenesen azzal vádolva Papandre- ut, hogy cserbenhagyja szövetségeseit. Persze, cserbenhagyásról szó sincs. A kényszer Papandreu esetében is nagy úr. Három esztendeje azzal az ígérettel alapozta meg pártja választási sikerét, hogy kivezeti hazáját a NATO katonai szervezetéből, hogy méltányos, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó szerződést harcol ki a görögországi amerikai támaszpontok használatáért cserébe, s, hogy keresztülviszi az ország közös piaci tagsági felvételeinek újratárgyalását. Nos. ezek az ígéretek azóta sem váltak valóra. Egyrészt a nemzetközi realitások óvatosságra intették Pa- pandreut. másrészt — balszerencséjére — az Egyesült Államok egyik leghaladásellene- sebb elnökével, Ronald Rea- gannel találta magát szemben. A közvélemény mindeközben egyre jobban azonosult választási célkitűzéseivel, egész külpolitikájával, amely kétségkívül bátornak mondható a mai riemzelközi viszonyok között. KÁRPÓTLÁS A GONDOSKODÁSÉRT A tőkés világgazdaság helyzete sem kedvez Papandreu- nak. A válságos állapotban örökölt görög gazdaság talp- raállásának jelei még mindig halványak, noha az infláció 20 százalékról 18 százalékra mérséklődött, s némi gazdasági növekedés is tapasztalható. Változatlanul gond viszont a munkanélküliség, a megélhetési költségek magas szintje, az ipar elmaradott struktúrája. Az emberek annak ideien azért is adták voksukat a PA- SOK-ra, mert sorsuk jobbra fordulását remélték tőle. Az eredmény ezen a téren azonban még várat magára. Az újabb választások 1985 októberében esedékesek. Papandreu most felpörgette külpolitikája kerekét, vállalva az ütközést az Egyesült Államokkal és a NÁTO-val, talán, hogy kárpótolja híveit a gazdasági bajokért. Megfigyelők szerint akár előbbre is hozhatja a voksolás időpontját éppen a külpolitikára építve, a biztos siker reményében — még így. amerikai és NATO- ellenszélben is. 2 NÓGRÁD — 1984. október 21., vasárnap Kocsi Margit Amcrika-ellcncs tüntetés egy támaszpont közelében
