Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

A család jövője:

a nagyobb társadalmi megbecsülés

Emberi közö&ségünk alapvető, legkisebb sejtje hagyományos szerkezetében is a család volt s ma, megváltozott viszonyaink között is az. A régi családi munkamegosztás és hierarchikus rend felbomlott, a szigorú családi szereposztásokat felváltotta a kétkeresős, a többnyire két, legfeljebb három nemzedékből álló, a tágabb társadalmi közösség felé nyitott család. A család szerkezetének átalakulása, napjaink családjainak kiegyensúlyozott élete kettős gonddal jár. Lényeges, közösségi célunk, hogy ne csupán alkotmányunkba foglalt jogok, de a hétköznapi valóság gyakorlata szerint is megvalósuljon a nők teljes egyenjogúsága és egyenlő lehetőségeinek köre a munkában, tanulásban, érvényesülésben és

közéle tiségben egyaránt. De

úgy, hogy mindennek a megvalósult új lehetőségnek ne lássa kárát a család, a gyermekvállalás és gyermeknevelés, a családban élő vagy családhoz tartozó idős emberek élete. Ez utóbbi adja a kettősséget: valósulhasson meg

mindkét szerep, a teljes értékű munkavállalói és a családi szerep egyaránt. A következő, új' nemzedékek számára is olyan harmonikus körülményeket kell teremteni, hogy családban és társadalmi közösségben egyaránt életerős, értékes, kiegyensúlyozott felnőttekké érjenek.

A kettősség ellentmondásai

A tágabb közösség, a társadalom mind nagyobb részt

vállal a családok gondjaiban, annak arányában, amilyen mértékben megvalósul a nők részvétele a gazdásági és társadalmi élet minden területén. Intézményhálózatunk és a családoknak juttatott szociális kedvezmények évről évre fejlődő rendszere tanúsítják ezt a részvételt, a kisgyerekes családokról való fokozott gondoskodást.

E kettősség: a családon kívüli munkavállalás és hivatás s a gyermeknevelés és a család tagjairól való asszo- nyi gondoskodás mégis megteremtette ellentmondásait. Hiszen — a legkorszerűbb intézményhálózattal sem pótolható a gyerekek életének alapvető környezete, a család. Az édesanyai hivatás az életpálya, munkavállalás akikor is kettős terhet jelent, ha a mai korszerű és harmonikus családokban nemcsak a kenyér- keresetet illetően, de a családi élet felelősségében, köte- Jességvállalásában is közös a teherviselés férj, feleség természetes belátása szerint. S még akkor is több a gond a családi élet egy-egy szakaszában, ha széles intézményhálózatával, anyagi juttatásainak rendszerével részt vállal a család terheiből a társadalom.

A családtervezés, akárcsak a magánélet bármely szférája kinek-kinek legbensőbb ügye, joga, saját, felelős döntése szerint. Mégis a gyakorlatban gyakran a több gyerek utáni vágy s a valóság adta lehetőség nem azonos. A mai nemzedékekben a nagyszülői segítség is más formában él — ha él egyáltalán —, másképpen kötelezi a felnőtt családtagokat az idős szülőkről való gondoskodás, a lakásgondok is leginkább a fiatal házasokat — házasulandókat >— érintik, a nők egyenjogúságának természetes következményei közé tartozik, hogy kiszolgáltatottságuk megszűntével, házastársi tűrőképességük csökkent, a válások száma magasat», mint történelmünkben valaha. A nők általános munkavállalása, a saját élethivatás megvalósítása, a tanulás lehetősége, és sok egyéb körülmény összessége szerint mai életünk jellegzetes formája az egykori több- generációs, sokgyerekes család helyett az egy-két gyereket vállaló kiscsalád.

kozódás és előrelátó viták nyomán az MSZMP Politikai Bizottsága állást foglalt a családot segítő újabb lehetőségek kimunkálásáról. Ez az állásfoglalás került a Minisztertanács szeptemer 27-i ülése elé. A társadalmi teendőkről tanácskoztak hosszabb s rövidebb távú terv szerint.

Az alap: a családnak a társadalomban betöltött helyet- tesíthetetlen és pótolhatatlan szerepe. Kötelesség még inkább segíteni azoknak, akik számára a gyermeknevelés és a családban élő idős családtagokról való gondoskodás nem kevésbé fontos és kötelező hivatásuk az élet egy- egy szakaszában, mint a munkában való helytállás, a tanulás, a közéletiség. Rég ismert igazság fogalmazódott meg újra nyomatékkai: a gyereknevelés és az idős szülőkről, rokonokról való gondoskodás társadalmilag hasznos munka is egyben és eszerint kell elismerést is kapnia. Ennek pedig — felelős szakemberek dolga —, meg kell teremteni jogi, pénzügyi és egyéb feltételeit.

Az anyai hivatás társadalmi rangjának elismerése természetes és kötelező — ám azzal párhuzamban, hogy a női egyenjogúság elért eredményei se csökkenjenek. A társadalmi és gazdasági életben a nők részvétele természetes érdek és közös érdek az is, hogy a gyerekvállalás és nevelés, az öregekről való gondoskodás, a kiegyensúlyozott családi élet éppolyan példa legyen, mint a jól végzett munka a munkahelyeken.

Mindezek alapos átgondolására, jobb munka- és tsaládi- élet-szervezésre kell hát törekednünk közösen, hisz mindannyian' egyaránt érdekeltek vagyunk. Ilyen törekvés eredményeként született meg a gyermekgondozási segély. A foglalkoztatási formák további bővítése is közös családi és egyfben vállalati cél is kell, hogy legyen. Mindinkább gazdagítani kell a munkavállaló nők választási lehetőségeit a rugalmas munkarend és a család érdekei kívánta munkaidő-választás lehetőségeiben.

Kedvező változások

A gyermekvállalás egyéni jog

A népesedési statisztika szerint viszont —, mert a három gyereket vállaló családok száma is kevés, a még több gyerekeseké pedig már- már ritkaság — lassan csökkenő népességgel számolhatunk, kevesebben leszünk, magyarok az ezredfordulón, mint a hányán ma vagyunk. De talán nem is a mennyiség csökkenése, az arányok felbil- ienése figyelemreméltó: az

időskorú lakosság száma jóval meghaladja az újszülöttekét.

A gyermekvállalás, a családtervezés kinek-kinek egyéni joga, a magánélet e körébe sincs beavatkozási joga senkinek. Ám segítő figyelemmel változtatni lehet azon, hogy több gyereket vállalhassanak a több gyerekre vágyók, megteremtődvén erre jobb lehetőségeik.

Felelős töprengések, tájéKonkrét döntések is születtek a leendő gyerekek és az édesanyák érdekében — az egészségesebb család érdekében. Űjabb négy héttel növekszik majd például a terhességi és gyerekágyi segély folyósításának ideje. Igen lényeges, hogy ezt a négy hetet a szülés előtt vehetik igénybe a kismamák. Az egyszeri anyasági segély emelése is szerepel a tervben és ami ennél lényegesebb: korszerűbb lesz a gyermekgondozási segély rendszere is. Minden gyerek egyesztendős koráig gyermekgondozási díjban részesül a család —, hogy legalább egyéves .koráig édesanyja mellett nevelkedhessen minden gyerek. Ez az összeg magasabb lesz a mai gyes összegénél. így azok is igénybe tudják venni, akik nem gondolhattak otthonmaradásra a család hirtelen megcsappant jövedelme miatt. A munka- viszony és munkabér arányában határozzák meg ezt az összeget kinél-kinél. Hosszabb távon kiterjeszthető lesz a további évekre, a gyerek két- rnajd hároméves koráig is. A másik lényeges döntés: a beteg gyerek gondozására juttatott táppénzjogosultság a lövőben nem csupán a gyerek hatéves, de tízéves koráig érvényes.

Keleti Éva fofókiaijítósáról

Keleti Éva indiai fotóiból nyílt kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Képeink a kiállításon készültek.

_

A fiú

A családi pótlék fokozatos emelésénél a közeljövőben elsősorban azokra gondolnak, akik három. vagy több gyereket nevelnek.

A gyermekintézmények fejlesztése, nem csak mennyiségi, de minőségi javulást is ígér. Magasabb színvonalú szolgáltatásokat — 'és az\ igazságos elosztás érdekében — differenciáltabb gyermekellátási térítési díjakat.

A fiatal családok többségének legégetőbb gondját, a la- káshozjutás lehetőségét is gyorsítani igyekeznek majd, kedvezőbb jogi, előtakarékos- sági és hitelnyújtási formák szerint.

Ami pedig a családról való gondoskodás még nagyobb figyelmét illeti: a családgondozói hálózat kialakítása egységesebb törődést jelent. Az egészségügyi feltételek növelése, az egészségügyi hálózat és az egészségügyi kultúra színvonalának emelése is. a családok nélkülözhetetlen érdeke.

Mindezek segíthetnek abban, hogy a családtervezésben nagyobb szerepet kapjon a gyerekvállalás, kiegyensúlyozottabb legyen a felelősséggel élő családok élete mind otthon, mind a munkahelyeken.

Rab Nóra »

A cipőárui

Tadzs Mahal árnyékában

iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiimiii

iisiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiitHiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimniiiiiimiiimiiiHiiiiiiiHiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiituiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiHiiiHHiHHiiiiinHiiiiiiiiBiimii

'Azért nem -feltétlen hátrány ám, ha az ember akárcsak a változó Szirákon járva el tudja képzelni a régmúltakat. Különösen, ha olyan kalauza akad, amilyen Remé- nyik Zsigmond író, aki a múlt rendszerben is haladó szellemű, sőt, elsősorban baloldali alkotónak számított. Por és hamu című és vagy harminc évvel ezelőtt megjelent kzserű korrajza a századelő nógrádi, hevesi, szolnoki világáról, az „uram-bátyám” összefonódásokról, a dzsentro- id torzulásokról, az emberség kifacsarodásairól, a számkive- lettségről, az akkori cselédsorsról és egyáltalán, egy le- . tűnt-elsüllyedt, Mikszáth által is reménytelennek ítélt (1907 körüli időkről van szó!) korról szól olyan konkrétsággal, ami nagyobb figyelmet érdemelne.

VILÁGAINK

n

Kutatási" napi

Ne gondoljuk, hogy a mai szirákiak, ide értve a fiatalabbakat is és hát különösen a ma is nagy számban itt élő egykori hivatali emberek (járási székhelyként járásbírósága és külön börtöne is- volt!) kereskedők és kisiparosok leszármazottait, m tudnának az emberöltővel ezelőtti világról! Találkozásom egyszer a közeli béri pusztán az idős Gyebnár házaspárral, velük beszélgetve ellenőriztem először a Por és hamu íróját, korra jzának valódiságát, de kizárólag a kíváncsiság és nem a gyanú oldaláról indulva. Pontos leírást adtak arról, hol élt míg élt az ideje végeíelé tolókocsiba nyomoro- dott Nádasdy Jóska birtokos, hol látható ma is az a kúria, amiben gyakran vendégül látta a Remenyik-féle korrajz és vallomás főhősét, régi jó kenyerespajtását, barátját Lé- nárt Gyurkát, akit egy kishi- vatalnok apa erőltetett a Lu- dovikára, mert mindenképpen ki akart emelkedni legalább fia által az alacsony fizetésű és presztízsű gyarmati kataszteri munkából, abból az ugyancsak tovatűnt könyökvédős világból. A fia aztán átlépett a csendőrség kötelékébe, de nem katonai, sem a csendőri munkára nem volt soha alkalmas, mert az< igazság oldaláról nézte a dolgokat, amelyek a népre mindig, rö- videbbet mérték, hát abban sincs semmi csoda, hogy csendőrként, tisztként egyszer csak „bekattant”, amiként ezt ma kifejezni szokás és az onódi vásáron fellázította a szegényeket az uzsorások, szipolyo- zók, kufárok ellen, mint egy kakastollas Jézus Krisztus. Ki is csapták azonnal. Onnantól aztán mindenki szabadulni akart tőle, mint a lep- rástól. A Nádasdy meg külön is, hiszen féltékenységében egyre csaik feketedett a dühtől, ha egyetlen jó barátja és egyben ellenfele felkereste kitaszítottságában a sziráki Nádasdy-kúriát. Kitervelte és

egy Mosóczi nevűvel végre is hajtotta tervét; a sziráki kör- vadászaton lelőtték „véletlenül” a pásztói állomásfőnököt, de az egészet rákenték Lé- nártra. Néhány más és hasonló úri mesterkedéssel a kicsapott főhadnagyot szó szerint belehajszolták az ön- gyilkosságba. Nádasdyt elhagyta a felesége, ő maga betegen tengődött és páriaként halt meg.

Más ügyben járván Szirákon kerülgetem a fekete macskát a fiatal evangélikus tiszteletes portája előtti kert bejáratánál. Ha babonásabb lennék már itt visszafordulnék, amit helyesen is tennék, mert utólag igazat kell adni a babonának, nincs szerencsém ezzel a úttal, hiába csak egy évszám kellene a múlt századi anyakönyvből, ha nincs püspöki engedélyem a „kutatásra”, nem kaphatok semmi felvilágosítást. A kutatást persze én máshogy értelmezem, tehetnénk azt is, hogy leülünk beszélgetni, én kérdezek valamit és a fiatal tiszteletes, kezében az anyakönyvvel, válaszol valamit, de ez így túl egyszerűnek tűnik számomra is és aztán még ott a fekete macska. Hát most majd írok a fővárosba a főtisztélendő püspök úrnak, mert a gyarmati esperes sem elég ahhoz, hogy egyetlen évszámot megkaphassak Szirákon. Elréve- dek aztán, hogy huszonkét éves krónikásmunkálkodásom alatt hány helyen sértettük meg mindenféle parókiákon és hivatalokban a szigorú rendet, volt ahol magam kerestem elő az anyakönyvet vagy a História Domus-t, volt, ahol két évszázados fóliánso- kat adtak a kezembe, vagy vittek az altemplomok mélyére elszállt lelkek földi maradványait nézni — elkényeztettek azok az öreg tiszteletesek és levéltárosok, múzeumi atyafiak. Elég volt nekik az az engedély, amit az ember a homlokán visel, vagy a szemében hord, a számítás nélküli és mindenféle mesterkedést eleve kizáró őszinte érdeklődés.

Csűrni-csavarni, úgy tűnik, csak a múltakat lehet. A jelenben egyértelműek a dolgok — milyen új karaktert kaphat, és kapott máris, ez az egykori volt hivatali székhely, ahol tulajdonképpen soha igazán erős nem lehetett a paraszti gazdálkodás. Urbánus nagyközség volt Szirák majdhogynem városi tekintélyekkel és külsőségekkel, elég csak végigjárni mai főutcáját; őrzik a hivatalnoki házak régi

arcukat, de iparos és kereskedő is annyi volt régen, hogy borbélyból lehetett öt-hat ezen a helyen. Délre fordulva, csendesedő gyereksereg kanalazza a levest a vendéglőben, a szülők között még ma is van eljáró bőven, de terjeszkedik is a könnyűipari gépgyártó helyi üzeme a feleslegessé vált egykori vágóhíd (mert az Is volt egy ideig) épületét tették alkalmassá a korszerű szövőgépek mikrovetélőinek gyártására. Negyedévenként már vagy hetvenezer alkatrészt gyártanak-szerelnek a bériekkel együtt, egyre több munkaerőt helyben foglalkoztatva, amiként virágzik és saját eredményiin lépkedve fokról fokra fejlődik az ugyancsak fiatal múltú vállalkozás a pásztói állami gazdaság kebelében a különféle illatos és egyre divatosabb drogok, gyógy- és fűszernövények feldolgozása, csomagolása, ami a dolog természete szerint egyre több gyors kezű asszonyt és lányt köt helyhez.

Az üzemvezető türelemmel kísér, mohoraiiként sokat tud maga is Szitákról, de aztán természetes módon kerül szóba egy másik kutatás további sorsa — Jeli Ferenc pedagógus munkája MohoráróL Írója az emlékezetes balesetnél halt meg, a munka tulajdonképpen kis kiegészítésekkel arra vár, hogy valamiképpen megjelenjen, mert mindannyiunkat gazdagítana Mikszáth vonatkozásaival is, hát ülhet ott is valahol egy képzeletbeli küszöbön egy képzeletbeli fekete' macska, azt egy határozott hessentésseí elűzni éppen ideje lenne. Hallok aztán még Szirákon a fiatal lelkésztől egy bizonyos debnceni nyugdíjas tanárról, aki jól felszerelkezve engedéllyel járja a vidéket .azonos témában kutatva, mint jómagam, meg egy másik fiatal pedagógusról is, aki Épségről érkezve járt Szirákon. anyakönyvet nézni, hát vagyunk, lehetünk jó páran, akik úgy véljük •— sok tekintetben kell most már a múlt korokat jól megírni, választva hozzájuk illő személyeket, akik vagy félreismerten, vagy sehogy sem léteznek a tudatokban. Mert a rosszul megírt múlt — Illyés Gyulával szólva — egyre visszajár, mint a kísértet és zavarja a jelent. * i

Dénárt mögött Reményi k, Madách mögött egész sor, Szontágh mögött Praznovszky,' Nagy Iván mögött Kovalcsik,' Veres Pálné mögött Szabó Károly... Hosszú 'lista.

i

T. Pataki László

NÓGRÁD — 1984. október 20., szombat