Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

Csontváry Múzeum, Pécs Történeti műemlékek OLVASÓNAPLÓ Hogy csak a hozzánk leg­közelebbi tájakat említsem, a szomszédos Losonc s mellette Gács utcái és vidéke szintén kapcsolódik Csontváry életé­hez, emlékéhez. Az 1853-ban Kisszebenben született festő, aki többi között gyógyszeré­szetet és jogot tanult, Loson­con általános gyógyszerköny­vet irt és Gácson gyógysze- részkedett. ő maga írja 1908- ban a budapesti városligeti iparcsamokban rendezett ki­állítása katalógusában: „Ko­moly tervvel siettem haza s Gács községben nyitottam gyógyszertárt, ahol néhány énig lankadatlan szorgalom­mal oda jutottam, hogy gyógy­szertáram adósságmentesen állott, s amikor már száz ko­ronát havonta jövedelmezett, bérbeadva, elmentem Mün­chenbe, a Hollósy iskolájába, rajzolni természet után...''. Gyógyszerészkedett Iglón és Eszéken, már 41 éves volt, amikor 1894-ben Münchenben, Karlsruhéban, Düsseldorfban és Párizsban akadémiai stúdi­umokat folytatott, mindez azonban köztudott életrajzi adat és csaknem mellékes. Igaz, 1919-ben Budapesten bekövetkezett haláláig szél- tében-hosszában inkább a festő különcségeit emlegették a kortársak, barátai és ellen­ségei, legendák keringtek ró­la, különös megnyilatkozása­iról, elhivatottságának kinyi­latkoztatásairól, nevezték zse­ninek és őrült dilettánsnak s jó ideig az utókor sem volt 'Ä Képzőművészeti Kiadó gondozásában reprezentatív katalógus látott napvilágot a pécsi Csontváry Múzeum ál­landó kiállításáról, amely — mint már utaltunk rá — alapításának tizedik évfordu­lóján tavaly nyílt meg újra. E hasábokon eleddig még nem írtunk katalógusról. Most azért teszünk kivételt, mert ez a katalógus nemcsak kiválóan szerkesztett és nyom- datechnikailag is igen ma­gas színvonalú idegenvezető­je a múzeumba látogatóknak, hanem egyúttal kisebb tanul­mánykötetként forgatható. Igaz, a Csontváry-irodalom ma már örvendetesen gazdag, például több kiadást ért meg a nagy Csontváry-monográ- fia és album is, ez utóbbi azonban kissé borsos árú, aki tehát ezt a katalógust meg­vásárolja, minden lényegeset megtudhat a festőről, életé­ről és munkásságáról. (A ki­advány egyébként a kiállítás helyszínén kívül a képesbol­tokban — Budapesten, Kő­kegyesebb hozzá, a burjánzó legenda elfödte a művet. Pe­dig Csontváry festői életmű­ve, amelynek legjava mintegy másfél évtized alatt, 1893. és 1909 között jött létre, nem­csak sajátos, hanem a kor­társ európai festészet legki­magaslóbb teljesítményei kö­zé tartozik Az életmű újóla­gos hazai fölfedeztetése az 1963-as székesfehérvári Ist­ván Király múzeumbeli nagy Csontváry-kiállításhoz kapcsolható. Még ebben az évben Budapesten, a Szép- művészeti Múzeumban ren­dezték meg a Csontváry-kiál- lítást, egy évtizeddel később, 1973-ban pedig megnyílt Pé­csett a Csontváry Múzeum, amelyet 1983-ban kibővítet­tek és újjá rendeztek. A Csontváry-életmű meg­mentésével összefüggésben feltétlenül szólni kell Gerló- czy Gedeon építész (1895— 1975) elévülhetetlen érdemé­ről. ő volt az, aki 1919-ben az akkor megsemmisítésre szánt Csontváry-képeket meg­vásárolta, s mindent megtett azért, hogy ez az életmű el­ismerést kapjon, közkinccsé váljon. Sokat tevékenykedett a pécsi Csontváry Múzeum létrehozásában is. Halála után gyűjteménye az állam tulaj­donába ment át, s ma méltó otthonra lelt Pécsett. Weöres Sándor A (Serlóczy- képgyűjtemény nyilvános el­helyezésekor című versében köszönti hazánk ezen újabb becses közgyűjteményét: szegen és Szegeden —; va­lamint az ugyancsak a fő­városban levő poszterházban kapható.) Miként a pécsi Csontváry Múzeum gyűjteménye, a ka­talógus is az életmű teljes keresztmetszetét adja. Ez Romváry Ferenc érdeme, aki a kiállítást rendezte, a kata­lógust szerkesztette, a sze­melvényeket válogatta és a tartalmas bevezetőt is írta. A katalógust Császár András tervezte. Romváry Ferenc beveze­tő tanulmányában rövid át­tekintést nyújt a pécsi Csont­váry Múzeum létrehozásáról s természetesen részletesen bemutatja az öt kiállítóte­remben látható műveket. Mint megjegyzi: „A Csont- váry-oeuvre számszerűen nem túl nagy, mindössze csupán százra tehető, tehát a művek jelentős hányada — mintegy ötven alkotás, ezen belül azonban a fő művek négyötö­de — található ma már Pé­csett." A múzeum alapterü­lete jelenleg meghaladja a 600 négyzetmétert, egy múlt század végi neoreneszánsz palota teljes emeletét foglal­ja el a Janus Pannonius ut­ca 11. szám alatt. Itt van' a többi között a Mária kútja Nczáretben, a Jajcéban, Mosz- tárban, Castellammaréban, vagy Selmecbányán, Sziget­váron és a Hortobágyon fes­tett vásznak sora, továbbá a „világ legnagyobb napút (plein air) festményé’’-nek nevezett Baalbek, A panaszfal bejára- tánál. Jeruzsálemben, a Ma­gányos cédrus, a Tengerparti sétalovaglás, a Fohászkodó Üdvözítő, a Marokkói tanító és a többi. Ezek jó része fő mű. A Csontváry-életmű harma­dik, záró szakaszát a tízes években készült, torzóban maradt alkotások képezik. Ezekből is gazdag gyűjte­ményt mondhat magáénak a pécsi múzeum. A katalógus 26 színes és 21 fekete-fehér képet tartalmaz, angol és német nyelvű szöveggel is ellátták. Csontváry életrajzi adatai, főbb kiállításának jegyzéke, Gerlóczy Gedeon emlékezése, a fontosabb iro­dalom csakúgy megtalálhat'’ benne, mint egy .válogatás Csontváry írásaiból. Nagy László, Antal Barna­bás, Csorba Győző, Rudnai Gábor, Garai Gábor, a már említett Weöres Sándor ver­sei emelik még magasabb színvonalra a szép kiadvány értékét. Érvényesek a költő szavai: „örvendj, Pécs!’’ * Itt utalunk arra, hogy a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága 1983-ban — tár­sadalmi szervekkel, vállala­tokkal összefogva — irodalmi sorozatot indított. Így jelen­hettek meg tavaly például Ferenczy Teréz minden ver­sei és Madách Imre váloga­tott versei. A sorozat kiadá­sával a kiadók azt a nemes célt szolgálják hogy ismé­telten hozzáférhetővé tegye­nek régen megjelent, de ma is értéket jelentő műveket, megmentsenek a feledéstől a magyar irodalomtörténetben is számon tartott alkotókat. A kezdeményezésről és a meg­jelent kötetekről annak ide­jén e hasábokon is szólot- tunk. Most csupán azért hoz­zuk ezt szóba, mert — terv szerint — idén kiadják a Csontváry Kosztka Tivadar: Nógrádi írások című köny­vecskét, amelybe a festő it­teni vonatkozású írásait gyűj­tik csokorba. A könyv okkal tart igényt érdeklődésünkre. (Csontváry Múzeum, Pécs, Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata, Budapest, 1984.) — tóth e. — Tükrözi a múltat, kielégíti a jelen igényeit és szolgálja a jövőt — egyetlen mondat­ban így sűríti össze a törté­neti városok jelentőségét magyar szakemberek most el­fogadott tanulmánya. Erre — a történeti városok nemzet­közi chartája kidolgozására — megbízást ■ az ICOMOS, a Műemléki és Történeti Együ > tesek Nemzetközi Tanácsának újjászervezett bizottsága adott- öt földrész számos tudomány­ágának jeles képviselőit tö­möríti ez a szervezet, 13 nemzetközi és 66 nemzeti bi­zottsággal. Egyike ezek közül a legje­lentősebbeknek a Történeti Városok Nemzetközi Bizottsá­ga, amely a közelmúltban MagyarÓrszágon tartotta újjá­alakuló ülését. Kilenc ország képviselői vettek részt ezen és a tanulmányúton, amely­nek során több magyar várost kerestek fel, majd megálla­podtak:^ bizottság székhelye ezután Eger lesz. Közelebb­ről: a műemlék kispréposti palota, amelynek ódon, de az utóbi években újjávarázsolt falai között tartja évenkénti üléseit a bizottság. S .két ülés között magyar szakem­ber, Román András, az Or­szágos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője, mint a bizott­ság elnöke irányítja a mun­kát. Velencei charta — Húsz éve foglalkozik az ICOMOS ezzel a témakörrel — mondja Román András. — A műemlékvédelem alapja ennél is korábbi: 1954-ben fogadták «1 a velencei char­tát, amely azóta iránymutató világszerte. Nekünk, magya­roknak nagy a nemzetközi te­kintélyünk, jórészt ennek kö­szönhető, hogy a nemzetközi szervezet bennünket bízott meg ezzel a munkával. Leg­alább annyi szerepe volt azonban ebben annak is, hogy az ICOMOS-nak a történeti városok tárgykörében kiírt pályázatának elbírálásakor a magyar pályaművet találták a legalkalmasabbnak. Ez a Történeti városok nemzetközi chartája címet viseli — valójában a velen­cei charta kiegészítése. Rész­letesen taglalja, mi értendő történeti városon, mik a te­endők, a történeti városok megőrzése és továbbfejlesz­tése érdekében. Az idő sürget. Évszázado­kon át alakultak ki és fej­lődtek ezek a városok — s most, a huszadik században minden korábbinál több ve­szély fenyegeti őket. Pusztító tűzvészeket, árvizeket és azok­védelme nál is pusztítóbb háborúkat átvészelt vagy romjaikból új­jáéledt városok századunkban hanyatlani kezdenek. Rongál­ja a városokat a környezet- szennyezés, a motorizáció, amihez járul egyik helyen a túlságos zsúfoltság — másutt az elhanyagoltság. Vagy az ellenkezője. Régi városok fa­lai közé befészkelte magát a semmire tekintettel nem lévő üzleti szellem, a maga képé­re és érdekeinek megfelelően alakítva át a századokon át megmaradt épületeket, mo­dern 1 iroda- és üzlétházko- losszusokat emelve a patinás házak közé. Együtt a város többi részével Hogyan lehet hát a sok­féle érdeket egyeztetni? Tö­rődjön-e bele a világ a vá­rosok túlcivilizálásába vagy tartsuk meg a történeti vá­rosokat élettelen kőemlékek­ként? Ilyen nagy horderejű kérdések tornyosultak az ICOMOS elé, amikor meg­bízta a magyar ónűemlékvé- dőket — éppen az itteni jó tapasztalatok ismeretében — a történeti városok nemzet­közi chartájának kidolgozá­sával. • ,,Az idők során a történeti városok fejlődése nem állt meg. Az egykori történeti vá­ros általában a mai egész vá­rosnak egy része lett” — ál­lapítja meg a charta, s ebből szűri le az ésszerű következ­tetést: „A történeti város csak akkor felelhet meg a vele szem­ben támasztható humánus kö­vetelményeknek, ha a történe­ti-hagyományos negyed funk­cionálisan és látványilag lo­gikusan él együtt a város töb­bi részével... A történeti vá­rosrész védelme nem lehetsé­ges a város egészének össze­hangolt fejlődése nélkül.” Nemzetközileg is elismert tény, hogy — például a budai Vár-negyedben, Sopronban, Pécsett vagy éppen a székhe­lyül választott Egerben ho­gyan állították helyre, javí­tották ki a régi, háborús sé­rüléseket szenvedett vagy másképp megrongálódott épü­leteket. S arra is van sok pél­da hazánkban, hogy a törté­neti városrészek „foghíjait” a környezetbe illő, mégis kor­szerű épületekkel töltötték ki. Ugyanakkor az épületek bel­sejében a mai igényeknek megfelelő lakásokat, irodákat alakítottak ki a sok száz éves falak érintetlenül hagyásával. A történeti városrésznek együtt kell fejlődnie az egész várossal, sőt a környékével is. Ehhez természetesen nagyon alapos vizsgálatok, körültekin­tő tervek szükségesek — éa nem utolsósorban azok pon­tos, szakszerű végrehajtása. Korántsem összeegyeztethe­tetlen a történeti értékek vé­delme és a város korszerű fejlesztése. Annál inkább együtt kell ennek járnia, mert — mint az ICOMOS által el­fogadott charta hangsúlyozza — a város történetiségéhez az is hozzátartozik, hogy — a mai kort is tükrözze, azt is láthassa majd benne az utó­kor. A charta felsorolja a tör­téneti város védendő értéke­it, a városszerkezettől és a beépítés rendszerétől kezdve a tájjal való kapcsolatig, a jellegzetes belső látványokig és a „genius loci”-nak, a hely szellemének megőrzésé­ig­Mindez: nemzetközi érvé­nyű javaslat, amit nem köte­lező elfogadni. Viszont min­denképpen ajánlott, kinek-ki- nek a saját országa, városai érdekében. S, hogy a törté­neti városok nemzetközi bi­zottságának javaslatai között sok olyan akad, amely isme­rősen hangzik számunkra — az aligha véletlen. Magyar székhellyé! „A történeti város általános fejlesztése során — javasol­ja a többi között a bizottság —, arra kell törekedni, hogy a fő közlekedési hálózat el­kerülje a történeti városré­szeket, de azok jó megközelí­tését mégis tegye lehetővé.” Legyenek gyalogoszónák ezekben a városokban, ne rontsa tovább az elkerülhe­tetlenül továbbfejlődő motori­záció az épületek állagát. Sok országban ismerik fel ezekben a javaslatokban saját gondjaikat, problémáikat, meg­oldásra váró feladataikat. Megtiszteltetés, hogy a bi­zottság magyar városba tette székhelyét, hogy magyar mű­emlékvédők — az elnök mel­lett Fejérdy Tamás — végzik az operatív munkát a bizott­ság két ülése között. Ám a megtiszteltetés feladatokkal is jár s korántsem csak a bizott­ságban részt vevők számára. Mindenekelőtt azzal a feladat­tal hosy a történeti városok minden lakója, lokálpatriótája tegyen hozzá a maga részéről valamennyit ha még oly ke­vésnek látszik is az. Hiszen — ha a lista összeállítása még tart is — nekünk is vannak szép megbecsülésre és megőr­zésre, továbbfejlesztésre érde­mes történeti városaink. Várkenyi Endre „örvendj, Pécs! Csontváry hatalmas vásznai eztán Múzeumod mélyén keltenek áhítatot. Gyűl a zarándoknép tereden, ha csodálni kívánja Mária kútját és ősrege cédrusait. Így hág Pécs a világ tetejére, hol isteni Etna, Szebb a valóságnál, mennyet emelve honol." * Bayreuth nemcsak a múzsák városa Kontinensek, nemzedékek találkozója Liszt Ferenc új mellszobra a Festspielhaus (Wagner színházának) parkjá ban. A fekete bőrű Simon Estes a Parsifal, Am- fortas szerepében. A nemzetköziség szelleme uralkodott az idei bayreuthi ünnepi játékok alatt amely­nek legfőbb vonzereje hosz- szú ide^g csak Richard Wag­ner művészete volt. A vas­útállomástól a városházáig a nemzetek zászlói övezték az útvonalat. Európa zenei éle­tének műhelyévé, középpont­jává vált a város. Bayreuth vendége volt For- rai Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára, a buda­pesti zeneművészeti főiskola professzora. A Nordbayeri­scher Kurier című napilap Bayreuth és Budapest talál­kozójának előkészítése cím­mel képes tudósítást közölt arról, hogy megbeszélést foly­tatott Hans Wild Walter fő­polgármesterrel és dr. Man­fred Egerrel, a Richard Wag­ner Múzeum igazgatójával. Átnyújtotta dr. Kerényi György zeneszerző ajándékát, négy kánont, amelyet Wag­ner műveinek dallamaira ké­szített. Felvetették elképzelé­seiket a közelgő Liszt-cente­náriumi évről, 1986. július 31-én, halálának 100. évfor­dulóján 1 a Festspielhausban rendeznek ünnepi hangver­senyt, abban a színházban, ahol 110 éven át Wagner al­kotásai szólalhattak meg. A rendkívüli alkalommal a Faust szimfóniával emlékez­nek a XIX. század kiemel­kedő művészére. A lap felidézte Forrai Mik­lós szerepét a városi temető­ben pihenő Liszt Ferenc sír­jának a helyreállításával kap­csolatban. A második világ­háború során megsérült sír­emlék sorsáról rémhírek ter­jedtek el: feldúlták, ellopták a koporsót. Forrai Miklós je­len volt a sír felbontásánál, és megerősítette, hogy az ólomkoporsó kétségtelenül Liszt tetemét őrizte. Azóta felavatták új sírkápolnáját, falán elhelyezték a magyar Liszt Ferenc Társaság em­léktábláját, Vörösmarty Mi­hály üdvözletével: „Hírhedett zenésze a világnak, bárhová juss, mindig hű rokon!” A 34. nemzetközi ifjúsági találkozó négyszáz résztvevő­je az operaháztól a templo­mokig birtokba vett minden olyan helyiséget, ahol önálló produkcióval bemutatkozha­tott, napközben pedig az ut­cák, a terek változtak kon­certteremmé, és a közönség érdeklődéssel hallgatta a fia­talokat. A Német Szövetségi Köztársaságban ez az egyet­len olyan művészeti fórum, ahol a kelet- és nyugat-euró­pai, a tengerentúli fiatalok az intenzív együttműködés je­gyében találkoznak, Wagner zenéjén túl, megismerkednek a mai modern zenei irányza­tokkal. A magyar főiskolai hallgatók a közeli Thurnau- ban hangversenyeztek, Varas- dy Emmi, a zeneművészeti főiskola vezető tanára epedig a huszadik század operáiból rendezett program művészeti vezetését vállalta el. A kritika a nők Ringjének nevezte a négy estét betöltő Tetralógiát — Peter Schnei­der vezényletével —, mert az emlékezetes alakításokat, Hil­degarn Behrens Brünhilde, Jeannine Altmeyer Sieglinde, Hanna Schwarz Fricka sze­repében nyújtotta, míg a fér­fiak között Wotanként Sieg­mund Nimsgerné, Hagenként Aage Hauglandé volt a leg­nagyobb érdem. Hasonlókép­pen a Parsifalban a fiatal, tehetséges és gyönyörű han­gú Kundrynak, Waltraud Meiernek dübörgőit a vas­taps, a Bolygó hollandi Sen- tája, Lisbeth Balslev pedig különös szerepíormálásával aratott osztatlan sikert. A magyar operaénekesek elismerését jelzi, hogy Só- lyom-Nagy Sándor, Molnár András és a budapesti Ope­raház kórusának számos tag­ja a jövő évre is kapott meg­hívást a Tannhäuser felújí­tásához. Erdősi Mária 8 NÜGRÄD - 1984. október 20., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents