Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-12 / 214. szám

AZ IGAZ SAG PILLANATAI — !:

Wir a falból

Az ember azt hinné, hogy egy ú.j lakásba ágy, asztal és szék kell. E halhiedelemre az élet azonban olykor-olykor rácáfol és csak későn derül ki: mindenekelőtt a hatályos .jogszabályok gyűjteményét kellett volna beszerezni első bútordarabként. Bár ki tudja... talán még jobb, ha egy társasház lakóközösségét eleve úgy alakítják, hogy legyen közöttük cgy-két-három jogász. A későbbi csatákhoz.

Zeke László közös képviselő alaposan lelkészült a találkozásunkra. A dohányzóasztalra precízen kikészített dokumentumhalom megrémít Ugyan, jobb kedvem csak akkor tér vissza, amikor kezembe ad egy franciakockás papírlapot is.

J—Ügy gondoltam, készítünk egy mankót — biztat mosolyogva a fiatalember. — Á feleségem el is készítette ■ a lakással kapcsolatos levelezések és dokumentumok listáját, időrendi sorrendben.

ÍLveikít tétel

Kettéhajtom a papírt és alig hiszek a szememnek. Jó időbe telik, amíg a lista tételéit összeszámolom, hiszen az emlékeztető nem kevesebb mint ötvenkét (!) ügyirat keletkezésének dátumát, ,.címét” tartalmazza. A lista élén ez áll: „1974. V. 27.jkv. első garanciális munkák”. A legutolsó feljegyzés pedig: ,.1984. IV. 11. Legfelsőbb Bíróság ítélet”.

Az írathatom — mintha csak ügyeltek volna rá — csaknem napra tíz év szüleménye. Olyan tíz esztendőé, amikor az idő egyre-másra „elfogyasztotta” a lakóközösség közös képviselőit — csak éppen az ügyük nem jutott egyről kettőre.

De kezdjük az elején! Annak idején az OTP Nógrád megyei Igazgatósága megbízásából a Nógrád megyei Beruházási Vállalat építési vállalkozási szerződést kjötölt a Pásztói StroJjMeld-udvar 1—2., eS 3—4. szám alatti 2x12 ^lakásos társasházak felépítése? re. A munkálatokat a vállalkozási szerződés szerint a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat tervei alapján n Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végezte. A műszaki átadás és átvétel az 1—2. szám alatti A jelű épületnél 1971. december 23-án. a 3—4. szám alatti B jelű épületnél 1972. december 19-én Volt.

Nemsokára birtokba vehették tulajdonukat a lakók is, Zeke Lászlóék például 1973 augusztusában költöztek. Az év végére azonban már bizonyossá vált, hogy a berendezkedésnek nem örülhetnek zavartalanul, itt sem ússzak meg a szokásos hibajegyzékek készítését.

— Apró, sok helyen megszokott dolgok voltak ezek

— mondja a fiatalember. — Csöpögött a csap, nem zárt rendesen az ajtó, baj volt a parkettával. A hibajegyzékek alapián megcsinálták, de újra jelentkeztek a problémák. Mondom, mégis apróságok ezek, új lakások esetén mindezt sorolni lejárt lemez. Akkor bizony nem is gondoltuk volna — beleértve a lakók akkori közös képviselőjét is —. hogy még pereskedni is fogunk.

lőtt a gubanc

A lejárt lemezt azonban lassan feledni kellett más bajok miatt. Jött a gubanc, pontosabban a falból a víz.

— Ha jól emlékszem, 1974 májusától tart ez a vízcsata

— mondja Zeke László közös képviselő. — Kocsis Bálint képviselte akkor a lakók érdekeit, jelezte is a szokatlan „vízforrásokat” az OTP-nek. Halogatás után jöttek a szerelők, bütyköltek valamit. Olyan volt az egész, mint a nátha: elmúlott, aztán kezdődött elölről az egész. A következő közös képviselő a levelezésbe beleunva személyesen még az OTP vezérigazgatóját is megkereste, s eftßOT’’—' Í979-bén — nagy változás v5lf. Felvonult a kivitelező, az eternit csatornacsövek egy részét vascsőre cserélték ki. Örök életig megoldás lesz ez — mondták akkor.

A pásztói rejtély azonban makacs rejtély, a falak sem adják meg egykönnyen magukat. 1980 megint csak ezt hozza: jön a falból a víz! A lakók közös képviselője ekkor már Zeke László:

— Mindenekelőtt szakembert hívattunk. A vízvgzeték- szerelő azt mondta: valószínű, hogy szétcsúszott a cső. Kibontotta a falat és mit látunk: valóban elcsúszott a régi eternit cső. Azt gondoltuk, hogy a mi hibánk, talán rosszul használjuk a konyhai ejtővezeléket és mi okozzuk a nagyobb bajok forrásaként szereplő dugulást. Éppen ezért átalánydíjas szerződést kötöttünk a vízvezeték-szerelővel. Mindez 1980 októberé ben volt.

ír

0 „saját szerelő kudarca

A kedélyek csak kis időre nyugodtak meg. Az átalánydíj fizetése és a „saját szerelő” megoldást nem is hozhat olyan esetben, amikor nincs esése a szennyvizet szállító csőnek.

— A bolond víznek meg az a szokása, hogy csakis lejt- nek szeret menni — nevet keserűen Zeke László. — Javítás, újra ázás; javítás, újra ázás — így ment ez a végtelenségig. Az Állami Biztosítótól kaptunk némi kártérítést a helyreállításra, de ez sovány vigasz. A ' salgótarjáni OTP lakásszavatossági osztálya is kiszállt, szemrevételezte a bajainkat és egyre gyakrabban mondogatták: hivatalos eljárás kell. 1982-ben az átalánydíjas szerződést is felbontottuk, mert a vízvezeték-szerelő azt mondta: ezzel ő már nem tud semmit kezdeni, a tervezési vagy kivitelezési hibák (?) tüneti kezeléssel meg nem szüntethetők.

Tehát a hivatalos eljárás... A segédanyagként nekem ösz- szeállított ügyiratjegyzékben már 1978. VII. 10-i dátummal ezt találom: „Perjavaslat az OTP részéről”. Korábban természetesen szerepelnek ilyen címszavak is: „Csin- csikné (OTP-től — K. G.) kivitelezőnek továbbít.” „Kivi- telezőt az OTP felszólítja a hiba javítására". „Csincsikné kivitelezőt felszólítja”.

Mindhiába. S eljön 1982. VII. 15. Az iratjegyzékben e dátum mellett ez szerepel: „Kérjük a per megindítását”. (Következik: Majd a bíróság) Kelemen Gábor

Csak az első fele kész, de

Máris OTTHON!

Földrenaésbizfos metró

Elismerés, csodálkozás, elégedettség tükröződött az arcokon. „Mondták, hogy szép, de ezt nem hittem volna!” — kapott hangot a kellemes meglepődés. A bányásznapon legkevesebb ezren vették szemügyre kívülről, belülről a bátonyterenyei új — pontosabban felújított, mégis formájában, színvonalában vadonatúj — művelődési otthont. A legkritikusabb megjegyzés körülbelül így hangzott: „Negyvenegymillióból

ki is lehet hozni..

Eddig csak a fele készült el az újjávarázsolt létesítménynek, így az említett ősz- szegnek is mintegy a felét használták föl a munkában.

— Hangsúlyozza ki a cikkben, hogy npajd a teljes elkészülés után lehet egységes művelődési központról beszélni — kötötte az érdeklődő lelkére Homoky József belsőépítész, a tarjáni és most a bátonyterenyei művelődési központ „papírra ál- modója”.

Óvatossága túlzottnak tűnik: semmilyen hiányérzetet nem kelt a remekbe szabott építmény. Fő része a változtatható nagyságú, legnagyobb változatában négyszáz személyes színházterem. Ez adott otthont a bensőséges bányásznapi ünnepségnek. Fontos része a háznak a minden részletében pazarul kidolgozott körgaléria. Befelé csalogató, otthonos részlete az épületnek a belépőket fogadó hall. Baráti melegséget árasztanak a kellemes falfelületek, faácsolatok. Emberi lejtésű lépcsők, kellemes fordulók, meleg zugok, kuckók, fényteljes szögletek, otthonos szőnyegpadlók, szép csillárok, vonzó berendezési

Szereiül a szépei

tárgyak mindenütt a házban. És házon kívül:

— ... ezeket az ablakok mellé „lecsurgatott” barna palatetőket azért terveztem, hogy az emberek közelinek érezzék magukhoz az épületet — meséli Homoky.

— Vállalati emlékplakettot kapott a munkája elismeréseként. Ez a hivatalos rész. És volt-e része nem hivatalos elismerésben? — szögező- dött a kérdés a tervező mellének.

— Igen — bólintott művészes külsejű, drapp, sportos szabású, nyári öltönyben levő tervező. — Reggel, amikor bejöttem, magam is először láttam ilyen kész álla-" pótban az épületet. Hallottam az emberek spontán megnyilvánulásait. Mindegyik a tetszés hangján szólt.

Azt nem említette az építész, de föltétlenül ide kívánkozik, hogy az ünnepségen kitüntetettek közül ő kapta a mérhetően legnagyobb tapsot a résztvevő tömegtől. A személyes elismerést és köszönetét tolmácsolták ezúttal az

összeütődő tenyerek, építés^ számára alighanem ritka élményként.

„Továbbra is 'ilyen jól,’ csak olcsóbban” — mondta Zsuffa Miklós Németh Jánosnak, a karancskeszi ÉPSZÖV építésvezetőjének. A mikrofonba „ejtett” derűs éle nagy tetszést aratott a bányásznapi ünneplők körében. A szerény szakemberen kívül további építőmunkások kaptak pénzjutalmat pompás munkájukért. „Ritkaság az ilyen remek kivitelező — állította róluk a tervező. — Ajánlottam most nekik külföldi munkákat, mert kitűnően alkalmasak rá...”

— Elvétve hallani, hogy kivitelezőket dicsérnek. Önök miért dolgoznak ilyen jól?

— Régi, összeszokott szakemberek tartoznak a csapatba — mondta barátságosan Németh János. — Mi épíLeltük át a tarjáni művelődési házat is, van tapasztalatunk.1 Ezenkívül nekünk magunknak is tetszik a ház, jól akartuk elkészíteni, mert szeretjük a szép munkát!

Vajon örül-e az új művelődési otthonnak Szerencsi Andrásné, az igazgató.

— Amikor reggel, bejöttem, megálltam a terem közepén, és néhány percre elérzéke- nyültem — közli lefegyverző őszinteséggel a lelkiismeretes asszony. — Sok nehézségen vagyunk túl, nem diadalmenetben értünk el idáig. Még az utolsó este is adódtak idegfeszítő pillanatok... Ez az első igazi művelődési ház, amit vezethetek. De ez „csak” a feltétel, most kezdődik a valódi munka. A jövő héten már... — és sorolja 1s a programokat. mint vérbeli népművelőhöz illik.

Molnár Pál

Nélkülözhetetlen a munkájuk

Megyei építők Budapesten

Régóta látni Budapesten megyei építőipari vállalatokat, nélkülük lassabban épülne a főváros. Az utóbbi években vidéken többnyire csökkentek a beruházások, míg Budapesten még manapság is bőven találnak munkát. Igaz, hogy nagyobb részt versenytárgyaláson kell elnyerniük a megbízást, de ha már megyehatáron túlra kell menniük, akkor egyébként is jól meggondolják, hogy jól felkészültek-e, s egyáltalán gazdaságos-e, amit elvállalnak.

Budapest térségében 1981 óta bérpreferenciát kapnak e vállalatok, s igy a munkások 10 százalékkal többet kereshetnek, mint a megyéjükben. Ez egyébként a világ minden táján, igy történik, hiszen a különélést és annak költségeit meg kell téríteni, hogy a munkások vállalják. Idén január elseje óta az Építési és Városfejlesztési Minisztérium újabb rendelkezéssel támogatta a vidéki vállalatokat, amelyek így magasabb árakat érhetnek el.

4

Üzbegisztán fővárosában, Taskentben az 1966-os pusztító földrengést követően határozták el a metróépítést, amely még ma is folyik. Képünkön a különleges módszerekkel folytatott alag útépítést láthatjuk. A taskenti metró — a számítások szerint — még a kilences erősségű földrengést is károsodás nélkül bírja majd.

MINDENÜTT OTT VANNAK

Felsorolni is sok, hogy a főváros hány pontján érdekeltek a vidéki építőipari vállalatok. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat a Ganz-MÁVAG épületrekonstrukcióját végzi, míg a Hajdú megyei ÁÉV jó minőségben és rövid határidőre vállal iskolaépítéseket. A hajdúságiak lakásokat is építenek.

A Szabolcs megyei ÁÉV közintézmények építését vállalta sorozatban, s a kedvező tapasztalatok miatt rájuk bízták a nemzeti sportuszoda rekonstrukcióját is. A Szolnok megyeiek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rekonstrukcióját <s a János Kórház bölcsődéjének építését vállalták, a Somogy megyeiek pedig a békásmegyeri szakorvosi rendelőintézetet építik fel. A pesterzsébeti áruház falait a Duna-“- Tisza-közi Építőipari Vállalat szakmunkásai húzzák fel.

Budapest sarkalatos gondja a lakásépítés, amit az állam külön is támogat. Meglehet, hogy különben már ki is vonultak volna a megyei vállalatok a fővárosból. Ám a gazdaságossági szállítások így sem nélkülözhetők. Jelenleg a Dél-magyarországi és a Győr megyei ÁÉV-ek a legérdekeltebbek, hiszen házgyárakat is működtetnek odahaza, s a panelelemekel -el kell adni. A magasabb

szállítási költségek viszont fölöttébb ellenükre vannak. Kénytelenek voltak a minimálisra csökkenteni e költségeket, s ez sikerült is. Ma már nem közúton szállítják az elemeket, hanem vasúton és vízen. S továbbra is építik a lakásokat, hiszen bőven van munkájuk. A fővárosi vállalatok ugyanis még sokáig nem győzik majd a megrendeléseket.

LEÁNYVÁLLALATOK

Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium vezetői szerint a vidéki vállalatok semmivel sem maradnak el a fővárosiak mögött, és amíg túlkereslet van, addig mindig találnak maguknak munkát. Ám azok a cégek, amelyek nem tartanak lépést az új feladatokkal és vállalkozási formákkal, néhány esztendő múlva bizonyosan kiszorulnak a fővárosból. Még az is meglehet, hogy a versenytárgyalások elterjedésével megyehatáron belül is kapaszkodniuk kell.

Mind több biztató jel mutat azonban a helytállásra Ahogy Görbe Bálint, a minisztérium iparszervezési osz- 'ályvezetője is elmondta. a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat egy pesti és egy bujái leány,vállalatot alakított akásfelújításra. Ugyanezt

tette a Zala megyei és Dél-magyarországi ÁÉV is Budapest a tömbrekonst* rufcciólk, a régi lakóházak1 felújításának idejét éli, s ha egy cég ezt időben felismeri, hosszú évekig megvetheti a lábát. A leányvállalat pedig kedvező formája a Budapestre települt részlegeknek, így sokkal önállóbbak, rugalmasabbak tudnak lenni, és saját maguknak kötik az üzleteket. Ma már egyetlen megyeszékhelyről sem lehet átlátni és irányítani a budapesti munkákat.

MINDKÉT FÉL ELŐNYÉRE

— Máról holnapra nem várható, hogy minden válla- lat felismeri a legjobb megoldást. Ehhez éveknek kell eltelnie — mondja az iparszervezési osztályvezető. — Sok függ attól is, hogy a megyei vállalatok mennyire bíznak meg budapesti részlegeikben. És az sem biztos, hogy minden részleget önálló pályára kell állítani. Nem a leányvállalat az egyetlen üdvözítő megoldás — a piachoz keli alkalmazkodni A dunaújvárosi 26-os ÁÉV például közös vállalatot alapított a 21-es ÁEV-val, S ugyanígy meglehet, hogy két vállalat társulásából teremtenek egy új céget. új feladatok. szolgáltatások ellátására.

Az osztályvezető mondataiból egyértelműen kiviláglik: sok formája van a vállalkozásnak. és mindig a konkrét helyi célok, körülmények ha- 'ározzák meg, mi a legész- tzerűbb megoldás.

A megyei építők munkája a jövőben is nélkülözhetet- 'en lesz Budapesten S amint eddig, ezentúl is arra kell törekedni, hogy mindkét fél — vagyis a főváros, s a Pesten dolgozó megyei vállalat — megtalálja a maga számítását.

Dalia László

NÓGRÁD - 1984. szeptember 12., szerda ÍJ