Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
« II világ érdeklődésének középpontjában Gromiko—Reagan találkozó előtt Reagan amerikai elnök pénteken vezető külpolitikai tanácsadóival tárgyalt, hogy megtegye az előkészületeket Gromiko szovjet külügyminiszterrel a jövő héten esedékes találkozójára. Az elnök Shultz külügyminiszterrel és Hartman moszkvai nagykövettel folytatott eszmecserét. Reagan egyébként már vasárnap este találkozhat a szovjet külügyminiszterrel azon a fogadáson, amelyet az elnök az ENSZ-közgyűles ülésszakán résztvevő küldöttségek vezetőinek tiszteletére ad. A nagy érdeklődéssel várt szovjet—amerikai megbeszélések előtt mind a Fehér Ház, mind a washingtoni külügyminisztérium olyan híreket igyekszik betáplálni az amerikai tömegtájékoztató szervekbe, hogy Reagan „új kezdeményezésekkel” kíván előállni mind az ENSlZ-ben hétfőn sprra kerülő beszédében, mind pedig a Gromikóval folytatandó pénteki találkozón. Az amerikai tárgyalási pozícióban e jelzések szerint a fegyverzetkorlátozási kérdések kapnak nagy hangsúlyt, de — péntek esti televíziós kommentárok, valamint a közismerten jólértesült üj- ságírökettős, Rowland Evans és Robert Novak számos lapban megjelent írása szerint — az amerikai kormányon, es különösen a Fehér Házon belül sok ellenfele is van a bé- külékenyebb magatartásnak, sőt az újságcikk azt írja, hogy maga az elnök is közéjük tartozik. Szerintük az elnök kevésbé fontosnak tartja a fegyverzetkorlátozás témáját és „hideg marad” a találkozó iránt, elutasította a külügyminisztérium javaslatait arról, hogy az Egyesült Államok eddigi álláspontja bizonyos módosításával segítse elő a kompromisszumot a további tárgyalások irányában. Más jelentések viszont arról számoltak be, hogy Reagan a választások előtt azt akarja bizonyítani, hogy nem „lövésre kész cowboy”. Számos jel mutat arra, hogy az amerikai közvélemény szívesen látna egy ilyen változást, mert aggasztja a konfrontáció veszélye. A tekintélyes amerikai külpolitikai folyóirat, a Foreign Affairs, — amely pedig általában nem sok gondot fordít a közvélemény-kutatási adatokra — őszi számában hosszú elemzést közöl az* amerikai közvélemény hangulatáról. Bár az adatok azt is bizonyítják, hogy az átlagos amerikai választó elhiszi azt az eltorzított kepei, amelyet a tömegtájékoztatás és a politika alakított ki a Szovjetunióról, „az amerikai választók ma lélektanilag mégis készek arra, hogy nagy lépést tegyenek a fegyverzetkorlátozás felé”. A cikk szerzői, Dániel Yan- kelovich és John Doble szerint „az amerikaiak 96 százaléka hiszi azt — három százalék ellenében —, hogy a nukleáris világban túlságosan is veszélyes lenne a Szovjetunióval kirobbanó harc és 89 százalékuk 9 ellenében elhiszi, hogy a nukleáris háborúban nem lenne győztes, hanem az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt megsemmisülne”. A Foreign Affairs elemzése ennek alapjában a következő elveket sugallja az amerikai külpolitika alapjául: A kormányzatnak ugyan nem szabad olyan politikát folytatnia, amelyet az amerikaiak többsége, ,a fegyverkezési verseny elvesztésének” tekintene, de figyelembe kell vennie, hogy a lakosság többsége a Szovjetunióval való tárgyalásokat, nem pedig a konfrontációt tartja időszerűnek. Ugyancsak figyelembe kell vennie, hogy a többség magatartására a Szovjetunió iránt az „élni és élni hagyni” gondolat jellemző, nem a kommunistaellenes keresztes hadjárat gondolata, vag.y a Szovjetunió „megformálásának” igénye. Bár az amerikaiak — némi idegességgel — készek bizonyos kockázatot vállalni a békéért, mégis rendkívüli mértékben szükség van arra, hogy országos méretekben vizsgálják felül a nukleáris fegyverek harcászati szerepére vonatkozó elgondolásokat. „Az amerikai választók változást akarnak a jelenlegi politikában, amely az ország katonai és politikai célkitűzéseinek megvalósításában mindinkább a nukleáris fegyverekre támaszkodik. A közvélemény egyszerűen elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi út folytatásából származó kockázatot” — vonja le a következtetést a tekintélyes amerikai külpolitikai folyóirat. flz USR szándékáról a TRSZSZ katonai szakértője Felborítani az egyensúlyt Edward Rowny tábornok, •Iki az amerikai delegációt vezette a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csöikkenté- séről folytatott tárgyalásokon, azt állítja, hogy az Egyesült Államok „rendkívüli módon szeretné csökkenteni az atomháború veszélyét”, és ezért „bármely pillanatban kész visszatérni a tárgyalóasztalhoz a Szovjetunióval” — emlékeztet rá kommentárjában Vlagyimir Bogacsov, a TASZSZ katonai kérdésekkel foglalkozó hírmagyarázója. Bogacsov ehhez kapcsolódóan rámutat: a genfi tárgyalásokon az amerikai delegáció megpróbálta rákényszeríteni a Szovjetunióra, hogy nagy költségek árán gyökeresen alakítsa át hadászati erőinek szerkezetét, mégpedig a szovjet interkontinentális ballisztikus ralkáték jelentős részének felszámolása útján, felborítva ezzel a fennálló egyensúlyt az Egyesült Államok javára. Washington éppen azérjt utasította el a hadászati fegyverzetre vonatkozó szovjet javaslatokat — állapítja meg a kommentátor —, mert azok lehetetlenné tették volna, hogy bármelyik fél katonai erőfölényre tehessen szert. Az amerikai félnek nem tetszett az a javaslat, hogy mindkét fél azonos szintre csökkentse a hordozóeszközök (az interkontinentális ballisztikus rakéták, a tengeralattjárókon elhelyezett rakéták és a nehézbombázók) számát. A Reagan-kormányzat Genfben gyakorlatilag azt a szovjet Indítványt is ellenezte, hogy hozzák egyenlő szintre a célba juttató hadászati eszközökre szerelhető robbanótöltetek számát. A hadászati erők csökkentésére vonatkozó szovjet javaslatok abból a feltételezésből indulták ki — folytatja a kommentátor —, hogy Washington számolni fog a Szovjetunió jogos érdekeivel, legalábbis nem fogja fejleszteni más olyan atomeszközeit, amelyek képesék elérni szovjet területen lévő célpontokat. A robotrepülőgépek és a Pérshinig-rakéták nyugateurópai telepítésének megkezdésével — ezek 6—12 perc alatt elérik a szovjet célpontokat — Washington létrehozta &zt a csatornát, amelynek lévén megkerülheti a hadászati fegyverzet korlátozására és csökkentésére vonatkozó megegyezést. Alig néhány hónappal ezelőtt Rowny egy őszinte Pillanatában elismerte: a Rea- gan-kormányzat legfőbb feladatának azt tekinti, hogy „a fegyverzetellenőrzés ne váljék az amerikai külpolitika fő Irányelvévé”. „Bizonyos fokig szép eredményeket értünk el ezen a téren” — jelentette ki büszkén a tábornok. Választási hadjárat Nem válogatnak a módszerekben A terroristák eltűntek? Jócskán akad dolga ezekben a napokban a tokiói rendőrségnek. Változatlanul nagy erőkkel folyik a nyomozás a Japánban kormányzó liberális demokrata párt köziponti székházát felgyújtó .terroristák kézre kerítésére, de eddig minden eredmény nélkül. A csütörtök esti merénylet következtében az épület kilenc emelete közül öt szinte teljesen kiégett, az anyagi kár meghaladja a 2 millió dollárt. A hatóságok szerint minden jel arra vall, hogy az akciót a Chukakuha (Központi Mag) nevű szélsőbaloldali csoport tagjai követték el. Ez az illegális szervezet az elmúlt hónapokban több hasonló merényletet hajtott végre. Pénteken benyújtotta lemondását a tokiói rendőrség két legfelsőbb vezetője. Noha az illetékesek „normális és rendszeres” személycseréről beszéltek, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy lemondásuk a csütörtöki merénylet nélkül nem következett volna be. Az NBC amerikai televíziós társaság megbízható forrásra hivatkozva azt közölte, hogy a Reagan elnök újraválasztására alakított bizottság titokban „lejárató kampányt” szervezett a demokrata párt alelnökjelöltje, Geraldine Ferraro ellen. A republikánusok azért szemelték ki a New York-i képviselőnőt a hadjárat célpontjául, mert megítélésük szerint veszélyesebb ellenfél és nagyobb befolyása van a tömegekre, mint saját elnökjelöltjének, Walter Mondáiénak. Ferraro jelölése után á közvélemény-kutatási adatok a demokrata párti kettős nagyarányú előretörését mutatták, s ezért indították meg ellene, a harcot. Geraldine Ferrarót azonnal jelölése után éles támadások érték. Először azzal vádolták, hogy valótlan adóvallomásokat tett és eltitkolja pénzügyeit. Amikor e vádak alól tisztázta magát, azért indítottak ellene valóságos üldözési kampányt,, mert katolikus létére a „szelektív abortusz” mellett állt ki, vagyis nem hajlandó elfogadni az abortusz betiltását, hanem a nőkre bízza a döntést. Nemcsak a lapokban jelentek meg ezzel kapcsolatban Ferrarót' elítélő cikkek, hanem megszólalt például az amerikai katolikus egyház egyik vezető személyisége, New York érseke is. Azóta a demokrata alelnökjelólt választási gyűlésein gyakoriak a rendzavarások, tüntetések az abortusz és Ferraro ellen. Az NBC most az állítja, hogy a hadjáratot, amelyet mindig magukat függetlenné» nevező csoportok kezdetné nyeznek, titokban a Reagan újraválasztására alakult bizottság irányítja, éspedig személy szerint Lyn Nofziger, Reagan egyik régi munkatársa és propagandafőnöke. 2 NÓGRAD - .1984. szeptember 22., vasárnap Á hét 3 kérdése tott megbeszélések a görög és a török közösség vezetői között, minden jel szerint némi haladást hoztak. Hosszú idő óta először tartottak szovjet- kínai külügyminiszteri találkozót — külügyminiszterhelyettesi szinten, amint ez közismert, rendszeres tárgyalások folynak Moszkvában és Pekirgben. Találkoztak New Yorkban a szocialista küldöttségvezetők is, ez az összejövetel az ilyenkor szokásos konzultáció és egyeztetés jegyében állott. Valóságos diplomáciai nagy. Ü7sm tanúi lehetünk az ENSZ székhelyén, ami azért is jelentős, mert az utóbbi időkben, a feszültség növekedése miatt számos tárgyalási fórum és hagyományos csatorna eltorlaszolódott. Remélhetőleg nem diplomáciai üresjáratra kerül sor, hanem az élénkülés a kapcsolatok javításának. a nemzetközi viszonyok rendezésének irányába hat. A szocialista országokon ez nem fog múlni, de, ahogyan manapsáa sokszor idézik a világsajtóban, a tangóhoz és az eredményes tárgyalásokhoz mindig két fél kell. Hogyan alakulnak az események a bejrúti merénylet után? Miközben a libanoni fővárosból a hét elején változva érkezhettek a konszolidációs törekvések és az ellentétek hírei, bomba robbant. Nem átvitt értelemben, hanem a maga fizikai valóságában: az öngyilkos merénvlő másfél mázsás robbanórakománya, egy diplomáciai rendszámmal ellátott teherautóval, romba döntötte az amerikai nagy- követség épületét. A sors iróniája, hogy a tavaly április 18-án, az amerikai nagykövetség kilencemeletes nyugat-bejrúti palotája ellen elkövetett merénylet után (63 halott, több mint száz sebesült) a diplomáciai misszió a falangista milíciák , által ellenőrzött Kelet-Bejrútba költözött, a most felrobbantott, biztosabbnak tartott házba... A mentés, romeltakarítás folyik, az áldozatok számáról ellentmondó jelentések érkeztek. Még zavarosabbak a tettesek kilétére irányuló találgatások. Egy telefonáló, aki a francia hírügynökség irodáját hívta, a Dzsihad, az Iszlám Szent Háború nevű szélsőséges szervezet nevében „vállalta” a robbantást. Ezt a csoportot. amiről semmi hiteleset sem tudni, már több merénylettel kapcsolatba hozták, s neki tulajdonítják a Vörös- tengeren valamint a Szuezi- öböiben elhelyezett fantom- aknák ügyét is. Több nyugati lap síita hátterűnek mondja a csoportot, de ugyanakkor a legtekintélyesebb siita mozgalom, az Amal vezetője, Nabih Berri a, libanoni nemzeti egységkormány minisztere élesen elítélte a terrorcselekményt. Ezt tette Valid Dzsumblatt is. A terrorcselekményeket minden józanul és reálisan gondolkozó politikai irányzat elítéli és visszautasítja: Amennyire szükség van az Egyesült Államok közel-keleti és libanoni magatartásának következetes bírálatára (Washington legutóbb teljességgel elszigetelődött a Biztonsági Tanácsban, amikor vétójával egyedül maradt a dél-libanoni izraeli lépések védelmében), annvjra nem az öngyilkos merénylők jelentik a megoldást. A terrorcselekmények végső sorón ürügyül szolgálhatnak (lásd az aknák vagy az újabb flottaösszevonások). hogy folytassák és fokozzák az amerikai katonai jelenlétet. A Közel-Keletnek s a'talán legnyugtalanabb pontnak számító Libanonnak tartós rendezésre van Szüksége: az úiabb kavarodás ismét erre figyelmeztet Mit jelentenek a dél-afrikai összetűzések? Parókás bírák, ünnepélyes koppantások a házelnöki marsallbottal — megnyílt a brit örökség formai jegyeit viselő dél-afrikai parlament legújabb ülésszaka. Ezzel befejeződött a dél-afrikai alkrt- mánymódosítási folyamat. Az anpartheid rezsim áttért az elnöki kormányzásra, Botha eddigi miniszterelnök államfővé lénett elő Megkezdte munkáját a két „mellék- kamara”, a 80 tagú félvér 'és a 45 tagú ázsiai parlament, s kineveztek két színes bőrű minisztert, tárca és befolyás nélkül. A módosítások célja az volt, hogy kozmetikai műtétet hajtsanak végre, s arra hivatkozva megpróbálják Dél-Afrika elszigeteltségét oldani. (Jellemző példa, hogy a „változásokra” hivatkozva megalakult Japánban a dél-afrikai baráti társaság. ..) A kozmetikázásnak azonban komoly „szén- séghibái” vannak. Amint az köztudott a félvéreknek! mindössze 20, az ázsiaiaknak 18 százaléka vett részt a szavazásban s az ország népességének 70 százalékát jelentő feketék továbbra is ki vannak zárva a politikai éleiből. Az alkotmánymódosítást ezért a tüntetések heves hulláma kisérte, két hét alatt negyven halálos áldozatá volt a rendórsortűznek. A helyzet változatlanul nem jutott nyugvópontra s újabb összetűzésekkel lehet számolni. Nem teljesíti az apartheid- rendszer azokat a vállalásokat sem, amelyeket Angola és Mozambilc irányába tett, amikor a közelmúltban bizonyos kompromisszumos megállapodások születtek. Angola földjén ott tartózkodnak a behatolt dél-afrikai katonai erők, s Botha beiktatásán részt vett egy különös szívélyességgel fogadott fekete vendég. Nem más, mint Savimbi. az angolai népi rendszer ellen gerillaháborút folytató, túszszedéseiről hírhedt Unita szervezet vezére. Dél-Afrikában úgy változnak a dolgok, hogy semmi sem változik... Réti Ervin W Újabb zavargások Baszkföldön Milyen diplomáciai tevékenység várható az ENSZ közgyűlési ülésszaka kapcsán? Szeptember harmadik keddjén (egészen pontosan: a szeptember harmadik vasárnapját követő kedden) az idén ts megtörtént a hagyományos nyitány az ENSZ közgyűlésében. Az ülésszak sorszám szerint immár a harminckilencedik, ami utalhat a világ- szervezet immár csaknem négy évtizedes történetére. Az első héten főként ügyrendi kérdések szerepeltek, s megválasztották az új közgyűlési elnököt Paul Lusaka zambiai diplomata személyében. (Ebben az esztendőben, a földrajzi váltás szerint, az afrikai államok csoportja következett s Lusaka volt az egyetlen jelölt.) Még teljesebbé válhatott az ENSZ egyetemessége. a legújabb, százötvenkilencedik tagállam Bru- ,nei, a kicsiny, de rendkívül gazdag délkelet-ázsiai olaj- szultanátus. Az általános vita holnap kezdődik, s ennek során csaknem valamennyi küldöttségvezető kifejti majd országa nézeteit a nemzetközi helyzet fő vonásairól. Érthetően különös figyelem előzi meg az első héten felszólaló Reagan elnök, valamint Gromiko szovjet külügyminiszter beszédét, annál inkább, mert ugyancsak a most kezdődő héten szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóra és Gromiko Fehér Ház-beli látogatására is sor kerül. A szovjet—amerikai eszmecserék természetesen zárt ajtók mögött folynak majd, de a közgyűlési beszédek hangvétele sok tekintetben eligazítást adhat majd a kapcsolatok jelenlegi állásáról. (Zavaró tényező természetesen, hogy a választási kampány derekán vagyunk, így az amerikai elnök ENSZ- beli beszéde nyilván béke- szeretetéről hivatott meggyőzni az amerikai közvéleményt, viszont nem elegendők a szép szavak, Washington részéről végre tettekre is szükség van.) Az ülésszak jelentősége abban is áll, hogy lehetőséget ad számos protoKollmentes találkozóra, a közös New York-i tartózkodások kapcsán. Tizennyolc állam- és kormányfő illetve kilencvenkilenc külügyminiszter jelezte eddig részvételét az ENSZ munkájában, s többszáz kétoldalú találkozóra kerül sor. Ezek már meg is kezdődtek, s különös figyelem kíséri Gro- rniko programját. (Tavaly a szovjet külügyminiszter nem utazhatott el New Yorkba, az amerikai hatóságok provokatív magatartása, a repülőgépének fogadására kimondott tilalmaik miatt.) A szovjet külügyminiszter találkozott afgán és pakisztáni kollégájával s a megbeszélések során nyilván az Afganisztán körül kialakult helyzetről volt szó. összejövetelén Kiprfanu ciprusi elnökkel elsősorban a ciprusi válság volt a téma: az ENSZ-fő- titkár közvetítésével folytaPénteken este úiabb zavargásokra került sor a spanyol- országi Baszkföldön. Az utcai tüntetéseket az váltotta ki, hogy néhány órával korábban egy párizsi fellebbviteli bíróság jóváhagyta azt az első fokú ítéletet, amely arról intézkedik. hogy az ETA baszk terrorszervezet hét tagját kiadják a madridi kormánynak. A szóban forgó személyeket, gyilkosság vádjával a nyáron tartóztatták le Franciaországban. A mostani bírósági döntést a francia kormánynak még jóvá kell hagynia. A legnagyobb rendbontásra San Sebastianban került sor, ahol összecsaptak az ETA í éltető, a madridi kormányt gyalázó tüntetők, valamint a rendfenntartó erők. A rendőrség több esetben könnygáz- gránátot használt. A szétoszlatott, majd újból összegyűlt tűntető menet megzavarta a városban folyó nemzetközi filmfesztivált, amelyen éppen egy francia filmet mutattak be. A vetítést csak kétórás késéssel tudták folytatni. Bilbaóban szintén többszá- zan vonultak az utcára — elitélve az. „áruló franciákat”. Nem sokkal éjfél után „ETA-rnenet” indult el BU- baóból, Vitorlából, San Sebas tiánból a több mint 500 kilométerre lévő Herrera börtönhöz. Az ötven autóbusz és többszáz gépkocsi alkotta karaván résztvevői Spanyolország legjobban őrzött börtöne előtt szombaton délután „tisztelgő menetet” tartottak, emberibb bánásmódot követelve az ott fogva tartott baszk terroristáknak. Vízum Az Egyesült Államokban kedvelt téma a sajtó szabadságának, az újságírók munkafeltételeinek biztosítása. Ezért különösen furcsa, hogy az amerikai illetékesek megtagadták a beutazási engedélyt Don Rojastól, aki a Nemzetközi Újságíró Szervezetet képviselte volna az ENSZ- ben, s részt kívánt venni a fejlődő országok újságíró-szervezeteinek, a Natwj-nek értekezletén. Indoklás nem hangzott el. Az okot mégis sejteni lehet: Don Rojas vezető grenadai újságíró, aki a néhai Maurice Bishop miniszterelnök sajtótitkáraként dolgozott, s természetesen több ízben elítélte az amerikai inváziót. Mindennek fényében már nem !s olyan különösen furcsa, hogy az amerikai illetékesek — sajtószabadság ide, sajtószabadság oda, — megtagadták Rojastól a beutazást engedélyt, _ (r. e.)
