Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

Kongresszusi versenyben a tüzbelygyárlak Elfekvők elővétele — HOGY JUTOTT ESZÜK­BE, hogy felajánlásokat te­gyenek a kongresszusi mun­kaversenyben? — Mi olyan „kitalálón” bri­gád vagyunk; szeretünk kez­deményezni — felel a brt- g idvezető — Nem is lehe­lünk másfélék, hiszen mérnö­kök, üzemmérnökök, techni­kusok vannak köztünk több­ségben. Beszélgettünk a té­máról. Hogy személy szerin 1 ki hozta fel nem tudom, de felvetődött, hogy tegyünk vál­lalást é3 tettünk. Láng, sorozatban Kereken húszéves a Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár Feoktyisztov nevét vise- Jő műszaki szocialista brigád­ja. A kollektíva hatszor ér­demelte ki a Vállalati kiváló címet, hatszor kapott arany­jelvényes elismerést — a töb­bi között; Ilyen gazdag múlt­tal szinte természetes, hogy nem hagyták pótvállalás nél­kül az idei évet: új felaján­lásokat tettek az utóbbi hó­napokban kibontakozó kong­resszusi munkaversenyben. — Az első felajánlásuk: a Láng kályha sorozatgyártásá­nak műszaki előkészítése kis­sé formálisnak tűnik, hiszen e/. egyébként is feladatuk len­ne. .. — Feladatunk lenne — bó­lint Flaskai Károly 47 éves brigádvezető. — De előbbre kellett hoznunk a határidőt. Rajtunk is sok múlik abban, hogy a terméket még az ősz­szel piacra dobjuk. Mert ak­kor van a kályhának keletje, nem pedig tavasszal. Egy hó­nappal előbbre hoztuk a ha­táridőt, és azóta lényegében már el is végeztük a munkát. A csapat másik két föl- ajanlása: elfekvő anyagot tesznek fölhasználhatóvá tár­sadalmi munkában, valamint jelentős mértékben csökken­tik,^ melegüzemi selejtet. Önzetlen ifjak A brigád munkahelyén, a tágas rajzteremben itit is, ott is huzalkötegek vannak, asz­talokra, földre lerakva. — összesen 260 ezer forint értékű kábelt hoztunk ki a raktárból — kösíli a brigádve­zető. — Ezeket évekkel ez­előtti termékekhez szereztük be, de már nem tudjuk őket az eredeti formájukban fel­használni. Így is a felhozott készletnek körülbelül csak a fele alkalmas arra, hogy át­alakítással hasznosítsuk őket. Most legutóbb 525 köteget készítettünk egy^ fajtából. Együtt összesen vagy hétszáz órát fordítottunk a munkára, és ez 45 ezer hasznot jelent, de a behozatal járulékos költ­ségeit, is beleszámítva 60 ezer forint eredményt hozott a vállalatnak. — Ebben azt is kell nézni — hívja fel a figyelmet Var­ga János 28 éves technológus —, hogy ezek importált alkat­részek voltak, hitelből hoztuk be őket. Leírni csak akkor szabad ezeket, ha felhasznál­juk. így a kamatterheik már évek óta sújtották a vállala­tot. Azon Voltunk hát, hogy felhasználjuk minél előbb a nagy részét. Ezen most túl­vagyunk. Aztán ami helyett felhasználjuk ezeket, azok is külföldről behozott kábelok lettek volna. így egy csapásra irnportpótlást is elértünk. Varga épp házat épít, ön­zetlen tehát, amikor heti há­rom-négy órát társadalmi munkában „rádolgozik” a mű­szakra. Nem várja még csa­lád odahaza a 21 éves Borda Pál technológust, „ö a főká­beles” — mondja róla a bri­gádvezető. Szorgalmasan ügy­ködik: lecsípi a huzalok vé­gét és új sarukat rak rájuk. — Kifizetődő ez vállalati szempontból; egy technológus munkaidő alatt betanított munkát végez? — Nemcsak munkaidő alatt — rázza fejét a szemüveges fiatalember. — Hetente há­romszor-négyszer is itt mara­dok hatig. Nekem nem érde­kem közvetlenül ez a dolog, de mégis érdekel, hogy ne vesszen kárba az érték. Hasz­náljuk fel mindet, ha már itt vannak, mégpedig minél előbb. — Szüleitől tanulta ezt a gondosságot? — Talán nem, bár ők Is vigyáznak az értékekre. Azt szeretném, ha a vállalat ki­kerülne abból a nehéz hely­zetből, amiben van. Es ez a munka több szempontból is hasznos ehhez a célhoz. Már jó jel — HARMADIK VÁLLALÁ­SUK, hogy az öntödei selejt csökkentésével több mint egy­milliós megtakarítást érnek el. Mit tehetnek önök ezért? — Sűrűbbé, alaposabbá tesszük a minták felülvizsgá­latát, gyakrabban tartunk technológiai ellenőrzést — meséli a brigád vezető. — A megtakarításnak egyébként csak egy részét könyveljük el mi, a másikat az öntödeiek javára írják. Az ottaniakkal szemben fokozzuk a számon­kérést: az utóbbi napokban négy technológiai figyelmez­tetőt küldtünk a gyárrészleg­vezetőnek : konkrétan megne­vezve, kik hol sértették meg a gyártási előírást. Korábban nem volt ekkora szigor. De már látszik az eredmény: mérhetően kisebb a selejt az utóbbi hetekben.,« M. I\ Havrán István 75 éves / „Aki egyszer o bányát, iga­zán megszereti, megszokja az atmoszféráját, a légkörét, az többé nemigen tud tőle szaba­dulni. Nem fél a veszélytől, a nehézségektől, de nem is' be­csüli azt le”. íme, ebben a két mondat­ban foglalható össze Havrán István önvallomása a fekete gyémántért évszázadok óta ví­vott verejtékes küzdelem szép­ségéről. Azé a Havrán Istváné, aki mozgalmas élete során bármely posztra került is, meg­maradt bányásznak. Olyan bá­nyásznak, aki az elmúlt több mint fél évszázad során nem csak átélője, de átalakítója is volt a történelemnek, mégpe­dig igen nehéz időkben. „Éle­te minden percében a bánya­munkásság érdekeit szolgálja, és bárhová . kerül, mindenütt azt fogja szolgálni” - ezt mór a Bányamunkás című szakszer­vezeti újság írta róla 1949. má­jus 7-én, Mindenki Pista bácsiját oz egész ország bányásztárso’- dalma, szakszervezeti tagsága jól ismeri, becsüli és tiszteli. Nógrádban ma is sok barátja, ismerőse van. Ezen nincs ' mit csodálkozni, hiszen 75 évvel ezelőtt - 1909. szeptember 17-én - a szénbányászatáról híres-nevezetes Mátranovákon született. Édesapja, szülei még cselédek voltok Losonc közelé­ben. A föld "mostohán fizetett, ezért hátat fordítottak neki. Ka­póra jött, hogy 1906-ban meg­nyitották Mátranovákon oz első bányát. A Havrán család 1909-ben költözött a bányász- településre. Itt született bele a szegénységbe az István gyerek, aki első öltönyét 15 éves korá­ban kapta. Polgári iskolát végzett és 20 évesen örült, hogy bányaiokatosként keres­heti kenyerét. Ám a napi 2,3 pengő fizetés bizony kevés volt. Inkább a szénfalhoz kérte ma­gát. Vájárként dolgozott Klste- renyén a fronton és elővájóson is. Szorgalmát, szakértelmét dicséri, hogy 1943-ban már ak­nászként tevékenykedett. A má­sodik világháború vérzivataros eseményeit mint bányásznak sikerült elkerülnie. Am a hazai szénbányászat csaknem halálos tőrdöfést kapott a német fa­siszták és magyar talpnyalóik embertelen pusztítása miatt. Az ország 1941-45. között 22 milliárd forint értékű háborús kárt szenvedett, melyből 65 mil­lió a bányák berobbantásából, a gépek elhurcolásából, vízzel történt elárasztásából keletke­zett. Kisterenyén a felszabadu­lás első napjaiban — 1945 januárjában - szintén a vízte­lenítés volt a legsürgetőbb fel­adat. Az elsők között ott se­rénykedett Havrán István is. A Magyar Kommunista Pártba Kisterenyén lépett be, 1945. •január 8-án. Az egész ország szénért kiáltott, hogy az újjá­építés megindulhasson, hiszen o’ szón az ipar kenyere. Hav- rón István példamutató szor­galmának, vezetői rátermettsé­gének köszönhette, hogy 1946 nyarán már Kisterenye-bánya- telep párttitkárának "választot­ták. Tevékenyen részt vett a szakszervezeti mozgalomban. Ennek révén került személyes kapcsolatba 1948 elején Pot- hornik Józseffel. így emlékezik első találkozásukra: „Amikor kihívattak a bányából, eljött a lakásomra. Ő hozott fel Buda­pestre, a bányászszakszerve­zetbe, országos versenytitkár­nak. Ettől oz időtől dolgoztunk együtt. Józsi bácsi gyakran járt vidékre. Támogatott engem. Jó kapcsolatban voltunk”. Havrán István pályafutásánál« íve meredeken emelkedett fel-' felé. Országgyűlési képviselőnek 1949-ben választották megJ Másnap hívatták a pártközpont­ba. Alá kellett írnia egy le-’ mondó nyilatkozatot, hogy a párt javára lemond a képvise­lői juttatásról. Lemondott! Egy év múlva már a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára volt. Újabb esztendő elteltével pedig a bánya- és energiaügyi miniszter első he­lyettese. Czottner Sándor mi­niszter jobbkeze, akire még ma is szívesen emlékeznek vissza a nógrádi bányászok. Termelj többet, mint tegnap - ez volt a jelszó az 50-es évek elején. És a bányászok igyekeztek meg. feleni a követelményeknek. Ek­kor már 1953-at írtak. Havrán István, az egykori bányász az Országos Bányamüszaki Főfel­ügyelőség elnöki székébe ke­rült, és e tisztségét nyugdíja­zásáig betöltötte. Tavaly ápri-’ listái a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökeként 75 évesen is fáradhatatlanul tevé­kenykedik. Szívesen jár vissza szülőföldjére. Legutóbb, hétfőn Salgótarjánban, a chilei szoli­daritási nagygyűlés rokonszen­ves előadója volt. Pista bácsi barátságos, közJ vetlen, kedves ember, bár az egészsége már nem a régij Hangja meleg, bár oly erős,' hogy szinte zavarba hozza az embert. Ma' is igazi bányász,' aki nem könnyen nyílik meg az idegenek előtt, de okit egyszer megkedvel, ’ azt soha nem hagyja cserben. Ha közéleti tevékenysége során . elfárad. Leányfalu melletti kis földjén kertészkedik, maga termeszti a konyháravalót. Boldog ember." A távolba tekint vissza és messzire tud előre nézni. A nógrádi bányá­szok nevében 75. születésnapJ jón a hagyományos bányász-’ köszöntéssel üdvözöljük a fá­radhatatlan szakszervezeti ak­tivistát, Havrán Pista bácsit: Jó szerencsét! Farkas József a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségi tagjaj a Nógrádi Szénbányák szakszervezeti titkára Gyógyászati eszközök a Metrípoadbél A hódmezővásárhelyi Metripond mérleg­gyár a mérleggyártás mellett újabban külön­féle gyógyászati eszközök gyártására is vál­lalkozik. Most készült el — hazai találmány’ alapján — az első sorozat a bokatörések gyógyulását elősegítő, úgynevezett karmos bokalemezekből. A bokacsontokat összefogó rozsdamentes, illetve szövetbarát acélleme­zekből álló készülék két évig is beépítve marad a sérült testrészben. Belőle a trau­matológiai intézményekben történő kipróbá­lások után évente több ezret gyártanak. Ugyancsak a Metripond készíti a haza! gyógyintézetekben mór sikeresen kipróbált további orvosi eszközt, a kézsebészeti mű­tőkészüléket, amellyel a sérült kéz műtét közben úgy rögzíthető, hogy az operáló or­vos minden oldalról jól hozzáfér, s nélkü­lözhető a korábbi három-négy személyes asszisztencia. Közvetlenebbül kapcsolódik a mérleggyártáshoz további új orvosi eszkö­zük, az elektronikus vezérlésű kórházi ágy­mérleg. Több tokhal Az Európa és Ázsia határán kát adja, teljesen megtiltot- folyó Urál folyóba a tokha- ták a homok és a kavics ki- luk száma csaknem a dupla- termelését A fol ó t menU jara növekedett. Ez az övezet .. három köztársaság —az ovezetebcl több mint kétszáz Oroszországi Föderáció, Ka- ipari és mezőgazdasági üze- zah,sztán és a Baskír ASZSZK met kitelepítettek, a városok — természetvédelmi intézke- vízszükségletét most a fúrt dései révén vált lehetővé. artézi kutakból és a folyóme­A folyó árterében, amely a . , , . ... ..... , _ Szovjetunióban kifogott tok- r7encen kívuh fold alatti ta- féléknek mintegy S0 százaié- vakból elégítik ki. N emegyszer elhangzik: Mások talán 'álmosnak, iga­az értelmiségiek vállal- zán vidékinek láthatták' ezt hatnának többet is a az életet, de nekünk tele volt közéleti feladatokból. Csak mozgással, .fiatalos lendület­növelheti társadalmi rangju- tel. Mi éltük és éljük ezt a gi lény és ebben én benne kát, ha egy-egy lakóközösség várost. A régi, vasárnapi sé- érzem a tettet is, magyarul a — Ezen még sohasem gon- ság felelős posztjára is. Te- doükoztam, de azt hiszem endőnk fontos, hiszen az elő­ilyen pillanat' nincs. Azem- terjesztéseket véleményezzük bér általában társas, közössé- a tanács szervezési és műkö­érdekében mozgósítják lemi tőkéjüket”. Balassagyarmaton, a 43-as választókörzetben dr. Ora- vecz Lajos ügyvéd a tanács­,szel- ták... mindenki szépen felöl­tözve, ráérősen az ünnepi ebéd után... Hol van az már? tényt, hogy a közösség dol­gaiban jelen kell lenni, segí­teni kell azt, ami nehezebben tag. Harminchat esztendőt podott az ipar, fejlődött mondhat magáénak, négy esz- közlekedés, szaporodtak a la­Az emberek a várossal együtt halad. Kinek-kinek képességei változtak meg. Ahogy gyara- szerint. Közélet? Élet! Egye­a dűl ki élhetne? Szükségünk dési szabályzatának ' megfele­lően, a végrehajtás részkérdé­seiben pedig az ellenőrzés­ben működünk közre. — Az ügyvédi munka meg­lehetősen sok időt igényel, nem épp kötött munkaidejű hivatás. tendeje érdemelte ki a vá­lasztók bizalmát. — Nem vagyok ősbalassa­gyarmati — vallja meg be­szélgetésünk elején a bajszos fiatalember. — Bemecebará- tiban születtem, ott jártam általános iskolába, de közép­iskolásként — Balassis diák voltam — ez a város adott otthont a kollégiumban. Épp kótelepi házak, úgy lett moz­galmasabb az itt lakók élete. — Épp az ifjúkori ismeret­ségek, barátságok révén köny- nyebb volt a beilleszkedés. — Nem ’csupán könnyebb, hanem természetes is. Nem ereztem a különbséget. Fele­segemmel albérletben kezd­tük, mint sok tyozzátík ha­azt a négy esztendőt töltöttem soníó fiatal. Gyűjtöttünk, ku­Dr. tanácstag itt, amikor az tember nagyon érzékeny és fogékony. Miután az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem állam- és jogtudomá­nyi karát elvégeztem nem is gondoltam másra, mint arra, hogy Balassagyarmaton kezd­jem meg az ügyvédbojtárko- dást. A munkaközösségben számítottak rám, hát idejöt­porgattunk, így aztán hét év­vel ezelőtt házat vásároltunk, amin mindig van tennivaló. Jöttek -a gyerekek, lányunk van egymásra. Egyébként kol­légistaként a diáktanács tit­kára voltam, az egyetemen a áll. Gyakran meg is keresnek szervező titkár teendőit lát- a. választók. Kapcsolatunkra most kezdte az elsőt, fiúnk jam el. Belenőttem a feladat- igazán elmondható, hogy „élő” négyesztendős. Baráti körünk kialakult, gyakran találko­zunk, eszmét cserélünk, se­gítjük egymást. Otthon . va­gyok, otthon vagyunk. Nyu­tem nyomban. Azóta vagyok god tan mondha tom, hogy sem egzisztenciálisan, sem emberi balassagyarmati. Ennek tizenegy éve. — Mi tette vonzóvá ezt a kisvárost a kamasz Oravecz Lajos számára, hogy aztán a felnőtt is otthonául válassza? — A kiegyensúlyozott, nyu­ba. — Meglepte-e tanácstagi je­lölése? — Meg. Ügyvédi munkám során szinte napi kapcsola­tom volt és van a tanáccsal, szempontból nekem nem volt szervekkel, szervezetekkel, né­„beill'eszkedési” gondom. — Négy esztendeje tanács­tag. A közéleti érdeklődés jön mi betekintésem van felada­taikba is. Ugyancsak mun­kám során számtalan emberi de ezt mindenki nyugtázhat­ja is, aki a Bercsényi utca felé sétál. Virágok, fák, fű mindenütt. És tisztaság! — Mivel nem elégedett? — Talán lehetnék aktí­vabb. ..? Tudom, hogy az ál­lamkasszában nem elegendő a pénz. Hepehupás a járdánk, jó lenne fölújítami. Igen ám, de másutt még ilyen járda sincs, hát oda kell inkább koncentrálni a forintokat. Többet kell tennünk a két kezünkkel, saját erőből és a korábbi évek gyakorlatától ez eltér. Nehéz megértetni. De nincsenek konfliktusok, amik föl ne oldódnának az , egyenrangú beszélgetéseken. — Jövőre választás lesz. Milyen reményekkel née a választások elé? O z ésszerűbb irányítás kö­veteli meg a körzetek összevonását. Kevesebb tanácstagi körzet lesz. Nehe­zebb lesz „megmaradni” az emberek bizalmában annak, aki nem dolgozik kellő ener­giával azon a helyen, ahová a választók bizalma állította; — Mi változott a négy esz- alighanem el is búcsúzhat... tendő alatt körzetében? „Korteskörutat” nem fogok — Megoldottuk a szennyvíz tartani, de a körzet igényeit elvezetését, ez a legfontosabb, és a város lehetőségeit isme- A szomszéd körzet tanácstag- rém. A lehetőségek és az igé- jával, Oroszi Gáborral együtt nyék összhangját kelj megte- szorgalmaztuk a Holt-Ipoly remtenünk, elsősorban nekem. — Bercsényi utcai házunk ajtaja mindenki előtt nyitva és erre büszke vagyok. Napi munkám része a tanácstagi munka. magától, véletlenszerű, vagy kapcsolatom is kialakult. Nyíl-, kialakul az emberben? Egy­godt életvitel, ami akkoriban általán tetten érhető a pilla- íjiég nagyon is jellemző volt. nat? ván ezek miatt' esett rám a megtisztelő választás. Megvá­lasztottak az ügyrendi bizotl­betemettetését. Vége a bűz­nek, a fertőzésveszélynek körzeteinkben. Egyébként a körzetben élők sokat dolgoz­nak a környezet szépítéséért, Aztán meglátjuk. H. Z. Ojita kohászaik Az újítások száma és haté­konysága jó, vagy rossz fényt vet egy-egy terinelő-gazdálko- dó egységre. Az újítások ha­tékonyan segítik a gazdasági eredmények növekedését a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben, és erre nagy szük­ség is van. A tendenciát ér­zékelteti, hogy míg két év­vel ezelőtt 465 újítást nyúj­tottak be a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben, tavaly már 506 ötletember állt elő javaslatokkal. Általános ta­pasztalat, hogy sajnálatosan kevés nő és fiatal újított. Az idei első fél évben a beadott, és bevezetett újítá­sok száma csökkent, ám az eredmény növekedett és ez a lényeg. Az első nyolc hónap­ban 17,3 millió forintot ta­karított meg a nagyüzem a! gyári újítók révén. Az elért eredménnyel az illetékesek en­nek ellenére nincsenek megelé­gedve. Az újítások növelésa érdekében az év utolsó ne­gyedében újítási hónapot, vaj lamint az üzemekben ötlcH napot kívánnak szervezni,1 Megfogalmazódott, hogy a be­nyújtott újításokat 30 napon belül mindenképpen el kell bírálni, mert elhúzódása ked­vezőtlenül hat az újítási kedvj re. Ennek felkeltésében je­lentős feladatai vannak a szak-j szervezeti tisztségviselőknek.’ A szakszervezeti bizottság el­határozta, hogy a jövőben is támogatja a hiányosságok feltárását, ugyanakkor a meg­újulást segítő kezdeményezé-l seket serkenti, illetve elisJ mérésben részesíti. Olyan furJ fangos ötletemberek követőit keresik, mint Bagyinszki Jój zsef, aki 33, Kovács La'osJ aki 32 és Gaál József, aki 30 éve vesz részt az újítómoz­galomban. NOGRÁD - 1984. szeptember 15., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents