Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-14 / 190. szám
Tiszta, csillagos égbolt (I.) Megszokni, és a kivételek A város elcsendesült, a delutános műszak dolgozói is hazaindultak, az éjszakások pedig elfoglalták társaik helyét a salgótarjáni öblös- üveggyár kemencéi, automata gépei mellett. Az ég tiszta, csillagos, az idő pedig kellemes. Megtörtént a munka szétosztása, s ahogy haladt előre az óra mutatója, úgy lendültek munkába az éjszakai műszak brigádjai. * Csanádi Andrást, az I-es (izein művezetőjét viszonylag csendes magányában zavarom, meg. A 14 éve váltó ' műszakba járó fiatalember azzal kezdi, hogy az éjszakás műszak azért jobb, mert kevesebb a gondja, nagyobb az önállósága, nem beszélve arról, hogy a nagy nyári melegben sokkal jobb ilyenkor dolgozni. A jelenlegi időjárást így minősíti: elég tűrhető nyarunk van... Kisvártatva a következőkkel folytatja: — Megszokni az éjjeli munkát nem lehet, csak bele lehet törődni. így vélekedik annak ellenére, hogy elismeri: egy idő után az ember szervezete átáll. A műszak Indításakor előadódnak kisebb-nagyobb gondok, azt követő időszakban viszonylag könnyebb a dolgom. Szavalt megerősíti, illetve cáfolja az ablaknál álló üvegfúvó, aki mutatja, hogy az üveg minősége nem jó. Petries Károlynak hívják — mondja felém fordulva a művezető. — Sajnos a keverő nem működik jól. Petries Ká- rolynak pedig a következőket mond ja: — Szed jétek le a tetejét... Nem sokkal később ismét nyílik az ajtó és Mulyad Gábor brigád vezető lép be rajta, majd a következőket mondja: — Rossz az üveg... A művezető először ugyanazt mondja, mint az előbb, majd a következőkkel egészíti fait — Ha ezután sem jó, akkor menjetek át a G kemencére... Még néhány szót váltunk, az általa vélt okokról, aztán lépteinket a kemencék felé irányítjuk. A 24 éves Gyen«? József •zárkészítő a következőtökéi fogad. — Az éjszakai műszakot csak elviselni lehet, de megszokni nem. A meleg melle Bt, most az üveg minősége sem e legjobb. De csinálni kell, hogy meglegyen a pénze az embernek. — Rövidesen felemelik a műszakpótlékot — vetem közbe. — Nem mssz az, de csak «kikor kapjuk meg, ha teljesítjük a követelményeket — válaszolja. Utunk innen Újházi Zoltán meó-csoportvezetőhöz vezet. Vele a minőségről cserélgetjük gondolatainkat: — Még nem ént ki a szalag végére az áru, így hát nem tudom minősíteni az üvegesek eddigi munkáját. Egyébként vita van köztünk, de megegyezünk. Nem hálás feladat a miénk, de ezt is csinálni kell valakinek. Kevesebb lenne a gondunk, az összeütközések, ha mindenki nagyobb odafigyeléssel dolgozna. Aria a kérdésre, melyik műszakban jelentkezik a legtöbb gond, a következőkét válaszolja: — Mindegyikben a minőség javítása a központi kérdés, az ütközőpont — Zömében tőkésexportra termelünk, magasak a követelményék, hogy versenyképesek maradjunk. Ennék megfelelően megszigorították az átvételt — egészíti ki az előbbieket Csanádi András művezető. , — A szériák is bonyolultabbak, kér ismét szót a meó csoportvezetője —, de a követelményből nem lehet engedni. Például az NSZK megrendelő átvevője helyben vizsgálja, a minőséget, s a legapróbb hiba esetén visszadobja a szállításra előkészített árut — vélekedik a meó csoportvezetője. Innen a íl-es üzemibe visz utunk, ahol a fekete hajú, szimpatikus Kazareczki Gyula művezetőre hárulnak az éjszakai műszak tennivalói: a termelés irányítása, ellenőrzése, a váratlanul felmerülő gondok gyors megoldása. Bevallja, hogy az induláskor rossz volt a kedve, mert sok gond nehezedett a vállára. — Egy formát le kellett állítani és kijavítani — mondja. — Ez legalább félórai kényszerpihenőt jelentett. Erre az időre nem tudtam más munkára átcsoportosítani a dolgozókat. Ráadásul na, gyón köves az üveg is. Tegnap reggel vittünk belőle, vagy 2—300 darabot, hogy vizsgálják meg és intézkedjenek, hogy tudjuk teljesíteni a követelményeket. Mi kézi gyártású világítási üveget készítünk tőlkésexportra, s a külföldi megrendelők csak a kifogástalan minőséget fogadják el. — Mi okozott, illetve okoz önnek még gondot a műszak indításakor? — A csapatok összeállítása. Örök kérdés, ki jön be és ki marad otthon. Régj dolog és részben érthető, [mert gyerekes anyákról van szó. A gyerek előre nem jelzi, hogy baja van, vagy .beteg. Ha az illető édesanya nem jön be, gyorsan kell dönteni az átcsoportosításról. Mégpedig úgy, hogy jó legyen a dolgozóknak, ugyanakkor ne Bizonytalan zöldségtermesztő 11 legfontosabb: az érdekeltség legyen fennakadás a termelésben sem — vélekedik Kazareczki Gyula. Nem sokkal később gondolatainak közreadása után megállunk Demény Jánosné pattintógépénél. Arra a kérdésre, hogy szeret-e éjszaka dolgozni, előző munkatársaival szemben igennel válaszol, majd így indokol: — Ilyenkor az egész nap az enyém, s mindent el tudok végezni otthon. Kisvártatva így folytatja: — Akkor vagyok álmos, ha a nappalos, vagy délutános műszakban dolgozom. Tudom, hogy a kollegáik között vannak, akik nem szeretnek ilyenkor dolgozni, de állítom, hogy meg lehet szokni. Hogy kezdődött a műszakom? — Jól — válaszolja. Valószínű ebben aa is közrejátszik, hogy a férfiak egyenrangú munkatársnak tekintik, tisztelik és becsülik. Munka közben, amikor mód adódik rá, elbeszélgetnek, viccelgetnek. — Férjem ugyanezen a pódiumon dolgozik — mutat jobbra, a sürgölődő-forgolódó emberekre —, csak most délutános — folytatja az előbbi gondolatot a . háromgyermekes édesanya, aki 27. éve tagja a kollektívának. Nem sokkal később Müller Gyüla üvegfúvó brigádvezető ezeket mondja: — Az éjszaka jobban igénybe veszi az embert, az étvágya sem olyan, mint máskor. Én például 30 éve dolgozom a gyárban váltó műszbkban, mégsem tudtam megszokni. Ha a melegtől elálmosodom, mert ilyesmi is előfordul, akkor megmosakszom, A mellette dolgozó Mayer Imre brigádtag is egy pár pillanatra abbahagyja a munkát és laikó- nikus tömörséggel így szól: — 1966 óta dolgozom itt. Nekem nem okoz gondot az éjszakai műszak, mert megszoktam. De hiába is zavarna, mert ez a kötelessége az embernek, erre a munkára vállalkozott... Néhány peiore még lehorgonyzónk Holecz Pál brigád- vezetőnél, aki a félautomata gépen dolgozik, és még egy éve van hátra a nyugdíjig. — Ahogy az ember korosodik, úgy csökken az alvásigénye. Amikor éjszakás vagyok, akkor az átvágyam is rosszabb, a felét sem eszem meg annak, amit nappal. Bár megszoktam ezt a műszakot is, de el kell mondanom, hogy - ilyenkor az ember nem tud úgy figyelni a munkára, ahogy kell, mert a reflexei is mások. Állandóan az üveget nézni nagyon fárasztó.,, (Folytatjuk) — venesz Ä piacon mindenki bosz- szankodik. A balassagyarmati háziasszony sokallja a zöldség- és gyümölcsfélék árát, a termelő pedig kevesli. Mindenki a maga pénztárcája szerint mérlegeli a helyzetet, ezért az ellentmondás is érthető. S ebből aztán az is következik, hogy felszínen marad a bosszankodás, az érdeklődés homlokterében marad a zöldségtermelés és -forgalmazás. A zöldségtermelés népgazdasági jelentősége is figyelemfelkeltő. A statisztika szerint a mezőgazdaságilag művelt terület 1,5—1,8 százalékán termelnek zöldséget, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés értékének 4,7—4,9 százaléka származik az ágazatból. Elégedetlen termelők Az exportnövelés egyik lehetőségét is kínálja a zöldségtermesztés. Hazánkban átlagosan 85 küogramm zöldséget fogyaszt egy ember évente, 70 kilogrammot frissen, 15 kilogrammot feldolgozott formában. Ezzel szemben az egy főre jutó zöldségtermelés 190 kilogramm. A termelés tehát meghaladja a fogyasztást, így a felesleget más piacokon lehet értékesíteni. A zöldség- termelés a rubelelszámolású élelmiszerexportnak több mint 30 százalékát adja, a nem rübelelszámolásúnak pedig 5 százalékát. A külpiaci értékesítésiben meghatározó szerepe van a tartósított termékeknek, de a friss zöldségek exportja is jelentősen emelkedett az elmúlt években. Az agrárgazdaságnak tehát fontos ágazata a zöldségtermelés. Ezért a megkülönböztetett figyelemnek párosulnia kellene a megfelelő termelői érdekeltséggel. A valóságban azonban nem így van, legalábbis a termelők magatartása erre utal. Az elmúlt évtizedben csökkent a zöldségfélék „termőterülete, jelezve, hogy valamivel elégedetlenek a termesztők. Az ingadozás 100—130 ezer hektár között váltakozott a hetvenes évek derekán, a nyolcvanas évek elején ismét csökkent a termelői kedv. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik jelentése egyebek között megállapítja: „1970—1982. között sok volt a bizonytalansági tényező, az esetenként egymásnak is ellentmondó kormányzati intézkedések hosszabb-rövi- debb ideig alapvetően befolyásolták az ágazat fejlesztését”. Sokszor háttérbe került tehát a termelők érdekeltsége, emiatt ingadozott a termőterület, bizonytalanná vált egyes zöldségfélékből az ellátás és az export is. Növekvő költségek Az érdekeltségre rendkívül érzékenyek a zöldségterme- ilők. Az elmúlt esztendőkben növekedtek a termelési költségek, drágább lett a műtrágya, a növényvédő szer, a föld műveléséhez szükséges gázolaj, legutóbb emelkedtek a munkabérek közterhei. Mindezek megváltoztatták a termelés jövedelmezőségét. Elsősorban a termelőszövetkezetek és az . állami gazdaságok mondtak le a zöldségtermelésről, valamelyest növekedett viszont a termelési kedv a háztáji és kisegítő gazdaságokban. A falusi portákon ugyanis nem voltak olyan érzékenyek a költségek növekedésére, mint a nagyüzemekben. Jelenleg a zöldségféléknek több mint a felét a kistermelőik állítják elő. Egyes fajoknál még ennél is nagyobb az arány. A nagy kézimunkaerőt igénylő uborkának a 75 százalékát, a hajtatott zöldségféléknek mintegy 80 százalékát a háztájiban termelik. Persze a kistermelők sem hazafiúi kötelességből hajladoznak az ágyások fölött, őket is a biztonságosan elérhető, tisztességes jövedelem hajtja. Ha ezt nem találják meg az ágazatban, másutt keresik lehetőségeiket. Rontja a termelés fejlesztésének esélyeit az is, hogy a hazai mezőgépipar nem érdeÁ kéndioxid és a növények Régóta ismert, hogy a szénben és a kőolajban levő kén elégetésekor kéndioxiddá oxidálódik, majd vízzel ké- nessavvá, végül kénsavvá alakul. Ezek a vegyületek tönkreteszik az épületek anyagát és a növények számára is mérgezők. Müncheni kutatók megállapították, hogy a gáz halmazállapotú kéndioxid behatol a növényi sejtekbe és ott, a sejtnedv vizével ugyancsak kénessavvá, majd kénsavvá alakul át. Ha a növény egy kritikus mennyiségnél többet vesz fel a kéndioxidból, akkor — már néhány perc múlva — azzal reagál a méregre, hogy rohamosan csökken fotoszintézisének az intenzitása. Ennek közvetlen oka. hogy az e folyamatban részt vevő enzimek károsodnak. A gáz- cserenyílások meglazulnak, a klorofill elbomlik, a sejtek tönkremennek, a növény el is halhat. Müncheni kutatók vizsgálatai megiepő eredményeket is hoztak. Megfigyelték ugyanis, hogy ha kevés kéndioxid van a levegőben, az serkenti a növények növekedését. Ez a növények számára kedvező hatás azonban napjainkban, amikor sok kéndioxid kerül a levegőbe, csak i#en ritkán érvényesül, kelt a gépellátás javításában,' így a nagyüzemek és a kistermelők gépellátása rendezetlen. A zöldségtermelésben ugyanis speciális gépeket használnak, a pótalkatrész-ellátás azonban akadozik, emiatt esetenként használhatatlanok a drága masinák. Korlátozza a technológiák fejlesztését, hogy az importból származó gyomirtó és más növényvédő szerek esetenként hiányoznak. n vásárlók igénye Az ágazatnak egyik legsúlyosabb gondja a feldolgozás alacsony színvonala. A piacon ízlésesen csomagolt, jó minőségű árukat keresnek, ezzel szemben a konzervipari gépek többsége erkölcsileg és műszakilag is elavult. Ehhez képest fejlettebb a hűtőipar, de a hűtőlánc kialakítása még akadozik, a kereskedelemben sok helyütt hiányoznak a hűtőpultok. Végül is nem a keresett minőségű áruhoz jut a vevő, s ez különösképpen a külpiaci értékesítést gátolja. Amint láttuk, számos műszaki-technikai hiányosság hátráltatja a zöldségtermelés - és -feldolgozás fejlesztését,' amelyeket meg kell szüntetni. De még ennél is sürgősebb a megfelelő termelői érdekeltség kialakítása. Gép ugyanis csak akkor kell, ha a termelőnek kedve van zöldséggel foglalkozni. Ezért a termelői és forgalmazói érdek egyeztetése mindkét félnek érdeke, s így lehet legjobban szolgálni a vásárlók igényeit is. Farkas József Eözado! indähäz Az ország ma is legnagyobb pályaudvarát, a Keletit egy évszázaddal ezelőtt, 1884. augusztus 16-án adták át rendeltetésének. A maga idején az egész Duna mentén a legnagyobb és legdíszesebb pályaudvar volt a klasszicista stílusú épület, s a hozzá tartozó fedett csarnok. A honatyák 1868-ban bízták meg az illetékeseket az új központi imdóház építésével. A munkálatokhoz azonban csak 1882 tavaszán fogtak hozzá, s egy esztendőt vett igénybe az épületet tartó cédruscölöpök lesüllyesztése az akkoriban rnég mocsaras, város széli területen (a mai Baross téren). A magasépítés elkezdésére 1883 tavaszán került sor, de őszre már tető alá is került a hatalmas épület. A pályaudvar vasszerkezetét a kor neves hídépítő mérnöke, Feketeházy János tervezte — ő álmodta meg többek között a szép ívű Szabadság-hidat is. A csarnokhoz illeszkedő eklektikus épület Rochlitz Gyula alkotása, az ötrészes,’ húsz méter széles, negyven- három méter magas, impozáns, reneszánsz mintázatú kapuzatot, továbbá az épület válamennyi' kovácsolt vas díszítését pedig Jungfer Gyulának köszönhetjük (manapság ugyan csupán díszként szolgál a fokapu, mert az aluljáró rendszer 1969-es át. adása óta az utasok többsége a „küszöb alatt” közlekedik). Száz év alatt a másfél kilométeres pályaudvar kétszeresére nyúlt, s az akkori 26 kilométeres vágányhálózat ötször akkora lett. A nyári forgalomban naponta 251 személyvonatot, köztük 33 nemzetközi expresszi indít és fogad a Keleti, ahol mintegy kétezer vasutas szolgálja a megannyi utast. Képünkön a jubiláló pályaudvart láthatjuk a metró megépítése előtti Időből. Öt tengelyt vezérel az új automatika Az ELZETT Művek szécsényi gyárában külön munkaversen.v folyik a darabbére« szocialista brigádok között. A féléves értékelések alapján a Zója ifjúsági lakatszerelö kollektíva az elsők között végzett. A képen: Vincze Mária, Csontos Józsefné és Mikula Istvánné brigádtagok TETŐ: lakatokat szerelnek. jbáb-A A Villamos Automatika Fő- vállalkozó és Gyártó Vállalat szakemberei olyan mikroszá- mítógépes vezérlést fejlesztettek ki, amellyel a legújabb, több tengelyes szerszámgépeken bonyolult mozgáskombinációk irányíthatók. Az új automatikával ezeknek a szerszámgépeknek akár öt tengelye is — mint például a szánok, a körasztalok vagy a marófej — egyidejűleg és egymással összehangoltan mozgatható. Így ezeken a tópéken a legkülönfélébb geometriai alakzatokra formál, hatók a munkadarabok, igen nagy pontossággal és termelékenységgel. A hazánkban eddig gyártott automatikák legfeljebb két vagy három tengely összehangolt vezérléséről gondoskodnak, s ezekkel nem lehet bonyolult munkadarabokat készre formálni. ^ NÚGRÁD - 1984. augusztus 14., kedd 3
