Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-02 / 180. szám
Befejezte munkáját a Kongói Munkapárt Szovjet nyilatkozat az űrfegyverekről Az űrfegyverekről szóló ' tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai álláspont továbbra is negatív — jelentette ki Alekszandr Besszmertnih nagykövet, a szovjet külügyminisztérium amerikai osztályának vezetője. Besszmertnih utalt a korábbi szovjet javaslatokra, és az amerikai válaszokra, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy Washington valójában nem kíván tárgyalni, ugyanakkor úgy tesz, mintha félreértették volna és kész* lenne minden előzetes feltétel nélkül a Szovjetunióval való párbeszédre. Besszmertnih rámutatott: a Szovjetunió a kozmikus térség militarizálásának megakadályozására javasolta a tárgyalásokat, az amerikai fél viszont a világűr militarizálásának kérdéseiről folytatandó tárgyalásokról beszél. E fogalmazásbeli különbség mögött az a kísérlet húzódik meg, hogy megváltoztassák a tárgyalások témáját, és a tárgyalások így lényegében legalizálnák a fegyverkezési hajsza kiterjesztését a világűrre. Washington elutasította a szovjet moratóriumjavaslatot is. Az amerikai fél emellett továbbra is arra törekszik, hogy az űrfegyverekről folyó tárgyalásokat összekapcsolják más fegyverzetkorlátozási témakörökkel is. Washington propagandamanőverének célja, hogy elhárítsa magáról a tárgyalások megakadályozásának felelősségét, amelyet politikai irányvonala okoz — hangsúlyozta a szovjet szóvivő. Kérdésekre válaszolva Besszmertnih kijelentette: Caspar Weinberger és több más amerikai hivatalos személyiség kijelentései is arról tanúskodnak hogy Washington meg akaria kerülni a bécsi tárgyalásokra javasolt szovjet napirendet. Arról szólva, hogy az amerikai fél már bejelentette: elküldi delegációját Bécsbe, Besszmertnih hangsúlyozta, hogy arról azonban nem esett szó, konkrétan miről kíván az adott delegáció tárgyalni, mi is Washington álláspontja. További kérdésekre válaszolva a szovjet diplomata hangsúlyozta: a Szovjetunió tovább küzd azért, hogy ezt, az emberiség számára rendkívül fontos és komoly kérdést tárgyalóasztal mellett vitassák meg. A világűr fegyverekkel történő elárasztása egy világégés veszélyét hordozza magában, s ezért fontos, hogy Becsben ne; a világűr milita- rizálását, hanem bármiféle fegyver világűrbe juttatásának megakadályozását vitassák meg. Hogy lesznek-e, vagy nem lesznek erről a kérdéskörről tárgyalások Bécsben, ez ma kizárólag az amerikai fél álláspontjától függ — hangsúlyozta végezetül Alekszandr Besszmertnih. NSZK állásfoglalás Hosszú távon jó kapcsolatok a szocialista országokkal ' V,A Német Szö"<»tségi Köztársaság kormány.. hosszú távon építő jellegű, szilárd, jó kapcsolatokra törekszik a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi tagállamával” — jelentette ki szerdai sajtóértekezletén Peter Boe- nisch, a bonni kabinet szóvivője. Az NSZK kormányának állásfoglalására abból az alkalomból került sor, hogy Helsinkiben kilenc esztendővel ezelőtt írták alá az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. A bonni szóvivő megelégedéssel állapította meg, hogy a Helsinkiben elkezdődött folyamat elég teherbírónak bizonyult a nemzetközi helyzet kiéleződésének Időszakában Is. A nyugatnémet kormány bízik benne, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet utótalálkozói Stockholmban és másutt hozWashingfon Az amerikai kormány elnézést kért Becstől egy durva sajtótámadásért —, de kitart a vádak mellett, amelyeket a Pentagon és a kereskedelmi minisztérium képvisel. Ez a tanulsága a legutóbbi nyilvános vitának: meg nem nevezett washingtoni kormánytisztviselők a Wall Street Journalnak olyan „adatokat” szolgáltattak, amelyek szerint Cuellar Bécsben Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára szerdán Bécsbe érkezett. Az osztrák fővárosban csütörtökön megnyitotta az UNIDO, az ENSZ iparfejlesztési szervezete világ- konferenciáját. A főtitkár, közvetítésével a jövő hét elején a bécsi ENSZ- központban újabb tárgyalások kezdődnek a ciprusi kérdés megoldásáról a szigetország kormánya és a török kisebbség képviselői között. Pérez de Cuellar New Yorkból való elutazása előtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjaival zárt ajtók mögött folytatott előkészítő megbeszéléseket a ciprusi problematikáról. De Cuellar korábban, Kurt Waldheim, akkori ENSZ-főtitkár megbízásából próbált közvetíteni a ciprusi viszályban, így a kérdés Most kilenc esztendeje, 1975. augusztus elsején örömünnepet ült a világ: harmincöt különböző társadalmi berendezkedésű ország vezetői aláírták Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. A megállapodás lényege, hogy a résztvevők levonták a történelem legvéresebb konfliktusa, a második világháború tanulságait, nem utolsósorban úgy, hogy hitet tettek az európai határok sérthetetlensége mellett. Kétségtelenül ez volt Helsinki legfontosabb, de korántsem egye'len vívmánya. A charta rögzíti az államközi kapcsolatok alap- elveit; kimondja, hogy a különböző világnézet és a társadalmi berendezkedés nem egyik legjobb ismerőjének, szakértőjének számít. Pérez de Cuellar megérkezésekor adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a tízéves ciprusi viszályban most sem várhatók gyakorlati eredmények, bár, ha kölcsönös jóakarat lesz tapasztalható, közelebb juthatnak a kérdés megoldásához. A főtitkár bizonyos haladást vár az UNIDO konferenciáján a fejlett és a fejlődő országok közötti együttműködés javításában. A fejlődő, mindenekelőtt a latin-amerikai országok súlyos eladósodása nem tekinthető pusztán gazdasági kérdésnek, hangoztatta a perui diplomata, s reményét fejezte ki, hogy a hitelezők nagyobb rugalmasságot tanúsítanak majd adósaikkal szemben. lehet akadálya a békés, sőt tevékeny együttélésnek. A szocialista országok között hazánk is-jelentős szerepet vállalt a Helsinki felé vezető út egyengetésében és azt is jószívvel elmondhatjuk, hogy mi, magyarok is éreztük a Helsinkiben megkoronázott folyamat jótékony hatását. Csaknem fél évtizeden át a világpolitika porondján, minden akkor is meglevő nehézség és tudatosan épített akadály ellenére az enyhülési folyamat volt az uralkodó. Európa — és nemcsak Európa — országai között látványosan, naponta érezhetően és tapasztalhatóan megnövezá fognak járulni a Kelet és a Nyugat közötti bizalom és együttműködés elmélyítéséhez — hangoztatta Peter Boenisch a Kohl-kormány nevében. (MTI) elnézést kér osztrák cégek — úgymond — „kényes amerikai technológiát adnak tovább a Szovjetuniónak”. Az osztrák kormánykörökben nagy feltűnést és felháborodást kiváltott, bárdolat- lan hangnemű támadás, a megalapozatlan állítások ellen a washingtoni osztrák nagykövet illetékes helyeken tiltakozott. Mind a kereskedelmi, mind a külügyminisztérium elhatárolta magát a laptámadás hangnemétől, de lényegét illetően nem cáfolták azt. Sőt: McCormack, kereskedelmi miniszterhelyeties csak annyit mondott, hogy nem volt igazságos Ausztriát kipécézni, mert más országos is hasonlóan járnak el. Erwin Lánc osztrák külügyminiszter aki Los Angelesben tartózkodik, megelégedéssel vette tudomásul a hivatalos amerikai megnyilatkozásokat a két ország változatlanul szívélyes, baráti viszonyáról. Ugyanakkor mind ő, mind osztrák gazdasági, üzleti körök aggodalmukat hangoztatják a támadás gazdasági következményei miatt. A The Wall Street Journal hitelrontó cikke után osztrák cégek várhatóan nehezebben juthatnak majd korszerű amerikai termékekhez, s általában árt a gazdasági kapcsolatoknak Ausztria rágalmazása az amerikai tőke befolyásos lapjában. kedtek a két- és sokoldalú kapcsolatok, kiszélesedett a politikai, tudományos-műszaki, kereskedelmi-gazdasági együttműködés, tért hódított a kölcsönös előnyök őszinte keresése, a kérdések valóban konstruktív megközelítése. Arra azonban — barátaink, sőt, egyes nyugati körök mellett — mi, magyarok is már akkor figyelmeztettünk, hogy a folyamat csak akkor válik visszafordíthatatlanná, ha a politikai enyhülést katonai enyhülés követi. Nem a szocialista országokon múlott, hogy ennek sajnes, pontosan az ellenkezője történt. Amikor már világszerte kezdett szárba szökkenni a Helsinki nevével jelzett folyamat, atlanti, ezen belül ia kongresszusa A Kongói Munkapárt III. kongresszusának több mint 700 küldötte jóváhagyta a központi bizottság beszámoló jelentését, amelyet Denis Sas- so-Nguesso elnök terjesztett a pártfórum elé. A kongresszust követő központi bizottsági ülésen őt választották meg újra a kb elnökévé. A kongresszus ezenkívül több határozatot fogadott el fontosabb politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekről. Megválasztották a párt vezető szerveit — a központi bizottság és a politikai bizottság tagjait — s a következő kongresszus időpontját 1989-re tűzték ki. Denis Sasso-Nguesso kongresszusi zárszavában hangoztatta, hogy az elfogadott határozatok biztosítják a köztársaság további sikeres előrehaladását a kizsákmányolástól mentes új társadalom építésének útján. Rámutatott, hogy az ország előtt rendkívül nagy gazdasági, politikai és, társadalmi feladatok állnak, s ezek megoldásához erősíteni kell a párt vezető szerepét, növelni kell a tagság öntudatát és minden szinten tökéletesíteni kell a pirt- szervek munkáját. A nemzetközi helyzettel foglalkozó határozat egyebek között megállapítja, hogy napjainkban növekszik az Imperializmus agresszivitása, az imperializmus semmibe veszi a népek jogait és a nemzetközi jogszabályokat. A küldöttek felhívással fordultak a világ haladó erőihez, hogy védelmezzék a békét és a népek függetlenségét. (MTI) Howe Hongkongról tárgyal Nagy^Britannia és Kína megállapodásra jutott a két ország között Hongkong jövőjéről megkötendő megállapodás főbb pontjaiban — közölte szerdán Hongkongban tartott sajtóértekezletén Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter, miután befejezte négynapos tárgyalássorozatát e kérdésről a kínai vezetőkkel. Mint ismeretes, Peking és London már hosszú ideje tárgyal egy olyan megállapodás lehetőségéről, amely meghatározná, milyen feltételek mellett kerülhet kínai fennhatóság alá a kikötőváros a brit gyarmati igazgatás lejárta (1997) után. Howe sajtóértekezletén egyebek között jelezte, hogy az egyezmény értelmében Hongkong megtarthatja majd jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerét, szabadon dönthet saját gazdaságpolitikájáról, megőrizheti szabadkikötői státusát és jogi rendszerét, beleértve a bíróság előtti fellebbezési jogot. A kikötőváros szabadon tárgyalhat majd kereskedelmi kvótáiról a különböző nemzetközi szervezetekkel. (MTI) elsősorban amerikai körök támadást indítottak Helsinki chartáiának betűje és szelleme ellen. Nekiláttak, hogy megbontsák, lerombolják azt a pillért, ami az enyhülési folyamat alapja volt: a két világrendszer katonai egyensúlyát. Ehhez ugyan már az Egyesült Államok jelenlegi elnökének elődje hozzákezdett, de Ronald Reagan az amerikai politika fő vonásává tette a gátlástalan törekvést, a katonai erőfölényre. A szocialista országok továbbra is szeretnék megőriz- ri, sőt, továbbfejleszteni Helsinki vívmányait és hazánk most sem tétlen ebben a küzdelemben. Kilenc esztendővel az aláírás után biztosabban tudjuk, mint valaha, hogy a tét az emberiség jövője. Harmat Endre NÓGRAD - 1984. augusztus 2., csütörtök “1 Évforduló, tanulságokkal Sztráikok és tanácsok Londoni libikóka Az idei nyáron nem csupán az időjárás bizonyult szeszélyesnek a brit szigetországban, hanem a politikai élet is meglehetősen változékony volt. A londoni jelentések felváltva adtak hírt a torykormány sikereiről és gondjairól, s sokszor még a szakértők is heves vitákba bonyolódnak arról, hogy merre billen most éppen Thatcher asszony politikai libikókája. ÉVFORDULÓS BIZONYÍTVÁNY Pedig a nyárelőt még a kincstári optimizmus légköre jellemezte. A konzervatív miniszterelnöknő — aki nemrég ünnepelte első választási győzelmének ötödik évfordulóját — roppant pozitív bizonyítványt állított ki a kabinetje tevékenységéről. Jubileumi nyilatkozatában kiemelte az infláció erőteljes csökkenését, a gazdasági növekedés és az ipari termelés megélénkülését, s kedvezően értékelte országa külkapcso- latainak alakulását is. Sőt, Margaret Thatcher még afelől sem hagyott kétséget, hog” jelen'egi mandátumát nem tekinti az utolsónak; magyarán szólva meg van győződve arról, hogy 1988-ban ismét, immár harmadik alkalommal elnyerheti a választók bizalmát. Nehéz megítélni, hogy mennyire megalapozott ez a felhőtlen derűlátás. Nagy- Britannia egyes gazdasági eredményei ugyanis kétségtelenül alátámasztják a hivatalos dicshimnuszokat, más területeken viszont észrevehetően gyülekeznek a viharfelhők. Gond mindenekelőtt a munkanélküliség változatlanul magas szintje. Az állástalanok számát ma csaknem három és fél millióra becsülik, s a merev moneta- rista gazdaságpolitikát folytató torykormányzat továbbra sem hajlandó olyan irányváltásra (például fokozott állami támogatásra), ami e tendenciát megállíthatná. Ezért nem csodálható, hogy a legutóbbi parlamenti pót- és részleges tanácsi választásokon már érződött a közhangulat módosulása: az ellenzéki munkáspárt és a szociáldemokrata—liberális szövet, ség jó néhány helyen mért érzékeny csapást a konzervatív' jelöltekre. Júniusban nagyjából ugyanezt tükrözte a strasbourgi Európa-parla- ment brit képviselőinek megválasztása is: ekkor egyértelmű 1 munkáspárti előretörésnek lehettünk tanúi. BÁNYÁSZBONYODALMAK Felemás eredményt szült Thatcher asszony számára az utolsó közös piaci csúcsértekezlet is, ahol Anglia évek óta húzódó költségvetési visz- szaterítési kérelme volt az első számú vitapont. A nagy nehezen tető alá hozott kompromisszum pénzügyi szempontból nem teljesen előnytelen Londonnak, de messze elmarad az eredetileg remélt és követelt engedményektől Mindehhez járult a bányászok sok hónapos sztrájkja, amely kétségtelenül a brit belpolitika egyik fő tehertételévé vált. Az alapprobléma — dióhéjban összefoglalva — az, hogy a bányászszakszervezet (NUM) nem fogadta el a kormány könyörtelen leépítési terveit (20 ezer dolgozót fenyeget az elbocsátás veszélye és húsz gazdaságtalannak ítélt bányát akarnak bezárni), s széles körű munkabeszüntetésre hívta fel tagságát. Az illetékes szénhivatal (NCB) ha.ilíthatatlannak mutatkozott, a toryvezetés pedig látványosan elhatárolta magát az egyszerű munkaügyi konfliktusnak minősített szituációtól. Ám, az események hamar átcsaptak a gáton: a sztrájkőrségek (elvileg törvényellenes) bevetésével a NUM a legtöbb bányavidékre, a bányák háromnegyedére ki tudta terjeszteni a sztrájkot, amely a legfrissebb becslések szerint máris Margaret Thatcher kormányfő — hajihatatlanságot ígér a bányászokkal szemben milliárdos nagyságrendű károkat okozott. (Az erőműv Írben ugyanis a jóval drágább kőolajat használják fel). Ehhez képest apró-cseprő tételnek tűnik az a néhány százezer font, amelyet az NCB a bányászok, s személy szerint, harcias vezetőjük, Arthur Scargil! ellen hirdetett propagandakampányra irányzott elő. A bányászsztrájk gyorsan felforrósította a kedélyeket. Tucatszámra rendeztek tüntetéseket, ezreket tartóztattak le, s több százra tehető a rendőrökkel történt összecsapások sebesültjeinek száma. Thatcher asszony azt is kilátásba helyezte, hogy a sztrájkok kibővülése esetén netán a katonaságot veszi igénybe a létfontosságú közszolgáltatások fenntartására.' Különösen kiéleződött a helyzet, amikor — részben saját sérelmeik nyomán, részben szolidaritásból — sztrájkba léptek a brit dokkmunkások is, s napokra megakadt a forgalom a szigetország teherkikötőiben. SZAPORODÓ FIGYELMEZTETÉSEK A kormány kerJelhetetlen- sége valójában jóval többet takar, mint puszta kívülállást egyik vagy másik iparág, vagy vállalat ügyein. A háttérben az rejlik, hogy a konzervatív kabinet változatlanul egyik legfontosabb céliának tekinti a szakszervezetek szerepének visszaszorítását. a szakszervezeti jogok megnyirbálását; s ezzel persze csapást akar mérni legerősebb politikai ellenlábasára, a közvélemény-kutatások szerint ismét feljövőben levő munkáspártra. Akad még egy terület, amely az elmúlt hetekben egyre több nehézséget okozott a miniszterelnöknőnek, s amelyről a közeljövőben is bizonyosan sokat hallhatunk; ez a városi tanácsok kérdése. A torykabinet — még a saját pártján belül szaporodó ellenvéleményeket is figyelmen kívül hagyva — igyekszik csökkenteni hatáskörüket, már csak azért is, mert legtöbbjük ellenzéki Irányí- tás alatt áll. Igaz. a nagy vihart kavart indítvány átmenetileg lekerült a napirendről, mivel még az általában igen lojális lordok háza is ellene foglalt állást. Thatcher asszony helyzete összességében azonban mégsem ingott meg kritikus mértékben. Változatlanul kényelmes parlamenti többségre támaszkodhat, s kihasználhatja az ellenzéki erők éles ellentéteit. De egyre többen figyelmeztetik: nagyobb rugalmasságot, kompromisszumkészséget kellene tanúsítania,' ha nem akarja, hogy a politikai libikóka következő billenőse után a földön találj« magát... Szegő Gábor t r
