Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-08 / 185. szám

Éjszakai műszak (II.) Több a vidékről Éjszaka van. néhány perccel éjfél után. Gépek zúgása ve­szi körül az embert. Az üzemcsarnok magasan fekvő kitört ablakai jobban szembe -'(köznek, meg a piszkos üvegek. Ki ér fel és rá a magas eceknez? A köszörűs magányosan dolgozik, egyedül egy kisebb csarnokban. Aztán mee-ra-g,jelenik egy targonca: a tele vasládát odébb fcmeli, villáján ládát köszörülendő anyagokkal. A rűzihorganyzób-ir hárman vannak. Vagy ötven métert futnak a szálak a berendezés egyik végitől a másikig. Itt most nem lehet beszélgetni. Az egyik munkás mondja, amikor vastag drótköteget emel a dobról: — El lehet képzelni, hogy milyen az éjszakai munka. Endrefalvárói járok be. Jó, ha naponta négy-öt órát pi­henek. Négy gyerekem van. Az asszony meg kórházban. Ezért most még nehezebb: ram vár a kert körül a nyá­ri munka is. * Negyvenszálas horgany­zó hosszú csarnokában töb­ben tevékenykednek a gép mellett. A kemence vörösen izzó szájából sűrűn feszülnek a vékony drótok. Sinkó Sándor harminckét éves betanított munkás, ke­mencekezelő, tizennégy éve jár három műszakra. Etesen lakik, két gyereke van, fele­sége a BRG-ben dolgozik. — Ha jó a drót,' lehet egy ikics.it pihenni, ha viszont a szál elszakadozik, azt meg kell csinálni. Nekem két óra körül a legnehezebb, akkor álmosodom el leginkább. Az éjszakázást nem lehet meg­szokni. A táplálkozás rend­szertelenségét pedig egyálta­lán nem, annak ellenére, hogy itt éjfél körül vacsorázom, és általában jól is esik. Még az ötvenszázalékos pótlékkal sem lehet megfizetni az éj­szakai műszakot, habár nyolc­ezer forintot is megkeresek. Reggel, ha hazamegy, meg­eteti az állatokat, aztán le­fekszik, és két óráig alszik. Ha keveset pihen, akkor a műszakban három óra tájban majd lebukik a feje a meleg­től. — Etesról nem járnak so­kan az éjszakai műszakba. Esténként a buszon vagy ti­zenöten vagyunk. Nekem ez az első munkahelyem, nem érdemes csavarogni. Kell a pénz, dolgozom hát. * Ravasz Tibor negyvenhat éves művezető Karamcslapuj- tőről jár be a gyárba. Hu­üreset hoz, majd ismét tele szonnégy évet töltött el há­rom műszakban. — A javítási munkák mi­att nem sokan dolgoznak most, tízen. A fluktuáció nem olyan nagy, mint négy-öt évvel ezelőtt, öt-hat fő van a műszakomban, akiknek két- három éves a munkaviszonya, a többieknek ennél hosz- szabb. Egy műszakban könnyebb lenne, de két gyereke van, az egyik középiskolás, a má­sik általánosba jár. A felesé­ge is három műszakiban dol­gozik, Karancslapujtőn a ro- piüzemben. Műszakjaik elté­rőek, hogy a gyerekeikkel mindig legyen valaki. Két és fél éve van ez így. Betaní­tott munkában dolgozik: a felcsévélő, a motollás, az üs- tös, a kemencekezelő. Az éj­szakások között a vidékről bejáró a több, de talán a gyár összes fizikai dolgozói között is ők vannak többen. Akadnak, akik más szakmát hagytak ott az itteni betaní­tott munkáért. A művezetői irodában éles ciripelés hallatszik. A gépek állandó monoton bugása csak halk kíséret e hangnak. — Mi ez? — kérdezem. — Fehér tücsök — mondja a művezető. Kettő-négy óra között egy­két kávéval serkentik magu­kat az emberek. Az éjszakai műszakban nincs sok sérü­lés, a délutánosiban ennél több van, pedig a létszám a két műszakban azonos. Az emberek nagy része délelőtt odahaza dolgozik, így fáradé­konyabbak délután. — Nem tudok olyan em­berről, aki szereti az éjszakai műszakot, de mégis vannak, akik szabadságukat inkább a nappali műszakra esően ven­nék ki, mert az ötvenszáza­lékos éjszakai pótléknak van vonzóereje. * A huzalműben körbejárok még egy kisebb csarnokot. A kitárt ajtó csal be. Nagy a zaj, gyorsan pörögnek a dró­tok a kötegekben. Távolabb néhány munkás a gépek kö­rül: az egyik észrevesz, ahogy nézelődök, s mikor elhaladok bejáró az üvegezett fülkéhez megy, ami a csarnokban áll, beko­pog, és bóbiskoló, fáradt arc emelkedik fel. A hengermű kikészítő üze­mében nagy zaj sincs, meg nagy fény sem. Feltűnő a többi csarnokhoz képest a félho­mály. A csarnok mélyén lá­tok néhány embert. A mű­vezető irodája a csarnok ele­jén van. Fáradtnak tűnik Szupuka Gyula 32 éves mű­vezető. Mondja is, ez nem az éjszakai műszaktól, hanem, mert rossz napja volt. Szak­mája szerint gépésztechnikus, két éve dolgozik a gyárban. — Az éjszakai műszak? Ha a művezetés hivatás, s ha az ember elkötelezi magát és az acélgyárba kerül, ahol a mennyiségi mutatókhoz a há­rom műszak feltétlenül szük­séges, akkor azt csinálja. A piaci helyzet szabályozni fog­ja a műszakokat, ha a ren­delésben hiány lesz, bizonyá­ra nem lesz éjszakai műszak sem. Éjszaka most csak nyolcán dolgoznak, de általában hú­szán vannak a műszakban. A betanított munkások ará­nya nagyobb a szakmunká­sokénál. A kikészítés nrndig más munkafogásokat kivan, ezért egy jó munkabrigad ki­alakítása nehéz. Hengerelt anyagok félkész méretre da­rabolását végzik, amit expor­tálnak. A műszak kritikus időpontja két óra után je­lentkezik. A sérülések lehető­sége is ekkor nagyobb és gond az is, hogy a látási viszonyok rosszak, ebben a csarnokban van a legsötétebb. A körollós kezében bizony nincs csattogatő olló. Csik Miklós egy vezérlőpult mö­gött áll, keze a fogantyúkon és gombokon, figyeli a gép­ben futó szalagacélt. — Egy éve dolgozom három műszakon. Jobban kikészül az ember, a nappali alvás nem ér annyit, mintha éjjel pihen­nék. De hát egyelőre muszáj csinálni, mert kell a pénz. Négy és fél ezer forintot ke­resek Havonta. Reggel fek­szem le, fél egyig, fél kettőig alszom. A hat óra alvásra szükségem lenne, de ezt nem mindig tehetem meg, mert gyakran akad munka otthon, tüzelőt behordani, meg egye­bek, Huszonhat éves vagyok, nős, két gyermekem van, fe­leségem gyesen. (Folytatjuk) Zsély András It1. Ezt kellene gépesíteni j pályázati feltételek Mitől kiváló a vállalat? Minden évben április táján több tucat vállalat teheti ki cégtáblája mellé a Kiváló vállalat kitünte­tő emblémáját. Köztük jó néhányan szinte minden esztendőben szerepelnek a névsorban. A MEDICOR- on kívül az ország határa­in túli is hírnevet szerzett magának a Győri Vagon- és Gépgyár, a VIDEOTON, a miskolci December 4. Drrótművek, a salgótarjáni síküveggyár. Vajon mi a titka sikerüknek? Hogyan szerezték meg, tartják évék óta vezető pozícióju­kat a vállalatok között hirdetett versenyben? Más. ként közelítve, milyen kri­térium alapján tűnhet ki manapság egy cég a nehéz külső és gazdasági feltéte­lek között? Megváltozott szabályok Ahogy minden verseny­nél szokás, a pályázat fel­tételeit az Ipari Közlöny­ben megjelenő felhívás foglalja össze. Ám, a Ki­váló vállalat címért folyta­tott küzdelem szabályai az Ipari Minisztérium meg­alakulása utáni esztendőd ben megváltoztak. Immár két éve kevesebb, de a gazdálkodás egészét jól tükröző adatok alapján ha­sonlítják össze az eredmé­nyeket, S már nemcsak egyetlen esztendő kiugró mutatói hozhatják meg a sikert, három év együttes adatai, az ez idő alatt el­ért fejlődés számít elsősor­ban. A vállalatoknál össze­állított pályázatnak csak egyik része tartalmazza a száraz számokat, a szöve­ges részben maga a cég vall munkájáról és ered­ményéről. Természetesen elsősorban a különböző mutatók körvonalazzák a leendő győzteseket. Ezek egyértelműen a gazdaság­politika preferált céljait fogalmazzák meg. Például az értékelés szempontjai közétartozik a tőkésexport éveken át tartó dinamikus növelése, az importkivál- tá® konkrét eredményei, az anyaggazdálkodásban és energiafelhasználásban mu. tatkozó, a vállalat kezde. ményezésére megvalósult megtakarítás. A pályázat szövegébe nem véletlenül került be a „konkrét” jel­ző. Manapság ugyanis na­gyon divatos a máshol, másnál avagy csak közve­tett módon mérhető meg­takarításokat emlegetni. Nem egyszer hallani a vál­lalatoknál járva: „a mi munkánk hasznát a szabá­lyozás labirintusában más cégek zsebelik be”. De a Kiváló vállalat cím csak a legjobbaknak jár, olya­noknak, akiknél valutában, vagy forintban mérhetők a gazdálkodás eredményei. Szigorú a zsűri A szorosan vett gazdál­kodási szempontokon kívül a szociális ellátás, a szocia­lista brigádverseny alaku­lásáról szintén számot kell adniuk a vállalatoknak. De a pozitív eredményeket feltüntető adatok mellett olyan táblázatokat is ki kell tölteni, amelyekről nem szívesen beszélnek egyetlen cégnél sem. Pél­dául a szerződéses fegye­lem alakulása sokat elárul a gazdálkodás színvonalá­ról. Képes-e a cég időben a vevő igényei szerint szál­lítani avagy az év végi hajrában fut fel a terme­lés? Ezeket az ingadozáso­kat jól tükrözi az évente kifizetett kötbér összege. A mennyiségi eredmények mellett a minőség sem ma­radhat el. Nem mindegy, hányszor térnek vissza a közületi vagy magánvásár­lók a hibás, használhatat­lan portékával. Éppen ezért a minőségi kifogások miatt adott engedmények összegét is be kell írni a pályázatba. A munkaügyi bírósági ügyek számáról szintén faggatódzik a szi­gorú zsűri: hány esetben ítéltek a dolgozók javára a bírák, s mikor került ki a vállalat győztesen? Mint e felsorolásban kiderült, elsősorban a gazdálkodás minőségi mutatói alapján ítélik meg az egyes válla­latokat. Igaz, a mutatók más-más súllyal szerepel­nek az értékeléskor, az egyes adatokat különböző nagyságú szorzókkal nö­velik, így juttatják érvénye re a gazdaságpolitika pre-; fér ált céljait; például az export növelése és a jöve­delmezőség három éveni keresztüli változása számít leginkább. A számszerű adatokat számítógép dolgozza föl, a adja meg a vállalatok köJ zötti rangsort. De ez még nem jelenti a végered­ményt, hiszen nem lenne Igazságos pusztán az „okos masinákra” hagyni a dön­tést. A maximum tízolJ dalas szöveges bemutatko­zást a gép rangsorával együtt a szakértőknek kell értékelniük. Döntésük után az ágazati tagozódásnak megfelelően öt csoportban hirdetnek eredményt ápri­lisban. Külön kategóriák­ba kerültek az egymással nem vagy alig összehason­lítható cégek, így a ver-’ senyben egyenlő eséllyel —' bár eltérő adottságokkal Indulhatnák. II rendszer tovább feilődik Az első két év egyértel­műen igazolta az új pályá­zati rendszert, a megvál­tozott értékelési szempon­tokat. Ám a tapasztalatok alapján az Ipari Miniszté­rium és a szakszervezetek illetékesei már dolgoznak a rendszer továbbfejleszté­sén. A népgazdasági prio­ritások fontossági sorrend­je változhat, ezt a súlyzás, nál figyelembe kell venni.' Másrészt jó néhányan ja­vasolták az év elején, hogy a tőkésexnort teljesítését az eddiginél nagyobb súly- lyall vegyék számításba, és a szocialista kivitel is sze­repeljen az értékelés szempontjai között. Az új pályázati rendszer — ahogy a leírtakból ki­derül — egy vállalat mun­káját, életét átfogóan ve­szi számításba, főleg a mi­nőségi jegyek alapján dől el, hová kerül a kitünte­tés. Kitartó, magas szín-' vonalú munka éveken ke­resztül — valószínűleg „mindössze ennyi” az ál­landó győztesek titka. Hasznosítható fakéreg Egy bruchsali (NSZK) cég érdekes módját dolgozta ki a fakéreg hasznosításának. A kereganyagot megőrlik és szemcsés szerkezetű anyagot (úgynevezett kéreggranula- tamot) készítenek belőle. A granulátumot belekeverik n. tégla anyagába (az agyag­ba), és amikor azt kiégetik, akkor a benne lévő kéreg­anyag elég. és a helyén üre­gek maradnak vissza. Az üre­ges szerkezetű tégla könnyebb és jó hőszigetelő. Egy másik felhasználási mód“, a granu­látummal a talajt porhanyit- ják; lazítja, melegiti szellőz­teti a talajt és növeli a viz- megtartó képességét. A talaj­javítás céljára készítendő granulátumot megfelelő vegy­szerekkel beoltják, és az en­nek hatására meginduló ké­miai bomlás során az legkeve­sebb 50 C-fokra hévül fel. A kéregben élő károsítok közül azok, amelyek az őrlést túlél­ték, a felhevülés következté­ben elpusztulnak. Szupermélv fúrások Á Szovjetunióban, a Kasz- pi-tenger partvidékétől észak­ja egy különlegesen mély fú- í ólyukat telepítettek, amely- lyel pontosan meghatározzák a föld mélyebb rétegeinek szerkezetét. Ilyen szupermély fúrásokat végeztek a Kauká­zuson túli területen is, továb­bá Nyugal-Szibériában, Kö- zép-Ázsiábán. A Kóla-félszi­geten (Sarkvidék) a fúrószer­kezet elérte a 12 kilométeres mélységet. A szovjet szakem­berek olyan mélységből hoz­lak fel kőzetmintákat, ame­lyet korábban elérhetetlennek tartottak. Környezetkímélő erőmű Angol, egyesült államokbeli és svéd szakemberek olyan — 64 megawattos — kísérleti erőmű tervén dolgoznak, amely széntüzelésű lenne ugyan, de nem szennyezné a környezetet. A szenet nagy nyomáson egy olyan anyagból álló ágyban (pl: mészágybun) égetnek el, amely a benne le­vő ként megkötné. így a füst­gázok kéndioxidmentesek len­nének. Az ilyen tüzelésmod feleslegessé tenné a füstgáz­tisztító berendezéseket. Az erőmű 64 megawattos telje­sítménye a füstgázok hőjének visszanyerésével még javít­ható Egy életút tisztessége Nyolcvan éve született Jeszenszky Aladár sejtették, mit őriz lakása rej A Kommunisták Magyar- országi Pártja és a KIMSZ salgótarjáni ke rületi bizottsága 1930-ban röpiratot adott, ki amely arra szólította fel a bányászokat, a gyárak munkásait, hogy álljanak le a gépek, szüntes­sék: be a munkát május else­jén. Legyen ez a nap a salgó­tarjáni iparmedence dolgozói­nak harci napja. Olyan nap. amelyen a csendőr- és rendőr­szuronyok árnyékában is meg­mutatják erejüket. Mert nem akarnak a bányák sötét, leve­gőtlen mélyén, a füstös gyá­rakban elsorvadni, munka, kereset nélkül élni, nyomorú­ságosán éhen veszni. A felhívás nem kevés köve­tőre talált. Több ismert kom­munista — így Eppich Albert, Sulyok András — a losonci május elsejei rendezvényekre indult, hogy együtt fejezzék ki tiltakozásukat a nyomor, a kizsákmányolás, a készülő háború ellen. Fiatal bányász. Jeszenszky Aladár vitte őket úttalan utakon, rejtve vala­mennyit az árgus szemek elöl. Később már az illegális kom­munista párt tagjaként kapra feladatul: segítse át a határon a Csehszlovákiában dolgozó magyar kommunistákat. Nem csak azért bíztak benne, mert jól ismerte a határszakasz legrejtettebb zegét-zugát. A fiatal bányászt a nehéz esz­tendők elkötelezett, bátor kommun istává érlelték, aki társaiért a legkockázatosabb megbízatásoknak is eleget tett. Jeszenszky Aladár 1904. au­gusztus 8-án született Ka- rancsalján. Apja bányász volt, és maga is, a baglyasaljai bá­nyaüzemnél szabadult, 17 esz­tendősen. Lakatos volt, mun­kát azonban csak nehezen, hosszú vándorlás után talált. Eljutott Pilisvórösvárra, majd a nagybátonyi, meg a bocsar- lapu.itöi bányánál kapóit munkát és szerény keresetet. Aztán Macskalyukon, a bá­nyai vasútnál kubikolt és jól megértették egymást azokkal, akik ugyan nem voltak tagjai az illegalitásban dolgozó kommunista pártnak, de egyetértettek a kommunizmus eszméjével és azzal is, hogy a kizsákmányolás, az elnyo­más ellen a munkásoknak együtt kell fellépniük. Közö­sen raktak meg a nehéz csil­léket kővel, amelyek alatt Csehszlovákiából érkezett röpcédulák lapultak. Gyakran megtörtént, hogy a veszélyes csomagot otthon rejtette ad­dig, amíg nem szállítottak oda, ahol munkások százai várták a felvilágosító, a tet­tekre serkentő szavakat. Nem kisebb kockázatot je­lentett az 1930-as években a pártsajtó terjesztése, a Buda­pestről érkezett üzenetek közvetítése Csehszlovákiába. Jeszenszky Aladárra ebben a munkában is számíthattak a párt vezetői. Tapasztalt párt­munkásként óvatosan, körül­tekintően tette a dolgát. Kö­zeli ismerősei, barátai sem tett zugaiban, a műhelyben, a padláson. Megtörtént, hogy a csendőrök gyanút fogtak, figyelni kezdték, mert sejtet­ték, hogy az olvasott, okosan politizáló munkásember fon­tos megbízatásokat teljesít a kommunista pártban. „Tef- tenérni” azonban nem tud­ták, pedig sűrűn rá-rányitot- ták az ajtót. A házkutatások rendre eredménytelenül vég­ződték. Jeszenszky Aladar mindig kifogott rajtuk. Olyan helyre rejtette a titkos anya­got, ahol a csendőrök) nem is sejtették. A háború, az ország német megszállása nyomán erőteljes ellenállás bontakozott ki a megyében is. A karancslejlősi bányászok mintegy háromszá­zan, 1944 novemberében meg­tagadták a németek, a német­bérenc kormány kiszolgálá­sát, es a fegyveres ellenállást választották. A karancslejtos* bánya mélyén rejtőzködő ma­roknyi bátor bányász ellen­állását végül is megtörték, vezetői menekülésre kénysze­rültek, Kozik Ferencet, meg másik két társát egy ideig Jeszenszky Aladár bújtatta üldözői elől. Nemigen gon­dolt arra, hogy a munka amit vállalt veszélyes, neki magá­nak, családjának is baja es­het. Akkor sem igen törődött ezzel, amikor a somoskői ba- zaltbánya gépeit, berendezé­seit rejtette el társaival a va-i kon menekülő németek elöl: Minduntalan az járt a fejé­ben, mennyire kellenek majd ezek a gépek, ha vége lesz a háborúnak, és a munkásem­berek a maguk gazdái lesz­nek. A felszabadulás után sem vonult el pihenni. Művezető volt a bazaltbányánál és a pártalapszervezet titkára. Az 1956-os ellenforradalom ziva­tarában elkötelezett kommu­nistaként tette a dolgát az üzemben. Azon fáradozol t; hogy mielőbb helyreálljon a rend, meginduljon a munka, rendezzék a pártalapszervezet sorait. Már nyugállományom» volt, békésen, csendesen pe­reghettek volna napjai, ami­kor hírét vette, hogy a so­moskői termelőszövetkezetben szükség van minden munkás­kézre. Ott dolgozott, amíg csak erejéből futotta. M unkájáért, bátor kiállá­sáért több elismerést,' kitüntetést is kapott: Jeszenszky Aladár. Mégis ar­ra volt a legbüszkébb, hogy munkatársai a kőbányánál, a termelőszövetkezetben egy­formán tisztelték, becsültek,' szakmai hozzáértést, munka­bírását, segítökészségét és mélységek igazságszeretetét. Két esztendeje, hogy eltá­vozott közülünk. V. 6. NÓGRAD — |19M. augusztus 8., szerda ®

Next

/
Thumbnails
Contents