Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

As URH-rádlótelefonok több fajtája készül a BRG salgótarjáni gyárában. bemérése és ellenőrzése fontos feladat. ■ készülékek Kereskedni kísérletek nyomában Cenfrumban a gazdaságosság Fél év alatt százhúsz és fél millió fórint értékű árut adott el a salgótarjáni Cent­rum Áruház: nyolc és fél millióval több bevételt elérve a tervezettnél. A nyereség- tervüket egyharmad résszel teljesítették túl. E kereske­delmi siker — legalábbis részben — a kollektíva kí­sérletező kedvére vezethető vissza. Kenőt egyszerre Párhuzamosan két újszerű ösztönzést is alkalmaztak Idén a Centrumban. Egyik a még tavaly áprilisban beve­zetett, úgynevezett „jövede­lemérdekeltségi rendszer”. A másik pedig az idén, minisz­tériumi kezdeményezésre al­kalmazott kísérleti bérgaz­dálkodás. E két módszer lé­nyegében azonos cél elérésé­re mozgósítja a kereskedő- apparátust: gazdaságosabb, nyereségesebb forgalmazást ösztönöz. „Szimultán” al­kalmazásuknak az az értel­me, hogy együtt nagyobb ré- zzesedést tesznek lehetővé az áruházi dolgozók számára. A többletteljesítésből eredő ha­szon bizonyos hányadát meg­kapva, tavaly is, idén is több százezer forint ráadásjövede­lemhez jutottak a kereske­dők, természetesen egybeszá­molva. A sokat emlegetett szemlé­letváltozást itt nem rábeszé­léssel kívánták megoldani, hanem zsebbevágó anyagi ér­dekeltséggel. Míg korábban az áruház különböző osztá­lyai abban voltak érdekeltek, hogy kerül, amibe kerül ala­pon, növeljék a forgalmat, most a gazdaságos forgalom- gyarapítással járhatnak csak jól. A telefonköltségtől kezd­ve az utazási kiadásokon ke­resztül a csomagolóanyagok ésszerű fölhasználásáig min­denre figyelniük kell a ke­reskedőknek, ha nem akar­nak anyagilag rosszul járni. Sok számítás „Nem úgy kel! a csoma­golóanyaggal spórolni, hogy rosszul csomagolom be a ve­vőnek az árut — fejtegetik az áruházban —, mert az megbosszulja magát: csök­kenti a vevők vonzódását az üzlethez. Ez rövid távú taka­rékosság lenne. Hanem az­zal, hogy ha például bejön egy haver és kér mondjuk zacskót, akkor ne nyomjunk a kezébe tízét, nekem mind­egy alapon. Hanem adjunk neki egyet-kettőt. Látszólag nem nagy változás, mégis fél év glatt 30 ezer forint meg­takarítás származott pusztán csomagolóanyagból A minden lényege« muta­tóra kiterjedő ösztönzést ter­mészetesen nem „csupán” el­határozásból vezették be. Négyhónapos előkészítéssel alakították ki, honosították meg azokat a mérési mód­szereket, ''amelyek lehetővé teszik, hogy az osztályok naprakészen tudják, hol tar­tanak, min kell változtatni. A követelmény és a lehető­ség együttesen megváltoztat­ta a megszokott munkastí­lust. „Több gondolkodás, na­gyobb figyelem szükséges — mondják a darabosztályon. — Régebben nem volt any- nyi cetli a mellékszámítások­kal, mint most. Ezek szük­ségesek ahhoz, hogy megfe­lelő legyen a készletszint, a forgási sebesség, és mindig sokszínű maradjon a válasz­ték. Ugyanakkor az eladók­kal is többet kell foglalkoz­ni. Tájékoztatni kell őket sű­rűn a felaratokról, a gondok­ról, és be kell őket vonni az üzleti döntésekbe. Eldönthet- né egyedül is *z osztályve­zető, hogy mit Szerezzen be. De pont azt ne kérdezze meg, aki el fogja adni?...” Kiszolgáló szervezők Az é»s»erfl, ennélfogva ha­tásos ösztönzés élénk keres­kedésre sarkallja as áruhái Irányítóit, «»adóit. Ugyanak­kor a kiszolgáló apparátus precíz, rugalmas munkája Is nélkülözhetetlen: „Amikor első alkalommal fizettünk ki komolyabb részesedést a jö­vedelemérdekeltségi rendszer alapján — mesépk az áru­házban —, az egyik osztály- vezető jelentkezett, hogy 6 adni akar a részéből bizo­nyos summát azoknak, akik pontos számításokkal, a kul­turált körülmények megte­remtésével hozzájárultak az eredményekhez”. Molnár Pál Utánpótlás Lehet" ,'“'6 bármi rátermett, lehet kiváló szakember, lehet munkahelye elsőrangú karmestere —, ha nem gondoskodik saját és beosztottai maj­dani pótlásáról, nem tarthat számot a jó ve- zető rangjára. Munkája, szakterülete iránti felelőssége akkor lehet csak teljes éitékű, ha nemcsak a mának szól: holnap, vagy egy év, öt év múlva is kell valaki, aki a lekö­szönőtői átveszi a stafétabotot. Aki addigra felkészült, érett, felelős ember módjára, zökkenő nélkül folytatja elődje munkáját. Ilyen valaki után persze nem akkor kell nézni, amikor már „ég a ház”, közeleg a nyugdíj. Mert valakit akkor is, mindenkeppen talál az ember, ha muszáj, de sem a kollek­tívának, sem a soron levő feladatok teljesí­tésének nem közömbös, hogy 'ki az a bizo­nyos kiszemelt. Hosszú évek tudatos káder- nevelési, .előkészítési munkáján múlik a váltás sikere. Éppen erről, az alkalmas emberek kisze­meléséről, neveléséről, tanításáról_ vitázott legutóbbi ülésén a MÉSZÖV elnöksége. S mint kiderült, érdemes volt e témát teríték­re helyezni ismét, mert nincs minden rend­ben e téren, s ezt aligha csak a fogyasztá­si szövetkezetek mondhatják el magukról. A testületi tagok vitájának első megjegy­zése szerint kevés a szövetkezeteknél a dip­lomás szakember — noha számuk az utóbbi esztendőkben valamelyest nőtt — s még ke­vesebb az ösztöndíjas. Nem vélerienül volt a vita nyitánya éppen ez az észrevétel: az al­kalmasnak látszó szakemberelmek minde­nekelőtt tanulniuk kell. hogy majdan elfog­lalhassák a vezetői széket. Állami és szö­vetkezeti kereskedelemben, sőt másutt is gyakran elhangzó érv, hogy a taníttatás drá­ga és kockázatos. A rizikó abban áll, hogy a frissen diplomázott fiatalra bizony köny- nyen rácsaphatnak más cégek, elcsábíthat­ják. s akkor a szövetkezet hiába költött ok­tatására. Ez a veszély valóban fönáll. ám nemcsak a szövetkezeteket fenyegeti, s ko­rántsem elegendő ok arra, hogy éppen az ösztöndíjon iparkodjanak takarékoskodni. Az effajta spórolás vétkes könnyelműség, s nem csupán a fiatal szakember megtartását, hanem a gazdálkodó szervezet egész jövőjét veszélyezteti. Mondják, kévé« a fogyasztási szövetkeze­tek megtartó ereje, a más területeken elér­hető esetlegesen nagyobb jövedelem vonzó­ereje viszont annál nagyobb. Csakhogy egy fiatal szakember számára —■ s ez nem csak a szövetkezetekre érvényes tapa-ztalat — más is fontos lehet. A feladat, melyben kiélheti tudását, kedvét, sőt a társadalmi megbíza­tás, mely segítségével sokoldalúan bekapcso­lódhat lakóhelyének közéletébe. Tudjuk, mindez nem helyettesítheti a keresetet, hi­szen a pályakezdő lakásra gyűjt, családala­pításra készül, ezernyi gondját enyhítheti a pénzzel, de úgy véljük, a jó közérzettel, a felelősség ráruházásával hasznosan egészít­heti ki azt. Középtávú kádernevelési, utánpótlási tér« vek mindenütt vannak, mégis túlontúl gyak­ran a gyors ötletszerűség jellemzi a sze­mélycserére vonatkozó döntéseket. Bizonyá­ra a változásokkal lépést tartani nem min­dig képes, kevéssé megalapoz Jtt tervek hi­bája is ez, de jelzi ugyanakkor a döntést ho­zók gyengeségét, bizalmatlanságukat saját ko­rábbi elszánásukkal s a végre előbbreléphe­tő utóddal szemben. Nem alkalmas — ütik rá hamarjában a pecsétet — megvonva a bi­zonyítás lehetőségét is a jelölttől. A majd- nem-utód aztán a kudarctól, sértettségtől hajtva más vizekre evez, s ott nem egyszer kiváló kormányosnak bizonyul. Példát err« alighanem valamennyiőnk mondhat, mert nem ok nélkül született a mondás: senki sem lehet próféta saját hazájában. S ha ilyen esetekben az otthagyott vezetőt nem csak elhibázott döntésének igazolása foglal­koztatná, hanem a helyzet valóban reális megítélése is, akkor egykönnyen rájöhetne — ha késve is —, hogy veszteség nena csak az eltávozott fiat alt érte... Érdemes felfigyelni a testületi vita másik elemére is, mely a kötelező minősítések gya­kori elhanyagolását pellengérezte ki. Szükséü ges rossznak, nyűgnek tartják sok helyütt a néhány évenként kötelezően megismétlendő minősítéseket. Többlettehernek, melyből alig­ha tud a vezető mindjárt másnap profitálni.' így aztán — stratégia és taktikai elemek hí­ján — könnyen zavarossá válhat a gazdái-’ kodó szervezet személyzeti munkája, mely nem csak a vezetőt fosztja meg saját, rend­kívül fontos önkontrolljától, hanem a be­osztottat is munkája értékelésétől, ameljue pedig — különösen a pályakezdő szakem­ber — oly’ igen igényt tart. Jó alkalom le­het a minősítés a dolgozóval szembeni to­vábbi tervek megbeszélésere — hiszen az utánpótlási terv nem hétpecsétes titok —, ami viszont a munkahely sokszor hiányolj megtartó erejét iamosíthatná hatásosan. Igen, nagyon i« érdemes minderről _ beszélni, ,s az okos, helyénva­ló megállapítások nyomán — cselekedni! A jó gazda gondosan előkészíti a földet, mert gazdag termést, remél tőle. A gazdálkodó szervezet — legyen az szövetkezet, vagy vál­lalat — mindennapos kötelessége, hogy leg­nagyobb értékével, a dolgozó emberrel úgy sáfárkodjék, amint az a jövővel törődő, okos gazdához illik. Szendi Márta Több fehérje rizsből Japán kutatók már évek tési Időszakban, hanem jóval kezelés« nem eredményezett óta foglalkoznak azzal, hogy később május végén vetették fehérjetartalom-emelkedést. A milyen módon lehetne a rizs el. Augusztus közepén, há- később vetett rizsben valo- fehérjetartalmát növelni. A rom alkalommal 2 százalékos jában a glutein nevű fehérje legújabb kísérletekben az karbamidoldattal permetez- mennyisége nőtt meg. A bio- Iwale Egyetem munkatársai a tele, majd a szokásos aratási szintézis megváltozásai!, fo- rizsültetvényeket karbamid- időben, október elején learai- lyamatait még nem tisztáztak, oldattal permetezték, és a tik a termést. Az összes le- de mivel a rizs így még érlé- rizsszemekben a fehérjetarta- hérjetartalom így a 10.6 szá- kesebb táplálékká vált, való­lom 40 százalékkal emelke- zalekos átlagértékről 18 szá- színűleg igen gyorsan elterjed dett. zalékra emelkedett. A korád- az egyszerű és olcsó perme­A rizst nem a szokásos ve- ban elvetett rizs karbamid- tezési módszer. Egymillió hektár cirok A cirok szinte egyedülálló gyorsasággal terjeszthető el a Szovjetunió déli körzeteiben. Tavaly 250 ezer hektárt, az idén legalább egymillió hek­tárnyi területet foglal el. A cirok iránti különleges érdeklődést a kiváló takar­mánytulajdonságok és a víz- igénytelenség magyarázza. A kevés csapadékú déli körze­tekben az évi termés hektá­ronként 600 mázsa süó, illet­ve 70 mázsa szemes takarmány öntözéssel ezek a'z értékek 1200 mázsára, illetve holdan­ként 100 mázsára módosulhat­nak. A cirok ma már a Krím, Dél-Ukrajna és Észak Kauká­zus hagvományos mezőgazda- sági kultúrái közé tartozik. A növény nemesi tők most a Közén-Ázsia és Kazahsztán sztyeppes területein is meg­maradó fajták kikísérletezé­sén dolgoznak. H a azt halljuk, kiváló brigád vagy a vállalat kiváló brigádja, gyak­ran gondolunk olyan kimagas­ló teljesítményre, amely eget- földet rengető munkálkodás­ban jött létre. A kiosztott szép címek mellé magasztos szép szavakat is találni, ami jólesik, és szolid keretek közt kell is. A brigádvezető egyenes jel­leme így mondja: — Már évek óta a válla­latnak felajánlásokat teszünk. Egy-egy murikéra általában megadják a befejezési határ­időt, amikor belelendülünk a munkába, látjuk milyen tem­pót tud diktálni magának a brigád, megbeszéljük, hogy rövidítsük le a határidőt. A célprémium ugyan az előírt határidőhöz van kötve, mi Kétszeres kiváló brigád Balázs, aki előre szeret látni a brigádvezető első mondata­ira, miszerint „hamar munka sosem jó”, de ez a negyven­éves munkásember nem lát­szik „hübelebalázsnak” és a közgazdasági összefüggéseket is ismerheti, mert megelőzi az ellenérveket. — A határidőket általában tudjuk tartani, de megtör­tént egy-két esetben, hogy határidőre nem készültünk el. Mindezt anyaghiány vagy készülékhiány okozta, nem a mi hibánkból következett be. Sérelmeztük is a válla­azt mondjuk mégis, hogy ezt latvezetésnél, hogy ilyenkor a munkál például nem július 31-ig, hanem 25-ig megcsi­náljuk. Ezt a vállalást írás­ban is rögzítjük, és mint fel­ajánlást a vállalatnak be­nyújtjuk. — Előre szeretek látni. Amikor már befejezéshez kö­zeledünk egy-egy munkával, tudni akarom, hol lesz a kö­vetkező, milyen létszámmal, milyen anyagbiztosítás mel­lett, milyen feltételekkel. Az még jobb lenne, ha már év elején tudnánk, mit és hol kell eaész évben dolgozni. Az éves vállalati terveket azon­ban ilyen időtartamra és bri­gádokra lebontani, kivitelez­hetetlen. Hozhatnám az ellenérveket sem osztotta ki részünkre az előre kitűzött célprémiumot. — Muníkaíelajánlásaink között szerepelt az is, hogy a munka minőségét javítjuk, hiánypótlásmentesen dolgo­zunk. Ez sikerült is: az álta­lunk végzett fűtés-, gáz-, vízvezeték-szerelés és hőszi­getelés iránt nem merült fel hiánypótlási igény,- vagy ha igen, az elenyésző volt. — Emellett évek óta a fe­gyelmezettségben is szorosan fogjuk egymást a brigádban. Nincs késés és kocsmázás m""kaid'ő alatt. H a egy önmagát így el­lenőrző brigád „össze­jön”. p7. csak jő lehet. A brigádvezető szavaiból azt hihetoé az ember, hogy min­dennap egymás mellett, egy­mást lazítani nem engedő munkafázisokban dolgozik a 14 fős brigád. — A brigádból hatan fű­tésszerelők dolgozunk Salgó­tarjánban, a Gorkij-lakóte- lep „A” jelű épületén. A sze­relés 85—90 százalékban ké­szen van, talán már csak a jövő héten dolgozunk itt. A brigádból négyen most Ba­lassagyarmaton, négyen pedig Nagybátonyban a művelődési ház hőszigetelésén fáradoz­nak. — Majdnem állandóan más-más munkaterületen vannak a brigádtagok, kivé­tel az, amikor az egész bri­gád egy helyen munkálkodik. Kötelességemnek érzem, hogy időnként meglátogassam a más helyen dolgozó brigád­tagokat is. Főképpen akkor, ha szakmailag segíteni kell, vagy ha a havi teljesítmény­mérés van. Hát így vezetem a brigádot. Azonkívül a bu­szon reggel és este is együtt utazunk. Évek óta ismerjük egymást. A fűtésszerelőkből, vízve­zeték-szerelőkből és hőszige­telőkből álló brigád 14 em­bere Nógrádsipekről, Rimóc- ról, Hollókőről és Hugyagról mint a Nógrád megyei Taná­csi Építőipari Vállalat „Ba­lázs József vezette „Május 1.” brigádja, a szoros termelési mutatókon kívül egyébre is szükség van. — Igyekeznek, a brigádla- jár dolgozni a mindig váltó- gok, hogy szakmát szerezze- zó helyen lévő építkezések- nek. Nemrégiben négyen hő- hez. Reggel öt órakor indul szigetelésből vizsgáztak, má- az autóbuszuk és délután fél sok a nagyobb követelmény­hat körül érnek haza. teljesítése érdekében maga­— Tavaly Balassagyarma- sabb hegesztői minősítést ton tanműhelyt szereltünk, szereztek. És itt vannak a ennél a munkánál brigádunk szakmunkástanulók is, segí­mindhárom szakmában dol­gozott. Csehszlovákiában Ri­maszombaton a kenyérgyár fűtésszerelésébe és hőszigete­lésébe besegítettünk, azelőtt a Nyitrán épülő kenyérgyár, központifűtés-szerelésénél dol­goztunk, . Kisterenyén laká­sokban végeztünk gázszere­lést. — Ha dolgozunk, megvan a pénzünk. Ha nincs biztosít­va a munkaterület rosszabbul keresünk. Teljesítményben 115—120 százalékot is elérünk. tünk nekik, a munkafogások­ra megtanítjuk, s ha nálunk kezdenek dolgozni, úgy nevel­jük őket,, hogy a brigádban is hozzánk tartozzanak. A legfontosabb mégis az, hogy figyeljenek a munkára, mert a szakmát a tapasztaltabbak­tól el kell lopni. A NOTÉV „Májú* 1.” szocialista briáSdja 1975-ben alakult hat fővel. Balázs József fűtésszerelő azóta veze­ti. A brigád tagjai közül Én mint brigádvezető 6500— Jusztin Bertalan, Laczkó Ba- 7000 forintot keresek havon- lázs, Jusztin István, Jusztin ta. Olyan bérezési rendszer- Tibor nevét említi mint aia- ben jó dolgozni, amikor egy pító törzsgárdatagokét, de épület szerelésére egyössze- felsorolná az egész brigádot i gű vállalást tehetünk, és lát- Kelecsényi Istvánt, Kelecsé- juk előre, mit, miért kell nyl Sándort. Minden brigád­megcsi-nálnunk. De ez csak tagot, akinek része volt ab­akkor lehetséges, ha az anyag is biztosítva van. Ahhoz, hogy egy szocialis­ta brigád a legmagasabb vál­lalati kitüntetést nyerje el, ban, hogy 1982. és 198.3. évi munkájuk után kétszer is el­nyerték a vállalat kiváló bri­gádja kitüntetést. Zsély András NÓGRÁD - 1984. augusztus 4., szombat 9 A

Next

/
Thumbnails
Contents