Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

Vanyard fényképek

Lakodalom két menyasszonnyal

— Ez itt a menyasszony meg a vőlegény. Nagyon szép a ruhájuk, olyan, amilyennek lennie kell. Aggódtunk előbb a vőlegényi öltözék miatt, mert mi asszonyok megőriztük a magunkét, de nem tudtuk, mit csináltak a férfiak De amikor arra került a sor, szépen előkerültek a ládafiából a kötények. Amúgy az életben nem menyasszonyvőlegény ez a pár, de a vőlegény tényleg vőlegény. Igazi menyasszonya nagyon lelkesen kísér bennünket minden fellépésre, s mondta, ha tudna szlovákul, meg nem költöznének el a szeptemberi esküvő

külföldön élő szlovákok seregszemléjére. Nagy dilemmában voltak azután, mert a nógrádsápi műsor is tetszett, a mienk is, de választani kellett. Áthidaló javaslatot tettek: csináljunk a két lakodalmasból egyet, s akkor

mindkét csoport utazhat.

Egyed Ferdinándnétól, a megyei művelődési központ

munkatársától sok segítséget

kaptunk a műsor átszerkesz- téséhez, koroegrafáltak egy táncbetétet is. A férjével együtt tanította be a táncot Sápon nyolc párnak, Vanyar- con hat párnak. Az összeötvözött lakodalmasban két

után, mér rég beállt volna menyasszony és két vőlegény

közénk. — Mindezt egy fénykép fölött magvarázza a va- nareci — magyarul vanyarci

— hagyományőrző csoport vezetője Hugyecz Andrásné hivatalában, a Vanyarci községi Tanács elnöke szobájában.

— De az örömapa és örömanya tényleg egy házaspár, F'ónyikai András és a felesége ■— folytatja. — Andrásnak a testvére, Mihály is jár a

van, színre is kerülnek, persze sose egyszerre. Mikor egyszer kimegy a sápi menyasszony, a vanyarci jön visz- sza. Észre is lehet venni a „csalást”, mert nem egészen egyforma a sápi meg a vanyarci koszorú. De még soha senki nem szólt, • hogy észra vette. Amikor már külön-ktí- lön jól tudták a csoportok a műsort, egy vasárnap délután

csoportba, meg mindkettőjük eljöttek hozzánk a nógrádsa- gyereke.

Ez itt a násznép — mutat újabb fényképet az elnökasz- szony. — Harmincán vagyunk, tízévestől a hetvenhét évesig Megismer? Szemüveggel ne keressen. Ez vagyok ni, a koszorúsasszony! Ezek a képek egyébként a saját lakodalmas műsorunkon készültek, de maga arra kíváncsi, amivel Bánkra megyünk a hét végén. Az azonban nem csak a mienk... A nógrádsápi nemzetiségi együttessel közös műsort mutatunk be.

— Hogyan alakult ki ee a kkoalíció”?

— Ennek bizony története van. Tavaly készített egy szlovák lakodalmas műsort a nógrádsápi együttes is, a vanyarci is, amit ők is, mi is bemutattunk a nemzetiségi napokon Bánkon. Aztán a gyetval fesztivál szervezői járták a csoportokat, végig nézték a műsorokat, hogy az alapján döntsék el. kit hívnak meg a szlovákiai Syetvára, a

felelevenítjük az egészet. Az általános iskolásokkal egyébként készítünk most egy Kiszel-műsort, úgy volt, hogy azt is bemutatjuk, de nem vagyok még elégedett vele, nem ért össze. A tanévzárón azért bemutattuk. — Mig ezt mondja az elnökasszony, le- pedőnyi újságot terít az asztalra, a szlovák szövetség hetilapját. Az Okienko — Ablakocska — gyermekmellékletben fényképes tudósítás szól, természetesen szlovákul, a kicsik Kiszel-műsoráról. De, ha már előkerült az újság, Hugyeczné másikat is elővesz. Az meg a falugyűlés utáni fellépésről számol be. Az egyik képen az elnökasz- szony még hivatalból beszél az emberekhez, a másikon meg mint koszorúsasszony látható.

— Hogy lehet ezt a kettőt

összegyeztetni?

— Munka mind a ketté, sokat kell szervezni. Sajnos, az eredményeink ellenére eddig nem tudtuk kivívni, hogy legyen főállású népművelőnk. Szeptembertől azonban tálán lesz. Státus legalább is mindenképp. Embert találni nehéz lesz a szolgálati lakás ellenére, mert nekünk népművelés—szlovák szakos fiatalemberre lenne szükségünk. Az egyetlen szlovák szakos pedagógusunk gyermekgondozási szabadságon van, ezért kellene tehát olyan ember, aki a szlovák kultúra ápolásában is szakavatott. Ha lesz népművelőnk, azért nem mondok le a csoport vezetéS1KLŐS JÁNOS:

piák, máskor meg mi mentünk oda próbálni.

— S, mit szóltak a csoportok tagjai az egyesüléshez?

— A gyetvai fellépés ösz- szekovácsolt bennünket. Mert nem sápiak vagy vanyarciak voltunk, hanem a magyarországi szlovákokat képviseltük.

Nem lehetett visszahúzni a szekeret, csak tolni. Nagy sikerünk volt, ez is elősegítette az egységesülést. Negyvenen utaztunk el, egy hétre, a , _ , . ,

többiek a hét végére jöttek séroV -megosztanánk a

____ munkát. A fellenesek szervezése például nem egyszerű dolog, pedig nagy szükség van rá. Mert a fellépés, a bemutatkozás örö-me élteti a csoportot.

E

rre holnap lesz lehetősége a vanyarciaknak Bánkon, a XX. nemzetiségi fesztiválon, ahol 15 órától a megyei nemzetiségi csoportok között őket is láthatjuk, a nógrádsápiak- kal karöltve, természetesen a lakodalmasban.

Veszprémi Erzsébet

utánunk, de jöttek a csapaton kívül is, sokan a faluból nézőnek. Az ottani sajtó jó kritikáia mellé ők is azt mondták, jól van, hazajöhettek nyugodtan...

— Bánkra tehát a közös lakodalmassal készülnek. Hogyan?

— Lélekben. Közös próbát dologidőben nehéz szervezni, külön-külön meg nincs értelme. De elegendő is lesz, ha közvetlenül a fellépés előtt

w

Almait mesékben mondja el

X leghálásabb és legfogékonyabb közönségnek dolgozik a Munkácsy-díjjal kitüntetett, a nyírségi homokbuckákról elszármazott, szép nemzetközi sikerekre visszatekintő illusztrátor és alkalmazott grafikus, Heizeimann Emma.

Tanulmányait 1950-ben végezte a budapesti Iparrajzis- ko:3 Szépmíves Líceumában Farkas György festőművész n ö vendék ekén t. Ered e ti leg

kosztümtervezést tanult, majd váratlanul, mint az általa oiy kedvelt' mesék hősei, pályát változtatott, és meseillusztrátor lett. Először a Grafikai Alkotóközösségbe lépett be, illusztrációkat 1955 óta, csaknem három évtizede készít, leginkább a Móra és a Corvina kiadók számára.

Különös hangú, nagyon modern mesekönyveivel annak idején forradalmasította a magyar mesekönyv-illúsztráci- ót, melyet ma ís konzervatívnak érez. Meglepő, új törekvéseit a gyermeki naivsáig, a vidám nálunk még szokatlan groteszk hangvétel, a hatvanas évek elején Magyarországon még csak bátortalanul jelentkező szecessziós nosztalgiahullám színvilága jellemez, és az édeskésség, a szépelgés feltűnő hiánya. Művei a nagy nemzetközi seregszemléken, Lipcsében, Briinn- ben sorra elismerést arattak. Azóta is önmagával mindig elégedetlenül új csúcsokra tör. Már a hatvanas évék közepétől alkalmazza a nálunk kelőképpen nem értékéit me- sékönyv-illusztráció műfajában is a kortárs művészet új eredményeit. Az avantgárd törekvések eszköztárát egybeépítette a modern festészet kesernyés színeivel, a rendhagyó li lakival, mélybarnákkal, erős okkerekkel, narancssárgákkal, fáradtzöldekkel.

Legtöbb művében légy, ku- ábrázolása. A budai látkép

sza vonalakkal, foltokkal bo- előterébe meglepő korszerütszorkányök, hercegek, tündérek és manók álomvilágát varázsolja a papírra, kissé kö- zépkórias ízzel, a németalföldi festészet távoli sugárzásában.

Évtizedek során számtalan mesefcönyvet illusztrált a valóságot az álomképekkel ötvözve. „Mindig szerettem szépet álm&dni — vallotta. —

Lehet, hogy érzéseimet, gondolataimat, álmaimat csak a mesében tudom elmondani.

Csodákról áitnodtam gyermekkoromtól fogva. A felnőttnek és a gyermeknek egyaránt kell a mese a mai rideg,

pénzhajszoló világban is, kell ennálón a lengyel az érdekesség, és a meglepe- díjával tüntették ki. tések öröme”. Ezért vegyíti

fenséggel plasztikus léggömböt rajzolt az égre, melyből szecessziós öltözetű hölgyek és urak invitálják a közönséget fővárosunkba.

Igazi elembe azonban plakátjain is a vidám, gyermek- rajzokhoz közelálló groteszk meseszerűség, mint például írószerplalkátján a léggömböt és színesceruzákat tartó kisoroszlán tintapacnit idéző, fasiszta foltból kialakított figurája.

Alkalmazott grafikusként is több rangos nemzetközi kiállításon aratott elismerést, így 1972-ben a varsói plakátbi- teievízió

Zilahy Lajos utolsó évei

23.

Telefonon jelentkezett és közölte, hogy azonnal elutanoka, a későbbi elnök Eisen- chausen báró kalandjait —", hower is gyengeelmójűnek bi- ahogy a múlt században egy zonyult. világsikerű német könyv kiPersze Churchill ezt nem nevette a vadászírók hazugsá- szó szerint írja, de a burkolt gait.

zik, olyan híreket kapott Ró- szavaknak nagyobb ereje van, Ennek előrebocsátása után

mából, hogy személyesen kell odamennie.

— Most?

— Estere.

— Es a levelek?

— Majd elkészülnek.

— Legalább azt az egyet diktáld le, amit megígértél.

— A vonaton megírom, és postán elküldöm.

mint a nyílt beszédnek. Nem csak levélben közlöm veled vagyok szorgalmas olvasója közéleti szereplésemnek három az emlékiratoknak, de az em- olyan fejezetét, amelyek 1942. lékirók soraiban Montyt tar- szeptemberétől 1947 őszéig tóm az egyetlen kivételnek, történtek, s amelyek nemakit ezen a néven becéztek és csak ezeknek az éveknek iz- szerettek a katonái, aki az zó politikai légikörét és nemangol seregek főparancsnoka csak a magyar, hanem bizovolt. Ez az alacsony, skót katona akit Montgomerynek

Azzal ment el, hogy majd hívtak. Emlékirataiban bur- jelentkezik. Tíz nappal később holt szavakkal sem vádolt megérkezett a levél, egy zak- sen,kit; Csak azt írta le, ami látott ember gondolataival. Kis cédulát is mellékelt „PS Hazatelepülésem ügyében tárgyaljunk. Gondolkozom, Piroskával is beszélek, és valamilyen elhatározásra kell jutnunk. A többit személyesen”.

Elolvastam a levelet.

„Kedves János!

Amint a spanyol és a ja

igaz, s ami emberileg vele történt; amikor a brit seregek már áttörtek a csatornán, őt, mint főparancsnokot egy francia hercegnő kastélyában szállásolták el. De elnyos mértékben a világtörténelem határait is súrolja.

Egy anekdotával kell kezdenem.

Móricz Zsigmond leányfalui házában egy reggel ingujjban dolgozott. Az utca felőli teraszon Hajdú Henrik a készülő regényt németre, a belső kis teraszon pedig Téglás Géza franciára fordította.

,, .......................... gyújtani a villanyt. Ennéig

oszlav sajtóban is nyila tkoz- f0gva egy gyönyörű sevresi tam —, az elmúlt evekben—, p0rce]ari virágkancsó'oa uri- nem fog írni emlékiratokat nált> amint ez a Life Maga- sem vadasznaplókat, mert zjnhan ^ megjelent.

meggyőződésem szerint e két _ .

__, m

űfaj írói a világtörténelem “ Ez *»»»

kezdete óta szemérmetlenül Monty az en kedvenc sze,bazudnak. Winston Churchill' zom- ... .......

t

öbbkötetes emlékiratai sem A vadászírók közül pedig menekülhetnek meg attól a gróf Széchenyi Zsigmond, aki látszattól, hogy 6 volt az a Híd c. hetilapunknál is egyetlen és legokosabb em- munkatársam lett, aki nem bér, aki a világ sorsát intézte, csak igazmondó, de a dunán- és körülötte mindenki, az túli magyar nyelv remek ápo- amerikai haderők főparancs- lója volt. És szerettem Münfelejtettek éjjeliedényt tenni Zsiga mondta el nekem, hogy a szobába. Ázt sem tudta, történt. Bejön a szomszéd, és hol van a toalett, hol kell fel- kérdezi tőle:

— Mit csinál a tekintetes úr?

— írom a regényemet.

— Hát az az úr a kinti teraszon?

— Németre fordít.

— És ott, a másik teraszén?

— Az meg franciára.

Bólint a szomszéd:

— Mindig tudtam, hogy a tekintetes úr nagyon okos. Most is a legkönnyebb végét választotta a dolognak: magyarul ír.

(Folytatjuk)

munkáin a megszokottat a váratlannal. Néhány kötet, amelyet illusztrációval tett felejthetetlenné: az Aranykapu című mesegyűjtemény, Aymé: Nem ér a nevem (1964), Hárs László: Az égből pottyant nagypapa (1967), Az aranyláncon függő kastély (1965), Grimm Rigócsőre (1966), Arany László kötetei, a Kisködmön (1976), Nagy Franciska: Bir- be (1978), Kormos István: A pincérfrakk-utcai cicák (1978), Hallama Erzsébet: Hiszi a pi- szi (1982). Élete eddigi csúcsának Mikes Lajos Sanyi Manó című kötetének illusztrációit tekinti, amely gyermekkorában kedvenc könyve volt, és később alkalma nyílt újraillusztrálására.

Plakátjai is mesekönyveinek Stílusában készülnek, oly módon, hogy sok bennük a meglepetésszerű gondolattársítás. Leghatásosabb idegenforgalmi plakátjaink közé tartozik ma is 1964-ben készült Budapest plakátja, mely a XV. századi Hartman-Schedel metszet óriási méretre felnagyított

Brestyánszky Ilona

|/ár tagadni, a násznép a K tanú rá: az ifjú férj *x berúgott. Berúgott? — enyhe kifejezés. Gyalázatosán leitta magát. Ügy vonszolták ki a lakodalmi sátorból, a vígkedvű prímás tust húzott, sa kijáratig követte. A násznagyok emelték a nászágyra, akár a rongyot, de soha nagyobb baj ne legyen, a nászágy régen nem tartogatja nekik azt, mint hajdanán, a mindent türelemmel, fegyelemmel kiváró nagyszülőiknek, dédszü löknek.

— Gyönyörű alak vagy —, korholja újdonsült férjét az asszonyka —. Ezt a szégyene! — sóhajt mag elé, de azért nincs benne nagy méreg, hogy is tudna ő igazán haragúd ni arra, aki mától fogva a hites ura, a párja.

Türelemmel kihámozza tehetetlen férjét a vőlegényruha bői, ingből. Pizsamát vesz elő, de nem tud ja ráhúzni, úgy fekteti le, s az ágy mellé minden eshetőségre számúvá lavórt, az asztalra kancsó vizet tesz. Eloltja a villanyt, ő is vetkőzni kezd.

Csend, csak az óra ketyeg, alszanak, nem hallják a sátorból áradó nótát.

Hajnaltá.jt, amikor sötét van. s a kakas is hallgat még, az ifjú férj felriad. Ki kell mennie. Kótyagos fejjel végig tapogatózik a fal mentén, a konyhába lép, aztán a tornácra, onnét az udvarra. Falnák vetett háttal könnyít ma- éli túl, biztosan nem éli túlj gán, s dörmögve vissaatámo- már a végső megoldáson töri lyog. Mint tojógalamb a fész- a fejét, s mint kínálkozó lekén, topog az ágy előtt, tapo- hetőség, eszébe jut a kút. gat, matat, s midőn a papla- Majd abba emészti magát. Ám non át megérzi asszonya tes- a bánat máris megzavarta, éltét, pillanatra felzubog benne feledte, esztendeje nincs meg a vér, de mire ágyba bújik, az a kút, bevezették a Vizet, gátat szab férfierejének a Hát majd a méreg, cigarettát kótyagosság. Horkol, hogyszá- áztat pohárnyi vízben, aztve- ja sarkán parányi hab remeg, szi magához, de előbb szépen

Virrad.

Az új asszony a szemét nyitja, s nem tudja, mi baja.

Á tévedés

Persze, az ágy. Ijedten oldalra nyúl, s megsápasztja a rádöbbenes: egyedül van. Álmossága pillanat alatt odavész, kétségbeesve méri fel sanyarú helyzetéi, számot vet múlttal, jelennel, jövővel. „Itt hagyott” — nyilai belé a felismerés, mi másra vélheti férje nászéjszakai távozását. Az átkozott, a szívtipró, a gonosz, a gyalázatos, ilyen szavak kavarognak az agyában, de nem mondja, nem tudja kimondani őket, mert úgy szereti azt a betyár embert, hogy beleremeg, ha rágondol. A botrány kellett a gyalázatosnak, az, hogy őt a falu előtt megalázza, eltiporja, erkölcsileg tönkretegye. Sír, zokog az asszonyka, hogy szép ívű válla rángatózik. Ezt nem

felöltözik, hanyatt f ekszik az ágyon, hogy még fájdalmasabb, meg kegyetlenebb légyen a hatás. De mielőtt cselekvéshez látna, parancsoló gyomrának engedelmeskedve összekapja magát, pongyolába bújik, s kullog a konyhába, harapnivaló után nézni. Fájdalomtól tompult hallással is érzékeli: a sarokban lévő ágyon dédapó horkol. Szegény, ősz öregember, szánalommal gondol rá az ifiasz- szony, ezt a szégyent ő sem éli túl, s magában már szinte hallja, hogy emlékeznek meg szomorú sorsáról a mindentudó vénassz,onyők. ..Szegény dédapám”, peregnek az asszony ajkáról csendesen a szavak, s szánalommal a horkoló dédapóra néz. Megdermed, majd megpirosodik, kezét gyors mozdulattal szája elé kapja, hogy ne hallják a felzufoogó nevetést: férje tá- íott szájjal fújja a kását déd- apó mellett, s tenyerében olyan az ősz, kónyabajuszú üstök, mint nyár derekán burkában a dió.

Varga S. József

NQGRÁD — 1984, augusztus 4., szombat

Cj házsorok alakulnak ki az építkezési kedv nyomán Orb alomban