Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
Az ENSZ-főtitkárhelyettes közvetítésével Az SPD felszólította a Kehi-kormányt: Afgán—pakisztáni tárgyalások Genfben Ne engedje, hogy provokációkkal \ Közvetett afgán—pakisztáni tárgyalások újabb fordulója kezdődött pénteken Genfben Biego Cordovez ENSZ-főtit- kárhelyettes közvetítésével. Cordovez külön-külön találkozott Sah Muhammcd Dos.-,t afgán és Szahibzada Jakub Han pakisztáni külügyminiszterrel. A pénteki előzetes megbeszéléseket követően a té vék szerint hétfőtől új formában folytatják a tárgyalásokat: mindkét delegáció egyidejűleg tartózkodik majd — külön-külön helyiségben — a genfi ENSZ-épületben. Az ENSZ-diplomata, a megbeszélések előtt tartott sajtó- értekezletén kifejtette: a meg- e"vezést eddig a nemzetközi kapcsolatok romlása, különösen a nagyhatalmak közötti viszony elmérgesedése akadályozta. Kifejezte reményét, hogy az újabb forduló eredményeképpen sikerül előrelépni. A UPI amerikai hírügynökség ugyanakkor arról írt, hogy a megfigyelők nagy része nem vár áttörést az újabb megbeszéléssorozattól. Maga a pakisztáni külügyminiszter is előre figyelmeztetett: nem szabad „drámai” eredményre számítani. Hozzáfűzte, hogy fel kívánja vetni a Pakisztán ellen elkövetett állítólagos afgán támadások témáját is. Véget ért a republikánus párt elnökjelölő tanácskozása ' A demokrata párt és az előző kormányzat elleni éles támadások, saját kormányzata eredményeinek felma- gasztalása volt a lényege Reagan elnök beszédének, amelyet csütörtökön este — magyarországi idő szerint pénteken hajnalban — tartott Dallasban, a republikánus párt elnökjelölő tanácskozásán. Reagan eddigi politikájának folytatását ígérte és ennek támogatására szólította fel az amerikai választókat. Az elnök beszédében csak röviden és általánosságban foglalkozott külpolitikai kérdésekkel. Kijelentette, hogy „a jövő legnagyobb kihívása a nukleáris háború veszélyének csökkentése, a nukleáris fegyverek szintjének csökkentése útján”. „Csak két olyan ország van, amely közös megállapodással megszabadíthatja a világot a végítélet e fegyvereitől, az Egyesült Államok és a Szovjetunió” — mondotta az elnök, de ugyanakkor azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „kivonult a tárgyalásokról”. Reagan beszéde semmiféle konkrét javaslatot sem tartalmazott arra vonatkozóan, hogyan képzeli el a nukleáris fegyverek csökkentését, de a beszéd hangvétele arra utalt, hogy nem kíván változtatni az amerikai feltételeken. A beszéd belpolitikai részében Reagan azt hangoztatta, hogy a jelenlegi választásokon „fél évszázad óta a legvilágosabb politikai döntés” előtt állnak a szavazók. „Nemcsak két különböző személyiség vagy két politikai párt között kell választaniok, hanem a jövőről alkotott kétféle elképzelés között.” Reagan a demokrata párt kormányzatát a pesszimizmus, a félelem és a korlátok kormányzatának nevezte, a republikánusokét viszont a reménység, a bizalom és a növekedés kormányzatának. Bár óvakodott attól, hogy pontos programot adjon a belpolitikai és gazdaságpolitikai kérdések megoldására, azt ígérte, hogy a választások megnyerése után folytatódik az országban a gazdasági fellendülés, mindenekelőtt a magántőke beruházásai révén. A két beszéddel befejeződött a republikánusok elnökjelölő tanácskozása Dallasban. A négy nap során elfogadták a párt — konzervatív nézeteket tükröző — programját is. A tanácskozást nem új elgondolások jellemezték, bár a párt magát a jövő pártjának igyekezett feltüntetni, hanem a demokrata párt elleni, sokszor kifejezetten személyes jellegű támadások és a Reagan-kormánv politikájának kritikátlan dicsérete. TASZSZ-nyilatkozat A Reagan-féle párt programja megvilágítja az USA külpolitikájának agresszív lényegét A Reagan-féle párt platformja semmi kétséget sem hagy afelől, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetői továbbra is csendőrként szándékoznak fellépni, és mindenütt, ahol csak lehetségesnek tartják, a számukra megfelelő rendszert akarják megteremteni — írja a TASZSZ hírmagyarázója. Jurij Kornyilov, az amerikai republikánus párt Dallasban elfogadott programját elemezve rámutat: ez a politikai platform hajszálpontosan megvilágítja a jelenlegi washingtoni kormányzat külpolitikájának agresszív lényegét és hegemonisztikus irányzatát. Minél erősebb a nemzetközi közvélemény nyugtalansága és aggodalma az amerikai militarizmus burjánzása miatt, a washingtoni vezetők annál inkább igyekeznek kendőzni a feszültség szítására irányuló politikáját. Ennek újabb bizonyítéka — mutat rá a kommentátor — az a terjedelmes szónoklat, amelyet Reagan elnök Dallasban tartott, s amelyben a béketeremtő szerepben tetszelegve, a nukleáris háború szörnyűségeit ecsetelte és arra szólította fel a Szovjetuniót, hogy a háborús veszély csökkentése érdekében az Egyesült Államokkal „működjék együtt”. A kommentár ezúttal megállapítja, hogy a világot veszélyeztető nukleáris katasztrófa fő forrása Washington, amely a világ politikai térképének átrajzolására törekszik, és kísérleteket tesz a világon kialakult hadászati paritás mérlegének felborítására. Kornyilov, a világ különböző részeiben található veszélygócokat említve, rámutat, hogy Washington az, amely a terrorizmust az állami politika rangjára emelte, Washington idéz elő újabb konfliktusokat, feszültséggócokat Afganisztántól Közép- Amerikáig és Libanontól a Csendes-óceánig. Washington az — fejeződik be a kommentár —, amely durván beavatkozik szuverén országok ügyeibe, szankciókkal, blokádokkal, intervenciókkal igyekszik elnyomni világszerte a forradalmi és a felszabadító mozgalmakat. Honecker bonni látogatását meghiúsítsák Az ADN hírügynökség jelentése szerint Herbert Haber, az NSZEP KB PB tagja, a KB titkára csütörtökön fogadta Volker Rühét, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnökhelyettesét. A felek kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitattak meg. A megbeszélés során Herbert Haber kifejtette az NDK álláspontját néhány nemzetközi problémával, elsősorban a leszereléssel kapcsolatban. Herbert Häber a leghatározottabban visszautasította a Springer-saj tóban csütörtökön megjelent támadást, amelyet a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke, Alfred Dreg- ger intézett az NDK és annak államfője ellen. Ezek a támadások — mondotta —az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok fejlődése ellen irányulnak, és csak arra jók, hogy megterheljék a két német állam viszonyát. Dregger úr botrányos megnyilatkozásai általános felháborodást keltettek. Senkinek sem szabad magát abban a hitben ringatnia, mintha az NDK Államtanácsának elnöke mindenáron el akarna látogatni az NSZK-ba. Dregger úr szavaiból az derült ki, hogy a viszony nem olyan, hogy „azt a . legmagasabb protokolláris, szinten lehetne ünnepelni.” Az NSZK efajta erőinek hadjárata mindenesetre nem csekély kárt okoz. Herbert Häber és Volker Rühe megbeszélésén jelen volt Karl Seidel, az NDK külügyminisztériuma NSZK-osztá- lyának vezetője. Hans Otto Bräutigam, az NSZK NDK- beli állandó képviseletének vezetője és Burkhard Dobieym és a nyugatnémet Bundestag CDU'CSU frakciójának munkatársa. * Az MTI bonni tudósítójának jelentése szerint nyugatnémet kormánykörök csütörtökön este közvetve elhatárolták magukat Alfred Dregger minősíthetetlenül udvaJ r ia 11a n m e g n y i 1 a t k o z ásá t ól. Dregger a Die Welt-nek adott interjújában elhangzott mondatát (..Az NSZK jövője nem attól függ, hogy Honecker úr megtisztel-e bennünket látogatásával.”) nem egyeztette Helmut Kohl kancellárral, aki, a látogatásra Erich Honeckgrt meghívta — hangoztatták Bonnban. A szociáldemokrata párt vezetése a történtekből azt a következtetést vonta le, hogy a bonni kormánykoalíció nem egységes a szeptember végére tervezett látogatás megítélésében. a CDU bizonyos konzervatív körei szeretnék megakadályozni azt. Az SPD vezetői felszólították a Kohl- kormányt: ne engedje, hogy nyugatnémet provokációk meghiúsítsák Erich Honecker nagy jelentőségű útját. Indiai kormányzó lemondása Asszad Líbiában Hafez Asszad Szíriái elnök csütörtökön este Líbiába érkezett. A szíriai államfőt a bengházi repülőtéren Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője és Ab- desszalam Dzsallud, az észak- afrikai ország második számú politikusa fogadta. Lemondott Andhra Prades indiai állam kormányzója. Ram La! kormányzó azért döntött így, mert politikai vihart kavart azzal, hogy elmozdította tisztségéből az állam főminiszterét, Rama Raót. A kormányzó augusztus tőén váltotta le a főminisztert azzal az indokkal, hogy néhány képviselő átállása -miatt pártja elvesztette többségéi a helyi törvényhozásban. A lépés heves tiltakozást váltott ki a főminiszter hívei részéről és Andhra Pradesben 27 ember halálát okozó véres zavargások törtek ki. Indira Gandhi döntése Bár Andhra Prades állam kormányzója lemondott, a szövetségi állam főminiszterének elbocsátása körül kirobbant vihar újabb és újabb hullámokat vet Indiában. Rama „ Rao, a közelmúltban elmozdított politikus Új-Delhiben nyílt kihívást intézett a kormányhoz: ha nem hívják össze haladéktalanul Andhra Prades parlamentjét, hatnapos tiltakozókampányt indít a szövetségi államban. Fenyegetése nem érte váratlanul a kormányzati szerveket: a dél-indiai államban már hetek óta rendkívül feszült a helyzet. Nemkülönben az ország más területein, ahol — Indira Gandhi miniszter- elnök szavait idézve — „olyan mértékben megbomlott a törvényes rend, hogy az igazságszolgáltatás hagyományos formái rendkívül nehezen alkalmazhatóak”. Érthető, hogy ilyen körülmények között az indiai parlamentben elfogadták a kormány terrorizmus- ellenes törvénytervezetét. A soknemzetiségű Indiában már jó ideje tartanak a vallási és etnikai csoportok közti véres összetűzések. Pandzsáb szövetségi államban a szakadár szikhek hónapok óta fegyveres harcot folytatnak. A szeparatistákat — indiai források szerint — külföldről támogatják. Erre utalnak az elkobzott fegyverek és a letartóztatott terroristák vallomásai: többeket közülük Kanadában es Pakisztánban létesített táborokban képezték ki. A biztonsági erők foglya 33 külföldi állampolgár is, akik a szikhek osztagaiban harcoltak. Szikh fegyveresek kerítették hatalmukba azt az indiai repülőgépet, amelynek több mint száz utasa volt a fedélzetén. A gépeltérítők azt követelik, hogy az Egyesült Államokba távozhassanak. Indira Gandhi helyzete tehát meglehetősen bonyolult. Mér a Pandzsáb állambeli szikh szeparatisták elleni határozott föllépését óriási belpolitikai vita övezte. Ellenzéke korábban erélyes közbeavatkozást sürgetett, s tétlenséggel vádolta a kormányt Ám, amikor a biztonsági erők emlékezetes akciójára sor került, az arany templom ostromát, a szakadárok kifüstölését az ellenzék egyes képviselői elítélték. Most hasonló a helyzet. A terrorizmussal szemben, szigorú intézkedéseket kilátásba helyező törvényt végül is elfogadta a parlament, de bizonyos, hogy az ellenzék — taktikai okokból — hevesen támadja majd a rendkívüli bíróságok tevékenységét és megkérdőjelezi a kormányfő jogát a terrorizmus által sújtott térséggé nyilvánított területek ügyében. Pandzsábban már három ilyen bíróság látott munkához, s valószínű, hogy szükség esetén más államokban is sor került működésükre. India központi kormánya szemmel láthatóan megelégelte a szélsőségesek tevékenységét. Bármily nehéz választás előtt is állt Indira Gandhi, a nyugalom helyreállítása és a központi kormány tekintélyének megőrzése, céljából nem volt más választása. Az erélyes föllépés nyilván nem csak a belső szakadár erőket inti óvatosságra, hanem azokat .is, akik az ország határain túlról táplálják a terror és , elvakult fana‘!7-mus szellemét. Gyapay Dénes „Szabadpiac" korlátozásokká! Az utóbbi négy évben, mióta Ronald Reagan az Egyesült Államok elnöke, nem volt olyan nemzetközi gazdasági fórum, amelyen az amerikai résztvevők ne ajánlgat- ták volna nyomatékosan barátnak, ellenségnek egyaránt, hogy térjen át a szabadpiaci gazdálkodásra, szabadítsa fel a kereskedelmet. Mert szabadpiac és szabadkereskedelem — ez a gyógyír a világ minden bajára, az egyszerűnek tűnő amerikai recept szerint. De az utóbbi hónapokban már a nyugat-európai országok gazdasági köreiben is mind többen és gyakrabban nehezményezik: ezt az orvosságot az amerikai kormány csak a világ többi részének akarja beadni, ám magát kivonja a kúra alól. Az amerikai kormány legkeményebb kereskedelemkorlátozó intézkedései közül néhány: 1981 januárban rávették Japánt, hogy „önkéntesen” korlátozza évi 1,65 millióra az Egyesült Államokba exportált személy- gépkocsik számát. Idén 1,85 millióra növelték a kvótát, de határidejét valószínűleg meghosszabbítják. 1982 novemberben a Közös Piac és Japán kénytelen volt tudomásul venni az amerikai acélimport új mennyiségi korlátozásait. 1983 áprilisban drasztikusan növelték a motorkerékpárok amerikai 1 importvámját. Tavaly júliusban tovább szigorították az acélbehozatalt. Idén őszig újabb intézkedések várhatók az amerikai szerszámgép-, réz- és textil- import korlátozására. Az amerikai gyártók importellenes követeléseinek különösen könnyen enged a kormány mostanában, közvetlenül az elnökválasztás előtt. Jelenleg az Egyesült Államokban előállított valamennyi termékfajta egyharmadát védik már korlátozó intézkedések a külpiaci — „szabadpiaci” — hatásoktól. Washingtonban arra hivatkoznak, hogy az amerikai import még így is rekordütemben, 32 százalékkal bővült az első fél évben az egy évvel korábbihoz képest, és emiatt hatalmas külkereskedelmi deficit keletkezett. Szerintük a világ sok más országa — mostanában főként a Közös Piacra és a fejlődő országokra mutogatnak — még sokkal több korlátozást alkalmaz, áruikat pedig nagy szubvenciókkal bocsátják a piacra. Úgyhogy, az amerikai Intézkedések csupán a versenytársak szabadpiaci játékszabályszegéseit egyenlítik ki — mondják. A nyugat-európaiakat ezek az érvek nemigen győzik meg, de legalábbis nem vigasztalják. Legutóbb a Le Monde című tekintélyes francia polgári napilap vezér- cikkírója mutatott rá: a számos amerikai belső korlátozás csak egyike azoknak a nem gazdasági, adminisztra- tiv-hatalmi eszközöknek, amelyekkel az Egyesült Államok szándékosan vagy közvetve nehezíti a versenytársak exportlehetőségeit szerte a világon. Nem vádolják Washingtont szándékossággal, de megállapítják Nyugat-Európában, hogy a fejlődő országok a magas amerikai kamatlábak miatt nehezen tudják csökkenteni adósságaikat. Az ő importkorlátozó intézkedéseiknek az a célja, hogy devizát takarítsanak meg az adósságok törlesztésére Ha tehát ez a piac az oi években bedugult, ebben szerepe volt az amerikai kamatpolitikának is. Ennek a nyugat-európai gyártók csak kárát látják, anélkül, hogy élveznék azokat -az előnyöket, amelyeket a magas kamatszint és a drága dollár az Egyesült Államoknak nyújt. Végül éppen az idén az Egyesült Államok arra kényszerítette szövetségeseit, hogy ú.i fékeket építsenek be a szocialista országokkal folytatott kereskedelmükbe is. A NATO- partnerek sokáig azt hitték, ha engednek az amerikai nyomásnak és vállalják a szabályok szigorúbb betartását, akkor összességében enyhébb lesz ezeknek az úgynevezett COCOM-tilalmaknak július elejére végül kidolgozott, módosított rendszere. Ám azóta kiderült, hogy az Egyesült Államok szélesebben értelmezi az új szabályokat, mint szövetségesei, és saját megtorló törvényeivel fenyegeti a szabályszegőket. Furcsa mód épp a szocialista országokkal kapcsolatos amerikai álláspont lett az utolsó csepp a pohárban Nyu- gat-Európa számára. A leghevesebben a keleti kereskedelemben legérdekeltebb NSZK tiltakozik az amerikai nyomás ellen, de mások is felteszik a kissé talán túl pesszimista, ám a nyugat-európai gazdasági közérzetre jellemző kérdést: amerikai piac — növekvő protekcionizmus, fejlődő piac — adósságválság, szocialista piac — CO- COM-lista — hát akkor végül Is hová exportáljunk? A Le Monde szemleíró.ia még igazán szerényen figyelmezteti az Egyesült Államokat, amikor így ír: Washington „minden rendelkezésére álló eszközt bevet a gazdasági háborúba. Senki sem kárhoz-* *atbatja, hogy védi az érdekeit. De legalább megspórolhatná partnereinek a kenetes szónoklatokat a szabadkereskedelemről, amelyekre a tények rácáfolnak”. Mészáros György Ü NOGRAD - 1984. augusztus 25., szombat 4
