Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

Közéo-Rslováloaí hétlröznanoV (IV.)

A suricei

termelőszövetkezetben

kásépítéshez 35—45 ezer korona a támogatás. Az idén csaknem százan üdültek itthon és külföldön, a költségeket a gazdaság fedezte — magyarázza Juhász István.

Egy pillanatra megállunk a

— Termelőszövetkezetünk a járás tizenöt szövetkezete közölt a legkisebb. Ezerháromszáz hektáron gazdálkodunk, amelyből 730 hektár a szántó, a többi szőlő, gyümölcsös, rét. legelő — mutatja be tömören a suricei tsz-t Karol Pöíhös, az elnök.

Az alakulás éveként 1957- et tartják nyilván, de a helyi új „időszámítás” kezdete 1971, mert ekkor zajlott le a szomszédos csornai gazdasággal való egyasülés. A tagok és a járási szervek is úgy látták: az erők egyesítése révén les? többre képes a suricei szövetkezet. Annak ellenére, hoey a termelés feltételeivel al'oha lehet dicsekedni ott, ahol a lejtők foka eléri a 20—25 százalékot, s arra kényszerülnek, hogy 16—18 százalékos lejtőkön is szántsanak, arassanak.

— Számba vettük lehetőségeinket, s a szakosodás

mellett döntöttünk. Fejlődés- Karol Pölhös: Apránként ha- nek indult az állattenyésztés, ladhatunk

Lakásépítés terven felül

Növekedő betétek

Interjú Zsidai Lászlóval, az OTP Nógrád megyei igazgatójával

Az Országos Takarékpénztár fiókjai változatlanul azok közé tartoznak, ahová rövidebb-hosszabb időközönként az állampolgárok betérnek. Vagy megtakarított pénzük betétbe helyezésének szándékával, vagy hiteligénnyel. A lakosságnak, a vállalatokhoz hasonlóan különböző távra szóló pénzügyi tervei vannak, s ezek valóra váltásához jó partner az OTP. Az idei tapasztalatokról beszélgettünk Zsidai Lászlóval, az OTP Nógrád megyei igazgatójával.

dolgozik két hetet. Tegnap például 12,5 tonna barack került a ládákba — újságolja Kamensky Katalin, a losonci pedagógiai szakközépiskola tanára. — Az iskola és a termelőszövetkezet szerződéses kapcsolatban áll. A lányok a teljesítmény arányában fizetést kapnak, naponta hatvan korona körül.

— Elégedettek vagyunk a leendő óvónőikkel — jegyzi meg Petratur mérnök.

A vendéglátó szakemberek később azt magyarázzák, hogy újabb hektárokat hódítanak el a természettől, s ahol eddig gaz burjánzott, hamarosan csemeték cseperednek majd.

— Apránként haladhatunk — mondja Karol Pölhös, aki

A termelőszövetkezet ifjúsági tábora

Jelenleg másfél ezer szarvasmarhát tartunk, kizárólag hústermelésre — jegyzi meg Karol Pölhös. Méltán dicskedhetnek a sertés- törzstenyészettel is. A 250 törzskönyvezett kocától származó apaállatokat egész Szlovákia területén keresik. A sertésnemesítésben eljutottak az önálló fajtáig, amely a SU—1 nevet viseli. Az állattenyésztésnek rendelték alá a növénytermesztés szerkezetét. Évente megtermelnek 1700 tonna gabonát, de érthetően jelentős területet tesz ki a tömegtakarmány, a siló- kukorica. Tizennégy esztendeje pedig az állam tekintélyes támogatásával barackost, szőlőt telepitettek.

falu szélén, ahol csaknem tucatnyi faház sorakozik egymás mellett. A termelőszövetkezet ifjúsági tábora, amely ilyenkor a gyümölcs- szedésben segédkező fiataloknak ad szállást. A barackos felé hajtunk, a bitumenes út elején már vár bennünket Zdenek Petratur szőlészmérnök, az ültetvény nagy szerelmese, A több száz hektárt úgy ismeri, mint a tenyerét. Mondja, tavaly rekordtermést értek el a barackosban, az idén sem sokkal maradnak el mögötte. Nemsokára az építőtáborozók csoportját fedezzük fel.

— Negyvenhárom diákunk

egyébként a CSKP Központi Bizottságinak póttagja, s mellett« még számos társadalmi megbízatása van. Szerényen beszél, nagy mumkabi- rásúnak látszik. A tsz-elnö- kök errefelé sem nyolc órát dolgoznak.

A nemrégen épült új irodában — beruházásaik végére hagyták, addig jó volt a penészes, alacsony épület is — hamarosan kezdődik az aratás értékelése. A kombáj- nosok arcán a megkönnyebbülés jelei...

A, suricei gazdaság Ismét túljutott egy nehéz feladaton.

(Vége)

— A takarékosság változatlanul jellemzi a Nógrád megyében élőket?

— Az elmúlt esztendőkben bekövetkezett áremelések éreztetik hatásukat az állampolgárok pénzgazdálkodásában is. Azonban az egyre nehezebbé váló körülmények ellenére —, vagy éppen azért — a nógrádiak takarékossági kedve változatlan, ami a többi között megnyilvánul a lakásépítés és a tartós fogyasztási cikkek iránti növekvő igényekben is.

— Mit mutatnak a számok?

— Az idei év első felében a betétállomány 112 millió forinttal növekedett és ösz- szességében meghaladta a 3,7 :*:'iliárd forintot. Az egy lakosra jutó átlagbetét összege megyénkben 15 ezer 563 forint. A betétfajták közül változatlanul a kamatozó betét a legnépszerűbb. Jó hatassal volt, hogy az idén a kamatot a takarékpénztár kétszer is emelte, az ebben a formában elhelyezett pénzek összege megközelíti a 2.6 milliárd forintot. A gépkocsinyeremény- betét-állomány összege pedig több mint kétszázmillió forintot tesz ki. Ehhez bizonyára az is hozzájárul, hogy az idei májusi sorsolással egvütt megyénk lakói 752 nyeremény, személygépkocsihoz jutottak. Tovább növekszik az érdeklődés a magasabb kamatot nyújtó takaréklevelek Iránt, amelyek értéke megközelítőleg 220 millió forint. A lakosság hasznosnak ítéli az átutalási betétet is, hiszen nagy előnye, hogy különböző esedékes fizetési kötelezettségeit egyúttal intézheti. Jelenleg 6300 személy rendelkezik ilyen betéttel, s minden ötödik ügyfelünk munkabéréből a munkáltató teljesíti az átutalásokat. Akiknek a szándéka, hogy folyamatosan nagyobb összegeket tartanak számlájukon, azok takarékcsekk- megállapodást köthetnek. Jelenleg 250 ilyen megállapodása van a takarékpénztárnak.

— A takarékosságnak vannak más bevált és új formái is...

— Mint például a különböző kedvezményeket nyújtó ifjúsági betét, ami nevéből eredően a fiatalok között népszerű. Jelenleg több mint 18 ezer fiatalnak a megtakarítása eléri a 240 millió forintot. A KST-k — közismerten az üzemek bankjai — egy része a közelmúltban fizette és fizeti vissza a tagság megtakarításait, másik részük pedig az év utolsó hónapjaiban jut hozzá megtakarított pénzéhez. Nem lenne teljes a kép, ha nem ejtenénk szót a legfiatalabb korosztály takarékosságának előnyeiről. Az elmúlt tanév folyamán az általános iskolások megyénkben nyolcmillió forint készpénzt gyűjtöttek össze, ami valószínű, megkönnyítette a szünidő kellemesebbé tételét. Ezzel az eredménnyel az országban a második helyezést értük el.

— A takarékosság másik formá.ia az úgynevezett ..utótakarékosság”. A takarékpénztár miként járult hozzá a családi célok mielőbbi megvalósításához?

— Sokan vannak, akik terveik elérése érdekében rövid, vagy hosszú lejáratú kölcsönöket veszhek fel az OTP- től, vagy a takarékszövetkezettől. Ezt követően egyfajta önként vállalt „kényszertakarékosság" útján törlesztik a felvett kölcsönöket. Az elmúlt években az elő- és utótakarékoskodók arányában az utóbbi javára némi eltolódás tapasztalható. A takarékpénztár megyei fiókjai az év első felében több mint tizenegy- ezer főnek folyósítottak rövid és középlejáratú fogyasztási és termelési hitelt, 111 millió forint értékben. Ezen belül a kereslet főként a személyi hitelek iránt mutatkozott meg, amit hatezer-kétszá- zan 52 millió forint összeggel vettek igénybe. Mezőgazdasági termelési hitelt 780 személy vett fel, s ennek értéke megközelíti a tízmillió forintot.

— A takarékpénztár jelentős részt vállal magára a lakásépítésből. a lakáshoz jutás anyagi terheinek időszakos megkönnyítéséből. Van-e változás a tavalyihoz képest?

— Valamel”est csökkent a magánlakás-építési kedv az elmúlt fél évben, de közismert,

hogy tavaly az új rendelkezések miatt kiugró volt » kezdődő építések száma. Ennek ellenére június végéig 344 építési kölcsönnel támogatott családi ház építése kezdődött meg és 184 fejeződött be. Megnőtt az igény a meglevő lakások helyreállítása, felújítása, a fűtés korszerűsítése iránt is. Az elmúlt év hasonló időszakához képest

20—25 százalékkal több hitelt folyósítottunk erre a célra. Eredményes volt az OTP beruházásában megvalósuló társasházak építése is. Az első fél évben 324 lakás kivi,<’'e- zése kezdődött és 219 lakásba költözhettek a lakók. Időarányosan valamivel jobban állunk a tervezettől, és minden jel arra mutat, hogy a középtávra előirányzott saját beruházású lakásépítést sikerül túlteljesíteni.

— Hallani arról, hogy » megépült lakások drágák, értékesítési nehézségek jelent-; keznek. Mi ennek az oka?

— A számok önmaguk he-4 lyett beszélnek. Amíg 1981- ben átlagosan egy négyzetméter lakás-alapterület építési költsége 7600—10 000 forint között mozgott, ma 11 900 forint. De a házgyári technológiával készülő épületeknél 13 600 forint körüli négyzet- méterenként. Három év alatt a lakásárak negyven százalékkal emelkedtek. Ré.szher» az építőanyagárak növekedése, részben a drágább szállítási költségek, a technológia-’ váltás miatt. A lakásigény! őlí anyagi helyzete pedig ezzel egyre nehezebben tart lépést.

— A takarékpénztár dolgo-J zó! miként felelnek meg »’ nagyobb követelményeknek?

— A korábbi évekhez ké-^ pest 50—60 százalékkal meg-; növekedett az ügyfélforga-j lom, az ügyek száma. Jelenj tős munkánk a lakások visz-J sza vásárlása, ú j ráérték es ;t és S is, de mindezek ellenére, átlagosan 10—12 nap alatt pon-^ tot tehetünk a kérelmek véJ gére. Az állampolgárok részéről olykor tapasztalni türelmetlenséget, hiányos informáltságot. Mi például ezzel is számolva, leírva kézbe adjuk, hogy milyen kérelemhez, milyen dokumentumokat . kell beszereznie. Tudjuk, a Takarékpénztár dolgozói szolgáltatást teljesítenek, s feladata-, inkát ennek • szellemében igyekszünk gyorsan, szakszerűen, udvariasan elvégezni — fejezte be a beszélgetést Zsidai László.

Sz. Gy.

— Var. még egy ágazatunk, amelyik építőipari tevékenységgel foglalkozik. Főként a saját beruházásokat, felújításokat végzi, s ha marad szabad kapacitása betonoszlopokat, -gyűrűket állít elő. Akkor alakítottuk, amikor a szőlőtelepítést kezdtük, hiszen rengeteg betonoszlopra volt szükségünk, s igv jóval olcsóbban jutottunk hozzá — mondja a tsz-elnök.

Az évente 40 millió korona termelési értéket előállító gazdaságban rövid látogatást teszünk. Juhász István, a gazdaság személyzeti vezetője mutatja a falu központjában épült többszintes házakat. a termelőszövetkezet egyfajta gondoskodását tagjairól Harmincnyolc lakássa! rendelkeznek, amelyből nyolc Füleken épült.’ Alkalmazottja nincs a szövetkezetnek. Az elmúlt másfél évtized alatt eiiutottak odáig, hogy alaposan megnézik, ki jelentkezik munkára, s eevik feltétel a tagsági viszony.

— Évente a szövetkezet

tiszta nyeresége kétmillió korona. A tasok átlagosan évi 30 ezer koronát keresnek de sokai, akadnak olyanok. ak!k a neavvenezret is elérik Jelentős összeg iut a kulturális alaora. öt koronáért adónk ebédet a tagnak. to- yqhbá nrtv PS

a nyugdíjasainknak is. A laIskola a kórházban

K

álmán azt mondja, hogy őt néha az ájulás kerülgeti, amikor kis autójával kimerészkedik az országúira. Amit ott egyesek csinálnak közlekedés címén, az egyenesen elborzasztó, lát- tukra kettőszázat ver a szíve. Nem könnyű kenyér az autóvezetés, s bár nem ismerem az országos statisztikákat, de alighanem a legtöbb konfliktushelyzet az országutakon adódi. Márpedig a konfliktusok előidézői lehetnek a szívinfarktusnak.

Kálmán története akkor jutott eszembe, amikor doktor Ferenczi Györgyhöz, a nóg- rádgárdonyj tüdőbeteg-gyógyintézet igazgató főorvosához bekopogtatok. Ebben az intézetben húsz ágyat az infarktuson átesettek utókezelésére biztosítottak, ami még önmagában nem meglepő. Ami meglepőbb, hogy a kezelés ideje alatt tanfolyamot szerveztek a beutaltak részére.

— Aki infarktuson esett át, az magát nem tartja már egészséges embernek, s ezt az érzést a környezet is éb- rentartja benne — mondja a főorvos. •— Én magam ugyan tüdőgyógyász vagyok. de azért álltam az ügy mellé, mert tudom, sokan átélnek több Infarktust. Ha spontán lehetséges, mármint élni tovább lezailott infarktussal, akkor ezt miért ne lehetne tudatosan is csinálni? A célunk a rehabilitáció, az, hogy teljes értékű emberekké váljanak kezeltjeink. Miután a társadalom, a közvetlen környezet is elparentálja sokukat, az önbizalmukat is visz- sza kell adnunk a fizikai állapotuk helyreállítása mellett.

— A legtöbb infarktusos már nem kerül vissza eredeti munkahelyére — teszem a kézenfekvő ellenvetést.

— Nem vitás, van, aki már ugyanazt a munkát nem végezheti. amit korábban. Viszont, aki öt-hét ezer forintot megkeresett, az aligha igazi rehabilitált a jövendő két és fél ezer forintos telefonkezelői, portási, esetleg éjjeliőri jövedelmével. Nyugaton vállalatok épülnek a rehabilitációra, nálunk az ilyen jellegű munkahelyek kialakítása nehéz dolog. Az ipar és a mezőgazdaság úgy véli: az infarktus utáni állapot az egészségügy feladata. Mi viszont megtesszük a magunkét. megteremtjük gz emberhez méltó élet fizikális-fiziológiai feltételeit, aztán az intézet falain kívül jönnek az újabb konfliktusok.

— Ezért hát az „iskola”?

— Pontosan. Én magam már régóta kerestem a megoldást. Egy balassagyarmati kezeltünk, Kun Zoltán előállt azzal, hogy kazáníűtő-tanfo- lyamot kellene szervezni. Ez amellett, hogy felelős munka. tisztességes jövedelmet is biztosít. Ez az, amire szükségünk van, mondtam, és aztán a balassagyarmati művelődési központtal, meg a TIT-tel közösen meg is szerveztük ezt a tanfolyamot. Tizenkilencen tanultak keményen, meg is kapták az ezt igazoló oklevelet.

— Lesz-e munkahelyük?

— Igen. Mindazonáltal fölajánlottuk kezeltjeinknek, hogy elhelyezkedésükben is segítünk, ha gondjuk lenne. Hamarosan indítjuk a kompresszorkezelői tanfolyamot és keressük közben az újabb területeket, ahová „betörhetünk”. Ezt a két szakmát szeretnénk védetté tenni, s bizonyára sikerül is megértetni mindenkivel, hogy a rehabilitáció csak akkor fejeződött be, ha az infarktuséi valóban megfelelő munkahelyen, tel■ jes értékű emberként dolgozik. A fizikai állapot visszaállításához szükséges tudás, eszköz a rendelkezésünkre áll,

tudjuk figyelni az infarktuson átesetteket a fokozatos fizikai megterhelés közben, viszont tudjuk azt is, hogy nem csupán a fizikai megterhelés a fontos. Legalább ilyen lényeges a pszichés megterhelés, a korábbi konfliktus- tűrés szintjének visszaállítása, esetleg annak fokozása. Ehhez azonban asszisztensek, gyógytornász és pszichológus kellene. Nincs. De a húsz ágy sem volt, mégis lett, s hozzá milliós értékű műszerek, amik a teljes gyógyulást szolgálják. Optimista vagyok. Ami azonban nem kerül pénzbe, az a társadalmi szemlélet megváltoztatása lenne. Az infarktuson átesettek körül szinte vákuum keletkezik, ők maguk is belebonyolódnak a körülöttük kialakult helyzetbe, fölöslegesnek érzik magukat. A munkahelyek, a közvetlen környezet is sókat segíthet a teljes rehabilitációban. Csak még nem segít.

Varga Sándor inas, szikár, nagybátonyi' bányász. Volt.

— Én már a bányába nemigen mehetek vissza, a tüdőmmel is akadt gond. Elvégeztem a tanfolyamot, mégJ hozzá kitűnőre! Nehéz volt, az igaz, viszont itt az intézetben az ég világon semmi más dolgom nem volt, mint a napi tanulnivalót bevésni a fejembe. Ezért csak köszönet jár az intézetnek, az igazgatónak, az oktatóknak. En-' gém mindenki ismer Nagyba- tony ban, lesz helyem, ha hazakerülök. Nincs gondom * holnapra.

— A bányát nem sajnálja?

— Sajnálom én, de mit tehetek? Az egészségnél nincs fontosabb, nem igaz?

— Igaz.

Á

z intézet árnyas fái alá alig jut az erős napfényből. Hárman ülnek! egy pádon. Középkorú férfiak. A középső kezében ho- mokszín fedelű könyv. Csak: nem a kompresszorkezelői tanfolyamra készülnek — előre? Végül is nem kérdezem meg őket. Messziről nézem, ahogy a középen ülő, magasabb férfi a másik kettőnek magyaráz. Közben eszembe jut Kálmán. Ha kis autójával erre kanyarodna, kétszázat verő szíve alighanem alaposan meglassúdna. Itt, Nógrádgár- donyban béke van, gyógyító béke.

Hortobágyi Zoltán

NÓGRÁD — 1984. augusztus 25., szombat 3