Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
1 UT fi BŰZniVIEZÖKTÖL E z a reggel csak majdnem volt ugyanolyan, mint a többi. Már éjszaka is nyugtalanabbul aludt, magasem tudta miért, de most, hogy kikeményített kockás ingében nézte a konyhaablakból a derült kék eget, megnyugodott. Az aratóing, gondolta megsimítva a kék- fehér kockás anyagot. Tizenötödik éve, hogy minden ara- tásnál nap mint nap ezt ölti magára. Az este piszkos, izzadt ing ilyenkor reggelente frissen mosva, vasalva várja... A gépműhely udvarán még- egyszer körüljárta kombájnját, kezében a csillagkulccsal. Egy millimétert sem tuddtt egy csavaron sem húzni, s ez némiképp elégedettséggel töltötte el, a jól végzett munka tudatával. Intett a lassanként beszállingózó többieknek, azután föl kapaszkodott a fülkébe. Nem hiányzik semmi, jár- tatta körül tekintetét az alig két négyzetméternyi üvegkalitkában, majd beindította a motort. A kis feketegombos kar meghúzása után a bonyolult csőrendszerben lévő óla] engedelmesen emelte föl a vágószerkezetet, indította a motollát, majd a kasza jólis- rhert sivítása jelezte, hogy minden tökéletesen működik. Egy, pillanatig élvezte még az enyhén rázkódó kombájntest imbolygását, majd mindent leállított a halkan duruzsoló motor kivételével. Ekkor pillantotta meg a lent álló ágazatvezetőt, aki felemelt hüvelykujjával jelezte, hogy minden rendben, indulhatnak. A kétszáz lóerő lomhán gördítette a hatalmas kerekeket a kijárat felé. A visszapillantó tükörben látta, hogy társai követik, ahogyan — immár ötödik éve, mióta ő az élen haladó — az aratás első napján. A tábla szélén talán egy percbe telt, míg mindenki egy vonalba igazodott, azután a hét kombájn lépcsőzetesen nekilódult az aranyló búzamezőnek. Másodpercenként kalászok ezrei hajtottak engedelmesen fejet a motolla előtt, hogy a kombájn sötét gyomrában búzaheggyé alakuljanak. Kicsit nagyobb gázt adott, s elégedetten figyelte, hogy gyorsan telik a magtartály. Alig néhány perc, néhány száz méter, s máris bekapcsolta a sárga villogó lámpát, hogy teherkocsit kér. A gép mögött üres tarló ásított.., * A zöld pótkocsis IFA óvatosan húzódott mellé, s a fölé- fordított vastag csőből aranyló zuhatagként megindult a búzafolyam, hogy útját hamarosan a malom felé vegye. Még egy apró igazítás a sarkakba gyömöszölt zsákokon — ki ne csurranjon a drága teher, ha már megtermett — és a tehergépkocsi már a sima aszfaltúton robogott A malom kapujában várakozni kellett míg értő kezek és érző műszerek minden egyes rakományról eldöntötték, hová kerüljön. Volt, amelyet a tüzes lángnyelveit bömbölve öltögető szárító várt, volt amelyiket csak a tisztító mellé kellett billenteni, hogy onnan a tavalyi búzával keverve egyenesen a malom garatjába kerüljön A liszt porától fehér arcú, kezű és ruhájú emberek elismerően csettintettek a búza láttán. Sok-sok év tapasztalata minden bűvös műszernél megbízhatóbban jelezte, hogy kifogástalan a gabona minősége. Ha azok is ezt mutatták, cinkosan kacsintottak a fehér köpenyes laborosokra; mi már régen megmondtuk... Égbenyúló csigasorok, nyikorgó-csikorgó Jelhordószerkezetek emelték magasba az imént még földön ringatózó búzát, amely minden földi, szennytől megtisztulva emelkedett fölfelé, hogy a malomkerekek között új alakot öltsön. Pattogva ugrálva váltak mind apróbbá és apróbbá mind fehérebbé és fehérebbé, átadva a hűvös zsákoknak az eddig magukban hordozott nap szétömlő melegét... * Fürge kis sárga targoncák hatot-nyolcat is fölemeltek egyszerre a nehéz liszteszsá- kokbói, hogy teherkocsira rakják a kenyérnekvalót. A tempó sietős, mert újabb es újabb búzával rakott járművek fordulnak be a kapun es mert van ahol ugyancsak várják az első idei lisztet. A sütőüzemben a szokásosnál derűsebbek az arcok és nagyobb a tisztaság. A tárolóban új helyet jelöltek k. az érkező szállítmánynak, mini a megkülönböztetett tiszteletet érdemlő vendégnek Ez a vendégeskedés azonban meglehetősen kurta ideig tartott, mert a fehérbe öltözött emberek mielőbb szerették volna látni, valóban olyan-e az új termés, amilyennek ígérték. S, mint ahogy & puding próbája az evés, itt sem más a helyzet. Már a kenyér tésztája is sokat mondott a szakembereknek, a dagasztógépek pedig másképpen dörmögtek, mint egyébként. Vagy csak érzéki csalódás? Ki tudja? A kemencében ugyanúgy tűntek el a kétkilós tészták, mint máskor, legfeljebb a megszokottnál kíváncsibb szemek követték útját, hogy azután a berendezés túlsó felén igazán elégedetten fogadhassák az első új búzából készült pirosió kenyereket. Ki az aki ilyenkor meg tudná állni, hogy ne törjön belőle egy kis darabot. Az illatos forró kenyér úgy omlott szét a szájban, hogy ehhez fogható nincs semmi a világon. Akik kiváltságosként elsőnek ízlelhették meg, tán azokra is gondoltak, akiknek mindez köszönhető, s, ha másként nem is. gondolatban nyújtottak nekik egy-egy falatot... Addig is míg nem kerül mindnyájunk asztalára. .. Zilahy Tamás /
