Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

Kádár János a Habselyem Kötöttárugyárban

r (Folytatás az 1. oldalról)

Napjainkra — e beruházásoknak, a műszaki fejlesztéseknek, a munkafolyamatok ésszerűsítésének, a rendszeres gyártmányfejlesztésnek is köszönhetően — a legmagasabb igényeket kielégítő termékeket képesek a piacra küldeni.

A közvetlen hangulatú beszélgetésen a vállalat vezetői hangsúlyozták: hiába lenne minden modern technika, a korszerű üzemszervezés megannyi módja, ha nem volnának szép számmal olyan — hűséges, kipróbált, nagy szaktudású — dolgozók, akik a technikát magas színvonalon működtetik, a jól szervezett munkát fegyelmezetten, lelki- ismeretes végzik. A dolgozók 90 százaléka nő, akjknek fáradhatatlansága, nagy tapasztalata, kitartó munkája sok ne hézségen segítette, segíti át a nagyvállalatot.

E munkáról üzemlátogatáson szerzett benyomásokat a Központi Bizottság első tit- ■ kára. A körkötő üzem bejáratánál Kádár Jánost és kíséretét Módler László, a gyáregység 30 éves helyettes vezetője fogadta, aki 1976 vagyis a diploma megszerzése óta dolgozik itt. ö és Gyeb- roszky Andrásné — aki, mint e percekben is kiderült: nemcsak a termékszerkezetnek, a gyártási technológiáknak, a nemzetközi piacnak kitűnő szakértője, de személyes ismerőse szinte valamennyi dolgozónak — nagy szakértelemmel kalauzolták a vendégeket a főleg szintetikus női háló- és felsőruhák alapanyagát gyártó gépsorok között. A párt első titkárát lépten-nyo- «non virágcsokorral, kézfogással, öleléssel köszöntötték a dolgozók, jó egészséget, hosz- gzú életet kívánva neki.

A vendégek útja ezután a

Varrodába vezetett: kalauzuk \Pdlya Franciska részlegvezető volt, aki 33 esztendeje dolgozik a gyárban. Az itt tevékenykedő, mintegy 35—40 asszony, lány fürge kezei nyo- !mán szabadidő- és felsőruhák, blúzok, szoknyák, pólók kerülnek le a gépekről. Munkájukat, annak eredményeit, Vagyis a kész darabokat lát- tva s hallván, hogy ai itt dolgozók valamennyien tőrzsgár- kfatagok. 45 százalékuk párttag, Kádár János így buzdította a részlegvezetőnőt:

— Vigyázzon erre a )6 csabaira!

Besztercán Jánosné, az üzemrész Előre Szocialista Brigádjának vezetője arra kérte Kádár Jánost: látogatását bejegyzéssel tegye emlékezetessé a brigádnaplóban. A vendég a többi között a következőket írta a lapokra:

,.örülök, hogy alkalmam volt eljönni ide, ahol szorgalmas munkával, kiváló minőségű terméket gyártanak, olyat, amelyre a hazai fogyasztóknak és a népgazdaságnak egyaránt szüksége van."

Hasonlóan szíves szavak kerültek — Tuska Kálmánná brigádvezető kérésére — a lánchurkoló üzem Lenin brigádjának könyvébe is. Ez az üzem az egyik „klasszikus” gyáregysége a vállalatnak, hiszen. itt is az alaptevékenységgel, vagyis a szintetikus fehérneműkhöz, ruhákhoz szükséges kelmék előállításával foglalkoznak. Az itteni kalauz, Ujj Gábor művezető régi emléket elevenített fel: hajdanán a Parlamentben egy fogadáson autogramot kért Kádár elvtárstól kisfia számára. A kis gyerek azóta szakmunkás lett — Kádár János gratulált az apának a fiához és a fiúnak az apjához.

Már jócskán elmúlt dél, amikor az aktívaülés helyszínére érkeztek a vendégek.

A gyár éttermében a vállalat 131 szocialista brigádja, jjz ezekben tevékenykedő 1566 dolgozó képviseletében mintegy harmincán várták a Központi , Bizottság első titkárát, hogy beszámolhassanak neki sikereikről, gondjaikról.

Elsőként Som Lászlóné, a beszerzési osztály dolgozója

emelkedett szólásra, elmondva: a párt közelgő legfelső fóruma tiszteletére alakult, „XIII. Kongresszus” nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájához: csatlakozzanak a kongresszus, valamint felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó mun- kaverseny-mozgalomhoz. Ennek során mindenekelőtt jobb minőség elérésére töreked nek, maradéktalanul elegei kívánnák tenni exportszerződéseiknek, 3 százalékkal növelni szeretnék belföldi szállításaikat.

Egy 24 esztendővel ezelőtti találkozásra emlékeztette a vendéget Tatár Józsefné, az angyalföldi gyár igazgatója: 1960-ban járt nálunk Kádár János. Akkor is voltak, ma is vannak gondok — mondotta az igazgatónő —, ám míg akkor azt kérdeztük, mikor lesz a textiliparban is szabad a szombat délután, • mikor lehet majd mindennap húst kapni az üzletekben — addig mára általánossá vált a 40 órás munkahét, és egy- egy ABC szinte terülj-terülj asztalkámnak tűnik. Ma két téma foglalkoztatja leginkább az asszonyokat, lányokat: békében szeretnének élni, és olyan fizetést kapni, amely becsületes munkájukat megilleti, amiből meg tudják fizetni még a mostani magasabb piaci árakat is. Ágh Lajos géplakatos a textiliparban dolgozó vasasok helyzetét, főleg utánpótlásuk gondjait elemezte, mondván: érthetetlen vajon miért „zsenáns” a . fiataloknak, hogy lakatossá, maróssá legyenek. Ügy vélte, a szakközépiskoláknak az általános műveltség fejlesztésén •túl többet kellene itörődniök a szakmai felkészítéssel.

Ugyancsak a fiatalok helyzetéről szólt Mráz Julianna kötőnő, mondván: a 6—7 ezer forintos átlagfizetés ellenére is mind kevesebben vállalják a három műszakot. Az ifjúság legnagyobb gondjaként Macsólk János, a kikészítőüzem dolgozója — akineic családjából hatan dolgoznak a vállalatnál — a lakásproblémát említette: bürokratikusnak minősítette az engedélyezési eljárást, és szóvá tette az építőanyag-ellátás visszásságait.

A kecskeméti gyár immár nyugdíjas dolgozója, Farkas Lászlóné rámutatott: a köny- nyűipar egyáltalában nem könnyű ipar; még a félautomata gépek is egész embert kívánnak. Nem kevesen köny- nyebb munkát, több pénzt keresve elvándorolnak a vállalattól, a szakmából. Módler László üzemvezető-helyettes úgy vélte, nem mindenütt használják ki azt az egészséges lendületei, amely a főiskolákról, egyetemekről kikerült fiatalok legtöbbjének sajátossága; a nem képességeikhez méretezett munkák hamar elcsüggesztik őket. Elmondta: a pesterzsébeti gyár fiatal műszakijai elhatározták, mindent elkövetnek azért, hogy gépparkjukat különöseob beruházás nélkül, saját munkával, újítással a jelenlegi szinten tartsák.

— Mi, adminisztratív dolgozók, ha szükséges, lemegyünk a műhelybe varrni, szálazni — mondta Giczi Istvánná statisztikus, — emellett társadalmi munkát végzünk, és -ellátjuk családunkat. Ez utóbbiban társadalmunk sokat próbál segíteni, bölcsődével, óvodával, egyéb szolgáltatásokkal, félkész ételekkel. Ám sajnos, a konzervek, a mirelit termékek, a vegytisz- títás ára emelkedett, így a sokgyerekesek, a gyermeküket egyedül nevelő nők mindinkább meggondolják, hogy költsenek-e ezekre.

— Ne vegye panaszkodásnak Kádár elvtárs, amit mondok — kezdte Léber Imréné modellszerkesztő, ám a megszólított nevetve megnyugtatta: — Ügy veszem, ahogy mondja!

Léberné ugyanis arról számolt be, hogy mind nehezebben tudja tartani korábbi életszínvonalát az, akinek nincs módja mellékjövedelemre szert tenni,- márpedig a többgyerekes családanyák nagy részének nem jut ideje pluszmunkára őket különösen bosszantja a mindinkább tapasztalható kapzsiság, a csúszópénzek terjedése.

— Nekünk pedig nemigen tgük borravalóra, bár jövedelmünk nem rossz — ezt már Metzger Józsefné, a konfekcióüzem dolgozója mondta hozzátéve: egyre nagyobb a még többet fizető, könnyebb munkát ajánló kisebb üzemek, szövetkezetek, kisiparosok csábítása. Juhász Józsefné, a-kazincbarcikai gyár dolgozóinak képviseletében egyebek között a minőségi munka fontosságáról szólt. Hasonló kérdéseket feszegetett Werner Jánosné, a pesterzsébeti gyár meósa, aki szerint jó

z

NÓGRÁD - 1984. július 26., csütörtök

az ország problémái

— Minden szóba került itt, ami ennek a vállalatnak a dolgozóit foglalkoztatja. Sok helyi kérdés, amelyeknek egy része ugyanakkor az egész szakma, a textilipar, sőt az ország problémája is. Nagyon tetszett, hogy a fölszólalók közül nagyon sokan — az üzemen túltekintve — társadalmi kérdéseket is érintettek, mint például a fiatalok képzését, vagy a tőkésimport- megtakarítást. Természetesen most nem tudok minden kérdésre külön kitérni, de kérem, hogy önök azzal az érzéssel menjenek el erről a találkozóról, hogy nem hiába szóltak, mert mindazzal, amit elmondtak, a továbbiakban foglalkozni fogunk.

— Megismerkedve önökkel, munkájukkal, először is szeretnék a nagyüzem vezetőinek, párttagságának, valamennyi dolgozójának gratulálni ahhoz a tisztes és becsületes helytálláshoz, amit az utóbbi években a legfontosabb területen, a termelésben, s emellett a társadalmi munkában tanúsítottak. Az eredményeket jelzi az a sok magas kitüntetés is, amelyet a kollektíva kapott. Persze azt hiszem, legalább ilyen fontos, hogy azok az emberek, akik ezt a munkát elvégezték, a saját lelkiismeretükkel is összhangban lehetnek és bátran nézhetnek a tükörbe. Kérem önöket, hogy tolmácsolják valamennyi dolgozónak a Központi Bizottság elismerését, és az én személyes gratulációmat, üdvözletemet is.

— Kedves Elvtársak!

— Ezen a találkozón megosztjuk gondjainkat. Ezért én

lenne, ha nagyobb mennyiségű jó hazai szálból dolgozhatnának. Tamásiné Gonál Edit, a kiskunfélegyházi gyár munkaszervezője kolléganője gondolatait mintegy kiegészítve beszámolt arról, hogy tavalyi exporttervüket éppen a budapesti gyártól kapott, jó minőségű alapanyagnak köszönhetően tudták maradéktalanul teljesíteni. — Az MSZMP közelgő XIII. kongresszusától azt várjuk — folytatta, — hogy válaszokat kapunk a társadalmunkat foglalkoztató kérdésekre. Azt kérjük a párttól, hogy továbbra is a jó célokat szolgáló, az egyszerű dolgozó által is érthető politikáját folytassa.

Kópé Istvánná, a felvetőüzemrész munkatársa megfontolandónak vélte: a kötőiparban sem lenne haszontalan nyugdíjkorhatár-kedvezménnyel vonzóbbá tenni a szakmát A gyárban 33 éve dolgozó Dolgos Lászlóné kötőnő szerint a vállalat munkásai tudják, hogy a piac ál tál igényelt természetes alapanyagokkal nagyobb a feladat, a felelősség és ezt belátva valamennyien mind odaadóbban dolgoznak — Ügy 10—12 évvel ezelőtt nyugalmasan éltünk — kezdte felszólalását Takács Sándor részlegvezető. mire Kádár János közbevetette: — Csak most tűnik az a korszak olyan nyugalmasnak! — Valóban — mondta Takács Sándor —, ám azóta egyre keményebbek lettek a feltételek, és arról is el kellett meditálnunk, miként tudjuk a textilipari rekonstrukció során 10—12 évvel ezelőtt megvásárolt nyugati berendezések alkatrészeit saját erőből pótolni. Megoldottuk e feladatot, és az anyagi hasznon túl ennek erkölcsi sikere is van: rájöttünk, hogy mi is képesek vagyunk mindaria, amire a külföldiek. Ezek a sikerek el is gondolkoztatnak bennünket, ugyanis mintha mostanában több gondrol hallanánk, mint örömről. Azt szeretnénk, ha többet beszelnénk az eredményekről, hiszen ezek újabb sikerek elérésére ösztönöznek.

'’Ezt a gondolatot több felszólaló is megfogalmazta, amikor elismeréssel szóltak gazdasági előrehaladásunkról, társadalmi fejlődésünkről S kiemelték, milyen jelentősnek tartják, hogy egy ilyen találkozón őszintén beszélhettek ’ örömeikről, gondjaikról.

Rövid szünet következett, majd Kádár János emelkedett szólásra.

Kádár János beszéde

— A velem érkezett ven-* dégek és a magam nevében köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást és azokat a tájékoztatókat, amelyeket a látogatás során kaptunk.

— Az önök nagyüzeme nemcsak kerületi, hanem országos jelentőségű vállalat. Ezt támasztja alá, hogy évi 1 milliárd 300 millió forint' körüli értékű árut termelnek, a gyámban 4 ezren dolgoznak és széles körű aktivitást fejtenek ki a társadalmi szervezetek is. A központi üzemben a dolgozóknak csaknem 37 százaléka párttag, s a párttagság aránya az egész vállalatnál magas. Tevékenyen, példamutatóan dolgozik a többi társadalmi szervezet is, a szakszervezet, a KISZ. a Vöröskereszt, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság. S vannak számszerűen nem kimutatható eredményeik is, mint például az a jó kollektív szellem, amelyet a látogatás közben is érzékeltünk. Az önök vállalttá tehát az ország egyik fontos gyára, ezért örülök annak, hogy alkalmat találtunk erre a látogatásra. Ezekre a találkozókra nekünk is szükségünk van.

Szóba kerültek

is szeretnék szólni azokról a kérdésekről, amelyekkel mi a Központi Bizottságban foglalkozunk. Ezek közül elsősorban a nemzetközi helyzetet enllítem. amely az utóbbi időben feszültebbé vált. Érthető tehát, hogy a mi legfőbb gondunk népünk, országunk biztonsága és békéje.

— A nemzetközi helyzetben bekövetkezett feszültséget az Egyesült Államok azon köreinek tulajdonítjuk, amelyek az elmúlt években célul tűzték, hogy erőfölénybe kerüljenek. Ennek keretében a múlt év végén megkezdték az amerikai közép-hatótávolságú rakéták telepítését Nyugat-Európába. Ha ez a folyamat tovább tart, akkor egy új fegyverkezési verseny bontakozik ki és a helyzet még veszélyesebbé válik.

— A Varsói Szerződés országai világosan állást foglaltak: erőfölényre nem törekszenek, de az erőfölény megszerzését a szembenálló félnek sem engedik meg. Ez most a legfontosabb kérdés, mert népeink biztonságának, jövőjének, békés építőmunkájának feltételéről van szó. A Varsói Szerződés valamennyi állama békét akar; a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés,' a felek érdekeinek megfelelő széles körű kapcsolatok híve. Ettől a politikától a jelenlegi bonyolult, feszült helyzetben sem térünk el. Azt javasoljuk, hogy az érdekeltek biztonsági érdekeit kölcsönösen figyelembe véve, új fegyverkezési hullám nélkül, a fegyverzet alacsonyabb szintjén tegyük még szilárdabbá a békét.

— A Szovjetunió, a Varsói Szerződés valamennyi tagállama, így a Magyar Népköztársaság is azt vallja, hogy a jelenlegi helyzetben is minden kérdés rendezhető tárgyalások útján. Ehhez persze nem porhintésre.' a népek félrevezetésére, hanem érdemi, valódi tárgyalásokra van szükség. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés többi országa ilyen megbeszélésekre bármikor kész. Ez külpolitikánk lényege, ami meggyőződésem szerint megfelel népünk, a szocialista közösség. az egész emberiség érdekeinek.

Több javaslat a megegyezésre

A Varsói Szerződés tagállamai az utóbbi időkben több javaslatot is előterjesztettek. Tavaly januárban nagy hangsúlyt adtak annak a kezdeményezésüknek, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai kössenek olyan megállapodást, amelynek értelmében lemondanak az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről, s békés, gyümölcsöző kapcsolatokra törekednek.

Ez a javaslat változatlanul érvényes. De ugyanígy említhetjük a Varsói Szerződés azon indítványát is, hogy az országok állapodjanak meg a

fegyverkezési kiadások befagyasztásában, majd csökkentésében. Ez ésszerű javaslat, amelynek megvalósítása minden nép javát szolgálná.

— A Szovjetunió több javaslatot tett, így például kiemelkedő jelentőségű volt. hogy bejelentette, elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert és kezdeményezte, hogy ugyanilyen kötelezettséget vállaljon úhinden olyan nukleáris hatalom, amely ezt még nem tette meg. A Szovjetunió állást foglalt a vegyi fegyverek betiltása mellett, s kiemelkedően fontos az a legújabb keletű indítványa, hogy szülessék megállapodás a világűr militarizálásának megtiltásáról.

Várjuk az érdemi választ

— A Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai kézzel foghatóak és konkrétak. Ha ezekbe a javaslatokra érdemi választ kapunk, lehetséges a tárgyalás és a megegyezés az Egyesült Államokban esedékes elnök- választás időpontjától függetlenül is. Sajnos ezek az érdemi válaszoik még késnek. Mi varjuk ezeket, s mély meggyőződésem, hogy ezt várják más népek is, mert, ez felel meg érdekeiknek.

— Hazánkban a párt-, a kormány, a társadalmi szervezetek nagyfokú nemzetközi aktivitást fejtenek ki. Ehhez hazánk fejlődése révén — s ebben az önök munkája is benne van — a lehetőségeink is megvannak. Magyarország ma bizonyos nemzetközi tekintélynek örvend. Gyakoriak nálunk a nemzetközi találkozók, tanácskozások. Mi azért dolgozunk, hogy fejlődjenek a kelet—nyugati kapcsolatok és az érdemi megbeszélések eredményeként olyan helyzet és légkör alakuljon ki a világban, amelyben létrejöhetnek a valódi nemzetközi tárgyalások és megegyezések.

— A Magyar Népköztársaság a nemzetközi életben egyenes és tisztességes úton szerzett magának megbecsülést. Mi minden partnerünknek pontosan és világosan megmondjuk, hogy szocialista ország vagyunk, szocializmust építünk, a társadalmi fejlődés útján járunk és folytatni akarjuk a békés építést. Mi tehát alapvető érdekeinknél fogva a békéért harcolunk és ebben a törekvésünkben egységesek vagyunk a Varsói Szerződés, a KGST többi országával, együttműködünk a béke minden hívével.

— Széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerünk a pártok között is kialakult. Részt vettünk legutóbb a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottsági titkárainak prágai megbeszélésén, amelynek résztvevői hangsúlyozták, hogy készek egvütt dolgozni minden becsületes békeerővel, a szocialista, szociáldemokrata pártokkal, a fejlődő országok tár. sadalmi-politikai erőivel a józanul és felelősen gondolkodó nyugati politikai tényezőkkel. Célunk, hogy a feszültség csökkenjen, és a világ alapvető problémáit tárgyalások útján oldják meg. Mint kommunisták, szocialista elveket valló felelős emberek, meggyőződéssel valljuk, hogy nincs az emberiségnek más útja, mint a béke. Mi zem terjesztjük világnézetünket, rendszerünket sem fegyverrel, sem erőszakkal, de azt sem tűrjük, hogy az ellenforradalmat exportálják. Tárgyalások, megállapodások kellenek, hogy a világ kijusson a jelenlegi feszült helyzetből. A kapitalizmusnak sincs más útja, mint az, hogy tudomásul vegye a világ realitásait. A két társadalmi rendszer vitáját majd a gyakorlat dönti el. Mi nemzeti boldogulásunkat a szocialista építőmunkával akarjuk elérni, s ehhez békére van szükségünk. Ebben bízunk, ez felel meg elveinknek, érdekeinknek.

— A belpolitikáról is szólok néhány szót. Amit önök itt a saját kollektívájukban érzékelnek, az bizonyos értelemben az országos helyzetnek is tükre. A belpolitikai • helyzet szilárd, a párt vezető szerepe érvényesül, népi államunknak tekintélye és becsülete van. Ennek tudatában és szellemében készülünk felszabadulásunk 40 évfordulójára is. Ez nagyon fontos történelmi állomás és módot ad az áttekintésre, mit csináltunk, hogyan éltünk, mit értünk el és mit nem, mire törekszünk a jövőben.,

A Központi Bizottság legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a jövő év tavaszára ösz- szehívja a párt XII. kongresz- szusát. Országgyűlési és ta- nácsválasztások is lesznek, hiszen lejár a mandátumuk, tehát egy nagy politikai kampány előtt állunk. Milyen szellemben akarunk a kongresz- szusra készülni?

Élő problémákkal kell foglalkoznunk

— Először is az eddig végzett munkánkat és helyzetünket kritikusan, a valóságnak megfelelően akarjuk áttekinteni. Amikor azt mondom, „kritikus”, akkor arra gondolok, hogy azt is meg kell állapítanunk, ami helyes, ami rendben van, amit nem változtatni, hanem erősíteni kell. Nekünk a kongresszuson és a választási előkészületek során is a nép életét meghatározó alapkérdésekkel, az élő problémákkal kell foglalkoznunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a kongresszus legfontosabb határozatait a Hazafias Népfrontba egyesült társadalmi erők elfogadják. Munkaértekezletet akarunk tehát tartani, és a választásokat is ebben a szellemben kívánjuk majd lefolytatni.

(Folytatás a 3. oldalon)