Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-24 / 172. szám
Konzervbiztonság, egyenes zavar Miért szeretjük a televíziót? Ki ezért, ki azért. Érdeklődés, ízlés, kor, műveltség és még tudj’ isten m féle szempont alapján azonban fel lehet állítani típusokat, kategóriákat, valahogyan így: ők leginkább a filmeket szeretik, ti a mesejátékokat, mi a sportközvetítéseket. .. Mi az előnye a televíziónak más tömegkommunikációs eszközzel szemben? A kérdésre biztosabb, éppen ezért határozottabb válasz adható. Mindenkeppen előnye, hogy a tévé láttat is, hogy az eseményeken való jelenléte nézőiben a személyes részvétel illúzióját kelti. S az illúzió kitétel hangsúlyos. A televíziósok ugyanis korán rájöttek arra, miként lehet a képernyővel machinál- ni, olyan körülményeket terem leni, amelyek az emberben a jelenidejűség képzetét keltik, azaz úgy érzi, amit lát, az most történik, az maga a kócos valóság. Televíziónkban már régóta nagyon ritka az egyenes közvetítés: szinte teljességgel kisajátította magának a sport, más típusú műsorok csak ritkán élnek vele. Évekig éltem abban a hitben (talán még akadnak jó néhányan most is ilyenék), hogy a Jogi esetek, a Pedagógusok fóruma című műsorok egyenes adásban kerülnek elénk. Any- nyira életesek, meggyőzőek voltak. Csak később kezdtem érezni (és még számos más műsornak) a kiszámítottságu- kat, a tettetésüket. S ezzel a felismeréssel el is veszítették ■zárnom ra a vonzásukat. Mert ez a megrendezett valóság, akárhogyan is nézem, csökkent értékű, alul marad mind a mindennapi, mind a művészi valósággal való ösz- szevetésben. Nélkülözi a rögtönzéseket, a pillanathoz történő folytonos igazodást, azaz a valóságos élet természetes titokzatosságát, izgalmát, feszültségét; nélkülözi a műalkotás szigorú belső rendjét, logikáját. De míg aae előbbi hiányokat a kárára írjuk, az utóbbiakat természetesnek könyveljük el. Azért, mert ezek a műsorok bármennyire is élnek bizonyos művészeti eszközökkel, egy pillanatig sem szándékoznák művészi tetté válni, ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy egyenértékű valóságként fogjuk fel őket. Rögtönzött eszmefuttatásomat lényegében néhány, az elmúlt héten látott produkció inspirálta. Kiváltképpen a Péntek esti randevú és a szombati Operettest Gyuláról című program. A. „Randevú” úgynevezett konzérvműsor — azaz előzőleg felvett riportok, kommentárok és egyebek ösz- szeválogatása — a fiatalok szórakozási igényeiről, lehetőségeiről, az operett egyenesben jött a gyulai vérfürdőből a helyi várszínház és a Magyar Televízió közös műsoraként. A két különböző típusú műsor nagyon is azonos problémákkal küszködött. Badarság lenne részemről bármiféle előítélet, és az alapján való egyik vagy másik oldalra irányított elutasítás: nem szerencsés, sőt indokolatlan nyilvánosan kijelenteni olyat, hogy a konzérvműsor az igazi (bár televíziónk gyakorlata ezt a szemléletet látszik képviselni), az egyenes közvetítés mindenható (bár magam ezzel rokonszenvezem, és, ha a helyzet, a téma indokolja, rhinél több ilyen programot szeretnék látni). A két műsor hibaazonosságát absztraháltan értem, a saját törvényszerűségek szerint és elvonatkoztatva. A Péntek esti randevú ugyanis még mindig nem találta meg a neki illő formát. Létezésének ötlete jogos, igenis szükség van az ilyen és efféle műsorokra. Egyelőre azonban, hiába dolgoztak eddig benne rengetegen, neves és kevésbé nevezetes televíziós és rádiós riportereik, ez a műsor nem rendelkezik olyan nyelvvel, amelyet a magyar fiatalság derékhada ért és beszél. Ráadásul csupán kísérletek történnek arra, hogy az adott témák problémáit megbeszéljék. Ez történt pénteken is. A Nyáron is fogynak a könyvek a salgótarjáni mozgóárusnál. JEőleg az útikalauzok, térképek kelendőek. készítők addig eljutottak, hogy felvetették a hakni, a komolytalanság (LGT-bírálat) problémáját, aat viszont már nem vállalták, hogy végig is vigyék. Ha már kifogás érte az LGT együttest, jól jött volna egy kis szembesítés, amire a „konzervmódszer” egyébként is kínálja a lehetőséget. De nem, a készítők — es a tévé belföldi stábja furcsa módon ódzkodik mindenféle egyértelműségtől, karakteres véleménynyilvánítástól, bírálattól — kihagyják a ziccert, nem szólítják képernyő elé az érdekelteket. Tapintatból? Félelemből? Kényelmességből? Humánumból? A jó ég tudja! Ám ebből az óvatosságból sohasem fog születni úgymond nagy dolog. Ebből csak olyasmi lesz, mint amit látunk: egy érdektelen, langyos terefere. Ez a műsor Igazán felvállalhatná a jelenidejűséget. Ifjúságunk — vele az idősebb generációk — tanulnak egy kis nyilvános közszereplést, beszédtechnikát, * felelősséget, pontosságot. Az operetteat nem igényli ennyire a jelenidejűséget. Sőt, teljesen mindegy számára az időbeliség. Persze ha már az illetékesek úgy döntöctek, hogy egyenesből közvetítenek Gyuláról, akkor jó lett volna minden résztvevővel tisztázni a sorrendet, leginkább a konferansziéval, Hortobágyi Judittal. Mert amit este 9 óra körül tapasztaltunk, arra enged következtetni, hogy nem tudta a bal kéz, mit csinál a jobb. Fel is hangzott a nézőtéren a kacagás, majd jött a szünetjel meg a bájos Kertész Zsuzsa, bejelenteni a technikai akadályt. ' Milyen kár, hogy ennek az akadálynak semmi köze a technikához. Annál inkább az emberekhez — akik felkészületlenül (vagy zavartan?), a kellő alázat (tiszteletnek tartom) híján fogtak bele a munkába. Persze a zavar, ha mi, né- z.ők is edzésben lennénk, vagyis hozzászoktunk voina a fésületlenséghez, a természetességhez, nem kavart volna senkiben sem indulatokat. Elfogadta volna annak, ami. De a konzervek világában az ilyen botrány különösen él, illetve azzá növekszik. Kár. Mert televíziónk egyre inkább nem az élet tükre — hanem egy képzelt, vágyott életé. (ok) Lovas- és kerékpártúrák a Hortobágyon Ló és bicikli nyergében tehetnek túrát a kirándulók a Hortobágyi Nemzeti Parkban. A lovasok Mátán szállhatnak nyeregbe kora reggel, s késő estig felkeresik a darassai bivalyrezervátumot, az ohati tölgyest, a halastavakat, a szürke magyar gulyát és a ménest. SIKLÓS JÁNOS: Zilahy Lajos utolsó évei Amikor Jerikó falai leomlottak 13. Hazaérkezésem után, este telefonáltam Üjvidékre, a Park szállóba. Meghívtam, hogy töltsön néhány napot Pesten a szerkesztőség vendégeként. Válaszaiból észrevettem, jólesik neki ez a figyelmesség. Szokatlan lehetett számára az invitálásnak ez a konkrét módja, eltért az udvariasságból eredő, senkit semmire nem kötelező gesztusoktól. Megsejthette, hogy ez alkalommal komolyan beszélek vele. Az ő képzeletében a főszerkesztő valami hallatlanul komoly egzisztencia, a hatalom befolyásos embere, valahogyan engem is úgy kezelt és úgy tartott számon, mint a hazai közélet potenciális tényezőjét. Élete végéig nem sikerült megértetnem vele, hogy saját korának főszerkesztőit ne tévessze össze a mai idők főszerkesztőivel. Azt hitte, hogy itt a szerénység valamiféle kötelező póz, amellyel eltakarjuk a hatalmat, mert a tábornoknak is jól áll, amikor jópofáskodva közkatonának adja ki magat. Magyarázataim eredménytelenek maradtak, Zilahy ezeket nem fogadta el vagy nem értette meg. őszintén sajnálkozott, hogy momentán nem tehet eleget a meghívásnak, mert Rómába készül, filmszerződést köt az olaszokkal: a Két fogoly című könyvéből fijmet csinálnak. Megkérdezte véleményemet Jancsó Miklósról, a filmrendezőről, akit személyesen ugyan nem ismertem, csak filmjeit láttam. Itthon az a hír járja róla, hogy külföldön is elismert szakember. Megszakította információimat, és azt mondta, hogy ő is jó referenciákat kapott Jan- csóról, esetleg 6 rendezné a Két fogolyt, és a forgatás java részére Magyarországon kerülne sor. Szép levelet kapott tőle, a „Tisztelt Mester” megszólítás után mindjárt azzal kezdi, gyerekkori álma teljesül, ha ezt a filmet ő rendezheti. Sok sikert kívántam a közös munkához, és Zilahy megígérte, hogy maid Rómából telefonon jelentkezik. Hónapokkal később valóban fölhívott Rómából. Elnézést kért a hosszú hallgatásáért közben annyi elintézni valója volt, hogy meghalni sem ért rá. A karácsonyt New Yorkban, családi körben töltötte. Onnan januárban Madridba utazott, majd Rómába, magával vitte a készülő film megírt forgatókönyvet, és- örömmel újságolta, hogy elfogadták. Napokon belül elvégzi a dolgát, és újra jelentkezik, telefonon, Rómából egyenesen Budapestre jön, szüksége lenne egy olcsó szállodai szobára. Már a nyárban jártunk —> 1973-ban, — amikor telefonált Újvidékről, ismét elnézést kért, de katasztrófáin állapotok alakultak ki a Jugoszláviában készülő filmje; az új Halálos tavasz körül. Rómából azonnal a helyszínre kellett mennie, de a vasárnap esti belgrádi gyorssal érkezik, és foglaljak részére szobát. — A Palace megfelel? — kérdeztem. — Nem túlságosan drága? — Nem. Filmgyári kapcsolataim felől érdeklődött, de megegyeztünk, hogy erről inkább személyesen beszélgetünk. (Folytatjuk) Ismét feltűnt a Főnix % Balassagyarmati bábosokról ~ Békéscsaba után Néhány évt, a békéscsabai nemzetközi bábfesz. tivál akkori hazai mezőnyének alacsony színvonaláról szólván egy szakember úgy vélekedett: nem is csoda, hogy gyenge a színvonal, hiszen olyan együttesek hiányoztak, mint például a salgótarjáni Főnix bábcsoport... Nos az idei — június 23. és 30. között megrendezett — békéscsabai seregszemléről már nem hiányzott a Főnix, és műsora, „Rebike álma”, ismét osztatlan sikert aratott. (A fesztiválon nem rangsorolták a csoportot, a Főnix azonban különdíjat kapón.) Csakhogy ez a Főnix már nem az a Főnix, amelyre a szakemberek emlékezhettek. Mint ismeretes a salgótarjani bábc.ioport néhány éve feloszlott, és vezetője Tóthné Horányí Ilus bábművész Balassagyarmatra költözött, ahol a Palóc Múzeum égiszj ilalt alakított meg egy új csoportot Főnix néven. A névazonosság tényleges folytonosságot feltételez... — A Salgótarjánból való kényszerű megválásom szerencsére nem okozott törést munkámban — mondja Tóth Ilus, akit nem sokkal a békéscsabai fesztivál után kerestünk fel otthonában. — A mostani Főnix azonban nem csak személyem miatt tekinthető a salgótarjáni együttes jogutódjának. Az élet úgy hozta, hogy korábbi csoportom tagjai közül néhányan — velem csaknem azonos időben — Balassagyarmatra kerültek. Ok alkotják a balassagyarmati Főnix bábcsoport gerincét 'is. Folytonosság helyett én inkább egyfajta megújulást remélek. — Ami azt illeti, sokakat meglepett, hogy a VII. békéscsabai nemzetközi bábfesztiválon folklóranyaggal mutatkoztak be. — Ez csak azok számára volt meglepetés, akik nem tudták, hogy az új csoport fenntartója a balassagyarmati Palóc Múzeum. Vezetői ugyan sohasem írták előfeltételként, de én úgy érzem, hogy kötelességünk kihasználni azt a lehetőséget, amit ez az elsősorban néprajzi értékeket feldolgozó intézmény nyújtani tud. Az minden esetre kétségtelen, hogy Békéscsabán — a kínai bábosok mellett — egyedül mi választottuk bábelőadásunk témáját a néphagyományból. — A Főnix együttes profiljára tehát a folklór lesz jellemző a jövőben? — Ha nem is kizárólagosan, de elsősorban erre kívánunk építeni. Olyannyira, hogy (talán nem árulok el titkot), szeretnénk Balassagyarmaton is rendszeresen megrendezni egy új bábfesztivált kifejezetten a néprajzi témákat feldolgozó csoportok számára. — ön a legkülönbözőbb bábművészeti stílust „kipróbálta”, majd mindegyikben kiemelkedő sikert aratva. Egy budapesti bábművésztől hallottam, hogy önről az járja, „Tóth Ilus nem tud kis dolgokat csinálni”. Ezt látják igazolva abban is, hogy alig több mint egy év alatt a balassagyarmati Főnixet is az élvortalba juttatta. Természetesen nem kérem, hogy e megállapításra reagáljon, de olvasóink bizonyára kíváncsiak arra, hogyan sikerült ez a valóban példátlan eredmény? — Már említettem, hogy több régi munkatársammal dolgozom együtt. Utaltam a Palóc Múzeum által nyújtott lehetőségre, támogatásra is, és — mit tagadjam — nekem is eltökélt szándékom volt, hogy mielőbb újra bizonyíthassak; Ez nem kis erőfeszítések árán — talán szerénytelenség nélkül mondhatom — sikerült; Meg kell azonban jegyeznem; hogy az első valqdi sikert a Főnix gyermekbábcsoportja érte e', A balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky úti általános iskola diákjaiból alakult csoportom ugyanis bejutott a . Játsszunk bábszínházát” című televíziós verseny legjobbjai közé. A tervek szerint au-i gusztus 20-án kerülnek képernyőre, a „Kisemberek dalaid Kodály-mű illusztratív feldőlj gozásával. Legyen ez a tele-’ viziós műsor ennek a beszélj getésnek a „folytatása”, egyúttal válasz az ön kérdésére;- - í. > KOSSUTH RADIO: *.23: Vesszőparipáink (ism.) 1.55: Hanglemez MK a.oo: A hét zenemüve (ism.) 0.26: Lepsényi Pergel Géza nótáiból *.42: Találkozás a Hang-villában U.0S: MR 10—14. Iskolák, őrsök, barátok 00.33: A Népzenei Hangos Újság melléklete 11.43: Vallomások, 1941. XXl/14. rész. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv 13.00: A Rádió Dalszínháza: Bunbury, avagy Győzőnek kell lenni 14.29: Csanádi György nótákat énekel 14.41: Arcképek a lengyel Irodalomból (ism.) 15.05: Toldi, Ull. rész. Arany János elbeszélő költeményének rádlóváltozata (ism.) 16.00: Csajkovszkij-mdvek 16.29: Zengjen a muzsika 17.05: Napjaink magyar irodalmából. 17.30: Nóták. Gyulai Erzsébet énekel 17.44: A Szabó Család 19.15: Népdalok, néptáncok 19.53: Versenytársak lesznek, avagy..., nagyvállalataink esélyei a világpiacon 20.23: Walter Gleseking zongorázik 21.30: Leukémia és remények. 22.20: Tíz pera külpolitika í 19.3«: Zenéi Játékokból 22.50: Késő este. Társadalmi nyilvánosság. 12., befejező rész. 23.M: Világhírű kamarazenekarok lemezeiből 0.10: A Deller-énekegyűttea Wllbye-madrigálokat énekel MISKOLCI STÚDIÓI 1T.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Zenedoboz. A stúdió zenés rejtvényműsora. Telefonügyelet. 35-310. Szerkeszti: Be- ély Katalin. 10.00: Eszak-magyar- országl krónika. 11.25—10.30: Lap. és műsorelőzetes. PETŐFI RADIO? o.os: Magyar Indulók 0.20: Tíz pero külpolitika (Ism.) 0.35: Társalgó. Másfél óra irodalomkedvelőknek 10.00: zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: MelOdiakoktél 13.25: Látószög. Ifjúsági Jegyzet. 13.30: Muzsikáló természet. Lillák 13.45: Zenés délután 14.001 Oper sala sarait 14.05: Tánczenei koktél 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Sanzonpódium 1 16.35: Csúcsforgalom 10.00: Tlni-tonik 10.35: Beszélni nehéz 11.61: Barangolás régi hanglemezek között 1t H . A nár—vlnR 10.25: Mit olvashatunk a Béke él Szocializmus oimű folyóiratban? 10.33: Csak fiataloknak! 20.35: Magyar anekdotaklnoe 21.05: Slágerdlvat 21.53: Lángoljatok, tuskókl 23.20: A mai dzsessz MAGTAR TELEVÍZIÓ: 10.00: Tv-toma (Ism.) 10.05: Allatszelídítők. V/4. rész 10.30: Virradat. Vietnami film 11.55: Képújság 15.55: Hírek 16.00: Környező világunk. Föld alatti mozgás. 16.55: Energia — Apadnak a források. IV/3. rész. 17.30: Mesterdallamok 10.05: Képújság 10.10: Kétmillió. Rtportműsor 10.40: Újdonságok vására Aratás. Riportmüoor t _ _ 10.20: Reklám 10.40: Tv-tome 10.45: Esti mese 20.00: Tv-hlradó 20.30: Két férfi, egy eset. NSZK bűnügyi filmsorozat: A nővér. 11.50: stúdió '84. 22.50: Tv-hlradó 0. t. műsor: 10.25: Képújság 19.30: 9 nap és az egész élet, 20.00: A bécsi Belvedere énekverseny gálaestje 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Ki vagyok én? Portrémagazin. 22.30: Szervátültetés — Magyar- ország, 1934. 22.50: A bécsi Belvedere énekverseny eredményhirdetése 23.00: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradő 20.00: Signum Leudls. Cseh film (15 éven felülieknek!) 21.25: Ismeretterjesztő műsor 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Kamarahangverseny 12.553 Híreit _ „•** I. MOSOK« 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Időszerű események 22.00: Én, Claudius. 11. rész (ism.) MOZIMŰSOR! Salgótarjáni November 7.? dei 10 órától: Újra szól a hatlövetű. Színes, szinkronizált amerikai western. Rififi a férfiak között. Francia film. — Kohász: Roncspalota. (16) Színes, szinkronjáig bűnügyi film. — Tarján vendég-; lö: Amit tudni akarsz a szexről. (18) Szinkronizált amerikai filmvígjáték. — Balassagyarmati Máé dach: Fél 4-től, háromnegyed t és 8-tól: Balfácán. Színes, szinkronizált francia fllmvlgjáték. — Pásztói Mátra: Gyónás gyilkosság után. (16) Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi filmdráma. — Rétság: Itália bukása. (14) Színes, jugoszláv történelmi kalandfilm. — Klsterenyel Petőfi: 101 kiskutya. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. — Jobbágyi: Kelly hősei. I—II. Színes,1 szinkronizált amerikai háborúé italandülmi 4 yŰGRAD - 1984. júliui'24,, kedg ^
