Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

Újjászületés Msgújulcs, újjászületés. E két szóról óhatat­lanul Lengreiarizdg jut eszünkbe. Napjaink Lengyeto'fiat«’ ao-n^nek lakói az elmúlt esz- tendíkben *<te**,aos Időket éltek meg. A meg- újutóshoi, úljan»hét az utóbbi időben még egy sto (árui: stabilizáció. E három szó együtt tan(i»it)o, hegy a lengyelek többsége hű maradt ahiioi a kíálwányhci. amely negyven évi :l ezelőtt született meg lublinban. Akkor, 1944. július 22-én a Lengyel Nemzeti Felszabadítás! Bizottság a fasiszta megszállás alól felszabadult első városban tette közzé a független, demokratikus népi állam megterem­tésének hosszú távú programját. Azóta ez a nap Lengyelország újrúsiületésonek ünnepe, a leanogyobb nemzeti Div.ep. Lassan negyvenöt éve, hogy kirobbant a mű­ködik világháború. A fasiszta Németország el­ső háborús áldozata a lengyel nép volt. Több mint hatmillió, minden ötödik lengyel életét vesztette ebben a háborúban, az ország nem­zeti vagyonának kctharmaoJ elpusztult. Szin­te i semmiből kellett tehát újjászületnie az or­szágnak, a népnek. S egy nappal azután, hogy a szovjet Vörös Hadsereg és a lengyel hazai­akból alakult I. lengyel hadsereg megkezdte a náci megszállók kiűzését, megkezdődött a munkálkodás ezért ez újjászületésért. Az újjászületés tehetőségét a szocializmus út­ja kínálta, s ha voltak is nehézségek ezen az úton, a lengyelek többsége eltökélten dolgozott a lublini célkitűzések megvalósításáért. S dol­gozik napjainkban is. Munkájuk eredménye, hogy Lengyelország ipari ország lett, hogy el­foglalhatta méltó helyét a nemzetközi porondon. 1960 nyarától újabb megpróbáltatással kellett szembenéznie a lengyel népnek: a párt- és ál­lami vezetés hibáit, a társadalmi és qazrlasáo: problémákat az ország belső és külső ellensé­gei megkísérelték a maguk javára felhasználni. Ma már bizonyos: ez nem sikerült. Minden jó­érzésű ember, aki négy esztendeje aggodalom­mal figyelte a lengyelországi eseményeket, m" bizakodással tekint az ohnan érkező hírekre. A megújulás, az újjászületés, a stabilizáció ígére­tes lépcsőfokairól számolnak be ezek. A mai ünnep ebben a helyzetben minden bi­zonnyal a számvetés napja Lengyelországban: számot adnak az eltelt negyven esztendő mun­kájáról, s számot a mostani újjászületésről, amellyel e munka eredményeit kivonják meg­óvni. Kívánjuk lengyel barátainknak, heqy ez a számvetés erővel, s tettvággyal töltse el őket. K. M. Amnesztiatörvény Lengyelországban f" "A népi Lengyelország meg­születésének negyvenedik év­fordulója alkalmából szom­baton délelőtt széles körű amnesztiáról hozott törvényt a szejm. A hazafias nemzeti újjászületés: mozgalom (PRON) kezdeményezésére kidolgozott törvény értelmé­ben a közkegyelem minden olyan személyre kiterjed, akit politikai indíttatású bűncse­lekmény elkövetéséért elítél­tek vagy előzetes letartózta­tásban tartanak. Az amoosz- jtia olyanokat Is érint, akik társadalmilag kevésbé veszé­lyes köztörvényes bflneselek­„Nagyon zsúfolt a progra­miunk, ezért már kora reggel munkába állunk” — ezekkel te szavakkal búcsúzott a leg­utóbbi éjszakai közvetítés so­kán a tv-nézőktől Vlagyimir Dzsanibekov űrhajós, a Szo­juz—T—12 űrhajón az űr­komplexumra „látogatóba ér­kezett” kozmonauták parancs­noka. Szombaton is nagy munkát kellett végezniük, hogy — az űrállomás állandó személyzetével közösen — végrehajthassák az aznapra előírt feladatokat, közöttük technológiai és orvosbiológiai kísérleteket. A „Tsuria” elnevezésű be­rendezés korszerűsített válto­zata segítségével az űrhajósok megkezdték a különböző bio­lógiai preparátumok szétvá­lasztásál elektromos mezőben. A művelet célja az, hogy nagy tisztaságú anyagokat, uj, hatékony gyógyszerpreparátu­mokat állítsanak elő. A föl­di körülmények ezt nem te­szik lehetővé, mivel egy pon­ményeket vagy kihágást kö­vettek el. A nemzeti közmegegyezés erősítését elősegítő széles kö­rű amnesztia kihirdetését ä politikai stabilizáció előreha­ladása tette lehetővé. A kor­mányzat értékelése szerint az ellenzék befolyása már je­lentéktelen, amit a júniusi tanácsi választások bojkottjá­ra való felhívások kudarca is bizonyít. A gazdasági helyzet is stabilizálódik, és mint Jer­zy Urban kbrmányszóvivő fo­galmazott: „Lezárulóban van a társadalmi és politikai konf­liktusok korszaka Lengyel- országiban”. ton túl már a gravitáció szab határt a szétválasztásnak. En­nél a kísérletnél különösen Szvetlána Szavickaja jeleske­dik. Első űrrepülése Idején már dolgozott a „Tauriával”, így most összehasonlítást is tud tenni a régi és az új berendezés között. Elvégezték az első kísérle­teket az „Elektrotopográf” el­nevezésű sorozatból is. Ennek során arra keresnek választ az űrhajósok és a kísérletek ered­ményeit majd a Földön ta­nulmányozó kutatók és szak­emberek, hogy a különböző anyagok szerkezetében mi­lyen változás következik be, ha nyílt kozmikus térbe ke­rülnek. Az űrkomplexumon tartóz­kodó hat szovjet űrhajós rendszeres időközökben kap­csolatot létesít a földi irá­nyító központtal. Jelentéseik, valamint a Földre továbbított telemetrikus adatok tanúsága szerint a kozmonauták egész­ségesek, hangulatuk jó. Brit dokkmunkások harca Véget ért a sztrájk A brit kikötői dolgozók szakmai szervezetei küldött- gyűlést tartottak szombaton Londonban. Itt ismertették an­nak a megállapodásnak a részleteit, amely a szállító- munkások szakszervezete és a munkáltatók között jött lét­re pénteken hajnalban, s amely a jelek szerint véget vetett a dokkmunkások sztrájkjának­Az egyezség tartalma egye­lőre ismeretlen, ám megszü­letésének hírére Felixstowe- ban, Nagy-Britannia legna­gyobb konténerkikötőjében már pénteken befejezték a sztrájkot. Doverben már ko­rábban helyreállt a teher­szállító- és személyforgalom, ám ez nem annyira „békélte­tő tárgyalásokról” érkező kedvező híreknek volt kö­szönhető, mint inkább annak, hogy az áruik kirakodására várakozó kamionsofőrök az­zal fenyegetőztek, hogy to­vábbi késedelem esetén szét fogják rombolni a kikötői berendezéseket. Poole és Dor­set dokkmunkásai is úgy dön­töttek, hogy szombaton mun­kába állnak. A sztrájk által érintett többi 74 kikötőben azonban még várnak a szom­batra Londonba összehívott küldöttgyűlés eredményeire. A szállítódolgozók szak- szervezete és a munkáltatók közötti megállapodásról, amelynek létrejöttében a kor­mány által kinevezett békél­tető bizottság közvetített, min­den érintett fél nagy meg­elégedéssel nyilatkozott. Zsúfolt program a világűrben Á hét 3 kérdése Milyen eredményekkel zá­rult a bécsi haderő-csökkenté­si tárgyalások újabb forduló­ja? A diplomáciai nyelv, a ma­ga finomságaival, sokféle­képpen tudja körülírni, ha egy nemzetközi összejövetel nem hozott sikert. Becsben, ahol a héten fejeződött be a haderő-csökkentési értekezlet 33. fordulója (a tanácskozá­sok immár tizenegy éve tar­tanak) aligha lett volna ér­telme ilyen szépítésnek. A lengyel nagykövet, aki a záró sajtótájékoztatón a Varsói Szerződés tagállamainak véle­ményét tolmácsolta, kijelen­tette: a megbeszélések ismét nem vezettek eredményre. Mi az oka ennek az egy helyben topogásnak? Addig már eljutottak a bécsi Hoí- burgban csütörtök délelőttön­ként összeülő delegátusok, hogy a közép-európai straté­giai térségben állomásozó ka­tonai erők létszáma ne le­gyen több kilenc-kilencszáz- ezernél, ebből a szárazföldi erőkre hétszáz-hétszázezres, a légierőre két-kétszázezres felső szint vonatkozna. (Az érintett térség: az .egyik olda­lon Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország, valamint az ideiglenesen ott állomásozó szovjet alakulatok, a másik oldalon az NSZK, a Benelux- államok, illetve a területükön lévő amerikai és kanadai csa­patok s a rajnai brit had­sereg kötelékei.) Ennél a pontnál azonban megkezdő­dött a „létszámvita”. A két szövetséghez tartozó országok közzétették hivatalos adatai­kat, amelyekből kitűnt, hogy a különböző hadsereg-szerve­zési elvek, más megközelíté­sek ellenére lényegében azo­nos nagyságrendekről, 970— 990 ezres létszámokról van szó. Az Egyesült Államok és a NATO azonban kétségbe« vonta a keleti számokat és az „egyenlőség” elérésére 90 ezer NATO-katona leszerelé­sének ellentéteként a szoci­alista országok részéről 280 ezer katona visszavonását kí­vánta. (Számításaikat egyéb­ként semmifajta reális indok­kal nem voltak képesek alá­támasztani.) Miután a létszámvita éve­ken át zsákutcába vitte a tárgyalásokat, a szocialista országok indítványozták, hogy a jóakarat kinyilvánítása és az elmozdulás érdekében ke­rüljön sor egy részleges csökkentésre, például húsz­ezer katonát érintően. Ami­kor a NATO már nem volt képes kitérni az ésszerű kez­deményezés elől, 13 ezer amerikai katona kivonását ajánlották föl 30 ezer szovjet katona ellenében. Vagyis a taktikai húzások ismét az egyoldalú előnyszerzésre irá­nyultak. Nyilván megint nem történhetett előrelépés. Itt tartunk ma és a szep­temberben folytatódó konfe­rencia sikerének záloga, hogy hailandók-e nyugati részről felülvizsgálni eddigi állás­pontjukat. A Szovjetunió és a szocialista országok nem tö­rekszenek hátrányos helyzet­be hozni a másik felet, de nem fogadnak el hátrányos helyzetet a máguk számára sem. Az egyenlő biztonság alapján kívánnak tárgyalni és megállapodni Becsben is, hogy a világ, egyik legérzé­kenyebb térségében, Közép- E.urópában, a katonai egyen­súly minél alacsonyabb szinten, kevesebb fegyverrel és kisebb haderőkkel jöjjön létre. Ez pozitív kihatással lehetne a nemzetközi hely­zetre. mindenekelőtt Európá­ra. A derűlátás jó dolog, de csak akkor, ha alapja van. Ma úgy tűnik, hogy szeptem­berig vagy szeptemberben a bécsi tárgyalásokon .sem vár­ható fordulat. Szerény bizta­tást legfeljebb a tárgyalások folyamatossága és folytatódá­sa nyújthat, az a körülmény, amit egy veterán . résztvevő így fogalmazott: egy megálla­podás keretei már adottak az osztrák fővárosban, de ehhez igazi megegyezési szándék szükséges. Amennyiben ez a NATO oldalán is jelentkezik, akkor igazi haladásról szólhatunk majd. Mit jelent a francia kom­munista párt elhatározása? Ha a politika a lehetőségek művészete: nem könnyű dön­tés elé került a Francia Kommunista Párt rendkívüli központi bizottsági ülése. Párizsban ugyanis kor­mányváltozás történt. Annyi­ban nem volt meglepetés, hogy a hét éve hatalomban lévő köztársasági elnökök — élve széles jogkörükkel — ál­talában „félidő táján” kabi­netet cserélnek, s a bajokat- gondokat egy kicsit a távozó politikusok nyakába is varr­ják. Az eddigi Mauroy-kor- mány valóban nehezen bir­kózott meg a gazdaság kor­szerűsítésével, amely egyrész­ről a jobboldali ellenzék, másrészről a szakszervezetek, s a kormányban részt vevő kommunisták bírálatát vál­totta ki, természetesen ellen­kező előjelekkel. Az iskolare­form módot adott a jobboldal összefogására és mozgósításá­ra, közben halmozódtak a problémák a sorozatos frank­leértékelésektől a növekvő külkereskedelmi deficitig. Az elégedetlenség végül kitapint- hatóvá lett, s a francia bal­oldal visszaesett mind a he­lyi, mind az Európa parla­menti választásokon. Az ország legfiatalabb kor­mányfőjétől, Laurent Fabi- üstól és megcserélt csapatától (amelyben a szocialisták min­den irányzata képviselteti magát, s amelyből kimarad­tak a legtöbbet bírált mi­niszterek) Mitterrand az ed­digi politika jobb végrehaj­tását várja, beleértve a múlt­ból örökölt gazdasági problé­mák megoldását. Ami viszont együttjár, legalábbis ebben a formában, a munkanélküli­séggel, s más megszorítások­kal. Az FKP dilemmája tehát ott jelentkezett, hogyha el­lenzékbe vonul, s előseg.ti a kormány gyengülését, ez * jobboldal malmára hajtja a vizet, ha viszont teljes fele­lősséget vállal egy olyan po­litikáért, amelynek bizonyos vonatkozásaival nem ért egyet, magát sorvasztja. A kommunisták úgy döntöttek, hogy „támogatnak, de . részvé­tel nélkül”. Tehát egyfelől közös frontban kívánnak ma­radni a szocialistákkal a jobboldal ellen, másfelől tá­volmaradásukkal is kifejez­ték: új gazdaságpolitikára lenne szükség. Ez a magatar­tás visszaidézi a harmincas évek derekán a francia nép­front éveit: a kommunisták akkor is kívülről támogatták a kormányt, de fenntartották a bírálat jósát Is. Hoevsn zárult a demokra­ták elnökjelölő konvenciója? A nagy amerikai pártok el­nökjelölő konvenciói mindig egységre vannak ítélve. így történt ez most is: a tanács­kozás első óráiban Garry Hart még végsőkig való ki­tartását hangoztatta, de két nap múlva ő indítványozta, hogy Mondale alelnökjelöit- jét, Ferraro, New York i Kép­viselőnőt közfelkiáltással vá­lasszák meg. Az előválasztások izgalmai, a hónapokon át tartó politi­kai csatározások után, végül is felülkerekedett a papírfor­ma: Walter Mondale, akit a demokrata párt hagyományos gépezete támogatott, elnyer­te az elnökjelöltséget. Vállal­va ennek hátulütőit, hiszen nem tartják mindent elsöprő erejű egyéniségnek és politi­kai pályája erősen kötődik Carter balulsikerült elnöksé­géhez. Érthető, ha a San Franciscóba a választás szín­helyére összesereglett majd 12 ezer tudósító több teret szentelt Ferraro asszonynak, Jackson tiszteletes szereplésé­nek s rajta keresztül a feke­ték, a Színesek „szivárvánv- koaiíciójának”, valamint Hart további terveinek. A személyi vonatkozások azért is előtérbe kerültek, mert a pr.pgj$am még, kidolgo­zatlan és ellentmondásos. Mondáié nem vonhatta két­ségbe a gazdasági fellendülés bizonyos jeleit (Reagan erre helyezi a súlyt), de bírálta az elnököt a páratlan méretű költségvetési hiányért. Kül­politikai elképzelései nem nélkülözték a fegyverkezés folytatásának sürgetését, vi­szont ésszerű tárgyalási ja­vaslatokat is tett. a rakéta- telepítés kérdésében pedig kitért az érdemi állásfoglalás elől. Mondanivalójának leg­határozottabb vonása az volt, hogy kijelentette: elnökségé­nek első száz napin során le­állítaná a Nicaragua elleni beavatkozást. Az elnökség azonban még messze van s a jelenlegi köz­vélemény-kutatások Reasan határozott vezetését mutat­ják. Igaz. jó negyedév alatt sok minden tö:ténhet... Réti Ervin ' A demokrata párt San fcül Reagan elnököt és a re- Franciscó-i elnökjelölő tanács- publikánusokat tekintik e pil- kozásának záróképe minden lanatban esélyesebbnek no­televiziós rendezőt kielégít- vemberre. hetett. A korábban kémény jvjiben volt siker a San csatat vívott ellenjelöltek a Francjscó_j tanácskozás? El­gyoztesekkel karonfogva ene- sősorban abban> hogy az el- keltek a híres amerikai dalt, nokjélöltségért folytatott he- a köztársaság harci indulóját, ves harc0k ujan formailag si- hullottak a magasból a színes kerPit helyreállítani a párt léggömbök, villoztak a fe- RgySggét. a két vesztes: Gary nyék, lobogtak a zászlók Hart szenátor és Jesse Jack- úgy, ahogy azt a teveshow son iejk£SZ teljes támogatást hagyományai megkívánják. A jg^rj. a győztes Mondale-nak, kamerák gyorsan közeibe hoz- . viszont dicsérő szavakkal tál: az örömkönnyeket, a de- szbjj fcorabbi ellenjelöltjeiről legátusok extazisat. Aki csak néhány engedményt is ezt a képet latta, bizonyosra acj0^t nekik: Jacksonnak — vehette, hogy a oemokratak akj kétségkivül a kampány tanácskozása teljes siker volt, ieginkább karizmatikus egyé- a Fehér Ház szinte már biz- nisége, s a kongresszus lég­iósán a kezükben van. nagyobb visszhangot kiváltó ... . . szónoka volt — megígérte, A valosag azonban nem ege- bogy a fekete bőrű amerikai- szen ilyen. A tanácskozás ak nagyobb szerepet kapnak kétségkívül sok vonatkozás- majd a demokrata párt ve- ban eredményes volt, de sza- zetésében; Iiartnak pedig el­mos kényes kérdés,, megke- f0gacita egy — érdemleges — rült, vagy nyitva hagyott, külpolitikai «javaslatát a párt Ami pedig az_ eselveket lile- programja, az úgynevezett ti, azok egyelőre meg csak pfafform részeként, igen keveset módosultak — bár a különböző közvélemény- Sikeres volt egyébként a kutatási adatok alaposan el- platformnak a megfogalmazá- $érnek egymástól, kivétel nel- sa is. A demokraták azokon San Francisco után a területeken igyekeztek fel­hívni magukra a választók figyelmét, ahol Reagant tá- madhatónak vélték. A gazda­ságpolitika területén például ügyesen érveltek a hatalmas államadósság jövőbeli veszé­lyeivel. Mivel nem tagadhat­ták le a jelenlegi gazdasági eredményeket, megkérdője­lezték a fellendülés tartóssá­gát. Emlékeztettek grra is, hogy ugyanaz a Reagan-kor- mány, amely most a fellen­düléssel büszkélkedik, alig két éve még a recesszió mély­pontját hozta az országra. A politikai program kétség­kivül figyelemre méltó pont­ja a párt külpolitikai vonala, smely például állást foglal a leszerelési tárgyalások hala­déktalan felújítása, a szov­jet—amerikai viszony megja­vítása mellett, az Egyesült Államok közép-amerikai be­avatkozásának megszünteté­sét helyezi kilátásba és — ha nem is úgy, ahogy azt Hart hívei szerették volna — a nukleáris fegyverek szint­jének befagyasztását is elv­ben elfogadja. Ez a program sok választó támogatását hoz­hatja meg a demokratáknak. Sikeres volt a hangütés: Cuomo New York-i kormány­zó személyében ragyogó ve­zérszónokra találtak, a tele­víziós csúcsidőben elhangzott többi felszólalás is az ígére­tek és a Reagan elleni táma­dások jól megszerkesztett ve- gyülete volt. Sokan azt tartják a legna­gyobb sikernek, hogy Geral­dine Ferraro New Yorkéi képviselőnő személyében nagy amerikai párt először mert nót jelölni az alelnöki poszt­ra. Igaz, egyesek úgy vélik, hogy a jelölés a konzervatív választók körében csökkend a demokraták eséiveit. mások viszont azt hangoztatják, hogy a választók több mint ötven százaléka — nő — és ha nőt támogathatnak, talán veszik a fáradtságot arra, hogy no­vemberben leadják szavaza­tukat. Ferraro kemény, hatá­rozott egyéniségnek tűnt a tanácskozáson, igen aktívan vesz majd részt a választási hadjáratban. Ami viszont gond marad, az éppen az elnökjelölt, Wal­ter Mondale személye. Bár­milyen tapasztalt politikus is Carter volt alelnöke, ' San Francisco előtt sokat hibá­zott, nem bizonyult határozott vezető , egyéniségnek. Főként hiányzik belőle az a szemé­lyes vonzóerő, amelyet Rea­gan mesterien tud alkalmaz­ni. Mondale most szemmel láthatóan grra törekszik, hogy a bölcs, meggondolt, liberális, a roosevelti hagyományoka* egyedül folytató politikus képét alakítsa ki magáról. Kérdés, hogy a tévés hou« korszakában ez elegendő-e a színészi tapasztalat ellensú­lyozására. Az is bizonyos, hogy a demokraták választási prog­ramja csak néhány területen jelent igazi alternatívát a re­publikánusokhoz képest, fő­képpen gazdasági téren nem találtak hatékony ellenszert a jelenlegi látványos eredmé­nyek nyilvánvaló hatásával szemben. A múltat — még ha csak kétéves is — hiaba emlegetik: egy néhai ameri­kai politikus. Will Rogers mondotta, igencsak találóan, hogy az amerikai politikusok túlélésetek titka a választók kurta emlékezőtehetsége. A jövő megkérdőjelezése ped;g eléggé kétes vállalkozás, konstruktív program híján. A demokrata egység hely­reállítása is minden bizor.y- nyal csak felszíni jelenség, hiszen például Jackson hí­vei üres kézzel távoztak San Franciscóból — ezt néme­lyikük elég hangosan ki is mondta. Nem sikerült megfe­lelően rendezni a pártelnöki tisztség körüli vitát — u£ Mondale-nak m“g kellett ha­jolnia a pártbürokraták aka­rata előtt. Így hát San Francisco még korántsem biztosította a de­mokrata párt győzelmét, csak kismértékben javította no­vemberi esélyeit. Az igazi '■'a- tát a má” megindult, de iga­zában csak szeptembertől fel­forrósodó választási hadjárat­ban kell (pegvívni >k. Kis Csaba í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents