Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
Színházak — új és kopott ruhában ' ÉVAD VÉGE LÉVÉN országszerte elcsendesedtek a kőszínházak. Egynémelyiket különösképp szomorúság üli meg, a művészet, az élet még csak-csak elvonta valahogy a figyelmet a málladozó vakolatok, a korhadó gerendák felől... A kulturális tárca 1978-ban készült felmérése azt állapította meg, hogy vidéki színházépületeink állaga, műszaki berendezéseik állapota nagy mértékben leromlott, elavult. Az akkori 38 épületből tizenhatot utoljára 1970 előtt, négyet 1960 előtt újítottak fel, nyolcat pedig ki tudja mikor, talán soha. Azóta előtérbe kerültek a rekonstrukciók, s az utóbbi hónapokban folytatott vizsgálódás már bizonyos — nem is (jelentéktelen — javulásról, fejlődésről adhatott számot. Legfőképpen és mindenekelőtt ott jártak figyelemre méltó eredménnyel a helyi erőfeszítések, ahol Thália megszépített, átépített otthonához új társulat is szerveződött. Nyíregyházán, Zalaegerszegen remélhetően jó ideig nem okoz nagyobb gondot a színház- épület sorsa, és Debrecen is túljutott a nagyszabású rekonstrukción. Nyíregyházán a színházépítés úgynevezett első üteme 1982-ben fejeződött be, s valóban megújult az Alpár Gyula tervei alapján 1895Jben épült színház. A második ütem — műhely- és kiszolgáló részlegek ém'tése — az idei esztendőhöz kapcsolódik, s a tervek szerint az év őszén adják át a 36 lakásos művészházat is. Zalaegerszegen a megyei szakszervezeti székház színháztermének átalakításával és kiegészítésével küllemében és a funkciót illetően is jól sikerült színház létesült 1981—83. között. 1978-ban, új színházuk átadásakor minden bizonnyal a győriek is úgy gondolták, hogy hosszabb ideig nem lesz nagyobb gondjuk az épülettel. Ezzel szemben már erre az ötéves tervre vagy 9 millió forint kellett volna felújításra, s végül jutott 4 millió. Mindenekelőtt a tetőszigetelés rendbe hozására és a szőnyegpadló cseréjére... A következő tervidőszakra több tízmillió kellene, építészeti — homlokzat-, tető-, burkolatjavítási — munkákra, színpad- technikai berendezések javítására és másra. Az országot járva jószerivel nincs olyan színházi centrumunk, ahol a szeretett’ művészeti intézményen ne dolgoznának az építők. Kecskeméten ezekben az években több mint 40 millió forintot fordítanak nézőtéri és külső felújításra, és a tervek szerint 1985—88 között is folytatódnak a munkálatok. Rendbe kell hozni a tetőt, a villamoshálózatot, a víz-csatorna és hőellátásrendszert, mestereket vár a színpad, és kellene egy üzemház is. A várható költség alaposan meghaladja a 100 milliót! A színházrekonstrukciók általános jellemzője egyébként, hogy minden feladat nagy tudású, felkészült szakembereket igényel, a munka aprólékos, és nagyon drága. Semmi rendkívüli nincs tehát abban, hogy például a Miskolci Nemzeti Színház felújítására 50 millió forintot szántak csupán ebben a tervidőszakban, s a jóval kevesebb tennivalóra a következőkben a 10 millió sem lesz elég. A székesfehérvári Vörösmarty Színház a háború rombolásait követően több mint húsz éve éledt újjá, s a helyi vezetés azóta is törődött azzal, hogy az épület viszonylag jó állapotban maradjon. Napjainkra napirendre került az alacsony színvonalú technikai felszerelés megújítása. Első lépésként tavaly a szcenikai világítás rendszerét modernizálták, s megfiatalodik a nézőtér, a színpadi géprendszer is. Anyagilag — és erkölcsileg is — sokat jelent a város számára, hogy egyes helyi üzemek nagyértékű társadalmi munkát vállaltak, így újült meg például a színpadtér burkolata. A fehérváriak a későbbiekben 100 személyes kamaraszínház kialakítására gondolnak... Az egri Gárdonyi Géza Színház Ketten két szovjet filmből M ■ — K 1 ~ Mí «a rmm iK sí m pJW'fVfll «Ü I iiilH 2Ä ‘"í rTS*' w \ 'sKk, Séf JWÍ ■■Lib A »ép Larissa Gdovlcsenko a Nős agglegény főszerepében Leonyld Filatov az Utószinkron főszereplője r Két szovjet bemutató sza- Amanda Bine, Stendhal Vö- lyesíti meg — afféle antihőst jrepel a mozik műsorán, amely- rös és feketéjének adaptáció- alakít. ről érdemes néhány szót ej- jában. teni. Nagyon különböznek Mint már említettük, a egymástól: a Nős agglegény filmben sok a zene. Jevge- i— ahogy azt furcsa címe is nyij Golovin, a hazájában sejteni engedi — vígjáték sok népszerű énekes önmagát zenével. Az Utószinkron pe- játssza a Nős agglegényben, dig — a film a filmben — _ , , , ., , , drámai történet. másfajta szórakoA Nős agglegény tartalmát */st kínál az Utoszinkron. hehéz elmondani, hisz - A filmkészítésről, hivatástu- mint afféle vígjáték - tele fairól az emberek közötti van bonyodalmakkal, íordu- kapcsolatokról beszél. Egy (erdős) épületének és színpadának felújítására az utóbbi három évben 33 millió forintot költöttek, illetve költenek, ss napirenden van a színpadgépészet korszerűsítése is. Szolnokon a Szigligeti Színház ugyancsak jelentős anyagi ráfordítások révén fiatalodik. Az utóbbi néhány évben a célnak megfelelő bútorraktárt alakítottak ki, és részben korszerűsítették a színpad-, illetve az elektromos berendezést. Az idén és jövőre a tetőszerkezetet kell felújítani. Javában folyik a rekonstrukció Veszprémben is, a műemlék- jellegű épület átalakítása évek óta tervszerűen halad. Míg a színpad az építőké, a színészek a Dimitrov Művelődési Központban játszanak, bízva abban, hogy a jövő év végére hazaköltözhetnek. S a felújított színházhoz új, 35 lakásos színészház is járul, benne 100 személyes stúdió- színpaddal. Több bizonytalansággal néznek a jövő elébe a pécsiek, a szegediek, a kaposváriak, és a békéscsabaiak. A Mecsek- alján a belváros átfogó rekonstrukciójához igazodva elsőként a kamaraszínházat újítják meg, teljes födémcserével, új tetőszerkezettel. A hetedik ötéves terv időszakára marad a Nemzeti Színház főépületének megfiatalítása, amelyhez mai becsült adatok szerint vagy 400 millió forint kellene. Szegeden már 1978- ban elkezdődött a csaknem százéves műemlék épületet — mint közben kiderült — az alapjaig érintő gigászi munka, s több határidő-módosítás után most azt tervezik, hogy a centenáriumra, 1986 őszére gördül fel a függöny, a a hiányzó százmilliós nagyságú fedezetet sikerül a város vezetőinek biztosítaniuk. A kaposvári Csiky Gergely Színház épülete a századelőn nyári játékok céljaira készült. Eddigi kisebb munkák is milliókba kerültek, s az épülethez érdemben még nem nyúltak. Békéscsabán, a Jókai Színház is fiatalodik — a lehetőségekhez mérten, — ám számos tennivaló, egyebek között például a homlokzat megerősítése a hetedik ötéves terv idejére vár. A MINISZTÉRIUMNAK KORÁBBAN volt módja arra, hogy anygilag is segítsen a megyei, városi tanácsok színházgondjain, a jelenlegi tervidőszak azonban a „szűkös esztendők” ideje. Szeged, Kaposvár, Pécs azonban mindenképp támogatásra szorulna. Dercgán Gábor Degas művészetéről A végszóra várva Degas neve, művészete sokakban a tüllszoknyás, spiccelő, táncoló balerinás képekkel kapcsolódik össze. Valóban Degas sokszor választja témájául a balett-táncosok és a színház világát, ahol különös távlatokban, különös rövidülésekben és szokatlan fényhatásokban jelenik meg az emberi test. Aktjainak (fé- sülkölő, mosakodó n5k) testtartása sem természetes, tagjaikat görcsbe szorítja a nehéz mozdulat. Semmiképpen nem belema- gyarázás — írja egyik mélta- tója, — ha műveiben meglátjuk annak az újfajta komponálásnak, a váratlan látószögeknek előérzetét, melyeket sok évvel később a fényképezés és a film alkalmazott. Jean Costeau pedig Műhelytitok című művében jegyzi meg: „Ismerek Degas-tól olyan fényképeket, amelyeket ő maga nagyított és egyenesen rájuk rajzolt pasztellel, mert bámulatba ejtette a kivágás, a rövidülés, az előterek torzulása”. Edgar Degas 150 éve, 1834. július 19-én született Párizsban. Az impresszionista festészet vonulatába sorolják művészetét, noha sok mindenben különbözött az impresszionistáktól. Ingres követője, csodá- lója volt. Első képei szigorúan rajzos, klasszicista művészetről tanúskodnak. A szín csak később kap szerepet nála. „Én a vonal koloristája vagyok” — vallotta. S, a szín valóban nem olyan lényeges nála, mint a többi impresszionistánál. „Festményei hosszú időn át csak színezett rajzok voltak” — állapítják meg róla. Később azonban tágabb teret talál a szín számára. A szín mozgalmassá teszi a test felszínét, fénnyel szövi át a táncosnők habkönnyű tüllszoknyáját. és végül is a XIX. század végének legragyogóbb varázslatához vezet. Amikor Degas mégjobban ki akarta emelni a mozdulat kifejező erejét. átlépett a szobrászat területére. Lovai, táncosnői valóságos arabeszkekké váltak a térben, és a táncosnő meg a ló mozdulatának hasonlósága, ahogyan egyforma idegességgel feszítik meg a lábukat, könyörtelen és kitartó megfigyelésre vall. Degas már az első 1874-es impresszionista kiállításon részt vett, s az impresszionistákkal állított ki akkor is, amikor ez a részvétel állás- foglalást jelentett. Mégis De- gast nem annyira technikája kapcsolja az impresszionizmushoz, mint szellemi beállítottsága. K. M. 14 éves táncosnő (szobor) latokkal, poénokkal, amelyeket nem illik lelőni. A hősnő, Tamara elvált asszony, gyermekét szülei nevelik, akik a gyermek apját nem ismerték. Az asszony találkozik egy buszsofőrrel, aki beleszeret, és mivel Tamara nem bízik az új szerelemben, cselhez folyamodik. A családnak mint volt férjét mutatja be... beszél. már majdnem kész film főszereplőnője súlyos beteg. Amikor azonban kiderül, hogy nélküle nem tudják megcsinálni az utószinkront, megszökik a kórházból. A bekövetkező tragédiáról csak gyászkeretes fényképe beszél. Ezúttal a filmbeli film rendezőjének alakítóját Leonyid Filatovot mutatjuk be. Egy Tamara alakítója Larisza évtizedet dolgozott egy ashaUdovicsenko. Neve nem cseng Ismerősen, pedig nem kezdő, több főszerepet eljátszott már. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján vallja: „Minden új szerep vizsga számomra. Ha beleélem magam hősnőimbe, tudok-e önmagam maradni? És fordítva: mennyire befobadi iskola színjátszó körében. És bár a városban irodalmi karriert jósoltak neki — verseit rendre leközölték a helyi újságok —, ő színész akart lenni, ezzel a szándékkal ment Moszkvába. A Suk- sin-iskola esti tagozatán tav\\\\\\\VX>NS\\\V^V\>N»\\\\\\\\\\\\\\\>\V\V»»N)\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ AVVXV. Nem ünneprontásnak szánom, de nem szeretem a divatos fantasztikus regényeket. Túl sok köztük a kimódolt, az áltudományos bölcselkedés, ugyanakkor alig mondanak valami újat az emberről magáról. Oljtkor az az olvasó érzése, hogy a szerző csak azért helyezi a cselekményt az űrbe vagy a távoli jövőbe, mert nem tud eleget a jelenről. Érthető ez is, hisz világunk egyre áttekinthetetlenebb, nehéz erkölcsi és intellektuális fogódzókat találni benne. Közhelyigazság az is, hogy a „fantasztikus regény” lényegét tekintve nem is új. Az ókorban, de még a középkorban is szörnyekkel, óriásokkal, szellemekkel népesítette be az ember a még ismeretlen világot, amelyben a kiváló képességekkel rendelkező hős csak a csodák segítségével tudott boldogulni. A fordulatot aligGergely Mihály: A kozmosz 15. törvénye zőnek ugyanis csak azért van szüksége az űrre s az űrből jött jóságosán bölcs zünőkre, hogy egy nagyonis valóságos, nagyon is mai veszedelemről fejthesse ki a véleményét. A kérdés lényege az, hogy eredendően agresszív-e az ember, egyáltalán legyűrhető-e az az agresszivitás. Eldöntetlen vita az a biológiai tudományban is. Vannak tudósok, akik szerint oly sokáig folytattunk ragadozó életmódot, hogy nem csodálkozhatunk, ha rövidke történelmünk során nem tudtuk levetkezni, humanizálni ezeket az ösztönöket, reflexeket, szokásokat. Mások vitatják ezt — mondis minden a tárgyalóasztaloknál dől el, oldódik meg valahogyan. De míg a küzdő felek a maximális haszon reményében nyúlnak a fegyverhez, a tárgyalófeleknek már a minimális hozammal kell beérniük. Mindez érvényes volt a második világháborúig, az atomig. Ez a rettenetes fegyver (s ide értendők a vegyi és bisietnének segítségére a távoli bolygóról a zünők, ezek a szupercivilizációval rendelkező lények. A cselekmény krimiiz- galmú, valóban együltünkben kell végigolvasnunk a könyvet. A tudósok gondolata és törekvése gyönyörű: rá kell döbbenteni a népeket, hogy végveszélyben vannak, s hogy kezükbe kell venni a sorsukat, mert a politikusok, államférfiak tehetetlenek. Ám szemben találják magukat a fegyvergyárakkal, terroristákkal, a bürokratikusán gondolkodó politikusokkal. Aktivizálhatok-e a passzív tömegek? Csak részben. Végül is a második merénylet sikerül, a o lóg iái fegyverek is) új hely- főhős Salsten meghal, a jóin lyásolja énem a figurákat, ház tagja lett, filmezni érett amelyeket eljátszom? Egye- színészként kezdett, és nagy lőre még' keresem a szerepe- sikert aratott a Katasztrófa imet, a rendezőimet, ponto- földön-égen fedélzeti mérnö- sabban: önmagamat a művé- kének szerepében. Leggyak- szetben.” rabban pszichológiai drámák Larisza Szergej Geraszimov főszerepét alakítja, de más és Tamara Makarova tanít- műfajok sem idegenek szá- ványa volt. Első jelentősebb mára. Játszotta Tvergyiszlav szerepét Geraszimov Lányok hadvezért a Bölcs Jaroszlav- és anyák című filmjében ját- ban, a nálunk nemrég be- szotta. Ezt kisebb-nagyobb mutatott Gracs fivérekben szerepek követték, mint pedig Viktor Gracsot ízeméhanem Swift Gulliverje hozta, azaz az irónia, amely egy- ván, hogy az ember eredennult, aztán a Taganka szín- szerre gúnyolta ki ezt a hie- dően szelíd „állat”, s éppen a s - ■*-t delemvilágot és az öntelt pol- társadalom, tehát a nevelés gárt. Arra döbbentette rá a teszi agresszívvá. Tény vikortársatoat a keserű ír, szont, hogy az ismert törtéhogy minden viszonylagos — nelmünk során húszezernél a törpeség és a nagyság is, több háborút tart számon a hogy csak a józan észben történelemtudomány, s ezek bízhatunk. egyre véresebbek („hála” a Már persze, ha rendelke- technikának és a tudományNŰGRÁD - 1984. július 21., szombat zetet teremtett, mivel egy esetleges atomháború után nem beszélhetünk se maximális, se minimális haszonról, hiszen maga a lét, a föld fog megsemmisülni. Megakadályozható-e ez? Szorongással tesszük fel a kérdést, s Gergely Mihály is nyitva hagyja a regénye végén. Jan Aalsten figurájában testesíti meg a bölcsességet és azt az erkölcsi bátorságot, amely szembeszáll a tébollyal. A szociológus No- bel-díjas tudós ír egy könyvet Kormányozhatatlan Föld címmel. Ebben fejti ki, hogy dulatú zünők elhagyják a földi barátaikat, sorsukra hagyják ezt a sokat szenvedett bolygót. A kérdés nem dőlt el... Márpedig el kell dönteni — sugallja a regény — különben a katasztrófa elkerülhetetlen. Ebben is különbözik Gergely Mihály regénye a többi sci-fi mesétől. Semmi hurrá optimizmus, bárgyú lelkendezés a technika újdonságain. A veszedelem magában az emberben van. Tehát az embert kell emberré tenni, azaz méltóvá a nevéhez, amely latinul hozünk ezzel a józan ésszel — nak), egyre több áldozatot kö- amennyiben az emberiség mo sapiens, azaz „bölcs emmondja Gergely Mihály új vetetnek. Hozzáteszik ebben nem lesz úrrá agresszív ősz- bér”. Még nem az — mondja regényében. Amely persze a még a tudósok, hogy egyet- tön ein, akkor elpusztul. Tár- legszabályósabban „fantaszti- len háború sem oldotta meg saival megalakítja az Ember- kus” regény, meg nem is. A azt a kérdést — sőt! —, amely védők Szövetségét és felveszi legszívesebben gyönyörű me- miatt kirobbant. Tehát több- a küzdelmet az Atomterroris- sének nevezném, hitvallásnak szőrösen is esztelenség, mert ta Tröszttel. Küzdelme eleve a béke ügye mellett. A szer; sokba kerül, mert utána még-, kilátástalan lenne, ha nem Gergely Mihály —, de senkinek (nekünk se) nincs jog* eljátszani az esélyt egy szörnyű világégéssel, hogy idővel azzá válhasson! HorpAcsi Kántor
