Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

Jövőre újra itt Visszapillantás az ifjúsági nyári egyetemre * ..KORUNK AKTUÁLIS kér­dése a világ békéjének meg­őrzése. a fejlődés, a boldo­gabb, szebb jövő alakítása. Arról kívánunk vélemény cserélni az ifjúsággal foglal­kozó szakemberekkel, intéz­mények vezetőivel, fiatalok­kal, hogy az ifjúság helye, szerepe, feladata hogyan je­lentkezik ebben a feszültsé­gekkel teli világban.” A tizedik salgótarjáni ifjú­sági nyári egyetem szervezői, a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Nógrád me­gyei szervezetének munkatár­sai fogalmazták meg ezeket a mondatokat, együttgondolko­dó részvételre invitálva ma­gyarokat és külföldieket. If­júság, fejlődés, béke. Ebbe a három szóba sűrűsödött a nyári egyetem tartalma. Idő­szerűségét, érdekességét mi sem bizonyítja jobban, mint a széles körű érdeklődés: az egyetemek közel ISO hallgató­ja volt, egyes előadásait csak­nem kétszázan hallgatták vé­gig; valamint az előadásokat követő konzultációk aktivitá­sa. Különösen sokat' szerepelt egy vékony, magas, fekete fiatalember: a Kongói Nép- köztársaságban élő Joachim Tsengwabéka. Alig volt té­ma amelyről ne lett volna nyilvánosan előadható véle­ménye. Az egyik szünetben tudakoltuk tőle: mi készteti hozzászólásra? — A problémák nagy ré­sze azonos a világban, legyen sz adott ország bárhol, Euró­pában, Afrikában vagy Ázsiá­ban. Az ifjúság szolidaritá­sa, a béke, a leszerelés — és sorolhatnám tovább — az én népemet is foglalkoztatja. Meggyőződésem, ha egy té­mát több oldalról világítunk meg, közelebb jutunk a prob­lémához, egyben a megoldás lehetőségeihez. Ezért szóltam rendszerint hozzá. Ügy ér­zem, hogy ezzel hozzájárul­tam egy-égy téma elmélyíté­séhez..., hiszen az előadók mindig reagáltak a felveté­sekre. A kongói fiatalember idén diplomázott a Budapesti Mű­szaki Egyetem építészmérnö­ki karán, július végén utazik vissza hazájába. Tagja a szocialista ifjúsági szervezet­nek, amelynek összejövetele­in beszél majd a Salgótarján­ban hallottakról. S mint el­mondotta, nagy szükségét ér­zik ők is az ifjúság együtt­működésének, közeledésének, és ebben már értek el ered­ményeket. A közelmúltban szervezték meg a regionális ifjúsági találkozót Angola, Zaire és Kongó fiataljainak részvételével. Tizenöt ország küldötte vett részt a salgótarjáni Invári egyetemen. A sötét bőrű, gyapjas hajú Negussié Geta- hun Etiópia szülötte. — A nyári egyetem témá­ja, bárhol éljen az ember, mindenütt közvetlenül érin­ti. A béke, a haladás az élet, a társadalom legfontosabb dolga. Negussié ugyancsak jól ’be­széli a magyart. Tizenhárom éve Budapesten, a Testneve­lési Főiskolán szerzett tanári képesítést, s októberben as- pirantúrára tért vissza. A libanoni Kamii Salhub villamosmérnök. Tavaly vég­zett a Budapesti Műszaki Egyetemen, most doktori disszertációját írja. A Liba­noni Kommunista Párt ösz­töndíjasa. — örülök, hogy itt lehetek Salgótarjánban. Sokféle véle­ménnyel találkozhatunk. A mi országunkról naponta hallani Magyarországon is, mindenki tudja, milyen fontos szá­munkra a béke, a fejlődés. Érdemes volt itt tölteni csak­nem két hetet. Ha lehet — 1986 februárjáig maradok Ma­gyarországon —, jövőre is el­jövök. Nem fukarkodik az elisme­réssel a szőke, szemüveges Karl Gustav Olofsson sem: — NAGY LELKESEDÉST tapasztaltam a magyarok ré­széről, különösen a kulturális és a politikai kérdésekben. Rendkívül sok tapasztalatot szereztem az előadásokon kí­vül is, a vitákban, a baráti beszélgetésekben. Különösen a Magyarországról szóló fej­tegetések, információk érde­kelnek, mert — meg kell mondani — nem sokat tud­tunk az országról. Ugyanakkor a barátommal, Billy Ériksson- nal, ő is itt van, marxizmus— leninizmust tanítunk egy gö- teborgi szabadiskolán, és az itt hallottakat jól tudjuk ka­matoztatni. Nagyon érdekel bennünket az itteni szocia­lista építés, a gazdaság mű­ködtetése. A svéd fiatalember tagja a Fiatal Kommunisták Körének és a Svéd—Magyar Baráti Társaságnak, s az utóbbi kép­viseletében vett részt a július eleji nyári egyetem munkájá­ban. Koczka István^ a karanes- fceszii általános iskola igazga­tóhelyettese szorgalmas ven­déghallgatója volt az ifjúsági nyári egyetemnek. Miért? — Rengeteg olyan dologról hallott az ember, amely érde­kel, foglalkoztat. Számos té­mában új értékeket kaptunk, új megközelítési módokkal ta­lálkoztunk. A községi párt- alapszervezet titkára vagyok. Ebben a minőségemben sem árt, ha bizonyos kérdéseket tisztábban látok. Eljárok az előadásokra, és az ember úgy érzi, együtt halad a korral, napra készek az információi. A nyári egyetemen folyó munka komolyságáról, értékei­ről magunk is meggyőződ­tünk. Jól felkészült, a kijelölt témában illetékes és jártas felelősséggel gondolkodó ha­zai és külföldi előadók mű­ködtek a sikerben közre. Ken­dőzetlenül szóltak korunk és világunk békével, fejlődéssel, ifjúsággal kapcsolatos problé­máiról. Elemezték az összefo­gás, a közeledés nehézségeit, próbálták —, ha a kívánatos­nál kisebb mértékben is — felmutatni a kivezető utat. — Teljesítette küldetését a salgótarjáni ifjúsági nyári egyetem — summázta vélemé­nyét dr. Bandur Károly, a TIT megyei szervezetének el­nöke, az MSZMP oktatási igazgatóságának vezetője. — Témáját a legkülönbözőbb közelítésekkel tárgyalta meg. De a sokféle közelítés ellené­re is a lényeges pontokban egyetértettek az előadók és a résztvevők. Egységesen fogal­mazódott meg. hogy az ifjú­ság a társadalom természetes és sajátos rétege, mindenek­előtt helyzete, érdekeltsége alapján. Egyértelműen szögez­ték le: az ifjúság és a fejlő­dés elválaszthatatlan egymás­tól. A változások, az előreha­ladó mozgás — más társadal­mi csoportok mellett — az. if­júság legkézenfekvőbb érde­ke. Meggyőződéssel vallották: minden nép. társadalom, ifjú­ság számára a világbéke meg­óvása a legfontosabb. A há­ború ma a lét-nemlét problé­máját jelenti, tehát a békés egymás mellett élésnek nincs alternatívája. A SALGÓTARJÁNI ifjúsá­gi nyári egyetemet tizenegyed­szer is megrendezik, hasznosít­va az eddigi tapasztalatokat. Konkrét témáját a későbbiek-1 ben határozzák meg. Annyi viszont már most biztos, hogy több fórumjellegű rendez­vény, kiscsoportos foglalkozás szolgálja majd az adott té­mákban váló elmélyülést. Te­hát érdemes lesz a fiatalok problémáival foglalkozóknak jövőre ismét Salgótarjánba jönni. Sulyok László Kulturális napra készülődvén Rimócon érték a régi Sok falunak volt valamikor rezesbandája. Ügy alakult, hogy néhány muzsikálni sze­rető ember összefogott, rend­szeresen találkoztak egymás portáján, és fújták a kis meg a nagy trombitát, verték a dobot, cintányért. Jelesebb fa­lusi, egyházi ünnepeken a re­zesbanda húzta a talpalávalót a kocsmakertben. Rimócnak ma is megvan a rezesbandája, őrizve az évti­zedekkel ezelőtt kialakult szokásokat. Azt mondják, a banda a huszas évek elején toborzódott, s azóta létezik. A természetes személycserék sem tudták megingatni létét, az emberek hitét tevékenysé­gük, a közös zenélés fontossá­gába. — Ma is úgy próbálnak, mint hajdan — meséli Kobela András, a falu tanácselnöke. — Egymás házánál jönnek össze. A két Bablena jól ösz- szefogja őket. Ferenc a var­sányi téesz faüzemében, Ber­talan az építőiparban dolgo­zik; névrokonok. — Nincs gond az utánpót­lással? — Eddig még mindig tud­tak pótlásról gondoskodni. Igaz, a fiatalok előtt sokféle más lehetőség van, s így ha nehezebb is bevonni őket a rezesbandába, a megfelelő alanyra mindig rátalálnak. * [ Mi élteti a rezesbandát? Ami lényegében a Röpülj páva. kört is — a hagyomá­nyok tisztelete, szeretete, a közösség iránti vágy, a meg­mutatás, a bemutatkozás örömteljes, jellemet formáló, erősítő alkalma. A rezesbanda nyilvános sze­replésekkor együtt lép fel a hagyományőrző együttessel. Muzsikájukra táncolnak a le­ányok, legények. A Röpülj páva kör megyénk leghíresebb csoportjai közé tartozik. A rimóci asszonyok különböző szintű megyei be­mutatókon, ünnepségeken alapozták meg hírnevüket, s tovább öregbítették a pár év­vel ezelőtti tévészereplés al­kalmával. Mostani vezetőjük, Holecz Istvánná — jelenleg a szécsényi áfész felvásárlója — akkor szólistaként eljutott a döntőbe is. Az együttes utoljára június elején szerepelt a nyilvános­ság előtt, mégpedig a szom­szédos Csehszlovákiában. A nagycsalomjai járási kulturá­lis napra hívták meg vendég­szerepelni. Egy autóbusznyi szereplő utazott. — Minek tulajdonítható, hogy ez az együttes fennma­radt a változó körülmények ellenére? Mert aligha árulunk el titkot, ha megjegyezzük: a hetvenes évekbeli lendület után a Röpülj páva mozgalom alábbhagyott... — Kis, egymást jól ismerő közösség a miénk, innen csak egyféle, Szécsénybe visz az út. Itt másabb a szellem, élőbbek, a hagyományok. A szülők már a pici gyerekek­nek megvarrják vagy megvar­ratják a népviseletet. Nálunk az a ritka — részben szé­gyen —, ha nincs valakinek. A szokások apáról fiúra, anyáról leányra szállnak, és a pávakörben való részvétel is hagyományozódik. Előfor­dul, hogy benne van az egész család. Vincze Sándornét em­líthetem, aki állattenyésztő a téeszben, az asszonykórus tag­ja, neki az együttesben tevé­kenykedik a két fia is. A hagyományőrző együttes általában saját gyűjtésű helyi népdalokat, táncokat, játéko­kat mutat be. Tudnak már annyit, hogy nem esnek za­varba, akárhová hívják is őket. — A repertoáron két-há- rom produkció szerepel. Har­minc—negyven perces mű­sort bármikor elő tudnak ad­ni. Kötelező vagy választható? Beszélgetés a kötelezően választható tantárgyakról Fakultáció — néhány éve, amikor a gimnáziumokban bevezették az új formát kissé idegenkedtünk tőle. Mára megszokta a fülünk, szinte természetes lett, oly annyira, hogy szeptembertől már né­hány általános iskolában is tanítanak fakultatív tantár­gyakat. A fakultáció egyelőre nem kötelező minden általá­feltételeink, aminek a szüksé­gességét a dokumentumok annyira hangsúlyozzák. — S, milyen fakultatív tár­gyak oktatását tervezik? — Az egyik csoport feltét­lenül felzárkóztató csoport lesz. A mi iskolánkban évről évre negyvenöt—ötven száza­vannak. S, ez az osztály úgy alakult, hogy a lányok job­bak, a fiúk gyengébbek. , — Milyen témaköröket tar­talmaz a háztartási ismeretek fakultáció? — Lakás, lakberendezés, az élelmiszerkészlet, tárolás, a konyha berendezése, a lakás gondozása, ruhatár. Nyolca­dikban a háztartási kisgépek­kel folytatódik, konyhatechni­kai eljárások, táplálkozás, cse- csemögondozás, munkaszer­vezés a családban, kiskorúak és betegek házi gondozása — sorolja az igazgató a köny­vecskéből. — És ezt fiúk, lányok egy­aránt választhatják? — Választhatják, de én azt gondolom, ez inkább a lányo­ké lesz. — A szóban forgó osztály most végezte a hatodik osz­tályt. Milyen érdeklődésű osz­tály? Milyen továbbtanulási terveik vannak? — A fiúk túlnyomó többsé­ge dolgozni akar, a lányok közül többen fognak tovább­tanulni. A minisztérium tájékozta-' tója szerint az általános isko­lai fakultáció célja széles mű­veltségi alapok megismerteté­se, a tanulók képességének, önismeretének, személyisegé­nek fejlesztése a különböző tanulói tevékenység útján. „A fakultáció tehát nem a pá­lyaválasztási kényszert kíván­ja a jelenleginél előbbre hoz­ni, hanem orientáló jellegé­vel inkább az iskolaválasz­tást teszi megalapozottabbá” A beszélgetés alapján nem győződtem meg róla, hogy ez a cél Endrefalván valóra fog válni. A felzárkóztatás, amely — fakultáció ide vagy oda — nem választás kérdése, hanem a kijelölt tanulóknak kötele­ző, nem hiszem, hogy elősegí­tené a pályaválasztást. Ugyan­ez elmondható a háztartási ismeretekről is, bár kétségkí­vül hasznos ismeretekhez jut­tatja a tanulólányokat. Da abban sem vagyok biztos — és vakáció lévén nem kérdez­hettem meg őket — hogy a lányok ezt a tárgyat akarják tanulni. Bár „tudnak róla.” A fakultatív tantárgy köte-í lezően választható. Itt azon-' ban nem beszélhetünk válasz-1 tásról a gyerekek szemszögé­ből. Én nem hiszek abban, hogy a felnőtt mindig jobban tudja, mi jó a gyereknek, mint maga a gyerek. Nem könnyű egy ilyen kis iskolá­nak úgy bevezetni a fakultá­ciót, hogy az ne egyszerűen plusz tantárgy legyen, hanem az, aminek lennie kell. Da bizosan meg lehetne csinálni.. nos iskolába, csak ott vezet­hetik be, ahol a feltételek adottak hozzá. De vissza út nincs, ha valahol elkezdték, nem lehet abbahagyni. A megyében kilenc alapfo­kú oktatási . intézményben vállalkoztak & szeptemberi kezdésre, köztük az endrefal- vi iskola. Lázai Bertalan, az iskola igazgatója két útja között né­hány napot tölt itthon, falujá­ban. A kihalt, visszhangos iskolában az évi rendes mun­kálatokra készülnek, itt be­szélgetünk a fakultációról, arról, hogy ők miért vállalták az úttörők szerepét. — Endrefalván nem lesz jelentős gyermeklétszám-nö- vekedés. Az elkövetkező ót évben 1—1 osztályunk' lesz csak minden évfolyamon. S, adottak a tárgyi és személyi — Mi a repertoár legfris­sebb sikere? — A hidas játék most a „sláger”. Ez helyi jellegű, és a harmincas években, a Gyöngyösbokrétában rendkí­vül népszerű volt. Tavaly ta­nulta be az együttes, az idő­sebbek adták át a fiataloknak, akik rövid idő alatt nagyon megszerették. De - nemcsak azok örülnek neki, akik játsz- szák, hanem azok is, akik né­ződ. Olyan híre kerekedett, hogy még filmre is felvették a tavasszal. A Magyar Tudo­mányos Akadémia néprajzosai örökítették meg a rimóci hi­das játékot. Ügy hallottam, bemutatják Hollókőn is, au­gusztus 20-án a Palóc szőt­tes kulturális napon. A rimóci pávások kedd es­ténként próbálnak a klub­könyvtárban. Hollókőn velük lesz a rezesbanda is. S ami­kor közeledik a szereplés ide­je, felgyorsulnak az esemé­nyek, egymást érika próbák, vagy ahogyan mondani szok­ták: éjjel-nappal próbálnak. A rimóclak rendszerint az élen végeztek. Idén megyei bemutatóvá terebélyesedett a hollókői Palóc szőttes. Kí­váncsiak vagyunk, hogyan áll­nak helyt a nagyobb, felké­szültebb mezőnyben? lék a cigánytanulók aránya, s nekik szükségük van hátrá­nyaik, hiányaik leküzdéséhez a felzárkóztatásra. Ezen kívül háztartási ismereteket kívá­nunk tanítani. Esetleg kör­nyezetvédelmet. A kettő kö­zül valamelyiket. Augusztus­ban eldöntjük. Ehhez vannak meg a személyi feltételek. — A gyerekek és a szülök mit szólnak hozzá? — Tudnak róla. A szülők­nek is említettük egy össze­vont szülői értekezleten. — Miért pont ezeket a tár­gyakat választotta ki a tan­testület? — Hát nézze! — Lázai Ber­talan a könyvespolchoz lép, s míg szeme, keze a polcot kutatja, magyarázza tovább. — Megkaptuk a minisztérium ajánlásait, igen itt van. Ve­gyük sorra. Az ajánlások kö- zötb van ilyen, hogy „Mate­matika alkalmazásai” — ez magas nekik. Aztán „Föld, víz, levegő” — ez földrajz, de földrajz szakosunk nincs. „Kölcsönhatások a természet- lsen” — ez is oiyan speciális dolog, hogy nem hiszem, hogy választanák. „Ritmus a művészetben”, Számítástech­nika” — ehhez kicsik va­gyunk, „Irodalom” — egy jobb osztálynál szó lehet róla. „Latin”-ról szó sem lehet, „Eszperantó”-ról szó sem le­het. „Honismeret” — van ilyen szakkörünk. „Munka világa” — ez olyan vegyes, ezt nem is gondolták át. „Tá­jékozódás az információk vi­lágában” — jobb osztály kell hozzá, egyébként szó volt ró­la, hogy ezt választjuk. És van ez a közlekedési ismere­tek fakultáció, ezzel én úgy vagyok, hogy egyébként is annyi baleset történik a gye­rekekkel, meg aztán legalább két kismotort be kellene sze­reznünk, és az drága... — De, ha a gyerekek ala­posan felkészülnének a köz­lekedésre egy fakultatív tárgy keretében, talán nem lenne annyi közlekedési baleset... — Hát, lehet, mi ezt elve­tettük. — S, mi szólt a háztartási ismeretek mellett? — Van hozzá tanár, óra­rendi problémát nem okoz, különösebben bevásárolni se kell hozzá, mert a régi gya­korlati tantárgy eszközei meg­lőtt Veszprémi Erzsébet NOGRAD - ,1984, július 21., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents